udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 19 találat lapozás: 1-19
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Hangya Szovetkezet

1995. február folyamán

Bányai László vezetésével 1945-ben az ún. "Erdélyi százak" memorandumot írtak alá, amelyben Petru Groza miniszterelnök rábeszélésére kijelentették, hogy az erdélyi magyarság a Romániához való tartozás mellett döntött. Dr. Venczel József egyetemi tanár társaival, Korparich Edével, a Hangya szövetkezeti elnökével, Búza László egyetemi tanárral, Juhász Istvánnal, a kolozsvári teológia rektorával, Nagy Gézával, az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkárával és Márton Áronnal elhatározták, hogy egy másik memorandumot készítenek és azt eljuttatják a békeszerződés magyar tárgyaló delegációjának. Abban kölcsönös lakosságcserét javasoltak és a határok olyan módon való meghúzását, hogy a kétmillió magyarból 1,2 millió a magyar állam területén maradjon. A román hatóságok nagy kirakatperben ítélték el a résztvevőket. Az utolsó szó jogán dr. Venczel József elmondta, hogy a térképet ő készítette, "ez a térkép a békeszerződést tárgyaló nagyhatalmak elé kerül, és ezért nagyon pontos és becsületes akartam lenni, hogy senki se tudja az általam feltüntetett adatok ellenkezőjét állítani." "Mi meghalhatunk a börtönben, de ettől az erdélyi magyarság problémája nem lesz megoldva. Ezt a tényt nem lehet börtönnel megoldani, csakis a tárgyalóasztalnál, kölcsönös áldozatokkal." Venczel József 12 év után, súlyos betegen szabadult. /Mátrai Béla: Megemlékezés egy prófétáról. = Erdélyi Magyarság (Budapest), 21. sz., január, február, március/

1990. május folyamán

Búzás Lászlót Borbély Ernővel együtt bebörtönözték. Szabadulásuk után mindketten a zaklatások után Magyarországra távoztak, de 1989 után mindketten hazatértek. Búzás László a Romániai Magyar Kisgazdapárt kongresszusán az RMDSZ megfigyelőjeként vett részt, majd megválasztották a párt elnökének. Úgy látja, hogy a Kisgazdapártban sok hasznos dolgot lehet kivitelezni. A kongresszuson olyan lelkes közönséggel találkozott, amely befolyásolta abban, hogy elvállalta az elnöki tisztséget. Elsősorban a gazdakörök létrehozásával lehetne a diktatúra alatt tönkretett faluközösségeket régi jogaikba visszahelyezni. A megerősödő gazdakörök érdekképviseletet tudnak majd nyújtani. Létre kell hozni a falu kisipari egységeit is. A nagyhagyományú a Hangya szövetkezetet is újból létre kell hozni. A gazdabank segítené a magánvállalkozókat. A megújuló falu érvényesülési teret biztosítana a fiataloknak. Törvényes, demokratikus jogrend szükséges, hogy mindenki otthon érezhesse magát. /A kötöttségektől mentes gondolkodástól a konkrét cselekvés felé. Beszélgetés Búzás Lászlóval, a Kisgazdapárt elnökével. = Kisgazdák Lapja (a Romániai Magyar Kisgazdapárt heti fóruma, Csíkszereda), máj./

1995. július 25.

Nagyenyeden júl. 15-én először rendezték meg az 1944/45-ben a Targu Jiu-i politikai foglyok táborába zártak találkozóját. 1944 augusztusában Dél-Erdély magyar szellemi vezetőit, a hozzátartozóikat látogató iskolásokat, az útlevéllel itt tartózkodókat, a szászok vezetőit, a nem kívánatos elemeket és a cigányokat hirtelen Gyulafehérvárra vitték és innen tehervonattal a Targu Jiu-i barakktáborba szállították őket. A tábor hatezer foglyából több mint ezer magyar volt, köztük Kacsó Sándor, Vita Zsigmond, Elekes Viktor, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium rektora, Vass Albert festőművész, Tövissy Géza, a Hangya Szövetkezet vezérigazgatója. Márton Áron püspök és mások küldték a csomagokat az éhező foglyoknak. - A mai rendszer nem ismerte el ennek a büntetőtábornak a létezését. /Simén Domokos: Bűnük, hogy magyarok voltak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 25./

1996. február 20.

