udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Hungarista Mozgalom Hirszolgalata

2008. június 20.

A boszorkányüldözés folytatódik – állapítja meg Vekov Károly Ercsey-Ravasz Ferenccel perelő vitacikkének már a címében (Szabadság, jún. 18.), a Wass Albert írói-emberi-politikusi habitusát érő bírálatok kapcsán. Még éveken át lehetne érvelni Wass Albert mellett és ellen, anélkül, hogy a szembenálló felek meggyőznék egymást. Az esztétikai, emberi és politikai értékek viszonylagosak. A vitához hozzászóló Bogdán Tibor újságíró szerint Wass Albert regényeit nem tartja többre példás előmenetelű tíz-tizenkettedikes tanuló hazáról ír önképzőköri dolgozatánál. Az újságíró szerint Wass valóságos keresztünk, Wasskeresztünk lett. Vekov Károly cikkében megírta, hogy Wass Albert soha nem volt szélsőjobboldali, továbbá nyilas tagsági kartotékot is hamisítottak a nevére. Bogdán Tibor véleménye: Wass Albert nemzeti-szocialista, a hungarista mozgalom elkötelezett harcosa, a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának főmunkatársa volt, nyilas kiadványoknak is dolgozott. Wass hívei felhozhatják, hogy Antall József miniszterelnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozta neki. Ez igaz, aminthogy Bogdán Tibor állítja: „az is tény, hogy az 1989 utáni demokratikus Magyarországon a beregszászi zsidók deportálását levezénylő Kecskési-Tollas Tibor csendőr-főhadnagy emléktáblát kapott, az újnáci Porubszky István ugyancsak köztársasági érdemrendben részesült, a fehérterrorista vérengzések vezetőjét, Francia Kiss Mihályt a Nemzeti Pantheonban, a hungarista mivoltára még a kilencvenes években is büszke, volt nyilaspárt-tag Bosnyák Imrét pedig parlamenti képviselők díszsorfala között temették Budapesten. ” /Bogdán Tibor: Wasskereszt(ünk) = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./ Emlékeztető: Tollas Tibor nem vezényelte a zsidók deportálását, költő volt, a Nemzetőr főszerkesztője. A róla terjesztett rágalmat már többen megcáfolták, köztük Juhász László a Kortárs folyóirat 2006/4-es számában, ugyancsak Juhász László az Új Horizont 2005/1-es számában Áruló írástudók címen.

2008. július 1.

