udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 235 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 211-235
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Kriza Janos Neprajzi Tarsasag /KJNT/ (Kolozsvar)

1991. február folyamán

Ebben az évben jelent meg a Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője /Kolozsvár/.

1994. szeptember folyamán

Déván a Magyarok Nagyasszonya Kollégiumnak jelenleg közel 60 lakója van. Böjte Csaba ferences szerzetesnek komoly erőfeszítésébe került az általa vezetett kollégium 1993-ban történt beindítása. /Hunyadvármegye (Déva), szept. - I. évf. 7. sz./ A Kriza János Néprajzi Társaság következő vándorgyűlését Déván tartja Az asszony-élet és hagyományőrzés címmel. Közel húsz előadást fognak tartani hazai és külföldi szakemberek. /Hunyadvármegye (Déva), szept. - I. évf. 7. sz./

1990. március 16.

A Kriza János Néprajzi Társaság alakuló közgyűlését márc. 18-án tartja Kolozsvárott. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

1990. március 18.

Márc. 18-án Kolozsváron megalakult a Kriza János Néprajzi Társaság, megválasztották a vezetőséget. Elnök Pozsony Ferenc, titkár Salat Zakariás Erzsébet, pénztáros Virág Magdolna, ellenőrök: Fülöp Lajos és Papp Béla. A következő szakosztályok kialakítása mellett döntöttek: anyagi néprajz - vezetője Gazda Klára, szellemi néprajz - vezetői Köncze Csilla, Pozsony Ferenc és Keszeg Vilmos, társadalom-néprajz - vezetője Nagy Olga, ifjúsági tagozat - vezetője Bardócz Sándor. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 19./

1990. május 17.

Kolozsváron márc. 18-án megalakult Kriza János Néprajzi Társaság, megválasztották a vezetőséget /elnök: Pozsony Ferenc, titkár: Salat Zakariás Erzsébet/, a tiszteletbeli elnök Almási István és a következő szakosztályok megalakítása mellett döntöttek: anyagi néprajz - vezetője Gazda Klára, szellemi néprajz - vezetői Könczei Csilla, Pozsony Ferenc és Keszeg Vilmos, társadalom-néprajz - vezetője Nagy Olga, ifjúsági tagozat - vezetője Bardócz Sándor. A társaság Sepsiszentgyörgyön tartotta második ülését. Elhatározták évkönyv kiadását, az egyes üléseken elhangzó tanulmányok megjelentetésére. Ennek szerkesztésére Péntek Jánost, Almási Istvánt és Keszeg Vilmost bízták meg. /Péter Sándor: Néprajzosok ülése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17./

1990. szeptember 23.

Szept. 22-23-án tartotta vándorgyűlését Csíkszeredában a Kriza János Néprajzi Társaság. A Csíki Múzeumban tartott rendezvényen számos ismert hazai néprajzos olvasott fel dolgozatából. így Nagy Olga, Faragó József, Gazda Klára, Szabó Zsolt pedig a Kriterion Kiadó tevékenységéről számolt be. /(Sarány István): A Kriza János Néprajzi Társaság vándorgyűlése. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

1991. február 13.

A Kriza János Néprajzi Társaság nov. 16-án tartott kolozsvári vándorgyűlésének témája az Oral History volt, vagyis a személyes történelem, pontosabban az emlékező történelem. A népi epika és az igaz történetek kérdésével foglalkozott Nagy Olga. A felszólalók között volt Vöő Gabriella, Gagyi József, Bíró Zoltán, Vetési László lelkész, Péntek János professzor, Egyed Emese, Mohay Tamás /Budapest/, Keszeg Vilmos és Balázs Lajos. /Oral History. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

1991. április 13.

A Kriza János Néprajzi Társaság április 13-án Nagyváradon tartotta vándorgyűlését Hiedelemélmények címmel, 11 dolgozatot olvastak fel. Az 1990. márc. 18-án megalakult társaság elnöke Pozsony Ferenc, a Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán létrehozott néprajzi tanszék tanára. A társaságnak 107 tagja van. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./

1991. július 4.

Látogatóba érkezett Csíkszeredába Sáska Péter Szabófalvából. Elmondta, hogy a személyi igazolványa szerint a neve Sescu Petre Paduraru, de a csángóknak román nevet adnak az igazolványban. Ismerkedni jött Sáska Péter, ismeri Kardalus János népművelési felügyelő nevét. Szeretett volna jelen lenni a Kriza János Néprajzi Társaság gyűlésein, de eddig nem volt erre módja, mert azok mindig egybeestek valamelyik csángó falu búcsújával. /Kardalus János: Látogatóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 4./

1991. december 13.

