udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 41 találat lapozás: 1-30 | 31-41
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Helyzetkep

1990. április folyamán

Temesváron 1971-ben a magyar tagozatok egyesítéséből megalakult az önálló magyar líceum, azonban 1985-től román osztályokat hoztak a magyar iskolába. Az 1989-es változás után jan. 17-én megindították a küzdelmet, hogy újra legyen önálló magyar iskola. Ebben segített Dima Ionel igazgató és a megyei vezetőség is. Megkapták az eddigi megyei pártiskola épületét. Azonnal megkezdték a költözést és februárban a magyar osztályok /a német osztályokkal együtt/ birtokba vették az épületet, márc. 1-jétől hivatalosan is újjáalakult a líceum. Jelenleg az iskolában I-XII. osztályig 34 osztályban 966 diák tanul 52 pedagógus irányításával. Az iskolát Bartók Béláról nevezik el, az ünnepélyes névadás máj. 6-án lesz. /Halász Ferenc igazgató: Helyzetkép a temesvári Bartók Béla Líceumról. = Közoktatás (Bukarest), ápr./

1990. január 11.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar szakos hallgatóit 1984-től kényszerítették arra, hogy Erdélyen túli, színromán vidékeken tanítsanak. 1984-ben a 29 végzősből 20-at, a következő három évben /1985-1987/ valamennyi végzőst román vidékre nevezték ki. Két évfolyam /1985, 1986/ hallgatói írásban tiltakoztak a minisztériumnál, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsánál és a pártközpontnál, de tiltakozásukat válaszra sem méltatták. E két évfolyam hallgatói közül többen megtagadták azt, hogy távoli vidékeken tanítsanak, román iskolákban. Akik megtagadták a kihelyezés elfogadását, azokat nem lehetett állami intézményhez felvenni. Többen munkások lettek, alkalmi munkából éltek, illetve külföldre távoztak. Néhány példa, mi lett a sorsuk: Szilágyi Gizella virágot árul a kolozsvári piacon, Rózsa Hajnal szövetkezeti bedolgozó Kolozsváron, Vargha Zsolt 1986 óta kosárfonó Nagyszalontán. Hasonló sors várt a tanárképző magyar hallgatóira. A magyar iskolákba pedig román tanárokat neveztek ki. /Dobra Judit tanár: Helyzetkép - rétegfelvételben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 11./

1990. február 14.

Dokumentumot közölt a Romániai Magyar Szó, Király Károly Erdélyi Kálmán álnéven adott helyzetképet az elnyomott erdélyi magyarság helyzetéről 1981 márciusában. Példákkal mutatta be a nehéz helyzetet. A katonaköteles fiatalok lépten-nyomon a nemzeti diszkrimináció számtalan formájába ütköznek: nem használhatják egymás közt sem anyanyelvüket, nem írhatnak levelet magyarul, a magyar fiatalokat román vidékre viszik a katonaság idejére. A magyar végzős orvosokat, tanárokat Moldvába, Olténiába, román vidékre helyezik. A román tannyelvű osztályokba kényszerített magyar tanulók egymás között sem beszélhetnek magyarul. Nagyváradon az új igazgató megfenyítette a személyzetist: az üzemben nem lehet több magyar mint román. Sürgősen hozatni kell román munkásokat. Nagyváradra az utóbbi évtizedekben 25 ezer románt telepítettek be. Ugyanez történt Marosvásárhelyen Magyar városokban /Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda/ egész utcákat, főtereket, magyarlakta negyedeket bontottak le. Helyükbe tömbházakat húztak fel és románokat költöztettek be. Az 1977-es népszámlálásnál minden kérdésnek volt kódszáma, kivéve a nemzeti hovatartozás rubrikáját. Vegyes házasságok esetében nem írták magyarnak a családtagokat. Romániában a 2 milliós cigányságból 260 ezret ismertek el, a többit beírták románnak. A több mint 2 milliós magyarság a népszámlálás szerint 1,7 millió fő, hasonló a helyzet a többi nemzetiségnél is. A népszámlálás kérdőívet Bukarestbe szállították, az adatokat onnan közölték a helyi szervekkel. Nagysármáson például 1200 magyart tartanak nyilván. A református egyház nyilvántartásában 2300 magyar szerepel. Önkényesen tehát ennél a településnél 1100 magyart megfosztottak nemzetiségétől. Emiatt nincs magyar iskola Nagysármáson, de a környéken sem. 1980-ban a magyar tanulók 50 százaléka kénytelen román nyelven folytatni tanulmányait. A líceumi tanulóknak csak 30 %-a tanulhat anyanyelvén, noha például Marosvásárhely lakóinak 70 %-a magyar. A marosvásárhelyi Bolyai Líceumban az 1980/81-es tanévben 70 magyar IX. osztályba felvételizett tanulót áttettek a román osztályokba, mondván, csak két magyar osztály indulhat, noha 4 osztályra való tanuló sikeresen felvételizett. 1945 óta 1,5 millió románt hoztak be Erdélybe. Van sok megalkuvó magyar vezető, például Hajdu Győző, az Igaz Szó folyóirat főszerkesztője. A magyarság több "képviselője", mint Gere Mihai, Fazekas Ludovic, a Kovászna megyei első titkár, Nagy Ferdinand, Szász Iosif, a Hargita megyei első titkár, Cseresznyés Béla, Korondi Stefan, Coppándi Sándor, Fejes Juliu, Furó Gyula, Hegedüs Béla funkcionáriusok, akik közül egyesek magyarul sem beszélnek, de mind karrierista nemzetárulók. Velük szemben van a többség, akik vállalják magyarságukat. Sokan vállalnak meghurcoltatást, lelki tortúrát /Zsuffa Kálmán sepsiszentgyörgyi lakos, Jenei Tamás bákói református lelkész, Király Károly és mások/, egyesek életüket is áldozták /Szikszai Jenő tanár/. Céltudatos kiállással sikerült kiharcolni egy-egy osztályt, Takács Lajos és Nagy Géza professzorok, Kovács Zoltán festőművész, Gáll Ernő szerkesztő, Balogh Edgár, Kacsó Sándor, Benkő Samu, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Bálint Tibor írók a Központi Bizottsághoz címzett tiltakozó táviratokkal elérték, hogy a kolozsvári piarista, 400 éves múltra visszatekintő középiskolát ne számolják fel egészen. /Erdélyi Kálmán (Király Károly): Hangok és vészhangok Erdélyből. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13., 14./

1991. április 24.

