udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 30 találat lapozás: 1-30
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Kolozsvari Zsido Hitkozseg

1998. június 15.

Jún. 14-én egyházi vezetők és kiemelkedő személyiségek jelenlétében emlékeztek Kolozsváron, a Deportáltak templomában a holocaust észak-erdélyi áldozataira. A megemlékezésen jelen volt Gheorghe Funar polgármester, aki a szertartáson elmondta, hogy a román népet 2000 év óta leigázták, elnyomták. Különösen a bécsi döntés után a horthysta-fasiszta magyar hordák követtek el népirtást a románok és a zsidók ellen. Végül Funar a zsidó hitközség segítségét kérte a magyar egyetem kolozsvári létrehozása ellen, hogy így kerüljenek el "egy újabb holocaustot" A kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke, Kallos Miklós határozottan felszólította a jelenlevőket, hogy tartózkodjanak az oda nem illő politikai megnyilvánulásoktól. /Fey László: Ostoba és gonosz uszítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17., Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

1999. június 7.

Jún. 6-án Kolozsváron a Horea úti Deportáltak Templomában a holocaust áldozataira, a kolozsvári és az észak-erdélyi zsidók deportálásának 55. évfordulójára emlékeztek a kolozsvári zsidó hitközség tagjai és meghívottjaik. Többek között beszédet mondott Nicolae Cajal akadémikus, az Országos Zsidó Hitközség elnöke, Kallós Miklós, a kolozsvári zsidó hitközség elnöke, Bustya Dezső, az Erdélyi Református Egyházkerület képviselője, Simion Simon a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora. Nicolae Cajal a kolozsvári és az észak-erdélyi deportálások történetét elevenítette fel. Bustya Dezső emlékeztetett: az intolerancia, a gyűlölet még mindig nem a múlté. "Emlékezzünk arra, ami Horvátországban, Szlovéniában és Boszniában történt, valamint arra, ami napjainkban zajlik Koszovóban" - mondta. /Kiss Olivér: A holocaust áldozataira emlékeztek Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

1999. szeptember 8.

Kallós Miklós nyugalmazott egyetemi tanár, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke elmondta, hogy Kolozsváron a holocaust előtt erős zsidó hitközség létezett, amely körülbelül 18 000 lelket számlált. A deportálásból és a munkaszolgálatból mindössze nyolc százalékuk tért haza. A hazatértek megpróbálták újrakezdeni a hitközségi életet, de jött a kommunizmus, mely újabb kivándorlási hullámot eredményezett, ennek következtében nemcsak itt Kolozsváron, hanem az egész országban rendkívüli módon leapadt az izraelita vallásúak száma. Jelenleg országszerte mintegy 12-14 ezerre tehető a zsidók lélekszáma. A kolozsvári hitközségnek jelenleg mintegy ötszáz tagja van. Közülük nem mind zsidó, ugyanis meglehetősen sok vegyes házasságot kötöttek. A hagyományos vallási kritériumok alapján Kolozsvárott nincs több, mint háromszáz zsidó, 80 százalékuk hetvenen felüli. - A hitközség a hagyományos zsidó értékeket ápolja. Az amerikai JOINT (Nemzetközi Zsidó Szervezet) közreműködésével a hitközség rendszeres segélyeket biztosít 35-40 tagjának. - Romániában egyre több a szennylap, mely a zsidó közösséget mocskolja. Vannak kimondottan legionárius kiadványok is, és nemrég jelent meg az Atac de Cluj, amely szintén tele van antiszemita cikkekkel. A "Mein Kampf" a főügyész beleegyezésével jelent meg, ami hihetetlen dolog. - A kolozsvári zsidó hitközség két ingatlant kap vissza. Az egyik a volt uszoda épülete, a másik a valamikori zsidó imaház. Bár a visszaszolgáltatásra vonatkozó rendelet a Hivatalos Közlönyben megjelent, nem történt semmi, ugyanis bírósági döntésre van szükség. /Nánó Csaba: "Leggyakrabban temetéseken találkozunk" Beszélgetés Kallós Miklós nyugalmazott egyetemi tanárral, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

2000. június 26.

