udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 14 találat lapozás: 1-14
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Heti Valasz

2004. január 15.

Közös nemzetstratégia kidolgozását és a határon túli magyar szervezetek egységes támogatását kéri a Markó Béla, az RMDSZ elnöke a magyarországi értelmiségtől tanulmányában /Egy magyar-magyar egyetértés esélyeiről/, mely ezen a héten jelenik meg két magyarországi hetilapban, az Élet és Irodalomban, valamint a Heti Válaszban. Tanulmányában az RMDSZ elnöke emlékeztet arra, hogy a szerbiai magyarok parlamentből való kimaradásának egyik fő oka az anyaországból exportált megosztottság volt. Markó szerint "sem a két világháború közti vitézkötéses Csonka-Magyarország frusztrációja, sem a kommunista internacionalizmus, sem az 1989 utáni versenyfutás Európáért nem volt alkalmas arra, hogy kialakuljon egy konszenzusos nemzetstratégia". Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott: "itt az ideje, hogy gyermekeink már a bölcsőben ne kapják el tőlünk a legszörnyűbb betegséget: a trianoni lelkifurdalást". – Ebbe a helyzetbe belenyugodni nem kell, de a múltat újratermelni már nem lehet – véli az RMDSZ elnöke. – Politikusok és civilek, kereszténydemokraták, szociáldemokraták, liberálisok, radikálisok és mérsékeltek, magyarok mindannyian, határon innen és határon túl, beszéljük meg közös dolgainkat – áll Markó Béla tanulmányában, amelyet a legfőbb magyarországi közjogi méltóságoknak és vezető értelmiségieknek is elküldött. Az RMDSZ elnöke január 19-én a Teleki László Alapítvány által szervezett kerekasztal-megbeszélésen magyarországi kisebbségkutatókkal vitatja meg az általa felvetett kérdéseket. /Tanulmány a közös nemzetstratégia szükségességéről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

2004. január 16.

Január 15-én a romániai magyar írott és audiovizuális sajtó vezetőivel találkozott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke Marosvásárhelyen. Markó többek között a szövetség idei választási előkészületeiről szólt, hangsúlyozva, hogy 2004-ben mindennél fontosabb az összefogás az RMDSZ választási sikere érdekében. Az alternatív politikai szerveződésekről szólva úgy vélekedett: párbeszédet csak RMDSZ keretben tud elképzelni. Markó kifejtette: idén a tavalyinál lényegesen több pénz jut különféle sajtótámogatásokra, a Communitas Alapítvány által kiírt pályázatok révén. A Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulására utalva úgy vélekedett, hogy ezzel a fajta politizálással az autonómia szempontjából éppen a cél ellenkezőjét érték el, vagyis nem kis lépésekkel, hanem bolhalépésekkel közelítenek az önrendelkezés felé. Markó Béla a magyarországi Élet és Irodalomban, illetve a Heti Válaszban egyazon időben megjelenő írásáról szólva elmondotta: a Kárpát-medencei magyarság boldogulásának egyetlen esélye a magyar–magyar egyetértés. Ez egyre inkább a kisszerű politikai harcok prédájává válik, a délvidéki választási vereséget hozta fel példaként. Ezért azokat a magyarországi politikai erőket is felelőssé tette, akik azt a látszatot akarják kelteni Magyarországon és a határon túli magyarságban, hogy amit nem sikerült nyolcvan év alatt rendezni, az most egy csapásra, egyik napról a másik megoldható. A szövetségi elnök szerint ez azért is hiú ábránd, mert a készülő Európai Alkotmány vaskos dossziéjában egy mondat erejéig említik a kisebbségek jogait, egy csoportba sorolva a szexuális kisebbségeket a nemzeti kisebbségekkel. /Makkay József: Legyen párbeszéd vagy sem? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

2004. január 16.

