udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 150 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-150
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Magyar Nepi Szovetseg /MNSZ/

1990. január 27.

Király Károly a Román Kommunista Párt vezetői közé tartozott. Nagy jövő állt előtte, azonban 1972-ben szembefordult a Ceausescu-rendszerrel, majd megkezdte tiltakozó akcióit 1977-ben. Jelenleg a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Bodor Pál kérdésére, hogy a nacionalizmusnak erős tradíciója volt Romániában, nem jelent-e ez leküzdhetetlen akadályt a demokrácia számára, Király Károly leszögezte: leküzdhetetlent nem, de nehezen fog itt a demokrácia megszületni, "A romániai nacionalizmus fokát én inkább a hitleri Németországéhoz hasonlítanám, mint bármelyik más szomszéd országéhoz." Hozzátette: "Sok kitűnő románt ismerek, aki négyszemközt hajlandó a román nacionalizmusról nyilatkozni - a nyilvánosság előtt azonban nem mer állást foglalni. Épp a nacionalistáktól való félelmében." Király Károly kifejtette: "A politikai-adminisztratív autonómiák híve vagyok." "A jogokat ki kell vívni ? de azután meg is kell tartani őket. Ezért van szükség az önvédelmi szervezkedésre." "Szerintem azonban téves az a nézet, hogy az erdélyi magyarságnak csak egyetlen, egységes szervezete legyen." "Ha egyetlen pártunk van, mi történik, ha azt az egyetlent valakinek sikerül tévútra terelni? Vagy megszüntetni? Gondoljunk a Magyar Népi Szövetségre." /Bodor Pál: Autonómiákról, háromnyelvűségről Romániában. Beszélgetés Király Károllyal. = Magyar Nemzet (Budapest), jan. 27./

1990. február 20.

A Pusztináról szármató, Sepsiszentgyörgyön élő Erőss Péter szólt csángó testvéreihez. Kitért arra, hogy Dumitru Martinas könyvet írt, azt állítva, hogy a csángók elmagyarosodott románok, csakhogy ez nem igaz. Volt idő, amikor a csángók magyarul tanulhattak, Bákóban tanítóképző is működött, a Magyar Népi Szövetség idejében. Magyar pátere nincs a csángóknak. Volt egy pap, a lészpedi Gyergyiona páter, aki magyarul prédikált. A csángó falvakban szükség lenne újra magyar iskolákra. /Pusztinai Erőss Péter: Levélféle a moldvai csángó magyar éfijakhoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

1990. augusztus 5.

Örömmel értesült a sepsiszentgyörgyi csángó összejövetelekről, írta Bartis Árpád, aki 1957-ben az Oktatásügyi Minisztérium Nemzetiségi Vezérigazgatóságának tanfelügyelőjeként foglalkozott a moldvai csángók magyar iskoláival. 1957-ben Kardos János volt Bákó tartományi tanfelügyelővel 22 falut látogattak meg, azt vizsgálták, miért szűnt meg 1953-ban sok csángó faluban a magyar iskola. Sok helyen rémhírt terjesztettek, de közrejátszott a Magyar Népi Szövetség akkori felszámolása is. Gheorghiu Dej emberei egyszerűen felszámolták a moldvai csángó falvakban a magyar nyelvű oktatást. 1957-ben még működött a lészpedi, bahánai, újfalusi és egy gyimesbükki VII. osztály, továbbá négy környékbeli négyosztályos elemi iskola. Ekkor végzett Bákóban a magyar tanítóképző második évjárata 25 tanulóval, Albu Zsigmond volt az osztályfőnökük. Új elemi iskolákat nyitottak meg Magyarfaluban /Gaiceana-Unguri/, a bákói tanítóképzőben egy V. osztály, Külső-Rekecsinben, a magyar nyelvet, mint tantárgyat bevezették Dioszínben /Gioseni/, Szőlőhegyen /Pirgaresti/ és Ploscuteni falvakban. Ezután 1958 és 1960 között rendre felszámolták a magyar nyelvű moldvai iskolákat, még a gyimesbükkieket is. A Nemzetiségi Vezérigazgatóság - amelyben képviselve voltak Románia összes nemzetiségei: magyarok, németek, szerbek, ukránok, zsidók, szlovákok, tatárok - 1958-ban megszűnt. /Bartis Árpád: A csángómagyar iskolálról. = Keresztény Szó (Kolozsvár), aug. 5./

1991. szeptember 7.

Herédi Gusztáv köszöntötte Balogh Edgárt 85. születésnapján, kifejtve, hogy utóvédharcot vívott Balogh Edgár, az örök naiv, az örök balek. Sokan úgy tekintenek rá, mint a csőd-szocializmus apostolára, holott ő nemcsupán az volt. Nem volt a szocialista rend kegyeltje. Balogh Edgár jó magyar és jó kommunista volt. Amit épített /egyetem, stb/ "a szeme láttára omlott össze, s áldását kellett adnia a romlásra." Érthetetlen, hogy annyi megtiportatás, kétszeri letartóztatás után nem vonta le a következtetést, hanem a szocializmus igéit hirdette továbbra is. A "damaszkuszii úton ő sohasem ment végig." Végtelen türelemmel dolgozott fél életen át mások - jó vagy rossz kéziratán, csakhogy közölhetővé tegye" azokat. Az ő filológiai pontossága, lelkiismeretessége intő példa lehet, ugyanúgy hihetetlen munkabírása is. Fáradhatatlan népnevelő. _ az örök túlélő és újrakezdő. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./ Két hozzászólás érkezett, mindketten elutasították Herédi Gusztáv elmarasztaló értékelését és védelmükbe vették Balogh Edgárt. /Okos György: Egy "balek" öregúr védelmében, Fey László: Köszöntő? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./ Dáné Tibor szintén visszatért Balog Edgár életművéhez, kiállva a szociáldemokrata eszmék mellett, emlékeztetve az elfeledetten élő 87 éves Lakatos Istvánra, az 1945-ben alakult Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának elnökére, a Márton Áron-per másodrendű vádlottjára, aki 1954-ben egy aláírás ellenében szabadulhatott volna, de ő erre nem volt hajlandó. Az Országos Magyar Bizottság, s a mögötte álló Magyar Szövetség történetéről és harcáról, amelyet a Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ uszálypolitikája ellen vívott, nem tudunk semmit, addig az MNSZ-apologetika meghamisítja az akkori években történteket. - Balogh Edgár abban bízott, hogy a kommunizmus megszelídül. Tisztelettel kell említeni Balogh Edgár munkaközösségeket létrehozó munkásságát, életműve részét, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikont és fáradhatatlan tevékenységét. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

1991. szeptember 7.

