udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 34 találat lapozás: 1-30 | 31-34
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Magyar Kepzõmûveszeti Egyetem /Budapesti Kepzõmûveszeti Fõiskola/

1999. november 17.

A 80 éves Bandi Dezső munkássága elismeréséül kitüntetést kapott Göncz Árpád köztársasági elnöktől. Minden idejét leköti a Marosvásárhelyen működő faragókör vezetése. Nem jár szakmai konferenciákra, értekezletekre, mert a tárgyalkotás folyamatát fontosabbnak tartja. Nem ért egyet azzal, hogy a folklórizmust fölösleges. Bandi Dezső /sz. Magyarsáros, 1919. okt. 7./ Ösztöndíjasként elvégezte Budapesten a Képzőművészeti Főiskolát. A fiatal művész az egyéni alkotómunka helyett a közösségépítést, a nép felkarolását helyezte tevékenységének előterébe. 1957-től, több mint egy évtizeden át, a Népi Alkotások Háza Maros megyei irányítója. 1963-ban már 170 népi alkotási kört irányított több mint ezer taggal. A naiv művészeti ágak - festészet, szobrászat - és a szellemi néprajz hagyományainak felkarolásával foglalkozott. Cikkeit az A Hét, az Utunk, az Előre és a Művelődés közölte. 1990 után sem szűnt meg kapcsolata a művészi tárgyak alkotóival. /Bölöni Domokos: Néhány perc Bandi Dezső tanár úr társaságában. = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), nov. 17./

2000. január 14.

Benedek Éva, a Csíki Székely Múzeum /Csíkszereda/ restaurátora a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézetében végzett. Jelenleg a csíksomlyói ferences templom anyagából /amelyet egy befalazott üregben találtak meg/ való ősnyomtatvány restaurálását végzi, Angelus Clavesius könyvéről van szó: Summa Angelica de Casibus Conscientiae (Nürnberg, 1488). Az Illyés Közalapítvány hozzájárult a könyvrestauráló műhely felszereléséhez. A múzeumban kiállították a helyrehozott munkákat: XVI-XVII. századi templomi szobrokat, régi könyveket, ősnyomtatványokat, céhládákat, festett ládákat, kerámia- és fémtárgyakat, fegyvereket. A múzeum másik kiállítása a néprajzi kerámiát mutatja be. Farkas Irén muzeológus elmondta, hogy ez a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a Brassói Néprajzi Múzeum és a Csíki Székely Múzeum közös kiállítása. Vándorkiállítás, amely 1997-ben indult Sepsiszentgyörgyről, ezután Brassó, majd Fogaras következik. /Oláh István: Könyvek, cserepek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

2000. január 14.

Benedek Éva, a Csíki Székely Múzeum /Csíkszereda/ restaurátora a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézetében végzett. Jelenleg a csíksomlyói ferences templom anyagából /amelyet egy befalazott üregben találtak meg/ való ősnyomtatvány restaurálását végzi, Angelus Clavesius könyvéről van szó: Summa Angelica de Casibus Conscientiae (Nürnberg, 1488). Az Illyés Közalapítvány hozzájárult a könyvrestauráló műhely felszereléséhez. A múzeumban kiállították a helyrehozott munkákat: XVI-XVII. századi templomi szobrokat, régi könyveket, ősnyomtatványokat, céhládákat, festett ládákat, kerámia- és fémtárgyakat, fegyvereket. A múzeum másik kiállítása a néprajzi kerámiát mutatja be. Farkas Irén muzeológus elmondta, hogy ez a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a Brassói Néprajzi Múzeum és a Csíki Székely Múzeum közös kiállítása. Vándorkiállítás, amely 1997-ben indult Sepsiszentgyörgyről, ezután Brassó, majd Fogaras következik. /Oláh István: Könyvek, cserepek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

2000. április 12.

