udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Hunyadi Szovetseg

1993. március 26.

Az Erdélyi Szövetség a falurombolás elleni tiltakozások idején jött létre, ismertette múltjukat Beke György, aki két éve tölti be az elnöki funkciót. Belőlük szakadtak ki a párhuzamos szervezetek. Tervezik az Erdélyi Szövetség Füzetei című könyvsorozat elindítását. Az első három könyv tartalma: Köteles Pál munkáiból válogatnak, Pomogáts Béla ír a kisebbségi kérdésről, majd a különböző autonómiatörekvésekről gyűjti össze Beke György riportjait és mellékeli a dokumentumokat. Nemrég a magyarországi kisebbségvédelmi szervezetek, a Kárpátaljai Kör, a Rákóczi Szövetség, a Hunyadi Szövetség, a Lakatos Demeter Egyesület és az Erdélyi Szövetség létrehozta a Kisebbségvédelmi Tanácsot, hogy közösen lépjenek fel a kisebbségi jogvédelem érdekében. A határkérdésről Beke György megjegyezte, hogy a román parlament felszólította a kormányt, hogy lépjen fel Besszarábia visszacsatolása érdekében, ahol csak 60 százalékban laknak románok, a Dnyeszteren túli területeken pedig kisebbségben vannak. Ráadásul az a vidék soha nem tartozott Romániához, kivéve az Antonescu-korszaknak azt a három évét, amikor katonailag megszállták Transznisztriát. Románia a határrevízió jegyében lép fel Ukrajnával szemben, ugyanakkor más mércével lép fel nyugati határai kérdésében. Beke György hangsúlyozta hogy tisztességes tárgyalással kell megegyezni, amelyek során biztosítják a kisebbségi jogokat, az önrendelkezést. /Magyar-román alapszerződés. = Köztársaság (Budapest), márc. 26./

1994. április 28.

A Magyarok Világszövetsége, az Erdélyi Szövetség, A Hunyadi Szövetség, a Kárpátaljai Szövetség és a Rákóczi Szövetség közös nyilatkozatban ítélte el Horn Gyulának, az MSZP elnökének a nyilatkozatát: ha pártja kormányra kerül, felszámolja a Határon Túli Magyarok Hivatalát. Belgrádban működik a Szerbián Kívüli Szerbek Minisztériuma, akkor miért nem működhet Magyarországon a határokon túli magyarság gondjaival foglalkozó titkárság? /Magyar Nemzet, ápr. 28., Új Magyarország, ápr. 30./

1995. június 1.

A trianoni békeszerződés 75. évfordulója alkalmából a Magyarok Világszövetsége, a Rákóczi Szövetség és a Hunyadi Szövetség négynapos nemzetközi konferenciát szervezett Budapesten "Békeszerződések és nemzeti közösségek Európában" címmel. Az első napon, jún. 1-jén jelentette ki Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke: A trianoni szerződésről beszélni, annak a magyarság életére és történetére gyakorolt súlyos következményeiről megemlékezni nem kárhoztatott irredentizmus, hanem a lehető legtermészetesebb dolog. Tőkés László elismeréssel szólt a Magyarok Világszövetségének kezdeményezéséről, amely egy nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer kiépítését tűzte ki célul. Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke kifejtette, hogy a magyarság egyetemes kultúráján alapuló nemzetkoncepciót kell kidolgozni. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

1996. január 3.