A két világháború között virágzó magyar szövetkezeti rendszer egyik sikeres megvalósulása volt az Erdélyi Hangya, ennek a Homoród menti falvakban kifejtett tevékenységét mutatta be Balázsi Dénes monográfiájában: Ne nézze senki csak a maga hasznát. Haász Rezső Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 1995. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

1996. április 6.

Demeter János Zsilava odúiban című, börtönéveire emlékező írását Demeter Zayzon Mária tette közzé. Az első rész az embertelen börtönkörülményeket írta le, a zárkában, Venczel Józseftől tudta meg, hogy testvére, Demeter Béla 1951. dec. 8-án a börtönben meghalt. Demeter Bélát a magyar kormány kiadta Romániának, hogy ott vizsgálják: Demeter Béla a párizsi magyar békedelegáció tagjaként kitől milyen adatot kapott Erdélyből. Demeter József Venczel Józsefnek a cellában köszönetet mondott korrekt viselkedéséért, ahogy a kihallgatásokon helytállt. A zsúfolt cellában többen a cementpadlón nyúltak el, alig lehetett mozogni. Néhányan az ágy alá feküdtek. A cellában voltak néhányan az ún. "tasnádi csoport"-hoz tartozók is. Perük fővádlottja egy Kónya nevű ifjú volt, akinek kezdeményezésére aláírtak egy nyilatkozatot: belépnek egy demokratikus nemzetközi ifjúsági szervezetbe. Tevékenységet nem fejtettek ki, mégis letartóztatták őket. Csőgör elmondta, egy ideig olyan cellában is volt, ahol 160-an voltak. A börtöncellában közölték velük az ítéletet, miután már negyedik éve voltak rabok: Jordáky Lajos 12 évi kényszermunka, Demeter János 10 év, Balogh Edgár 7 év, Csőgör Lajos 5 év. Balogh Edgár most már reálisabban látta a helyzetet. "Valószínűleg addig titokban remélte, hogy menekül s az ügye elválik a mienktől. Mintha az lett volna az érzése, hogy ő csak formailag szerepel a vádlottak padján és csupán a per sikere érdekében. Mihelyt elítélnek bennünket, az ő szerepe véget ér, s majd megtalálják a formát a hazaengedésére." - emlékezett Demeter János. A börtönben Jordáky Lajos elmesélte, hogy a letartóztatását megelőző hónapokban gyakran meglátogatta őt Bányai László és barátságosan elbeszélgetve bizalmasan érdeklődött különböző történetek és személyek felől. Közvetlenül letartóztatása előtt magához hívatta Csordás Sári, aki a pártközpont káderosztályán dolgozott és azt kérte, minden általa ismert aktivistáról írjon le minden rosszat, amit csak hallott az illetőről. Jordáky kb. 120 oldalt írt össze, ezután letartóztatták. Csőgör Lajost 1949 ősszén tartóztatták le fantasztikus vádakat tálaltak elé: Erdélyben nagy összeesküvést lepleztek le, és azt kérték, segítsen ennek felgöngyölítésében. A kihallgatók szerint minden szál Márton Áron püspökhöz vezetett, tőle ágaztak el a különböző összeesküvő vonalak: a Magyar Népi Szövetség, az EMGE, a Hangya Szövetkezet és a Bolyai Tudományegyetem. Õt az egyetemi vonal élére állították, ebben szerepelt Demeter János is. Csőgör elképesztőnek találta a vádat és ellenállt. De meddig lehetett ellenállni? Százharmincöt órán át tartották fönt egyfolytában, álmatlanul, éjjel, nappal. Az utolsó napokban összeroppant. Akkor végleg megtört, amikor megfenyegették, behozzák a feleségét. Ezután aláírt mindent, még egy olyan nyilatkozatot is, hogy pénzt fogadott el Magyarországtól az erdélyi reakció finanszírozására, s arra, hogy az egyetemet a reakció fellegvárává tegye. 1949-ben, Rajk László letartóztatása után Balogh Edgárt felhívatták Bukarestbe, a Magyar Népi Szövetség központjába, és közölték vele, a párt utasítására ki kell nyomozni a Rajk-ügy erdélyi szálait. Balog Edgár akkor Rávi Ilussal, Juhásszal és Bányai Lászlóval tárgyalt. Balogh Edgár ezért kérdőíveket osztott szét a magyar közélet kommunista vezetői között, saját tevékenységükről kérve beszámolót. Ezután őt is letartóztatták. /Demeter János: Zsilava odúiban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30-31., 2. folytatás: ápr. 6-7, mindkét alkalommal a lap Szabad szombat mellékletében/ A Romániai Magyar Szó nem jelezte, hogy az emlékirat-részletet a budapesti Honismeret folyóiratból vette át, ott közölte eredetileg Demeter János lánya, Demeter Zayzon Mária. A Honismeret rövid életrajzi összefoglalót is adott: Demeter János /Kerlés, 1908. júl. 6. - Budapest, 1988. júl. 6./ kolozsvári jogtudós a kolozsvári Ellenzék belső munkatársa volt, alapító tagja az Erdélyi Fiatalok folyóiratnak, majd 1932-ben elindította a Falvak Népét, amely betiltásáig, csak egy fél évig létezett. Testvérével, Demeter Bélával együtt szerepe volt abban, hogy Kolozsvár nem vált utcai harcok színterévé. Demeter János vezető szerepet játszott a Magyar Népi Szövetségben, emellett a Bolyai Tudományegyetem professzora volt. Hamis vádak alapján Demeter Jánost 1952. aug. 30-án bebörtönözték, 1955 májusában engedték ki a börtönből. Ezután Demeter János a kolozsvári egyetem professzoraként működött, az egyetem prorektora volt és országgyűlési képviselő. Önéletírása Századunk sodrában /Kriterion, 1975/ címen jelent meg. Jogtörténeti munkája feldolgozta az 1944-1948-as időszak forrásait: A nemzetiségek egyenjogúsításának útján /Joó Rudolf beszélgetése Demeter Jánossal, Kossuth Kiadó, Budapest, 1983./ - Kiadásra vár többszáz oldalas börtönnaplója és a nemzetiségek kollektív jogairól írt tanulmánya. A Honismeretben szerepelnek - lábjegyzetben - Venczel József és Demeter Béla életrajzi adatai is. Venczel József /Csíkszereda, 1913-Kolozsvár, 1972/ 1950. febr. 17-től 1961. jan. 11-éig volt börtönben. Szabadulása után kisegítő munkákat végzett, majd 1969-től újra visszakerülhetett az egyetemre. Demeter Béla /Somkerék, 1910- Vacaresti börtön, 1952/ 1930-1933 között az Erdélyi Fiatalok Faluszemináriumának elnöke, 1936-1944 között az Esti Lapok /Kolozsvár/ főszerkesztője. 1946-ban Tildy Zoltán köztársasági elnök erdélyi szakértőjeként részt vett a magyar kormány békeelőkészítő tevékenységében, a párizsi értekezleten a román és kisebbségi kérdés referenseként a magyar békedelegáció tagja. 1951-ben az ÁVH letartóztatta és kiadta a román hatóságoknak. /Zsilava odúiban. Részletek Demeter János börtönnaplójából. = Honismeret (Budapest), 1. sz./

