udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 636 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 631-636
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Magyar Tudomanyos Akademia /MTA/

1998. február folyamán

Sas Péter /Budapest/ kutató Bíró Vencel és Balanyi György, a két piarista történész életútját vázolta fel, mindketten Kolozsváron professzorai voltak az egyetemnek 1943 és 1948 között. Bíró Vencel /Vértessomló, 1885. aug. 9. - Kolozsvár, 1962. dec. 2./ teológiai és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, 1908-ban pappá szentelték, ugyanebben az évben summa cum laude minősítéssel bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Kolozsváron tanított a gimnáziumban és rendre írta történelmi tanulmányait. 1925-ben a kolozsvári főgimnázium igazgatója és az önállósult romániai piarista provincia rendfőnökének, Patay Józsefnek az asszisztense lett. Bíró Vencel kutatómunkájának eredménye Altorjai gróf Apor István és kora című monográfiája. Bíró Vencelt 1934-ben a piarista rend főnökévé választotta. Sok gonddal kellett megküzdenie, a román állam nem ismerte el a rend jogi személyiségét, sőt Onisifor Ghibu kolozsvári egyetemi tanár címbitorlás és államellenesnek nyilvánított rendi címer használata miatt bírósághoz fordult. Végül az ügyben felmentő határozat született, 1938-ban. 1940-ben a visszaállított Ferenc József Tudományegyetem Erdély és Kelet-Európa története tanszékén lett rendes tanár, egyben munkatársa az újonnan felállított Erdélyi Tudományos Intézetnek. Az MTA tagjának választotta. Bíró Vencel munkássága összefoglalásaként megírta Erdély története című munkáját. 1945-48 között a Bolyai Tudományegyetem dékán-helyettese volt, akkor nyugállományba küldték. 1946-ban ismét őt választották a romániai piarista rendtartomány főnökének. 1949. aug. 1-jén megszüntették a szerzetesrendeket, így a piarista rendet is. Bíró Vencel Kolozsváron, a Szent Mihály plébánián kapott szálláslehetőségeket. Tovább írta történelmi tanulmányait. Balanyi György /Kecskemét, 1886. febr. 10. - Budapest, 1963. máj. 4./ piarista történész 1824-től tanított a budapesti tudományegyetemen, majd 1943 és 1948 között Kolozsvárott volt a Bolyai Tudományegyetemen a történelem tanszék professzora. 1948-ban vissza kellett térnie Magyarországra. /Sas Péter: Bíró Vencel, a piarista rendfőnök és történetíró. = Művelődés (Kolozsvár), febr./

1990. június 5.

A Magyar Tudományos Akadémia Magyarországon kívül élő magyar tudósokat vett fel tagjai közé, külső tag címen. Ezt a címet 34-en kapták meg, közülük erdélyiek: Benkő Samu, Csetri Elek, Egyed Ákos, Imreh István és Pataki József. /Öt akadémikus. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

1991. január 31.

Máramarosszigeten jan. 27-én éjjel provokáció történt, a főtéren álló Ioan Mihail de Apsa szobor nyakába egy máltai lovagrendet szimbolizáló keresztet tettek és egy fordítva állított magyar kokárdát. Az RMDSZ máramarosi vezetősége nyilatkozatban ítélte el ezt a provokációt. Apsa a két nép együttélésének szószólója volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. Erre emlékezett a Máramarosszigeti Napló hetilap az elmúlt év során. A provokációval éket akarnak verni a két nép közé, hasonlóan ahhoz, ahogy 1990. márc. 10-én az Eminescu utcai iskola Petőfi domborművét meggyalázták. /Mazalik Alfréd: Elhibázott Provokáció. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31., a Máramarosszigeti RMDSZ nyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

1991. május 30.

A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a határon túli magyar tudományosság helyzetéről és lehetőségeiről és a hazai teendőkről tárgyalt. Láng István, az MTA főtitkára elmondta az MTI munkatársának, hogy Magyarországon most folyik az új magyar nemzeti tudománypolitika elveinek kijelölése. A környező országok magyar kisebbségi értelmisége most veszi számba a kisebbség szellemi életének a múltban elszenvedett deformációit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./

1991. május 30.