A Rákóczi Szövetség, az Erdélyi Szövetség, a Hunyadi Szövetség és a Kárpátaljai Szövetség nyílt levélben fordult Göncz Árpád köztársasági elnökhöz, emlékeztetve őt arra, hogy a múlt év decemberében levélben kérték Göncz Árpádot, szíveskedjen belefoglalni beszédébe a Magyarok Világszövetségének felhívását, amely a világ bármely táján élő magyarokat arra kéri, újév napján este nyolc órakor gyújtsanak gyertyát ablakukban, kifejezve szolidaritásukat azokkal, akiket anyanyelvük használatában korlátoznak. Göncz Árpád ezt nem tette meg, egyetlen biztató szóval sem fordult a határokon túl élő magyarokhoz. /Új Magyarország, jan. 3./ Az Új Magyarország munkatársának kérdésére Molnos Lajos, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke kifejtette, hogy a hivatalos Magyarország - beleértve az államelnököt is - nem minden esetben lép fel határozottan, nem találja meg a kisebbségügyben hatásos tiltakozási formákat. - A román oktatási törvény életbe lépésekor az anyaország hallgatott. A kisantant működik, figyelmeztetett Molnos Lajos, Szlovákia és Románia rendszeresen egyezteti kisebbségpolitikáját. Horn Gyula kijelentése, hogy csak tízmillió magyar miniszterelnöke akar lenni, beigazolódni látszik. /Új Magyarország, jan. 3./ Molnos Lajosnak ezt e véleményét a Vocea Romaniei kormánylap is ismertette, jan. 8-i számában. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./ Göncz Árpád államfő hivatala közleményt adott ki, ebben reagált a négy társadalmi szervezet hozzá intézett levelére. A Magyar Köztársaság elnöke egész politikájában mindenkor következetesen képviselte a szomszédos országokban élő magyarság érdekeit - szögezte le a közlemény. Kifogásolták azt is, hogy az államfő beszédében nem fordult a határokon túl élő magyarokhoz. A közlemény szerint az elnök újévi üdvözletében - mint ahogy az a "Honfitársaim! Határainkon innen és túl élő magyar testvéreim!" kezdő szavakból is kitűnik - minden magyarhoz szólt. /Társadalmi szervezetek levele a magyar államfőhöz. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./ Göncz Árpád nem adott választ arra, hogy miért nem foglalta bele beszédébe a kérést.

2003. december 18.

