udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 39 találat lapozás: 1-30 | 31-39
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: MTA Tortenettudomanyi Intezet

1995. február 15.

A Román Akadémián /Bukaresti Tudósok Háza/ és Nagyváradon az egyetemen 1994. okt. 11-15-e között tartotta ülését a román-magyar történész vegyes bizottság. Ezt a bizottságot 1970-ben hozták létre, működése azonban nehézségekbe ütközött, ezért 1982-ben a bizottság megszakította üléseit. A kollegiális kapcsolatok felvételére 1990-ben kerül sor. Először 1992/93-ban tartottak egy "tisztázó" jellegű találkozót Bukarestben és egy "bevezető" ülést Budapesten, illetve Veszprémben. 1994-ben először tartották meg a rendes évi ülést. A napirenden a következő két téma szerepelt: Mihai Viteazul személyisége és A városok fejlődése a közép-délkelet-európai térségben a XIX: századig. A vegyes bizottság román elnöke Camil Muresanu, a Babes-Bolyai Egyetem professzora, magyar elnöke dr. Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese volt. A következő ülésszak Magyarországon lesz. A tanácskozásról beszámoló dr. Alexandru Porteanu professzor, a vegyes bizottság román alelnöke érthetetlennek tartja, hogy a magyar és a román sajtó nem számolt be erről az összejövetelről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./ A Romániai Magyar Szó beszámolt erről tavaly , hozzátéve, hogy a legutóbbi, 1993 tavaszán megtartott találkozón a két ország történelemkönyveiről folytattak eszmecserét: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. okt. 18./

1996. március 16.

A bukaresti Nemzetközi Jog és Nemzetközi Kapcsolatok Egyesületének /ADIRI/ szervezésében márc.15-16-a között "A francia-német megbékélés a Románia és Magyarország közötti történelmi megbékélés távlatában" címmel nemzetközi értekezletet tartottak. Iliescu elnök üzenetét Melescanu külügyminiszter olvasta fel. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 14., 740. sz./ Dr.Walther Althammer, a müncheni Dél-Kelet Európa Társaság elnöke hangsúlyozta, hogy a román-magyar megbékélés egyik fontos feltétele a kisebbségi törvény elfogadása. A megbékélést nem szolgálja az sem, hogy a román diplomácia Erdély történelméről egyoldalú, kétes hitelű füzetet terjeszt külföldön, ezt ő is kézhez kapta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 18., 741. sz./ A tanácskozás résztvevői tiszteletére rendezett fogadáson /amelyre a magyarországi sajtó képviselői nem kaptak meghívást/ Iliescu elnök kifejtette, hogy a két ország közötti állandó párbeszédet tart szükségesnek, majd hozzátette, hogy a "nincs szorosan vett kisebbségi kérdés". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18., Népszabadság, márc. 18./ Mircea Malita akadémikus ismertette a román-magyar megbékélésnek az általa készített megalapozását /munkája élvezi a román vezetés támogatását/. Malita elmélete szerint a kisebbség etnikai alapon szerveződő pártjai viszont zavaró tényezőt jelentenek, mert - szerinte - A szeparatista jelszavakkal, az abszurd kisebbségi szervezeti elemel szorgalmazásával" a román-magyar államközi akciót veszélyezteti. Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese Malitának válaszolva emlékeztetett arra, hogy a múlt századvég magyar államában is volt Román Nemzeti Párt, amely politikai tárgyalásokat folytathatott a magyar kormánnyal. Az RMDSZ létét sokszor a védekezési kényszer teszi szükségessé. Funar magyarellenes provokációi bizonyítják, hogy a kisebbség nem mondhat le etnikai alapon szervezett pártjáról, állapította meg Szász Zoltán. A bukaresti tanácskozást márc. 15-re időzítették, amikor a magyarok ünnepi megemlékezéseken vettek részt. Emiatt a tanácskozás megnyitóján a száz vendégből négy magyar volt jelen. Chatherine Durandin, a Franciaországban működő Keleti Nyelvek és Civilizációk Intézetének képviselője úgy vélekedett, hogy a romániai magyarság miatt háromoldalú egyezmény megkötése szükséges. A konferencia utáni fogadáson Iliescu elnök a német résztvevők előtt kifejtette: Erdélyben vannak és lesznek is magyar iskolák. Nem ez a helyzet Magyarországon, folytatta az államfő, ahol néhány évtizede még 250 ezer román élt, most alig vannak tízezren és egyetlen középiskolájukban, Gyulán a román idegen nyelvként tanulják, a többi tantárgyat magyarul kell elsajátítaniuk. /Neumann Ottó: Minta egy történelmi megbékéléshez. = Magyar Hírlap, márc. 22./

1996. augusztus 4.

A honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából megtartották a magyar történészek konferenciáját a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Történészek Világszövetsége és az MTA Történettudományi Intézete rendezésében. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke leszögezte: a magyar történettudomány feladata az, hogy a sokszínű, egységesülő Európában megtalálja a magyarság helyét. Elmondta, hogy a történelemtudomány megjelenítése, népszerűsítése teljes egészében hiányzik a televízióból és a rádióból. Jakó Zsigmond kolozsvári professzor az erdélyi magyar történetírásról beszélt. Hangsúlyozta, hogy csak a magyar történettudomány tudja egységként kezelni a Kárpát-medence történetét, ezért különösen fontos, hogy az erdélyi és magyarországi történészek együttesen dolgozzák fel a közös forrásörökséget. A konferencián szekcióülések is voltak, az egyiken az összehasonító kisebbségtörténetet vitatták meg, a másikon a magyar történetírás és történelemoktatás határokon túli helyzetét tekintették át. Az utóbbival kapcsolatban Szász Zoltán történész elmondta, a legfontosabb feladatnak a kisebbségek politikai és történeti tudatának ápolását tekintették. Megtartották az 1989-ben alakult, elsősorban a határokon túli magyar történészeket tömörítő Magyar Történészek Világszövetségének tisztújító közgyűlését is. A szervezet vezetése változatlan maradt: tiszteletbeli elnöke Király Béla, a két társelnök Jakó Zsigmond és Deák István. A választmány tagjai közé kerültek többek között Benkő Samu, Jeszenszky Géza, Ormos Mária és a japán történésznő, Kumiko Haba. A megjelentek elfogadták a szervezet névváltoztatását, új neve: Magyar Történészek Nemzetközi Társulata. Elhatározták, hogy szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a Magyar Történelmi Társulattal. Jakó Zsigmond a szervezet legfontosabb feladatának a közös munkát jelölte meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

1996. október 26.

Okt. 26-án Történelmi érvek a politikai vitában és ezek hatása a többségi-kisebbségi nemzeti együttélésben címmel rendezett kerekasztal-tanácskozást a PER /Project on Ethnic Relations/ Alapítvány marosvásárhelyi irodája. Az amerikai PER által még 1993-ban megfogalmazott KONA nyilatkozat - etnikai konfliktusok megelőzésére tett javaslatok - vitáján jelen volt Pók Attila a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetétől, Mélykúti Ferenc a magyarországi PER részéről, Allen Kassof, a PER elnöke, Livia B. Plaks, a PER ügyvezető elnöke, Larry Watts, a PER bukaresti képviselője, Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Alapítványtól, Spielmann Mihály a marosvásárhelyi Teleki Tékától, Paul Filippi nagyszebeni történész és mások. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 30., Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

1997. február 22.

Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója tekintette át a magyar-román viszony ezer évét a vele készült beszélgetésben. Történészi tapasztalata, hogy csakis a pozitív közös élmények hosszú sora hozhat eredményeket. El kell jutni oda, hogy tudjuk a sérelmeket megbocsátani. /Népszabadság, febr. 24./

1997. augusztus 22.

Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum volt a házigazdája a II. összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpóziumnak, melynek rendezői közé tartozott az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Magyar Történészek Nemzetközi Társulata. Az első találkozót 1996-ban tartották, és akkor úgy döntöttek, hogy a következő öt évben minden alkalommal másik magyar kisebbség ad otthont a tanácskozásnak. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet- Nyelv és Történelemtudományi Szakosztályának elnöke nyitotta meg a szimpóziumot. Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója a város történetéről, Popély Gyula, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatója a csehszlovák nemzetállam megteremtéséről beszélt, elmondta, hogy 1918 őszétől 1920 decemberéig több mint 106 ezer magyart űztek el. Bárdi Nándor /Budapest/ Javaslatok, tervek, dokumentumok az erdélyi kérdés rendezésére 1918 és 1940 között című előadásában a korabeli határrevíziós törekvésekről közölt adatokat. Szarka László /Budapest/ a magyar kisebbségek ügyének az 1946. évi párizsi békekonferencián való tárgyalásáról értekezett. Molnár Imre /Budapest/ Csehszlovákia egyházpolitikájáról szóló dolgozatát ismertette. Több előadó szerepelt még az első napon, köztük Mirnics Károly a Vajdaságból, Vincze Gábor Szegedről, Bíró A. Zoltán Csíkszeredáról. Másnap a kisebbségi múlt a helytörténetírásban gyűjtőcímmel folytatódott a tanácskozás. Többek között B. Kovács András: A Gömör-kutatás múltja és jelene, Mák Ferenc /Budapest/: A vajdasági honismeret kialakulása című előadása hangzott el. Végül a magyar kisebbségek történeti forrásai témakört tárgyalták. Hermann Gusztáv a székely nemzeti láda mítoszával foglalkozott, Sass Péter /Budapest/ az Erdélyi Katolikus Státus, a kolozsvári egyházi levéltárak helyzetét mutatta be, Vadkerty Katalin a "hontalanság éveire" vonatkozó szlovákiai forrásokról, Oláh Sándor az ötvenes évek székelyföldi átalakulásának helyi forrásairól, Páll Antal Sándor a három székelyföldi levéltárról beszélt. Vékás János ismertette munkáját /vajdasági magyar kisebbségi kronológia/, végül Dippold Péter munkahelyét mutatta be: Teleki László Alapítvány könyvtára, Közép-Európa adatbank. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 26., Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./

1998. április 28.

Három évre szóló kisebbségkutatási programot indít májustól a Magyar Tudományos Akadémia. Glatz Ferenc, az MTA elnöke az MTA Kisebbségkutató Műhelyének ápr. 27-i ünnepélyes megnyitóján elmondta, hogy a kisebbségi kérdéssel néhány önálló tudóscsoport foglalkozik, az MTA új műhelye szeretné ezeket a munkákat összehangolni. Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója Szarka Lászlóval együtt vezeti a műhelyt. Az első programok között szerepel többek között a határon túli magyarok nyelvhasználata és a cigányság foglalkoztatási problémái. Az akadémiai programra tízmillió forintot különítettek el. /Magyar Hírlap, ápr. 28./ A műhely által támogatott első programok között van: A határon túli magyar kisebbségek jogi helyzete az 1989. évi fordulatit követő évtizedben /Bíró Gáspár, Gyurcsík Iván/, A kelet-közép-európi magyar kisebbségek történetének kronológiája /Bárdi Nándor/, Kelet-közép-európai kisebbségi autonómiatervek és a működő kisebbségi autonómiák Nyugat-Európában /Joó Rudolf/.