A Kriza János Néprajzi Társaság nov. 16-án tartott kolozsvári vándorgyűlésének témája az Oral History volt, vagyis a személyes történelem, pontosabban az emlékező történelem. A népi epika és az igaz történetek kérdésével foglalkozott Nagy Olga. A felszólalók között volt Vöő Gabriella, Gagyi József, Bíró Zoltán, Vetési László lelkész, Péntek János professzor, Egyed Emese, Mohay Tamás /Budapest/, Keszeg Vilmos és Balázs Lajos. /Oral History. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

1991. december folyamán

Ebben az évben jelent meg a Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője /Kolozsvár/.

1992. február 22.

Febr. 21-22-én a Sepsiszentgyörgy melletti Árkoson tartotta idei első vándorgyűlését a Kriza János Néprajzi Társaság. A vándorgyűlés meghirdetett témája: Proxemika a népi kultúrában. A proxemika a néprajzi kutatásban a térérzékelést, a térhasználatot, a tér tagolási módját jelenti. Több előadás hangzott el, köztük Vasas Samu egy kalotaszegi szokás, a tavaszi első juhfejés és tejelszállítás rituális rendjét elemezte, Oláh Sándor /Csíkszereda/ egy hargitaalji falu szimbolikus településszerkezetéről szólt, Péntek János, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára kert, gyepű, határ fogalomhármas nyelvtörténeti elemzését végezte el, a csíkszeredai Balázs János a lakodalom egy szokásmozzanatát vizsgálta, Keszeg Vilmos /Babes-Bolyai Tudományegyetem/ a mezőségi hiedelemvilág szerkezetét elemezte. Kolozsvári néprajz szakos egyetemi hallgatók mellett magyarországi néprajtosok is tartottak előadást a vándorgyűlésen. /Zakariás Erzsébet: A Kriza János Néprajzi Társaság idei első vándorgyűlése. = Művelődés (Kolozsvár), ápr./

1992. július 16.

Kriza János Néprajzi Társaság jún. 4-5-én Homoródfürdőn tartotta idei második vándorgyűlését. Az előadások témái: a halál és a temetkezési szokások. Az előadók között volt Zakariás Erzsébet /Kolozsvár/, Nagy Olga /Kolozsvár/, Zsók Béla /Bukarest/, Tankó Gyula /Gyimesközéplok/, Bárány Mihály János /Marosvásárhely/, Olosz Katalin /Marosvásárhely/, Vasas Samu /Bánffyhunyad/, Tánczos Vilmos /Csíkszereda/, Csergő Bálint /Csíkszereda/, Asztalos Enikő /Marosvásárhely/, Balázsi Dénes /Székelyszentlélek/, Gazda József /Kovászna/ és Virág Magdolna /Kolozsvár/. /Vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

1992. július folyamán

Az EMKE az 1991. máj. 20-án Brassóban tartott közgyűlésén alakult meg, alakult újjá a közművelődési munka átfogóbbá tétele céljából. Az EMKE együttműködik a hozzá csatlakozott egyesületekkel, illetve a társzervezeti viszonyt vállaló szakegyesületekkel, mint amilyen például a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Társaság, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Romániai Magyar Zenetársaság stb./ Az EMKE 199-es újjáalakulása előtt 1989 után már megalakult vagy újraalakult közel 80 helyi vagy területi érdekeltségű közművelődési egyesület, együttes. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szórványvidéken tartalmasabb a munka, mint a tömbmagyarság vidékein. Sajnálatos, hogy a nagyobb lehetőségek birtokában levők részéről nem eléggé jut kifejezésre a hátrányosabb helyzetű vidékek segítése. - Az EMKE a közművelődési munka egybehangolására törekszik, a tagszervezetek autonóm működésének tiszteletben tartása mellett. Létrehozták az EMKE megyei szervezeteit, ami sikerült Arad, Brassó, Csíkszereda, Déva, Marosvásárhely, Medgyes, Nagybánya, Temesvár és Zilah székhellyel. A másik vonalon sikerült megalakítani a nemhivatásos színjátszó csoportokat tömörítő Jádzó Társaságot, a Romániai Magyar Táncszövetséget, a hazai könyvtárosokat tömörítő egyesületet és az azt anyagi háttérrel fedező Heltai Gáspár Alapítványt, továbbá az Erdélyi Magyar Népfőiskolai Kezdeményező Csoportot. A brassói közgyűlésen megválasztották az elnökséget, azonban az elnöki testület nem működik. Dávid Gyula elnököt 1991. decemberében a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagjává választották. Idén esedékes a Magyarok III. Világkongresszusa, az előkészítésben reá háruló feladatok számára megnehezítik az esedékes EMKE-munkát. Kötő József egyben az RMDSZ társadalomszervezési alkalmazottja, ha van az EMKE működésének eredménye, az oroszlánrészben neki köszönhető. Rajta kívül a területi elnökök közül csak Kocsik József munkája volt az elképzelések szerinti. Varga Gábort 1991 őszén Bihar megye RMDSZ elnökének választották, így EMKE-munkáját abba kellett hagynia. Tófalvi Gábor megszervezte a Maros megyei EMKÉ-t, utána viszont nem tudta megszervezni a szórványmagyarság összefogását. - Az EMKE anyagi helyzete nem megoldott. Az alapszabály szerint a tagszervezetek jövedelmük 20 %-át befizetik a központi alapba. Ezt mindössze két tagegyesület tette meg. - Reménykedtek benne, hogy az RMDSZ ad majd nagyobb támogatást, de erre nem került sor. A helyi RMDSZ-szervezetek viszont komoly támogatást nyújtottak emléktáblák, emlékünnepségek, útiszámlák kiegyenlítése stb. terén. Állami költségvetési juttatásban kellene részesülnie az EMKE szervezetnek, a romániai magyarság lélekszámának arányában, erre azonban jelenleg nincs esély. A kezdeményezések eredménytelenek maradtak. A közművelődési rendezvényeket elsősorban alapítványi támogatásból tudják fedezni. Dávid Gyula megállapította, hogy a közművelődést nem a folyamatos aprómunka jellemzi, hanem a nagy felhajtással szervezett rendezvények a jellemzőek. - 1991-ben 80, jelenleg 125 egyesülete van az EMKÉ-nek. Ugyanakkor ezek alig egynegyedével sikerült kapcsolatot teremteniük. A 125 címre kiküldött kérdőívre mindössze 36 egyesülettől érkezett válasz. A tájékoztatás nem működik. Dávid Gyula EMKE-elnökként sokszor csak utólag értesül egy-egy fontos és jelentős művelődési rendezvényről. /Dávid Gyula: Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1991/92. évi munkájáról. = Művelődés (Kolozsvár), júl. /

