udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 14 találat lapozás: 1-14
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Holocaust Emlekmuzeum/Intezet (Washington)

1993. április 19.

Iliescu elnök is részt vesz az ápr. 19-én Washingtonban a Holocaust Múzeum megnyitása alkalmából rendezett emlékezésen. Iliescu Moses Rosennel, Románia főrabbijával utazik Washingtonba. Iliescu elnököt és pártját a zsidóellenes szélsőséges pártok is támogatják. Nemrégiben Moses Rosen külön kihallgatáson volt Iliescunál, és kérte az Europa, illetve Romania Mare antiszemita lapok betiltását. Iliescut nem hívta meg az amerikai kormány, ezért útja magánvállalkozásnak minősül. Iliescu szívesen találkozott volna Clinton elnökkel, de kérését elutasították. A bukaresti elnöki hivatal cselhez folyamodott: felbérelt egy lobby-társaságot, amely megkíséri elérni az Iliescu-Clinton-találkozót. Állítólag a társaság 200 ezer dollárt kap fáradozásáért. /Botos László: Rendhagyó román "páros" Washingtonban. = Új Magyarország, ápr. 19./

1993. április 21.

Bill Clinton amerikai elnök ápr. 21-én fogadást adott a Fehér Házban a Holocaust Emlékmúzeum felavatása alkalmából Washingtonban tartózkodó kilenc államfő és három miniszterelnök tiszteletére, közben az elnök és Al Gore alelnök találkozott a vezető politikusokkal. A 15 perces Clinton-Iliescu találkozó után az amerikai elnök jónak ítélte a megbeszélést. Iliescu elnök ismertette a demokratizálódás és gazdasági reform folyamatát. Iliescu elnök néhány perces megbeszélést folytatott Göncz Árpád köztársasági elnökkel is. Iliescu közvetlen találkozót javasolt, Göncz Árpád azonban kijelentette, hogy a találkozót előkészített megállapodásoknak kellene megelőzniük. /Göncz ?Iliescu beszélgetés a fehér házi fogadáson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

1993. április 23.

Corneliu Vadim Tudor, a Nagy Románia Párt elnöke és a két alelnök Iliescu elnökhöz írt nyílt levelét publikálták ápr. 23-án. A fasiszta eszméket hirdető pártvezér a levélben hevesen bírálta az elnököt, mert Washingtonban részt vett a Holocaust Múzeum megnyitásán. Ez a múzeum a "sátán otthona", mert a romániai zsidóüldözésről is megemlékezik: a román fasiszták közel 400 ezer zsidót öltek meg. Tudorék tagadják mindezt, aljas történelemhamisításnak mondják. Iliescu Romániát a cionista diktatúra uralma alá akarja hajtani, mindezek miatt a Nagy Románia Párt megvonja a bizalmat tőle, tudatják levelükben. /Magyar Hírlap, Új Magyarország, ápr. 26./

1993. április 26.

Az Amerikából hazatérő Iliescu elnököt durván támadta szövetségese, a szélsőséges Nagy-Románia Párt. Corneliu Vadim Tudor pártelnök az Iliescu elnökhöz írt nyílt levelében dühödten kikelt azért, mert Iliescu megjelent a washingtoni Holocaust Múzeum megnyitóján. C. V. Tudor szerint ez a múzeum "a sátán otthona". A román fasiszták a világháború idején közel 400 ezer zsidót öltek meg. Tudorék szerint ez hazugság. Iliescu a zsidók kezébe került, olvasható Tudor levelében. A szélsőséges pártvezér ugyancsak elutasította Antonescu marsall elítélését. /Bogdán Tibor, Bukarest: A Nagy-Románia Párt vádaskodó levele Iliescuhoz. = Magyar Hírlap, ápr. 26./

1993. április 30.

Szelíd hangú levélben válaszolt a román elnöki hivatal a Nagy-Románia Párt Iliescu elnökhöz intézett, durva hangú levelére, amelyben a fasiszta eszméket hirdető párt a Holocaust Múzeum megnyitásán való jelenléte miatt ítélte el az elnököt. Az udvarias hang azt mutatja, hogy Iliescu nem kíván szakítani ezzel a szélsőséges párttal. /Durva levélre szelíd válasz. = Magyar Hírlap, ápr. 30./

1994. április 21.