1998. május 30.

Háromnapos magyar-román történésztanácskozás kezdődött Szatmárnémetiben, a folytatást Zilahon és Nyíregyházán tartják. A konferencia témája: 1918, korszakvég és korszakkezdet. Számos hazai és magyarországi történész tartott előadást, többek között Litván György, Hajdu Tibor és Szász Zoltán Magyarországról. A konferenciát dr. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, a magyar-román történelmi vegyes bizottság elnöke nyitotta meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 30-31./

1998. június 4.

Máj. 27-29-e között Szatmárnémetiben, Zilahon és Nyíregyházán 1918 korszakvég, korszakkezdet címmel magyar-román történésztalálkozót tartottak. A konferencia társelnöke Szász Zoltán történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója volt, aki hangsúlyozta: "Ha előre akarunk lépni, akkor a kialakult nemzeti sztereotípiákkal szakítanunk kell. Kellő empátiával és kölcsönös megértéssel ez elérhető." Pozitív jelzés, hogy egy éven belül másodszor kerül sor ilyen találkozóra, állapította meg. /Sike Lajos: Egy történész - két interjú. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

1999. április 1.

A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság meghívta Pálffy Gézát, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársát, aki Erdély önállóságának fénykoráról tartott előadást. /Lokodi Imre: Kemény Zsigmond Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./

1999. augusztus 2.

Hermann Gusztáv Mihály muzeológus /Székelyudvarhely/ ismertette A többség kisebbsége /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999. Múltunk Könyvek sorozat. Alcím: Tanulmányok a székelyföldi románság történetéről/ című tanulmánykötetét. A többség kisebbsége annyit jelent, hogy az államban többségben levő etnikum, a románság bizonyos területen kisebbségbe kerül. Ez a terület a Székelyföld. A románság a Székelyföldön kisebbségben van, kisebbségben volt, a kötet erről szól. Hermann Gusztáv Mihály a kutatáshoz megszerezte az MTA mellett működő Történettudományi Intézet támogatását. A román történetírás ezt a kérdést a maga tudományidegen, nemzeti álláspontjáról közelítette meg, a magyar történetírás érthetetlen szemérmességgel, mint kényes kérdést, agyonhallgatta. Akadtak neves magyar kutatók, akik megpróbálták lebeszélni a kutatásokról. Háromszék, Csík, Udvarhely plusz az esettanulmányok: gyakorlatilag majdnem az egész Székelyföld megjelenik a kötetben. Marosszék viszont kimaradt, mert a Maros- és Aranyosszéket ismertető átfogó tanulmány nem készült el. A kutatás folytatódik. A Székelyföldre telepedett románok arányszáma lényegesen kisebb annál, mint amit erről a román nemzeti propaganda terjeszt, de jóval nagyobb, mint ami a magyar köztudatban él. A székelyföldi román népelem a XVI. századtól kezdődően áramlott be erre a területre. A kutatási program vezetője, a társszerkesztő Hermann Gusztáv Mihály. /Oláh István: Az Osszián-daloktól a kenézségig. Románok a Székelyföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

1999. szeptember 12.

Szeptember 12-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában a magyar tudományosság képviselői köszöntötték Imreh István professzort 80. életéve betöltése alkalmából. Az EME nevében Benkő Samu elnök méltatta Imreh professzor történettudósi kvalitásait és a kiemelkedő alkalmakkor használatos Mikó-serleggel köszöntette fel az ünnepeltet. A román tudományosság nevében Camil Muresan egyetemi tanár szólt Imreh István érdemeiről. Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója tolmácsolta Glatz Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének üdvözletét és biztosította az erdélyi magyar tudós társadalmat: a magyar akadémia a jövőben is mindent megtesz az együttműködésért és a szakmai jellegű segítség megadásáért. Átadták az ünnepeltnek az Imreh István emlékkönyvet, mely tanítványai, barátai és tisztelői írásait, tanulmányait tartalmazza. /Sas Péter: A 80 esztendős Imreh István köszöntése. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

1999. október 22.

Okt. 21-én kezdődött el Nagyváradon a román-magyar történész vegyes bizottság soros ülése. A bizottság évente-kétévente ülésezik. Immár újból rendszeresen tartják a kapcsolatot, a nyolcvanas években érdemben nem dolgozhattak a politikai helyzet miatt - mondta a magyar tagozat elnöke, Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója. A találkozón négy budapesti történész, továbbá kolozsvári, nagyváradi és bukaresti szakemberek - közöttük Camil Muresanu egyetemi tanár, a bizottság román tagozatának elnöke - tartanak előadásokat. Az idei megbeszélés témája: az Európa-szemlélet a román és a magyar kultúrában, történetírásban az elmúlt századoktól napjainkig. Okt. 23-án kirándulással ér véget a találkozó. /Haraji Tóth Hajnal: Román-magyar történésztalálkozó. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 22./

1999. október 28.

Nemrégiben Nagyváradon ülésezett a román-magyar történész vegyes bizottság. Dr. Alexandru Poroeanu egyetemi tanár, a bukaresti Nicolae Iorga Intézet munkatársa elmondta, hogy érdekes megbeszélések hangzottak el. A bizottság román és magyar tagozata jól együttműködik. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, a vegyes bizottság magyar tagozatának elnöke kifejtette, végignézték, hogyan értelmezték a térség lakói az elmúlt évszázadok során az európai kapcsolatok rendszerét. /Európa-szemléletről a történésztalálkozón. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 28./

2002. április 10.