Herédi Gusztáv köszöntötte Balogh Edgárt 85. születésnapján, kifejtve, hogy utóvédharcot vívott Balogh Edgár, az örök naiv, az örök balek. Sokan úgy tekintenek rá, mint a csőd-szocializmus apostolára, holott ő nemcsupán az volt. Nem volt a szocialista rend kegyeltje. Balogh Edgár jó magyar és jó kommunista volt. Amit épített /egyetem, stb/ "a szeme láttára omlott össze, s áldását kellett adnia a romlásra." Érthetetlen, hogy annyi megtiportatás, kétszeri letartóztatás után nem vonta le a következtetést, hanem a szocializmus igéit hirdette továbbra is. A "damaszkuszii úton ő sohasem ment végig." Végtelen türelemmel dolgozott fél életen át mások - jó vagy rossz kéziratán, csakhogy közölhetővé tegye" azokat. Az ő filológiai pontossága, lelkiismeretessége intő példa lehet, ugyanúgy hihetetlen munkabírása is. Fáradhatatlan népnevelő. _ az örök túlélő és újrakezdő. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./ Két hozzászólás érkezett, mindketten elutasították Herédi Gusztáv elmarasztaló értékelését és védelmükbe vették Balogh Edgárt. /Okos György: Egy "balek" öregúr védelmében, Fey László: Köszöntő? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./ Dáné Tibor szintén visszatért Balog Edgár életművéhez, kiállva a szociáldemokrata eszmék mellett, emlékeztetve az elfeledetten élő 87 éves Lakatos Istvánra, az 1945-ben alakult Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának elnökére, a Márton Áron-per másodrendű vádlottjára, aki 1954-ben egy aláírás ellenében szabadulhatott volna, de ő erre nem volt hajlandó. Az Országos Magyar Bizottság, s a mögötte álló Magyar Szövetség történetéről és harcáról, amelyet a Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ uszálypolitikája ellen vívott, nem tudunk semmit, addig az MNSZ-apologetika meghamisítja az akkori években történteket. - Balogh Edgár abban bízott, hogy a kommunizmus megszelídül. Tisztelettel kell említeni Balogh Edgár munkaközösségeket létrehozó munkásságát, életműve részét, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikont és fáradhatatlan tevékenységét. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

1992. május 19.

A lészpedi származású Fazakas József 1990 óta évente elhozza a lészpedi csángó gyermekeket, hogy ismerjék meg Erdélyt. Ismeretes, hogy 1948 és 1953 között magyar iskolák nyíltak a csángómagyar falvakban, mintegy száz iskolában. Azután 1953-ban egy tollvonással megszüntették a magyar iskolákat Moldvában, kivétel volt a lészpedi iskola, amely 1960-ig maradhatott magyar nyelvű. A lészpediek sokáig harcoltak magyar iskoláért. Az 1960-as évek elején még magyarul prédikált Gyorgyina páter, akit koholt vádakkal bebörtönöztek, majd kényszerlakhelyre száműztek. A papok nem tűrték, hogy híveik magyar imakönyvet használjanak. A csángók ügyét szívén viselő Bartis Árpád erre példát hozott: 1957-ben a lészpedi Bálint családnak ajándékozta a Szentek élete című könyvet. Amikor a pap megtudta, hogy ebből a könyvből felolvasnak a fonóban, egyszerűen elkobozta a könyvet. Amíg volt magyar iskola, Lészpeden kiváló tanítók voltak, Kallós Zoltán folklórgyűjtő másfél évig tanított itt. A lelkes tantestület /Zudor Attila, Zsombori Dénes, Bencze Irén, Butnár Ilona, Csergő Irén, Drunek Mária és Szász Mária/ kitartott itt, amíg lehetett. Marosvásárhelyen, a Bolyai Líceumban néhány évig posztliceális tanítóképző osztály működött, amelyet Kallós Zoltán, Vészi Mária, Asztalos Imre és ezt az emlékezést író Bartis Árpád vezetésével a tavaszi szűnidőben Lészpedre vittek és a vásárhelyiek kultúrműsorral szórakoztatták a falu népét. Viszonzásul énekes csoportot hívtak meg Marosvásárhelyre. 1957-ben Lészpeden, a temető kapujában még ez a felirat állott: "Hogy vagytok tü, voltunk mü és, ahogy vagyunk mü, lesztek tü es: por és hamu". Ez a felirat már régen eltűnt. Ignácz István bácsi mesélte Bartis Árpádnak, hogy 1946-ben az egyik népgyűlésen, amelyet a Magyar Népi Szövetség szervezett, részt vett Mihail Sadoveanu román író is. A csángó magyar beszédébe közbeszólt: "Igaz, a csángómagyarok üldözve voltak." /Bartis Árpád: A hűséges lészpedi csángómagyarok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

1992. július 4.

Az 1989-es fordulat óta ritkán megszólaló Balogh Edgár a Magyar Népi Szövetség történelmi érdemeire hívta fel a figyelmet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4-5./

1992. szeptember 16.

Domokos Gergely elítélően emlékezett a Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ majd egy évtizedes tevékenységére, melyet kommunista szervezetnek minősített. Nagyon sok adatot említett tanulmányában. Az "önjelölt madoszista MNSZ-vezetőség az egész romániai magyarság érdekképviseletét" hangoztatta. Az eltérő nézetekkel szemben türelmetlenek voltak. A magyarság intézményeit bekebelezték, beolvasztották az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület szervezeteit. - Az MNSZ volt az egyetlen engedélyezett magyar érdekvédelmi szervezet, így aki tevékenykedni akart a magyarság érdekében, az kényszerűen csatlakozott. Domokos megemlékezett az MNSZ 1945. nov. 15-18-a között Marosvásárhelyen tartott ún. "százas" intézőbizottsági üléséről, ahol a nagy vihart kavart nyilatkozott tették: "Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés..." stb. Ezt a nyilatkozatot a párizsi békeszerződési tárgyalásokon a román delegáció érvként használta fel: Tatarescu külügyminiszter idézett ebből a nyilatkozatból. Domokos felidézte a Román Szociáldemokrata Párt 1945 decemberében Kolozsváron megalakult Országos Magyar Bizottságának kiáltványát, ebben elutasították azt a romániai politikát, amely megalkuvásokkal próbál egy nemzetiségi demokratikus tömeget képviselni. A bizottság Erdély nemzeteinek békés egymás mellett élését a svájci mintára kantonális módon látta biztosítottnak. - A másik csoport egyetemi tanárokból, szakemberekből állt: 1945 december elején Kolozsváron tanácskozott Venczel József, Nagy Géza, Buza László egyetemi tanárok, Lakatos István szociáldemokrata vezető, Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ vezetője, Szász Pál, az EMGE vezetője és Juhász István teológiai tanár. Megbízták Buza László nemzetközi jogászt, készítsen memorandumot, melyben bizonyítsa be, hogy a marosvásárhelyi kiáltvány csak a magyar kommunisták nyilatkozata volt, akik nem képviselik az egész magyarságot, Venczel József pedig készítsen térképet az 1910-es népszámlálás alapján, mert ők az erdélyi magyarság jövőjét Erdély kettéosztásában látták. Az elkészült memorandumot kijuttatták Párizsba. Aláírói: Márton Áron püspök, Szász Pál, Korparich Ede, Lakatos István és Vásárhelyi János református püspök. 1946. ápr. 29-én újabb megbeszélést tartottak és Teleki Géza segítségével eljuttatták az angol és amerikai külügyminiszterhez memorandumukat. - Az MNSZ-en belül kitört a "lázadás" a vezetőség ellen, először Kolozsváron, 1946. jan. 28-án, majd Székelyudvarhelyen, 1946. jún. 30-án, az MNSZ-kongresszuson. - Az MNSZ átalakulását mutatta, hogy Kacsó Sándor, aki 1947-ben Kurkó Gyárfás utóda lett az MNSZ-ben, az MNSZ 1948 júliusi országos értekezletén kijelentette: "Sérelmi politikával a sovinizmust, a reakciót szolgálnánk." 1948 augusztusában a bukaresti MNSZ-központ körlevelet adott ki, utasította a megyei szervezeteket, hogy egyéni sérelmeket, kérelmeket a jövőben ne terjesszenek be a központnak. - Az MNSZ kivette részét a tisztogatásokban is, melyet Luka László A romániai magyarság útja /Igazság, Kolozsvár, 1947. máj. 22./ című cikke indított el. Balogh Edgár már máj. 26-án válaszolt erre "Tisztító önvizsgálat ideje jött el" címen. Bányai László, Kacsó Sándor és a Czikó testvérek rendre sürgették a tisztogatást. 1948. dec. 12-én megjelent a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politikai Irodájának határozata. Ebben megállapították: "A magyar nacionalista polgárság maradi szelleme és elszigetelődési irányzata még most is érezhető egyes kulturális és gazdasági intézményekben." Mindezek a vádak annak ellenére hangzottak el, hogy már 1946-47-ben eltávolították a "reakciós" Szász Pált, Szász Istvánt, György Lajost stb. Letartóztatták Kurkó Gyárfást, Méliusz Józsefet, Demeter Jánost, Csőgör Lajos rektort. - 1952-ben Kacsó Sándor lemondott, az MNSZ vezetőségét Bányai László, Takács Lajos és Juhász Lajos képviselték, az MNSZ utolsó kinevezett elnöke Ottrok Ferenc lett. 1953 tavaszán kimondták az MNSZ önfeloszlatását. /Domokos Gergely: "Tisztító önvizsgálat ideje jött el..." /A Magyar Népi Szövetség és a romániai magyar kisebbség 1944-1953 között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