1999. augusztus folyamán

Az 1948-ig létezett Hangya Szövetkezet jelentőségére hívta fel a figyelmet Guzs Ferenc, egyetértve a folyóirat előző számában megjelent, Máthé László RMGE-alelnöktől származó írással: Újraszervezni a Hangyaszövetkezetet! A mostani szövetkezeteket az emberek nem érzik magukénak. Ezeknek a szövetkezeteknek nincs közösségformáló erejük. A Hangya idejében viszont a szövetkezeti vagyon teljes egészében a faluközösségé volt. Érdemes lenne ezt a rendszert felújítani. /Guzs Ferenc: A százéves Hangya. = Erdélyi Gazda (Kolozsvár), aug./

1999. november 3.

1948-ban Romániában is megkezdődött a tisztogatás a baloldal berkeiben is. Ahhoz, hogy a Magyar Népi Szövetségben is tisztogatást kezdjenek, szükség volt Kurkó Gyárfás és híveinek eltávolítására. Az MNSZ balos szárnya segédkezett a "népfrontiak" félreállításában. Kurkót már az 1947-es MNSZ-kongresszuson leváltották elnöki tisztségéből. December 10-én Kolozsvárott tartották a szövetség utolsó kongresszusát. Ezúttal végképp eltávolították a Kurkó köréhez tartozókat. 1949. novemberében letartóztatták a félreállított MNSZ-vezetőket, Kurkó Gyárfást, Balogh Edgárt, Méliusz Józsefet, Csőgör Lajost, Demeter Jánost. Ugyanakkor vettek őrizetbe néhány, az MNSZ-szel szemben álló magyar közéleti személyiséget, Szász Pált, az EMGE volt elnökét és Antal Dániel alelnököt is, illetve Korparich Edét, a Hangya Szövetkezet elnökét. 1950-ben folytatódott a sor a magyar szociáldemokraták legismertebbjeivel, Lakatos Istvánnal, Pásztai Gézával. Ezután Venczel József, Teleki Ádám, Bodor Bertalan kerültek sorra. Gondosan készítették elő a kirakatper minden mozzanatát. Elsőként a rendszer legfőbb ellenségének tekintett Márton Áron püspököt vették őrizetbe, őt követték az MNSZ-vezetők. A tervezett nagy perből végül kettő lett: a memorandisták és az autonomisták pere. A memorandista per fővádlottja Márton Áron püspök volt. Ide sorolták be Kurkó Gyárfást is, akinek semmi köze nem volt ahhoz a memorandumhoz, amelyet a püspök és köre megszerkesztett és bátran vállalt is. Balogh Edgárnak, Csőgör Lajosnak, Demeter Jánosnak és az időközben letartóztatott Jordáky Lajosnak azért kellett fizetniük, mert 1944 őszén létrehozták és működőképessé tették az észak-erdélyi autonómiát. /(gál): 50 éve történt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2000. május 13.

Máj. 13-án tartotta meg V. kongresszusát Nagykárolyban a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete közel 80 küldött és számos meghívott részvételével. Az RMGE a szervezet 10 éves fennállását is megünnepelte. Dr. Csávossy György, az RMGE leköszönő elnöke megnyitó beszéde és Kovács Jenő, Nagykároly polgármesterének üdvözlő szavai után Pete István szakminisztériumi államtitkár beszélt a szakmai civil szerveződések fontosságáról. Elmondotta: a következő periódusban fontos, hogy az állami gazdaságok privatizációjából a magyarok is kivegyék részüket. Péter Pál, az RMDSZ gazdasági alelnöke azt hangsúlyozta: az RMDSZ az előző évek gyakorlatától eltérően lényegesen többet foglalkozik gazdasági, egzisztenciális kérdésekkel, és ebben az RMGE jó partnernek bizonyul. Felszólaltak a vendégek, Szigeti János, a