udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 47 találat lapozás: 1-30 | 31-47
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Maros Megyei Torvenyszek

1992. április 15.

Ápr. 15-én lezárult az erdőcsinádiak /Füzesi András, Füzsi Albert, Papp Árpád/ pere. Annak ellenére, hogy előzőleg a Maros Megyei Törvényszék elfogadta fellebbezésüket, megállapítva, hogy nem követtek el testi sértést, sem rongálást. Az április 15-i tárgyaláson a három vádlottat négy-négy évre ítélték a közrend megsértése címén. / Lezárult az erdőcsinádiak pere. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./ Előzmény: jan. 8-i, febr. 20-i, márc. 19-i jegyzet.

1992. július 7.

Marosvásárhelyen a Maros Megyei Törvényszék júl. 7-én 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./ Előzmény: 1991. jan. 18-án tartóztatták le, többször bántalmazták. Peréről: febr. 21, márc. 17, ápr. 3, máj. 22-i jegyzet. A súlyos ítéletet sietett közölni még júl. 7-én a román tévé. Cseresznyés Pál tíz évet kapott, mert belerúgott a földön fekvő Cofariuba. /A döbbenet. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

1992. december 19.

Az Európai Idő /Sepsiszentgyörgy/ hetilapnak nyilatkozott Mihály Sándor, Cseresznyés Pál védőügyvédje: a Maros megyei törvényszék mindeddig nem indokolta meg ítéletét, holott azt a kihirdetést követő egy hónapon belül meg kellett volna tennie és felküldeni a Legfelsőbb Törvényszékhez. Csak ezután lehet fellebbezni. /A nyilatkozatot idézi: Pesti Hírlap, dec. 19./ Cseresznyés Pált 1992. júl. 7-én ítélték 10 évre, aug. 7-éig kellett volna elkészíteni az indoklást.

1993. április 30.

Ápr. 30-án tárgyalta Bukarestben a Legfelsőbb Bíróság Cseresznyés Pál fellebbezését, akit a marosvásárhelyi törvényszék minősített emberölési kísérlet vádjával 10 év börtönre ítélt. - Frunda György, Cseresznyés Pál védője hangsúlyozta, ez politikai per, a 45 oldalas vádiratból 30 a marosvásárhelyi eseményekről szól, melyben - szemben a Helsinki Bizottság jelentésével -, a magyarságot kiáltja ki egyedüli bűnösnek. A marosvásárhelyi bíróságok elfogultak: az elítéltek közöl mindössze két román szerepel /másfél éves felfüggesztett szabadságvesztéssel/, de 44 magyar és cigány. Cseresznyés Pál elismerte, hogy belerúgott Mihaila Cofariuba, de ez nem emberölési kísérlet. A vádlott elmondta, hogy letartóztatása idején és később is, a börtönben többször megverték, aludni sem hagyták. Cseresznyés ügyvédje kérte, hogy a verést akadályozzák meg. A fellebbezés ügyében máj. 17-én hoznak ítéletet. Frunda György felmentő ítéletet kért. Amennyiben ez nem következik be, nemzetközi fórumokhoz fordulnak, mondta. /Demeter J. Ildikó: Mérlegen a Cseresznyés-per. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./ Az ápr. 30-i tárgyaláson bevonult az ítélőtanács: Antonie Pandrea elnök, Silvia Marica és Gheorghe Toader bírák. Az ügyész Bonini. Frunda György kérte a bíróságot, hogy védencével magyarul beszélhessen, de ezt nem engedélyezték. Frunda György védőbeszédében cáfolta a vádiratban foglaltakat. Akkor három autóbusz érkezett félrevezetett emberekkel, akik megtámadták az RMDSZ székházát. Ha a szervezők nem bujtatják fel a vidékről beáramló embereket, nem került volna sor összecsapásra. Maga Mihaila Cofariu is bevallotta, a román pópa figyelmeztette őket, a magyarok elfoglalták Marosvásárhelyt és uralmuk alá akarják keríteni Erdélyt. Sütő András támadóját másfél évre ítélték, Cseresznyés Pál egy rúgásért 10 esztendőre. Egy ütés nem meríti ki a minősített emberölés kísérletének vádját. A közerkölcs elleni vétség pedig nevetséges vád, amikor összecsapás történt. Megdöbbentő volt a sértett Cofariu ügyvédjének állítása: hangversenyre érkeztek a görgényvölgyi románok. /!/ Cseresznyés Pál elmondta, hogy a előzetes letartóztatása idején és a börtönben súlyosan bántalmazták a börtönőrök és cellatársai is. Nem hagyták pihenni, éjszaka is felzavarták és megverték. A tárgyalás után Frunda György kijelentette, ha a határozat nem lesz pozitív, akkor Cseresznyés ügyét újból szóbahozza az Európa Tanács jogi bizottságában. /Béres Katalin: Románia Dreyfus-pöre? = Orient Expressz (Bukarest), máj. 7./ Előzmény: 1991. jan. 18-án tartóztatták le, 1992. júl. 7-én a Maros Megyei Törvényszék 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./