Közös nemzetstratégia kidolgozását és a határon túli magyar szervezetek egységes támogatását kéri Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a magyarországi értelmiségtől. A Heti Válaszban, illetve az Élet és Irodalomban egyidejűleg megjelenő nyílt levelet külön is elküldi az államfőnek, a kormányfőnek, az Országgyűlés elnökének, a parlamenti pártok elnökeinek, az MTA elnökének és számos vezető értelmiséginek. /Markó Béla: Egy magyar-magyar egyetértés esélyeiről. = Heti Válasz (Budapest), 2004. január 16., Élet és Irodalom, jan. 16., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

2004. január 27.

Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című /a Heti Válaszban, az Élet és Irodalomban, a Krónikában, a Nyugati Jelenben és más lapokban közölt/ politikai dolgozatával kapcsolatban vitára hívta olvasóit a Nyugati Jelen. Az első beérkezett írás szerzője az RMDSZ belső ellenzékének markáns Arad megyei alakja, Nagy István. Nagy István emlékeztetett, hogy Markó Béla 38 képviselő- és szenátortársával együtt a kolozsvári Szent Mihály templomban 1992. október 25-én esküvel fogadta: “...Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. ...” Markó Béla hiányolja a nemzetstratégiát, a nemzeti értékrendet. Érvénytelen lenne imént idézett esküje? Lelkiismeret-furdalása volt talán? Úgy tűnik, igen, és pótcselekvésbe menekülve kiáltó szavakat keresett. Markó Bélának nem írnia kellett volna, hogy magyarországi politikai pártokhoz fordulva nemzetstratégiát és értékrendet keressen. Elég lett volna elővennie a Kolozsvári Nyilatkozatot. Markó miért Magyarországon keres megoldást az itthoni problémákra? Budapesten, a Teleki László Intézetben a meghívott szakértők a szóban forgó írását vitatták meg. A Heti válasz így összegzett: “A konferencia végén Markó Béla a demokráciadeficit veszélyéről beszélt, ám a pozitív végszó kedvéért hozzátette: az 1989-es események olyan lehetőséget kínáltak a határon túli magyarság számára, amelyeket minden szervezet megragadott és a magyarság javára fordított. Sokan kétkedve fogadták az RMDSZ elnökének ezt a meglátását.” Ugyanerről a tanácskozásról Bakk Miklós a Krónikában így írt: „Markó Bélának azt is tudnia kell, hogy az összmagyar paktum óhajtása itthon, Erdélyben akkor hiteles, ha azt a megegyezésre való törekvés hazai faktumai is igazolják. Vagyis: a konszenzushoz vezető utat nem a magyarországi míves beszéd fórumain, hanem az itthoni, elrontott helyzet körülményei közt kellene keresni.” Markó Béla dolgozatáról a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Ágoston András “Nincs titok, tenni kell!” címmel írt, és ezek a záró mondatai: “Az elmúlt több mint ezer évben nem egyszer eleink becsületes ügyért folytatott nemes, önfeláldozó küzdelme, virtusa tette lehetővé, hogy mi itt most vitatkozhatunk. Tisztelt Markó Béla! Mi lenne, ha Ön személyesen ajánlaná Kovács Lászlónak, hogy Tőkés László is legyen ott februárban a Máérten? Szerintem ez bölcs dolog lenne, lovagias gesztus”. Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt Nemzetpolitikai Tagozatának elnökeként így zárja a magyar–magyar egyetértés esélyeiről közzétett állásfoglalásukat: “Markó Béla írásának legfőbb tanulsága: tárgyalóasztalhoz, magyar!” Markó Bélának előbb itthon kell tárgyalóasztalra és konszenzusra lelnie. /Nagy István: Tárgyalni kellene végre. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./

2004. február 6.