budapesti Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium küldötte, Jakab István, a Gazdakörök és Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének vezetője, Szekeres Sándor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának küldötte, majd Farkas Zoltán a 156 éves RMGE történetét ismertette dióhéjban. Gróf Teleki Domokos gernyeszegi földbirtokos 1844-ben kezdeményezte az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet létrehozását. Az első világháború utáni időben dr. Szász Pál lett az EMGE elnöke, aki később kommunista börtönökben hunyt el. Neményi József Nándor államtitkár a mezőgazdaságban kialakuló versenyhelyzet fontosságát hangsúlyozta. Neményi szerint Románia európai felzárkózása távoli remény: a mezőgazdaság felzárkózása elképzelhetetlen 2020 előtt. Romfeld János gyergyói küldött kifejtette: amíg Romániában 4,7 millió földtulajdonos átlagban 2,28 ha területen gazdálkodik teljesen kezdetleges módszerekkel, kevés a remény az agrárágazat fejlődésére. - Az országot uraló gazdasági csőd közepette támogatás nélkül nehéz fenntartani a gazdaköröket. A tisztújítás eredménye: Sebestén Csaba az elnök /aki végül ellenjelölt nélkül maradt/. A továbbiakban 11 rendes tagot és 4 póttagot választott meg a közgyűlés. Az új elnökség túlnyomó többsége székelyföldi lett. A kongresszus dr. Csávossy Györgyöt megválasztotta tiszteletbeli elnöknek. /Makkay József: Emberi színjáték Nagykárolyban. V. küldöttülését tartotta a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete. Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./ AZ RMGE V. küldöttülésén Nagykárolyban Kovács Jenő polgármester fontos bejelentést tett: magyar nyelvű agrárfőiskolai tagozatot akarnak Nagykárolyba telepíteni, s ehhez megtették az első lépést. Két csoportra gondoltak, egy általános mezőgazdaságira és egy kertészetire. Mind a gödöllőiek, mind a debreceni és nyíregyházi egyetemi agrároktatók szívesen segítenek. Ha megnyílik a Csanálos-Vállaj határátkelő, amire a két kormány megállapodása alapján még az idén jó esély van, akkor Debrecenből vagy Nyíregyházáról egészen könnyű lesz az ingázásuk. Péter Pál, az RMDSZ ügyvezető elnökségének gazdasági alelnöke többek között arról beszélt: hiba volt, hogy az RMDSZ az első években túlságosan a kulturális problémákra összpontosított, ezzel is magyarázható, hogy a gazdasági szerveződés lemaradt, s az itt jelentkező sajátos érdekeinket nehezen tudják megvédeni. - Az RMGE beszámolójábók kiderült, hogy az Ezüstkalászos-tanfolyamoknak csak a múlt évben 660 résztvevője vizsgázott sikerrel. Az 1993 óta megjelenő Erdélyi Gazdából eddig 70 ezer példányt nyomtak, 2000 májusában már 8000 példányt. - Jó javaslatok hangzottak ela kongresszusson: az Ezüstkalászos-tanfolyam intézményesítése, a Hangya szövetkezeti mozgalom újraindítása, a gazdaasszonyok képzésének a beindítása vagy a szakosodás. Többen úgy vélték, hogy az RMGÉ-n belül meg kell alakítani a különböző szakcsoportokat (kertészet, marhatartás stb.), mert a mai körülmények közt már nehéz minden tevékenységet átfogni. /Sike Lajos: Nagykárolyban tartotta tisztújító közgyűlését az RMGE.. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

