udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7 találat lapozás: 1-7
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Magyar Szovetseg

1991. június 25.

Huszonöt éven át próbáltam az USA kongresszusában és a külügyminisztériumban előtárni az erdélyi magyarság panaszait. De 1985-ig nem nagy eredménnyel. Azután mégis sikerült fölhívnom a figyelmet néhány olyan emberjogi dologra, ami megdöbbenést keltett. Igaz, ehhez akkor már Ceausescu rendszere is keményen belejátszott. A következménye az lett, hogy felfüggesztették vagy legalábbis elemzés tárgyává tették a legnagyobb kedvezmény elvének felfüggesztését. mondta el Szász Zoltán, több politológiai könyv szerzője, aki a háború után távozott Magyarországról, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Száz Zoltán úgy látja, hogy az RMDSZ élén állók rendes emberek, de görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz, a másik oldalt, a fiatalabbakat, a radikálisokat, akik határozottabban kiállnák a jogok mellett, azokat leintik, reálpolitikára hivatkozással. Szász Zoltán nemzetközi jogot oktat három egyetemen. Az amerikai etnikai csoportok országos szövetségének főtitkára és bevándorlási igazgatója. Tizenöt éve az amerikai külpolitikai intézet ügyvezető alelnöke, emellett a Magyar Szövetség főtitkára. /Koszta István: Elmondja Száz Zoltán. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./

1991. szeptember 7.

Herédi Gusztáv köszöntötte Balogh Edgárt 85. születésnapján, kifejtve, hogy utóvédharcot vívott Balogh Edgár, az örök naiv, az örök balek. Sokan úgy tekintenek rá, mint a csőd-szocializmus apostolára, holott ő nemcsupán az volt. Nem volt a szocialista rend kegyeltje. Balogh Edgár jó magyar és jó kommunista volt. Amit épített /egyetem, stb/ "a szeme láttára omlott össze, s áldását kellett adnia a romlásra." Érthetetlen, hogy annyi megtiportatás, kétszeri letartóztatás után nem vonta le a következtetést, hanem a szocializmus igéit hirdette továbbra is. A "damaszkuszii úton ő sohasem ment végig." Végtelen türelemmel dolgozott fél életen át mások - jó vagy rossz kéziratán, csakhogy közölhetővé tegye" azokat. Az ő filológiai pontossága, lelkiismeretessége intő példa lehet, ugyanúgy hihetetlen munkabírása is. Fáradhatatlan népnevelő. _ az örök túlélő és újrakezdő. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./ Két hozzászólás érkezett, mindketten elutasították Herédi Gusztáv elmarasztaló értékelését és védelmükbe vették Balogh Edgárt. /Okos György: Egy "balek" öregúr védelmében, Fey László: Köszöntő? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./ Dáné Tibor szintén visszatért Balog Edgár életművéhez, kiállva a szociáldemokrata eszmék mellett, emlékeztetve az elfeledetten élő 87 éves Lakatos Istvánra, az 1945-ben alakult Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának elnökére, a Márton Áron-per másodrendű vádlottjára, aki 1954-ben egy aláírás ellenében szabadulhatott volna, de ő erre nem volt hajlandó. Az Országos Magyar Bizottság, s a mögötte álló Magyar Szövetség történetéről és harcáról, amelyet a Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ uszálypolitikája ellen vívott, nem tudunk semmit, addig az MNSZ-apologetika meghamisítja az akkori években történteket. - Balogh Edgár abban bízott, hogy a kommunizmus megszelídül. Tisztelettel kell említeni Balogh Edgár munkaközösségeket létrehozó munkásságát, életműve részét, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikont és fáradhatatlan tevékenységét. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

2002. augusztus 26.