Máj. 28-29-én Nagyváradon lelkészértekezletet rendeznek, az Országos Református Lelkésztalálkozóra várják az összes lelkipásztort és teológiai tanárt. A találkozó célja: szembenézés a múlttal, egyházi helyzetkép felvázolása, az egyház identitásának meghatározása, az egység megvallása. A terv szerint szó lesz még az egyházi rendről, a lelkészképzésről, az egyházi szervezeti életről és más kérdésekről is. /Tájékoztató körlevél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./

1994. május folyamán

A Hunyadvármegye folyóirat mostani száma több írásában bemutatta a megye magyar oktatási helyzetképét. Déván a magyar tagozatokon összesen 342 diák tanul. Vajdahunyadon a magyar tagozatnak 194 tanulója van. Egyre kevesebb a magyarul tanulni akaró gyermek. Lupényban 129-en tanulnak magyar tagozaton. A város szélén van az iskola, az új negyedből 3-4 kilométert kell az iskoláig gyalogolni. - Csernakeresztúron fogy a magyarság, nagy az elvándorlás, kevés a gyermek. - Rákosdon a magyarok ragaszkodnak a magyar oktatáshoz, annak ellenére, hogy csak tíz tanuló van. Kalán faluban 13 gyermek jár magyar tagozatra. Petrozsényban is csökken a gyermekek száma. Vulkánon 126 magyar kisdiák tanul anyanyelvén. /Hunyadvármegye (Déva), máj./

1996. május 8.

Tőkés László püspök áprilisban dél-amerikai körúton volt. Nagy visszhangot váltott ki az a beszéde, amelyet a Sao Paolo-i egyetemen mondott el, angol nyelven, Kelet - és közép-európai változások - A kommunizmus örökébe lépő nacionalizmus címmel. Ebből a romániai helyzetet elemző részt közölte a lap. A bizánci-balkáni típusú despotizmus talaján kifejlődött román nacionálkommunizmus röviddel az 1989 decemberi események után újból megszilárdította pozícióit. Megkezdődött a kommunista visszarendeződés. Ugyanaz a hatalomban maradt pártnomenklatúra nyomja el ma is a nemzeti kisebbségeket. Erdélyben a román hatalom betelepítő és asszimilációs politikája, valamint a kisebbségi elnyomás következtében végbement elvándorlás miatt Erdély demográfiai összetétele gyökeresen megváltozott. Több mint félmillió német és többszázezer zsidó és magyar nemzetiségű állampolgár hagyta el az országot. Ennek folytán a románság létszáma az egykori 54 %-ról 74 %-ra emelkedett, a magyar kisebbség aránya pedig 32 %-ról 21 %-ra csökkent.- Napjaink Romániáját az egypártrendszer helyét egy látszólagos pluralizmus foglalta el. A nyugati típusú ellenzéki erők igen gyengék és szétforgácsoltak. Valamennyi kormány közös jellemzője a nacionalizmus. A román többségi nacionalizmus megjelenési formái a magyargyűlölet, az antiszemitizmus és a cigányellenesség. /Tőkés László romániai helyzetképe. = Magyar Nemzet, máj. 8./

1997. április 23.

Törzsök Erikának, a HTMH elnöknek a Duna Televízió ápr. 16-i műsorában elhangzott szavaiból kiderül, hogy "nem tekinti valódiaknak a kisebbségi kérdéseket" - írta Mitruly Miklós. Ezt nem kategorikus állításban mondta ki, "de érthető módon nyilvánította ki", amikor az új államvezetésről kijelentette: a valódi problémákat nem fedik el kisebbségi kérdésekkel. Tehát már nem a kisebbségek számlájára írják a súlyos gazdasági problémákat. Mitruly ezt elfogadná, ha nem lenne tudomása "Törzsök Erika egy-két korábbi, a romániai magyarság érdekeivel ellentétes megnyilatkozásáról". A cikkíró nem érti, ha a kisebbségi kérdést nem tartja valódinak, miért vállalta el Törzsök Erika a hivatal vezetését? Vagy a romániai magyarságot akarja türelemre inteni? - Törzsök Erika nem egészítette ki a romániai helyzetképet azzal, hogy most a gazdasági problémákkal fedi az új kormányzat - az RMDSZ kulcspozícióban levő vezetőinek elnéző segédletével a kisebbségi kérdés megoldásának elodázását. Olyan problémák megoldását, mint a Bolyai Tudományegyetem újraindítását, az egyházi javak visszaszolgáltatását. /Mitruly Miklós: Valóban nem valódiak? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

1998. október 28.

Burány Béla /sz. 1931. febr. 12./ népmesegyűjtése, 66 vajdasági erotikus népmese Szomjas a vak ló címmel 1984-ben jelent meg, nagy sikere volt, Budapesten is kiadták 65 ezer példányban, az is hamar elfogyott. További mesegyűjteményei /Piros a tromf, A legkisebb királylány kívánsága, A menyecske meg a feketerigó/ is napvilágot láttak. Burány Béla mindig úttörő munkát végzett, így adta ki az első vajdasági magyar balladáskönyvet, az első katonadal-gyűjteményét, az első gyermekjáték-gyűjteményét, majd Vadvirágok címmel hímzésgyűjteményt jelentetett meg. Dr. Burány Béla orvosprofesszor figyelme a magyarság népességcsökkenése felé fordult. A vajdasági magyarság lélekszáma 1961 és 1991 között százezerrel fogyott, nagyon sokan elhagyták az országot. "A jólét és a kényelem igénye mai társadalmunk gyilkos tényezője, amely felgyorsult kipusztulásunkhoz vezet" - állapította meg Burány Béla. Ezt a problémát járta körül Szakad a part! című, idén megjelent könyvében, megállapítva, hogy ezt a problémát egyetlen magyarországi és határon kívüli magyar párt nem tűzi érdemben zászlajára. Nem készít tudományos programot. "Az összmagyar vitálstatisztikai helyzetkép elkészítése megkerülhetetlennek látszik." Valamennyi párttól a probléma megoldását célzó programot kell kérni és azt nyilvánosságra hozni. "A probléma teljes nyelvterületre szóló tudatosítása a folyamat leállítását, megfordítását még elősegítheti." /Krekity Olga: Nemzetpusztító kór. = Szabad Hét Nap (Szabadka), okt. 28./

1999. május 12.

Az infláció áprilisban 4,8 százalékos volt márciushoz, 17,1 százalékos az év elejéhez viszonyítva és 38,7 százalékos az elmúlt 12 hónap viszonylatában. Az év első négy havában elért 17,1 százalék kérdésessé teszi a kormány célkitűzéseit, nevezetesen az egész évre számított 32-35 százalékos inflációt. /Inflációs helyzetkép. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./

1999. május 22.