1993. július 7.

Pap Balázs a Kriza János Társaság segítségét kéri: meg kell menteni Etéden a néprajzi gyűjteményt, melyet a helyi, nyolcvanon túli idős tanító gondoz, saját lakásában van a sok értékes tárgy. /Pap Balázs, Szováta: S. O. S. Kriza János Társaság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./

1994. július folyamán

Nagy késéssel jelent meg a Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője. A címlapon 1994/1 szerepel, a belső oldalon viszont 1993/2-es olvasható. Az 1993-as néprajzi rendezvényekről készült beszámolókat tartalmazza a kis füzet. 1993. máj. 14-16-a között Székelyudvarhelyen tartották a társaság Növény és kultúra témájú vándorgyűlését, júl. 21-31-e között a szilágysági Szér faluban volt a néprajzi gyűjtőtábor, okt. 14-18-a között Illyefalva volt a házigazdája a magyar néprajzszakos hallgatók II. Nemzetközi Konferenciájának, A változó falu Közép-Kelet-Európában címmel. A néptánckutatók nov. 27-én gyűltek össze Sepsiszentgyörgyön, dec. 18-án rendezték meg Szatmárnémetiben a második Betlehemes Találkozót. Az 1994-es tervezett vándorgyűlések: Kalotaszeg tudománytörténeti helye, a legújabb kutatási eredmények bemutatása /Kolozsvár, máj. 27-29./; Asszonyélet és hagyományőrzés /Déva, okt. 1-2./; Betlehemes fesztivál és ülésszak /Szatmárnémeti, dec. 2-4./ /Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője (Kolozsvár), 1994/1.

1994. október 21.

Dukrét Géza nagyváradi tanárként kapcsolódott be az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ újjászervezésébe 1990-ben. 1991-ben őt nevezték ki az EKE országos titkárának, 1992 áprilisában megválasztották az EKE országos alelnökének, 1994. augusztusában pedig az EKE elnökének. Eddig három honismereti tábort szerveztek: 1992-ben Várasfenesen Bélavár megtisztítására, 1993-ban Sólyomkővár megtakarítására, 1994-ben ugyanitt a romos kápolna állagmegőrzésére. 1993. máj. 19-én megalakították az EKE mellett működő Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságot. 1994 áprilisától megindíthatta a Partium című honismereti lapot. Dukrét Géza emellett néprajzi gyűjtő, egyik dolgozatával díjat nyert a Kriza János Néprajzi Társaság pályázatán, helytörténettel is foglalkozik, mintegy 200 helytörténeti cikke jelent meg. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 21./

1994. december 23.