A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a határon túli magyar tudományosság helyzetéről és lehetőségeiről és a hazai teendőkről tárgyalt. Láng István, az MTA főtitkára elmondta az MTI munkatársának, hogy Magyarországon most folyik az új magyar nemzeti tudománypolitika elveinek kijelölése. A környező országok magyar kisebbségi értelmisége most veszi számba a kisebbség szellemi életének a múltban elszenvedett deformációit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./

1991. június 18.

A magyar kormány létrehozta a Teleki László Alapítványt. A kuratórium tagjai, többek között, Albert Gábor, Csoóri Sándor, Entz Géza, Katona Tamás, Kosáry Domokos, Pozsgay Imre, Tabajdi Csaba, Vásárhelyi Miklós, Wolfart János, Zala Tamás és Zelnik József. Feladata sokrétű, a nemzetközi kapcsolatok tudományos igényű megalapozása, világpolitikai folyamatok és az európai integrációs törekvések elemzése, a térség biztonsági, és kapcsolatrendszere, az etnikai, nyelvi és vallási kisebbségek helyzetének elemzése. Az alapítvány elnöke Kosáry Domokos, az MTA elnöke, társelnöke pedig Entz Géza államtitkár. Az alapítvány keretei között tevékenykedik a Teleki László Intézet, a kelet-közép-európai kutatócsoport és a dokumentációs könyvtár. /(németh): Teleki László Alapítvány. = Új Magyarország (Budapest), jún. 18./

1991. szeptember 15.

Az Új Ember hetilap köszöntötte a 90 éves Domokos Pál Pétert. Az Erdélyi Magyarság (Budapest), augusztusi számából idézte az ünnepelt szavait: "Sepsiszentgyörgyön csángó szervezet alakult, s újságot adnak ki. Kétnyelvű újságot, hogy a magyar iskolába nem járt csángók is olvashassák benne a népük múltjáról és jelenéről szóló írásokat. Csángó gyermekek jönnek tanulni Erdélybe, s ez roppant fontos dolog. Moldvában csángó fesztiválokat rendeznek, Budapesten megalakult a Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő nevét viselő egyesület, amelynek célja azok összefogása, akiket érdekel a moldvai magyarság ügye. A Tudományegyetemen kiadták Lakatos Demeter verseit egy szebb kiadásban Svájcban is megjelent Csángó strófák címmel. Úgy gondolom, hogy az erdélyi és a magyarországi magyarok szerető segítségével a moldvai csángók nagy elesettségükből visszatérhetnek a magyarság egészének körébe." /Rendhagyó köszöntő. = Új Ember (Budapest), szept. 15./ Az említett könyvek: Lakatos Demeter Csángó strófák /ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest, 1986/ Lakatos Demeter Csángú strófák válogatott versek /Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1988/ Válogatta, a szöveget gondozta és a bevezetőt írta: K. Lengyel Zsolt, Szabó T. Ádám, Szász Judit Anna.

1991. október 19.

A Heti Világgazdaság interjút készített Entz Gézával, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarokért felelős államtitkárával. Entz Géza elmondta, hogy apja /id. Entz Géza/ 1950-ig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanított, ő maga pedig a Magyar Tudományos Akadémia /MTA/ művészettörténeti kutatócsoportjánál dolgozott, szakterülete a középkori Magyarország építészettörténete és művészeti topográfiája. Tanulmányt írt a romániai magyarság helyzetéről, másodállásban a Tabajdi Csaba által vezetett nemzeti és etnikai kisebbség titkárságánál dolgozott. Antall József miniszterelnökhöz tartozik az általa vezetett titkárság. "A külüggyel integrált együttműködést folytatunk", mondta az államtitkár, "miközben ők a kormányokkal, mi elsősorban a pártokkal, s a nem kormányszintű szervezetekkel tartjuk a kapcsolatot." /Heti Világgazdaság (Budapest), okt. 19./

1991. október 19.

A Heti Világgazdaság interjút készített Entz Gézával, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarokért felelős államtitkárával. Entz Géza elmondta, hogy apja /id. Entz Géza/ 1950-ig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanított, ő maga pedig a Magyar Tudományos Akadémia /MTA/ művészettörténeti kutatócsoportjánál dolgozott, szakterülete a középkori Magyarország építészettörténete és művészeti topográfiája. Tanulmányt írt a romániai magyarság helyzetéről, másodállásban a Tabajdi Csaba által vezetett nemzeti és etnikai kisebbség titkárságánál dolgozott. Antall József miniszterelnökhöz tartozik az általa vezetett titkárság. "A külüggyel integrált együttműködést folytatunk", mondta az államtitkár, "miközben ők a kormányokkal, mi elsősorban a pártokkal, s a nem kormányszintű szervezetekkel tartjuk a kapcsolatot." /Heti Világgazdaság (Budapest), okt. 19./

1993. február 12.