Tibori Szabó Zoltán elutasítóan válaszolt az előző napon napvilágot látott hozzászólásra: „Orbán Zoltán Budapestről bértollnoknak nevez (Heti Válasz, Szabadság, 2004. február 5.) amiatt, hogy az RMDSZ egységének a megőrzése mellett foglaltam álláspontot.” Tibori elképedve írta, hogy ha jól értette, le is kommunistázta őt a hozzászóló. Ezután Tibori felidézte gróf Teleki Bélát, aki 1941–1944 között magyar országgyűlési képviselő volt, és ő is úgy vélekedett, hogy az erdélyi magyarságot eredményesen csakis egyetlen párt képviselheti. Az erdélyi magyarság politikai egységét egyébként 1990 után is minden magyar kormány érdekének tekintette, érvelt tovább a Népszabadság kolozsvári tudósítója. /Tibori Szabó Zoltán: Politikai egységünk tegnap és ma. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

2004. március 5.

Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című politikai esszéje (Heti Válasz, jan. 16, Élet és Irodalom, 2004. 3. sz.) abba az erdélyi – Magyarországon már nem élő – hagyományba illik bele, amely Kemény Zsigmondtól Bánffy Miklósig vagy akár Balogh Edgárig egyetlen személyiségben ötvözött tartósan írói és politikusi pályaíveket, kezdte Bakk Miklós Markó vitairatára való reagálását. Markó esszéje inkább puszta politikai eszköz. Az egyik cél: kivetíteni az év végi választás esetleges kudarcát, ez nem az RMDSZ-t, hanem a magyarországi politikai közszereplőket, a „megosztottság” exportőreit terheli. A másik: annak elrejtése, hogy az RMDSZ egyre inkább baloldalra sodródik. Az RMDSZ rendelkezik a legfontosabb erőforrásokkal (Illyés Közalapítvány, magyar kormánytámogatás, a román kormány kisebbségek számára biztosított támogatási keretei), ezzel előbb kisajátították, majd késleltették a társadalom önszerveződését. Ez találkozott a román politikai elit törekvésével, hogy legalább „ellenőrzése alatt” tartsa ennek következményeit, a nemzet- és biztonságpolitikai – fejleményeket. Az RMDSZ zárójelbe tette a legfontosabb célt, az autonómiát. „A Markó-esszé tulajdonképpen bomlástermék: az 1990-es érzületi egység időn túli védelmében született.” – olvasható Bakk Miklós tanulmányában. Azt is jelezte, hogy Markó erdélyi ellenzéke képtelen alternatív látásmódot megjeleníteni. /Bakk Miklós: Egy konszenzus bomlásterméke. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./ (Egyidejűleg közölte: Heti Válasz (Budapest), márc. 5.)

2005. július 20.

Sötét időket élt az elmúlt esztendőkben a romániai román média, a magyar sajtóorgánumokra pedig ezután várnak nehéz idők. Erről volt szó Tusnádfürdőn a Médiasátor előadásán. Pavel Orcescu szerint a román sajtó legsötétebb időszaka 2000 és 2004 közé tehető, ekkor ugyanis a politikum ellenőrzése alá került. Borúlátó képet nyújtott a romániai magyar sajtóról Kelemen Attila, a Transindex főszerkesztője. Szerinte nem annyira a cenzúra, mint inkább az öncenzúra jellemző a hazai magyar sajtóra. A magyarországi sajtó röntgenképét Borókai Gábor, a Heti Válasz szerkesztőbizottságának elnöke készítette el. Kiderült, hiányzik a médiaegyensúly, a gazdasági támogatottság terén is nagy az ingadozás. Füzes Oszkár, a Népszabadság munkatársa szerint elavult a sajtószabadság fogalma, helyét az információ és a szólás szabadsága veszi át. „A sajtó történetében véget ért a római katolicizmus, következik a reformáció” – határozta meg az elkövetkező időszakot. /D. Balázs Ildikó: Szabad a szabad sajtó? = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

2005. október 11.