1994. január 13.

Marosvásárhely polgármesteri hivatala leállíttatta Antonescu szobrának felállítási munkálatait /még 1993. októberében/. Ezért a döntésért a Háborús Veteránok Egyesülete beperelte a polgármesteri hivatalt. A megyei törvényszék helyt adott a kérésnek és kötelezte a városi tanácsot, hogy engedélyezze a szoborállítást. A Művelődési Minisztérium is engedélyt adott erre. A törvényszéki értékelés az első hivatalos dokumentum, amely szerint Antonescu nagy politikus volt, aki "megakadályozta a zsidók deportálását". A polgármesteri hivatal fellebbezni fog a döntés ellen. - December 15-én 12 amerikai szenátor nyílt levelet intézett Iliescu elnökhöz, kifejezve aggodalmát amiatt, hogy Slobozián felavattak egy Antonescu-szobrot, az avatáson a kormányt Mihai Ungheanu államtitkár képviselte. Követelik az államtitkár lemondatását, és magyarázatot kérnek Iliescu elnöktől. Ugyanakkor véleményét kérik arról, hogy hasonló akcióra készülnek Kolozsváron, Szatmáron és Pitestin. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./ A marosvásárhelyi törvényszék ítélete szerint "akik ellenzik szobrának felállítását, úgy tekinthetők, mint nemzet és országidegenek. Marosvásárhely Ion Antonescu hazájának része, ahol megilleti, hogy szobrot emeljenek tiszteletére." /Új Magyarország, jan. 14./ Kincses Előd kiegészítette ezt a hírt: a Maros Megyei Törvényszék 2625/1993. dec. 10-i ítélete törvénytelen, azt a Vatra Romaneasca alapító alelnöke, Ion Sabau bíró hozta. Az ítélet indoklásával kapcsolatban, hogy Antonescu ellenezte a zsidók haláltáborba hurcolását, Kincses Előd idézi Matatias Carp Holocaust Romániában című könyvének adatait: a román katonaság és rendőrség aktív közreműködésével 340 ezer zsidót pusztítottak el. /Népszava, jan. 17./ Előzmény: 1993. okt. 23,25,30-i jegyzet.

1994. január 14.

Az RMDSZ Maros megyei szervezete nevében Borbély László megyei elnök, képviselő levélben fordult Traian Chebeleu elnöki tanácsoshoz és Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkárhoz, tiltakozva a Maros megyei törvényszék 1993. dec. 13-i, Antonescut rehabilitáló határozata ellen. Borbély László mellékelte a Marosvásárhelyen történő Antonescu-szoborállítási kísérlet aktáit is, egyben hivatalos állásfoglalást sürgetett. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), 199. sz., jan. 14./

1994. január 15.

Védőügyvédje meglátogatta Cseresznyés Pált a marosvásárhelyi börtönben, aki elmondta: bántani nem bántják. A körülmények azonban kedvezőtlenek, két-három személy alszik egy ágyban, egy négyzetméteren 10-15 ember mozog. /Üzenet a börtönből. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./ Előzmény: Marosvásárhelyen a Maros Megyei Törvényszék 1992. júl. 7-én 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./ Cseresznyés Pált 1991. jan. 18-án tartóztatták le, a börtönben többször bántalmazták.