Dec. 18-án az Erdélyi Szövetség, a Hunyadi Szövetség, a Kárpátaljai Szövetség és a Rákóczi Szövetség képviselői megbeszélést tartottak a Kárpátaljai Szövetség Magyarok Házában lévő irodájában. Megerősítették szándékukat arra, hogy az 1991-ben kötött együttműködési megállapodásukat megújítják és összehangolt tevékenységükkel igyekeznek a határon túli magyarság ügyét előmozdítani. Megállapítják, hogy a szomszédos országokban élő magyarság a rendszerváltást követően létrehozta érdekvédelmi szervezeteit és civil szervezeteit, és igyekezett kulturális intézményeit és oktatási intézményeit megerősíteni. Ugyanakkor megállapítható, hogy a többségi nemzetek szűkkeblű, gyakran elutasító magatartása folytán mindez ideig nem sikerült olyan körülményeket teremteni, amelyek hosszú távon biztosítják a magyarságnak szülőföldjükön történő megmaradását, boldogulását - áll a négy szervezet közös nyilatkozatában. A dokumentum szerint a rendszerváltás óta eltelt időszakban tovább folytatódott a magyarság asszimilációja és a különböző országokban eltérő mértékben felerősödött a kivándorlás folyamata, amit tükröznek a 2001. évi népszámlálási adatok."Az anyaország alkotmányos kötelezettségéhez híven az egymást követő kormányzati ciklusokban igyekezett a határon túli magyarság sokoldalú támogatásával stabilizálni a határon túli magyarság helyzetét, bár az anyaország támogatásának mértéke a különböző időszakban eltérő mértékben, de elmaradt a szükségestől. Kiemelkedő eredménynek tekinthető a magyar parlament által elsöprő többséggel 2001-ben elfogadott kedvezménytörvény, amely a trianoni békeszerződés óta első ízben szoros, sokoldalú kapcsolatok megvalósítását teszi lehetővé az anyaország és a határon túli magyarok között. Fontosnak ítéljük azokat a kezdeményezéseket is, amelyeket az anyaország a határon túli magyarnyelvű felsőoktatás megvalósítására tett az elmúlt években. Európai uniós csatlakozásunk egyes országok tekintetében új, pozitív lehetőségeket nyit meg más országok vonatkozásában, különösen az anyaország és a határon túli magyar közösségek kapcsolattartásának viszonylatában nehézségeket eredményez. Reméljük, hogy a hosszú távú ingyenes vízum bevezetésével ezeket a nehézségeket minimálisra lehet csökkenteni" - fogalmaz az állásfoglalás. A négy szervezet a határon túli magyarság jövője szempontjából az anyaországtól a következő súlyponti feladatok elvégzését várják és a feladatok megoldásában készek a maguk részéről közreműködni: 1. Szükséges biztosítani, hogy a kedvezménytörvényben foglalt, a határon túli magyarságot szolgáló tételek hiánytalanul érvényesüljenek. Ezek közül kiemelt fontosságúnak tekintik a magyarnyelvű nevelési- és oktatási intézményekbe járó gyermekek családjának járó támogatásokat (beiskolázási támogatás, oktatás-nevelési támogatás), amelyeket minden esetben közvetlenül a családokhoz kívánatos eljuttatni, lehetőség szerint szülőföldjükön, vagy ha ez indokoltnak látszik, akkor Magyarországon. 2. A felsőfokú oktatás részére biztosított lehetőségeken és támogatásokon túlmenően az alapfokú oktatás (óvodák, iskolák) fejlesztésére a többségi állam által nyújtott támogatásokon felül a magyar államnak is rendszeres támogatást kell adnia egy sürgősen kidolgozandó iskolafejlesztési koncepció alapján. Ez a magyar állam által eddig mostohán kezelt terület elsőrendű fontosságú, hiszen ha az alapfokú oktatás elsorvad, vagy nem versenyképes a többségi nemzet nyelvén működő intézményekkel, akkor a felsőfokú oktatás fenntartása és fejlesztése is értelmetlenné válik. 3. A magyar állam korlátozott mértékben ugyan, de eddig is támogatta a szomszédos országokban lévő magyar vállalkozások létrejöttét. Az is kétségtelen, hogy több magyarországi kis- és nagyvállalat részt vett a szomszédos országokban működő cégek privatizációjában és befektetéseket eszközölt magyarlakta területeken. Az elért eredmények azonban messze elmaradnak a kívánatostól, ezért fokozott magyar állami és pénzintézeti szerepvállalásra van szükség annak érdekében, hogy újabb magyar vállalkozások jöjjenek létre a szomszédos országok magyarlakta területein és ezáltal új munkahelyek keletkezzenek a határon túli magyarok részére.4. A határon túli magyarság jövője szempontjából döntő kérdés, hogy a magyar többségű területeken a magyar közösség autonómiával rendelkezzen. Erre Nyugat-Európában is jól működő példák említhetők, a magyar államnak nemzetközi színtéren is támogatni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek az autonómia megteremtésére irányulnak. Támogatni kell továbbá azokat a kezdeményezéseket is, amelyek a kétnyelvűség fokozott alkalmazását irányozzák elő a határon túli magyar területeken, így azokat a kezdeményezéseket is, amelyek bevált külföldi példák alapján a magyar nyelv hivatalos használatát a jelenlegi 20 százalék helyett a magyar nemzetiségűek legalább 10 százalékos arányához kötnék. 5. Kettős állampolgárságot kell biztosítani mindazoknak a magyar közösségeknek, amelyek ezt kérik és ahol az illető ország kormányzata ezzel a kezdeményezéssel egyetért. 6. A magyar államnak a határon túli magyarsággal kapcsolatos elkötelezettségéből következik, hogy megfelelő támogatásban kell részesítenie azokat a magyarországi civil szervezeteket, amelyek közhasznú szervezetként működve állami feladatokat is ellátva munkálkodnak a határon túli magyarság szolgálatában. Az állami költségvetés különböző csatornáin e szervezetek részére juttatott támogatás a korábbi évekhez képest jelentősen csökkent, ezért szükség van arra, hogy ezt a folyamatot megfordítva vállalt és elvégzett feladataik arányában e szervezetek fokozott állami támogatáshoz jussanak. Ennek egyik újszerű lehetősége volna a szervezeteknek a Nemzeti Civil Alapprogram keretében történő kiemelt támogatása. Arra volna szükség, hogy ez a tevékenység költségvetési forrása a program keretében külön tételként előre elkülönített támogatási összeggel jelenjen meg, mert ellenkező esetben nem látszik biztosítottnak az, hogy a sok tízezer hazai civil szervezet mellett a határon túli magyarság támogatását fő feladatként megvalósító szervezetek megfelelő támogatásban részesüljenek. Fokozott szükség van arra is, hogy a hazai gazdasági élet szereplői szponzorációs tevékenységük során fokozott figyelmet fordítsanak a határon túli magyarság támogatásának ügyére, ebben az illetékes állami szervek ajánlásai sokat segíthetnének.7. A határon túli magyarság érdekében folytatott civilmunka hatékonyságát nagymértékben segítené, ha a média az eddiginél nagyobb odafigyeléssel segítené munkánkat. Szükséges volna az is, hogy kiadványaink kormányzati részről a jövőben rendszeres támogatásban részesüljenek. A szervezetek munkájának bemutatása és népszerűsítése újabb és újabb híveket szerezhetne ügyük számára, ami szervezeteik taglétszámának és szervezőerejének növekedését eredményezhetné, és a magánemberek ennek folytán várható fokozott támogatása tevékenységük anyagi bázisát is megerősíthetné. /Pataky István: Közös állásfoglalás a határon túliak érdekében. = Magyar Nemzet Online, dec. 18./