A magyar állam és a nemzetiségek 1848-1993 /Napvilág Kiadó, Budapest/ címmel jelentetett meg jogszabályokból és más dokumentumokból válogató forrásmunkát Balogh Sándor és Sipos Levente szerkesztésében. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója a 750 oldalas kötet budapesti bemutatóján azt emelte ki: különös jelentősége van a kiadványnak ma, amikor mind jobban felértékelődnek az eredeti dokumentumok. /A magyar állam és a nemzetiségek 1848-1993. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./

2002. december 12.

Négy évvel ezelőtt, 1998. dec. 17-én alapította a magyar kormány a határon túli magyar oktatás támogatására az Apáczai Közalapítványt. Ez alkalomból kerül megrendezésre dec. 13-14-én az első Apáczai Konferencia Budapesten, a Balassi Bálint Intézetben. A konferencia védnökei: Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Hiller István, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára és Glatz Ferenc, a Történettudományi Intézet főigazgatója. A rendezvény meghívottjai annak a közel 110 határon túli szervezetnek a képviselői, akik oktatási projektjét az elmúlt két esztendőben támogatta az alapítvány. Részt vesz többek között az Oktatási Minisztérium, az MTA, a Miniszterelnöki Hivatal, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Szociális és Családügyi Minisztérium, a Foglalkoztatás- és Munkaügyi Minisztérium, az Illyés Közalapítvány képviselője. Ez alkalommal mutatkozik be König Sándor, az Apáczai Közalapítvány kuratóriumának leendő elnöke. Első ízben osztják ki az Apáczai Érem kitüntetést, melyet a határon túli magyar oktatásügyért végzett kimagasló tevékenységek elismerésére alapítottak. Két kitüntetett lesz: Berényi Dénes, az Apáczai Közalapítvány leköszönő elnöke a közalapítvány beindításában vállalt munkájáért és Szegedi László erdélyi (Kőhalom) református lelkész a szórványoktatásért végzett tevékenysége elismeréséül. A szekcióüléseken a következő kiemelt témákat vitatják meg: a határon túli bentlakások létrehozása, működtetése; az állami oktatási rendszeren kívül eső oktatási tevékenységek fejlesztése, valamint a közép- és felsőfokú szakképzés fejlesztése. Csete Örs irodaigazgató bemutatja a Forrástérkép Adatbázist, amely a közalapítvány 1999-2002 közti valamennyi projektjét tartalmazza. A kétnapos tanácskozás következtetéseit záródokumentumban fogalmazzák meg. /(Guther M. Ilona): Első Apáczai Konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

2003. január 7.

Két okfejtés volt a Népszabadságban a dec. 1-jei Kempinski szállóbeli román-magyar "miniszterelnöki koccintásról", Aczél Endre (dec. 3.) és Tamás Gáspár Miklós (dec. 5.) tollából. Tamás is hangsúlyozza azt, hogy Erdély sorsa nem az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román népgyűlésen dőlt el. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában kiadott Erdély rövid története (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993) adatai szerint "a gyulafehérvári gyűlés 1228 delegátusa elfogadta az egyesülést". Tamás állításával szemben a gyűlésen csak a románok képviselői vettek részt, a szászokéi nem. Az erdélyi magyarok 1918. dec. 22-ére összehívták a kolozsvári nagygyűlést. Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonult román királyi csapatok parancsnoka azzal fenyegetőzött, hogy ágyúival fogja a gyűlést szétkergetni. A tragikus sorsú Apáthy professzor szervezésében "mégis nagy tömeg, mintegy 40 ezer ember gyűlt össze, köztük a román szocialisták és a bánsági svábok képviselői, mivel ők, éppúgy mint a szászok, egyelőre ugyancsak a magyar állam keretében kívántak megmaradni". Kincses vitatja TGM állítását, ugyanis Erdély elszakadásáért nem lehet a román jobbágyok magyarok általi elnyomását okolni, mivel a jobbágyrendszert már 80 évvel korábban, még 1848-ban eltörölték. A román közgondolkodás azt tartja, hogy 1918. december 1-jén egyesült Erdély Ó-Romániával. A Kempinski-beli ünnepségen való részvételével ezt a legendát támasztotta alá a magyar vezetés. Ha a területi revízióval kapcsolatos román félelmeket már nem kell eloszlatni, kérdés, a Kempinski-beli gesztussal miért kellett keserűséget okozni szinte a teljes romániai magyarságnak? Két, odahaza népszerűtlen tisztségviselő (Kelemen Atilla képviselőházi és Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető) részvétele, nem a romániai magyarság december elsejéről vallott véleményének módosulását, hanem a romániai magyar közvéleménnyel mit sem törődő RMDSZ-vezetőség politizálását minősíti, hangsúlyozta Kincses Előd. Egyetért Aczél Endrével, az erdélyi származású Medgyessy Péter miniszterelnök átlépte a Rubicont - de a Maros partjáról e lépés vitathatónak látszik. Jó lenne már látni azt, hogy a román vezetés mikor lépi át a romániai magyarság sérelmeire gyógyírt adó Rubicont - írta Kincses. /Dr. Kincses Előd ügyvéd (Megjelent a Népszabadságban): A Rubicon és a Maros. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 7./

2003. október 18.