A washingtoni Holocaust Múzeumban a túlélőket nyilvántartó osztály igazgatója, Radu Ioanid nyilatkozott a romániai Holocaustról. Mintegy ötszázezer oldalnyi hivatalos irat van a múzeum birtokában, ezek túlnyomórészt román nyelvűek, romániai, moldovai, ukrán és orosz levéltárokból származnak. 1930-ban Romániában 759 ezer zsidó élt. Közülük 150 ezer Észak-Erdélyben élt, akiket náci koncentrációs táborokba hurcoltak, akik közül legfeljebb 15 ezren kerültek haza. A román hatóságokat a többiekért, a 600 ezernyi zsidóért terheli a felelősség. Romániában már 1940-ben voltak pogromok. Akik rehabilitálni akarják Antonescut, azoknak tudni kell, hogy Antonescu a perében elismerte, hogy az ő 1941-ben kiadott parancsára Besszarábiából és Bukovinából 150-170 ezer zsidót deportáltak Transznisztriába. A Holocaust Múzeum és Tanács leszögezte: Antonescu felelős 250 ezer zsidó és 20 ezer cigány kiirtásáért. /22 (Bukarest), febr. 9-22., fordításban: A Hét (Bukarest), ápr. 1. - a hetilap jelzi: tényleges megjelenés: ápr. 22./

1996. december 18.

Stark András budapesti történész csaknem egy évig tanulmányozta Washingtonban, a Holocaust Memorial Museumban őrzött mikrofilmeken a zsidóüldözések Kárpát-medencére vonatkozó dokumentumait. Az adatok feldolgozását könyvben fogja közzé tenni. Antonescut rehabilitálni akarják, azt állítva, hogy nem engedélyezte a zsidók deportálását. A nálunk fellelhető irodalom szegényes, mondta. Megjelent ugyan magyarul Matatias Carp román hitközségi vezetőnek a háború után írott munkájából egy magyar nyelvű kivonat, de más alapvető könyvek hozzáférhetetlenek. Izraelben megjelent egy tizenkét kötetes munka a romániai vészkorszakról, dokumentumok alapján. Ez az összeállítás nincs meg sem a Széchényi Könyvtárban, sem a rabbiképző könyvtárában. Romániában az Antonescu-éra zsidóüldözése az 1941. jún. 26-27-i pogrommal kezdődött, amely Iasi városában történt és 8-15 ezer zsidó áldozata volt. Antonescu hazudott 1946-ban a népbíróságon, amikor azt állította, hogy nem volt tudomása a iasi-i tömeggyilkosságról. A hadseregnek kiadott parancsaiban maga szólította fel a katonákat a kivégzésekre. 1941-ben történt pogrom Balti, majd Chisinau városban, Odesszában 1941 októberében /ebben a városban 20-30 ezer zsidó áldozata volt a pogromnak. Ezután rendeltek el a zsidók deportálását Transznisztriába. Az Antonescu rezsim idején 330 ezer zsidót öltek meg Romániában. Amint azonban Németország végső győzelme kezdett bizonytalanná válni, Antonescu nem járult hozzá ahhoz, hogy Németországba deportálják a zsidókat. /Neumann Ottó: Dokumentumok a romániai holocaustról. Beszélgetés Stark Tamás történésszel. = Magyar Hírlap, dec. 7., átvette: Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 18./ A cikkben említett magyar kivonat: Matatias Carp: Holocaust Romániában 1940-1944 - fordította Takács Ferenc.

1999. december 29.

A sokat szenvedett zsidók nemcsak fájdalmaikat őrzik. Izraelben van egy park, ahol azok emlékére ültetnek fát, akikre úgy kell majd emlékezzenek az utódok is, mint akik igaz emberek voltak. A napokban Izraelben a Yad Vasem - a zsidó holocaust emlékmúzeuma - mellett működő bizottság A világ igaz embere címmel tüntette ki Márton Áron püspököt. Közismert, hogy ő azok közé tartozott, akik szót mertek emelni az embertelenség ellen akkor is, amikor ez nem járt következmények nélkül. A cím odaítélésénél döntő módon nyomott a latban Reuveni Saroltának, a Yad Vasem magyar nyelvterülete referensének meggyőző érvelése és nagyhatású beszéde. Dr. Hermann László ny. gyergyószentmiklósi sebészfőorvost kitartóan küzdött azért, hogy a címet megkapja Márton Áron. A megtisztelő címet Izrael romániai nagykövete nyújtja majd át - valószínűleg - dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érseknek. Újabb fát ültetnek a zsidók emlékparkjában, ez alkalommal Márton Áronnak, a nagy székely püspöknek, aki egész életével azt bizonyította, hogy emberpróbáló időben csak az igaziak maradhatnak örök életűek. /A világ igaz embere. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 29./

2005. március 16.

