udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Magyarsagkutato Tudomanyos Tarsasag (Szabadka)

2000. november 8.

Kétnapos tanácskozást tartott /nov. 3-4./ a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság és a Xantus Nemzetközi Koordinációs iroda Magyar Kisebbségek a Kárpát-medencében témakörben Kaposváron. Takács Gyula Kossuth díjas költő, a Társaság elnöke nyitotta meg a közel százötven résztvevős tanácskozást, majd Bárdi Nándor, a Teleki László Intézet munkatársa tartott részletes beszámolót a témakörben. Kifejtette: nincs tizenötmillió magyar, ahogy ezt a közhiedelem tartotta, már csak alig tizenhárom és fél millió mutatható ki hitelesen. Magyarországon tízmillióan élnek, Erdélyben 1 667 ezren. A magyarság lélekszáma az utódállamokban megoszlik. Romániában a legnépesebb a székelyföldi tömb /több mint 780 000 magyar/, a többi megoszlik a Mezőség és Partium között. A legszomorúbb a helyzet a Mezőségen, ahol az egykézés és az elvándorlás egyre erősebb jelei látszanak. Ezzel szemben növekedőben van a magyarság létszáma Kárpátalján, és bizonyos helyeken Szlovákiában, de rendkívül erősen fogy a Vajdaságban. A vegyes házasságok Erdélyben is terjedőben vannak. Tóth Károly, a galántai Fórum Intézet igazgatója számolt be a szlovákiai helyzetről, majd az ugyancsak szlovákiai Fuksz Sándor a vállalkozók és vállalkozások helyzetéről. Kárpátaljáról Dupka György író, költő, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke beszélt, kiemelve az egyházak szerepét a fennmaradásban. Nagy szerepe van a beregszászi magyar Tanárképző Főiskolának a tanár-utánpótlásban. Kolozsvárról dr. Tonk Sándor, a Sapientia Alapítvány elnöke beszélt az önálló magyar egyetem létrehozását célzó törekvésekről. Vofkori László, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző tanára, a gazdaságföldrajz ismert szakembere a Székelyföld hiányos gazdasági fejlesztésének okait és következményeit taglalta. Mirnics Károly, a szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke az asszimiláció előretöréséről számolt be, Muzsnay Árpád /Szatmárnémeti/ tartott helyzetjelentést a művelődési eredményekről. - Az idei Berzsenyi-díjat Pávai Gyula /Arad/ kapta. /Pávai Gyula: Már csak tizenhárom és fél millió. Magyar kisebbség a Kárpát-medencében. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

2005. december 14.

Budapesten idén tizedik alkalommal adták át a Kisebbségekért Díjakat, a jubileumi évforduló tiszteletére a Parlamentben több közjogi méltóság, miniszter, parlamenti képviselő jelenlétében. Erdélyből Guttman Mihályt, a Romániai Magyar Dalszövetség tiszteletbeli elnökét tüntették ki. Az idei díjazottak között volt többek között Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője, Gábrityné Molnár Irén, a szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság alapítója és elnöke, illetve a „kettézárt” falu, az ukrajnai Kisszelmenc és a szlovákiai Nagyszelmenc polgármestere – Illár József és Tóth Lajos. /Guther M. Ilona: Kisebbségekért Díj – tizedszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

2006. március 17.

Az MTI által megkérdezett szakértők szerint sem a leginkább hangoztatott erdélyi–székelyföldi, sem a vajdasági autonómia nem valósulhat meg a következő 10–15 évben. A Kárpát-medencében jelenleg Horvátországban és Szlovéniában működik egyfajta területi autonómia, ami az ott élő magyarokat is érinti, Ukrajnában és Szlovákiában azonban egyre inkább lekerül a napirendről ez a kérdés – értékelte az aktuális helyzetet Vizi Balázs, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa. A nemzetközi jogász hangsúlyozza, hogy a Romániában, valamint a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség autonómiatörekvéseiről ugyan egyre több szó esik, de itt is hosszú évekre lesz szükség, hogy a társadalmi és politikai többség is igent mondjon a kisebbségi törekvésekre. „A gond az inkább az, hogy nincs egységes politikai stratégia a határon túli magyar közösségekben, amely következetesen felépítené, hogy milyen feltételeket próbálnak szabni a többségi politikai elitnek, illetve, hogy milyen lépéseket tennének, ha a politikai elit nem teljesíti ezeket a követeléseiket. Igazából az tűnik elő, hogy belső rivalizálások áldozata az, hogy ilyen stratégia kialakuljon ezekben a határon túli közösségekben” – mondta Vizi Balázs. Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője is azt emelte ki, hogy Romániában, valamint Szerbia és Montenegróban belpolitikai játszmák és a magyar közösségeken belüli rivalizálások hátráltatják az autonómia elérését. „Sajnos a magyar közösségek soha nem voltak elég erősek ahhoz, hogy létrehozzák a maguk autonóm intézményeit alulról, akárcsak egy alapítványt, vagy civil társadalmi intézményt. Ahogy létrehozzák, azonnal az államhoz fordulnak, hogy finanszírozza ezeket, és ők attól kezdve jó redisztribútorokként az államtól megkapott forrásokkal majd működtetik az adott intézményt. Ez nem autonómia” – hangsúlyozta Törzsök Erika. Erdélyben szinte csak abban értenek egyet a döntéshozók, hogy szükség van autonómiára, az oda vezető utat azonban mindenki másként képzeli el – hangsúlyozta Kolumbán Gábor, az erdélyi Sapientia Egyetem oktatója. Hasonló tapasztalatai vannak Vajdaságban Gábrity Molnár Irénnek, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnökének. Szerinte a vajdasági magyarság az alapvető kérdésekben sem egységes, arra pedig rendkívül kevés esélyt lát, hogy a belgrádi kormány a jelenlegi helyzetben autonómiát adjon a területnek. A határon túli magyar szakértők szerint a magyar autonómiatörekvések jelentős támogatást sem az anyaországtól, sem az Európai Uniótól nem kapnak. Szerintük Magyarországról mindössze szólamok szintjén támogatják az elképzeléseket. „Sajnos, a koppenhágai kritériumok nem határozzák meg, hogy pontosan mit is kell a kisebbségi jogok alatt érteni” – jelentette ki az Európai Parlamentben Tabajdi Csaba (MSZP). „Az EU sokszor kettős, sőt hármas mércét alkalmaz, amikor teljesen mást ír elő, mást vár el két tagjelölt államtól, miközben saját tagállamaitól szinte semmit nem kér számon: a Macedóniában élő albánok egy fegyveres felkelést követően a legszélesebb körű közigazgatási, sőt területi autonómiát kaptak, míg Románia esetében a Székelyföldön élő közel egymillió magyar esetében az Unió nem szorgalmazza a területi autonómiát, Koszovónak függetlenséget ígér, de a Vajdaságnak még a Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfő által elvett autonómiát sem javasolja”. Tabajdi arra kérte a képviselőket, hogy „támogassák azokat a magyar módosító indítványokat, amelyek Vajdaság multietnikus jellegének megőrzését, a kisebbségek védelmét, a tartományi autonómia szélesítését célozzák. /Középtávon sincs esély a magyar autonómiák létrejöttére a Kárpát-medencében? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./


lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998