A Szabédi Napokat máj. 21-22-én tartották meg. Tudományos ülésszakkal kezdődtek az idei Szabédi-napok. Az írói hagyatékok sorsa - irodalmi gyűjtemények helyzete volt a téma. A hagyatékok megszerzése elsősorban anyagi kérdés, másfelől pedig ezek gyakran közgyűjteményekbe kerülnek, ami szintén akadályt jelenthet. Dr. Dávid Gyula erdélyi helyzetképet festett a magyar irodalmi örökség pusztulásáról. A Szabédi-ház szerepköréről Balázs Imre József elmondta, hogy az emlékház további írói hagyatékok befogadására is képes lenne. Zuh Imre a nagyszalontai Csonkatoronyban berendezett Arany János Irodalmi Múzeum működésének száz évét elevenítette fel, azokat a pusztulásokat és pusztításokat, amelyek a múzeumot ez idő alatt érték. Nagy Pál beszédében kiemelte, hogy a Bözödi hagyaték szétszórva található napjainkban. Megkoszorúzták Szabédi László sírját. Május 22-én dr. Kötő József államtitkár, az EMKE ügyvezető elnöke méltatta a negyven éve tragikusan elhunyt költő munkásságát, elmondva azt is, hogy az idei Szabédi-napok alkalmával talán sikerült az erdélyi magyar irodalomtörténeti múzeumot is megalapozni. /Simon Melinda Vincze Melinda: Szabédi-napok 1999 Kolozsvár, május 21-22. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22., 25./ Előadásában Dávid Gyula fogalmazta meg, hogy szükséges az erdélyi magyar irodalmi múzeum megteremtése. A helyrehozott Szabédi-ház Kolozsvárott máris a megoldás csírája lehet. A Szabédi-hagyaték mellett itt van Méliusz József hagyatékának egy része is, sor kerülhet itt más hagyatékok, gyűjtemények elhelyezésére is. Fontos lenne az egyetem magyar irodalmi tanszékének támogató részvétele a majdani működtetésben. A Székely János emlékszoba lassan feledésbe merül. /Nagy Pál: Értékek védelmében. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29./

1999. június 1.

A Nemzeti Kisebbségi Tanács sajtótámogatásának elosztása céljából jún. 1-jén az RMDSZ bukaresti székházában ülésezett az RMDSZ és az EMKE által létrehozott sajtókuratórium. A sajtókuratórium döntése értelmében a következő lapok, folyóiratok és kiadványok részesülnek támogatásban: Székely Hírmondó, Magyar Kisebbség, Hírharang (Szilágysomlyói 1-es sz. Általános Iskola), Szilágyság, Csinguru (MAKOSZ), Tentamen (Bolyai Farkas Elméleti Líceum), Csíky Csuky (Csíky Gergely Líceum diáklapja), Juventus (Bartók Béla Líceum diáklapja), Hírhordó és AESZ-füzetek (Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége), Cimbora, Partium (a Partiumi és a Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság honismereti lapja), Arménia (Pro Armenia Alapítvány), Hóstáti Híradó (Hóstáti Gazdák Egyesülete - a kolozsvári Szabadságban megjelenő havi melléklet), EMT - Műszaki Szemle, EMT - Firka, Perspektíva (KMDSZ), Erdélyi Gazda, Világnézet (Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákújsága), Korunk, Magropress (Korunk Baráti Társasága), Diákabrak, Géniusz, Kalotaszeg, Székelyföld, Könyvesház (a Művelődés melléklete), Napsugár, Szivárvány, Művelődés, Erdélyi Híradó (havi RMDSZ-melléklet a Szabadságban), Besztercei Híradó, Helyzetkép (a Gátaljai RMDSZ lapja), Bányavidéki Új Szó, Jelen, Bakancs (a Mikes Kelemen Líceum diáklapja), Kellék (Pro Philosophia Alapítvány), Erdélyi Kórus, Erdélyi Gyopár, Parallaxis (Collegium Transsylvanicum Alapítvány), Máramarosi Hírnök (Hollósi Simon Művelődési Egyesület), Keresztmetszet (Temes megyei RMDSZ melléklete a Heti Új Szóban), Látó, Helikon, Duma, Mi - magunkról (a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége), Matematikai Lapok, Nagykároly és Vidéke, Szászrégen és Vidéke, Kisküküllő, Krasznai Újság, Szigeti Turmix, Pulzus (MMDSZ lapja), TDK-füzet (TMD), Hírmondó (Maros megyei RMDSZ melléklete a Népújságban), Moldvai Magyarság, A Hét, RMSZ Törvénytár. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 2. - 1486. sz./

1999. június 15.

A május 21-22-én Kolozsvárott tartott idei Szabédi Napokra tért vissza az Erdélyi Napló egyik írása. Az eszmecsere témája fontos volt: Írói hagyatékok sorsa - irodalmi gyűjtemények helyzete a Kárpát-medencében és Nyugaton. Dávid Gyula az erdélyi magyar irodalmi örökség sorsának és pusztulásának a helyzetképét vázolta fel. A kolozsvári Egyetemi Könyvtárnak 1989-ben még 84 magyar alkalmazottja volt, míg 1999-ben már csak 16 (takarítószemélyzettel együtt!). Dávid Gyulát az Erdélyből főleg az utóbbi 15-20 évben kimenekített hagyatékok sorsa, holléte, hozzáférhetősége aggasztja. /Zuh Imre: Nemzetben és Európában gondolkodott. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./

1999. június 23.

Jún. 22-én Budapesten tárgyalt tartózkodó Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter Szabó János magyar honvédelmi miniszterrel. Megállapodtak abban, hogy a román-magyar békefenntartó zászlóalj a jövő évben megkezdheti működését. Victor Babiuc budapesti látogatásával párhuzamosan a román és a magyar légierő együttműködésének kérdéseiről tárgyalt Bukarestben Talla István vezérőrnagy, a magyar légierő vezérkari főnöke, aki Gheorghe Bucse tábornoknak, a román légierő és légvédelem vezérkari főnökének meghívására látogatott Romániába. Talla tábornok megbeszéléseket folytatott Constantin Degeratu tábornokkal, a fegyveres erők vezérkari főnökével is. Román részről igen nagy érdeklődést mutattak a magyar felkészülés és a NATO-tagság tapasztalatai iránt. A megbeszélésen a román fél felvetette, hogy a kétoldalú együttműködés keretében adat- és információcsere valósuljon meg, ami a valós légtéri helyzetkép kölcsönös átadását jelentené. /Victor Babiuc és Szabó János találkozója: Jövőre közös békefenntartó alakulat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

1999. szeptember 25.