2004. február 25.

Az Erdélyi Szövetség, a Hunyadi Szövetség, a Kárpátaljai Szövetség és a Rákóczi Szövetség aggodalommal értesült arról, hogy az állami költségvetés hiányának mérséklését célzó tervezett intézkedések sorában az illetékesek fontolgatják a határon túli magyarság költségvetési támogatásának csökkentését. – Ezért fogalmazták meg segélykiáltásukat, nyilatkozatukat. "N Y I L A T K O Z A T Az Erdélyi Szövetség, a Hunyadi Szövetség, a Kárpátaljai Szövetség és a Rákóczi Szövetség aggodalommal értesült arról, hogy az állami költségvetés hiányának mérséklését célzó tervezett intézkedések sorában az illetékesek fontolgatják a határon túli magyarság költségvetési támogatásának csökkentését. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy már 2003-ban is számos területen csökkent a határon túli magyarság költségvetési támogatásának reálértéke, hiszen például az Illyés Közalapítvány kerete az előző évhez képest nem változott és ugyanez érvényes a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatási keretére is, a határon túli magyarság ügyében tevékenykedő hazai civil szervezetek költségvetési támogatása pedig abszolút értékben is kevesebb lett. A legutóbbi népszámlálási adatok azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedben a szomszédos országokban élő magyarok száma és a magyarság számaránya jelentősen, egyes országokban drámaian csökkent. A csökkenés egyik fontos tényezője az asszimiláció. Ennek lassítása, megállítása csak akkor lehetséges, ha a határon túli magyarság kulturális intézményeinek működtetését, a magyar tannyelvű oktatási intézmények versenyképességének megőrzését az anyaország hathatósan segíti, ha a kedvezménytörvény keretében nyújtott oktatási-nevelési támogatást az óvodától az egyetemig a magyar családok minden szomszédos országban megkapják. A támogatásnak akár csak egy-két évre szóló visszafogása, főként az iskolák és a magyar oktatási-nevelési intézményekbe beiratkozó diákok támogatásának csökkentése az asszimiláció felgyorsulásához vezet. Szövetségeink ezért azt kérik az illetékesektől, hogy a határon túli magyarság közvetlen költségvetési támogatását reálértékben az eddigi szinten őrizzék meg és a Nemzeti Civil Alapprogram kialakítása során gondoskodjanak arról, hogy a határon túli magyarság szolgálatát fő feladatként végző magyarországi civil szervezetek a tevékenységükhöz szükséges költségvetési támogatást az e célra elkülönítendő keretből megkaphassák. Lipcsey Ildikó, az Erdélyi Szövetség elnöke, Pecze Ferenc, a Hunyadi Szövetség elnöke,    Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövetség elnöke,   Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke" /OS – Országos Sajtószolgálat, febr. 24./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998