A Wass Albert-ellenes kampány folytatódik, ezt mutatta Bogdán Tibor írása is /Wasskereszt(ünk), Szabadság, jún. 20./. Vekov Károly megjegyezte, most is, mint a legtöbb ilyen Wass-vitát kezdeményező szerző esetében egy valami hiányzik: a kompetencia. Az újságokban sokszor kellő forráskritika nélkül fogalmazzák meg, főleg benyomásokra és egyéni ízlésre támaszkodó véleményüket. Ez áll B. T. cikkére is. Wass Albert valóban két– német Vaskereszt kitüntetést kapott a keleti fronton, nyilván a németektől. Azért „nyilván”, mert a magyar hadsereg, miként a román is, a német csapatokkal együtt harcolt a szovjet fronton. Wass Albert megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, a Kormányzói Dicsérő Elismerést és az első osztályú Tűzkereszt érdemrendet is. Mind a magyar, mind a német hadvezetés elismerte Wass Albert katonai képességeit, túlzás Hitler kancelláriájának a javára írni azt, ami katonai érdem (magyarul vitézség) elismerése volt. (Bogdán Tibor összetéveszti az egykori magyar, illetve német hadvezetés kitüntetést-odaítélő gyakorlatát a kommunista korszak viszonyaival, amikor a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának ideológiai osztálya (és a pártfőtitkár) döntött minden kitüntetés odaítélése felől, beleértve a politikai tisztekét is.) A kitüntetések miatt az írót szélsőjobboldalinak tartani enyhén szólva túlzás. Szakavatott vélemények szerint Wass Albert nem volt a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának a főmunkatársa, már csak azért sem, mert Wass Albert írói tevékenységének idején, azaz, amikor ő ennek tagja lehetett volna, ez a „hírügynökség” nem létezett. Ez ugyanis a kilencvenes évek elejének egyik egyéni kitalációja, amelynek ekként semmi köze Wass Alberthez. A korszakkal foglalkozó szakértők ilyen hírügynökségről szintén nem tudnak. (Ld. Tóth Tibor: A Hungarista Mozgalom emigrációtörténete. Multiplex Media / Debrecen University Press). Bogdán egy nemlétező intézményre hivatkozik, amelyet egy tudománnyal nem foglalkozó személy talált ki. Wass Albert nem volt ennek a „szélsőjobb” intézménynek sem tagja, sem főmunkatársa. Mint ahogy nem volt „lelkes munkatársa” olyan emigrációs lapoknak sem, mint az Út és Cél, a 24. Óra, a Hídfő, az Új Hídfő. Bogdán Tibor szerint Wass Albert szerzőként és szerkesztőként szerepelt „a nyugati emigráció olyan »legszélsőségesebb« radikális” lapjaiban, mint a Bajtársi Levél, a Nyolcadik Törzs, a Riadó, a Magyarság. „A Bajtársi levél” ugyan a magyar csendőrség lapjának számított, de nem volt szélsőjobboldali irányzatú. A Riadó nem Nyugaton, hanem Budapesten (!) jelent meg a kilencvenes évek elején. A Magyarságnak, amely Pittsburgban jelent meg, sem szerkesztője nem volt, sem munkatársa, különben jobboldali szemléletű, alig pár oldalas lapocska volt. A „Nyolcadik Törzs” pedig egy olyan kiadvány, amelyből eddig példányt a szakemberek még nem láttak (!). Ezeknek tehát sem szerkesztőjük, sem munkatársuk nem volt Wass Albert. Aki ismeri a magyar emigrációs sajtót, az tudja, hogy egyik lap cikkét, ha az olyan volt, átvették/átvehették más lapok is, különösebb szerzői jog és más engedélyek kérése nélkül. Wass Albertnek így jelentek meg az írásai a legkülönfélébb lapokban. De semmi esetre sem azért, mert Wass Albert náci vagy nyilas, vagy akár náci vagy nyilas szimpatizáns lett volna. Miért nyilasozzuk, fasisztázzuk Wass Albertet? Netán azért mert emigráns volt és magyar nemzeti érzelmű, és ezt még az emigrációban is vállalta, eltérően számos – akár mai – hazai „írótársától”? /Vekov Károly: A kampány folytatódik... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

2008. július 4.

Bogdán Tibor szerint Wass Albert írói munkásságáról és politikai habitusáról nem túlságosan hízelgően vitacikkéből (Szabadság, jún. 20.) Vekov Károly válaszában (Szabadság, jún. 30.) csak annyit olvasott ki, hogy „a Wass Albert ellenes kampány folytatódik”. Vekov Károly inkompetensnek titulálta az övétől eltérő véleményt valló szerzőket. Bogdán visszautasította, hogy Wass Albert a németektől kapott két vaskeresztjét nem szélsőjobboldaliságáért, hanem vitézi tettekért kapta, továbbá szerinte Wass a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának (HMH) főmunkatársa volt. Vekov szerint ez a szervezet nem létezett, „a kilencvenes évek elejének egyik egyéni kitalációja”. Bogdán azzal érvelt, hogy haladó szellemiségű írók, költők, újságírók álltak ki a debreceni Wass-szobor felállítása ellen, mint Kukorelly Endre, Balla Zsófia, Závada Pál és Szerbhorváth György. /Bogdán Tibor: A trójai Wass-ló. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./ Debrecenben június 28-án avatták fel Wass Albert egész alakos szobrát, Györfi Sándor szobrászművész alkotását, Áder János, az Országgyűlés alelnöke és Bölcskei Zoltán református püspök jelenlétében.


lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998