Febr. 12-13-án a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében tanácskoztak a határokon túlról érkezett magyar tudósok a szomszédos országokban levő magyar tudományosság helyzetéről. Jakó Zsigmond, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy újra van magyar tudomány Erdélyben. "Társadalmi egyesületben tudományt szervezni eléggé elavult módszer, de szükség van rá." Az egyesületnek 18 ezer tagja van. Nem kérnek kivételezést, hanem azt, hogy legtehetségesebbek képezhessék magukat. /Magyar Nemzet, febr. 15./

1993. március 27.

Londonban nacionalizmus-konferenciát rendeztek, melyen felszólalt Tamás Gáspár Miklós, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója. Felszólalásának főbb gondolatait maga foglalta össze a hetilap részére. Tamás Gáspár Miklós Magyarországra is kitért. Magyarországon a nacionalizmus domináns fajtája "az etnikai sovinizmus, amely a területi tisztaság utópisztikus eszméit hovatovább az alkotmányos részletkérdések fölé helyezi." /Érzéscsillapítás? = Heti Világgazdaság (Budapest), márc. 27./

1993. május 21.

A Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta dr. Pap István nyugalmazott egyetemi tanárt, agrárszakembert és közírót. /Miklós László: Mi újság a tudományos életben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./

1993. július 27.

Az erdélyi magyar pedagógia történetében páratlan rendezvénysorozatot jelent a Bolyai Nyári Akadémia. Július végén Erdély számos városában /Csíkszereda, Gyergyószárhegy, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Brassó, Nagyvárad/ zajlott a magyar pedagógusok továbbképzése, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság szervezésében. Sepsiszentgyörgyön például a fizika, kémia és matematika tanárok /összesen 174-en/ gyűltek össze, köztük voltak felvidékiek és vajdaságiak is, egy hét alatt 78 főiskolai és egyetemi tanár előadását hallgathatták. Az erdélyieken kívül Budapestről, Nyíregyházáról, Sopronból, Miskolcról, Szegedről érkeztek előadók. Nemcsak tanárok érkeztek, eljött többek között Baranyi Károly miniszteri tanácsos, Pungor Ernő tárca nélküli miniszter, az MTA alelnöke is. Az előadó tanárok önzetlen támogatását jelzi, hogy saját költségükön érkeztek, előadásukért semmit nem fogadtak el. Az előadásokat tájismeretei rendezvényekkel, kirándulásokkal egészítették ki. /Sylvester Lajos: Bolyai Nyári Akadémia. Hivatásébresztő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 27./

1993. október 8.

A Magyar Tudományos Akadémia és a budapesti Európa Intézet okt. 7-8-án Budapesten nemzetközi konferenciát rendezett az 1568-as tordai országgyűlés emlékére. A magyarországi előadókon kívül felszólaltak Erdélyből érkezett német, román és magyar történészek is. Ezen az erdélyi országgyűlésen mondták ki - Európában először - a szabad vallásgyakorlatot. Az előadások sorát Benda Kálmán nyitotta meg. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum Egyesület titkára elmondta, hogy a hivatalos román történelemszemléletben változásról nemigen lehet beszélni, azonban néhány fiatalabb román történész már nem annyira "ideologikus". /(r. berecz): A felekezetek együttélése az erdélyi fejedelemségben. = Magyar Nemzet, okt. 9./ Sipos Gábor elmondta, hogy Romániában növekszik a munkanélküliség, elsősorban a magyarokat küldik el. Üzlet- és földvásárlás esetén pedig a románokat részesítik előnyben. Óriási segítség, hogy erdélyiek munkát vállalhatnak az anyaországban. Sok embernek ez az egyetlen jövedelme. /A tordai országgyűlés emlékére. = Pesti Hírlap, okt. 9./

1993. október 29.