1994. február 9.

Marosvásárhelyen a Maros megyei törvényszék úgy döntött, hogy támogatni kell Antonescu szobrának felállítását /Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./, a döntés ellen tiltakozott az RMDSZ és a zsidó hitközség. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./

1994. április 16.

Maros megye prefektusa beperelte Magyaró tanácsát, mert kétnyelvű helynévtáblát tett ki a hozzá tartozó falvakba. tették ezt joggal, mert Magyaró lakosságának 67 %-a magyar nemzetiségű. A prefektus azzal perelte be a tanácsot, hogy a határozattervezet nem törvényesen került a napirendi pontok közé /azt már az előző ülésen kellett volna meghatározni. A Maros Megyei Törvényszéken a vád azzal érvelt, hogy az ország hivatalos nyelve a román. /Népújság (Marosvásárhely), ápr. 16./

1996. szeptember 16.

Szept. 16-án, az alapszerződés aláírásával egyidőben Frunda György, az RMDSZ elnökjelöltje meglátogatta Marosvásárhelyen Cseresznyés Pált, az 1990-es magyarellenes marosvásárhelyi pogrom még mindig börtönben sínylődő elítéltjét. Frunda György sajtónyilatkozata szerint látogatását jelzés értékűnek szánta, levélben fordult Iliescu elnökhöz, kérve Cseresznyés Pál kegyelmi kérvényének jóváhagyását, ami egyik bizonyítéka lenne az alapszerződésben foglaltak jóhiszemű kezelésére. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./ Előzmény: Cseresznyés Pált 1991. jan. 18-án tartóztatták le, azóta fogságban van. Azzal vádolják, hogy 1990. márc. 20-án Marosvásárhelyen belerúgott Cofariu Mihaila libánfalvi lakosba. Cseresznyés Pált rettenetesen megverték, így vették rá a beismerő vallomásra. Az akkori események miatt 1992. márciusáig 43 személyt ítéltek el, kizárólag magyarokat és cigányokat. /Magyar kálvária - Marosvásárhely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1992. márc. 17./ Marosvásárhelyen a Maros Megyei Törvényszék júl. 7-én 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./

1996. december 24.

Váratlanul szabadon engedték Cseresznyés Pált. Cseresznyés Pál dec. 24-én kiszabadult a börtönből, Emil Constantinescu elnök kegyelemben részesítette. Az államelnök előzőleg beszélt Cofariuval, aki hajlandó volt megbocsátani. Négy Maros megyei RMDSZ-képviselő újabb kegyelmi kérvényt adott be novemberben, a választási eredmények kihirdetése után, ez volt az ötödik kérvény. Frunda György azonban közbelépett, ne avatkozzanak bele, ezzel az üggyel ő foglalkozik már öt éve. Amikor megnyílt a börtönajtó, Frunda György és Borbély László várta Cseresznyés Pált, ugyanis Frunda hozta Bukarestből a szabadulást lehetővé tevő elnöki döntést. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./ A bukaresti Adevarul nem értett egyet a döntéssel, ez bátoríthatja a "románvadászokat", ennek a "román engedékenységnek" a nevében a történelemben a románok olyan könnyen hagyták magukat elnyomni a magyar urak által. Emil Constantinescu gesztusa növelheti az RMDSZ arroganciáját. Hasonló hangot ütött meg a Cronica Romana, ugyanakkor idézte a szélsőséges Corneliu Vadim Tudort, aki nem hibáztatja az államelnököt döntéséért. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./ Előzmény: Cseresznyés Pált 1991. jan. 18-án tartóztatták le, azzal vádolták, hogy 1990. márc. 20-án Marosvásárhelyen belerúgott Cofariu Mihaila libánfalvi lakosba. Cseresznyés Pált rettenetesen megverték, így vették rá a beismerő vallomásra. Marosvásárhelyen a Maros Megyei Törvényszék 1992. júl. 7-én 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./

1998. június 4.

