udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Magyar Elet

1992. június 11.

Dr. Kazár Lajos Canberrában, Ausztrália fővárosában él, az ottani National University kutatója. Kazár Lajos 1924-ben született Bolozsameggyesen. 1943-ben beiratkozott a kassai Kereskedelmi Főiskolára, de a háború Németországba sodorta. Ott folytatta egyetemi tanulmányait, majd 1949-ben kivándorolt Ausztráliába. Később az Australian National University hallgatója lett, tárgya az ázsiai civilizáció, valamint a kínai és a japán nyelv. Amerikában az ural-altáji nyelveket tanulmányozta Bloomingtonban, az Indiana University hallgatójaként megszerezte a mester-fokozatot /M. A./, végül az uráli-magyar összehasonlító nyelvészetben végzett tudományos munkásságával megkapta a Ph. D.t, a filozófia doktora címet. Dr. Kazár Lajos 16 kérdést intézett a románokhoz és a dáko-román elmélet nyugati megtévesztettjeihez. A hetilap közölte kérdéseit. A kérdések között szerepelt többek között az, hogy hol vannak a régészeti bizonyítékok arra, hogy a dáko-románok a rómaiak 270 körüli kivonulása után Erdély földjén éltek, mivel magyarázható, hogy sem Rómában, sem Bizáncban nincsenek feljegyzések a dáko-román nép kereszténnyé válásáról, a vlachokat az ohridai érsekség egyházi uralma alá helyezték, Ohrida Albánia közelében van, miért tartoztak az Erdélyben élő románok 1715-ig az ohridai érsekséghez, amikor szláv rítusú ortodox püspökségk közelebb is voltak, miért volt szláv nyelvű a románok szertartásrendje a XIX. századig, miért használták a cirill írást a XIX. századig stb. /Fáy István: Várjuk a választ! Dr. Kazár Lajos kérdései a románokhoz és a dáko-román elmélet nyugati megtévesztettjeihez. = Magyar Élet (Az ausztráliai magyarság egyetlen hetilapja), jún. 11. XXXIV. Évf. 21. sz./

1994. július folyamán

Péntek János Kolozsváron általános nyelvészetet és etnológiát tanít a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken. A romániai magyarság nyelvhasználatáról, anyanyelv helyzetéről, problémáiról fejtette ki gondolatait Aniszi Kálmánnak. A romániai magyarság nyelvének vannak patologikus tünetei: sorvadásos jellegűek /sorvad, mert funkcionális mozgásterét leszűkítették, kiszorult a közéletből, sőt jórészt az oktatásból is/, keringésiek /nincs állandó kapcsolat a belső változatok között, a szaknyelvek elsajátítása korlátozott, hiányzott a természetes kapcsolat az anyaország és Erdély, valamint az egyes nyelvjárásterületek, nyelvi szigetek között, az egyes területek nyelve elszigetelődött egymástól/, a nyelvi műveletlenségből adódó kevertnyelvűség, az idegen szavak felesleges átvétele, idegen szerkezetek használata. További probléma az obszcén, trágár szavak, vulgarizmusok gyakori alkalmazása. Az intézményesített hazugság a nyelvet is diszkreditálja. - Nyugatról kelet felé haladva az erdélyi magyar nyelvjárások a kiejtés, az artikuláció szempontjából távolodnak az irodalmi nyelvtől, azaz a magyar nyelvi normáktól. Ezzel párhuzamosan, mintegy kontrasztként, érzelmileg egyre dúsabbak, egyre gazdagabbak ezek a nyelvjárások. A Mezőségen a legtöredezettebb a nyelvjárás, itt a legbántóbb a kevertnyelvűség. Nagy nyelvi romlás ment végbe a székely nyelvjárás keleti peremén, ahová a legutóbbi időkig sem jutott el a magyar rádió hangja sem. A városok regionális köznyelve sivár képet mutat. /Magyar Élet (Budapest), 7. sz., júl./

1998. február 10.