A hat évtizedes múltú Romániai Magyar Szó napilap romjain, RMDSZ-es hátszéllel jön létre az Új Magyar Szó – állította a Heti Válasz budapesti hetilap határon túli lapokról közölt elemzése. A hetilap szerint az ellen-Krónikaként született Erdélyi Riport nem váltotta be a reményeket. Azt is hozzátették, hogy az új kiadványnak várhatóan bőven jut majd magyar kormányzati pénzekből. Erre utal az is, hogy a Szülőföld Alap legutóbbi ülésén az RMDSZ képviselőjének felvetésére kiemelt célként elfogadták a határon túli magyar sajtó támogatását. ”Kicsit másképp: nagyobb távolságtartással, sokkal kritikusabban” tájékoztat majd a lap a fővárosi magyar politikai jelenlétről – ígérte a mutatványszám vezércikkében Stanik István. Vajon kikre céloz a lap vezérigazgatója és az RMDSZ kommunikációs igazgatója? A jobblétre szenderült Romániai Magyar Szóra, vagy a másik, szintén általa kiadott lapra – a Gáspárik Attila által csak Erdélyi Jelentéstevők lapjának nevezett, gyengélkedő Erdélyi Riportra? A nagyváradi Reggeli Újság szerint a lapindítók „alaposan elszólták magukat”, amikor beharangozójukban az RMDSZ programjának felkarolásáról írtak, és arról, hogy szigorú kritikusai lesznek azoknak a romániai magyar politikusoknak, akik ettől eltérnek. Vagyis gyakorlatilag központi pártlapként lép színre az ÚMSZ, „hadat üzenve” az RMDSZ-től elhajlóknak – összegez a bihari napilap. A Transindex nevű romániai portál látszólag kritikus hangú, valójában azonban reklám-ízű beharangozójában az idei év legfontosabb „médiás eseményének” nevezte az ÚMSZ megjelenését. Ágoston Hugó főszerkesztő az olvasók körében népszerű Médiavetítő című rovatát is átvitte a Krónikától. Az egyházi szférát egy református lelkipásztor, a református egyházzal nem túl közeli kapcsolatban álló romániai CE Szövetség egyik tagja: Visky István képviseli, a Gondolatjel című rovattal. Ami a munkatársakat illeti, nagy az átfedés: volt RMSZ-újságírókból, Erdélyi Riport-munkatársakból és máshonnan igazoltakból áll össze a csapat. A vezető szerkesztők közül Bércesi Tünde az Erdélyi Riporttól érkezett, Salamon Márton László az ÚMSZ fő riválisának számító Krónikától vált meg. Kicsit mellbevágó: a Bulvár rovatban ad hírt a lap az egyik legutóbbi magyarverésről (egy székely öregembert rendőrök vertek agyba-főbe szemtanúk előtt, mert nem beszélte jól az állam nyelvét). /Fábián Tibor: Betűcsere. RMSZ-ből ÚMSZ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./

2006. december 19.

A politikai hatalomba visszatért posztkommunista elit ezúttal nem tudja elkerülni, hogy minden cselekedetéért kiméressék rá a jog szerinti felelősség – jelentette ki Orbán Viktor a budapesti Heti Válasz hetilapnak adott interjújában. A Fidesz elnöke szerint, ha sikeres lesz a pártja által kezdeményezett népszavazás, az így támadó bizalmi válság előrehozott választásokat szülhet. Kifejtette, hogy a Fidesz a gáz- és távhődíjak féken tartása, a gyógyszerárak mérséklése, a vizitdíj és a tandíj eltörlése mellett van. A szolidáris fejlődés útját képviselik. A nemzeti össztermék 25-30 százaléka a szürke- és feketegazdaságból származik, ezért nem lehet rászorultsági alapú szociálpolitikát folytatni. A bevallásoknak alig van közük a valósághoz. Igazságosabb, ha a kormány visszafogja az extraprofitra törekvő szolgáltatókat. A magyar politikában többé semmi sem lesz olyan, mint a miniszterelnök hazugságai miatt kirobbant tiltakozások előtt volt. A hazugságokra épülő politika tönkretette a gazdaságot, így a legenyhébb minősítés, amit a miniszterelnök kiérdemel, a persona non grata. A csalás, a közérdekű adatok meghamisítása, az elszámoltatás előli kibújás demokráciaellenes magatartás. Ha elfogadnánk, nyitva állna az út a hatalommal való visszaélés más formái előtt is. A mostani koalíció egy neoliberális gazdaságpolitikai téziseken nyugvó, kirekesztő társadalomfejlődési modellt képvisel. /Bódis András (Heti Válasz): Magyarországi helyzetkép Orbán Viktor az előrehozott választásokról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./

2007. március 22.

