udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 17 találat lapozás: 1-17
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Kolozsvari Roman Nemzeti Szinhaz

2004. január 12.

Görgey Gábor Örömállam című darabját mutatták be január 10-én a kolozsvári Román Színházban, Vadas László rendezésében. A beharangozott szerzői jelenlét elmaradt, a volt művelődési miniszter betegség miatt nem tudott eljönni a hivatalos bemutatóra. A bemutatón jelen volt a kolozsvári magyar kulturális és közélet számos jeles személyisége, valamint Cseh Áron főkonzul. /(k): Görgey-bemutató a Román Színházban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2005. szeptember 21.

Szeptember 21-én van a magyar dráma ünnepe. 1883-ban ezen a napon mutatták be Madách Imre Az ember tragédiája című drámáját. A magyar dráma jelenlegi helyzetéről nyilatkozott Visky András dramaturg, drámaíró. Elmondta, hogy ezekben a hónapokban több drámáját is bemutatják. Január 15-én lesz a Tanítványok amerikai bemutatója, ezt követi a Júlia Chicagóban. Szeptember 23-án Mihai Maniutiu rendezésében bemutatják Júlia című drámáját Kolozsváron, a Román Színház stúdiótermében. Október 31-én lesz a Tanítványok kolozsvári bemutatója, és valamikor e hónap végén játssza a Szökés című darabját a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat. A színházak könnyebb szívvel mutatnak be klasszikusokat, vagy a média által már fölfuttatott kortárs nyugati szerzőket, mint kortárs magyar drámát. A magyar kulturális minisztérium most már évről évre meghirdeti a Katona József-pályázatot. /Köllő Katalin: A színház egyszerre tud beszélni az ittlétről és a feltámadásról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

2006. január 24.

Életének 85. évében elhunyt Jancsó Adrienne Kossuth-díjas előadóművész. Jancsó Adrienne 1921-ben Marosújváron született, 1941-től előadóművészként dolgozott. 1944 és 1947 között Kolozsvárott a Nemzeti Színház, illetve a Magyar Színház tagja. 1947-ben áttelepült Magyarországra, vidéki teátrumok, később a budapesti Madách Színház tagja. 1955-től újra pódiumművészként dolgozott, versmondó, balladaelőadó volt. 1963 és 1978 között az Irodalmi Színpad, illetve a Radnóti Miklós Színpad színészeként dolgozott, 1985-től 1990-ig a Vers és dal a Várban estek szervezője volt. 1991-ben megkapta a Magyar Művészetért Alapítvány díját, 1995-ben Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség-díjjal, 2004-ben Hazám díjjal ismerték el tevékenységét. /Elhunyt Jancsó Adrienne. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

2006. március 4.

A színháztörténész Enyedi Sándor legújabb munkája /Az ember tragédiája bemutatói. Az első hatvan év, Budapest, 2005/ a magyar irodalom egyik rangos alkotásának, Az ember tragédiájának több évtizedes színpadi útját követi nyomon. Ezt előzte meg Enyedi Az ember tragédiája bemutatói. Bibliográfia /2002/ című összegzése. Az 1860-ban írott művet a színész-rendező Paulay Ede alkalmazta először színpadra 1883-ban. Ecsedi Kovács Gyulának köszönhetően alig öt hónappal a budapesti ősbemutató után, 1884. február 27-én láthatta a kolozsvári Nemzeti Színház közönsége is a darabot. Nem akármilyen szereposztásban. Éva: Jászai Mari, Ádám: Ecsedi Kovács Gyula, Lucifer: Szentgyörgyi István. A XX. század elején Janovics Jenő, a második világháború után Kolozsváron Rappaport Ottó, Nagyváradon Szabó József, Marosvásárhelyen Harag György rendezésében – sorolta a legjelentősebbeket Kozma Dezső. Az ember tragédiájának színpadi változataiból az első ötven évet a színházelméleti író, Németh Antal vette számba, az ezt követő három és fél évtized (1933–1968) magyar és külföldi bemutatóiról 1990-ben jelent meg újabb kiadvány. (Szerzője Koltai Tamás) 1999-ben a Madách-dokumentumok szenvedélyes gyűjtője, Fejér László adta közre a Tragédia előadásairól készült összeállítását. Az Erdélyből elszármazó színháztörténész, Enyedi Sándor ilyen előzmények után, ezeknek a munkáknak az eredményeit is felhasználva jelentette meg könyvét az Andor Csaba szerkesztette rangos, a Madách Irodalmi Társaság égisze alatt Budapesten napvilágot látó Madách Könyvtár sorozatban. Enyedi Sándor színháztörténeti közleményei, könyvei /köztük Az erdélyi színjátszás kezdetei 1792-1821 (1972) és Déryné erdélyi színpadokon (1975)/ a Kriterion Könyvkiadónál láttak napvilágot. Későbbi, jórészt Budapesten megjelentetett írásaiban az erdélyi, a vidéki magyar színjátszás múltját térképezte fel. Mindenekelőtt a magyar színjátszásért oly sokat tevő id. Wesselényi Miklós színházi levelezésének közlésével, Aranka György erdélyi társaságainak, majd a kolozsvári Állami Színház kevésbé ismert korszakának bemutatásával, újabban színházművészeti kislexikonával. /Kozma Dezső: Madách – a színpadon. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