1992. szeptember 16.

Domokos Gergely elítélően emlékezett a Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ majd egy évtizedes tevékenységére, melyet kommunista szervezetnek minősített. Nagyon sok adatot említett tanulmányában. Az "önjelölt madoszista MNSZ-vezetőség az egész romániai magyarság érdekképviseletét" hangoztatta. Az eltérő nézetekkel szemben türelmetlenek voltak. A magyarság intézményeit bekebelezték, beolvasztották az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület szervezeteit. - Az MNSZ volt az egyetlen engedélyezett magyar érdekvédelmi szervezet, így aki tevékenykedni akart a magyarság érdekében, az kényszerűen csatlakozott. Domokos megemlékezett az MNSZ 1945. nov. 15-18-a között Marosvásárhelyen tartott ún. "százas" intézőbizottsági üléséről, ahol a nagy vihart kavart nyilatkozott tették: "Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés..." stb. Ezt a nyilatkozatot a párizsi békeszerződési tárgyalásokon a román delegáció érvként használta fel: Tatarescu külügyminiszter idézett ebből a nyilatkozatból. Domokos felidézte a Román Szociáldemokrata Párt 1945 decemberében Kolozsváron megalakult Országos Magyar Bizottságának kiáltványát, ebben elutasították azt a romániai politikát, amely megalkuvásokkal próbál egy nemzetiségi demokratikus tömeget képviselni. A bizottság Erdély nemzeteinek békés egymás mellett élését a svájci mintára kantonális módon látta biztosítottnak. - A másik csoport egyetemi tanárokból, szakemberekből állt: 1945 december elején Kolozsváron tanácskozott Venczel József, Nagy Géza, Buza László egyetemi tanárok, Lakatos István szociáldemokrata vezető, Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ vezetője, Szász Pál, az EMGE vezetője és Juhász István teológiai tanár. Megbízták Buza László nemzetközi jogászt, készítsen memorandumot, melyben bizonyítsa be, hogy a marosvásárhelyi kiáltvány csak a magyar kommunisták nyilatkozata volt, akik nem képviselik az egész magyarságot, Venczel József pedig készítsen térképet az 1910-es népszámlálás alapján, mert ők az erdélyi magyarság jövőjét Erdély kettéosztásában látták. Az elkészült memorandumot kijuttatták Párizsba. Aláírói: Márton Áron püspök, Szász Pál, Korparich Ede, Lakatos István és Vásárhelyi János református püspök. 1946. ápr. 29-én újabb megbeszélést tartottak és Teleki Géza segítségével eljuttatták az angol és amerikai külügyminiszterhez memorandumukat. - Az MNSZ-en belül kitört a "lázadás" a vezetőség ellen, először Kolozsváron, 1946. jan. 28-án, majd Székelyudvarhelyen, 1946. jún. 30-án, az MNSZ-kongresszuson. - Az MNSZ átalakulását mutatta, hogy Kacsó Sándor, aki 1947-ben Kurkó Gyárfás utóda lett az MNSZ-ben, az MNSZ 1948 júliusi országos értekezletén kijelentette: "Sérelmi politikával a sovinizmust, a reakciót szolgálnánk." 1948 augusztusában a bukaresti MNSZ-központ körlevelet adott ki, utasította a megyei szervezeteket, hogy egyéni sérelmeket, kérelmeket a jövőben ne terjesszenek be a központnak. - Az MNSZ kivette részét a tisztogatásokban is, melyet Luka László A romániai magyarság útja /Igazság, Kolozsvár, 1947. máj. 22./ című cikke indított el. Balogh Edgár már máj. 26-án válaszolt erre "Tisztító önvizsgálat ideje jött el" címen. Bányai László, Kacsó Sándor és a Czikó testvérek rendre sürgették a tisztogatást. 1948. dec. 12-én megjelent a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politikai Irodájának határozata. Ebben megállapították: "A magyar nacionalista polgárság maradi szelleme és elszigetelődési irányzata még most is érezhető egyes kulturális és gazdasági intézményekben." Mindezek a vádak annak ellenére hangzottak el, hogy már 1946-47-ben eltávolították a "reakciós" Szász Pált, Szász Istvánt, György Lajost stb. Letartóztatták Kurkó Gyárfást, Méliusz Józsefet, Demeter Jánost, Csőgör Lajos rektort. - 1952-ben Kacsó Sándor lemondott, az MNSZ vezetőségét Bányai László, Takács Lajos és Juhász Lajos képviselték, az MNSZ utolsó kinevezett elnöke Ottrok Ferenc lett. 1953 tavaszán kimondták az MNSZ önfeloszlatását. /Domokos Gergely: "Tisztító önvizsgálat ideje jött el..." /A Magyar Népi Szövetség és a romániai magyar kisebbség 1944-1953 között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

1992. szeptember 16.

