udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 16 találat lapozás: 1-16
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Kossuth Klub

1993. április 28.

A szomszédos országokban élő magyar tudósok és könyvkiadók mutatkoztak be ápr. 27-én Budapesten, a Kossuth Klubban. Benkő Samu kolozsvári professzor azt fejtegette, hogy 1989 után az erdélyi magyar tudományosság harmadszor kezdett újra ebben a században. /(botlik): Új remények és gondok között. = Magyar Nemzet, ápr. 28./

1994. december 17.

Óévet búcsúztató sajtófogadást adott dec. 17-én a Határon Túli Magyarok Hivatala a Kossuth Klubban, a rendezvényen részt vett több határon túli magyar szervezet és párt. Tabajdi Csaba államtitkár kifejtette, hogy a magyar kormány a kisebbségi jogvédelem mellett elsősorban az egzisztenciateremtéshez és a helyi civil társadalom kialakításához kíván segítséget nyújtani. /Új Magyarország, dec. 19./

1995. február 23.

Tizenkét erdélyi festőművész képeiből nyílt kiállítás febr. 23-án a Kossuth Klubban /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./, a Határon Túli Magyarok Hivatala védnökségével. A kiállítók között volt a már elhunyt Gy. Szabó Béla fametszeteivel, Páll Lajos Korondról készült képeivel és Imets László. /Népszabadság, febr. 24./ Lábody László, a HTMH elnöke tartotta a megnyitó beszédet. A kiállítás anyagát a febr. 21-én elhunyt Németh Géza lelkész gyűjtötte össze, a képek a Reménység Szigetén, a betegszobák falain találhatók.

1995. április 24.

Budapesten, a Kossuth Klubban román és magyar történészek a Romániában közkeletű magyarságképről vitatkoztak, továbbá arról, miként lehet a kölcsönös megismerést elősegíteni. A vitában részt vett Andrei Pippidi történész, a bukaresti Délkelet-Európa Története Kutatóintézet munkatársa, Geo Serban irodalomtörténész, a Secoul XX. című folyóirat szerkesztője, Horváth Andor irodalomtörténész, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemről, Borsi Kálmán Béla történész, a bukaresti magyar nagykövetség tanácsosa, valamint Miskolczy Ambrus, az ELTE tanszékvezetője. Geo Serban arról beszélt, hogy az oktatásban egyre kisebb teret kap az, hogy a XIX. század román gondolkodói Budán tanultak. Serban elmondta, hogy a román nyelvben a szláv lexikális örökség után a magyarból származó alapszavak száma a legnagyobb. Arról sem beszélnek a mai Romániában, hogy 1770 és 1840 között Moldvába és Munténiába a budai nyomdából áradtak a román nyelvű lexikonok, tankönyvek és egyházi kiadványok. A Familia 15 éven át Budapesten jelent meg. Liviu Rebreanu első írásait magyarul közölte. Serban folyóiratának következő számát a magyar kultúrának szenteli a következő címmel: Budapest - európaiság és modern identitástudat. /Magyar Hírlap, ápr. 24., Új Magyarország, ápr. 24./

1995. december 18.

Határon túli magyar szervezetek vezetőinek csúcstalálkozója volt dec. 18-án Budapesten, ahol Kovács László külügyminiszter, illetve Tabajdi Csaba államtitkár a kormány támogatásáról és szolidaritásáról biztosította őket. Erről számoltak be este a Kossuth Klubban, a sajtótalálkozón. Lábody László, a HTMH elnöke szerint Kovács László vázolta a magyar külpolitika mozgásterét, cselekvési lehetőségeit, eszköztárát, kitért az időnként elhangzó, megalapozatlan kritikákra. Lábody László leszögezte: a két ország közeledésének feltétele a romániai magyar-román viszony alakulása, a kisebbségi jogok maradéktalan biztosítása. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta: arra kérték a magyar diplomáciát, hogy a határon túli magyarok jogait még erőteljesebben támogassák az európai intézményekben. Duray Miklós, az Együttélés elnöke rámutatott: a magyar diplomácia irányítói a szlovák-magyar alapszerződés megkötésekor nem vették figyelembe, hogy a szlovák vezetők más értékrend szerint gondolkodnak, mint Magyarországon vagy Európa-szerte a politikai tényezők. /Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, dec. 20./ Erről a megbeszélésről nyilatkozott Takács Csaba a Népszavának. Iliescu kezdeményezését nem tekinti történelmi megbékélésnek, hanem felszólításnak. A két állam között nincs értelme erről beszélni, mert a két ország nem folytatott évszázados háborúkat, mint Németország és Franciaország. A békeszerződéssel Románia és Szlovákia óriási területekhez jutottak, s ehhez járult három és félmillió magyar. "Ezek a magyarok jelentik e területi gyarapodás tüskéit, amelyeket az illető államok ki szeretnének húzni. Ezek a tüskék viszont nagyon ragaszkodnak szülőföldjükhöz. Ebben a kérdésben tehát a határon túlra szakadt magyar nemzetrészekkel kell megbékélniük." - "A magyar külpolitikának vannak vargabetűi, megingásai. Sok együttműködésre, egyeztetésre van szükség, s ebben nagy szerepet vállalt a Határon Túli Magyarok Hivatala." /Népszava, dec. 21./