2006. június 19.

Telekeladási kampányt kezdeményez Verespatakon az ide tervezett aranybánya megvalósulása ellen küzdő Alburnus Maior szervezet vezetősége. A helyi lakosok által alapított civil Vanessa Redgrave angol színésznőnek egy négyzetméter telket adományoztak. A számkivetettekért és a hátrányos helyzetűekért kezdeményezett jótékonysági akcióiról is ismert filmcsillag június elején a Kolozsváron rendezett Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál gálarendezvényén jelentette be, hogy a zsűri által neki ítélt életműdíját az Alburnus Maiornak ajánlja. A kolozsvári Nemzeti Színház színpadáról mondott beszédében – amit a román közszolgálati televízió is egyenes adásban közvetített – arra hívta fel a figyelmet, hogy bármely felelőtlenül kihasznált terület nemcsak a környező vidékeket érinti, hanem hosszú távon az egész kontinensre is károsan kihat. Az Alburnus Maior a világhálón keresztül is meghirdeti telekvásárlási kampányát. Hangsúlyozta: bárkinek szívesen eladnak szimbolikus áron egy négyzetméter telket Verespatakon. Azt szeretnék, hogy minél több személyt hátrányosan érintsen a kanadai-román Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) által kezdeményezett aranybánya. Az eladás előtt azonban minden jelentkező kilétét alaposan ellenőrzik, hogy az eladott telekrész nehogy az RMGC kezére kerüljön. /B. T.: Négyzetméterenként adnák el a verespataki földet. Az Alburnus Maior újabb fronton nyitott háborút az RMGC-vel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

2006. október 14.

Visky András monodrámája az 1956-os forradalom utáni romániai retorzió időszakát dolgozta fel egy család történetén keresztül. Az apát hosszú börtönévekre ítélik a forradalomban való részvétele miatt, a románul nem beszélő osztrák származású anyát hét gyermekével együtt kitelepítik a román gulágra. A darab a túlélés, az elvehetetlen belső szabadság drámája, egy osztrák-magyar család kényszerű vándorlásait követve nyomon. Az ősbemutató a budapesti Thália Színház Új Stúdiójában volt 2002. október 17-én, Tompa Gábor rendezésében, Szilágyi Enikő alakításában. Az előadást három évadon át tartotta műsoron a Thália. A darab jelenleg Amerikában a SummerNITE Company előadásában (rendezte: Christopher Markle, előadja: Melissa Howkins-Kapp), és Romániában a Kolozsvári Nemzeti Színházban van műsoron (rendezte Mihai Maniutiu, előadja: Vava Stefanescu. A Marosvásárhelyen október 18-án látható előadás a New York-i székhelyű Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) /Theater Communications Group/ támogatásável jöhet létre, és egy kelet-európai turné harmadik állomása, a budapesti Stúdió K és a kolozsvári Állami Magyar Színház után. /Amerikai Júlia marosvásárhelyi Stúdióban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 14./

2007. január 23.