Domokos Gergely elítélően emlékezett a Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ majd egy évtizedes tevékenységére, melyet kommunista szervezetnek minősített. Nagyon sok adatot említett tanulmányában. Az "önjelölt madoszista MNSZ-vezetőség az egész romániai magyarság érdekképviseletét" hangoztatta. Az eltérő nézetekkel szemben türelmetlenek voltak. A magyarság intézményeit bekebelezték, beolvasztották az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület szervezeteit. - Az MNSZ volt az egyetlen engedélyezett magyar érdekvédelmi szervezet, így aki tevékenykedni akart a magyarság érdekében, az kényszerűen csatlakozott. Domokos megemlékezett az MNSZ 1945. nov. 15-18-a között Marosvásárhelyen tartott ún. "százas" intézőbizottsági üléséről, ahol a nagy vihart kavart nyilatkozott tették: "Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés..." stb. Ezt a nyilatkozatot a párizsi békeszerződési tárgyalásokon a román delegáció érvként használta fel: Tatarescu külügyminiszter idézett ebből a nyilatkozatból. Domokos felidézte a Román Szociáldemokrata Párt 1945 decemberében Kolozsváron megalakult Országos Magyar Bizottságának kiáltványát, ebben elutasították azt a romániai politikát, amely megalkuvásokkal próbál egy nemzetiségi demokratikus tömeget képviselni. A bizottság Erdély nemzeteinek békés egymás mellett élését a svájci mintára kantonális módon látta biztosítottnak. - A másik csoport egyetemi tanárokból, szakemberekből állt: 1945 december elején Kolozsváron tanácskozott Venczel József, Nagy Géza, Buza László egyetemi tanárok, Lakatos István szociáldemokrata vezető, Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ vezetője, Szász Pál, az EMGE vezetője és Juhász István teológiai tanár. Megbízták Buza László nemzetközi jogászt, készítsen memorandumot, melyben bizonyítsa be, hogy a marosvásárhelyi kiáltvány csak a magyar kommunisták nyilatkozata volt, akik nem képviselik az egész magyarságot, Venczel József pedig készítsen térképet az 1910-es népszámlálás alapján, mert ők az erdélyi magyarság jövőjét Erdély kettéosztásában látták. Az elkészült memorandumot kijuttatták Párizsba. Aláírói: Márton Áron püspök, Szász Pál, Korparich Ede, Lakatos István és Vásárhelyi János református püspök. 1946. ápr. 29-én újabb megbeszélést tartottak és Teleki Géza segítségével eljuttatták az angol és amerikai külügyminiszterhez memorandumukat. - Az MNSZ-en belül kitört a "lázadás" a vezetőség ellen, először Kolozsváron, 1946. jan. 28-án, majd Székelyudvarhelyen, 1946. jún. 30-án, az MNSZ-kongresszuson. - Az MNSZ átalakulását mutatta, hogy Kacsó Sándor, aki 1947-ben Kurkó Gyárfás utóda lett az MNSZ-ben, az MNSZ 1948 júliusi országos értekezletén kijelentette: "Sérelmi politikával a sovinizmust, a reakciót szolgálnánk." 1948 augusztusában a bukaresti MNSZ-központ körlevelet adott ki, utasította a megyei szervezeteket, hogy egyéni sérelmeket, kérelmeket a jövőben ne terjesszenek be a központnak. - Az MNSZ kivette részét a tisztogatásokban is, melyet Luka László A romániai magyarság útja /Igazság, Kolozsvár, 1947. máj. 22./ című cikke indított el. Balogh Edgár már máj. 26-án válaszolt erre "Tisztító önvizsgálat ideje jött el" címen. Bányai László, Kacsó Sándor és a Czikó testvérek rendre sürgették a tisztogatást. 1948. dec. 12-én megjelent a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politikai Irodájának határozata. Ebben megállapították: "A magyar nacionalista polgárság maradi szelleme és elszigetelődési irányzata még most is érezhető egyes kulturális és gazdasági intézményekben." Mindezek a vádak annak ellenére hangzottak el, hogy már 1946-47-ben eltávolították a "reakciós" Szász Pált, Szász Istvánt, György Lajost stb. Letartóztatták Kurkó Gyárfást, Méliusz Józsefet, Demeter Jánost, Csőgör Lajos rektort. - 1952-ben Kacsó Sándor lemondott, az MNSZ vezetőségét Bányai László, Takács Lajos és Juhász Lajos képviselték, az MNSZ utolsó kinevezett elnöke Ottrok Ferenc lett. 1953 tavaszán kimondták az MNSZ önfeloszlatását. /Domokos Gergely: "Tisztító önvizsgálat ideje jött el..." /A Magyar Népi Szövetség és a romániai magyar kisebbség 1944-1953 között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

1992. október 2.

Balogh Edgár reagált Domokos Gergelynek a Magyar Népi Szövetséget /MNSZ/ elmarasztaló írására. Balogh Edgár védelmébe vette a szervezetet., amely a magyarság anyaszervezetévé vált. Balogh Edgár másképp látja a százas intézőbizottság szerepét is. Az MNSZ-nek 570 ezer /a csángókkal együtt 600 ezer/ szavazója volt a parlamenti választáson. A tisztító önvizsgálatról azt írja Balogh Edgár, hogy ezzel elébe mentek a támadásoknak és megvédték a magyar intézményeket, így például az EMGE-elnök Szász Pált vagy az EME /Erdélyi Múzeum-Egyesület/-elnök Jósika báró személyes meggyőzésével "elfogadhatóbb" személyeket kértek fel tisztségeik átvételére. Így került az EMGE élére Antal Dániel, az EME élére pedig Jakó Zsigmond professzor. Azután jöttek a letartóztatások, Balogh Edgárt is bebörtönözték. /Balogh Edgár: Múltunk vizsgálatában tárgyilagosságra van szükség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./ Domokos Gergely írása: szept. 16.

1992. október 2.

Balogh Edgár reagált Domokos Gergelynek a Magyar Népi Szövetséget /MNSZ/ elmarasztaló írására. Balogh Edgár védelmébe vette a szervezetet., amely a magyarság anyaszervezetévé vált. Balogh Edgár másképp látja a százas intézőbizottság szerepét is. Az MNSZ-nek 570 ezer /a csángókkal együtt 600 ezer/ szavazója volt a parlamenti választáson. A tisztító önvizsgálatról azt írja Balogh Edgár, hogy ezzel elébe mentek a támadásoknak és megvédték a magyar intézményeket, így például az EMGE-elnök Szász Pált vagy az EME /Erdélyi Múzeum-Egyesület/-elnök Jósika báró személyes meggyőzésével "elfogadhatóbb" személyeket kértek fel tisztségeik átvételére. Így került az EMGE élére Antal Dániel, az EME élére pedig Jakó Zsigmond professzor. Azután jöttek a letartóztatások, Balogh Edgárt is bebörtönözték. /Balogh Edgár: Múltunk vizsgálatában tárgyilagosságra van szükség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./ Domokos Gergely írása: szept. 16.

1992. november 28.