Huszonöt éve, 1977. aug. 25-én halt meg Kós Károly építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus.Kós Károly 1883. dec. 16-án született Temesváron. Nagyszebenben, Kolozsváron és a budapesti Műegyetemen végezte építészmérnöki. Még nem volt 30 éves, amikor a főváros őt és társát, Zrumeczky Dezsőt bízta meg az új állatkert pavilonjainak megtervezésével. 1910-ben építette sztánai házát, a híres Varjúvárat, és megírta A régi Kalotaszeg című könyvét. 1911-től adta ki Kalotaszeg című folyóiratát, és megtervezte a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot. 1919 tavaszán megszervezte a Kalotaszegi Köztársaságot, amelynek címert, zászlót, pénzt és bélyeget tervezett. Tervezett templomokat, lakóházakat, restaurált középkori építményeket. Kós Károlyt a transzszilvanizmus atyjának szokták nevezni, munkásságának központjában a szülőföld értékeinek megbecsülése, a hagyományok továbbvitele, a kor kihívásainak megválaszolása állt. Főbb épületei: Budapesten a Városmajor utcai iskola (Györgyi Dénessel), az óbudai református parókia (Zrumeczky Dezsővel), a zebegényi templom (Jánszky Bélával), a sepsiszentgyörgyi Leánygimnázium és Székely Nemzeti Múzeum, Kolozsvárt a Műcsarnok, a Monostori úti református templom. Ő tervezte a kispesti Wekerle-telepet és két épületét a Főtéren, s számos értékes tanulmányt tett közzé a magyar művészetről. Jelentős szerepet vállalt az erdélyi magyar politikai élet megszervezésében. Paál Árpáddal és Zágoni Árpáddal röpiratokat adott ki Kiáltó szó címmel, részt vett a Magyar Néppárt és a Magyar Szövetség megalakításában, s szerkesztette Benedek Elek Vasárnap című politikai lapját. Sztánai nyomdájában elkészítette Erdély kövei és Attila királról ének című műveit, amelyeket maga illusztrált. 1924-ben alapította meg az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót, ott volt 1926-ban az Erdélyi Helikon magalapításánál, 1931-44 között ő szerkesztette a folyóiratot. Regényeinek tárgyát legtöbbször Erdély múltjából merítette, művei nagyban hozzájárultak a romániai magyarság nemzeti tudatának kialakításához. Első regénye, A Varjú nemzetség (1925) a Bethlen Gábor halála utáni kort, Az országépítő (1934) Szent István tragédiáját idézte fel. Budai Nagy Antal című drámája (1936) az 1437-es felkelés vezetőjének tragikus sorsát ábrázolta. 1940-44 között mezőgazdasági építészetet tanított Kolozsvárt. 1944-ben sztánai otthonát kifosztották, kéziratait elpusztították, Kolozsvárra kellett menekülnie. 1945-ben a Magyar Népi Szövetség vezetőségi tagja, a Romániai Magyar Képzőművész Szövetség elnöke, 1946-ban képviselő lett, 1952-től nyugdíjasként főleg irodalommal foglalkozott. 1937-65 között a református egyházmegye főgondnoka. Kolozsvári otthona 1977-ben bekövetkezett haláláig az erdélyi magyar szellemi élet egyik központja volt. /25 éve halt meg Kós Károly. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

2004. február 21.

A választáson a magyar közösség egységét meg kell őrizni, mindazok, akik nem így gondolkodnak, felelőtlenek, személyes ambícióikat helyezik előtérbe, írta Papp Annamária. A magyar közösségen belül a két világháború közötti időszakban is léteztek véleménykülönbségek, míg akkor a "passzivizmus" és "aktivizmus" mezsgyéjén alakultak ki csoportosulások, addig most "mérsékeltekről" és "radikálisokról" beszélünk. Annak idején két magyar párt alakult Erdélyben: az aktivizmus híveit tömörítő Magyar Néppárt, valamint a konzervativizmus híveiből álló Magyar Nemzeti Párt. Az 1922-es márciusi választásokon a két politikai irányvonalat időlegesen egyesítő Magyar Szövetség mindössze három képviselőt küldhetett a parlament alsóházába és hármat a szenátusba. Végül a Magyar Néppárt és Magyar Nemzeti Párt fúziójából 1922-ben létrejött az Országos Magyar Párt. /Papp Annamária: Külön, de mégis közös úton. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

2006. január 17.

Dicsőszentmártonban megalakult a Gyárfás Elemér Kör, a Kis-Küküllő Alapítvány égisze alatt működő értelmiségiek társasága. Találkozóhelyük a magyar közművelődési központ. Tagjai résztvevői és szervezői voltak az egykori népfőiskola kurzusainak, az Erdélyi Múzeum-Egylet vándortalálkozóinak, és a Sipos Domokos Művelődési Egyesület irodalmi körének. Gyárfás Elemér /Borzás, 1884. aug. 24. – Bukarest, 1945. okt. 4./ politikus, közgazdász, publicista munkásságáról Csepreghy András–Csepreghy Henrik: Dicsőszentmárton régi arca (Mentor, Marosvásárhely, 2005) című kötete is beszámolt. Gyárfás Elemér jogot végzett, részt vállalt a megyei közéletben. 1917–18-ban Kis-Küküllő megye főispánja. 1918-ban a helyi Nemzeti Tanács elnöke, 1921-ben a Magyar Szövetség élére kerül, majd az Országos Magyar Párt elnöki tanácsának tagja. 1926-tól Csík megye szenátora Bukarestben. Főleg egyházpolitikai, kulturális és közigazgatási kérdések tárgyalásában vett részt, szerepe volt az erdélyi római katolikus egyház és a román állam között létrejött konkordátum megszövegezésében. Ő volt az erdélyi Római Katolikus Népszövetség alapítója és alelnöke, az Egyházmegyei Tanács tagja, 1933-tól a Katolikus Státus világi elnöke. 1941-1944 között ő volt a Romániai Magyar Népközösség elnöke. Vallotta: az erdélyi magyarságnak világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Közép-Európa tengelyében elhelyezkedett román és magyar nép között. (Fontosabb munkái: Erdélyi problémák, Kolozsvár, 1923 – Bethlen Miklós kancellár, 1642-1716, Dicsőszentmárton, 1924 – Románia hitelszervezetei s az erdélyi magyar pénzintézetek, Lugos 1924 – Az erdélyi szászok és a katholicizmus, Dicsőszentmárton, 1925 – A Supplex Libellus Valachorum, Kolozsvár, 1929 – Az első kísérlet – az Averescu-paktum előzményei, megkötésének indokai, szövege, módosításai, következményei, felbomlása és tanulságai, különlenyomat, Lugos 1937) /Bölöni Domokos: A Gyárfás Elemér körről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

2007. május 27.