Kiegyezés, közmegegyezés, nemzeti minimum a Kárpát-medencében címmel rendezett emlékülést okt. 17-én Deák Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából az RMDSZ Bihar megyei szervezete. Glatz Ferenc akadémikus, a Történettudományi Intézet igazgatója haza bölcsének személyiségét, életútját elemezte. Dávid Ibolya MDF-elnök előadásában kifejtette, a realitásérzék, a szellemi-kulturális háttér és a moralitás tették Deák Ferencet maximálisan alkalmassá azon történelmi feladatra, amelyet beteljesített. A kiegyezésről szólva Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette, bár gyakran kissé szégyenkezve gondolunk erre a történelmi pillanatra, az 1867-es kiegyezés "szükséges jó" volt. Napjainkban Erdélyben először egymással kellene kiegyezniük a magyaroknak - értékelte Markó a jelen politikai helyzetet. "Ha egy közösség nem tud megegyezni saját sorain belül, hogyan tudna akkor a többségi románsággal? Aki azt hiszi, hogy az európai fórumok meg fogják határozni a kiegyezés feltételeit, téved" - jelentette ki az RMDSZ-elnök. Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke a koszovói és a vajdasági helyzetet hasonlította össze, míg Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára annak a meggyőződésének adott hangot, hogy "ha nem lesz magyar-magyar, és magyar-román kiegyezés, nem lesz európai segítség." /Pengő Zoltán: Deák Ferenc-emlékünnep Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

2003. november 19.

Glatz Ferencet, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatóját, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzorát nov. 18-án a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) díszdoktorává avatták. Az eseményen részt vett Szabó Árpád unitárius és Mózes Árpád evangélikus püspök, Cseh Áron, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja, Szilágyi Pál, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, valamint az egyetem magyar oktatói. Méltató beszédében Csucsuja István, a BBTE Történelem és Filozófia Karának dékán-helyettese elmondta, hogy a magyar tudós kitüntetése a kolozsvári egyetem számára művelődéstörténeti esemény, amely tovább erősíti a romániai és a magyarországi felsőfokú oktatás közötti együttműködést. Glatz előadásában hangsúlyozta, hogy a BBTE Közép-Európa egyetlen háromnyelvű egyeteme, ahol a román mellett magyar és német nyelven is folyik az oktatás. Felhívta a figyelmet a nemzetközi fórumokon ismertetett javaslatára, miszerint a közép-európai térségben az etnikai konfliktusok kezelésére közös magatartáskódex kidolgozására lenne szükség. Glatz Ferenc elmondta: mind a románokban, mind a magyarokban megvan a hajlandóság arra, hogy az évszázados etnikai ellentéteket feloldják. A történész szerint ebben a folyamatban rendkívül fontos szerepet töltenek be a multikulturális egyetemek. /B. T.: Többnyelvű intézmények az esélyegyenlőségért. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

2004. január 20.

Markó Béla tanulmányáról vitáztak január 19-én a budapesti Teleki László Alapítvány találkozóján. „Ez az első alkalom, hogy egy politikus nyíltan kimondja azt, amire eddig csak utalások történtek: Magyarországnak nincs egységes nemzetstratégiája” – jellemezte Kántor Zoltán, a budapesti Teleki László László Alapítvány kutatója Markó Béla RMDSZ-elnök tanulmányát, melyben a magyarországi értelmiséget szólítja meg. A szervezők szándékosan nem politikusokat hívtak meg, hanem a kisebbségi kérdéssel régóta foglalkozó szakértőket. Markó Béla vitaindítóját követően a felkért szakértők az RMDSZ-elnök által felvetett kérdésekre reflektáltak. Balogh András elmondta, meglátása szerint az utóbbi években szűnt meg az a konszenzus, amely a magyarországi pártok között a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben a kilencvenes években létezett. Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének vezetője és Szász Zoltán, az MTA Történelemtudományi Intézetének kutatója nem értettek egyet a Markó-tanulmány azon tételével, miszerint az erdélyi magyarság megosztottsága magyarországi sugallatra alakult ki. „Egy másfél milliós közösségtől nem várható el, hogy az azt alkotó valamennyi egyén azonos véleményen legyen bármilyen kérdésben. A megegyezéshez szükséges minimumot ennek a pluralizmusnak a keretében kellene megtalálni” – hangsúlyozták a felkért szakértők. A jelen levők egyetértettek a közös nemzetstratégia kialakításának szükségességében, ennek gyakorlati megvalósíthatóságával kapcsolatban többnyire szkeptikusnak mutatkoztak. /Salamon Márton László: Kerekasztal a nemzetstratégiáról. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./

2004. augusztus 21.

Rajtunk áll, hogy az európai integráció valamennyiünk számára sikerrel járjon, s valamennyien nyertesei lehessünk – hangsúlyozta köszöntőjében Mádl Ferenc köztársasági elnök Budapesten, az Országházban, ahol államalapító Szent István király ünnepe alkalmából állami kitüntetéseket adott át. A legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét az államfő Glatz Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagjának, az MTA Történettudományi Intézet Igazgatójának és Frunda Györgynek, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátorának adományozta. (Frunda nem szakította meg egyiptomi nyaralását, az elismerést később veszi át.) A kitüntetettek között van Mózes Árpád evangélikus püspök, aki a közel fél évszázados lelkészi szolgálatáért, kiemelkedő egyházszervező munkásságáért, valamint Tempfli József, római katolikus megyéspüspök, aki az erdélyi magyarság érdekében végzett több évtizedes kiemelkedő egyházszervező munkássága elismeréseként kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét (polgári tagozat). /Frundáé a legmagasabb magyar állami kitüntetés. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

2005. július 15.

Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója Felvidékről települt át Magyarországra. „Az erdélyiek azt mondják, kijönnek Magyarországra, mások azt mondják, hogy bejönnek, mi, felvidékiek átmentünk.” „A jelenlegi Magyarország az erdélyi, vajdasági, szlovákiai, kárpátaljai átköltözött értelmiségiek nélkül valószínűleg a mainál is jóval érzéketlenebb lenne a kinti magyar világ iránt.” – vallja. „A magyar nemzeti közösség történeti, nyelvi, kulturális egysége minden szétfejlődés, különbség, akadály ellenére ma is szociológiailag bizonyítható tény. A nemzetállami szerkezeteknek, kalodáknak a következménye, hogy a magyarországi magyarok egyötöde kizárólag a magyarországi magyarok közösségeként képzeli el a magyar nemzetet. A másik négyötöd érzékeli ugyan a különbségeket, de fontosnak, a jövő szempontjából is meghatározónak tartja a Magyarországon kívül élőkkel kialakítandó viszonyt. A két pólus közt pedig ott vannak a visszafogott érdeklődők, a közömbösek, a tájékozatlanok és az érdektelenek. Hasonlóképpen a kisebbségi magyar világban is sokféle magatartással találkozunk. A két és fél millió kisebbségi magyarból 840 ezren váltották ki a magyar igazolványt.” Szarka László /sz. Klobusic, 1953/ a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem-magyar szakot végzett. 1994-ben doktorált az MTA Történettudományi Intézetében. Kutatási területe a nemzetiségi kérdés Magyarországon és Közép-Európában a 19–20. században. Számos, ebben a témában íródott könyv szerzője, szerkesztője. 1990–1999 között a Regio folyóirat felelős szerkesztője, 2000-től a Magyar–Szlovák Történész Vegyes Bizottság magyar tagozatának elnöke, 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. /Soó Éva: Az erdélyi magyar mindennap népszavaz. = Krónika (Kolozsvár), júl. 15./

2006. február 22.

Jakó Zsigmond professzor összegező hozzászólása olvasható az Erdélyi Múzeum újabb számában, mely az MTA Történettudományi Intézete és az Erdélyi Múzeum-Egylet 2004. október 20-21-én Kolozsváron Erdély a magyar középkorkutatásban címmel tartott konferenciáján hangzott el. A professzor megállapította, utoljára ilyen közös tudományos tanácskozást az anyaországi és az erdélyi történészek 1941-ben tartottak, az Erdélyi Tudományos Intézet létesítésekor. A jelenlegi helyzetet számba véve Jakó Zsigmond kifejtette, az ún. „rendszerváltozás” sem hozott lényeges változást. Nemcsak a tudományos gyűjteményeket kell nélkülözni továbbra is, de a szakemberhiány is akadályozza a talpra állást. Az erdélyi magyar történetkutatás ma már aligha tekinthető a magyar történetkutatás egyenrangú tényezőjének. – Az egyetemes magyar tudományosságnak érdeke, hogy legyenek a magyarság Kárpát-medencei szállásterületén személyileg és anyagilag megalapozott kutatóintézetei. Jakó hangsúlyozta, hogy a fiatal kutatók jól látják, hogy mik azok a feladatok, amelyeket jól elláthatnak. Ez pedig az erdélyi forrásanyag feltárása – ez ma már évszázados lemaradást szenved. Kellően egyeztetve folynak a kutatások? Ki méri fel az erdélyi kutatások szükségleteit? – Ezt kellene megbeszélni, javasolta Jakó professzor. /Jakó Zsigmond: Az erdélyi magyar történetkutatás mai kérdései. = Erdélyi Múzeum (Kolozsvár), 2005. 3-4., LXVII. kötet/

2006. november 16.

„Míg az 56-os események romániai utóhatásait ismerjük, sőt, román nyelven is már több könyv megjelent, a szerb-macedón-bolgár térségre gyakorolt hatásáról nem sokat tudunk” – fogalmazott Beke Mihály András, a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Bukarestben, a Román Kulturális Intézetben november 15-én, a magyarban 16-án tartják a kerekasztal-értekezletet, 1956: A magyar forradalom és regionális kihatásai címmel. Az eseményt a Magyar Kulturális Intézet, a Román Kulturális Intézet és a Lengyel Intézet szervezi közösen. Az értekezlet célja a legújabb kori történelem perspektívájából átgondolni azt, hogy milyen kihatásuk volt 1956 végén a budapesti megmozdulásoknak nemcsak Magyarországon, hanem néhány más közép-európai országban is. Részt vesznek bulgáriai, macedóniai, lengyelországi, szerbiai és magyarországi történészek, újságírók, politológusok és az akadémiai és kulturális élet személyiségei. Áldozatok hősök nélkül címmel előadást tart Bíró Béla, esztéta, politikai kommentátor, a csíkszeredai Sapientia Egyetem előadótanára. Stark Tamás, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa A megtorlástól a „puha” diktatúráig. A magyar út a hatvanas és a hetvenes években címmel értekezik. Szimo Mladenovszki professzor, a Szkopjei Egyetem történelmi tanszékének vezetője az 56-os magyar forradalom Macedóniában kiváltott hatását tárja fel. /G. E.: Régiós 56 – feltárás. Bukaresti kerekasztal a magyar, román és lengyel kulturális intézetekkel.= Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

2006. november 24.