2001. március 23.

Az elmúlt héten dr. Somogyi György, a magyarországi HANGYA szövetkezeti hálózat elnöke Brassó és Maros megyében járt. Itt-tartózkodásának egyik célja az volt, hogy együttműködési szerződéstervezetet készítsenek elő a Romániai Magyar Gazdák Egyesületével (RMGE). Elmondta, hogy vannak jó tapasztalatok az együttműködés terén. Magyarországon például jobban terem az őszibarack, Erdélyben, Brassó környékén a burgonya, s e termékek cseréje folytán ki lehet alakítani a kereslet-kínálat egyensúlyát árfekvésben is. A civil szervezetek alkalmasak a kapcsolatrendszer kiépítésére. A Kárpát-medence természeti adottságai biztosította lehetőségek olyan előnyt jelentenek, melyet bűn lenne nem kihasználni. Ezer év bizonyítja, hogy gazdálkodás szempontjából milyen nagyszerű együttműködési feltételeket biztosít ez a régió. A XIX. század második felében Erdélyben volt a legnagyobb szövetekezeti mozgalom, a HANGYA. A II. világháború előtt pedig Közép-Európa legnagyobb vállalatcsoportja volt. Magyarországon újjáéledt és megerősödött a Hangya, 1998 áprilisában megalapították a Magyar Termelői Értékesítő és Szolgáltató Szervezetek Országos Szövetségét, a HANGYÁ-t. Ezek a gazdák (tagok) közös beszerzését, értékesítését végzik. A Hangya megfelel az Európai Unió által az AGENDA 2000-ben és a SAPARD-programban megfogalmazott elveknek. Szándékuk, hogy bekapcsolódjanak az Európai Unió programjába. - Az együttműködési szerződéstervezet szerint a HANGYA felkérésére a gróf Károlyi Sándor Szervezetfejlesztési Alapítvány vállalná az erdélyi termékpályás szövetkezetek tagjainak szakmai oktatását, továbbképzését, szaktanácsadói hálózat kiépítését. /A Kárpát-medence viszonylatában kell gondolkodni! Feltámad a szorgos HANGYA? = Brassói Lapok (Brassó), 2001. márc. 23./

2002. június 22.