Az Erdélyi Római Katolikus Státus Szakkollégium keretében Kolozsváron május 14-én dr. Csucsuja István, a BBTE történelem és filozófia karának dékán-helyettese Gyárfás Elemér, a két világháború közötti magyar politikus címmel tartott előadást. Gyárfás Elemér /sz. Borzás, 1884/ 1918-ban a helyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, 1921-ben a Magyar Szövetség elnöke, majd az Országos Magyar Párt elnöki tanácsának tagja, a Köztársasági Szakosztály elnöke, 1926-tól pedig (két ízben) Csík megye szenátora a román parlamentben. Nem volt meghatározóbb vezető egyénisége a romániai magyarság gazdasági, politikai és egyházi életének a két világháború között, mint Gyárfás: az átfogó magyar pénzügyi és egyházi szervezetek élén és a román parlamentben egyaránt ő tett szert a legnagyobb tekintélyre a magyarok közül. Gyárfás rendhagyó politikai és közéleti teljesítménye mögött széleskörű műveltség és alapos tudományos felkészültség húzódott meg. 1921-től Gyárfás Elemér az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgatótanácsosa, 1931-től pedig világi elnöke volt. Kedélyesen „civil püspöknek” aposztrofálták. /Fodor György: Civil püspöknek aposztrofálták. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 27./

2008. június 5.

Miután a Legfelső Bíróság elutasította a Wass Albert-ügyre vonatkozó perújítási kérelmet, arra számított, írta Vekov Károly, hogy ennek az ítéletnek a kapcsán a magyar sajtóban felháborodott kommentárok fognak megjelenni. Ehelyett Wass Albertet elmarasztaló cikk jelent meg Ercsey-Ravasz Ferenc tollából (Szabadság, máj. 23.). Akarva-akaratlanul a cikk a bíróság álláspontját védi. A Wass Albert-ügy politikai eszközzé vált, főleg a politikailag megosztott Magyarországon, ahol szinte kampányszerűen havonta-másfél havonta jelenik meg egy-egy Wass Albert-ellenes cikk. Mivel magyarázható mindez? A válasz egyszerű: Wass Albert példátlan irodalmi sikerével. Miközben a mai magyar olvasók tömegei igénylik és élvezik Wass Albert műveinek üzenetét, ellenzői – egy-két regényét kivéve – továbbra is tagadják műveinek irodalmi értékét. Számukra sem az egykori irodalomkritikusok véleménye, sem a Babits nevével fémjelzett Baumgarten-díj, sem Wass Albert meghívása a marosvécsi Helikon-találkozókra, sem mai irodalomkritikusok pozitív véleménye nem számít. Ercsey-Ravasz Ferenc ugyanazokat a címkéket használja és ugyanazokat a módszereket, mint pesti társai, elhallgat tényeket, nevezetesen, hogy Wass Albert nem háborús bűnös, ugyanis éppen a romániai semmitőszék mellett működő főügyészség illetékese mondta ki még 2004-ben, hogy a mai törvények szerint az író nem háborús bűnös. Vekov több tanulmányában bemutatta érveit arra vonatkozóan, miért nem tartja Wass Albertet bűnösnek. Wass Albert élete végéig és újabb és újabb regényeket írt; a legkeményebben kiállt a kommunista rendszer és bűnei ellen, ugyanakkor kiállt az erdélyi magyarság érdekei mellett. E célból megpróbálta összefogni az emigrációban élő magyarságot az Erdélyi Szövetségben és a Magyar Szövetségben. Ercsey-Ravasz vádaskodásai sértőek. („Az erdélyi magyar tömegek rajongása annak a nemzeti érzelmi túlfűtöttségnek, Trianon-siratásnak szól, amely a köreinkben népszerű politikai jobboldalt jellemzi. ”) Az újságíró szerint az erdélyi magyarság előtt két út áll: 1. „vagy beépül a román többségi közösségbe, asszimilálódik, alkalmazkodik és magyarságát nem tartja fontos szempontnak” 2. „vagy... elzárkózik, nemzeti érzelmeit táplálja és – sajnos – kiszolgáltatja magát azoknak a tisztességtelen politikai erőknek, akik pontosan ebből kovácsolnak tőkét” Ezek a sorok a cikkíró pesszimizmusáról tanúskodnak. /Vekov Károly: Miről beszélünk? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./


lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998