Kolozsváron a néprajz szakos hallgatók 1993 májusában alakították meg a Néprajzi Szakosztályt a KMDSZ-en /Kolozsvári Magyar Diákszövetség/ belül, Hantz Péter, akkori KMDSZ-elnök javaslatára. A kolozsváriak csatlakoztak az 1992-ben Magyarországon hivatalos bejegyzést nyert Magyar Néprajz Szakos Hallgatók Egyesületéhez /MNE/. A kolozsváriak nyári, moldvai szakmai gyakorlatán a debreceni és a budapesti kollégák is részt vettek, a csángók körében végzett gyűjtés gazdag tapasztalatokat eredményezett. 1993 nyarán részt vettek az erdélyiek egy esztergomi vallási néprajzi konferencián, majd a pécsiek által szervezett szigetközi gyűjtésen. 1993. okt. 15-17-e között 71 hallgató vett részt Illyefalván a Magyar Néprajz Szakos Hallgatók II. Nemzetközi Konferenciáján, melyre Magyarországról, Vajdaságból, Ausztriából és Kanadából is érkeztek. A szakosztály jó kapcsolatot tart fenn a Kriza János Néprajzi Társasággal. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

1995. május 10.

A néprajzosokat tömörítő Kriza János Néprajzi Társaság öt éve alakult meg, április végén tartotta ünnepi ülését Kolozsváron. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a társaság elnöke beszámolójában elmondta, hogy 120 tagot tartanak nyilván, évente öt-hat vándorgyűlésen találkoznak és tanácskoznak. Felavatták saját székházukat. Vezetőségválasztás is volt, továbbra is Pozsony Ferenc az elnök és Keszeg Vilmos az alelnök. A komáromi dr. Liszkai Józseftől megtudhatták a jelenlévők, hogy a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot 1990-ben hozták létre, munkásságuk eddigi eredménye a Népismereti Könyvtár nyolc kötete, az Utánpótlás füzetsorozat és a Hírharang tájékoztató évi négy száma. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 10./

1996. január 13.

A Csángószövetség múlt évi kudarca figyelmeztet arra, hogy új módszerekre van szükség, hiszen tavaly könyvégetés történt, elégették a moldvai csángóknak szánt könyveket és elüldözték a szövetség embereit. A Kriza János Társaság és a budapesti Lakatos Demeter Egyesület szervezésében január 12-13-án Sepsiillyefalván, a KIDA-központban megtartott, Csángó sorskérdések című konferencián új cselekvési stratégiát vázolt fel Kötő József, az EMKE főjegyzője. A moldvai csángók még nem asszimilálódott 60-70 ezres tömege nyelvileg megmenthető. Kötő József három kiemelt irányt tart fontosnak: az első a tudományosság és kultúra feladatait ölelné fel, a második a csángó értelmiség kialakítása, itt megfontolandó Csicsó Antalnak az átmeneti csángó nyelvváltozat kialakítására tett javaslata, a harmadik olyan közélet megteremtése, mely a Csángószövetség súlypontját áthelyezné Bákóba. Legalább a kétnyelvű iskolákat fel kellene állítani. Ferenczes István kifogásolta, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában nincs képviselője a csángó ügynek, ezért erre felkérik a frakciót. /Európa legelhagyatottabb gyermekei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./ Az előadók között volt Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos, Benedek H. János, Tóth Erika, Lukács János, Kallós Zoltán Kolozsvárról, Halász Péter, Virt István Budapestről, Gazda József Kovásznáról. Tánczos Vilmos szerint mintegy 60 ezer moldvai csángó ért, tud és beszél magyarul. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12., 13., 15./ 1880-ban az Amicul familiei című lap még így írt: Moldva két megyéjében a lakosok "csak magyarul beszélnek". "A mi államférfiaink megbocsáthatatlan bűne, hogy soha nem gondoskodtak ennek az elemnek az elrománosításáról". A cikkíró felszólított az elrománosításra, román iskolákat sürgetett és román papokat. - Tánczos Vilmos nyolcvannégy moldvai csángó falut keresett fel és megállapította: az asszimiláció feltartóztathatatlan. Néhány faluban, ahol zömében magyarok laknak /Pusztina, Lészped, Szitásfalu/, le lehetne fékezni az asszimilációt. - Csicsó Antal Szegeden végezte el a történelem-magyar szakot, majd hazajött, Csíkszeredában dolgozik, ő a Moldvai Csángómagyar Szövetség alelnöke. Szerinte legfontosabb Erdélyben, Csíkszeredában folytatni az iskoláztatást. Csicsó Antal Csángó apróábécé címen tankönyvet készített. /Benkő Levente: Csángó kérdések. Tanácskozás egy süllyedő hajóról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 31./ Csicsó Antal: Apró ábécé - Abecedar marunt /Kolozsvár, 1995/ Alcíme: Magyar nyelvi alapismeretek moldvai csángó-magyar gyermekek részére. - A szerkesztésben közreműködött: Györffy Enikő, lektorálta: Borbáth Erzsébet és Sándor Klára - Készült az Erdélyi Tankönyvtanács ajándékaként 500 példányban.

1996. február 29.