Nov. 4-6-a között Venczel József /Csíkszereda, 1913. nov. 4.- Kolozsvár, 1972. márc. 13./ emléknapokat rendeznek Csíkszeredában, szülővárosában. Venczel József intézményszervező, pedagógus, sokoldalú tudós társadalomkutató volt. Sorra születtek meg alapvető munkái. 1950-ben letartóztatták, tizenkét évig ült börtönben, csak 1969-ben folytathatta tudományos munkásságát. /Gagyi József: A társadalomkutatás tudósa. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./ Venczel József pályaképét Antal Árpád rajzolta meg. /Antal Árpád: Venczel József életpéldája (1913-1972). = Keresztény Szó (Kolozsvár), nov., folyt. dec./ Magyarországon okt. 29-én Heves városában tudományos ülésszakon emlékeztek Venczel Józsefre, az előadók Kolozsvárról, Sövényfalváról, Csíkszeredából, Újvidékről, Saarbückenből, Budapestről érkeztek. Az emlékülésen az Országos Széchényi Könyvtár által összeállított dokumentációs kiállítás nyílt, majd felavatták Vetró András /Kézdivásárhely/ szobrászművész Venczel József-domborművét. Este pedig a helyi katolikus templomban bemutatták a csíksomlyói misztériumjáték Venczel-féle feldolgozását. /(lit): Venczel József-emlékülés Hevesen. = Új Magyarország, nov. 4./ A meghívón szerepeltek az emlékülés védnökei: Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke, dr. Keresztes Sándor vatikáni magyar nagykövet és dr. Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az emlékülés támogatói - többek között - a Barankovics István Alapítvány, az Erdélyi Szövetség, az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezete, a Márton Áron Társaság és a Széchenyi Társaság.

1993. november 26.

Kallós Zoltán eddig mintegy 30 ezer dallamot gyűjtött, ennek egy részét próbálja most közreadni. A kommunista diktatúra idején gyakoriak voltak a házkutatások, ezért Kallós Zoltán kénytelen volt anyagát Magyarországra küldeni. A hatalmas gyűjtés teljes anyaga a Magyar Tudományos Akadémiánál van, letétben. Kallós megpróbál válogatást készíteni és azt átadni a következő századoknak, hogy tudják, milyen is lehetett a népi kultúra. A pénzhiány miatt hozta létre a Kallós Alapítványt, hogy közkinccsé tehesse gyűjtését. Emellett táncházak, táborok, vetélkedők szervezés, fiatalok továbbtanulásban segítése lenne az alapítvány további célja. Megjelent az Uram irgalmazz nékünk, moldvai magyar szentes énekek és imádságok című lemeze, Budapesten kazettán kapható. Ez tulajdonképpen két csángó falu, Lészped és Klézse anyaga. További válogatások is megjelentek. Karácsonyra napvilágot lát Nem engedi Isten, hogy elveszejszenek, moldvai magyar életképek vallásos és népi szövegek "Glória, Kolozsvár" című kötete. Kallós Zoltán gyűjtései több kötetben láttak napvilágot. A Balladák könyve 1969-ben és 1971-ben /majd három kiadása Magyarországon/, Új guzsalyam mellett /Kriterion, Bukarest, 1973/ egy klézsei öregasszony teljes monográfiáját, hatalmas dallamanyagát tartalmazza. Tegnap a Gyimesben járta, gyimesvölgyi gyűjtés. /Csomafáy Ferenc: Az egyetemes európai kultúra szerves része. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

1994. január 4.