Az ausztráliai magyarság egyetlen hetilapja, a Melbourne-ben készülő Magyar Élet /főszerkesztője Csapó Endre/ idén lépett a 40. évfordulójába. A bukaresti televízió magyar adásának egykori munkatársa, Józsa Erika a szerkesztőség Sydneyben lévő irodáját vezeti. A Magyar Életnek 13 ezer olvasója van. Ausztráliában jelenleg 35 ezer magyar él. Az 1970-es évektől kezdődően az 1990-es évekig mintegy 15-20 ezer vajdasági magyar vándorolt be Ausztráliába. Többségük szinte falvakként szerveződött egyesületbe új hazájában, így a Székelykevéről, Bácstopolyáról elszármazottak például. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./

2004. január 29.

Hiányzik az a hosszú távú nemzetstratégia, állapította meg Kardos Béla (Ausztrália), holott arra elengedhetetlenül szükség lenne. Kardos Béla az ausztráliai Magyar Élet hasábjain tavaly közölte gondolatait "Új stratégia megteremtése" címen. Már előző, 2000-ben megjelent írásában is hangsúlyozta: „A magyarság nemzeti összetartozásának eszméjét először Magyarországon kell tudatosítani, feléleszteni. Ha létrejön ez a kohézió, akkor könnyűszerrel megoldhatók a ránk váró nemzetpolitikai feladatok.” Kardos szerint a magyar stratégia legfontosabb alkotóelemei: a magyarság integrálása, gazdasági felemelése, a külföld helyes tájékoztatása és a magyarságkép javítása kellene hogy legyen. Kardos szerint elsőként a nemzetközi szervezeteket: az EBESZ-t, az Egyesült Nemzeteket, az Európai Parlamentet stb. kellene stratégiai céljaink érdekében megnyerni. A nyugati demokráciában fontos szerepe van a NGO-knak, a civil szervezeteknek. 1995 és 2000 között a Csoóri Sándor elnöksége alatt működő Magyarok Világszövetsége szerény keretek közt folytatott is ilyen tevékenységet a nemzetközi fórumokon. Ezt a nemzetpolitikai szempontból fontos munkát minden alkalommal egyeztették a határon túli legitim szervezetekkel és a magyar kormányzattal. Felszólaltak többek között a román, szlovák, ukrán és jugoszláv oktatási törvények magyarságra nézve hátrányosan megkülönböztető intézkedései miatt. Felszólaltak az erdélyi magyarság sérelmei ügyében is. Felhívták a figyelmet a kézdivásárhelyi magyarokkal szemben folytatott koncepciós perre. Kárpátalja ügyében megtámadták a tervezett új oktatási koncepciót, ami nem garantálja a középfokú és felsőoktatásban a magyar nyelven tanulás lehetőségét. Kifogásolták az erőszakos szerb betelepítéseket, a nyelvtörvényt, ami jelentősen korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát a közigazgatási és bírósági eljárásokban. A felvilágosító és tájékoztató munkát n segítették az MVSZ Kárpát-medencei referatúrái, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a legtöbb határon túli legitim szervezet, és a Federal Union of European Nationalities. Azonban a Magyarok Világszövetsége 2000-ben avatatlan kezekbe került. Azóta az ilyen lobbimunka szünetel. A magyarság megmaradása érdekében az autonómiák rendszerének kell biztosítani a Magyarország határain kívül, a Kárpát-medencei országokban élő őshonos, magyar nemzeti közösségek túlélését, megmaradását. /Kardos Béla (Ausztrália): Gondolatok a magyar stratégia kialakításáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28., folyt. jan. 29./

2006. február 17.