Örvendetes, hogy az embereket érdekli, foglalkoztatja Trianon kérdése, és azzal sincs semmi baj, hogy léteznek legendák körülötte. Semmiképp sem vezet jó irányba viszont, ha történelmi magyarázat épül rájuk – mondta dr. Ablonczy Balázs történész, a budapesti Teleki László Intézet tudományos főmunkatársa. A kutató A történelmi emlékezet furcsaságai címmel tartott előadást november 22-én Kolozsváron, a Jakabffy Elemér Alapítvány székhelyén. Az Ablonczy által írt Trianon-legendák című tanulmány a 2002-ben, Romsics Ignác Mítoszok, legendák, tévhitek a XX. századi magyar történelemről című kötetben jelent meg. A történész szerint Trianon súlyos nemzeti csapásnak minősíthető, amely kihat a mai társadalomra, és nagyban meghatározza azt. A Glatz Ferenc szerkesztésében és vezetésével, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársai által készített Magyarok krónikája című lexikon jó példa erre a tévedésekre. A kiadvány a trianoni szerződés aláírásának helyeként a Kis- és Nagy Trianon közötti folyosót nevezi meg, annak ellenére, hogy a két épület távol esik egymástól, folyosó pedig nem létezik. Hibásak azok a megállapítások is, amelyek szerint a Kis Trianon adott otthont az eseménynek, valójában a Nagy Trianon folyosója, amely a XIV. Lajos által építtetett kastély két szárnyát köti össze. Apponyi Alberttel kapcsolatban született a másik legendárium: kiváló szónoklatával hívta fel magára a figyelmet. A legendárium szerint Apponyi 1920. január 16-án három nyelven (franciául, angolul, olaszul) elmondott beszédében „vette védelmében” Magyarországot. Apponyi beszéde valójában franciául hangzott el, angolul csupán az egyes fejezeteket foglalta össze röviden, olaszul pedig a végén szólt néhány mondatot. Az idős miniszter tevékenysége és beszéde Ablonczy szerint is bámulatos, Apponyi elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy már életében tereket és utcákat neveztek el róla. Egy másik legenda szerint Georges Clemenceau miniszterelnök magyar menye, Mihnai Ida iránt érzett gyűlölete testesült meg tulajdonképpen a trianoni döntésekben. Habár Clemenceau felelőssége és elfogultsága vitathatatlan a békeszerződés megalkotásában – a fiatalok válása egyáltalán nem befolyásolta a miniszter politikai döntéseit. Franciaország vélt vagy valós érdekei szerint cselekedett. /Ferencz Zsolt: Trianon-legendák. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

2006. december 4.

Közös román–magyar történelemkönyv kiadását tervezi a román és a magyar kormány. A modellt a francia–német közös történelemkönyvről vennék. A bukaresti Adevarul lap szerint Románia és Magyarország újraírja Erdély történelmét, hogy a diákok mindkét szemszögből megismerjék a múltat. A Cotidianul című lap neves román és magyar történészeket szólaltatott meg az ügyben, akiknek véleményét úgy foglalta össze: a feszültséggel terhes múlt, az érdemi tudományos vita hiánya, akárcsak a tökéletlen kommunikáció egyaránt megnehezíti a tervezett tankönyv megalkotását. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének igazgatója elmondta, Trianon fájdalmas és tragikus eseményként maradt meg minden magyar ember tudatában. Ezt az érzést egy közös tankönyvvel megszüntetni nem lehet. Csucsuja István, a BBTE Történelem és Filozófia Tanszékének dékán-helyettese emlékeztetett az Európa Tanács által megfogalmazott ajánlásokra, miszerint a történelemírás és -oktatás elsődleges feladata az egymás iránti tolerancia terjesztése. Pál Judit, a BBTE professzora szerint még nem érett meg az idő egy ilyen tankönyv elkészítésére. Példaként említette a Sorin Mitu történész nevéhez fűződő néhány évvel ezelőtti történelemkönyv körüli botrányt, a vitatott kiadvány a megszokotthoz képest csak kissé mutatta be más fényben Románia történelmét. Egész sor olyan kérdés létezik, például a dákó–római kontinuitás elmélete, Pál Judit nem látja, hogyan ezekben hogyan juthatnának közös nevezőre. A megkérdezett román történészek pozitívan fogadták a közös román–magyar történelemkönyv elkészítésének a gondolatát. /Papp Annamária: Román–magyar történelemkönyv kiadását tervezik. Komoly előkészítést igényel egy ilyen könyv összeállítása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

2007. április 21.

A rendszerváltás előtti, majd utáni magyar-román történészi tanácskozások, összejövetelek révén nem születtek tudományosan is használható eredmények. Ezt próbálta kiküszöbölni az évek óta Arad megyében ásatásokat végző dr. Adrian Andrei Rusu, a kolozsvári Régészeti és Történelmi Intézet történésze, aki azt javasolta: szigorúan körülírt tematikájú tudományos ülésszakok rendezésével – amelyek anyagát kötetbe is lehet rendezni – sokkal hatékonyabb munkát lehetne végezni. Így került sor 2005. október 21–23-án Lippán A XIII. század a románok lakta területeken című tudományos ülésszakra. A résztvevők – köztük Serban Papacostea, a romániai középkorkutatás vezető személyisége, valamint több tanítványa a bukaresti Nicolae Iorga Intézetből, Zsoldos Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa és Szakács Béla Zsolt, a budapesti Közép-Európai Egyetem kutatója, a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem tanára – egy varázslatos századba vetették magukat – állította az ötletgazda Rusu professzor, az ülésszak anyagát összefoglaló kötet /Secolul al XIII-lea pe meleagurile locuite de catre Romani/ április 20-án történt bemutatóján. A bemutatón megjelent Roos Márton temesvári római katolikus megyés püspök is. Az aradi példa követőkre talált, a lippaihoz hasonló, jól körülhatárolt témakörű történésztanácskozásra a jövő héten Besztercén kerül sor. /(Kiss): Román és magyar kutatók a XIII. századról. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

2007. május 7.