Volt egyszer egy Dés címen Singer Zoltán szerkesztésében, Tel Avivban magyarul, angolul és héberül megjelent kötet címe fejezhetné ki a leghűebben azt, ami az egykor Erdély-szerte egyik legerősebb közösségből, a dési zsidóságból megmaradt. Jún. 25-én Désen megemlékeztek a helyi zsinagóga 90 éves működésére, Paneth Jákov Élimelech rabbi hivatalba lépésének 70. évfordulójára, egyúttal a zsinagógával szemben levő Deportáltak Emlékművén egy, a náci haláltáborok túlélői kiszabadulásának 55. évfordulójára készült emléktáblát lelepleztek. Az ünnepséget Farkas József, a dési zsidó hitközség elnöke nyitotta meg, majd a holokauszt hat dési túlélője gyújtott gyertyát a fasiszta tömeggyilkosságok hatmillió zsidó áldozatának emlékére. Farkas József elmondta, hogy 1944 tavaszán Désen 4318, Szamosújváron 913 zsidó élt. (Jelenleg Désen alig húsz, Szamosújváron pedig egyetlen zsidó maradt.) A dési zsidóságot Auschwitzba szállították és elpusztították őket. Dr. Kallós Miklós, a kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke méltatta az egykor erőteljes dési zsidóság neves képviselőit. Romániában körülbelül tizenkétezer zsidó él. Az ünnepségen a Halmos Katalin vezette kolozsvári Talmud Tora kórus adott elő jiddis és héber nyelvű énekeket. /Salamon Márton-László: Emlékünnepséget tartott a hajdani Szolnok-Doboka vármegye székhelyének zsidósága. Volt egyszer egy Dés... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

2000. december 28.

Dec. 27-én Kolozsvárra érkezett a Zsidó Hitközségek Romániai Szövetsége által szervezett Hanukiász, a nyolc napon át - a Hanukka-ünnep idején - tartó körút, amely az ország fontosabb városain vezet keresztül. A Deportáltak Emléktemplomában tartott ünnepségen jelen volt többek között Eckstein-Kovács Péter leköszönő kisebbségvédelmi miniszter, Boros János kolozsvári alpolgármester, Bogdan Cerghizan Kolozs megyei prefektus, Alföldi László, Magyarország kolozsvári főkonzulja. A Halmos Katalin-vezette Talmud Tora kórus héber és jiddis nyelvű ünnepi dalokat adott elő. Beszédet mondott Dorel Dorian, a zsidó kisebbség parlamenti képviselője is. A zsinagógában Kallós Miklós, a kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke nyitotta meg a rendezvényt. Az ünnepélyes gyertyagyújtás után Menáchem Hákohen, Románia főrabbija mondott beszédet. Kolozsvárnak fontos helye van a zsidó kultúrában, hiszen a város híres szülöttei között nagy írók, zeneszerzők, színészek, ismert chászid rabbik foglalnak helyet. Ha Romániának szüksége van kisebbségvédelmi miniszterre, azt jelenti, nincsenek rendben a dolgok a kisebbségek védelmét illetően - vélte Menáchem Hákohen. A judaizmus nem ismeri a bosszú, a megtorlás fogalmát, ezek a szavak nem is léteznek a héber szókincsben - mondotta a főrabbi. Emlékeztetett, hogy Kolozsvárnak hat zsinagógája volt, és 18 ezer zsidó élt abban a városban, amelyben ma már sokszor az imádkozáshoz szükséges tíz férfiből álló minján megalkotása is gondot jelent. Az amerikai Joint Distribution Commitee zsidó segélynyújtási szervezet romániai tevékenységét ismertette a továbbiakban Zwi Feine, a Joint romániai képviselője. A szervezet 1919-ben kezdte meg tevékenységét, majd megszakításokkal működött a második világháborúig. 1990-ben kezdte el újra tevékenységét Romániában. Menáchem Hákohen, romániai főrabbi a Szabadságnak elmondta, a zsidóság szent városának tartja azt a Kolozsvárt, amely félévszázaddal ezelőtti mártírjai révén vonult be a zsidó történelembe. /Salamon Márton László: A Hannuka gyertyácskái oltották el az auschwitzi krematóriumok lángját. A zsidóság szent városának tartja Kolozsvárt Románia főrabbija. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

2001. január 4.