Ápr. 1-jén mutatták be Székelyudvarhelyen id. Haáz Sándor és Gazda Klára "Székelyek ünneplőben" című könyvét. A könyvbe Haáz Sándor felvette édesapjának, Haáz Rezső etnográfus, múzeumalapító munkáit is Erdélyi viseletek címmel. A könyv a népi táncegyüttesek viseleteinek megjelenítésére vállalkozott. Haáz Sándor elmondta, hogy édesapja 1906-ban mint rajztanár csak egy évre jött Székelyudvarhelyre, de Visky Károly néprajzszakos tanárkollégájának barátsága itt tartotta, és kinevezése után élete végéig a Bethlen Kollégiumban maradt. Haáz Sándor pedig sikeresen felvételizett Budapesten a képzőművészeti akadémiára. Ott is végzett. Kapcsolatba került Pauliné Béla újságíróval a Gyöngyösbokréta mozgalom létrehozójával. Végül Haáz Sándor a szobrászat helyett a néptánc mellett döntött. Hazatérve az Állami Népi Székelytánccsoport megalapítói között volt, majd a néprajzzal kezdett foglalkozni./ Péter Attila: "Székelyek ünneplőben" = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), ápr. 12./

2000. december 29.

Megjelent Murádin Jenő művészettörténész monográfiája Kovács Zoltán festőművészről a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület gondozásában. Páll Árpád Kovács Zoltán visszaemlékezéseit az 1950-es évek elején szalagra rögzítette. Ez volt az alapja a monográfiának. Ezt egészítette ki - a pályaképet föltárva - Murádin Jenő. Kovács Zoltán 1913. szeptember 30-án született Kolozsvárott, öt esztendeig (1937-1942) a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. /Kovács Zoltán-monográfia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 29./

2001. május 18.

Sárpátki Zoltán csíkszeredai bemutatkozó kiállításának címe: Zene. Festményei a zene képi reagálása, tükröződése. Sárpátki Zoltán (Csíkszereda, 1977. január 21.) szobrász, festő. A temesvári Nyugati Egyetem szobrászat szakán szerzett oklevelet 2000-ben. Egyetemi évei alatt két ízben (1999-ben és 2000-ben) a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrászat karának ösztöndíjas hallgatója is volt. Jelenleg a borszéki általános iskola rajztanára. Új dimenzió című térszobra Temesváron található, Szent István bronzból öntött mellszobrát 2000-ben Vicén avatták fel. /Sárpátki Zoltán kiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18./

2001. május 18.

Sárpátki Zoltán csíkszeredai bemutatkozó kiállításának címe: Zene. Festményei a zene képi reagálása, tükröződése. Sárpátki Zoltán (Csíkszereda, 1977. január 21.) szobrász, festő. A temesvári Nyugati Egyetem szobrászat szakán szerzett oklevelet 2000-ben. Egyetemi évei alatt két ízben (1999-ben és 2000-ben) a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrászat karának ösztöndíjas hallgatója is volt. Jelenleg a borszéki általános iskola rajztanára. Új dimenzió című térszobra Temesváron található, Szent István bronzból öntött mellszobrát 2000-ben Vicén avatták fel. /Sárpátki Zoltán kiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18./

2001. augusztus 22.

Halálának 25. évfordulóján Nagy Imre festőművészre /Csíkzsögöd, 1893. július 25. - Csíkszereda, 1976. aug. 22./ emlékezett a lap. Nagy Imre a budapesti Rajztanárképzőn, a szolnoki művésztelepen és a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, Olgyai Viktor irányításával. A Képzőművészeti Főiskolán együtt dolgozott Varga Nándor Lajossal, Aba-Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal. 1924-ben hazaköltözött Erdélybe; néhány évig a nagybányai művésztelepen is dolgozott. 1929-ben, 1931-ben az Ernst Múzeumban volt kollektív kiállítása; 1936-ban és 1937-ben ismét gyűjteményes kiállításokkal jelentkezett a fővárosban; 1938-ban pedig Londonban volt egyéni tárlata. 1939-ben Szinyei-díjat nyert. 1949-1950-ben a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Több európai országban járt tanulmányúton; az említetteken kívül rengeteg kiállítása volt több erdélyi városban, Berlinben, Zürichben, Prágában és Nürnbergben. 1976-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezett műveiből gyűjteményes kiállítást. Utolsó éveit visszavonultságban töltötte Zsögödön. A fametszés kiváló mestereként tartják számon. 1962-ben zsögödi házát Csíkszereda városának adományozta, itt nyílt meg 1973-ban a Nagy Imre Képtár. /Nagy Imre. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 22./

2001. október 13.