1996. január 10.

Ötéves a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola. Pártolói közé tartozik a Széchényi Könyvtár, az amerikai Kossuth Klub, az ausztráliai Magyar Alap és sok magánszemély Clevelandtől Kaposvárig. "A romániai magyar nemzeti közösség csak úgy tud fennmaradni, ha megőrzi, sőt fejleszti kultúráját, nyelvét, önazonosságát" - állapította meg Mester Zsolt, a főiskola rektora. Tőkés László püspök személyesen szorgalmazta a főiskola indítását. Az akkreditációs bizottság nem engedélyezte a főiskolán már működő jogi szakot. A joghallgatók nagy részét elhelyezték az aradi és kolozsvári magánegyetemen, a legjobbaknak ösztöndíjat adtak, mert a magánegyetemen magas a tandíj. A főiskola fellebbezett, miután az akkreditációs bizottság nem adta meg a főiskola működési engedélyét, olvasható Tóth Erzsébet tudósításában. /Magyar Nemzet, jan. 10./

1997. január 16.

A múlt év végén jelent meg a Romániai Magyar Ki Kicsoda a nagyváradi Scripta és az RMDSZ gondozásában. Jan. 16-án Budapesten, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ szervezésében a Kossuth Klubban a magyarországi közönségnek is bemutatták a könyvet. A bemutatón jelen voltak a kötet romániai kiadói és szerkesztői, továbbá Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök. Markó Béla kifejtette: a kiadvány hozzájárulhat annak a szemléletnek a megváltoztatásához, hogy Erdély "mindössze" a balladák, a havasok és a magyar hagyományok földje. Az ott élő magyarok - a nagy magyar közösség részeként - jelentős szellemi értéket is hordoznak. Stanik István, a Scripta igazgatója elmondta: a kiadványban azok a meghatározó személyiségek kaptak helyet, akik jelentős közösségi feladatokat vállaltak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

1997. február 6.

Febr. 7-én Budapesten, a Kossuth Klubban megtartották Markó Béla költői estjét Másoknak énekelnék jobb időket címmel. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 6., 961. sz./

1997. július 2.

A floridai Sarasotában működő Kossuth Klub elnöke, dr. Fésűs Andorné Lányi Erzsébet hosszú évek óta segíti a határon túli magyarság megmaradását, Munkásságáért Göncz Árpád a Köztársasági Elnök Aranyérmét ajándékozta számára. Elmondta, hogy a nyolcvanas években Budapesten megismerkedett Kovács Miklóssal, aki társaival együtt hátizsákban horda a könyveket Erdélybe. Ennek hatására ő is elkezdett Erdélybe járni, vitte a gyógyszert, élelmiszert. Kovács Miklós hű segítőtársa volt az erdélyiek támogatásában. Amikor Tőkés László elkezdte tiltakozó akcióját, dr. Fésűs Andornénak sikerült eljutni Temesvárra, sikerült beszélnie Tőkés Lászlóval és elhozta az üzenetét. Ugyancsak ő kezdett gyűjteni a rendszerváltozás után annak érdekében, hogy Nagyváradon megindulhasson a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium, továbbá megszervezte a nagycsaládos erdélyi tanulók támogatását. /Erdély-járó mozgalom és "Floridai Áron". = /Új Magyarország, júl. 2./

2002. július 20.