Eltávolították Kolozsváron a Nemzeti Színház homlokzatáról építésének dátumát, a római számokkal megjelölt 1906. évet, mert ez bizonysága volt annak, hogy az épületet magyar időben építették. Nem elégedtek meg azzal, hogy a színház alapítójának, első igazgatójának, Janovicsnak, valamint mecénásainak a szobrait eltüntették. Ragaszkodnak ahhoz is, hogy Babes–Bolyai Tudományegyetemen egyetlen magyar felirat se legyen. A régi magyar professzorok nevét is meghamisították. Koch Antal paleontológus professzornak a gyűjteménye ma is az egyetem szertárában van, csupán a nevét írták át Antalról Antonra. Amikor unokája évekkel ezelőtt panaszt tett a névváltoztatásért, és igazolta, hogy a családi levelekben, könyveiben, disszertációiban kizárólag Antalnak nevezte magát, megmosolyogták. A Duna Televízió lefilmezte és öt kontinensen levetítette, hogyan akarták erőszakkal kitépni Hantz Péterék kezéből a magyar feliratú táblákat. Egy professzor évekkel ezelőtt így fogalmazott: miért akarjuk meghosszabbítani az agóniánkat? A Mikó utca sem viselheti annak a nevét, aki saját vagyonából adományozta azt a helyet, ahol most az egykori Mikó utca területe van, továbbá az Egyetemi Könyvtár, az orvostudományi egyetem, a klinikák, a régi füvészkertben a földrajzi és állattani intézet. /Kelemen Éva: Eltüntetnék történelmi nyomainkat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

2007. február 23.

A Román Színházi Szövetség /UNITER/ díjainak idei jelölések listáján nem szerepel egyetlen magyar előadás sem. Az öttagú, románokból álló zsűri a 2006-os év termésének áttekintése után úgy döntött: nincs olyan magyar produkció, amelyik versenybe szállhat a díjakért. Érdekes módon a listán nem szerepel magyar nemzetiségű rendezők által román színházakban létrehozott előadás sem, de jelölést kapott két magyar színész román előadásban nyújtott teljesítményéért: Tokai Andrea a legjobb női mellékszereplő díjára esélyes a Temesvári Nemzeti Színház Krum című előadásában alakított szerepéért, valamint Hatházi András, akit a legjobb férfi főszereplő díjára jelöltek a Kolozsvári Nemzeti Színház Megtisztulás című előadásában nyújtott alakításáért. /köllő: UNITER-jelölések margójára. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

2007. október 23.

A Janovics Jenő nevével fémjelzett kolozsvári némafilmes korszak jegyében zárult a 7. Filmtettfeszt a kincses városban. Az 1910-es, 1920-as éveket megidéző plakát- és fotókiállítás várta az érdeklődőket. Janovics Jenő a magyar népi, nemzeti motívumokat, témákat felvállaló filmkészítés mellett tört lándzsát, szemben a budapesti filmstúdiók többségének univerzális, nemzetközi sémákat követő irányával. Janovics honosította meg a magyar mozgókép történetében az irodalomra támaszkodó filmes szemléletmódot, így született meg például a Petőfi-dalciklus vagy a Tetemrehívás filmadaptációja. A némafilmes napon vetítették Janovics Jenő A világrém (1920) és Az utolsó éjszaka (1917), valamint Fekete Mihály A vén bakancsos és fia, a huszár (1917) című restaurált filmjeit. Zágoni Balázs, a Filmtett folyóirat főszerkesztője bejelentette: jövő év elejétől a Filmtett nyomtatott formáját felváltja az internetes megjelenés. Janovics Jenő (1872–1945) színházi és filmrendező, színész, színházigazgató. 1896-ban szerződött a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, 1905 és 1930 között vezette a kolozsvári teátrumot. Erdély Romániához csatolását követően felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a magyar színjátszás ügyének bátor vállalásával és az új intézményi keretek kiépítésével. 1936-ban több régi színésztársával megszervezte a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A magyar filmkészítés úttörője volt, 1913-ban ő teremtette meg a kolozsvári filmgyártást. 1913 és 1919 között hetvenkét játékfilmet gyártott. Az 1914-ben alapított Prója – Projectograph Janovics –, később Corvin, majd Transsylvania Filmgyár nevével fémjelzett korszakot a kolozsvári filmgyártás aranykoraként tartják számon. Irányítása alatt kezdte rendezői karrierjét Korda Sándor, nála kapta első, nagyobb szabású feladatait Kertész Mihály. A kor legnagyobb színészegyéniségeivel, többek között Blaha Lujzával, Jászai Marival, Szentgyörgyi Istvánnal dolgozott. 1945 júniusában újra átvette a kolozsvári színház igazgatását, a Bánk bán-bemutató előkészületei közben érte a halál. /Papp Attila Zsolt: A „hőskor” lenyomatai. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

2008. június 6.