A Magyar Népi Szövetség száznál több magyar elemi iskolát indított a moldvai csángók körében, hogy magyarul tanulhassanak. Ezeket azután sorra megszüntették, 1960-ban szüntették meg az utolsó moldvai magyar iskolát Lészpeden. A Kolozsváron élő Gáll Ernőné visszaemlékezett ifjúkorára, akkor /1950-nem/ őt is kinevezték tanítónőnek, őt Luizikalagórba. Úgy látja, hiba volt, hogy zömmel székely tanítónőket neveztek ki, akik nem tudtak olyan jól románul. Sok szülő nem akarta magyar iskolába adni gyermekét, éppen a gyengén románul beszélő tanítók miatt. Nagyon nehéz helyzetben voltak a tanítónők, a papok ellenségesen kezelték őket. /(b. kovács): Becsengetés magyarórára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28-29./

1993. január 15.

Kolozsváron megjelent a város második napilapja, az Új Ezred (közéleti, gazdasági, kulturális) napilap első próbaszáma, főszerkesztője Szőcs Géza. /Új Ezred (Kolozsvár), jan. 15./ Az új lap várhatóan tavasszal indul. A gazdasági nehézségek miatt egymás után szűnnek meg az újságok, ezért nagy jelentősége van új magyar napilap indulásának. Kolozsvárnak a háború után 1948-ig három magyar napilapja volt, a Világosság, a Magyar Népi Szövetség lapja, a Szabadság a kommunisták és az Erdély, a szocdemek orgánuma.

1993. július 10.

Töttösy Istvánné dr., a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályának vezetője a Kárpát-medence tájain, főleg oktatási rendezvényeken gyakran megfordul. Elmondta, hogy 1985-ben készített bölcsészdoktori disszertációja a Romániai Magyar Népi Szövetség története volt, abban is központi kérdés volt az erdélyi magyar oktatásügy. Amikor 1990-ben a minisztériumba került, arra gondolt, hogy kötelesség határtól függetlenül nyelvhatárban, kultúrhatárban, nemzeti összetartozásban gondolkodva segíteni, hogy megmaradjon a magyar nyelv a Kárpát-medencében. Elmondta, hogy jelenleg mintegy ezer erdélyi tanul magyarországi egyetemeken, rajtuk kívül egyre több szakközépiskolás is itt tanul, mert otthon a szakoktatás csak államnyelven lehetséges. Szinte minden magyarországi egyetemen és főiskolán tanulnak erdélyiek, többen vannak Békéscsabán, Szegeden és Debrecenben. Az erdélyi egyetemistáknak mintegy fele Budapesten tanul. Magyarország nem készült fel arra, hogy ennyi erdélyi fog itt tanulni, nem volt elegendő kollégiumi férőhely. Nagyon gyorsan kellett kollégiumot teremteni. A sebtében kialakított kollégiummal sokan elégedetlenek voltak. A határon túli magyar főiskolások taníttatása 127 millió Ft-ba kerül, ez benne van a költségvetésben. Az erdélyi egyetemisták nagy többsége nem akar hazatérni. A jövőben csak húsz erdélyi diákot vesznek fel magyarországi egyetemekre, viszont posztgraduális képzést biztosítanak. Eddig a Bolyai Társaság ajánlás alapján kaphattak ösztöndíjat a Magyarországon tanuló egyetemisták, ez most változik, a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget is bevonják a döntésbe. Eddig mindent pénzt elvitt az egyetemisták képzése, posztgraduális képzésre nem futotta. Mostantól ezt is lehetővé teszik, mintegy 140150 jelentkező számíthat kérése elfogadására, három hónaptól egy évig terjedő támogatást kaphatnak. /Sylvester Lajos: Erdélyi diákok ? "odaát". Beszélgetés dr. Töttösy Istvánnéval, a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériumának főosztályvezetőjével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10-11./

1993. november 12.

Máramarosszigeten a római katolikus templom kertjében álló Leöwey Klára szobrot 1990 tavaszán ismeretlenek leöntötték vörös festékkel. A városi magyar tanácstagok kérésére a város megtisztíttatta a szobrot. A templomkertben levő 1848-as emlékmű a vidék magyarságának fájó pontja. Az emlékművet 1887-ben állították fel, 1921-ben ledöntötték, 1940-ben visszaállították, 1944-ben újra ledöntötték, 1948-ban az akkori Magyar Népi Szövetség újraállíttatta. 1978-ban a magyar szöveget leverték az emlékműről és román szöveg került a helyébe. 1990 januárja óta szeretnék az emlékművet helyreállítani, de nem sikerült. - A vidék anyanyelvi oktatásának helyzete nem megfelelő. Hosszúmező magyarlakta falu, azonban a gyermekeknek csak fele jár magyar iskolába. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

1993. november 17.

Az Európai Idő hetilap visszatekintett a Százak Nyilatkozatára. 1945. nov. 15-18-a között Marosvásárhelyen országos értekezletet tartott a Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ Központi Intézőbizottsága. A bizottságnak száz tagja volt, ezért száza intézőbizottságnak is nevezték. Az ún. Százak Gyűlése ezen az értekezleten nyilatkozatot fogadtak el, amit Százak Nyilatkozataként tart számon az utókor. Az ülésen részt vett dr. Petru Groza miniszterelnök és Luka László, a Román Kommunista Párt titkára, az Országos Demokrata Arcvonal főtitkára is. A Százak Nyilatkozata szerint: "Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megőrzésének, a nemzeti jogegyenlőség tényleges megvalósításának, a határok feloldásának kérdése. Nem helyeselhetünk semmiféle olyan törekvést akár magyar, akár román részről, amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel a nemzetközi reakció szolgálatában, Erdélyből újra háborús tűzfészket teremtene? Elismeréssel adózunk a Groza-kormánynak azért az erőfeszítésért, amelyet politikai jogaink, anyanyelvű oktatásunk, gazdasági érdekvédelmünk biztosítására kifejtett?" A Központ Intézőbizottság "Marosvásárhelyen tarott országos értekezletén hitet tesz a román népi demokráciával kötött szövetsége mellett." 1946. júl. 29-énkezdődött Párizsban a békekonferencia. Gheorge Tatarescu román külügyminiszter 1946. szept. 2-án beszédében visszautasította a magyar küldöttség kívánságát, hogy 4000 négyzetkilométernyi területet - Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti városokkal - csatoljanak Magyarországhoz. A szóba forgó területen 483 ezer lakos élt. Tatarescu hangsúlyozta, hogy a magyarok Romániába mindent megkapnak, ami gazdasági és kulturális fejlődésüket biztosítja. Kiemelte, hogy "a magyar kormány álláspontja teljesen ellenkezik a Romániában élő magyarok álláspontjával", és beszédében bőven idézett a Százak Nyilatkozatából. A győztes hatalmak Romániának adtak igazat. /Marosi András: Lojalitás vagy politikai baklövés. A Százak Nyilatkozata. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

1993. november 17.