A bukaresti Zsidó Múzeum ellen december végén elkövetett támadás miatt tiltakozott a kolozsvári zsidó hitközség. A Kallós Miklós hitközségi elnök aláírásával ellátott közlemény hangsúlyozta, ″a banditatámadás az antiszemita nyomtatványok és a zsidóellenes propaganda szabad megnyilvánulásának egyenes következménye″: A bukaresti Zsidó Múzeumban ismeretlen tettesek kegytárgyakat dobáltak szét, ablakokat törtek össze és bántalmaztak egy idős alkalmazottat. /Tiltakozik a zsidó hitközség. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

2001. október 31.

Kolozsváron az önkormányzati képviselők többsége megszavazta volna azt, hogy több mint félmilliárd lejt adjanak a görögkeleti egyháznak a Deák Ferenc utcai templom felépítésére, de Somogyi Gyula RMDSZ-tanácsos emlékeztette őket: 1999 elején azzal a feltétellel szavaztak meg 2,8 milliárd lejt az ortodox egyháznak, hogy a többi felekezet is egy-egy milliárdhoz jusson. Titus Moldovan ortodox pap kifogásolta, hogy míg a többi felekezet 11 templommal rendelkezik a város központjában, az ortodox egyháznak csak egy temploma van. Az áthidaló megoldást Stefan Dimitriu szociáldemokrata tanácsos találta meg: az ortodox egyház kapja meg a félmilliárdot, ugyanakkor 350 milliót kapjon az unitárius, 300 milliót a lutheránus, 350 milliót a római katolikus, 300 milliót a református egyház és 100 milliót a zsidó hitközség. Az összegeket az idén végzett építkezési munkálatokra lehet fordítani, éppen ezért nem valószínű, hogy a magyar egyházak fel tudják használni a kiutalt pénzeket. /Félmilliárd a görögkeleti egyháznak Nem kapnak segélyt a százévesek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

2001. november 20.

Sebesi Karen Attila visszautasította Demény Péter költő, író, publicista, színikritikus stb. Újra a színházról (Szabadság, nov. 15.) című írását, emlékeztetve: Tompa Gábor jelezte (Szabadság, nov. 2./ Jancsó Miklós és S. K. A., írásairól, hogy antiszemitizmust (is) sugallnak. Valójában a Kolozsvári Zsidó Hitközség áttanulmányozta "inkriminált" írásainkat, és papírra vetette véleményezését, amelyben semmiben sem marasztalja el e két "lázadót". Sebesi Karen Attila sehol nem írt arról, hogy ki a magyar, és ki a kevésbé magyar. /Sebesi Karen Attila: A lírai publicisztika bökkenői. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./

2002. április 26.

Ápr. 25-én Kolozsváron, a tanácsülésen helyi költségvetési keretet szabtak az egyházaknak. az RMDSZ-frakció kezdeményezésére, hogy ezentúl egyik felekezetet se részesíthessék előnyben. Mikó Lőrinc tanácsos szerint Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere gyakran bocsátott szavazásra kisebb-nagyobb összegeket az ortodox egyháznak, amelyeket senki sem összesített. "A polgármester előnyben részesítette az ortodox egyházat" ? nyilatkozta a tanácsos. Az egyhangú szavazás során megszületett határozat kimondja: az idei költségvetési keret összértéke 6 milliárd lej, amelyből 4,2 milliárdot az ortodox, 500 milliót a református, 400 milliót a római katolikus, 300 milliót a görög katolikus, 300 milliót az unitárius, 200 milliót az evangélikus egyház, 100 milliót pedig a zsidó hitközség kap. /B. T.: Méltányos juttatás az egyházaknak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

2003. február 21.

Febr. 21-én lesz a megnyitója a Mátyás Napoknak. Febr. 24-én a Tranzit Házban a következő előadások hangzanak el: Kallós Miklós Gondolatok a humanizmusról; Ana Maria Caloianu Zsidók Mátyás király országában; Szilágyi Júlia Ki kapta a Nobel-díjat. Kőbe zárt múlt címmel ismét megtekinthetők Eli Salamon kolozsvári zsidó épületekről készített rajzai. Énekel a Halmos Katalin vezette Talmud Tora kórus, muzsikál a Mazel Tov klezmer zenekar, Vasile Socea vezetésével. Házigazda a Kolozsvári Zsidó Hitközség. /A Mátyás Napok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

2003. június 26.