Makkay József azt vizsgálta, hogy megyénként mit jelent a magyarság számára a kormányzati részvétel. Székelyföldön például tucatnyi közösségi érdekeltségű beruházás indult, megpezsdült az élet, s az emberek mintha némi reménysugarat látnának sorsuk jobbra fordulását illetően. De változott a világ a Szilágyságban és Szatmárban is, ahol a magyar nyelv lassan teret hódít a közintézményekben. A legtöbb megyében sikerült kiharcolni a koalíciós egyeztetések során az RMDSZ-nek ítélt vezetői állásokat. Egyedül Kolozs megyében bukott meg szinte minden próbálkozás. A közintézmények igazgatói állásai körül, amelyet az RMDSZ-nek kellene betöltenie, egyet foglaltunk el! Számos RMDSZ-politikus szerint azért, mert a Kolozs megyei RMDSZ vezetői igazából nem törődtek vele, hogy mi történik házuk táján. A mai kolozsvári helyzetkép több, mint elszomorító. Aki ma magyarként Kolozsvárhoz ragaszkodik, legfennebb csak azért teszi, mert itt született, vagy valamikor itt telepedett le, különben nyugodtabban megélhetne bárhol Erdélyben. Ott, ahol nem alázzák meg napi rendszerességgel, ahol a közhivatalban nem néznek át a fején, ha netán magyarul szólalna meg. - Kolozsvár az a város, ahol a magyarság már szinte mindenből kiábrándult. Nem jár színházba, operába, rendezvényekre, a régi szép időkhöz képest egyre ritkábban és rendszertelenül olvassa magyar napilapját. Kolozsvár magyarsága megalázott, kisebbrendűségben szenved, számkivetettnek érzi magát, és ha teheti, menekül. - A Kolozsvár-szindróma talán egyedüli Erdélyben. /Makkay József: Kolozsvár-szindróma. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

1999. október 9.

Az 1993-ban létrejött Közép-Európai Üzleti Szövetség (CEBA) célja a térség gazdasági kapcsolatainak erősítése. A szövetség kézikönyvszerkesztősége, a CEBA Kiadó 1996-tól kezdi megjelentetni a megyéket, városokat, kisebb régiókat bemutató település-monográfiákat, úgy, hogy abban földrajzi, töténelmi, szellemi-kulturális vonatkozású, valamint társadalom-szerkezeti ismertető mellett állami és civil szervezetek adattára, megyei közéleti személyiségek bemutatása, turisztikai kalauz, műemlék- és címtár is megtalálható. A CEBA Kiadó új sorozatot indít Magyarország kézikönyvei címmel, amely az ezredfordulóhoz közeledve reális helyzetképet ad az ország és a nemzet helyzetéről. A sorozatban két önálló kötet jelenik meg a határon túli magyarságról. Az első kötet a Kárpát-medence magyarságát mutatja be. A kiadók gyakorlatilag is hasznosítható kézikönyvet terveznek, tanulmányokkal és adatokkal egy-egy ország magyar kisebbségéről. Kiemelkedően fontos része az a gazdasági adattár, amely első ízben ad átfogó, széles körű információt a határon túli magyar vállalkozókról, vállalkozásokról. A kiadó jelenleg gyűjti az adatokat, ezért várja azok jelentkezését, akiknek szándékukban áll szerepelni a könyvben. /Határon túli magyar szervezetek és vállalkozók adattára. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 9./

1999. november 1.

A Hygeia Alapítvány munkatársai A Szatmár megyei civil szervezetek dinamikája címmel készítettek tanulmányt. Szatmár megyében 1990?1998 között 518 civil szervezetet jegyeztek be. A bejegyzett szervezetek közül mintegy 120 bizonyult aktívnak. Nem lehet beszélni a civil szféra széles körű támogatottságról sem a politika, sem a közvélemény részéről. A civil szervezetek a tevékenységükhöz szükséges összegek 51%?át hazai és külföldi finanszírozó szervezetek állták. A szponzorálásból 6%, adományokból 5%, tagsági díjakból 6% folyt be, a fennmaradó részt más úton?módon tették hozzá. - A vallási, szociális és környezetvédelmi szervezeteknek van a legtöbb önkéntesük, de ők sem használják ki a fellelhető teljes potenciált. - A lakosság 79%?a nem is hallott soha az alapítványokról, nem ismeri céljaikat, tevékenységüket. - Szept. 24?25?én Szatmárnémetiben másodízben megtartott KONTAKT?99 Civil Fórumon kiderült, hogy a résztvevők szükségesnek tartják egy együttműködési stratégia elemeinek kidolgozását, valamint civil szervezetek munkájának professzionális szintre emelését, oktatási programok segítségével. Fontosnak tartották a találkozó évenkénti megtartását. /Helyzetkép a szatmári civil szféra állapotáról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 1./

2000. január 6.

A megjelent könyvek számbavételét először a Könyvtári Szemle végezte, majd a Művelődés Könyvtár melléklete, ezután önálló lap indult, a Könyvesház, a könyvtárosok és könyvbarátok szaklapja /1996-tól/. Néhány sikeres szám után, egyéves kényszerszünettel, 1999 végén ismét a Művelődés mellékleteként látott napvilágot a Könyvesház VIII. évfolyamának 1. száma. Szabó Zsolt főszerkesztő Mentegetőzője akár kulturális helyzetképnek is beillik. Az Új könyvek rovatban közel száz, 1999-ben megjelent könyvet regisztráltak. /Könyvbarátoknak való. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

2000. február 2.

1999. dec. 22-én ülésezett Lugoson a Városi Tanács, az ülés előterjesztési aktáit csak az ülés előtt pár perccel kapta meg Király Zoltán tanácsos, annak ellenére, hogy az ülés előtt 5 nappal meg kellett volna megkapni a dossziékat. Az ülésen döntöttek Lugos főtere, mostanáig Köztársaság tér Draganra való változtatása ügyében. Nem tudtak elérni semmit, kisebbségben vannak. Király Zoltán mentségéül ismertette Lugos helyzetét. összetételét: a város lakosságának kb. 10 %-a magyar, szám szerint 5 ezer körül vannak. . A Városi Tanács 21 tagú, ő az egyetlen magyar tagja a tanácsnak. A Romániai Magyar Szó jan. 29-i számában Barabás István cikkében J.C. Dragan vasgárdista és kommunista múltjára emlékeztetett. A bánsági románság ezt nem akarja tudni, hanem Dragan érdemeit sorolja fel. Azt , hogy Dragan Lugost európai és egyetemi városi szintre emelte, eddigi beruházásai a város lakóinak javát szolgálták. Dragan létrehozta a lugosi sajtóbirodalmat: hetilapot, rádió és tv adóállomást, nyomdát, gázpalackozó üzemet, ezenkívül különböző alapítványokat támogat. Mindezeket a Bánságba betelepülő moldvaiak és oltyánok pozitívumnak látják és nem tudják, milyen Dragan múltja. - A Lugoson élő magyarok között már alig van színházbajáró, ha száznál többen összegyűlnek egy előadáson, az már jónak mondható. Magyar napilapot kb. 10 család járat, a temesvári magyar hetilapot 140-150 példányban veszik, az iskolában I.-VIII.osztályban összesen 80 gyerek tanul magyarul, az RMDSZ közgyűlésen maximum 50 tag jön össze. A szórványmagyar sorsa sokkal nehezebb, mint ahogy a tömbben élők hiszik. A lelkekbe ivódott a félelemérzet, sokan eljutottak a magyarságtudat feladásáig. - A század elején szintén kb. 5 ezer magyar polgára volt a városnak, mint most, mellette 5 ezer német és 5 ezer román. Mindenki beszélte mind a három nyelvet! Jelenleg kb. 2 ezer német, ezer ukrán, ezer cigány és kb. 35-36 ezerre tehető a románság száma. Egyre több a vegyes házasság, ezzel arányosan a beolvadás is állandóan növekszik. - Ilyen háttérrel egyedül a helyi tanácsban magyar kisebbségi ügyben semmit sem lehet tenni, állapította meg Király Zoltán. /Király Zoltán lugosi városi tanácsos: Lugosi helyzetkép Dragan-ügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

2000. február 11.