A hét végén falutalálkozót tartanak a Nyikó menti Rugonfalván. Június 7-én, istentisztelettel kezdődik a program a falu műemlék templomában, meghívott lelkész Vetési László. Ezt követően a templomhoz közeli téren Bartha Miklós politikus, publicista szobrát avatják fel, készítette Blaskó János. A falu ismert szülöttjének munkásságát Ugron Gábor Gáspár méltatja. Bartha Miklós /Rugonfalva, 1848. nov. 14. – Budapest, 1905. okt. 19./ jogot végzett Budapesten, 1872-től Udvarhely vármegye jegyzője volt, és 1873-tól hosszabb ideig (megszakításokkal egészen haláláig) függetlenségi párti országgyűlési képviselő, a szabadelvű párti kormányok konzervatív ellenzékének vezére. 1880-ban indította Kolozsváron az Ellenzék című politikai napilapot. Cikksorozata hatására jött létre 1885-ben az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület. Budapestre költözött, Ugron Gáborral pártot alapított. A Magyar Hírlap, a Magyarország állandó vezércikkírója volt. 1901-ben kilépett az Ugron-pártból, lemondva az elnöki tisztségről, majd 1904-ben belépett a Függetlenségi és 48-as Pártba. Melanie és A feleség c. drámáit bemutatta a Kolozsvári Nemzeti Színház és a Vígszínház. Olaszhonban és Franciaországban tett utazásáról színes útirajzokban számolt be, Kazár földön címmel önálló kötetet adott ki tárcáiból. Politikai cikkeket közölt. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Összes műveit hat kötetben adták ki. A nevét viselő társaság 1925-ben alakult meg. /(pbá): Bartha Miklós szobrot kap Rugonfalva. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./

2008. augusztus 11.

Nyolcvankét éves korában elhunyt Kudelász Ildikó /Kolozsvár, 1926. nov. 12. – Sepsiszentgyörgy, 2008. aug. 8./ színművész, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház alapító tagja. A Kolozsvári Nemzeti Színház színiiskolájában diplomázott 1944-ben, majd a kolozsvári Magyar Színház, később a Dolgozók Színházának tagja lett. 1948-tól, a Dolgozók Színházának Sepsiszentgyörgyre való áthelyezésétől nyugdíjazásáig a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház, mai nevén a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatában dolgozott. A színjátszás mellett újságíróként is tevékenykedett – esszéket, kritikákat írt. A szentgyörgyi színház tizenkét alapító színésze közül utolsónak távozott, társulatának hatvanadik jubileumát nem érhette meg. Augusztus 12-én temetik a sepsiszentgyörgyi központi katolikus temetőben. /Elhunyt Kudelász Ildikó. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

2008. augusztus 27.

A Magyarország mai határain kívül élő magyarságért folytatott tevékenységéért, intézményépítésért és a magyar–román kapcsolatok pozitív alakításáért kapta Kántor Lajos a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozata kitüntetést. Úgy érzi, fejtette ki, hogy ez egy több évtizedes munka eredménye. Annak idején szóvá tette a magyarellenes kampányokat, ebből nagy párt- és szekusprobléma lett. Folytatódott a konfliktus Kolozsvárt a Nemzeti Színházban egy drámairodalmi országos rendezvényen. Az 1980-as szárhegyi írótalálkozó anyagát leközölték a Korunkban, s ebbe majdnem belebuktak, Gál Ernő főszerkesztővel együtt. A Korunkban megjelentekből a Szabédi-könyvéért kapta meg az MTA doktora címet és a korábbi József Attila-díj után a Széchényi-díjat is megkapta. /Varga Réka: Hétköznapok honoráriuma. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

2008. november 13.