A kolozsvári önkormányzati képviselők tanácsülésére most sem jött el Gheorghe Funar polgármester. A városi tanácsosok javaslatára a testület 5,3 milliárd lejt utalt ki az egyházak támogatására. Ebből az ortodox egyház 350, a görög katolikus 300, a római katolikus egyház 400, a református egyház 500, az unitárius egyház 300, az evangélikus egyház 200, a zsidó hitközség pedig 100 millió lejt kap a városi költségvetésből. /K. O.: Pénzt kaptak a magyar egyházak is. Megkezdődött a helyi adók vitája. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

2003. augusztus 4.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) Kolozs megyei szervezete felszólította Vasile Soporan prefektust, változtassa meg Kolozsváron a Monostor negyedben lévő Maresal Ion Antonescu utca nevét. Az elnevezés miatt a kolozsvári zsidó közösség is tiltakozott, legutóbb 2003 júniusában Goldner Gábor, a kolozsvári zsidó hitközség elnöke fejezte ki elégedetlenségét az utcanév miatt. /B. T.: Tiltakoznak az Antonescu-kultusz ellen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

2003. október 1.

A 81 éves Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora tartott előadást szept. 30-án magyar zsidóság tragédiájáról Kolozsváron, a neológ zsinagógában. A magyarországi holokauszt kutatóját Goldner Gábor egyetemi tanár, a kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke köszöntötte. Előadásában a professzor rámutatott: a magyar zsidóság tragédiája az európai holokauszt egyik legellentmondásosabb része. 1944. március 19-ig, a háború négy és fél évén keresztül a magyar zsidóság úgy élte át az eseményeket, hogy a holokausztról nem volt tudomása. A magyar zsidóság abban bízott, hogy túléli a háborút. A magyar zsidóság zöme biztonságban érezte magát. A magyar zsidó tragédiát egy német katonai döntés váltotta tehát ki. Amikor a németek bevonultak Magyarországra, a zsidók kiirtása nem volt az elsődleges cél. Amikor Horthy visszatért Németországból, a zsidó vezetők megnyugodtak. Miután a Kállay Miklós volt miniszterelnököt és csoportját bebörtönözték, a zsidóság tehetetlen és védtelen maradt. Eichmann rávette a zsidó vezetőket arra, hogy a zsidóságot ne tájékoztassák a valóságról. Elképesztő ütemben 447 ezer zsidót deportáltak. A zsidó vezetők belementek az alkudozásokba. A németek előbb 600, aztán 1684, s végül 10-12 ezer embernek a deportálás alól történő mentesítését ajánlották fel. Júliusban Horthy hivatalosan is leállította a deportálásokat. A budapesti zsidóság jelentős része megúszta a kiirtást. A nyilas korszakban több mentési akció is lezajlott, ám nem lehet tudni pontosan, hogy ezek által hány zsidó menekült meg. Braham professzor kifejtette: éppen a viták befejezése érdekében, néhány évvel ezelőtt amerikai kongresszusi tagoknak javasolta, szólítsák fel a román és a magyar államfőt arra, hogy országaik parlamentjében mondott hivatalos beszédben ismerjék el a tényeket, s a történtekért kérjenek bocsánatot. Szerinte mindmáig sem a magyar, sem a román állami vezetőknek nem volt elegendő bátorságuk a történelmi tényekkel szembenézni. /Tibori Szabó Zoltán: A bocsánatkérés mindmáig nem történt meg. Randolph L. Braham érdemes professzor előadása Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

2004. május 31.

Máj. 30-án a Deportált Mártírok Templomában a Kolozsvári Zsidó Hitközség megemlékezést tartott a kolozsvári zsidóknak náci kivégző táborokba történt deportálása 60. évfordulója alkalmából. Többek között beszédet mondott Menahem Hakohen főrabbi, Iulian Sorin a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének főtitkára, Kallós Miklós egyetemi tanár, valamint Goldner Gábor, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke. /Emlékezés a deportált mártírokra. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

2004. augusztus 21.