Okt. 8-13. között Székelyudvarhelyen másodszor hívták össze az erdélyi restaurátorok találkozóját. A Haáz Rezső Múzeumban negyvenhét szakember tanácskozott, illetve hallgatta a budapesti Képzőművészeti Főiskola restaurátor-szakos tanárainak előadásait. A restaurátorok Marosvásárhelyről, Gyergyószentmiklósról, Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Székelykeresztúrról érkeztek, de voltak Temesvárról, Bukarestből, Suceaváról is. /(Oláh István): Erdélyi restauráció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

2002. január 30.

Jan. 27-én Marosvásárhelyen az unitárius templom tanácstermében megnyílt tárlaton Nagy Albert azon 17 alkotását mutatták be, melyek az unitárius egyház tulajdonában vannak. A művész karakteresen magyar jellegű képeket festett. A tárlat Nagy Albert születésének a századik évfordulóját köszöntötte. Nagy Albert Tordán született, gyermekkorát Kolozsváron töltötte. Nagy Albert festőművész 1970. febr. 24-én hirtelen elhunyt. Nagy Albert Budapesten előbb műszaki egyetemen tanult, majd képzőművészeti akadémiára járt, Itáliába utazott, ott 11 évet élt. Visszatért Kolozsvárra, testvérénél, Nagy Ernőnél húzódott meg a már rokkant festő (súlyos tüdőműtét után). Szerény padlásműtermének szomszédja, feltétlen híve volt a nagy költő: Szilágyi Domokos, aki felismerte művészetének értékeit, verseket írt festményeiről. /(Máthé Éva): Nagy Albert képei Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

2002. július 9.

Nagyvárad kulturális-tudományos- társadalmi-művészeti folyóirata, a Várad második száma hamarosan kapható lesz. Szűcs László főszerkesztő közlése szerint a szám képzőművésze Szabados Árpád, a Budapesti Képzőművészeti Főiskola korábbi rektora. Interjút közöl majd a lap Sánta Attilával, az EMIL ügyvezető elnökével. Egy tanulmány a rogériusi magyar templombajárási szokások vizsgálatával foglalkozik. /(Balla Tünde): Nyomdában a második szám. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

2003. március 1.

90 éve, 1913. márc. 3-án született Budapesten Entz Géza Herder-díjas művészettörténész, egyetemi tanár. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett. Először a budapesti egyetem, majd 1941-44 között Kolozsváron, az Egyetem Könyvtárában dolgozott. 1945-50 között a Bolyai Egyetem tanszékvezető docense volt. Magyarországra visszatelepülve a Múzeumok Országos Központjának, majd az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség munkatársa, később osztályvezetője lett. 1969-től a Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézetének igazgatói tisztét töltötte be. Szerkesztette a Magyar Műemlékvédelem című lapot is. Több tudományos-művészeti munkát jelentetett meg, így A magyar műgyűjtés története, Szolnok-Doboka középkori művészeti emlékei, A Farkas utcai templom, A gyulafehérvári székesegyház, A gótika művészete, a Mátyás templom és a Halászbástya. /Évforduló. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 1./

2003. október 28.

Fritz Mihály 1947-ben született Marosvásárhelyen, 1969-ben diplomázott Budapesten, a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán, jelenleg Szegeden él. Nemrég volt látható szobor- és éremkiállítása Aradon, a Jelen Házban. 1988-ban elnyerte a Világ Legszebb Érme díjat. Elmondta, hogy marosvásárhelyi születésű, gyerekéveit, kisiskolás korát Aradon töltötte. 1961-ben áttelepültek Szegedre. Temesváron, Szeged testvérvárosában rendszeres kiállítást tart egy szegedi művészcsoport, a Szögart, amelynek ő is tagja. Temesváron négyszer volt kiállításuk./Karácsonyi Zsolt: A természeti formák hódolója. Interjú Fritz Mihály képzőművésszel. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./

2004. július 3.

Az "udvarházak festőművésznője", Gidófalvy Istvánné Pataky Etelka /Dicsőszentmárton, 1898. máj. 28. – Marosvásárhely, 1984. ápr. 11./ Münchenben tanult festeni, majd felvették a budapesti Képzőművészeti Akadémiára. 1923-ban a Szabadiskola tagjaként a nagybányai művésztelepen képezte magát, ahol Thorma János volt a mestere. 1949-ben kitelepítették őket, és kényszerlakhelyül Marosvásárhelyt jelölték ki számukra. Nehéz körülményei ellenére látása teljes megromlásáig tovább dolgozott. /Sas Péter: Húsz éve hunyt el Gidófalvy Istvánné Pataky Etelka festőművész. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

2005. február 23.