Tófalvi Zoltán ismerteti az emléktábla elhelyezésének kálváriáját, bizonyítva, hogy a hatalom a magyar kisebbség művelődéstörténeti évfordulóit igyekezik ellehetetleníteni. Erre bizonyság az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság 200. évfordulójára készített emléktábla sorsa. Már 1992 őszén megkezdődtek az előkészületek az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság évfordulójára. Az EMKE elnöksége pontosan felmérte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megalakulását 32 évvel megelőző marosvásárhelyi tudós társaság évfordulója az 1993. év egyik legjelentősebb művelődési eseménye. A cikkíró az EMKE nevében a kérdés legjobb ismerőit kérte fel előadás megtartására, többek között Benda Kálmánt, Benkő Lórándot, Benkő Samut, Éder Zoltánt, Deé Anikót, Tonk Sándort és Péntek Jánost. Az 1993. dec. 4-5-én megtartott előadások színvonalasak voltak. Az igazi vesszőfutást az emléktábla jelentette. 1992-ben a kolozsvári magyar színjátszás emléktáblájánál az volt a kifogás, hogy nem jelezték idejében a betűtípusokat, a tábla méretét, a városi tanács illetékes bizottsága pedig egyszerűen "elfelejtett" összeülni. Így azután az emléktábla nem arra az épületre került, ahol az első előadásokat megtartották, hanem a színház jelenlegi épületének előcsarnokába. A marosvásárhelyi emléktábla esetében kellett a részletes műszaki rajz, majd az illetékes műemlékvédelmi felügyelőség beleegyezése. Ott azonban kiderült, hogy nem is hallottak az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságról. Ennek a társaságnak szász és román tagjai is voltak, ezért háromnyelvű emléktáblát terveztek. A helyi műemlékvédelmi felügyelőség beleegyezésén kívül szükség volt az országos felügyelőség engedélyére is. Kerekes Károly parlamenti képviselő kétnapos utánajárással megszerezte azt is. Marosvásárhelyen a polgármesteri titkár. Popa Iuliana Elena aláírása is szükséges, a cikkíró ezért ült hivatali szobájában nov. 29-től dec. 3-ig. Végül a titkár kijelentette: nem írja alá az engedélyezést. Dec. 3-án Ioan Rakolta prefektus közölte: az emléktábla elhelyezése, leleplezése elmarad. A prefektus megkérdőjelezte az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság puszta létét is. Hiába a több mint tízezer oldal kézirat, az Aranka Györgyhöz küldött és a tőle származó 1235 levél, a könyvtárnyi irodalom arra, hogy Marosvásárhelyen 1793. dec. 3-án megalakult az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. /Tófalvi Zoltán: Emléktábla-kálvária. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

1994. február 19.

Sepsiillyefalván 79 éves korában elhunyt dr. Pap István a kolozsvári Agrártudományi Egyetem nyugalmazott tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének /RMGE/ tiszteletbeli elnöke. Rendkívüli tehetségű polihisztor volt, agrármérnök, matematikus, agrárközgazdász, publicista, ragyogó előadó. Dr. Pap István, Székelyföld nagy fia, 1915. febr. 23-án született Verespatakon. tanári tevékenysége negyven esztendeje alatt mint állattenyésztési szakember, tudományos kutató és nagyszerű szakíró, tucatnyi szakkönyv, szakcikkek és tanulmányok szerzője volt. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

1994. november 8.

Az Anyanyelvi Konferencia /A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága/ 1992-ben Esztergomban tartott VII. összejöveteleként kimondta szervezeti függetlenségét, így szervezetileg elvált a Magyarok Világszövetségétől, hangsúlyozta Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke. A két szervezet szorosan együttműködik, de hangot ad ellenvéleményének is. Szerinte a Magyarok Világszövetségén belül a magyarországi régió felállításánál a magyar szellemi élet minőségi intézményeire kellett volna építeni, a Magyar Tudományos Akadémiára, az egyetemi és főiskolai tanácsokra, az értelmiségi szakmai szervezetekre, ehelyett politikai szervezetek és álszervezetek kaptak vezető szerepet. Az Anyanyelvi Konferencia választmánya állást foglalt a kisebbségben élő magyarság kulturális támogatásának költségvetési csökkentése ellen. /Magyar Nemzet, nov. 8./

1995. február 15.

A Román Akadémián /Bukaresti Tudósok Háza/ és Nagyváradon az egyetemen 1994. okt. 11-15-e között tartotta ülését a román-magyar történész vegyes bizottság. Ezt a bizottságot 1970-ben hozták létre, működése azonban nehézségekbe ütközött, ezért 1982-ben a bizottság megszakította üléseit. A kollegiális kapcsolatok felvételére 1990-ben kerül sor. Először 1992/93-ban tartottak egy "tisztázó" jellegű találkozót Bukarestben és egy "bevezető" ülést Budapesten, illetve Veszprémben. 1994-ben először tartották meg a rendes évi ülést. A napirenden a következő két téma szerepelt: Mihai Viteazul személyisége és A városok fejlődése a közép-délkelet-európai térségben a XIX: századig. A vegyes bizottság román elnöke Camil Muresanu, a Babes-Bolyai Egyetem professzora, magyar elnöke dr. Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese volt. A következő ülésszak Magyarországon lesz. A tanácskozásról beszámoló dr. Alexandru Porteanu professzor, a vegyes bizottság román alelnöke érthetetlennek tartja, hogy a magyar és a román sajtó nem számolt be erről az összejövetelről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./ A Romániai Magyar Szó beszámolt erről tavaly , hozzátéve, hogy a legutóbbi, 1993 tavaszán megtartott találkozón a két ország történelemkönyveiről folytattak eszmecserét: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. okt. 18./

1995. március 13.