A Kolozsvári Zsidó Hitközség képviselői a nagysármási zsidó temető betonfalának belső oldalán fasiszta és antiszemita feliratokat fedeztek fel – jelentette be Goldner Gábor elnök. A feliratok német nyelvűek voltak. /K. O.: Fasiszta feliratok a nagysármási zsidó temető falán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

2004. október 12.

Okt. 10-én a holokausztra emlékezve díszelőadást tartottak Kolozsváron a Román Operában. Az előadás kezdete előtt felszólalt dr. Alexandru Farcas, az intézmény igazgatója, dr. Goldner Gábor, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke, Simon Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, valamint Mihaela Rozor alprefektus. Goldner Gábor emlékeztetett: 1942. okt. 9-én kezdődött a romániai zsidók Transznisztriába történő deportálása. /Hintós Diana: Holokauszt-emlékműsor a Román Operában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

2005. június 6.

Június 5-én a Kolozsvári Zsidó Hitközség megemlékezett a közösségnek 61 évvel ezelőtt elpusztult áldozataira. /Holokausztra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

2005. június 16.

A Kolozsvári Zsidó Hitközség a holokauszt kolozsvári áldoztaira emlékezett június 5-én. Kolozs megye prefektusa megjelent az emlékezésen, arról beszélt, hogy amikor 1940-ben a magyar csapatok bevonultak Észak-Erdélybe, Ippen, Ördögkúton és más helységekben románokat öltek meg. Feltevődik néhány kérdés: mi közük ezeknek a sajnálatos incidenseknek a zsidók ellen irányuló holokauszthoz? Felszólalt egy máramarosi szervezet képviselője is, kifejtve, hogy míg a magyarok deportálták a zsidókat, a románok igyekeztek menteni őket. Ez a szembeállítás nem igaz. A felszólaló Raoul Sorbant dicsőítette, akinek azonban „zsidómentési akciói” jórészt kitaláltak, nem bizonyíthatók. /Fey László: Rendhagyó megemlékezés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

2005. július 25.

Telt ház előtt koncertezett július 23-án Kolozsváron a Tranzit Házban a Bécsi Zsidó Énekkar. Prof. Dr. Goldner Gábor, a Kolozsvári Zsidó Közösség elnöke mutatta be az énekkart. Az előadáson jelen volt a kolozsvári zsidók egyházi vezetője, Müller Benjámin is. /Sikeres zsidózenei est a Tranzit Házban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

2005. július 26.

A júliusi árvizek halálos áldozatainak száma harminc, közölte Vasile Blaga belügyminiszter. Háromezer lakóház összedőlt, további 25 ezer javításra szorul, 1300 kilométernyi országos főút rongálódott meg, 2000 kilométernyi utat tett tönkre a víz a településeken, és 699 híd is megsérült. Több mint 300 ezer hektár termőterület, továbbá 23 ezer hektár erdő és legelő került víz alá. Az Kolozsvári Zsidó Közösség több mint 2,5 millió dolláros segélyt nyújt a romániai árvízkárosultaknak, miután a bánsági árvizek után 600 ezer dollárt utalt ki, összegezte Mark Taplin, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének üzleti megbízottja. Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID) ugyanakkor bútorzatot is biztosít a házak, iskolák és orvosi egységek berendezésére. Az amerikai katonák takarókat, sátrakat, homokzsákokat, vizet, élelmiszert és építőanyagokat küldtek az árvízkárosultaknak. Borbély László területrendezési miniszter bejelentette, hogy az árvizek által megrongált háromezer ház egy részének újjáépítése nem lehetséges az év végéig, ezeket 2006-ban építik újjá. Magyarország vízkár-elhárítási szakismereteinek átadásával segítené Romániát árvízvédelmi gondjainak hosszú távú rendezésében – erről írt levelet Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter román kollégájának, Sulfina Barbu környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszternek. /Harmincan haltak meg az árvíz miatt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

2006. június 19.

A Shoah kolozsvári áldozataira emlékeztek a Kolozsvári Zsidó Hitközösség tagjai június 18-án, vasárnap a Deportált Mártírok templomában. Közreműködött Halmos Katalin tanárnő vezényletével a hitközösség Talmud Tora énekkara. A megemlékezésen részt vett Kányádi Sándor költő, Fodor Sándor író, Ludányi H. Attila, kolozsvári magyar konzul, az RMDSZ-t Kerekes Sándor képviselte. Június 17-re virradóan ismeretlen tettesek a Farkas utcai szoborra nagy horogkeresztet mázoltak. Egy hónappal ezelőtt a főtéri evangélikus templom falán is több horogkereszt jelent meg. /Újabb horogkereszt-mázolás árnyékolta be a holokausztra való emlékezést. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

2007. június 11.