A romániai látogatás legfőbb üzenete az volt, hogy nem fordítunk hátat a környező országokban élő nemzetrészeknek, mondta Sólyom László köztársasági elnök a budapesti Heti Válasz című hetilapnak adott, március 22-én megjelenő interjúban. Hozzátette: a látogatásokkal emellett a nemzeti egység jövőbeli útját igyekezett felvázolni, azt, hogy miként lehet az Európai Unióban együttműködni, és hogy együttes stratégiára van szükség Magyarország és a határon túli nemzetrészek fejlesztésében. Véleménye szerint a közös jövőt nem érzelmi alapú politikára kell építeni, hanem a tárgyilagos önismeretre és az emberi jogokra, mert „az unió leginkább a jogok nyelvén ért”. Sólyom László a lapnak nyilatkozva kiemelte: magától értetődőnek kell tekinteni a kapcsolatot a nemzetrészek között. „Így a világ legtermészetesebb dolga, hogy március 15-én Kolozsvárott mondom el az egész magyarságnak szóló beszédemet” – tette hozzá. Mint mondta, Európában immár jogilag is elismerik, hogy létezik politikai nemzet és kulturális nemzet, amelyeknek nem feltétlenül esnek egybe a határai; ennek személyesen adott hangsúlyt az erdélyi látogatásával. Közölte: a területi autonómia önmagában nem oldhatja meg az erdélyi magyarság problémáját, már csak azért sem, mert csak egy, a székelyföldi tömbben élő részük van abban a helyzetben, hogy ez a lehetőség szóba jöhessen. A szórványban élők számára más megoldások kínálkoznak, például az önkormányzati szövetségek – emelte ki az államfő, majd hozzátette: a kulturális autonómia viszont mindenki számára magától értetődő jog. /Interjú Sólyom László romániai látogatásáról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./

2008. október 1.

Az RMDSZ hosszú időn keresztül takargatta a magyarországi baloldalhoz fűződő kapcsolatait. Ezzel párhuzamosan a szervezet sajtóholdudvara egyfajta konszolidált, finoman nemzeti hangvételt ütött meg. Az RMDSZ szemérmeskedése megszűnőfélben van. A választók nagy részét csak az olyan direkt kitételek sokkolják, mint Szent István jobbjának tetemcafatként való említése, vagy esetleg a Szent Korona tökfödőnek csúfolása. (Majsai Tamás írása a Magyar Narancsban). Másrészt egyre kevesebben olvasnak írott sajtót. E helyzetben az Erdélyi Riport, az Új Magyar Szó nem egy esetben az Élet és Irodalomra, Mozgó Világra vagy a 168 Órára emlékeztető balos szövegei a jövendő elit ideológiai indoktrinációját szolgálják. Kinevelnek sok kis Czika Tihamért, akik már függetlenek a magyar nemzeti értékrendtől. Mindeközben az RMDSZ egyre nyíltabban kokettál az SZDSZ-szel és az MSZP-vel, írta Borbély Zsolt Attila. Ide illeszkedik az is, hogy Markó Béla az Élet és Irodalomban írta meg vallomását az RMDSZ és az MPP viszonyrendszeréről. Ebben Markó kifejtette, hogy Tőkés Lászlóval azért nem jött létre a megegyezés, mert az ő lételeme az ellenkezés. Borbély Zsolt Attila emlékeztetett: mindaddig, amíg az RMDSZ az autonómia építésének útján haladt, addig Tőkés László és Markó Béla együttműködése kifogástalan volt. A Neptun ügyben sem ők feszültek egymásnak, Azután jött Nagy Benedek támadása a tiszteletbeli elnök ellen, amit a hivatalos vezetés hátulról fedezett, majd Markóék balfordulata. Tőkés László az autonómia markói tagadására mondott csak mindenkoron nemet, éppen az autonómia igenlésének jegyében, hangsúlyozta a cikkíró. Markó azt akarja igazolni, hogy Orbán Viktor nem is a magyar egységet, hanem valójában a magyar széthúzást kívánta elősegíteni. Ez a belemagyarázás arra a kérdésre is választ ad, hogy Markó Béla miért az Élet és Irodalomban s nem a Heti Válaszban közölte pamfletjét. /Borbély Zsolt Attila: A sapka. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1./ Majsai írása: „El lehet temetni példának okáért a náci Horthyt, kísérgetni lehet István király tetemcafatját és soha nem használt tökfödőjét, kongatni lehet a vészharangot különféle nemzetszaporulati ügyekben vagy mondjuk eutanázia- /veszélyben az utolsó kenet!/ és hálószobakérdésekben. ” /Majsai Tamás: Dávid és Jonatán. Egyházak, keresztények, Biblia és homoszexualitás, Magyar Narancs, 2001. aug. 30./ Előzmény: Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom, 38. sz. 2008. szept. 19.