A római katolikus szentmisét követő, immár hagyományos körmenettel, majd a színházban megtartott Varadinum-gálával május 6-án véget ért Nagyvárad magyarságának egy hétig tartó ünnepe, a XVI. Festum Varadinum. A körmeneten több mint ezren vettek részt, az egyházi vezetők mellett jelen voltak az RMDSZ helyi tisztségviselői. Május 4-én Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, a Történettudományi Intézet igazgatója Nemzeti történelem és kultúra az Európai Unióban címmel tartott előadást. A rendezvényen először mutatták be Romániában a tavaly a legszebb magyar könyv címet elnyerő A magyarok krónikája című kiadványt. /Jeles vendégek a Festum Varadinumon. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./ A szentmisén a Magyar Művelődésért Díj kuratóriuma Árpád fejedelem-emlékdíjat adott át Tempfli József megyés püspöknek. Este a budapesti Honvéd Táncegyüttes gálaműsora zárta a Varadinum utolsó napját. A Novák Ferenc vezette táncegyüttes a Bartók útjai című produkciójának erdélyi bemutatója alkalmából a Varadinum-díjat is átadták. Sokaknak úgy tűnt: a városalapító Szent László tiszteletére, a helyi magyar értékek felmutatásának céljával rendezett programsorozat színvonala csökkent. Sárközi Zoltán, a helyi Magyar Polgári Egyesület volt elnöke felháborítónak tartja, hogy a város ünnepe alkalmával nem a helyi együtteseket, színházi társulatot népszerűsítettek a szervezők, hanem az importkultúra bemutatását karolták fel. Az Ady Endre Gimnáziumban Luxemburgi Zsigmondról szóló történelmi vetélkedő, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság történelmi pályázatának díjkiosztó ünnepsége zajlott. „Minden egyszerre történik, egymásra szervezték a programokat, nem csoda, hogy egy-egy helyszínen kevesen jelennek meg, jóval kevesebben, mint tavaly” – elégedetlenkedett Dukrét Géza, a műemlékvédő bizottság elnöke. Dukrét megalázónak tartja, hogy Csocsesz meg Zalatnay Sarolta fémjelzi az ünnepet. /Gergely Gizella: Importsztárok vagy helyi érték? = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

2007. május 31.

Garda Dezső nem ért egyet azzal, hogy Gyergyószentmiklós várossá nyilvánításának századik évfordulóját ünnepeljék, mert jóval korábban történt a várossá avatás. A százéves évfordulót és megünneplését Minier Gábor tanácsos fogalmazta meg. A történész-konferencia megszervezését vállalta Gazda Dezső. Az idei történész-konferenciára is az Eötvös Loránd Tudományegyetem előadótanárait, a Budapesti Történeti Intézet nemzetközileg elismert kutatóit hívta meg, de itt lesz Balogh Judit a Miskolci Tudományegyetemről, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről pedig Rüsz Fogarasi Enikő. Az előadók között lesz továbbá Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, valamint Demény Lajos akadémikus, a Bukaresti Nicolae Iorga Történeti Intézet főkutatója, Pál Antal Sándor marosvásárhelyi nyugalmazott levéltáros is, továbbá bemutatkozik két fiatal történész is, Csergő Tibor múzeumigazgató és Magyari Levente. Csukovics Enikő a középkori magyar városfejlődést, Tringli István pedig a piac és a vásár jelentőségét fogja bemutatni a középkori Magyarországon. Horn Ildikó Rákóczi Zsigmond fejedelemnek az életét fogja ismertetni. /Dr. B. Garda Dezső, országgyűlési képviselő: Nemzetközi Történész-konferencia Gyergyószentmiklós történeti évfordulói tiszteletére. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), máj. 31. – 22. sz. /

2007. május 31.

Garda Dezső nem ért egyet azzal, hogy Gyergyószentmiklós várossá nyilvánításának századik évfordulóját ünnepeljék, mert jóval korábban történt a várossá avatás. A százéves évfordulót és megünneplését Minier Gábor tanácsos fogalmazta meg. A történész-konferencia megszervezését vállalta Gazda Dezső. Az idei történész-konferenciára is az Eötvös Loránd Tudományegyetem előadótanárait, a Budapesti Történeti Intézet nemzetközileg elismert kutatóit hívta meg, de itt lesz Balogh Judit a Miskolci Tudományegyetemről, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről pedig Rüsz Fogarasi Enikő. Az előadók között lesz továbbá Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, valamint Demény Lajos akadémikus, a Bukaresti Nicolae Iorga Történeti Intézet főkutatója, Pál Antal Sándor marosvásárhelyi nyugalmazott levéltáros is, továbbá bemutatkozik két fiatal történész is, Csergő Tibor múzeumigazgató és Magyari Levente. Csukovics Enikő a középkori magyar városfejlődést, Tringli István pedig a piac és a vásár jelentőségét fogja bemutatni a középkori Magyarországon. Horn Ildikó Rákóczi Zsigmond fejedelemnek az életét fogja ismertetni. /Dr. B. Garda Dezső, országgyűlési képviselő: Nemzetközi Történész-konferencia Gyergyószentmiklós történeti évfordulói tiszteletére. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), máj. 31. – 22. sz. /


lapozás: 1-30 | 31-39




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998