Május 10-én a Deportáltak templomában gyülekeztek a Kolozsvári Zsidó Hitközség tagjai, hogy megemlékezzenek a holokausztról. A hitközség elnöke, prof. Kallós Miklós köszöntötte az egybegyűlteket. A román himnusz következett, majd Izrael államért mondtak imát. A Halmos Katalin által vezetett Talmud Tora kórus tolmácsolásában elhangzott a Hatikva. Nussbaum Vasile elmondta: Ellie Viesel, Kertész Imre és ő maga egykorúak, egyazon évben születtek, ugyanabban az életkorban élték át a soát, mégis, hármuk érzelmi közelítése, viszonyulása merőben különböző. Még most is vannak, akik azt állítják, hogy Romániában nem volt holokauszt, csupán Észak-Erdélyben. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A soára emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ Cs. Gyimesi Éva kifogásolta, hogy az emléknapon nem látta a magyar egyházak képviselőit. A római katolikusok büszkén idézik Márton Áront, aki a deportálások idején határozottan kiállt az áldozatok mellett a Szent Mihály-templomban mondott beszédében. Ez „elég, hogy elaltassuk vele a lelkiismeretünket? Vagy a kiáltó tények ellenére még mindig azt a tévhitet terjesztjük, hogy mi vagyunk itt, a Kárpát-medencében a balsors által leginkább sanyargatott, egyébként ártatlan és tiszta népcsoport?” – kérdezte. A bécsi döntés utáni Észak-Erdélyből 127 377 zsidót deportáltak a haláltáborokba, és 1946 májusáig mindössze 19 764-en tértek vissza. Cs. Gyimesi Éva szégyenkezik, hogy Wass Albert olvasottsága megelőzi a Bibliáét. A cikkíró azt állította, hogy Wass Albert tagadta a holokauszt tényét. /Cs. Gyimesi Éva: Holokauszt Emléknap. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

2007. szeptember 3.

A kölcsönös tolerancia ma már nem elégséges. Ma arra van szükség, hogy érdeklődéssel forduljunk a másmilyen kultúrák felé – hangoztatta dr. László Ferenc muzikológus azon az előadássorozaton, amelyet a Kolozsvári Zsidó Hitközség Horea úti Deportáltak Templomában tartottak. A hitközség elnöke, prof. Kallós Miklós köszöntője után először dr. Gyémánt László tartotta meg előadását, az erdélyi zsidóság történetéről. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Egymás megismerésére van szükség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

2007. október 10.

Október 9-én van a romániai holokauszt emléknapja. Ez az egyetlen olyan, emlékezés, amelyet a hatóságok szerveznek, a zsidó hitközség tagjai pedig meghívottként vesznek részt rajza. Néhány évvel ezelőtt még komoly létszámban jelentek meg Kolozsváron a megyei és a városi hatóságok a Tordai úti zsidó temetőben, a holokauszt-emlékműnél. Tavaly már szerényebb volt a hivatalosságok jelenléte, idén pedig botrányos módon teljesen elmaradt. Az emlékezők félórányi hiábavaló várakozás után telefonon érdeklődtek Emil Boc polgármester érkezéséről, aki elmondta, hogy rendkívül foglalt, mert itt van városban a brit nagykövet, egyébként nem értesítették őt az eseményről. A prefektusi hivatal és a megyei tanács képviselői sem jelentek meg. A hitközség felháborodottan vette tudomásul: minden egyéb fontosabb volt annál, hogy a hatóságokat valaki képviselje. Emlékezetes, hogy a holokauszt romániai fejezete sokáig tabutéma volt, a román hatóságok éveken keresztül tagadták a román területen és román hatóságok által végzett zsidó népirtást. Számos olyan mozgalom, szervezet alakult, amely a nácikkal együttműködő akkori magas rangú tisztségviselőket – például Antonescu marsallt, vagy a Vasgárda hírhedt vezetőjét, Corneliu Zelea-Codreanut dicsőítették, a romániai zsidósággal szembeni bűnös magatartásukat igyekeztek kendőzni. Csak néhány évvel ezelőtt került sor a romániai holokauszt hivatalos, államfői szintű elismerésére, a hatóságok azóta igyekeznek a feltárással, megemlékezéssel kapcsolatos nemzetközi és európai elvárásoknak eleget tenni. Emiatt iktatták törvénybe az október 11-ei emlékezést is. Bukarestben ünnepélyes szertartásra, koszorúzásra került sor felavatták a Romániai Holokausztot Tanulmányozó Országos „Elie Wiesel” Intézetet. A washingtoni Holokauszt Intézet adatai szerint 66 évvel ezelőtt Romániában, Bukovinában és Besszarábiában mintegy 280 000 román és ukrán zsidó halt meg a román hatóságok által irányított üldözés során. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Holokauszt-emléknap helyi és megyei hivatalosságok nélkül. Fontosabb volt a brit nagykövet kolozsvári látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