Febr. 29-én, életének 76. évében elhunyt dr. Kós Károly néprajztudós. Temetése márc. 5-én lesz a Házsongárdi temetőben. /Gyászjelentés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./ Dr. Kós Károly /1919-1996/ néprajztudós a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az erdélyi tárgyi néprajz meghatározó egyénisége volt. Kutató, tudomány- és falumúzeum-szervező, szerkesztő és oktató. Kutatásainak folytatása Erdély népi építészetében elképzelhetetlen a szaktudományt gazdagító módszerei nélkül. Tanulmányait Kolozsváron és Budapesten végezte. A második világháborút követő évtizedekben hosszú ideig ő volt az egyetlen szakképzett tárgyi néprajzos. Voltak olyan évtizedek, amikor a magyar néprajztudomány legalapvetőbb monográfiái az ő tollából jelentek meg. A kolozsvári Néprajzi Múzeumban dolgozott nyugdíjazásáig. Erdély és Moldva hagyományos anyagi kultúráját tanulmányozta. Fontos feladatának tekintette a Népismereti Dolgozatok szerkesztését, írta róla nekrológjában Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

1996. március 23.

A szórványokról tartottak tanácskozást márc. 22-24-én Illyefalván a kolozsvári és temesvári szórványalapítványok, a Kriza János Néprajzi Társaság és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége rendezésében. Egyed Ákos a szórványosodás történetéről beszélt, majd Vetési László református lelkész "az egyenlő utolsó bástya"-jelenséget taglalta kifejtve, hogy ez mennyire túlterheli az egyházat, s a funkciók összekeveredéséhez vezet. Bodó Barna megállapítása, miszerint a szórványok ma számbeli többséget jelentenének Erdélyben, élénk vitát váltott ki. Szilágyi N. Sándor idézte a statisztikai adatot, mely szerint az erdélyi magyarság 56 %-a olyan településen él, ahol a lakosság több mint felét képezi. Péntek János kolozsvári tanszékvezető tanár arról a folyamatról beszélt, mely a művelt közmagyar nyelv kialakulásához vezetett. Trianon után a közmagyar már nem tölthette be egységesítő szerepét a nyelvváltozatok között, eltávolodás indult meg. Robbanásszerűen megnőtt a kölcsönszavak száma, a regionalitást nem ellensúlyozta a közmagyar nyelv, s a nyelv olyan változatai is regionalizálódtak, mint a szaknyelvek, melyek egységesülése korábban lezárult. A professzor a továbbiakban a nyelvi rendszer bomlásának jelenségeit taglalta. A művelődés és a néprajz kérdéskörének előadója Keszeg Vilmos volt. Csicsó Antal megjegyezte, hogy a moldvai csángókhoz csupán a népi kultúra vonalán kellene közeledni, nem a nemzeti tudat vonalán. A moldvai csángók kimaradtak a magyar nemzettéválás folyamatából, ezért reagálnak riadtan az ilyen közeledésre. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

1996. június 20.

Kolozsváron, immár saját székházában tartotta meg évi közgyűlését a Kriza János Néprajzi Társaság, jelen volt Erdély minden tájegységének képviselője. Elnöki beszámolót Pozsony Ferenc tartott, beszámolt a székház rendbehozataláról, a társaság archívumának és adattárának létrehozásáról, a társaság kiadványairól, a pályázatokról, a szakmai vándorgyűlésekről, végül a Kárpát-medencében élő néprajzkutatók nyári szemináriumáról, amelyet Illyefalván rendeznek meg. A népszokáskutatás időszerű faladatai Erdélyben gyűjtőcímmel hangzottak el az előadások. Az előadók között volt dr. Keszeg Vilmos /Kolozsvár/, dr. Balázs Lajos /Csíkszereda/, Nagy Olga /Kolozsvár/, Barabás László /Marosvásárhely/ és Pozsony Ferenc. A közgyűlésen köszöntötték a 75 éves Nagy Olga népmesekutatót és a 70 éves Kossuth-díjas Kallós Zoltán zenefolkloristát. /Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

1996. augusztus 21.