Czine Mihály 1999-ben elhunyt, már nem vehette kezébe a 70. születésnapjára készült tisztelgő kötetet (In honorem Czine Mihály, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999, szerk.: Görömbei András és Kenyeres Zoltán), hatalmas űrt hagyott maga után, a magyar irodalom határok nélküli terein. Nem örülhetett A kálvinizmus vonzásában című könyve megjelenésének sem, ugyancsak 1999-ben, amit a Kálvin János Kiadó juttatott el az olvasók asztalára, valamint a Kós Károly levelezése Czine Mihállyal című válogatásnak /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia, 2000/, és nem lehetett része abban a kései elégtételben sem, hogy több mint három évtizeddel előbb megírt műve, A magyar irodalom a huszadik században című könyve 2001-ben végre napvilágot látott a Kortárs Kiadónál, egykori hűséges tanítványa és eszmetársa, N. Pál József szöveggondozásában. Végh Károly nemrég adta ki a Czine Mihály-monográfiát /Pro Literatura Alapítvány, Budapest, 2002/. Czine Mihály egyetemi tanárként, irodalomtörténészként, kritikusként, különféle összejövetelek, találkozók hatásos előadójaként egyaránt elsőrendű feladatának tekintette a felvilágosító szolgálatot. Mélyen elkötelezett népi-nemzeti gyökerű tájékozódásában Ady és Móricz, Illyés Gyula és Németh László, Kós Károly és Tamási Áron volt az iránytű, a sorskérdések hivatott értelmezője. Kós Károllyal folytatott levelezése páratlan értékű dokumentáció a közelmúlt irodalmi viszonyait illetően. Czine Mihálynak Veress Péterről, Szabó Pálról, Sinkáról, Áprilyről, Reményikről, Nagy Lászlóról, Csoóri Sándorról, Horváth Istvánról, Balogh Edgárról, Kacsó Sándorról, Bözödiről, Sütő Andrásról, Dobos Lászlóról, Farkas Árpádról volt mindig tartalmas mondandója. Az MSZMP Központi Bizottsága 1958-ban elítélő állásfoglalást tett közzé a népi mozgalomról; a "kispolgári, harmadikutas nacionalizmus" vádját hangsúlyozva súlyos bírálattal illette Németh Lászlót, Illyést, Tamásit is. A Király Istvánék által megfogalmazott tézisekről vitát rendeztek a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében, ahol jelen voltak ezúttal a korabeli kommunista hatalom ideológiai vezérei is, élükön Aczél Györggyel. Egyedül Czine Mihály fejtette ki ellenvéleményét. Az ellenvéleményének kifejtésén túl pedig nyíltan megkérdőjelezte a Nagy Imréék kivégzésének szükségességét. Ilyen nyílt kijelentést az akkori idők "elvtársai" mindig retorzióval büntettek. Czinénél ez nem jelentett börtönt, de tudományos, szakmai pályájának megtörését igen. 1958 után súlyos támadások érték, méltatlan mellőzések akadályozták Czine Mihály irodalomtörténészi, tanári pályájának alakulását. A huszadik századi magyar irodalom történetét tárgyaló munkáját a hatvanas évek végén készítette el Czine, azonban csak jóval később (1976-ban) s csak szerb-horvát nyelven láthatott napvilágot Újvidéken - jócskán megcsonkítva. Czine életművében kiemelkedő fejezet a határokon kívül élő magyarok iránti figyelme. Felejthetetlen vándorutakat tett az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai tájakon, baráti találkozásai voltak Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Pozsonyban, Újvidéken, Kassán élő pályatársakkal. 1972 októberében Czine az Írószövetség választmányi gyűlésén szenvedélyes hangon emelt szót az erdélyi magyar irodalom sokasodó gondjairól, a könyvkiadás területén mutatkozó hiányosságokról. Nem sokkal ezek után pedig Ilku Pál, az akkori művelődésügyi miniszter levélben kért tőle magyarázatot az elhangzottakkal kapcsolatban. Czine 56 (!) oldalas levélben válaszolt az aggodalmaskodó miniszternek. Ez a levél mindezideig nem került nyilvánosságra; könyvében Végh Károly azonban idézett belőle. Czinét dékáni "fejmosásban" részesítették, a Rádióban szerepléseit letiltották (nem beszélhetett Sütő Andrásról sem), a Kossuth Klubban törölték a Tamási-estet, ahol ő tartott volna bevezetőt /Nagy Pál: Irodalmunk igehirdetője: Czine Mihály. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

2002. október 8.