2008. március 27.

„Itt bujkáltok szabadkőművesek”, „Halál”, „A gárda figyel titeket” feliratokat, továbbá horogkeresztet és Dávid csillagot festettek vandálok március 26-ra virradó éjszaka a kolozsvári Zsidó Hitközség székhelyének a falára. Rózsa Imre, a kolozsvári Zsidó Közösség elnöke elmondta: értesítették a rendőrséget. „Teljes mértékben elítéljük az ilyen antiszemita megnyilvánulásokat. Úgy vélem, hogy ez is a március 15-i események következménye” – vélte az elnök, utalva a március 15-én Kolozsváron megvert 17 éves magyar fiú esetére. /(D. I.): Antiszemita feliratok a Zsidó Hitközség épületén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

2008. március 28.

Miután március 26-án zsidóellenes feliratok jelentek meg a kolozsvári Zsidó Hitközség bejáratánál, március 27-én magyarellenes feliratokra figyelhettek fel a járókelők a belvárosban: ismeretlen tettesek két épület falára is felírták fekete festékkel: „Moarte ungurilor” (Halált a magyarokra). Raluca Seucan, a Kolozs Megyei Rendőrség szóvivője elmondta, senki sem jelentette az ügyet a rendőrségen, viszont hivatalból kivizsgálást indítottak. Az unitárius templom falát is összefirkálták, oda fekete festékkel egy rács-szerűséget festett valaki. /Újabb falfirkák: Halált a magyarokra. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./ „Fel vagyok háborodva, és meg vagyok lepődve azon, hogy Kolozsváron ilyen feliratok jelennek meg” – jelentette ki László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. Ugyanakkor több gépkocsi szélvédőjére is Nagy-Románia térképeket ragasztottak. /Halálos fenyegetés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./

2008. március 29.

Ki tudja, hányadszor az utóbbi tizennyolc esztendőben, Kolozsváron friss falfirkák jelentek meg, amelyek az állam hivatalos nyelvén tudatták a világgal az üzenetet: „Halál a magyarokra!” Három napja a kolozsvári Zsidó Hitközség székhelyének épületét „díszítették” ki antiszemita feliratokkal. Erdély fővárosa az ultranacionalista Új Jobboldal egyik központjaként aktivizálódott az utóbbi időben, most ünnepelték a kilencven évvel ezelőtti román-besszaráb egyesülést. A feliratok értelmi szerzői ugyanazon, a hatóságok által megtűrt társaság tagjai. A feliratokat lemeszelték. Az akció kitervelői nem vették figyelembe azt a példátlan elővigyázatossági kampányt, amely a jövő heti bukaresti NATO-csúcstalálkozót előzi meg. /Ördög I. Béla: Világba kiáltott üzenetek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

2008. április 14.