Kötő József az SZKT kolozsvári ülésén /júl. 13-14./ elhangzott előadásának szövegét közölte a hetilap, két folytatásban. Kötő József az 1989 után kialakult romániai magyar intézményrendszert tekintette át. A magyar nemzeti közösség önszerveződés jó irányban halad. Közel négyszáz egyesület és alapítvány létrehozta a maga szakágazati szövetségeit. Bíztató, hogy sok alapítvány jött létre, s újabban Illyefalva központtal alakulnak az alapítványok szövetségének körvonalai is. - Az országos könyvtárhálózat szervezését vállalja fel a Heltai Alapítvány, saját kft. működtetésével. Bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Betesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Reményik Sándor Szabadidőközpont, az EMKE kultúrcentrumai önellátóak Zilahon, Szilágysomlyón, Csernakeresztúron, Dicsőszentmártonban. Közel nyolcvan könyvkiadói engedéllyel rendelkező magyar vállalkozás és százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó magyar sajtóterméket előállító műhely, a most szerveződő elektronikus média mutatja, hogy jó úton vannak. Az oktatási hálózattal foglalkozik a Bolyai Társaság, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Collegium Transsylvanicum Alapítvány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületet Transszilván Tudományos Akadémiának tekinthető, amely posztgraduális ösztöndíjrendszerével, kutatóbázisainak /saját ingatlanban működő könyvtára kezelése/ létrehozásával sokat tesz új kutatónemzedék felneveléséért. A Kriza János Néprajzi Társaság az egyetemes magyar néprajz fontos műhelye, hozzájárul egy eljövendő Hungarológiai Intézet megalapozásához. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Társaság /EMKE/ saját szervezeteivel, társegyesületeivel /temesvári Ormós Zsigmond Társaság, szatmárnémeti Kölcsey Egyesület, nagybányai Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület, marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, székelyudvarhelyi Orbán Balázs Közművelődési Egyesület, háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Társaság/ igyekszik megteremteni a közművelődési infrastruktúrát, a magyar emlékházak, tájmúzeumok, kulturális központok létrehozása révén, emlékünnepségek szervezése, szobrok, emléktáblák avatása segítségével. Az EMKE tevékenységét elsősorban a szórványvidéken fejti ki. Az EMKE saját tagozatait fokozatosan szakszövetségekké fejlesztette, így létrejött a Barabás Miklós Céh /a hivatásos képzőművészek szervezete/, a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közönségszervezők Szövetsége, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Romániai Magyar Lapkiadók Szövetsége, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, a Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete. Önálló jogi személy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a Romániai Magyar Zenetársaság, a Romániai Magyar Pen Club, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság - gyakorlatilag tehát készen áll a romániai magyarságot átfogó kulturális intézményrendszer. - Az országos hatósugarú intézmények létrehozása nem egy elit szlogenje, mint egyesek állítják, hanem egy nemzeti közösség önkormányzatra való felkészülésének stratégiája. Ez nem jelenti az alternatív intézmények létrehozásának ellehetetlenítését. /Kötő József: Civil társadalmunk és intézményrendszere építésének dilemmája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14, 21./

1996. augusztus 21.

Kötő József az SZKT kolozsvári ülésén /júl. 13-14./ elhangzott előadásának szövegét közölte a hetilap, két folytatásban. Kötő József az 1989 után kialakult romániai magyar intézményrendszert tekintette át. A magyar nemzeti közösség önszerveződés jó irányban halad. Közel négyszáz egyesület és alapítvány létrehozta a maga szakágazati szövetségeit. Bíztató, hogy sok alapítvány jött létre, s újabban Illyefalva központtal alakulnak az alapítványok szövetségének körvonalai is. - Az országos könyvtárhálózat szervezését vállalja fel a Heltai Alapítvány, saját kft. működtetésével. Bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Betesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Reményik Sándor Szabadidőközpont, az EMKE kultúrcentrumai önellátóak Zilahon, Szilágysomlyón, Csernakeresztúron, Dicsőszentmártonban. Közel nyolcvan könyvkiadói engedéllyel rendelkező magyar vállalkozás és százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó magyar sajtóterméket előállító műhely, a most szerveződő elektronikus média mutatja, hogy jó úton vannak. Az oktatási hálózattal foglalkozik a Bolyai Társaság, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Collegium Transsylvanicum Alapítvány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületet Transszilván Tudományos Akadémiának tekinthető, amely posztgraduális ösztöndíjrendszerével, kutatóbázisainak /saját ingatlanban működő könyvtára kezelése/ létrehozásával sokat tesz új kutatónemzedék felneveléséért. A Kriza János Néprajzi Társaság az egyetemes magyar néprajz fontos műhelye, hozzájárul egy eljövendő Hungarológiai Intézet megalapozásához. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Társaság /EMKE/ saját szervezeteivel, társegyesületeivel /temesvári Ormós Zsigmond Társaság, szatmárnémeti Kölcsey Egyesület, nagybányai Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület, marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, székelyudvarhelyi Orbán Balázs Közművelődési Egyesület, háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Társaság/ igyekszik megteremteni a közművelődési infrastruktúrát, a magyar emlékházak, tájmúzeumok, kulturális központok létrehozása révén, emlékünnepségek szervezése, szobrok, emléktáblák avatása segítségével. Az EMKE tevékenységét elsősorban a szórványvidéken fejti ki. Az EMKE saját tagozatait fokozatosan szakszövetségekké fejlesztette, így létrejött a Barabás Miklós Céh /a hivatásos képzőművészek szervezete/, a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közönségszervezők Szövetsége, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Romániai Magyar Lapkiadók Szövetsége, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, a Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete. Önálló jogi személy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a Romániai Magyar Zenetársaság, a Romániai Magyar Pen Club, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság - gyakorlatilag tehát készen áll a romániai magyarságot átfogó kulturális intézményrendszer. - Az országos hatósugarú intézmények létrehozása nem egy elit szlogenje, mint egyesek állítják, hanem egy nemzeti közösség önkormányzatra való felkészülésének stratégiája. Ez nem jelenti az alternatív intézmények létrehozásának ellehetetlenítését. /Kötő József: Civil társadalmunk és intézményrendszere építésének dilemmája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14, 21./

1996. október 12.