Lassú leépülés történt a Kriterion Kiadónál, állapította meg Domokos Gézával a vele készült beszélgetésben. Tavaly novemberben privatizálták a Kriterion Könyvkiadót. A privatizálást Domokos rejtélyesnek találta, mert nem lehet most sem tudni, hogy ki vette meg a kiadót. és nem lehet tudni, hogyan alakul ennek a nagymúltú intézménynek a sorsa. - Domokos Géza tavaly kezdte el régen tervezett könyve megírását a Kriterion Könyvkiadónál töltött húsz évéről. A címe: Igéből várat. A cím egy Kós Károly mondatból, felhívásból inspirálódott, mely úgy szólt, hogy: Fából, kőből házat, igéből várat építeni. A könyv alcíme: Helyzetképek a Kriterion éveiből. Nem monográfia, nem intézménytörténet, de ilyen jellegű részei is lesznek. - Ami volt, feltámasztani már nem lehet. Próbálkozás történt például az Erdélyi Szépmíves Céh újraindítására is, de nem sikerült. - Domokos könyve a csíkszeredai Pallas-Akadémia és a kolozsvári Polis kiadó közös kiadásában jelenik majd meg és Dávid Gyula lesz a szerkesztője. - Domokos beszélt még az 1990 májusában alakult Kriterion Alapítványról. Az alapítvány 1992 óta Csíkszeredában működik. Akkor, 1991-92-ben fontosnak tartották, hogy nyomdát építsenek. Öt esztendeje dolgozik a csíkszeredai Alutus Nyomda, de hatalmas konkurenciával kell szembenéznie. Csíkszeredában működik a Kriterion ház, amelynek van egy állandó kiállítóterme, havonta váltakozó képzőművészeti kiállításokkal. A díszteremben könyvbemutatók, író-olvasó találkozók zajlanak. Meghívták a romániai kisebbségek képviselőit, értelmiségeit, politikusait. A Kriterion Alapítvány pályázatokat hirdet és támogatást is nyújt. Így a csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi iskolákat támogatták. - Most, hogy Kolozsváron az EMKE gondozásával annak lerakták az alapjait az Erdélyi Magyar Történelmi Múzeumnak, ehhez szeretne az alapítvány is hozzájárulni. /Kriteriontól Kriterionig. Beszélgetés Domokos Gézával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

2000. április 3.

Márc. 31-én és ápr. 1-jén Budapesten, az Oktatási Minisztériumban Kárpát-medencei magyar oktatási fórumot tartottak. A kétnapos rendezvényen három téma került napirendre. Az oktatás kormányzati szemszögéből témakörben magyarországi részről Pokorni Zoltán oktatási miniszter tartott előadást "Az európai integráció oktatáspolitikai következményei: magyar példa" címmel, Romániából Kötő József oktatási államtitkár "Reform és megújulás a román közoktatásban, különös tekintettel a kisebbségi oktatásra" és Szlovákiából Szigeti László oktatási államtitkár "A szlovákiai magyar oktatási rendszer helyzete és modernizációs lehetőségei" címmel. Gál András Levente miniszteri biztos a Magyar Állandó Értekezlet Oktatási Szakértői Bizottságának tevékenységéről számolt be. Az erdélyi és a kárpátaljai magyar felsőoktatás - jövőképek, működő minták témakörben öt előadás hangzott el. Berényi Dénes akadémikus, az Apáczai Közalapítvány elnöke arról értekezett, hogy milyen esélyei vannak a Kárpát-medencében a magyar tudományos kutatás és felsőoktatás kibontakoztatásának. Entz Géza, az erdélyi egyetemi program tanácsadója az erdélyi magyar egyetemfejlesztés lehetőségeiről beszélt, magyarországi nézőpontból. Tonk Sándor egyetemi tanár a Sapientia Alapítványt mutatta be, vázolva a szándékokat és lehetőségeket az erdélyi magyar felsőoktatás kiépítésében. Szilágyi Pál rektor-helyettes a Babes-Bolyai Egyetem magyar tanárainak álláspontját ismertette az itt megvalósuló magyar nyelvű oktatás esélyeiről. A beregszászi pedagógusképző alapítványi főiskola igazgatója, Orosz Ildikó a kárpátaljai magyar oktatás helyzetét mutatta be, kitérve az egyetem alapításának körülményeire. Megállapította: "A kárpátaljai magyar tanárképző főiskola működési engedélye egy adott pillanat politikai konstellációjának eredménye, amelyben része volt az anyaország politikai, erkölcsi és anyagi támogatásának, illetve a helyi kisebbség összefogásának, kitartásának terepismeretének. Ez előrevetíti a további teendőkkel kapcsolatban azt, hogy ilyen intézmény létrehozását soha nem szabad csak szakmai kérdésként kezelni, mert ez elsősorban politikai kérdés. Itt javakról van szó, és ehhez politikai akarat kell, vagyis hatalom, hogy megteremtsük ezeket a javakat. Ehhez viszont mi, kisebbségiek otthon egymagunkban kevesek vagyunk. Bár nekünk kell megtenni a szükséges lépéseket, megfogalmazni ezeket és kiállni mellettük, az anyaország hátterének biztosítása nélkül a cél hosszú távon nem tartható fenn". Kerekasztal-vita következett a határon túli magyarok ösztöndíjügyében, illetve a határon túli magyarok magyarországi jogállásáról szóló törvény oktatási fejezetének lehetőségeiről. Az ösztöndíjszerződések egyik kitétele, hogy a magyar állami ösztöndíjazás ideje alatt bevándorlási engedélyért és állampolgárság megszerzéséért nem folyamodhat a kedvezményezett hallgató. A letelepedési tilalom csak a tanulmányok idejére vonatkozik. A teljes képzésben részt vevő határon túli magyar állami ösztöndíjasok száma ebben a tanévben 1376 fő, ebből 554-en Jugoszláviából, 372-en Szlovákiából 222-en, Ukrajnából, 206-an Romániából, 22-en Szlovéniából valók. A javaslatok között elhangzott az intézménytelepítés gondolata: erdélyi vonatkozásban elhangzott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia létrehozhatna itt egy fiókközpontot. - Az oktatási fórumon a következő javaslatokról esett szó: alanyi jogon részesüljenek a határon túli magyar diákok, illetve pedagógusok mindazon kedvezményekben, melyekre a diák-, illetve pedagógusigazolvány feljogosítja az anyaországiakat; ugyanígy a szakképzés, felsőoktatás, közoktatás terén azokban a részképzésekben, utóképzésekben amelyek a határon túliak számára valamilyen módon hozzáférhetőek; kihelyezett tagozatok révén kiterjeszteni a magyar felsőoktatás hatályát; részesüljenek beiskolázási támogatásokban; diplomahonosítás megkönnyítése, illetve anyagi támogatás az ezzel járó költségek fedezéséhez; könyvtárak, levéltárak, egyéb háttérintézmények ingyenes használata stb. A második napon Szakképzés a Kárpát-medencében témakörben ugyancsak öt előadás hangzott el. A magyar szakképzés modernizációjáról Benedek András helyettes államtitkár beszélt, különös tekintettel az európai követelményekhez való alkalmazkodáshoz. Kulcsár László tanszékvezető egyetemi tanár székelyföldi példákkal világította meg a területi fejlesztés, a munkaerőpiac és a szakképzés összefüggéseit. A Corvinus Rt. vezérigazgatója, Várady Zoltán a magyar tőkekivitel és annak szakképzési igényeit ismertette. Keresztély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője a székelyföldi szakképzésről rajzolt helyzetképet. Az Apáczai Közalapítvány támogatási stratégiáját ismertette Csete Örs irodaigazgató, különös tekintettel a szakoktatás fejlesztésére. A magyar Oktatási Minisztérium Kutatás-Fejlesztési Helyettes Államtitkárságának főosztályvezetője, Ríz Ádám foglalta össze a kétnapos tanácskozás tanulságait, záróajánlásokat fogalmazva meg. /Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3., Ösztöndíjak, jogállás. = Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./ Elengedhetetlennek tartotta a romániai magyar tankönyvkiadó létrehozását, akár román és magyar szubvencióval Kötő József államtitkár. A közoktatás területén bekövetkezett reformokat ismertetve Kötő József a minőségi szakoktatás biztosítását sürgette. Közölte: 16.122 magyar ajkú diák, az összhallgatók 3,9 százaléka tanul állami és magán felsőoktatási intézményekben. Az államtitkár végső célnak az önálló magyar egyetem megteremtését nevezte. Szerinte az erdélyi magánegyetemi képzési formáknak az anyaországi állami egyetemekkel azonos állami támogatásban kellene részesülniük, hogy a magyar ajkúak ne a többségi állam nyelvén oktató intézménybe iratkozzanak be. Tájékoztatása szerint jelenleg Romániában összesen 1322 önálló magyar tannyelvű intézmény és csaknem 1100 magyar tagozattal rendelkező működik. Magyar nyelven mintegy 197 ezer diák tanul, ez az összlétszám 4,67 százaléka. Pokorni Zoltán magyar oktatási miniszter elmondta: egyetért a romániai magyar tankönyvkiadó létesítésével. Az előkészületek megtörténtek, a 100 százalékig állami tulajdonú Nemzeti Tankönyvkiadó e céllal már vásárolt könyvkiadót Romániában - tette hozzá. Az újonnan létrejövő felsőoktatási intézmények akkreditációja a romániai szabályok értelmében leghamarabb hat év múlva várható. Hangsúlyozta: addig és azután is jelentős forrásokra van szükség, az alapműködés és a fejlesztés finanszírozáshoz a magyar kormány hozzájárul. /Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