Több mint harminc ország állam- és kormányfőjének vagy miniszterének jelenlétében március 15-én megnyílt a jeruzsálemi Jad Vasem-emlékhely új Holokauszt Történeti Múzeuma. Romániát Calin-Popescu Tariceanu miniszterelnök, Magyarországot Kovács Kálmán hírközlési és informatikai miniszter képviselte. /Megnyílt az új Jad Vasem-emlékhely. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

2005. október 26.

Traian Basescu államfő visszaküldte a parlamentbe a fasiszta, rasszista és idegengyűlölő szervezetek és jelképek betiltásáról szóló 2002-es évi 31-es számú sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó törvényt. Az elnök azt javasolja, hogy a holokauszt meghatározásában az áldozatok között szerepeljen a roma kisebbség is. A javaslat alátámasztására több nemzetközi dokumentumra is hivatkozik, ilyen a 2003-ban alakult Nemzetközi Bizottság a Romániai Holokauszt Tanulmányozásáért jelentése, valamint az Amerikai Egyesült Államokbeli Holokauszt Emlékmúzeum okiratai. /A romák is a holokauszt áldozatai. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

2006. február 27.

2003. június 12-én a román kormány jóváhagyta az Országos Levéltár és a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum közti együttműködési megállapodást, ugyanakkor „hangsúlyozza, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt”. Ion Iliescu elnök 1993 tavaszán Washingtonban részt vett a Holokauszt Emlékmúzeum avatásán, hazatérte után Corneliu Vadim Tudor, Eugen Barbu és Mircea Musat a Romania Mare hetilap április 30-i számában nyílt levélben ítélte el azzal, hogy „minden méltóságérzetét félredobva, behódolt a világot átfogó cionizmusnak”, mert nem tiltakozott amiatt, hogy Románia is jelen van azon országok között, ahol a múzeum dokumentumai szerint genocídium zajlott, noha „az egész világ tudja, hogy Románia 1940-1944 között valóságos oázis volt a zsidók számára.” A Romania Mare következetesnek bizonyult a kérdésben: 1997. november 14-étől kezdődően Ion Coja szenátor tollából cikksorozatot közölt a következő címmel: Romániában nem volt semmiféle holokauszt. A tagadás új változatát vezette be Iosif Constantin Dragan milánói üzletember, a Vasgárda volt tagja, jelenleg a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke. Natiunea című hetilapjának 1990. június 23-i első számában azt hangoztatta, hogy a pogromok tulajdonképpen a legionárius mozgalom jogos ellenlépései voltak, miután a Besszarábiából visszavonuló román csapatokat civil zsidók megtámadták, és tiszteket öltek meg. A Romania Libera 1990. július 11-én idézte Moses Rosen főrabbi beszédéből: a holokauszt tagadása a Ceausescu-diktatúra idején kezdődött el azzal az intézkedéssel, hogy a párt betiltott minden, ezzel kapcsolatos megemlékezést, egyidejűleg antiszemita kampányba kezdett, amelyhez a hangot Corneliu Vadim Tudor 1983-ban megjelent Idealuri című cikkgyűjteménye adta meg. A román kormány a heves nemzetközi tiltakozások nyomán változtatott 2003. június 12-én megfogalmazott álláspontján, amely szerint Romániában nem volt holokauszt: 2004. október 12-én nyilatkozatban ismerte el, hogy az Antonescu-rezsim idején mintegy 250 ezer zsidót küldtek halálba. Ugyanezen a napon a Ziua közölte: Ion Coja volt PUNR-szenátor legújabb könyve, a Protocoalele Kogaionului tagadja, hogy Romániában valaha is zsidókat öltek volna. /Babarás István: A holokauszt és a törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

2007. június 7.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) Európa egyetlen olyan baloldali alakulata, amely nyíltan együttműködik a szélső jobboldallal – vélte Radu Ioanid, a washingtoni Holokauszt Múzeum nemzetközi programszervező osztályának igazgatója. Mircea Geoana, a szenátus külügyi állandó bizottságának alelnöke nem lépett közbe, amikor a meghallgatáson azt kérdezték Iosipertől, „románnak vagy zsidónak érzi-e magát”? A romániai antiszemitizmust monitorizáló központ egy Mircea Geoanának címzett levélben tette szóvá a meghurcoltatás tényét. /Kovács Adrienn: Antiszemitizmus a hazai baloldalon. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

2007. június 13.