Február 4-én a magyar szellemi élet köszöntötte a 95 éves Püski Sándort, azt a személyiséget, aki életét a nemzeti kultúra szolgálatába állította, aki az évtizedek során legjobb alkotóink könyveit adta az olvasók kezébe. „Betűkből teremtett univerzumot” – írta róla a Magyar Nemzet. Püski a harmincas évek végén létrehozott Magyar Élet Kiadója a nemzet sorskérdéseit felvállaló szellemi tábor, a népi irodalom és mozgalom tagjai – Sinka István, Szabó Dezső, Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János, Nyirő József, Erdélyi József, továbbá a Válasz, a Tanú, a Kelet Népe köré csoportosult többi alkotó – műveinek kiadójaként történelemformáló erővé magasodott, keresve a kivezető utat abból a kétpólusú világból, amely a német, illetve a szovjet hegemónia képében elnyeléssel fenyegette Közép-Európa államait. A kiadó 1944-ig százharminc könyvet jelentetett meg, olyanokat, amelyek az akkor élő nemzedék eszmei tájékozódását segítették, cselekvésre buzdítottak, nemzeti célokat szolgáltak. A Balatonszárszón 1943-ban megszervezett Magyar Élet tábor a kor meghatározó, irányszabó eseménye volt. Az Amerikai Egyesült Államokban 1975-ben megalakított Püski–Corvin Magyar Könyvesház egy időben volt a magyar kultúra előretolt bástyája, a diaszpórában élő magyarság szellemi központja volt. A New York-i Könyvesház által meghívott erdélyi, vajdasági, szlovákiai írók, a kiadó által megjelentetett műveik lármafaként hirdették a világnak fizikai és lelki elnyomorítást, a nyelvi genocídiumot, amely a kisebbséget fenyegette. Püski Sándor 1988-tól újra Magyarországon jelenteti meg, azokat az alkotókat és műveiket, amelyek a totalitarizmus korában elhallgattatásra ítéltettek. A budapesti Püski Könyvesház és a Kiadó ma is szellemi oázis, az egész Kárpát-medencére kisugárzó erőforrás. Jellegzetes borítólapja biztos ajánlólevél: e könyvek a legjava magyar irodalmat közvetítik az olvasók felé, méltatta Püski életművét Máriás József. /Máriás József: Betűkből teremtett univerzum. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

2006. április 22.

Duray Miklós szlovákiai magyar politikus nyílt levélben fordult a világ magyarságának kiemelkedő tudományos, kulturális személyiségeihez, hogy kérjék nemzettársaikat, legyenek az MDF, a MIÉP, a Jobbik, a Cigány Összefogás, a Kisgazdapárt, a Centrum Párt, a KDNP szavazói, ha netán az első fordulóban az MSZP-re vagy az SZDSZ-re szavaztak, de fontos számukra a nemzet. Az egész Kárpát-medencei magyarság érdekében, jövőnk érdekében, fogjanak össze, és 2006. április 23-án szavazataikkal támogassák a FIDESZ – KDNP jelöltjeit. A nyílt levelet több mint negyven író, tudós, politikus, lelkipásztor látta el aláírásával. /Nyílt levél nemzettársainkhoz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./ Köztük van Ábel András, a Sydney University professzora, Bauer Edit, az Európai Parlament szlovák képviselőcsoportjának MKP által delegált képviselője, Csapó Endre, az Ausztráliában megjelenő Magyar Élet főszerkesztője, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető elnöke, több, az Egyesült Államokban, Erdélyben, Vajdaságban és Szlovákiában élő határon túli és magyarországi. /Hírek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 24./

2007. január 22.