2000. november 8.

Domokos Géza író, műfordító, szerkesztő, politikus életpályájának meghatározó állomását képezte a Kriterion Könyvkiadó, amelynek 1970-1990 között igazgatója volt. Most megjelent visszaemlékezése /Igevár. Kriterion-történet tizenhat helyzetképben elmondva (Pallas-Akadémia és a Polis Könyvkiadó közös kiadása) olyan kiadói műhelytitkokat fedett föl, amelyek egyben magyarázatul is szolgálnak a kompromisszumokra, de a cenzúrával való viaskodásokban elért sikerekre is. /Domokos Géza: Igevár. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./ Domokos új könyvéhez A Kriterion Könyvkiadó tündöklése és fogyása címmel Egyed Péter írt utószót. /Pallas-Akadémia sarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./

2000. november 17.

A Romániai Magyar Könyves Céh szervezésében a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában tartották nov. 9-11. között a hatodik Nemzetközi Könyvvásárt. A látogatók szavazatai alapján az idén is kiosztották a vásár legszebb és legnépszerűbb könyve-díjat: az I. díjat Domokos Géza Igevár. Kriterion-történet 16 helyzetképben elmondva /Pallas-Akadémia és a Polis Könyvkiadó közös gondozásában/, a II. díjat Kós Károly: Országépítő (Polis Könyvkiadó), a III. díjat pedig dr. Pokorny László: Gyógyító füvek, fák (Mentor Könyvkiadó) című könyvek nyerték el. Több könyvbemutató volt, például Kovács András Ferenc Miénk a világ című gyermekverskötetét. A Pallas-Akadémia Kiadó estjén a Heidelbergből érkezett Hajdú Farkas-Zoltán, a Nobile Officium (ebben a sorozatban jelent meg Csiki László Visszaút című esszékötete) sorozatszerkesztője beszélt, jelen volt két másik szerző, Dávid Gyula és Domokos Géza. /Kozma Mária: Hűséges türelemmel. A hatodik Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárról. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 17./

2000. november 24.

A nov. 9-11. között megrendezett VI. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron a látogatók szavazatai alapján díjazták a legszebb és legnépszerűbb könyveket: az első díjat Domokos Géza Igevár. Kriterion-történet tizenhat helyzetképben elmondva /Pallas-Akadémia és Polis Könyvkiadó/ című, könyve kapta. Domokos Géza elmondta, hogy ez a memoárirodalom kereteibe tartozó kötet nem zárja ki a Kriterion Kiadó monográfiájának megírását, amelyet Domokos Géza Dávid Gyula irodalomtörténésztől várja. - Domokos Gézát régen foglalkoztatta a Kriterion-évek megírása. Már kezdetben hangsúlyozta, hogy a Kriteriont az erdélyi nagy könyvkiadók munkájának folytatásaként fogta fel. Szándékuk volt a különböző alkotóműhelyek létrehozása és működtetése. Az embereket munkára kellett buzdítani. - Segítették a fiatal nemzedékeket szerep- és felelősségvállalásban egyaránt. Domokos tudatában volt annak, hogy ellenséges környezetben kell dolgozni. - Jelenleg a Kriterion vegetál, s alig néhány könyvet jelentet meg. - Domokos Géza 1990 májusában vált meg a kiadótól, amikor parlamenti képviselő lett. - A Kriterion az erdélyi magyar értelmiségi elitnek volt tulajdonképpen a teremtménye; szépírók, kritikusok, irodalomtörténészek, de tudományos kutatók, pedagógusok, egyetemi, középiskolai tanárok működtek közre a többesztendős munkában. - A kiadó egy évvel ezelőtti privatizálása suba alatt történt, a nyilvánosság kizárásával. - Domokos felvetette, hogy régi kiváló könyveke, a Fehér Könyvek sorozatot, a monográfiákat, kézikönyveket, a Téka-sorozatot ismét ki lehetne adni. "A fiatal nemzedékek most eldobnak válogatás nélkül mindent, ami a közelmúltban teremtődött. Nincs igazuk" - állapította meg Domokos Géza. /Szatmári László: A Kriterion az erdélyi magyar értelmiségi elitnek a teremtménye. Beszélgetés Domokos Gézával. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 24./

2000. december 13.