Felavatták a kommunizmus áldozatainak emlékművét június 12-én Washingtonban. Az avatási ünnepségen beszédet mondott George Bush amerikai elnök. Az emlékművet – a szobor talapzatán olvasható szöveg szerint – a kommunizmus több mint százmillió áldozatának ajánlják és azoknak, akik szeretik a szabadságot, továbbá „minden rab nemzet és nép szabadságának, függetlenségének”. Az amerikai kongresszus 1993-ban fogadott el törvényt arról, hogy a kommunista világdiktatúra áldozatainak emlékére emlékmű épülhet Washingtonban. A republikánusok és a demokrata párt által egyaránt támogatott törvény nyomán alakult meg a Kommunizmus Áldozatainak Emlékműve Alapítvány, amely gondoskodott az alkotás felállításáról, amely az első ilyen jellegű emlékmű az Egyesült Államokban. Több külföldi személyiséget is meghívtak. Jelen volt többek között Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Emil Constantinescu volt román elnök is. /Washingtoni emlékmű a kommunizmus áldozatainak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./ Az eseményen jelen volt Tőkés László püspöke, akit felkértek, hogy hálaadó imát mondjon a Truman-Reagan-szabadságérem átadásának gálaestéjén. Az emlékalapítvány legelőször múzeumot tervezett építeni Washingtonban az ottani Holokauszt Emlékmúzeum mintájára. Az adománygyűjtési nehézségek miatt a múzeum építésének ötletét elvetették. A washingtoni emlékalapítvány adatai szerint a kommunista önkényuralmi rendszerek 100 millió ember életét követelték az egykori Szovjetuniótól kezdve, Lengyelországon, Románián és Kínán keresztül Kubáig, Észak-Koreáig. Kína diktátorai 65 millió embert mészároltak le, a Szovjetunióban 20 millióan pusztultak el. A ,,kommunista holokauszt” több áldozatot követelt, mint az összes XX. századi háború együttvéve; Észak-Koreában és Kambodzsában 2–2 millióan, Afrikában 1,7 millióan, Afganisztánban 1,5 millióan, Vietnamban egymillióan haltak meg, az egykori kelet-európai kommunista államokban szintén egymillióra tehető az áldozatok száma. Az emlékalapítvány az interneten virtuális múzeumot akar létesíteni, és a jövőben valódi múzeumot is épít /Washington: Felavatták a kommunizmus áldozatainak emlékművét (Tőkés Lászlót is meghívták) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./

2007. október 10.

Október 9-én van a romániai holokauszt emléknapja. Ez az egyetlen olyan, emlékezés, amelyet a hatóságok szerveznek, a zsidó hitközség tagjai pedig meghívottként vesznek részt rajza. Néhány évvel ezelőtt még komoly létszámban jelentek meg Kolozsváron a megyei és a városi hatóságok a Tordai úti zsidó temetőben, a holokauszt-emlékműnél. Tavaly már szerényebb volt a hivatalosságok jelenléte, idén pedig botrányos módon teljesen elmaradt. Az emlékezők félórányi hiábavaló várakozás után telefonon érdeklődtek Emil Boc polgármester érkezéséről, aki elmondta, hogy rendkívül foglalt, mert itt van városban a brit nagykövet, egyébként nem értesítették őt az eseményről. A prefektusi hivatal és a megyei tanács képviselői sem jelentek meg. A hitközség felháborodottan vette tudomásul: minden egyéb fontosabb volt annál, hogy a hatóságokat valaki képviselje. Emlékezetes, hogy a holokauszt romániai fejezete sokáig tabutéma volt, a román hatóságok éveken keresztül tagadták a román területen és román hatóságok által végzett zsidó népirtást. Számos olyan mozgalom, szervezet alakult, amely a nácikkal együttműködő akkori magas rangú tisztségviselőket – például Antonescu marsallt, vagy a Vasgárda hírhedt vezetőjét, Corneliu Zelea-Codreanut dicsőítették, a romániai zsidósággal szembeni bűnös magatartásukat igyekeztek kendőzni. Csak néhány évvel ezelőtt került sor a romániai holokauszt hivatalos, államfői szintű elismerésére, a hatóságok azóta igyekeznek a feltárással, megemlékezéssel kapcsolatos nemzetközi és európai elvárásoknak eleget tenni. Emiatt iktatták törvénybe az október 11-ei emlékezést is. Bukarestben ünnepélyes szertartásra, koszorúzásra került sor felavatták a Romániai Holokausztot Tanulmányozó Országos „Elie Wiesel” Intézetet. A washingtoni Holokauszt Intézet adatai szerint 66 évvel ezelőtt Romániában, Bukovinában és Besszarábiában mintegy 280 000 román és ukrán zsidó halt meg a román hatóságok által irányított üldözés során. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Holokauszt-emléknap helyi és megyei hivatalosságok nélkül. Fontosabb volt a brit nagykövet kolozsvári látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./


lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998