Dézsánfalva római katolikus temploma felszentelésének századik évfordulójának ünnepségére összesereglett az országban, sőt, egész Európában szétszóródott dézsániak javarésze. A kitatarozott, kicsinosított templomban az ünnepi szentmisét a dézsánfalvi születésű Turi László és Kóbor György kanonokok, valamint Velcsov Péter dettai esperes celebrálták. Kiürült az utóbbi fél évszázadban ez a falu. A baragani deportálások, az erőltetett kollektivizálás kezdete után mindenki elmenekült innen, aki csak tudott. Dézsánfalva magyarságának jelenét idős emberek jelentik, mindössze tizenhat magyar ház maradt a faluban, összesen 28 magyar lakossal. Keresztelő évek óta nem volt, csak temetés. Mohári István, a falu szülötte és történetírója /Németországban él/ erre az alkalomra megjelentetett Dézsánfalva című kötetével állt elő. A falu fénykora az első világháború előtti időszakra esett, de még a két háború között is bank, Hangya szövetkezet, vendéglők és üzletek működtek itt. Kóbor György kanonok fiatal családokat szeretne idetelepíteni. /Pataki Zoltán: Százéves templom búcsúja a bánsági szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

2002. július 19.

Harminchat alapító taggal Nyárádszeredában alakult újra az egykori Hangya Szövetkezet. A szövetkezeti tagok legalább egy részvénnyel rendelkeznek, melynek névleges értéke 100.000 lej. Czakó József elmondta, hogy sikerült megszerezni a jogi személyiséget a szövetkezetnek. A most megalakult szövetkezet jogutódja a Hangya Szövetkezetnek. Az alapító okirat szerint a szövetkezet majd a kistermelők által termelt javak forgalmazását vállalja fel. A tervezett, falvakban és városokban kiépítendő üzlethálózattal megteremtődik a lehetőség arra, hogy közvetítők nélkül szerezhessék be az egyes közösségek a legszükségesebbeket. A hiánycikkeket a szövetkezet előnyös áron felvásárolja a nagyforgalmazóktól, melyeknek cserébe a helyi termékeket kínálja majd. Szeretnék, ha más központokban is elindulna a Hangya Szövetkezet újraszervezése. /Korondi Kinga: Újraalakult a Hangya Szövetkezet. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

2002. augusztus 24.

Mi az oka annak, hogy tíz év alatt szinte 200 ezer fővel fogyott Erdély magyarsága? 1945 után súlyosan megromlott az erdélyi magyarság gazdasági helyzete. A két világháború közti erdélyi magyarságnak megvoltak a nagyiparosai, a földbirtokosai, a gazdag magyar református, katolikus, unitárius egyházai. A munkásságot, parasztságot is beleértve, Erdély magyarsága jólétben élt, vállalt több gyereket. Léteztek magyar bankok, hitelintézetek, áruértékesítő szövetkezetek, biztosító társaságok, magyar kollégiumok, ahol a magyar fiatal ingyen tanult. Koródi Zoltán sürgette: jöjjön létre egy erdélyi ipari és kereskedelmi hitelbank, egy magyar érdekeltségű biztosító társaság, egy mezőgazdasági áruellátási és értékesítő szövetkezet, amilyen valaha a Hangya volt. Szükséges ugyanakkor a magyar értelmiségnek a magyarlakta falvakban való letelepedése, a szórványban élő magyarokról való gondoskodás, az egyházak erőteljesebb szerepvállalása a családi problémák megoldásában, anyagi gondoskodás, és segítség a sokgyerekes magyar családoknak. Sok erdélyi magyar fiatal látja a magyarok mindennapi kigúnyolását, megaláztatását, mellőzését, a román politikai elit gyalázkodásait, így kiábrándul szülőföldjéből, két alternatíva között választhat: vagy átvedlik románná, vagy itt hagyja Erdélyt. - Szenátoraink, képviselőink hányszor interpelláltak a törvényhozásban a magyarság megaláztatása ellen? Tudják-e Strasbourgban, hogy mi folyik Romániában? - tette fel a kérdést Koródi Zoltán. /Koródi Zoltán: Fogyunk ugyan, de miért? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

2003. január 7.

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság szakmai közlönyének /Közgazdász Fórum/ decemberi számában Somai József egy módszertani program tapasztalatairól számolt be. Györfi Dénes a Hangya Szövetkezetek Nagyenyedi Központjáról, Domokos Ernő és Moldován István az E-business Kovászna megyei esettanulmányáról írt. /Közgazdász Fórum/december. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

2003. június 20.