Az Európai Idő hetilap visszatekintett a Százak Nyilatkozatára. 1945. nov. 15-18-a között Marosvásárhelyen országos értekezletet tartott a Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ Központi Intézőbizottsága. A bizottságnak száz tagja volt, ezért száza intézőbizottságnak is nevezték. Az ún. Százak Gyűlése ezen az értekezleten nyilatkozatot fogadtak el, amit Százak Nyilatkozataként tart számon az utókor. Az ülésen részt vett dr. Petru Groza miniszterelnök és Luka László, a Román Kommunista Párt titkára, az Országos Demokrata Arcvonal főtitkára is. A Százak Nyilatkozata szerint: "Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megőrzésének, a nemzeti jogegyenlőség tényleges megvalósításának, a határok feloldásának kérdése. Nem helyeselhetünk semmiféle olyan törekvést akár magyar, akár román részről, amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel a nemzetközi reakció szolgálatában, Erdélyből újra háborús tűzfészket teremtene? Elismeréssel adózunk a Groza-kormánynak azért az erőfeszítésért, amelyet politikai jogaink, anyanyelvű oktatásunk, gazdasági érdekvédelmünk biztosítására kifejtett?" A Központ Intézőbizottság "Marosvásárhelyen tarott országos értekezletén hitet tesz a román népi demokráciával kötött szövetsége mellett." 1946. júl. 29-énkezdődött Párizsban a békekonferencia. Gheorge Tatarescu román külügyminiszter 1946. szept. 2-án beszédében visszautasította a magyar küldöttség kívánságát, hogy 4000 négyzetkilométernyi területet - Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti városokkal - csatoljanak Magyarországhoz. A szóba forgó területen 483 ezer lakos élt. Tatarescu hangsúlyozta, hogy a magyarok Romániába mindent megkapnak, ami gazdasági és kulturális fejlődésüket biztosítja. Kiemelte, hogy "a magyar kormány álláspontja teljesen ellenkezik a Romániában élő magyarok álláspontjával", és beszédében bőven idézett a Százak Nyilatkozatából. A győztes hatalmak Romániának adtak igazat. /Marosi András: Lojalitás vagy politikai baklövés. A Százak Nyilatkozata. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

1994. november 30.

Nov. 30-án a Magyar Népi Szövetségről /MNSZ/ tartott tudományos konferenciát a Magyar Történelmi Társulat és a Politikatörténeti Alapítvány. Lipcsey Ildikó történész elmondta, hogy az MNSZ a Román Kommunista Párt egyfajta fiókszervezetévé vált. Tíznél több előadás hangzott el, többek között a kolozsvári Gáll Ernő, Katona Szabó István, Fülöp Mihály és Beke György. Balogh Edgár, az MNSZ egykori alelnöke írásban küldte el hozzászólását, ebben hangsúlyozta a szövetség szerepét az erdélyi magyar kultúra fennmaradásáért vívott küzdelemben. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, dec. 1./

1994. november 30.

A Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ történetére pillantott vissza, szerepét értékelve Beke György. Megalakulásától kezdve az MNSZ a Román Kommunista Párt függvénye volt. A létrehozására felhívó kiáltvány aláírója, Szemlér Ferenc évtizedek múlva tárta fel, hogy az események mögött Vincze János, a kommunista párt tartományi titkára állt. /Ugyanő később budapesti román nagykövet, majd Ion Vinte néven román helyettes belügyminiszter, majd megint Vincze Jánosként a Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának alelnöke az 1989. dec. 22-i fordulatig./ Az MNSZ az igazán nagy történelmi próbák majdnem valamennyién elbukott. 1945 novemberében az MNSZ százas intézőbizottsága a "romániai magyarság nevében" a trianoni határok visszaállítása mellett foglalt állást. Márton Áron gyulafehérvári püspök ekkor erélyesen elítélte az MNSZ vezetőinek önfeladó politikáját. "Bukdácsolásai ellenére, a végig kiszolgáltatott helyzetben levő Magyar Népi Szövetség a magyar iskolahálózat kiépítésében, a művelődés szervezésében, még előbb, 1944 őszén a Maniu-gárda gyilkosságainak megfékezésében, a magyar népállomány megmentésében történelmi érdemeket szerzett." - állapítja meg Beke György. /Magyar Nemzet, nov. 30./

1994. november 30.

Nov. 30-án a Magyar Népi Szövetségről /MNSZ/ tartott tudományos konferenciát a Magyar Történelmi Társulat és a Politikatörténeti Alapítvány. Lipcsey Ildikó történész elmondta, hogy az MNSZ a Román Kommunista Párt egyfajta fiókszervezetévé vált. Tíznél több előadás hangzott el, többek között a kolozsvári Gáll Ernő, Katona Szabó István, Fülöp Mihály és Beke György. Balogh Edgár, az MNSZ egykori alelnöke írásban küldte el hozzászólását, ebben hangsúlyozta a szövetség szerepét az erdélyi magyar kultúra fennmaradásáért vívott küzdelemben. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, dec. 1./

1994. november 30.

A Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ történetére pillantott vissza, szerepét értékelve Beke György. Megalakulásától kezdve az MNSZ a Román Kommunista Párt függvénye volt. A létrehozására felhívó kiáltvány aláírója, Szemlér Ferenc évtizedek múlva tárta fel, hogy az események mögött Vincze János, a kommunista párt tartományi titkára állt. /Ugyanő később budapesti román nagykövet, majd Ion Vinte néven román helyettes belügyminiszter, majd megint Vincze Jánosként a Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának alelnöke az 1989. dec. 22-i fordulatig./ Az MNSZ az igazán nagy történelmi próbák majdnem valamennyién elbukott. 1945 novemberében az MNSZ százas intézőbizottsága a "romániai magyarság nevében" a trianoni határok visszaállítása mellett foglalt állást. Márton Áron gyulafehérvári püspök ekkor erélyesen elítélte az MNSZ vezetőinek önfeladó politikáját. "Bukdácsolásai ellenére, a végig kiszolgáltatott helyzetben levő Magyar Népi Szövetség a magyar iskolahálózat kiépítésében, a művelődés szervezésében, még előbb, 1944 őszén a Maniu-gárda gyilkosságainak megfékezésében, a magyar népállomány megmentésében történelmi érdemeket szerzett." - állapítja meg Beke György. /Magyar Nemzet, nov. 30./

1994. november 30.

Nov. 30-án a Magyar Népi Szövetségről /MNSZ/ tartott tudományos konferenciát a Magyar Történelmi Társulat és a Politikatörténeti Alapítvány. Lipcsey Ildikó történész elmondta, hogy az MNSZ a Román Kommunista Párt egyfajta fiókszervezetévé vált. Tíznél több előadás hangzott el, többek között a kolozsvári Gáll Ernő, Katona Szabó István, Fülöp Mihály és Beke György. Balogh Edgár, az MNSZ egykori alelnöke írásban küldte el hozzászólását, ebben hangsúlyozta a szövetség szerepét az erdélyi magyar kultúra fennmaradásáért vívott küzdelemben. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, dec. 1./

1994. november 30.

A Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ történetére pillantott vissza, szerepét értékelve Beke György. Megalakulásától kezdve az MNSZ a Román Kommunista Párt függvénye volt. A létrehozására felhívó kiáltvány aláírója, Szemlér Ferenc évtizedek múlva tárta fel, hogy az események mögött Vincze János, a kommunista párt tartományi titkára állt. /Ugyanő később budapesti román nagykövet, majd Ion Vinte néven román helyettes belügyminiszter, majd megint Vincze Jánosként a Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának alelnöke az 1989. dec. 22-i fordulatig./ Az MNSZ az igazán nagy történelmi próbák majdnem valamennyién elbukott. 1945 novemberében az MNSZ százas intézőbizottsága a "romániai magyarság nevében" a trianoni határok visszaállítása mellett foglalt állást. Márton Áron gyulafehérvári püspök ekkor erélyesen elítélte az MNSZ vezetőinek önfeladó politikáját. "Bukdácsolásai ellenére, a végig kiszolgáltatott helyzetben levő Magyar Népi Szövetség a magyar iskolahálózat kiépítésében, a művelődés szervezésében, még előbb, 1944 őszén a Maniu-gárda gyilkosságainak megfékezésében, a magyar népállomány megmentésében történelmi érdemeket szerzett." - állapítja meg Beke György. /Magyar Nemzet, nov. 30./

1995. január 11.

A bukaresti rádióban Halász Anna idős újságírónőnek van egy rovata. Ebben igazat adott egy hallgató levelének, aki Luka Lászlót jó embernek tartotta, hiszen ő intézte el, hogy az orvosi egyetem Marosvásárhelyre kerüljön. Luka László /később Vasile Luca/ a Moszkvából hazatért kommunista gárda tagja, pártutasításokat hajtott végre. 1947-ben, a békeszerződés megkötése után kapta a következő feladatot, az erdélyi magyar vezető értelmiségiek félreállítását. Ennek ideológiai előkészítését végezte a kolozsvári Igazság 1947. máj. 22-i számában megjelent hírhedt cikkével: A romániai magyarság útja. Ezzel megindult ez ellenségkeresés. Eltávolítottak sok értelmiségit, kezdve dr. György Lajossal, az egyetem prorektorával, gyakorlatilag a Bolyai Tudományegyetem rektorával /Csőgör Lajos rektor sokat tartózkodott Marosvásárhelyen/. György Lajos egyben az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztályi elnöke, a római katolikus Státus elnöke is volt. Az eltávolítottak között volt - többek között - Nagy Géza, Venczel József, Balogh Artúr, Jakabffy Elemér, a gazdasági élet vezetői közül Szász Pált, az EMGE, Korparich Endrét, Lakatos Istvánt, a Szociáldemokrata Párt elnökét, majd Kurkó Gyárfást, a Magyar Népi Szövetség elnökét. A következő lépés a börtön volt, sokakkal együtt Márton Áron püspököt is elítélték. Közben Luka László vagy Vasile Luca pénzügyminiszter is volt, 1952-ig, amikor bebörtönözték. A moszkvaiak és a hazaiak közül Romániában a hazaiak győztek, azért került börtönbe Luka is. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 11./

1995. január 28.

Jan. 28-án ünnepelték Brassóban, a Reménység Házában a Brassói Lapok centenáriumi ünnepségét. Gellérd Lajos, a BL igazgatója fogadta a vendégeket. 1895 januárjában indult a Brassói Lapok /BL/ első sorozata, a lap 1940. október 4-ig jelent meg, néhány napos vagy hetes betiltásokat nem számítva. A legionárius hatalomátvétel azzal elkezdődött, hogy lefoglalták a "zsidó nyomdát", ezzel a BL megszűnt. 1944 októberében a városban indult a Népi Egység, a Magyar Népi Szövetség lapja. A Népi Egységet 1946 szeptemberétől Sepsiszentgyörgyön szerkesztették, 1948 tavaszán az újság visszaköltözött Brassóba, címét Népújságra változtatták. A lap 1948 augusztusában Marosvásárhelyre költözött, ahol 1951-ig viselte a Népújság címet, azután Előre lett, 1952-től pedig a fordulatig Vörös Zászló. Brassó viszont 1948 után magyar újság nélkül maradt. 1963-ban látott napvilágot Brassóban újra magyar hetilap, az Új Idő, amely 1969-ben felvette a Brassói Lapok nevet. Az évfordulóra ünnepi kiadvánnyal állt elő a szerkesztőség: Volt egyszer egy szerkesztőség... Brassói Lapok emlékkönyv. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 8./

1995. április 29.

A Moldvai Magyar Csángómagyarok Szövetsége ápr. 29-ére Klézsében hirdette meg a gyűlését. Előzőleg márc. végén jártak Bákóban, ahol 15 csángóközösség vezetőjével találkoztak és megállapodtak a Moldvában működő szövetség létrehozásában, amely minden csángómagyar településen megszervezi saját fiókszervezetét. A tisztújító közgyűlés ápr. 29-én lett volna, Klézsén. Ápr. 26-án a parlamentben elhangzott egy interpelláció egy román nemzeti egységpárti képviselő részéről, hogy az RMDSZ erőszakos magyarosítást folytat Moldvában, bukaresti lapokban is megjelent néhány uszító cikk, a helyi lap pedig azt állította, hogy az RMDSZ a reformátusok nevében elveszi a katolikus templomot. A gyűlésre érkezők /köztük Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke/ klézsei lakosok egy csoportjával találták magukat szemközt, akik azt kiáltozták, hogy nem akarnak magyarul tanulni, nem kell magyar istentisztelet. A tömeg bántalmazta az RMDSZ-vezetőket is. Az Erdélyből érkezettek magyar nyelvű ábécéskönyveket hoztak, azokat a tömeg máglyán elégette. A rendőrök tétlenül végignézték mindezt. A tömeg túszként fogva tartotta Erőss Pétert, a szövetség vezetőjét. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./ Sorra megérkeztek a szövetség küldöttei Lészpedről, Bogdánfalváról, Külsőrekecsinből, Szabófalváról, Pusztináról. A tömegből egyesek magyarul is kiáltoztak: "Nekünk nem kell magyar szövetség!", mert ott még a Magyar Népi Szövetség emléke él, amely magyar iskolákat indított a moldvai csángó falvakban, így Klézsén is. Erőss J. Péter fia filmfelvevővel akarta megörökíteni a történteket, azonban a kamerát összetörték és a kazettát elvették. Takács Csaba a bákói prefektust felkereste, aki azt állította, hogy nem tudott semmiről. A faluban megjelent a Nagy-Románia párt egyik képviselője is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./ A bákói rendőrség nagy erőkkel /50 rendőr és 80 csendőr/ vonult ki. A bákói újságírók megjelentek, akik előtt Takács Csaba és Kötő József ismertette a történteket. Takács Csaba kérte, hozzanak létre "csángó házat", ahol egy kulturális központ működhetne. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./ Ebben a fogadtatásnak szerepe volt annak is, hogy az egyik helyi lap különkiadást szentelt az eseménynek, azt hangoztatva, hogy a csángók elmagyarosított románok és magyar irányú szerveződésük felháborító. Kötő József elmondta, hogy Erőss Péter testvérét leteperték, a rendőr csak akkor avatkozott közbe, amikor Kötő Józsefet kapával fenyegették. Erőss Pétert csak a bákói prefektus utasítására engedték szabadon. A Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége jogi személy, alapszabályzata értelmében joga van létrehoznia szervezeteit a csángók körében. Megígérte részvételét valamennyi csángómagyar település. Ha nem jönnek közbe ezek az események, akkor megszületett volna a vezetőség. Moldvában egy magyar származású nemzeti közösségről volt szó, amelyik megpróbálja egyesíteni azokat, akik vállalták és meg akarják őrizni magyarságukat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./

1995. július 19.