A népi önéletírások értékes darabja Zsigmond Erzsébet Életem panaszos könyve /Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára, Kolozsvár, 1995, sajtó alá rendezte Keszeg Vilmos/ gazdagítja azt a sort, amit a Tamási Gáspár emlékezése, a Vadon nőtt gyöngyvirág jelentett és a nyoméba lépő többi könyv /Kiszáradt az én örömem zöld fája, Megszépült szegénység, Így teltek hónapok, évek, Pontot, vesszőt nem ismerek, de minden szó igaz. /Bölöni Domokos: Kicsi Magyar Bözsi siratója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12-13./

1996. október 23.

Háromnapos konferencián tanácskoztak /okt. 11-13/ a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, valamint a Kriza János Néprajzi Társaság tagjai Bihardiószegen és Székelyhídon. Összesen huszonnyolc tudományos dolgozatot olvastak fel helytörténeti, honismereti és néprajzi tevékenységük köréből. Azért tartották a konferenciát a két érmelléki faluban, mondta el Dukrét Géza földrajztanár, az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ országos elnöke, mert ezen a tájon még nem tartottak ilyen értekezletet, emellett Székelyhídon nemrég megnyílt a halászat és a vadfogás múzeuma. Az egyik előadó, Fazekas Lóránt /Szatmárnémeti/ Partium 14 néprajzi tájegységét ismertette, majd felsorolta, kik végeztek és végeznek kutatásokat ezen a vidéken. Dánielisz Endre /Nagyszalonta/ a bihardiószegi táncszokásokat ismertette. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 23./ Bihardiószeg valamikor színmagyar település volt, most már 6500 lakosának csak a fele magyar. A házigazda itt Gellért Gyula érmelléki esperes, a tiszteletes Gellért Sándor költő fia. Dukrét Géza az EKE országos elnöke, emellett a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke is. Ez a bizottság a műemlékek és emlékhelyek feltárását és felleltározását végzi. Balogh Ferenc kolozsvári mérnök, Balogh Edgár fia, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke a tájházak fontosságát ecsetelte. Pávai Gyula /Arad/ Arad szobrairól beszélt, Pálkovács István az Árpád-kori Temesvár történetét körvonalazta, Venczel Márton /Nagyvárad/ Püspökfürdő élővilágát ismertette, Tavaszi Hajnal a barátkai missziós telep történetét taglalta, Kovách Géza /Arad/ Kézművesség a Bánságban címmel tartott előadást. Magyari Etelka Arad és Temesvár környékének helységnév-mondáival foglalkozik már hat éve. /Bodnár Gyöngyi: Hagyományaink nyomában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./

1997. április 1.

Sepsiillyefalván a csángó sorskérdések témakörében a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a Kriza János Néprajzi Társaság harmadik alkalommal rendezte meg konferenciáját. Az első napon elhangzott, hogy sem a kutatás, sem a tudomány nem tud segíteni a moldvai magyarság súlyos helyzetén. Még abban sem tudtak megegyezni, hogy milyen eszközökkel lehetne valamit tenni a csángókért, hiszen arról sincs adat, hogy közülük ki szeretne magyarul tanulni, ki szeretné visszanyerni magyar identitását. A Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajzos diákjai azt állították, hogy csak asszimilálódásukat érdemes segíteni, mert szerintük a csángók nagy része nem akar magyar maradni. Nem fogadható el a hideg tudományos kutatás, szögezte le a diósszéni Petrás Mária, hiszen magyar testvéreinkről van szó. A pusztinai Nyisztor llona hozzátette: ahelyett, hogy anyagiakkal segítették volna a csángókat, a támogatás a szavak szintjén maradt. /(benkő): Csángó tanácskozás. Segítsük a beolvadást? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 1./

1997. április 26.