Demeter András művelődési államtitkár az új stúdióépületet felavató beszédében összehasonlította Kolozsvár két színházi intézményének törekvéseit, és úgy vélekedett: míg a magyar színház minden követ megmozgatott, hogy célját – a stúdió felépítését – elérje, a román színház, a rossz menedzselés miatt, az olyan európai pénzalapok elveszítését kockáztatja, amelyeket az épület felújítási munkálatainak befejezésére fordíthatna. Ion Vartic, a kolozsvári Lucian Blaga Nemzeti Színház igazgatója cáfolta Demeter András művelődési államtitkár vádjait. Szerinte a Nemzeti Színház restaurálási munkálatai a minisztérium hibájából maradt abba. Bogdan Trimbaciu minisztériumi igazgató Demeternek adott igazat. A román színház, a Lucian Blaga Nemzeti Színház épülete magyar állami támogatásból épült 1904-1906 között; a tervező és kivitelező a bécsi Ferdinand Fellner és Hermann Helmer cége volt. A teátrumot 1906 szeptember 7-én nyitották meg, majd szeptember 8-án Janovics Jenő magas rangú vendégek jelenlétében vette át. 1918-ig működött itt a magyar társulat. 1940 és 1945 között ismét visszaköltözhetett a magyar színház ebbe az épületbe, de1945-től pedig ismét a Szamos parti épületben játszanak. /Darvas Beáta: Vartic vádra váddal válaszol. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

2009. március 12.

Drakula történetének szokatlan interpretációját mutatta be március 11-én a két éve alakult Cabotin román-magyar színtársulat közösen a London Mime Theaterrel. A Dracula the clown tragikomédiát a kolozsvári Nemzeti Színházban adták elő. Liviu Matei színész, koreográfus elmondta, a történet Báthory Erzsébet, „a véres grófnő” köré épül, aki nem akar lemondani arról, hogy szüzek vérében fürödjön. A cselekmény másik főszereplője Van Helsing, a vámpírvadász elteszi láb alól a vérengzőt. /Hideg Bernadette: Drakula mint bohóc. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

2009. május 12.

A kolozsvári Főtér-rendezés első áldozatai a kidöntött lámpaoszlopok. Alkotójuk, a neves iparművész, fémszobrász, a Képzőművészeti Egyetem egykori tanára, a Barabás Miklós Céh 1997-es nívódíjasa, Károly Sándor, ha élne, most lenne 60 éves. Özvegyét, a szintén képzőművész Károly Zöld Gyöngyit a városuk sorsáért aggódó szemtanúk azonnal értesítették a történtekről. Honnan is tudhatná a Regátból származó Sorin Apostu polgármester, hogy egy Kolozsvár arculatát évtizedekkel ezelőtt formáló képzőművész, a Szamos-híd korlátjának, a Román Színház előtti lámpaoszlopoknak, számos ablakrács és kapu készítőjének egyik, a tér hangulatához illő alkotásáról van szó. László Attila alpolgármester szerint a formatervezett alkotások majd méltó helyre kerülnek. A polgármesternek a műemlékek feliratozásával kapcsolatos kijelentése azonban rosszindulatú. A magyar nem nemzetközi nyelv, ezért semmi keresnivalója a műemlékek feliratain, azok román, angol és francia nyelvűek lesznek, közölte. Amikor a történelmet meghamisító, magyargyalázó emléktáblák felkerültek a Mátyás-ház, a Mátyás-szobor és a Petőfit is vendégül látó egykori Biasini szálló falára, Gheorghe Funar kezében volt a város. Emil Boc polgármestersége idején naivul azt remélték, hogy a gyalázkodó feliratok helyére más kerül. A magyar emléktáblák eltávolítására még maga Gheorghe Funar sem merészkedett. Remélhetőleg Sorin Apostu sem erre gondolt, amikor a magyart és a németet – egyébiránt az idelátogatók zöme éppen ezt a két nyelvet használja – száműzni óhajtja. /Németh Júlia: Kolozsvári múlt, kolozsvári jelen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

2009. július 14.