2008. december 18.

Magyarországon, sőt az országgal szemben is bizalmi válság alakult ki – nyilatkozta a köztársasági elnök a budapesti Heti Válasz december 18-án megjelenő számában. Sólyom László szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben is biztosítani kell a jogot a bérharc minden alkotmányos eszközéhez, mégsem bátorít senkit a sztrájkra, mert „a jövő érdekében súlyos megszorításokat kell elviselni”. Az államfő szerint ugyanakkor döntő kérdés, hogy „a súlyos megszorítások valóban a jövőt szolgálják-e, illetve mennyire segítik a kilábalást”. Az elnök úgy vélte, Magyarországon, sőt az országgal szemben is bizalmi válság alakult ki, az üzleti élet képviselői pedig egyértelműen jelzik: a bizalom hiánya gazdasági kárt okoz, és ezen „semmilyen IMF-kölcsön nem segít”. „Napi alkukon élő kisebbségi kormánnyal nehezen lehet hosszú távú programot alkotni, még kevésbé lehet végrehajtani a drasztikus átalakításokat, azok minden keservével és társadalmi feszültségével. Vagyis a válságból kilábaláshoz erős, egyértelmű felhatalmazással rendelkező kormányra van szükség, amely hosszú távú tervvel rendelkezik, és visszafordíthatatlanul megkezdi annak végrehajtását” – mondta Sólyom László a Heti Válasznak. (MTI) /Sólyom László: bizalmi válság alakult ki. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 18./

2009. szeptember 17.

A jobboldali Stumpf István és a baloldali Kéri László a marosvásárhelyi Bernády György Közművelődési Központban vitázott egymással. A két magyarországi politológus a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Koordinációs Központ meghívására érkezett Erdélybe. A budapesti Heti Válasz hetilap hasábjain rendszeresen csatározó politológusok heves vitába keveredtek, amikor szóba került, a magyarországi pártok miként viszonyultak a közelmúltban a határon túli magyarsághoz „A 2004. december 5-i népszavazás után az anyaország legfeljebb mostohaanyja a határon túli magyarságnak” – hangzott el a vita során. „Négy éve a baloldal félelmeinek, kétségeinek a rabja volt. Nem látott tisztán, nem vette észre, hogy a népszavazást nem kellett volna megszervezni. Gyurcsány a nemzeti érzelmekkel szembefordította a szociális politikát. ” – állította Stumpf. Kéri viszont úgy látta, hogy a jobboldal hajszolta bele az MSZP-t a népszavazás kiírásába. /Máthé Éva: „Mostohaanya az anyaország” = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

2009. december 21.