Irodalmi összeállítással emlékezett Wass Albert íróra (1908-1998) a Lakiteleki Népfőiskola Csengey Dénes Vándoregyeteme Budapesten, a Kossuth Klubban, szeptember 28-án. Lezsák Sándor író, országgyűlési képviselő kifejtette, hogy az irodalmi délelőtt az írót kívánta "rehabilitálni". Ezt követően a Vándor vagyok hazátlanul című, az idős íróról készült portréfilmet láthatták az érdeklődők, melyet É. Szabó Márta készített, s amelyet 1990-ben mutatott be a Magyar Televízió. Előadások hangzottak el. Medvigy Endre irodalomtörténész az írói pálya rövid bemutatása keretében felhívta a kutatás figyelmét néhány pontatlanságra. Adamikné Jászó Anna, az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának tanszékvezető főiskolai tanára Wass Albert nyelvéről, írói stílusáról végzett kutatásairól beszélt. Bertha Zoltán irodalomtörténész ismertette a Wass-kutatás, életmű-feldolgozás eredményeit. /Balázs Ildikó: Minden csillag Zágon felé mutat. Wass Albert-matiné Budapesten. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 8./

2003. január 30.

Egyértelműen örülnünk kell, noha tudom, hogy az öröm Magyarországon nem általános - fogalmazott Pomogáts Béla irodalomtörténész Budapesten, a Kossuth Klubban jan. 28-án rendezett vitaesten, amelynek Kertész Imre Nobel-díjának magyarországi fogadtatása volt a témája. Szavai szerint számára egy kicsit fájdalmas, hogy Kertész több alkalommal is elhatárolta magát attól a közösségtől, amely most mégis elfogadja őt. Pomogáts szerint nem volt szerencsés, és személyileg is bántotta őt, hogy Kertész Imre számos nyilatkozatában, tanulmányában elhatárolódott mindattól, ami magyar. Holott nem az a magyar, aki ma ki akarja tagadni őt - tette hozzá. 1956-ban Kertész Imre szívében ott volt az azonosulás pillanata és lehetősége, illetve tavaly decemberi stockholmi beszédében szintén az azonosulás, a felelősségvállalás volt érezhető - jegyezte meg az írószövetség volt elnöke. Bozóki András politológus szerint az első magyar irodalmi Nobel-díjat egyfelől határtalan öröm, másfelől zavarodottság, agresszivitás fogadta. Megítélése szerint Kertész Imre besorolhatatlan, beskatulyázhatatlan, politikai táborok által nehezen kisajátítható "figura". Kívülállósága, idegensége szerinte Bibó Istvánhoz, Bartók Bélához és Kurtág Györgyhöz teszi őt hasonlóvá. Sándor Iván író szerint a Kertész Imre Nobel-díját körbevevő agresszív reakciók és értetlenség oka az, hogy a szokásostól gyökeresen eltérő módon beszél nemcsak a holokausztról, hanem a XX. századi magyar történelemről is. Kertész Imre a méltósággal megfogalmazott felforgatás nyelvén, úgymond a szembenézés nyelvén ír, s e tekintetben a magyar irodalomban talán nincs elődje. Bojtár Endre szerint egy író megengedhet magának egy olyan mondatot, hogy nem szereti a magyarokat. Ettől még nem lesz hazaáruló, nem kell kitagadni a nemzetből - vélte az irodalomtörténész, akit a vitavezető, Márton László Párizsban élő újságíró az elfoglaltsága miatt távolmaradó Görgey Gábor kulturális miniszter helyett kért fel az ankéton való részvételre. Bojtár Endre úgy értékelte, hogy Kertész Imre írásaiban sokszor kíméletlenség üti meg az olvasót, ez azonban gyógyító hatású, ha az ember nem prekoncepcióval olvassa őt, ha nem tartja a magyart értékfogalomnak. A Nobel-díj sokkot jelentett Kertész Imre számára is -vélte; annyi szeretetet kapott Magyarországról, amennyire nem számított. Pomogáts Béla az irodalmi Nobel-díj odaítélése kapcsán elmondta, hogy a két világháború között esélyes magyar jelölt volt Kosztolányi Dezső és Herczeg Ferenc, a világháború után pedig Déry Tibort, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Pilinszky Jánost és Weöres Sándort is fölterjesztették, utóbbi csak az utolsó rostán esett ki. A három magyarországi jelölőszervezet, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar PEN Club és a Magyar Írószövetség - amelyek igyekeztek egyhangú jelöléseket tenni - a többi között Szabó Magdát, Mészöly Miklóst, Esterházy Pétert és Nádas Pétert is felterjesztette a díjra. (Az MTI nyomán) /Kertész Imre Nobel-díjának fogadtatása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./

2003. december 4.