Az 1977-ben elhunyt szobrászművész Wagner Nándor végakarata szerint japán származású özvegye Nagyváradnak adományozta a művész díjnyertes József Attila szobrát. Wagner Nándor nagyváradi Ady Endre utcában született művész 1922-ben, a budapesti Képzőművészet Akadémia végzettje, előbb Budapesten, majd Svédországban, később pedig Japánban alkotott maradandó művészi értékeket. A szobor 210 cm magas és a költő születésének 100 éves évfordulója alkalmából Nagyvárad valamely közterén kívánják kiállítani. A szobor öntésének és felállításának költségeit a szobrászművész emlékére létrehozott alapítvány állja. /(Lakatos Balla Tünde): József Attila szobrot kapott Nagyvárad. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

2005. április 8.

Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere április 5-én a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban vehette át hivatalosan is Wagner Nándor szobrászművész díjnyertes József Attila szobrát, amelyet a Festum Varadinum rendezvénysorozat záróakkordjaként, május 1-jén avatnak föl a váradi Petőfi parkban., a magyarok kialakulóban levő kultuszhelyén. Wagner Nándor /sz. Nagyvárad, 1922. okt. 7./ a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. Először Budapesten dolgozott, majd Svédországban, végül Japánban telepedett le feleségével, Chiyo Akiyama japán képzőművésszel. Hitvallása: „Az én működésem itt is a magyarság hitelképességére törekszik. Én hiszek a munkám fontosságában. Biztos vagyok abban, hogy a hazám javát szolgáltam munkámmal. Széchenyi István útján kell járni, ha élni akar a Nemzet!” Munkásságával az emberek közti szeretetet és megértést hirdette. Wagner Nándor 1997. november 15-én Japánban halt meg, a hagyatékát gondozó alapítvány Magyarországon és szülőhelyén is igyekszik népszerűsíteni a nemzetközileg elismert életművet. Wagner Nándor végakarata szerint kerülhet alkotása Nagyváradra. /(Lakatos Balla Tünde): József Attila szobra Nagyváradra érkezik.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

2005. augusztus 6.

Csíkszereda szülöttére, a 2003-ban Kaposváron elhunyt európai hírű, virtuóz festő- és grafikusművészre, Szász Endrére emlékeztek augusztus 5-én szülővárosában, a városnapok keretében tartott emlékünnepségen, emléküléssel és kiállítással. Szász Endre a marosvásárhelyi Bordy András növendékeként került Budapestre, a Képzőművészeti Főiskolára. Több száz könyvet illusztrált, közülük a legsikeresebbnek Omar Khajjám Rubáijátja bizonyult, amely a British Múzeum nemzetközi pályázatán bekerült a világ legszebb harminc könyve közé. 1971-től Torontóban, majd Los Angelesben tevékenykedett. Művészi sikerei csúcspontján, a nyolcvanas években tért vissza – immár véglegesen – Magyarországra és megalapította Hollóházán a nemzetközi hírű Porcelángyár stúdióját. Közben egyre-másra születtek rézkarcai, sajátos hangvételű festményei. /In memoriam Szász Endre. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./

2005. december 21.

Nagyváradon szimpóziumon értékelték Wagner Nándor szobrászművész életművét Erdélyből Svédországon át Japánig címmel. A művész életét Wehner Tibor művészettörténész ismertette, majd levetítették Gyulyás József Égi szférák, illetve a József Attila-szobor születése című filmjeit. Wagner Nándor a különböző kultúrkörökben is megtalálta a helyét. Wagner Nándor 1922. október 7-én született Nagyváradon. Érettségi után Budapesten a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, a háború megszakította mindezt. A háború után Magyarországon telepedett le, több szobrával díjat nyert. A magyarság erkölcsi feltámadását ábrázolta Corpus Hungaricum című munkája, mely 45 éves múzeumi raktárban pihentetése után Székesfehérváron avatták fel 1999. október 6-án. 1956-ban beválasztották a Képzőművészek Forradalmi Bizottságába, ezért a forradalom leverése után el kellett hagyni az országot, Svédországba ment. Először Lundban rajzott tanított. Összesen nyolc szabadtéri emlékművét állították fel. 1969-ben feleségével, Chiyo Akiyama japán képzőművésszel áttelepültek Japánba. Több pályázatot nyert, munkáit kiállították. Kerámiával is foglalkozott. Megalkotta híres Filozófusok kertje című nyolcalakos szoborkompozícióját, melyet halála előtt Budapestnek adott, ma a Gellért-hegyen látható. Wagner Nándor Japánban megfogalmazott hitvallása: „Biztos vagyok abban, hogy alkotásaimmal hazám javát szolgáltam. Ha a nemzet élni akar, Széchenyi István útján kell járnia!” /Gurzó K. Enikő: Wagner Nándor égi szférái. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 21./