Gazda Árpád 43 éves, kétgyermekes családapa, Kolozsváron él, szabadúszó újságíró és vállalkozó. 1989 decemberében a Tőkés László lelkipásztort védő református gyülekezet „kemény magjához” tartozott, december 17-én hajnalban a parókia épületében tartóztatták le a Securitate emberei. Jelenleg a Krónika, a Heti Válasz és az Inforádió munkatársa. Gazda Árpádot hajnalban elvitték, megverték és többórás betonpadlón való hasalás után kihallgatták, jegyzőkönyvet vettek fel. Egy szobában tizenkét dupla emeletes vaságyra 72 embert zsúfoltak be, ketten aludtak egy ágyon. 20-án este a tömeg nyomására szabadon engedték őket. Kezdetben nagy volt a lelkesedés, majd az 1990. márciusi marosvásárhelyi események kijózanították. A temesváriak tudták, hogy Stanculescu és Chitac tábornokokat azért vezényelték oda, hogy a tüntetéseket elfojtsák, mégis miniszterek lettek az első kormányban. Gazda Árpád újságíróként egyike volt azoknak, akik a temesvári forradalom körüli sűrű ködöt próbálták eloszlatni. A teljes igazság a mai napig nem derült ki, az igazságszolgáltatás még mindig nem mondott ítéletet a forradalom dossziéi ügyében. A magyarság sorsa nem rendeződik megnyugtatóan emellett nincs meg az a nemzeti kohézió, összefogás, ami a diktatúra idején természetes volt. Valentin Voicila, az aradi forradalom vezéralakja tehetséges színész volt, 1989. december 21–22-én az aradi Városháza előtt a tömeg előtt beszélt. Később is vehemensen követelte a magukat súlyosan kompromittált személyek eltávolítását a sajtóból. Aradra érkezett Ilie Matei, a párt akkori Központi Bizottságának titkára, aki lövetni akart, s azt kérte a katonaságtól, hogy forgassa meg a tüntetőkben a szuronyt. – Voicila szerint 1989 decemberében három szakasz különböztethető meg. Az első a spontán népi felkelés Temesváron, amikor a diktatúrát, hazugságokat, hideget és nélkülözést elszenvedni már képtelen tömeg az utcára vonult. A szikra Tőkés László volt, aki mögé felsorakozott a nép. December 20-tól már megújító forradalomról lehet beszélni, a forradalom ugyanis programot feltételez – volt ilyen Temesváron, és 21-től Aradon is. Központi szinten kétségtelenül volt egy titkosszolgálati megegyezés, a hadsereg felső szintjén is – Nicolae Militaru tábornokból nem lehetett volna Moszkva nélkül az, ami lett. A diverzió szerinte a hatalom december 22-én történt átvételéhez fűződik. Voicila húsz év után kiábrándult ember. Egyrészt a szociális helyzet miatt. A másik ok: azok a katonatisztek, akik tűzparancsot adtak ki, tábornokok lettek, akik megtagadták a teljesítését, nyugdíjasok. A harmadik: a politikai rendszer maffiózó, pénzügyi érdekek mozgatják, nem a gondolati vita. Voicila sokszor beszélt a román–magyar megértés, összefogás szükségességéről. Annak idején ő utalta ki az RMDSZ-nek a székhelyet, vehemens támadások érték ezért. Tóth Sándor pedig, az életét az aradi forradalomban áldozott magyar állampolgár, különösen a szívéhez nőtt. Olyan román vagyok, vallja, aki értékeli a magyarokat, azért is, amit Erdélyben tettek, építettek. A forradalmárok számára segélyeket hozó Tóth Sándort halála előtt, december 22-én személyesen is megismerte. December 22-én Voicila figyelmeztette, hogy nagyon veszélyes a helyzet, de ő nagyon bátor ember volt. Voicila amíg él, jelen lesz a román–magyar kapcsolatokban, mert kötelességének érzem leróni a háláját azért, amit Tóth Sándor tett. /Pataki Zoltán, Jámbor Gyula: Húsz év múltán. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./


lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998