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatási Közalapítvány (EÖKIK) vezetője, Törzsök Erika, exkluzív interjút adott a lapnak az alapítvány tevékenységéről. November 28-án a budapesti Kossuth Klubban egynapos konferenciát szervezett az EÖKIK a határon túli magyarok által lakott régiók gazdasági átalakulásáról. Az elhangzott előadások (a partiumi, erdélyi, felvidéki, vajdasági helyzet elemzései) egy hosszabb kutatómunka tanulságait foglalták össze, amelyet Réti Tamás vezetett. Következtetéseik - amelyek majd egy kötetben látnak napvilágot - a magyar kormány, a politikusok, közgazdászok, potenciális befektetők számára fogalmaznak meg tennivalókat. Törzsök Erika szerint a státustörvénnyel való bíbelődés és a kettős állampolgársággal kapcsolatos vita - pótcselekvés. Sürgősebb a gazdasági fejlődés elősegítése, a kitörési pontok felmutatása. Králik Lóránd, az Erdélyi Riport munkatársa a Partium helyzetével, az ezt alkotó öt megye elemzésével foglalkozott. Rámutatott: a máramarosi bányászat visszafejlődése, az idegenforgalmi lehetőségek kiaknázatlansága, az utak rossz állapota stb. miatt Máramaros megye elmaradt akár a szomszédos Szatmár mögött is, ahol a gépipar, cserealkatrész-gyártás jelen van. Bihar megyében több az idegenforgalmi lehetőség, miközben Félix-fürdő kapacitásának csak a 30-40 %-át használják ki. Arad megyéből eltűnt az élelmiszeripar, megmaradt a vagongyár. Temes megye Románia gazdasági motorja, ahol virágzik az elektrotechnika, az elektronika. A magyar cégek a Partiumban az idegenforgalomban, gyógyturizmusban, élelmiszeriparban, gyümölcsfeldolgozásban, mezőgazdaságban, autópálya-építésben, a hátrányos helyzetű övezetek fellendítésében vehetnének részt. Tibori Szabó Zoltán, a kolozsvári Szabadság és a budapesti Népszabadság munkatársa a Központi Fejlesztési Régióval: Szilágy, Beszterce-Naszód, Kolozs és Fehér megyével foglalkozott, rámutatva a komoly egyenlőtlenségekre. Az egész térségbe 1990 óta mindössze 330 millió dollárnyi működő tőke érkezett külföldről, és abból 221 millió Kolozs megyében telepedett meg. A térség legelmaradottabb övezete Beszterce-Naszód és Fehér megye, utóbbiban még mindig bizonytalan a verespataki aranybánya helyzete. Kolozs megyében csak a MOL jelenléte miatt mutatható ki nagyobb mennyiségű magyar tőke. A Székelyföld elemzői, Szabó Árpád és Sánduly Edit (Sapientia Egyetem) megállapították: habár három szakértői csoport is foglalkozik a térség gazdasági stratégiájával, ezekből még nem állt össze egy hosszú távú, székelyföldi gazdasági fejlesztési elképzelés. Az autópályák ezután is elkerülik Hargita és Kovászna megyét. A szántóföld gyenge minőségű, viszont kiaknázandó az idegenforgalom, a gyógyturizmus, az ásvány- és termálvíz. Vannak kitörési pontok: például a hagyománnyal nem rendelkező Székelyudvarhelyen több kis nyomda működik, a romániai reklám- szórólapok 90%-a (!), a magyarországi tankönyvek egy része Udvarhelyen készül. Sánduly Edit szerint a térség további fejlődése szempontjából igen káros, hogy Romániában recentralizáció zajlik. A legújabb intézkedések drasztikusan megnövelik a prefektúrák, kormányhivatalok szerepét, egy sor feladatot, hatáskört visszavesznek az önkormányzatoktól. Hargita megyében az utóbbi időben felére csökkent az önkormányzati alkalmazottak a száma. Székelyföldön az életképes vállalkozásokat kell támogatni. A szlovákiai kutatók - Ádám János Imre, Reiter Flóra, Morvay Károly, Tuba Lajos - rámutattak, hogy a magyarok által lakott vidékek életszínvonala messze elmarad például Pozsony és környékétől. A szlovák gazdaság az utóbbi években valóságos csodát produkált. Optimista hangnemben nyilatkozott Süli János is, Kassa óvárosának polgármestere. Elmondta: Romániával ellentétben Szlovákiában adminisztrációs decentralizálás, jelentős önkormányzati reform zajlik. Tóth Attila, a kassai Novitech Kft. vezetője, nemzetközileg elismert közgazdász egy olyan HUNG-ARC elnevezésű, kárpát-medencei projektet mutatott be, amelyet Törzsök Erikával együtt dolgoztak ki. A magyarországi Huszka Beáta doktorandus Szerbiáról és külön a Vajdaságról készített elemzése szerint a magyarországi tőke szinte teljes mértékben kimaradt a szerbiai, vajdasági privatizációból. Pásztor István, a vajdasági kormány alelnöke drámai képet festett a vajdasági magyarok helyzetéről - éppen a magánosítás szempontjából. Bagóért keltek el igen jelentős mezőgazdasági vállalatok, melyek a magyarok lakta területen működtek, szerb üzletemberek vásárolták fel őket, céljuk a magyar lakosság ellehetetlenítése. Pásztor István szerint "vagyonában él a nemzet", ezért "érthetetlen, hogy a szerbiai gazdasági neokolonializmus most zajló folyamatában miért nem vesz részt a magyar állam, a magyar tőke, miért hagyják elszaladni az utolsó vonatokat"... Ötven millió eurót érő vállalkozások 1,5 millió euróért kerülnek szerb kézbe a Vajdaságban, a tulajdonosok majd megválogatják a bedolgozók körét, a csődbe ment helyi magyar vállalkozók kénytelenek lesznek elvándorolni. Összegzésként Törzsök Erika kifejtette: nem elég a magyar kormány részéről arra koncentrálni, hogy az Illyés és más közalapítványok kiket mennyivel támogatnak a határon túli magyarok közül. Nemzeti stratégiára van szükség, amely az "olasz példára" hasonlíthatna. 1992-ben az olasz kormány olyan innovációs törvényt fogadott el, amely azóta is meghatározza az olasz tőkének a kelet- európai térségbe való áramlását, működését. /Máthé Éva: EÖKIK-konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