2006. január 28.

Hetvenhat év teltével újra láthatja G. Pataky Etelka festményeit a marosvásárhelyi közönség. A földbirtokosság annyi más képviselőjével együtt, ő is kényszerként kapta családjával lakhelyéül 1949. március 2-án a Bolyaiak városát. G. Pataky Etelka Dicsőszentmártonban született 1898. május 28-án, édesapja, Pataky Sándor ott volt főszolgabíró. Később, 1919-től 1944-ig Dobokán éltek, férje, Gidófalvy István birtokán. G. Pataky Etelka 1984. április 11-én halt meg, Dicsőszentmártonban temették el. Tehetségét korán felfedezték, külföldön tanult festeni. Budapesten 1917-ben felvették a Képzőművészeti Akadémiára. 1923-ban a nagybányai művésztelepen kapcsolódott be Thorma János szabadiskolájának tevékenységébe. Kiállításai egyre visszhangosabbakká váltak. Nevét, művészetét mára mégis elfelejtették. Mostani kiállításán látható, hogy kiváló portrétista volt. És az a magyarsárosi kúria is megjelenik a tárlaton, amelyet kitelepítésük után szétvert a hatóság. Egy ideje Magyarsáros kultúrotthona G. Pataky Etelka nevét viseli. /N.M.K.: G. Pataky Etelka hazatért. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./

2006. május 18.

Gross Arnold kiállítása nyílt Nagyváradon, a Festum Varadinum keretében. Az 1929-ben Tordán született Munkácsy- és Kossuth-díjas festő- és grafikusművész a 40-es években Váradon élt, majd Budapesten végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, s azóta a világvárosok kiállítótermeit járja. „Ritka alkalom, hogy egy nagy művészt köszönthetünk körünkben” – mondta Hajdu Géza, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója. Tőkés László püspök hozzászólásában úgy vélte, Nagyvárad az elmúlt évtizedekben lecsupaszodott, sok értékes ember ment el, aki hajdan itt alkotott. Ezeket igyekeznek megtalálni és „hazahozni”, így jött létre Gross tárlata is. /Pap Melinda: Vízzöld és enciánvarázs. Gross Arnold rézkarcai a Festum Varadinumon. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

2007. január 27.

Az Élesdi Művésztelep fennállásának tizedik évfordulója alkalmából A kép közvetlensége címmel kiállítás nyílt Budapesten, az Ernst Múzeumban. Marosvásárhelyről 1995-ben egyszerre öt fiatalember nyert felvételt a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1996-ban – magyarországi kollégáikkal együtt – művésztelepet alapítottak Élesden, ahová évente visszajártak. Az Ernst Múzeum kiállításán a jubiláló társaság minden tagja bemutatkozik. /Az Élesdi Művésztelep az Ernst Múzeumban. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 27./

2007. február 20.

A kortárs magyar grafika nagymesterének, Gyulai Líviusznak kiállítását nyitották meg múlt héten Székelyudvarhelyen. A Magyarországon élő grafikusművész Baróton született 1937-ben, majd a családjával Erdővidékről Sopronba települtek 1946-ban. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. /bágyi: A grafika nagymesterének tárlata. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 20./

2007. február 28.