Egyszerre tartja diszkriminatívnak és törvénytelennek az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a kolozsvári önkormányzat illetékes igazgatóságának eljárását az iskolák, egyházak és civil szervezetek által benyújtott pályázatok felülbírálása kapcsán, ugyanis a határozat-tervezetekben jelentősen módosították a vissza nem térítendő pályázatokat elbíráló szakbizottság jegyzőkönyvbe foglalt döntéseit a jóváhagyott pályázatokra vonatkozóan. Az elmúlt évek folyamán ilyenre még nem volt példa. A szakbizottság eredetileg jegyzőkönyvbe foglalt döntésében még az összes kolozsvári magyar iskola is megtalálható. A szakbizottság eredetileg 1,6 millió lejt javasolt az egyházak támogatására, ebből a római katolikus egyház 180 000 lej, református egyház 210 000 lej, unitárius egyház 70 000 lej, evangélikus–lutheránus egyház – 25 000 lej, zsidó hitközség – 15 000 lej, egyéb felekezetek – 80 000 lej. Ezzel szemben az igazgatóság által elkészített határozattervezetben már a következő összegek jelennek meg: római katolikus egyház 90 000 lej, református egyház 183 000 lej, unitárius egyház 31 900 lej, az evangélikus-lutheránus egyház 2250 lej, a zsidó hitközség 1050 lej, egyéb felekezetek pedig 73 800 lej. A civil szervezetek esetében a szakbizottság 2247 millió lejt javasolt 52 pályázat támogatására. Ehhez képest a városi tanács elé terjesztendő határozattervezetben már csak 928 600 lej szerepel, s ráadásul a pályázók listáját is alaposan megnyirbálták, az 52 pályázatból 24-et ejtettek. A kolozsvári Magyar Színháznak juttatott, az Európai Színházi Unió Fesztiváljára kért 350 000 lejt leszámítva, a maradék 530 600 lejt 28 pályázó között javasolják szétosztásra. A pályázó magyar civil szervezetek közül csak 5-öt terjesztenek elő, ezeknek összesen 85 000 lej jutna /Helikon, Erdélyi Gyopár, Korunk, Claudiopolis Egyesület és Bogáncs-Zurboló Egyesület/. László Attila RMDSZ megyei elnök a kérdés megvitatására rendkívüli frakcióülést hív össze. /Papp Annamária: Jelentős támogatástól estek el Kolozsváron a civil szervezetek. Rendkívüli RMDSZ-frakcióülést hívott össze mára László Attila. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./ A szakbizottság döntése miatt tizennyolc magyar civil egyesület nem kap támogatást, köztük az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület, a Kallós Zoltán Alapítvány, a Barabás Miklós Céh, az Ördögtérgye Egyesület, a Magyar Doktorandusok Egyesülete, az Amaryllis Egyesület, a Tranzit Alapítvány, a Media Index Egyesület, a Tectum Egyesület, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Szarkaláb Művelődési Egyesület, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a lutheránus nőszövetség és a Bölöni Farkas Sándor Egyesület. /Benkő Levente: Szegénység vagy önkény? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./

2008. július 24.

Vekov Károly jegyzetében (Szabadság, július 14.) azt írta, nem igaz, hogy szélsőjobb kísértete járja be Európát. Nem is olyan régen, a kolozsvári zsidó hitközség székházának falait horogkeresztekkel mázolták be. Az egyik budapesti pincében illegálisan vetítik a Jud Süss című fasiszta filmet. A skinheadek idegengyűlölő randalírozásait Európa-szerte ismertek. A múlt századbeli Soát is ilyen „jelentéktelen” események előzték meg, írta Goldner Gábor /Goldner Gábor: Hitelesség? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./

2009. március 25.

Kolozsváron a tanács kétmillió lejt szavazott meg az U FC klubnak, kevesebbet, másfél milliót a kolozsvári egyházaknak – ebből egymillió az ortodoxnak –, továbbá 180 ezer lejt rászorulóknak húsvéti segélyre. Az egyházak a hívek számaránya alapján részesülnek az összegből. Eszerint az ortodox egyház egymillió, a görög-katolikus 100 ezer, a római katolikus 90 ezer, a református 183 ezer, az unitárius egyház 31,9 ezer, a lutheránus egyház 2250, a zsidó hitközség pedig 1050 lejt kap. A pénzt a templomok és egyházi épületek restaurálási munkálataira, új épületek felépítésére, illetve egyházi rendezvények költségeinek fedezésére kell fordítaniuk a kedvezményezetteknek. /Jakab Judit: Több pénzt kapott az U FC, mint a kolozsvári egyházak összesen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./


lapozás: 1-30




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998