Megjelent a Magyarok a világban, Kárpát-medence /CEBA Kiadó, Budapest/ című átfogó kiadvány, tulajdonképpen lexikon. A hamarosan véget érő millennium évének egyik meghatározó fontosságú terméke. A kézikönyv az immár 80 éve szétdarabolt nemzetrészek történelmét, földrajzát, gazdasági életét, vallási és demográfia helyzetképét, kultúráját foglalta össze lexikonhoz méltó tömörséggel. Megjelentetését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Kultúra Alapítvány és az Új Kézfogás Közalapítvány támogatta. Ennyi értékes információt az anyaország határain túl élő magyarságról nemigen talál egyhelyen másutt az olvasó. A kötet Ajánlásában Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke kiemelte, hogy a különböző fejezeteket, alfejezeteket az érintett régiók kiváló szakértői állították össze. A Románia fejezet szerzői például: Benkő András, Dr. Csiha Kálmán, Csűry István, Dávid Gyula, Fischer Fülöp Ildikó, Dr. Kerekes Jenő, Mezei Géza, Mózes Árpád, Pozsonyi Ferenc, Szekernyés János, Tánczos Vilmos, Tonk Sándor, Dr. Vofkori László. Az erdélyi magyarság kulturális egyesületeit, intézményeit, sajtóját bemutató fejezet Dávid Gyula összeállítása. Bihari Zoltán főszerkesztő kifejtette, hogy hiteles kordokumentum összeállítására törekedtek. /Az államalapítás és a kereszténység felvétele 1000. évfordulója évében. Kézikönyv az anyaország határain kívül élő magyarságról. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 13./

2001. február 15.

Tagadhatatlan, hogy ebben a pillanatban a legelkötelezettebbnek és a leghatározottabbnak az RMDSZ-szel kötött megállapodás végrehajtásában maga a miniszterelnök mutatkozik. Lehet, hogy ez csak egy taktikai pillanat, de úgy látom, hogy a PDSR csúcsvezetése, beleértve a most már nem PDSR-elnök Ion Iliescut is, elég egyértelműen fölismerte, hogy a magyar kérdésben másképpen kell viselkedniük, mint 1996 előtt - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó Béla a jelenlegi romániai belpolitikai helyzetet értékelve viszonylagos optimizmusát hangsúlyozta. Markó Béla elismerte, hogy az RMDSZ-nek máris vannak gondjai, a dolgok nem olyan rózsaszínűek. "A területeken, a megyékben van egy előegyezségünk, hogy az RMDSZ szakembereihez, tehát azokhoz a magyar szakemberekhez, akik az RMDSZ jóvoltából, az RMDSZ javaslatára kerültek tisztségbe, nem nyúlnak. Ez azonban máris csonkult." /Helyzetkép - mérsékelt optimizmussal. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./

2001. június 7.

Nemzetiségi lét, identitás és önszerveződés városi környezetben és falun címmel a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete május 30-31-én határon túli magyar szakemberek részvételével szimpóziumot szervezett Budapesten a kisebbségi magyarságról. A tanácskozást Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója nyitotta meg. A bevezető előadásoktól eltekintve a résztvevők konkrét esettanulmányokat ismertettek, a következő tematikai blokkok keretében: Demográfiai mutatók, asszimiláció, migráció, társadalmi struktúra; A nyelvi környezet és a nyelvhasználat sajátosságai; Identitás és interetnikus kapcsolatok; Tradíció, életmód, önszerveződés, kisebbségi intézmények. A tanácskozást a tematikai blokkok kiértékelése, majd kerekasztalvita zárta. Tamás Pál, a Szociológiai Intézet igazgatója vitaindítójában kifejtette, hogy ha a magyarság támaszpontjai kikerülnek a történelmi nagyvárosokból, ezzel kisebbségként kikerül a nagyvilág modernizációs áramlataiból. A kisvárosoknak, kistérségeknek nincs meg ahhoz az infrastruktúrájuk, hogy ilyen értelemben kiváltsák a nagyvárost. Ez a visszavonulás előadó szerint, egyben az illető országok többségi társadalmának befolyásolásából való kivonulást is jelenti. A felszólalók szinte kivétel nélkül cáfolni próbálták a Tamás Pál által vázolt helyzetképet. Szarka László is határozottan ellentmondott: a magyar értelmiség nem visszavonul, hanem folyamatosan mozog, soha ilyen mértékben nem volt integrálva. Bárdi Nándor szerint a mai modern világban a kapcsolatok szempontjából nem meghatározó, hogy ki hol lakik, új típusú kapcsolatok vannak kialakulóban,. Ezt Bíró A. Zoltán is megerősítette. Gagyi József arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt tíz évben felnőtt egy új nemzedék. Ők választhatnak Bukarest, Kolozsvár vagy Budapest között, elvileg legalábbis. Ők hova kapcsolódnak? - tette fel a kérdést. Szarka László arra figyelmeztetett, hogy az identitásépítő politikának nem leegyszerűsített, primitív, nacionalista képletek alapján kell működniük, hisz a magyar kisebbségeket alkotó közösségek nem így élnek, többségükben kétnyelvűek, és a mindennapi életük is többes indentitás gyakorlásával telik. A konferencia anyagát az MTA Kisebbségkutató Intézete könyv alakban is megjelenteti. /Guther M. Ilona: Szimpózium a kisebbségi magyarságról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./

2001. szeptember 24.