Végre magyarul is megjelent az Erdély XVII. századi eseményeit leíró Georg Kraus /1608-1679/ könyve: Erdélyi krónika, Vogel Sándor fordításában. A fordítást Jakó Zsigmond szorgalmazta, az első változat elkészült 1986-ban, a Kriterion akarta kiadni, azonban a román kommunista hatóságok nem engedélyezték a megjelenését. Vogel Sándor Magyarországra hozta a kéziratot, ahol a Bethlen Gábor Alapítvány, a Lakitelek Alapítvány, az MTA Soros Alapítvány és az ELTE támogatásával az Ómagyar Kultúra Baráti Társasága adta azt ki. /Magyar Nemzet, márc. 13./

1995. május 24.

Máj. 25-én nyitja meg közös könyvesboltját a budapesti Akadémiai Kiadó és a pozsonyi Kalligram Kiadó Dom Kníh Akadémia Könyvesház néven. A boltban - a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkereskedés közvetítésével - árulni fogják a romániai magyar könyveket is. A könyvesházat ünnepélyesen megnyitja Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere, Kozma Mária csíkszeredai írónő pedig könyveit fogja dedikálni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24., Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./

1995. június 7.

Közszolgálatiság és tömegkommunikáció volt a címe a Magyar Tudományos Akadémia Kommunkációelméleti Kutatócsoportja által Budapesten szervezett kétnapos konferenciának. Az előadásokban és a vitában nem esett szó a határon túli magyarság médiajelenlétéről. Erről az Erdélyi Napló munkatársa kérdésére Tamás Pál, az MTA Konfliktuskutató Intézetének igazgatója és Lázár Guy, egy közvélemény-kutató intézet vélemény-igazgatója fejtette ki nézeteit. Tamás Pál szerint a határon túli magyarok "az anyaországi értelmiség számára érdektelen vidékiek. Olyan múltba révedő, lemaradt csoportok, amelyekhez a modernizálódó Magyarországnak kevés köze van." A magyarországiak számára igazi külföldiek. A határon túli magyarok kérdésköre gettóba került. Természetesen vannak politikusok, akik foglalkoznak velük, de "a közvélemény szemében az ő tevékenységük is elgettósodik." Lázár Guy szerint Magyarországon nincs tömegigény a határon túli magyarok értékeink megismerésére. A Duna Televízió zárt jellegű, ami a csíkszeredaiaknak halálosan fontos, az nem jelent semmit Budapestnek. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 7./

1995. június 7.

Közszolgálatiság és tömegkommunikáció volt a címe a Magyar Tudományos Akadémia Kommunkációelméleti Kutatócsoportja által Budapesten szervezett kétnapos konferenciának. Az előadásokban és a vitában nem esett szó a határon túli magyarság médiajelenlétéről. Erről az Erdélyi Napló munkatársa kérdésére Tamás Pál, az MTA Konfliktuskutató Intézetének igazgatója és Lázár Guy, egy közvélemény-kutató intézet vélemény-igazgatója fejtette ki nézeteit. Tamás Pál szerint a határon túli magyarok "az anyaországi értelmiség számára érdektelen vidékiek. Olyan múltba révedő, lemaradt csoportok, amelyekhez a modernizálódó Magyarországnak kevés köze van." A magyarországiak számára igazi külföldiek. A határon túli magyarok kérdésköre gettóba került. Természetesen vannak politikusok, akik foglalkoznak velük, de "a közvélemény szemében az ő tevékenységük is elgettósodik." Lázár Guy szerint Magyarországon nincs tömegigény a határon túli magyarok értékeink megismerésére. A Duna Televízió zárt jellegű, ami a csíkszeredaiaknak halálosan fontos, az nem jelent semmit Budapestnek. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 7./

1995. október 15.

Emléktáblát avattak okt. 15-én a Kovászna megyei Papolcon a falu szülötte, Barabás Samu /1855-1940/ történész, levéltáros, Székelyföld és az erdélyi magyarság kutatója tiszteletére. Jakó Zsigmond, az MTA tiszteletbeli tagja, egyetemi tanár ismertette életútját, beszédet mondott többek között Szász Zoltán, az MTA történettudományi osztályának aligazgatója, Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum főigazgatója és Domokos Géza, a Kriterion Alapítvány igazgatója. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

1995. november 27.

Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője nov. 27-én Budapesten, az MTA Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja rendezésében tartott előadásában kifejtette, hogy a romániai magyarságban kialakulóban van az etnikai tömb létrehozására irányuló folyamat. Veszélyesnek nevezte, hogy az RMDSZ a szerveződő etnikai tömb védőernyőjeként működjön. Nehezményezte, hogy sem Budapest, sem Bukarest nem figyel eléggé a "periférián elhelyezkedő" romániai magyarok iránt. Molnár Gusztáv szerint Magyarország csapdahelyzetbe kerül, ha támogatja a romániai és szlovákiai magyarok autonómiatörekvéseit. /A romániai magyarok kivárnak. = Népszabadság, nov. 28./

1995. december 9.

Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatási Központ vezetője Budapesten, az MTA Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja által rendezett konferencián mutatta be kutatócsoportjuk legújabb kötetét, melynek címe: Változásban? Elemzések a romániai magyar társadalomról. Bíró A. Zoltán kutatásaikról nyilatkozott a Népszabadságnak. 1989 után Székelyföldön, de nem csupán ott, hanem a tömbmagyar területeken is, a falvak élete fokozatosan visszatért a szokott kerékvágásba. A diktatórikus szorításból kiszabadulva egy nemzeti helyreállítási igény jelent meg az emberekben. - Másik kutatási témájuk a romániai magyar elit, a magyar közélet. "Az elit világa és a hétköznapok világa között valóságos szakadék alakult ki." "Az elit által képviselt eszméknek, az általa működtetett intézményeknek viszont semmiféle hatása nincs a hétköznapok világára." /Népszabadság, dec. 9./

1996. január folyamán

Cs. Gyímesi Évával éppen ellentétes véleményt fejtett ki Toró Tibor temesvári atomfizikus, elméleti fizikus, tanszékvezető tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az erdélyi magyar tudományos élet egyik fő képviselője, akivel Aniszi Kálmán beszélgetett. Az anyaországi segítség nélkül nem megy az erdélyi magyarság gazdasági megerősödése, de ki kell zárni az önös pártpolitikai érdekeket. Elég a Duna Tv megkérdőjelezésére gondolni. "Az ilyesmi annyira visszataszító! Ha valaki segíteni akar, mindjárt a víz alá nyomják." - Annak idején sokan felháborodtak Tőkés László püspök "etnikai tisztogatás" kifejezésén. Alaptalanul, mert "a magyar anyanyelvű oktatás megcsúfolása, iskoláink fokozatos elsorvasztása is az etnikai tisztogatás része." Toró hangsúlyozta: "nagy fájdalmunk, hogy nem sikerült újraindítani az önálló magyar egyetemet". Helyesnek tartotta, hogy Tőkés László elindította Nagyváradon a Sulyok István Református Főiskolát. /Hitel (Budapest), jan./

1996. február 29.

Febr. 29-én, életének 76. évében elhunyt dr. Kós Károly néprajztudós. Temetése márc. 5-én lesz a Házsongárdi temetőben. /Gyászjelentés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./ Dr. Kós Károly /1919-1996/ néprajztudós a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az erdélyi tárgyi néprajz meghatározó egyénisége volt. Kutató, tudomány- és falumúzeum-szervező, szerkesztő és oktató. Kutatásainak folytatása Erdély népi építészetében elképzelhetetlen a szaktudományt gazdagító módszerei nélkül. Tanulmányait Kolozsváron és Budapesten végezte. A második világháborút követő évtizedekben hosszú ideig ő volt az egyetlen szakképzett tárgyi néprajzos. Voltak olyan évtizedek, amikor a magyar néprajztudomány legalapvetőbb monográfiái az ő tollából jelentek meg. A kolozsvári Néprajzi Múzeumban dolgozott nyugdíjazásáig. Erdély és Moldva hagyományos anyagi kultúráját tanulmányozta. Fontos feladatának tekintette a Népismereti Dolgozatok szerkesztését, írta róla nekrológjában Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

1996. március 5.

Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tagjai lerótták kegyeletüket az elhunyt dr. Kós Károly néprajzkutató, az MTA külső tagja ravatalánál, és részt vettek a romániai magyar tudományos élet kiemelkedő egyéniségének gyászszertartásán. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 6., 733. sz./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 631-636




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998