A Főtér feldúlása kezdetén a polgármester bejelentette: a Kolozsvárra látogatók tájékoztatására román, angol, francia nyelvű feliratot készíttet a műemléképületekre. A kérdésre, a román mellett miért nem magyar és német feliratot, azt válaszolta, azért, mert a magyar nem nemzetközi nyelv, a német sem különösebben. A polgármester bejelentése felháborodást keltett. Egyrészt azért, mert a hatvanezer kolozsvári magyar és a mintegy tízezer itt tanuló magyar egyetemi hallgató is megérdemelné a magyar feliratot, másrészt azért, mert a városba látogató külföldiek megközelítőleg nyolcvan százaléka magyar. Egyik román történész is úgy vélte, a magyaroknak és a németeknek a város történetében betöltött szerepe miatt a magyar és a német nyelvű feliratok nélkülözhetetlenek. Az egyik polgári szervezet a magyar és német feliratokért aláírásgyűjtéshez látott a világhálón. Néhány nap alatt több mint 22 000-en írták alá, köztük sok román – bukaresti újságírók is –, de számtalan német, francia, amerikai és mások. A polgármester előbb elzárkózott, de végül átvette az íveket. Szabály szerint harminc napon belül válaszolnia kell a beadványra. Az önkormányzati ülésen az RMDSZ-es tanácsosok arra voltak kíváncsiak, mikor született tanácsi határozat a táblákról, mert erről nem tudnak. „Válaszában” a polgármester elismételte a sajtónak adott nyilatkozatát. Kolozsvár ezer évig magyar település volt, történetében a szászok néhány száz évig jelentősen kivették a részüket, a románok alig kétszáz éve építették föl kis templomukat. A polgármester kicsinyes, nem európai gondolkodásra valló cselekedete nem meglepő. Belesimul abba a „nagyszerű folytonosságba”, ami itt 1919 óta folyik. Amikor azzal kezdték, hogy ledöntötték, összetörték a szobrokat, leverték a magyar feliratokat, le a magyar utcaneveket, köztük több száz éveseket, betiltották a magyar beszédet. A második világháború után, szovjet nyomásra, enyhülés következett. Létrejött a Bolyai Tudományegyetem, állami magyar iskolák nyíltak, magyar feliratok jelentek meg az üzleteken, az utcanév-táblákon, magyarul lehetett beszélni a hivatalokban. De ez csak néhány évig tartott. A kommunisták mind sovénebb vezetősége visszakanyarodott a régi vonalhoz. Felszámolták a Bolyait, bezárták a magyar szakiskolákat, a gimnáziumokat „vegyesítéssel” sorvasztották, lecserélték a magyar utcaneveket, eltüntették a magyar feliratot. Visszakanyarodtak a bizonyíthatatlan dák–római mítoszhoz, mely szerint a magyarok rátelepedtek az Erdélyben őshonos románságra. Leporolták az egységes nemzetállam fogalmát. Az 1989-es változás után, a véres marosvásárhelyi március, a bányászjárások arra utaltak, hogy a demokrácia útja rögös lesz. – Az állami magyar egyetem máig sem jött létre. A magyar egyházak, a természetes személyek ingatlanjai csigalassúsággal kerülnek vissza jogos tulajdonosukhoz. A várost tizenkét évig bitorló polgármester is bizonyított. Az utána következő két városvezető finomabban, de ugyanazt a vonalat követi. A Kolozsvárról megjelenő kiadványokban nem a több mint hatszázötven éves Szent Mihály-templom szerepel fő helyen, hanem a valamivel több, mint hetvenöt éves görögkeleti. A Szent Mihály-templom esti kivilágítása gyertyafényes a görögkeleti székesegyházéhoz viszonyítva. Jósika Miklós és Wesselényi Miklós szobra a Nemzeti Színház homlokzatán állt 1919 novemberéig, amikor az új, román tulajdonos mindkettőt ledöntette. Most a magyar színház udvarán „őrzi” a „hálás” utókor. / Asztalos Lajos: „A magyar nem nemzetközi nyelv” = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

2009. december 8.

Megjelent Balogh Gyöngyi és Zágoni Bálint szerkesztésében A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig című kötet a budapesti Magyar Nemzeti Filmarchívum és a kolozsvári Filmtett Egyesület gondozásában. A könyv kitért Janovics Jenő, a kolozsvári filmgyártás atyja, egyben a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója és a francia Pathé filmgyár együttműködésére is. A nyolc év alatt készített mintegy hetven film közül mindössze négy maradt fenn napjainkra. A kötet főként az elveszett filmekről szól. /Ferencz Zsolt: Megelevenedik a Szamos-parti Hollywood. A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./


lapozás: 1-17




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998