Húszéves osztálytalálkozót tartotta Óteleken, ahol 1983-ban 26-an végezték el a VIII. osztályt. Osztályuk annak idején 45 fővel indult, jelenleg pedig az I-IV. osztályban összesen 48-an vannak és az iskola vegyes tannyelvű. /Hangya Rozália: Két évtizedes rombolás eredménye. = Heti Új Szó (Temesvár), jún.20./

2003. december 3.

Nov. 28-án zajlott le Marosvásárhelyen a Maros megyei Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület közgyűlése. Az ülésen Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke ez évi tevékenységről adott számot. Egy hónappal ezelőtt kapott az egyesület a Dózsa György úti volt Hangya épület harmadik emeletén új székhelyet, ezért újra be kellett jegyeztetniük magukat, ami kilenc hónapos jogi vesszőfutást eredményezett. Sikerült fénymásolót, nyomtatót szerezniük, számítógépre még nem tellett. Nagy sikernek örvendett a Don-kanyari megemlékezés, az anyák napi ünnepi műsor, a falugondnokokkal való találkozó, a két gyermek-Gyöngykoszorú-találkozó, a nyári színpadi nótaest, ezenkívül pedig több könyvbemutatót, kézművesvásárt szerveztek. Két kiadványt jelentettek meg: a Megy a gyűrű című gyermekdalkötetet és egy, az EMKE tevékenységét ismertető könyvecskét. A 2004-es rendezvénytervezetek sorában: népzenészképzés, mezőségi szórványprogram, Gyöngykoszorú- találkozó, a Don-kanyari áldozatok megidézése, Burustyán népművészeti fesztivál, Marosvásárhelyi Napok magyar nyelvű rendezvényei, Rákóczi-túra (egyházszolgálati és népismereti tábor), Katalin-napi bál, óévbúcsúztató rendezvény szerepel az egyesület tervei között. /Nagy Botond: EMKE- közgyűlés az új székhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 3./

2005. június 8.

Puskás Bálint szenátor törvénytervezetet dolgozott ki és nyújtott be az úgynevezett CASBI-ügyben. A szenátor felvázolta, mi is a CASBI. 1944–45-ben még dúl a háború, és Romániában egyre-másra születnek olyan intézkedések, amelyeknek értelmében az országgal hadiállapotban lévő, ellenségnek nyilvánított országok hazai polgárainak vagyonát elkobozzák. Miután 1944. augusztus 23-án megtörtént az átállás, a román hatóságok a magyar, német és más nemzetiségűekre is kiterjesztették ezt a rendelkezést. Jogilag új kategóriát vezettek be: a „feltételezett ellenség”-ét. Ekkorra a háború véget ért, értelemszerűen ellenségről sem lehetett volna szó. A „feltételezett ellenség” kategóriájába sorolták azokat, akik elmenekültek az országból, konkrétan a magyar és német nemzetiségű román állampolgárokat. Továbbá kiterjesztették azokra is, akik itthon maradtak, de a bécsi döntés után Észak-Erdélyben Magyarország állampolgárai lettek. E rendelkezések értelmében a szóban forgó „feltételezett ellenségek” minden ingó és ingatlan vagyonát elkobozták. Megszületett a végrehajtó intézmény is: az Ellenséges Javakat Kezelő és Felügyelő Pénztár (Casa de Asigurari si Supraveghere a Bunurilor Inamice – CASIBI), amelynek megyei kirendeltségei is voltak. Minden elkobzott tárgyról, ingatlanról pontos leltár készült, és ezek fennmaradtak. Így vették el az észak-erdélyi Hangya Szövetkezet vagyonát, magyar bankok, cégek ingatlanjait és ingóságait is. A párizsi békeszerződés után különböző jogi rendelkezések alapján ezt a kérdést is kezelni kellett. Ennek nyomán valamicskét enyhítettek, majd a két ország 1953-ban formailag le is zárta az ügyet, noha a nagy többség nem kapott vissza semmit. Puskás Bálint átnézte a korabeli leltárakat, megszerezte az akkor érvényben lévő rendelkezéseket. A szenátor az összegyűlt bizonyító anyag alapján törvénytervezetet állított össze azok kárpótlására, akik számára akkor nem szolgáltattak igazságot. A károsultnak be kell nyújtania kérését a polgármesteri hivatalhoz, amely átküldi a prefektúrához. Az adatokat megyék szerint összesítik, és az érvényben lévő törvény értelmében döntenek, ennyi idő után mit lehet visszaadni természetben, és milyen esetben kell kártérítéshez folyamodni. /Béres Katalin: Egyperces Puskás Bálint szenátorral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

2005. július 12.