Ápr. 26-án Kolozsváron tartotta meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület éves közgyűlését. Benkő Samu elnöki beszámolójában leszögezte: "Jogaink visszaszerzésében nem történt változás. Ez a tényállás." Még mindig az anyanyelvi oktatási rendszer visszaállítása a legégetőbb gond, ugyanúgy mint hét évvel ezelőtt. A kulturális javak visszaigénylése is fontos követelés. Az EME taglétszáma jelenleg 3125 fő, és önerőből alig 5 %-át képes előteremteni a tevékenységéhez szükséges anyagiaknak. Az EME kiállt a Bolyai Egyetem mellett, felmerült az alkotmány megváltoztatásának szükségessége is: a magyar nyelv csak úgy használható természetességgel, ha az ország második nyelvének fogadják el. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége alelnöke bejelentette, hogy szervezete 200 ezer forinttal támogatja idén az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, emellett a Bolyai Egyetem érdekében tudományos titkárságot nyit Budapesten és Kolozsváron, és külön programot indít a nagycsaládosok megsegítésére.Kötő József, az RMDSZ alelnöke kifejtette, hogy a romániai magyarság a felsőoktatás megteremtésében három forrásra támaszkodhat: az állami költségvetésre, az önszerveződésre és az anyaországi támogatásra. Májusra várható az új oktatási törvény elfogadása, júniusban pedig az RMDSZ szakemberei befejezik a jelenlegi hazai magyar tanügy felmérését. Zárszavában Benkő Samu hangsúlyozta: az önálló magyar egyetem ügyében a törvényes magyar szervezeteknek, tehát az egyházaknak, a megválasztott politikai képviselőknek és az erdélyi művelődési intézmények választott testületeinek a véleménye lehet perdöntő. Az önálló magyar egyetem, a magyar főiskolai rendszer ügyében nem dönthet a Babes-Bolyai Tudományegyetem szenátusa. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./ Kiss András főtitkári jelentésében elmondta, hogy beindult az EME nagyváradi fiókegyesülete is. Az EMÉ-nek három főállású kutatója van, két könyvtárrészlegük: a Jordáky Lajos Könyvtár és a nyelv-és történettudományi szakkönyvtár, kialakulóban van a kézirattár. Felelevenítették a vándorgyűlések hagyományát, 1996-ban Szilágysomlyón volt az első. Az EME rendszeresen megjelenő kiadványai: Erdélyi Múzeum, Múzeumi Füzetek /Természettudományi és Matematikai Szakosztály évkönyve/, Orvostudományi Értesítő /Orvostudományi Szakosztály szemléje/, Erdélyi Tudományos Füzetek. Az Emlékkönyv Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára című kötet egyúttal a romániai magyar történeti kutatás eredményeinek bemutatása is. - Jelentős az öt egyéves ösztöndíj, melyet a Magyar Tudományos Akadémia ajánlott föl az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek. A magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium posztgraduális ösztöndíjakat biztosít. Az 1990-1995 között hosszabb időre kiküldött 25 ösztöndíjas közül 13 nem tért vissza. 1996-ban különböző adományok gazdagították az egyesületet. Kiemelkedő Szabó T. Attila hagyatéka, bútorzattal együtt, dr. Kós Károly hagyatéka, Nagy Jenő, az EME volt titkára hagyatéka. Két utóbbi néprajzi tárgyú hagyatékát az egyesület a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyezte el. Pataki József történész szakkönyvtári és kéziratos hagyatéka szintén az EME tulajdonába került. Magyarországi könyvtárak szintén adományoztak könyveket. Kiss András megjegyezte, hogy az ismeretek hiányának tekinti a magyar kormányzati feladatokkal megbízott személy részéről annak jelzését, hogy a magyarországi támogatás - amelyet az első világháborút követően minden felelős és legális kormányzat erkölcsi kötelességének tartott - a jövőben átháramlana az itteni kormányra. - Az EME pert indított a Kolozsvár főterén álló Wass Ottilia házért, keresetét az Ítélőtábla elutasította. Nemzetközi bírósághoz fognak fordulni. - AZ EME-házban van az egyesületi elnök irodája, továbbá több szakosztály és könyvtár, az EME titkársága a római katolikus egyháztól bérelt lakrészben van, ott van továbbá a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály és másik szakosztály is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr.23./

1997. június 1.

A Kriza János Néprajzi Társaság máj. 31-én és jún. 1-jén Nyárádszeredában tartotta meg vándorgyűlését Tavaszi népszokások címmel. Pozsony Ferenc elnök, egyetemi előadó megnyitója után kezdődtek az előadások, melyen anyaországiak is szerepeltek, köztük Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa. A résztvevők kiránduláson ismerkedhettek meg a környék nevezetességeivel. Berekkeresztúron a református templomot tekintették meg, a tornya vakolatába vésett, 1580 körüli rovásírásos feljegyzéssel, melyet Ráduly János, e téma kutatója mutatott be. Nyárárdszentmártonban a hétszáz éves templomot láthatták és az 1673-ban készült székely kaput, Mikházán az 1678-ban elkészült templomot, Nyárádremetén a templomban őrzött, fából faragott híres feszületet, amely az 1500-as években került ide eredeti helyéről, Marosvásárhelyről, a Vártemplomból. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 211-235




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998