Életének 80. évében Budapesten elhunyt Beke György /Uzon, 1927. aug. 3. – Budapest, 2007. jan. 20./ ismert író, újságíró, műfordító. 1989 óta élt Budapesten. Tanulmányait Kolozsvárott végezte a Bolyai Tudományegyetemen. Munkatársa volt 1947–1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak. 1974 és 1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa, 1994-től Budapesten a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője volt. Beke György 1992-től az Írószövetség választmányának tagja. Munkásságát számos díjjal jutalmazták. Kétszer kapta meg a Romániai Írószövetség díját 1970-ben és 1978-ban. 1996-ban Jósika Miklós-díjjal, 1997-ben Nagy Lajos-díjjal és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal tüntették ki. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjban és Tekintet-díjban részesült. Számos regénye, interjúja, riportja jelent meg, első elbeszélése 1949-ben az Akasztott ember kötele címmel, utolsó regénye 2002-ben, címe Csángó történet. /Elhunyt Beke György író. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Beke György újra meg újra összerakta a maga, a mindannyiunk Erdélyét. De nemcsak Erdélyt. Havaselvét és Moldvát is, a nyugati meg a keleti magyar szórványt is, mindent, írta róla Sylvester Lajos. A magyarság egészének szellemi újrateremtője volt. Beke György 1989-ben telepedett át Budapestre. Vitte magával az otthont, a székelyföldi hazát, a szórványban élők gondját-baját, Európa legárvább kisebbségének, a moldvai csángóknak a keservét, és mindezt beolvasta, ráolvasta, a szemébe mondta az eltunyult népnek. A missziós tudatot és akaratot vitte magával. Beke György nem állt be a másságkeresők karába. Asztagnyi könyvkévét rakott össze. Beke Györgyöt a Kárpát-medence magyarságának egésze siratja és gyászolja, hisz emelt jó teherbírású szellemi boltívet a térség fölé. /Sylvester Lajos: Aki sokfelé, de mindig a szülőföldjén élt (Beke György halálára) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./ Aki közelebbről ismerte Beke Györgyöt, annak igen nagy műveltségű, a romániai magyarság és kultúrájának ügyében kiválóan tájékozott, a dolgokat, történéseket mindig összefüggéseiben látó és kereső emberként marad meg emlékezetében. 2003. augusztusában Arad vendége volt, mint a harmadik Böszörményi Zoltán riportverseny zsűrijének elnöke. Szeretettel és megértéssel beszélt a fiatalabb kollégák közel félszáz írásáról. /Jámbor Gyula: Beke György. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./

2009. augusztus 4.

Augusztus 2-án elhunyt Püski Sándor, a Püski könyvkiadó és a Püski könyvesház alapítója, igazgatója, lelke. Püski Sándor 1911. február 4-én született Békés nagyközség harmadik kerületében, Ibrányban, földműves szülők gyermekeként. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán 1935-ben avatták doktorrá. 1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel később alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. Püski Sándor volt az ötletadója és fő szervezője az első, 1942-es, majd az 1943 augusztusában megrendezett híres szárszói konferenciáknak, valamint a Magyar Élet-tábornak. 1944-ben a német, 1945 után a szovjet megszállással szembeszegülő szellemi ellenállás vezéregyénisége volt. A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben bebörtönözték. Püski Sándor 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1975-ben hozta létre feleségével a Püski Kiadót, ebben az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutó szerzők munkáit adták közre. A Püski házaspár 1988-ben tért vissza Budapestre és megalapította, majd működtette később fiaival a Püski könyvesházat és a kiadót. Könyvesboltjában a trianoni határokon inneni és túli Kárpát-medencei, valamint a nyugati magyarság képviselőinek legteljesebb merítése található meg a Németh László által emlegetett szellemi haza kincsestárából. Eme értékkészlet jelentős részét a Püski Kiadó maga rendezte sajtó alá. 1944-ig százharminc könyvet jelentetett meg, többek között Kodolányi János, Féja Géza, László Gyula, Veres Péter, Erdei Ferenc, Darvas József munkáit. Püski Sándor Könyvessors – magyar sors című könyvében összegezte egy irodalomért élő ember életútját. /Pósa Zoltán, Magyar Nemzet Online: A magyar nemzeti irodalom mentorának halálára. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 4./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998