László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök közölte, hogy a megyei tanácsnak szándékában áll létrehozni egy Kolozs megyei érdekeket képviselő információs és lobbiirodát Brüsszelben. Egy új lap, az Erdélyi Gazdálkodás ingyenes mezőgazdasági és vidékfejlesztési szaklap akar segíteni a gazdák EU-s felkészítésében. A lap alapítói, Dimény Zoltán és Nyári Julianna személyesen mutatkoztak be. Dimény Zoltán Kolozsváron végezte agronómiai tanulmányait, és jelenleg a Duna TV Gazdakör című adásának felelős szerkesztője. Dimény Zoltán szeme előtt az egykori Hangya szövetkezeti mozgalom példája lebeg, amely annak idején maradéktalanul betöltötte a rá bízott szerepet. Az Erdélyi Gazdálkodás terjesztését a történelmi egyházak, valamint az RMDSZ megyei szervezetei vállalták. /Csomafáy Ferenc: Ingyenes szaklap az erdélyi gazdáknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

2008. október 31.

Irodalomtörténeti tény, hogy a nagyenyedi kollégium az erdélyi színjátszás bölcsője volt, hiszen innen kerültek ki az 1792-ben megalakult kolozsvári színház legjelentősebb vezető színészei. A tanév végén a kollégium udvarán a professzorok, a diákság és a város polgárai előtt bemutatott színjátékoknak erős kisugárzása volt a műkedvelő színjátszás kialakulására és megerősödésére is. Ezzel magyarázható, hogy a százhúsz évvel ezelőtt alakult Enyedi Magyar Iparos Önképzőkör tevékenységének is egyik legfontosabb területe volt a színjátszás. Az első bemutatóra 1891-ben került sor. Hosszabb kényszerszünet után, 1921 decemberétől megszaporodott a bemutatók száma. 1928-tól az előadásokat a kör új székházának háromszáz férőhelyes, korszerű termében mutatták be, mindig telt ház előtt. A téli felolvasó esteket 1889–1910-ben indították. Az előadók között volt például dr. Harmath János, a Hangya Szövetkezet igazgatója, Járai István főgimnáziumi igazgató, Folyovits Endre szobrászművész és Jékely-Áprily Lajos tanár-költő. /Józsa Miklós: Thália és a tudomány szolgálatában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

2009. november 14.

Az utóbbi időben Bölöni Domokos évenként előáll egy új kötettel. Legújabb gyűjteménye /Elindult a hagymalé, Impress Kiadó, Marosvásárhely/ szintén rövidpróza, de elüt az előzőtől, nem novellák és karcolatok ezek az újabb írások, inkább vallomások, visszaemlékezések, szociográfia és történelem együtt. Mindegyikben ott van a szerző féltő aggodalma a közösség iránt, melyből vétetett: a család, a szülőfalu, a tágabb szülőföld, Erdély. Szépírói igénnyel megírt valóságirodalom, minősítette a könyvet Gábor Attila. Bölöni Domokos gondjainak „fészke” a küszködő szülőfalu: a földművelés nem kifizetődő, a falu népe kiöregedett. Jönnek az idegen vevők a földre. Fél évszázad alatt másodszor húzzák ki a falu népének lába alól a földet! A megoldás a szerző szerint: kitartani, kivárni: „Erdély azoké is lesz s marad, akik nyomorúságát is vállalják, talán. Hát nem adom el a földet, urak. ” A szerző szóvá teszi, hogy bizony rosszul sáfárkodunk a ránk hagyott örökséggel. A Hangya Szövetkezetnek nemcsak a történetét kellene megírni, hanem tevékenysége sok tekintetben követendő példa lehetne ma is. /Gábor Attila: Vallomás a szülőföldről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./


lapozás: 1-19




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998