„Most már tudom, beértem arra, hogy fessek” mondta nem is olyan régen a Mester, a 93 éves Cs. Erdős Tibor. Valóban idős korában festette meg rendre az erdélyi történelmi festészet hagyományaihoz híven, nagy méretű tematikus kompozícióit. Dokumentációs értékűek jellegzetes művészeti tárgyú írásai, előadásai, tárlatvezetései. Műfaja a grafika, a festészet és a monumentális művészet. Cs. Erdős Tibor /sz. Berettyóújfalu, 1914. febr. 27./ a képzőművészeti főiskolára kerülése előtt tíz évig vasesztergályosként dolgozott és csak 26 évesen, 1940-ben lett egyetemista. Az 1940–45-ös években Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. A budapesti egyetemi évek után 1945-ben másodszor is Nagyváradra költözött. Miklóssy Gáborral megalapították a máig is jól működő Képzőművészeti Iskolát. 1948 és 1960 között a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1948-ban Kolozsváron megalakították a Magyar Művészeti Intézetet, amely három fakultással működött: képzőművészeti, színművészeti és zeneművészeti karokkal. A tanszemélyzetet Kovács Zoltán festőművész-alapító rektor vezetésével Erdély legkiválóbb alkotóművészeiből és tanáraiból verbuválták össze. 1960-tól 1975-ig, nyugdíjazásáig a Kolozsvári Állami Magyar Színház részére modern felfogású, újszerű díszletek sorát tervezte. A kolozsvári Reményik Sándor Galériában rendezte Cs. Erdős Tibor Válogatás egy hosszú életműből című visszatekintő kiállítását (2006. dec. – 2007. jan.). /Starmüller Géza: „Most már tudom, beértem arra, hogy fessek” Cs. Erdős Tibor 93 éves. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

2007. május 22.

Kilencvenöt éves korában Marosvásárhelyen elhunyt id. Haáz Sándor néprajzkutató. /Székelyudvarhely, 1912. ápr. 3. – Marosvásárhely, 2007. máj. 21/. Édesapjával, Haáz Rezső festőművész-tanárral – a székelyudvarhelyi múzeum alapítójával – már kisdiák korában együtt járták a Székelyudvarhely környéki falvakat, felkutatták a népművészeti értékeket, népdalokat tanultak. Szobrásznak készült, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. Érdeklődni kezdett a néptánc iránt, Kolozsváron bekapcsolódott az erdélyi fiatalok falukutató mozgalmába. Mint szobrász és rajztanár helyezkedett el Székelyudvarhelyen Agyag- és Faipari Iskolában (1940–42), majd a tanonciskola igazgatója (1942–45), 1945-től rajztanár a Református Kollégiumban és Tanítóképzőben, 1948-tól Korondon, 1949–54 között a Székelykeresztúri Tanítóképzőben rajztanár. Rajztanári munkája mellett tánccsoportokat szervezett, népszerűsítő előadásokat tartott. 1964-től nyugdíjazásáig újból rajztanár Marosvásárhelyen. Nyugdíjazása után teljesedett ki az erdélyi népviseleteket, varrottasokat leíró, bemutató, rendszerező munkássága. A Gazda Klárával együtt jegyzett Székelyek ünneplőben. Színek és formák a Székelyföld népviseletében (Budapest, 1998) című kötet jelentette munkássága betetőzését, ez a könyv nyújtotta mindeddig a legteljesebb képet a székely népviseletről. Fontos könyve az Udvarhelyi varrottasok (1976), ő készítette a Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet (1978), valamint a Széki iratosok (1983) című kötetek rajzait is. Id. Haáz Sándort 24-én helyezik örök nyugalomra a székelyudvarhelyi református temetőben. /In memoriam id. Haáz Sándor. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

2007. július 18.

Újra benépesült az élesdi művésztelep, amelyet idén 11. alkalommal szerveztek meg a Bihar megyei kisvárosban. A nemzetközi hírű alkotótáborban harminc-negyven grafikus, festő és szobrász fordul meg egy hónap alatt. A csoport magját a Magyar Képzőművészeti Egyetem 2000-es végzősei alkotják, közülük többen erdélyi származásúak. Tavaly a táborban készült munkákat Strasbourgban is kiállították. Az élesdi születésű, Budapesten élő Bodoni Zsolt festő a tábor szervezője. Az alkotóközösség most a református templom melletti iskolaépületben kapott helyet, amelyet nemrég kapott vissza a helyi egyházközség. A magyar kormány 8 millió forintos támogatásából telket vásároltak Élesden, és saját műterem építésébe fogtak. A munkálatok azonban jelenleg szünetelnek, mivel a további, megígért támogatás késik. /Gergely Gizella: Élesden, kényelmesebben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

2007. augusztus 8.