2005. június 4.

Gedeon Zoltán kolozsvári festő- és grafikusművész munkáiból nyílt kiállítás május 31-én, Budapesten, a Kossuth Klubban. Bevezetőt Banner Zoltán művészettörténész mondott. Gedeon Zoltánnak 1947-ben, a hadifogságból hazatérése után, tanítói oklevéllel a zsebében, mindent újra kellett kezdenie. 1954-ben fejezte be a képzőművészeti akadémiát, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Erdély képzőművész főiskolai hallgatói az ő összefoglaló Didaktika tankönyvét forgatva váltak művésztanárrá. /Kerékgyártó István: Hagyománytisztelet és modernség. Gedeon Zoltán egyéni kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

2005. június 6.

Zajos tetszésnyilvánítása kísérte Mircea Dinescu Szentségekből bukásra című szatírakötetének Budapesten, a Kossuth Klubban történt bemutatóját. A szatírákat és pamfleteket először maga a szerző olvasta fel románul, majd a közönség a fordító, Váli Éva magyarításában élvezhette a rövid írásokat. A szerzőről és kötetéről Göncz Árpád volt köztársasági elnök mondott laudációt. /Vincze Ferenc, Budapest: Szentségekből bukásra – Budapesten is. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./

2006. április 25.

Budapesten több helyszínen – a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Kossuth Klubban és az Illyés Gyula Archívumban – mutatták be a hét végén a Pallas Akadémia Könyvkiadónál megjelent, A lábujjhegyre állt ország – Markó Bélával beszélget Ágoston Hugó című interjúkötetet, a szerző és alanya részvételével. Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke megjegyezte: ha az ember egy ilyen interjúsorozatban „mondja-mondja a magáét”, akkor olyasmiről is beszél olykor, amiről politikusok általában nem, például boldogságról és erkölcsről. /Guther M. Ilona: Lábujjhegytől a talpra állásig. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./


lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998