Fazekas János a párt KB gazdasági titkára volt, majd 1961-től élelmezési miniszter, 1965-től 1982-ig a Politikai Végrehajtó Bizottság tagja. Többször összeütközésbe került Ceausescuval, aki emiatt 1982-ben véget vetett Fazekas politikusi karrierjének. A fontosabb magyarellenes intézkedésekről nyilatkozott az Erdélyi Naplónak. Az első ilyen volt a Magyar Népi Szövetség vezetőinek bebörtönzése, majd a szövetség megszüntetése. A Bolyai Egyetem megszüntetéséért név szerint felelős: Ceausescu, Iliescu, Atanasiu Joja, Daicoviciu és Takács Lajos. Iliescu az egyetemisták Demokratikus Szövetségének elnöke volt, kongresszusukon Bukarestben többen kérték a román és magyar egyetem egyesítését. Takács Lajos akkor a Bolyai Egyetem rektora volt, nem állt ki az egyetem önállósága mellett. A Magyar Autonóm Tartomány 1960-as megváltoztatása /románlakta területek odacsatolása/ szintén Ceausescu műve volt. Sepsiszentgyörgyön nagy felháborodással fogadták, hogy vidéküket Brassóhoz csatolják a megyésítéskor. Fazekasnak sikerült elérni, hogy Háromszék Kovászna néven önálló megye legyen. - Ceausescu először 1968. jún. 30-án mondta ki, hogy a romániai magyarság a román nép része. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 19./

1995. július 27.

Júl. 27-én Debrecenben, a Református Nagytemplomban tartották meg a környező országok nyelvtörvényei elleni tiltakozó nagygyűlést, melyet a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Reformátusok Világszövetsége, a Magyar Katolikus Püspöki Kar és az Anyanyelvi Konferencia rendezett. Mintegy négyezren jelentek meg, a szomszédos államokból ezren érkeztek. Csoóri Sándor mondta a bevezetőt. "Ha a sok tantárgyra kiterjesztett államnyelvvel még az eddiginél is alacsonyabb sorsba kényszerítik az anyanyelvet, a kulturális genocídium is elkezdődhet" - mondta. Hangsúlyozta, hogy csak futó lelkiismeret-furdalásként ismerjük fel néha, hogy a magyarság szétszórtsága a jelenleginél erősebb összetartó erőt kívánna. A magyarság mára a felejtés népe lett. Tőkés László püspök kijelentette: "Az új nacionalista törvények merényletet jelentenek az egész magyarság ellen. E demokratikusnak álcázott törvények hosszú távon a magyarság létét veszélyeztetik." "Iskoláink és anyanyelvünk használatának szabadsága nem pusztán romániai vagy szlovákiai belügy és semmiképpen nem képezheti alku tárgyát..." - hangsúlyozta a püspök. Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés elnöke arra utalt, hogy az oly sokszor előrevetített nemzethalált éppen 1100 éves jelenlétünk cáfolja. Soha nem törtek oly elszántsággal a magyarság ellen Szlovákiában, mint ma. "Központi nyelvőrséget" kívánnak felállítani, amely a nyelvtörvény betartását lesz hivatott ellenőrizni. Markó Béla, az RMDSZ elnöke arról szólt, hogy a kövek elmozdíthatók, néha a szobrok is, de a nyelv megmarad. De megmarad-e tényleg? - tette fel a kérdést, ennek érdekében kell most tenni. Felszólalt még Sütő András, Kovács László leváltott somorjai iskolaigazgató, Orosz Ildikó kárpátaljai pedagógus, Csörgits József, a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke, Dudás Károly vajdasági író és Beke György, az Anyanyelvi Konferencia képviseletében. Ismertették Christoph Pannak, a FUEV elnökének üzenetét, valamint magyar egyházi vezetők és különböző szervezetek /Ausztráliából, Új Zélandról is/ tiltakozó nyilatkozatát. A debreceni nagygyűlés Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök imájával, a magyar és a székely himnusszal zárult. A magyarországi politikai élet több ismert személyisége is megjelent, köztük Für Lajos, az MDF elnöke, Jeszenszky Géza /MDF/ Pozsgay Imre, az MNSZ társelnöke, Surján László és Latorczai János /MKDP/, Szűrös Mátyás /MSZP/, a HTMH is képviseltette magát. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 2./ Tőkés László beszédének szövegét nem hozta a Romániai Magyar Szó, sem az Erdélyi Napló, ellenben az újvidéki lap közölte: Magyar Szó (Újvidék), júl. 30., aug. 1./ A nagygyűlésen nyilatkozatot fogadtak el a magyar nyelv, a magyar műveltség és az egyetemes emberi jogok védelmében. A nyilatkozat megállapítja, hogy a "Kárpát-medence többségi nemzetei nyelvi egyeduralom biztosítására törnek." Romániában az elfogadott tanügyi törvény "a román nyelv törvényesített hegemóniáját, béklyóját jelenti a magyar nyelvhasználatnak." Szlovákiában az alternatív oktatási rend bevezetését erőszakolják. Vajdaságban a magyarságot az elvándorlás, az asszimiláció apasztja, jelentkezik a kétnyelvűség kísértése. Kárpátalján az ukrán-magyar kisebbségvédelmi nyilatkozat erősíti a magyar nyelvhasználat helyzetét. Horvátországban a jogrend európai szintű, azonban a háború szétzilálta a magyar iskolákat. Ma már csak tagozatos kétnyelvű oktatás folyik. Szlovéniában az iskolák kétnyelvűek. - "A Szlovákiában és Romániában hozott rendeletek megalázzák a magyar nemzetet." A szlovák, román és szerb hatalmi érdekek szövetkeznek, egyeztetnek. Szlovákiában, Romániában és Szerbiában a magyar autonómiatervek megfelelő megoldást kínálnak. "Javasoljuk, hogy a magyar parlament hozzon törvényt a magyar nyelv védelméről. E törvény teremtsen programot a határon kívüli magyar közösségek anyanyelvének megóvására." A Magyarok Világszövetsége és az Anyanyelvi Konferencia dolgozza ki a nemzeti nyelvvédelem részletes stratégiáját. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31., Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 2./

1995. szeptember 8.

Csákány Béla, a Magyar Népi Szövetség volt főtitkára emlékezését /A két Magyar Népi Szövetség/ a Szabadság közölte folytatásokban. Csákány két korszakot különböztetett meg: Az első -1944-1947, a második - 1947-1953. Az elsőt nagy küzdelemnek állítja be, amikor a lelkesedés fűtötte a magyar szervezetet, majd a másodikat, amikor a kommunista diktatúra fokozatosan elnyomta a pozitív törekvéseket, majd megszüntette a szervezetet. - Bizonyos önigazolás érződik az emlékezésből. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 12. - (11. folyt.) szept. 8./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-150




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998