udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 4 találat lapozás: 1-4
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Magyar Huszar es Katonai Hagyomanyõrzõ Szovetseg

2007. március 15.

A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanárai és diákjai március 14-én 1989 után tizennyolcadik alkalommal rótták le tiszteletüket és kegyeletüket a Hargita megyei Nyergestetőn, ott, ahol 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnagy két zászlóalj gyalogossal és alig nyolc ágyúval hősies küzdelmet vívott a túlerőben lévő orosz-osztrák csapatokkal. Az utókor a csata helyszínén emlékművet emelt, ahol minden évben – a rendszerváltás óta immár szabadon – megemlékeznek a nyergestetői hősökről. A tömegsírnál a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság, budapesti huszárok, a Dunántúli Betyárok és a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület ,,vitézei” álltak díszőrséget. Fábián Dénes kászonújfalusi plébános mondott ünnepi beszédet. Dr. Vass László hagyományőrző őrnagy felolvasta azt a díszparancsot, melyben a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöksége a katonai hagyományőrzés terén végzett áldozatos munkájának elismeréseként a szövetség legmagasabb kitüntetését, az arany tisztikeresztet adományozta Boldizsár Béla hagyományőrző ,,hadnagynak”, a Tuzson János Hagyományőrző Társaság vezetőjének. /Iochom István: Ifjak és hagyományőrzők a Nyergestetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

2007. augusztus 11.

Szent Imre, a magyar ifjúság védőszentje születésének ezredik évfordulójára megrendezett 500 km-es lovastúra alkalmával a huszárok Parajdon táboroztak. A lovascsapatot Csontos János magyar országgyűlési képviselő vezette, aki elmondta, hogy a részt vevő huszárok a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség tagjai, melynek célja a magyar katonai hagyományok ápolása. A huszárok utolsó harci bevetése 1941 augusztusában Nyikolajev városánál volt. /Parajdon jártak a huszárok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./

2009. március 7.

A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség arany érdemkeresztjét adományozták Gocz Józsefnek, ,,a magyar hon védelmében és a magyar katonai hagyományok ápolásában nyújtott kimagasló érdemeiért”. Gocz József /sz. Sepsiszentgyörgy, 1921/ 1940 decemberében vonult be önkéntesként a 27. tábori tüzérosztályhoz. Marosvásárhelyen elvégezte a tartalékos tiszti tanfolyam első évfolyamát. Több hadszíntéren harcolt, míg 1945 májusában amerikai fogságba esett, szabadulása után a szovjetek elhurcolták, s 1948 júliusában került haza. Gocz József a rendszerváltás óta kutatta a volt orosz hadifoglyok és a második világégésben a magyar hadseregben szolgált veteránok adatait, s tavaly megjelentette 1541, fogságba került háromszéki honvéd, 750 frontszolgálatos és ugyanannyi hadiözvegy adatait tartalmazó könyvét. Megromlott egészségi állapota miatt az ünnepélyes díjátadásra nem utazhatott ki Budapestre. /Szekeres Attila: Arany érdemkereszt Gocz Józsefnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

2009. március 13.

88 éves korában, március 11-én meghalt Gocz József, háromszéki világháborús frontharcosok, hadifoglyok és hadiözvegyek kataszterének összeállítója és kiadója. Néhány héttel ezelőtt munkásságáért a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség arany érdemkeresztjével jutalmazták ,,a magyar hon védelmében és a magyar katonai hagyományok ápolásában nyújtott kimagasló érdemeiért”. Gocz József 1921. április 30-án született Sepsiszentgyörgyön, Mikó-kollégiumi évei után 19 évesen besorozták. 1945. május 9-ig katonáskodott. Előbb amerikai fogságba került, majd a szovjetek hurcolták el, ahonnan 1948. június 2-án szabadult. Az 1989-es fordulat után ezer meg ezer adat összegyűjtése, rendszerezése mellett az egyszemélyes segítő, segélyező szolgálatot is vállalta, százakat támogatott, hogy szolgálataikért és szenvedéseikért némi kárpótláshoz juthassanak. Munkásságát a román és a magyar katonai hatóságok egyaránt nagyra becsülték, megbízhatósága és pontossága közismertté vált, nagy nevű történészek, hadtörténészek figyeltek fel rá, fogadták munkatársukká és barátjukká. /Sylvester Lajos: Gocz József halálára (Tisztelgés bajban, békében bátor bajtársunk emléke előtt). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./ Gocz József könyvei: 3006 év hadifogságban, Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001. Könyvében Háromszék megye minden egyes településéről összesítette a második világháborúban frontot és hadifogságot megjárt háromszéki férfiak személyi adatait. Háromszék második világháborús frontharcosai, hadifoglyai és hadiözvegyei /2005/


lapozás: 1-4




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998