Székedi Ferenc publicista, a galéria igazgatója nyitotta meg Horváth Levente pályakezdő képzőművész kiállítását a csíkszeredai Kriterion Házban. Horváth Levente a monumentális festészet újjáélesztője, 1996-ban fejezte be a csíkszeredai Nagy István Képzőművészeti Líceumot, majd Budapesten tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, és munkásságát itthon, Erdélyben szeretné folytatni. /Horváth István: Székelyföldi posztmodern. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

2007. augusztus 17.

Az épülő Szent István-templom előtti köröndön helyezik majd el Gyergyószentmiklóson azt a mintegy háromméteres Szent István-szobrot, amelyet újfalvi andezitből farag a Ludwig-ösztöndíjas Polgár Botond végzős egyetemi hallgató. A fiatal művész készíti majd el Köllő Miklós műépítész, a templom tervezőjének felkérésére az épülő templom oltárát, a stációkat, a keresztelőmedencét és a szenteltvíztartókat is. A tehetséges Polgár Botond alkotta újra a budapesti Műegyetem homlokzatán látható Senyei Károly négy szobrának egyikét, jövő júniusban diplomázik a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A szerződés értelmében, jövő május 1-jére kell elkészítenie a szobrot. /Bajna György: Szent István-szobor Gyergyószentmiklóson. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 17./

2007. augusztus 23.

Polgár Botond, gyergyói fiatal szobrász, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán utolsó éves, ő készíti Gyergyószentmiklóson a Bucsin negyedi templom előtti térre tervezett, a közel háromméteres Szent István-szobrot. A több tonnás andezit követ már elhozták. A szobor a Szent Korona felajánlását fogja ábrázolni, tehát Szent István nem a fején viseli a koronát, hanem párnán a jobb kezében tartja. Ő készíti a templombelsőt, az oltárt, a keresztút tizennégy stációját, a korpuszt, a keresztelőmedencét. Úgy gondolja, hogy az elkövetkező tíz évet az életéből ez többé-kevésbé ki fogja tölteni. A jövő júniusban végző Polgár Botond mesterképzőre, doktori fokozatra is szeretne maradni Budapesten, de, mint mondta, témája Erdély. /Baricz-Tamás Imola: „Szeretnék méltó lenni a feladathoz”. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), aug. 23. – 34. sz. /

2007. október 4.

Friedrich Dürrenmatt A csendestárs című tragikomédiájának bemutatásával kezdi október 5-én az új évadot a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. Az előadás Zakariás Zalán rendező első nagyszínpadi munkája a sepsiszentgyörgyi társulattal. Zakariás tavaly egyetlen magyar anyanyelvű hallgatóként végezte el a bukaresti Színház és Filmművészeti Egyetem rendező szakát. Kerezsi Nemere díszlettervezőnek is ez az előadás az első nagyszínpadi bemutatkozása. Kerezsi Nemere, a sepsiszentgyörgyi művész 2005-ben végezte el a Budapesten a Képzőművészeti Egyetem intermédia és szobrászat szakát. /Kovács Zsolt: Bizarr detektívtörténet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 4./

2008. január 10.

Nagy Imre csíkzsögödi festőművész hagyatékából 60 alkotás járja egy éven keresztül Magyarország városait. A vándorkiállítást a Csíki Székely Múzeum és a Csíkszereda megyeszékhely önkormányzata szervezi. A tárlat célja, hogy külföldön is megismertessék és népszerűsítsék a székely táj, a székely nép festőjének legszebb munkáit, mondta el Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. A vándorkiállítás január 22-én kezdődik, elsőként Kaposváron tekinthetik meg Nagy Imre képeit. A kiállításon Szabó András A bőfény forrása című, 2006-ban megjelent Nagy Imre-monográfiát is bemutatják. Nagy Imre (1893–1976) a budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult. A székely nép, a székely táj képeinek állandó témája. Majdnem teljes életművét három székelyföldi városra hagyta, a sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi és csíkszeredai múzeumok több ezer képét őrzik. Hamvait a nevét viselő csíkzsögödi műterem és galéria külső falában helyezték el. /Székely Zita: Nagy Imre-vándortárlat. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./


lapozás: 1-30 | 31-34




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998