A Beszterce-Naszód megyei magyar oktatásról adott képet Balázs Dénes újonnan kinevezett magyar tanfelügyelő és Ferenczné Sép Sára, az A. Muresanu Kollégium aligazgatója. Az A. Muresanu Kollégium I-XII. osztályt magába foglaló magyar tagozatán 23 osztályban 500 diák tanul. Míg tavaly csak egy, az idén 31 kisdiákkal két magyar első osztály indult, továbbá 46 diákkal két V. osztály, 59 diákkal két IX. osztály. A két utóbbi a megengedettnél nagyobb létszám miatt minisztériumi jóváhagyással működik. Egy magyar nyelv és irodalom szaktanárra még szükség lenne. A középiskolai oktatásban teljesen hiányoznak a tankönyvek. A megye több, eddig jóváhagyott magyar iskolájában vagy magyar tagozatán beindult a tanítás. Az első osztályosok megkapták az Apáczai Közalapítvány tanszercsomagját. Ötéves megszakítás után újraindult az anyanyelvű oktatás az I-IV. osztályban Magyarberétén. Magyar óvodás csoportok indítását kérték Somkeréken, Magyarborzáson, Sófalván, Apanagyfaluban és Szentmátén. Nagy esély van a sófalvi és a somkeréki óvoda beindítására, döntés még nem született. Viszont a magyardécsei iskola kérésére leépítettek egy tanítói állást. A létszám ezt nem indokolta, és a jövőben egy új állás jóváhagyása kétséges. Összegezve, az idén Beszterce-Naszód megyében sokkal jobban áll a magyar oktatás az elmúlt évekhez viszonyítva. /Kresz Béla: Helyzetkép a Beszterce-Naszód megyei magyar oktatásról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

2001. október 15.

Az elmúlt héten Székelyföld számára meghatározó konferencia színhelye volt Csíkszereda. A Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem fővédnöksége alatt zajlott a II. Székelyföld Konferencia. Az érdeklődők négy szekcióban hallgathattak meg előadásokat: a természeti erőforrások és környezetvédelem, kultúra, néprajz, oktatás, egyházügy, gazdaság, társadalom, szociális politika, történelem, közigazgatás, közjogi gondolkodás területeken. A mintegy kilencven előadó által megfogalmazott gondolatokat a második napon plenáris ülés keretében összegezték. Romhányi András a kultúra, néprajz, oktatás, egyházügyi szakbizottságban elhangzottakról szóló beszámolójában elmondotta: fontos elkészíteni a Székelyföld kulturális értékkataszterét, ki kell dolgozni a Székelyföld kulturális stratégiáját. Végezetül Birtalan Ákos a gazdaság, társadalom, szociális politika szekció ajánlásait, Kajtár István professzor pedig a történelem, közigazgatás, közjogi gondolkodás szekció javaslatait foglalta össze. Kolumbán Gábor, a II. Székelyföld konferencia lezárásaként megállapította: jövő évi konferenciára sikerül egy olyan, tudományos megalapozottságú tanulmánykötetet összeállítani, amely a régió ezredfordulós helyzetképét tükrözi. /(Daczó Dénes): II. Székelyföld Konferencia. Gondolatok és cselekvési tervek a jövő számára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ A II. Székelyföld Konferencia napjaiban jelent meg az előző évi tusnádfürdői tanácskozáson elhangzott előadásokból összeállított válogatás. A kulturális térségek szerepe a regionális fejlesztésben címen kiadott kötetet a Székelyföld 2000 munkacsoport jelentette meg dr. Papp Kincses Emese, Kassay János és Kánya József szerkesztésében. A könyvben közreadják a konferencián elhangzott előadásokat: Kolumbán Gábor: Az értékelvű társadalomépítés regionalizációs hatásai; Horváth Gyula: Regionális fejlődés és politika Kelet-Közép-Európában; Rechnitzer János: A területfejlesztési stratégia építésének folyamata; Dr. Faragó László: Regionális szintű tervezés; Dr. Gál Zoltán: Az innováció-orientált régiófejlesztés lehetőségei a Székelyföldön; Prof. Egyed Ákos: A székely társadalom tagolódásának főbb irányzatai a XIV. századtól a XX. századig. Bő válogatást közölnek a négy szekcióban előterjesztett közleményekből. A Hargita Megye Kulturális Központjának támogatásával megjelent kiadványban megtalálható a konferencia szervezőinek névjegyzéke, valamint az előadók névsora. /Székelyföld 2000. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./

2002. január 14.

Jan. 12-i sajtónyilatkozatában drámai helyzetképet festett a Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere: az önkormányzati testület kritikus állapotba sodorta a várost: megszűnik a Tourinfo, a SZINFO és a helyi színház, válságba kerül a múzeum, a városi könyvtár és lebénulhat az egész közélet . Pintér D. István főszerkesztő /Verestóy lapja!/ szerint Szász Jenő gazdaságilag egytől egyig veszteséges "megvalósításokat" tud felmutatni. Van Tourinfo iroda, de nincs pénz három hóekére. Pintér szerint a Polgármesteri Hivatal nem törődött a bevételi források gyarapításával, csak a befolyó összegek elköltésével. Kínos helyzetbe került a helyi színház: képtelen megfizetni a jó nevű művészeket. A helyi színház alapítása felelősség, aminek meg kell tudni felelni. "Ha a Polgármesteri Hivatal megszülte a színházat, mit tesz azért, hogy eltartsa?" – kérdezte bátran Verestóy lapja. /Pintér D. István: Csak semmi pánik!. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 14./

2002. január 16.

Tavaly ősszel a Bihar megyei RMDSZ kérésére részletes felmérés készült a Belényesi medence szórványmagyarjainak iskoláztatása helyzetéről. Erőteljes az asszimiláció a Belényesi medencében, a legtöbb településen csak óvodai és elemi szinten, azaz I-IV. osztályban lehet magyarul tanulni, a szülők egyre gyakrabban íratják román tagozatra a gyermekeiket. A nyolc településen, köztük a régió központjának számító Belényesben 216 magyarul tanuló, kis- és felső általánosba járó nagydiákot regisztráltak és közel 150 óvodást. Ám a tanulólétszám lényeges hányadát két erőteljesen magyar közösség, a kőröstárkányi és a várasfenesi adja, az előbbi 160 gyereket, az utóbbi 103-at számlál. E két településen nyolcadik végéig anyanyelvükön tanulhatnak a diákok, ám másutt nem. Belényesben 27-es létszámú magyar elemi működik és egy 15 fős óvodai csoport, tíz kisdiák már első osztálytól románul tanul. Belényesújlakon 14 elemistát és 20 óvodást, Magyarremetén 28 kisiskolást és 15 óvodást, Kőrösjánosfalván pedig mindössze 7 magyarul tanuló gyereket találtak. Belényessonkolyoson nincs anyanyelvi képzés, Kisnyégerfalván szintén 7 magyar tanulót írnak össze. A pedagógusok jobbára szakképzettek, de olyan extrém esetekre is bukkantak, hogy magyar nemzetiségű tanítók román tagozaton oktatnak. A továbbtanulási arány és a képességvizsgán elért eredmény is romlott. /(Balla Tünde): Oktatási helyzetkép a Belényesi medencéből. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./


lapozás: 1-30 | 31-41




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998