A Maros megyei törvényszék jún. 3-án ítéletet hirdetett az udvarhelyi önkormányzat, valamint a Szeplőtelen Szív kongregáció közötti perben. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor, aki az önkormányzatot képviselte a perben, elmondja, hogy a bíróság visszautasította a helyi önkormányzat azon keresetét, amelyben a koncesszionálási, illetve az Aris bukaresti építőipari cég és a Szeplőtelen Szív apácarend által kötött ajándékozási szerződés semmissé nyilvánítását kérte. A bíróság arra hivatkozott, hogy az önkormányzat nem fizetett bélyegilletéket. Eckstein szerint a Maros megyei törvényszék több alkalommal is áthágta a törvényt, ezért kérni fogja a per áthelyezését. Nem lett volna szabad a székelyudvarhelyi tanácsot 480 millió lej bélyegilletékre kötelezniük, fejtette ki. "Az ítélet törvénytelen, ezért fellebbezéssel fogunk élni"- szögezte le Eckstein-Kovács Péter. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

1998. november 16.

1996 karácsonyán fényképezőgépek villogtak, amikor Cseresznyés Pál kilépett a marosvásárhelyi börtön kapuján. Sokan felajánlották a segítségüket, azután lassan mindenki eltűnt. Hónapok óta a most vele interjút készítő az egyetlen ember, aki érdeklődik a sorsa felől. Senkit sem érdekel, hogy kevés a betegnyugdíja. A szeme alatti sebet egy szegedi szemorvos sem tudta eltüntetni. - Mihaila Cofariu a magyarok "megleckéztetésére" jött Marosvásárhelyre. Bűn, ha valaki saját népét védelmezi? - kérdezte Cseresznyés Pál. Szabadlábra került ugyan, de Mihaila Cofariunak fizetnie kell az életjáradékot. Cseresznyés Pál 1941-ben született Vármezőn. Munkavállalásnál csak előjön: börtönviselt. A románok szemében pedig ő a legnagyobb ellenség. - Cseresznyés Pál keserűen állapította meg, hogy ma nem mennének el az emberek tüntetni, "Ilyen erkölcsi erózió ritkán zajlik le egy népcsoport életében..." /Tófalvi Zselyke: A szabadság börtöne. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./ Előzmény: Cseresznyés Pált 1991. jan. 18-án tartóztatták le, azzal vádolták, hogy 1990. márc. 20-án Marosvásárhelyen belerúgott Cofariu Mihaila libánfalvi lakosba. Cseresznyés Pált rettenetesen megverték, így vették rá a beismerő vallomásra. Az akkori események miatt 1992. márciusáig 43 személyt ítéltek el, kizárólag magyarokat és cigányokat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1992. márc. 17./ Marosvásárhelyen a Maros Megyei Törvényszék 1992. júl. 7-én 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./

1999. október 5.

A bukaresti Legfelső Törvényszék helyt adott a székelyudvarhelyi önkormányzat felülvizsgálati kérésének és hatályon kívül helyezte a Maros Megyei Törvényszék és a Marosvásárhelyi Táblabíróság ítéletét, egyben elrendelte az ügy újratárgyalását. Az udvarhelyiek által jól ismert területvitáról van szó, valamint az Aris Industrie Rt. ajándékozási szerződéséről, amelynek alapján ez a bukaresti cég az ingatlant (az épületet) a Szeplőtelen Szív görög katolikus apácarendnek adományozta. A felperes - vagyis a város - kéri az eredeti helyzet visszaállítását. Székelyudvarhely csereháti ügyvédje, dr. Kincses Előd közölte az udvarhelyi Polgármesteri Hivatallal azt is, hogy a bukaresti Legfelső Törvényszék kimondta: annak idején az udvarhelyiek szabályosan bélyegezték fel a felperesi kérelmeket, nem lett volna szabad az ellen kifogást emeljen a vásárhelyi táblabíróság, ugyanis a bélyegilletékek megállapítása, illetve elbírálása pénzügyi hatóságok dolga. /Székelyudvarhely: él a remény Csereháton. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./

2000. november 3.

A parlamenti választásokról szóló törvény előírásai értelmében nov. 5-e a jelöltek elleni óvások letételének utolsó határideje. A Maros megyei törvényszéken két óvást jegyeztek be, mindkettőt magánszemélyek nyújtották be Kincses Előd független jelölt ellen. Kádár Zoltán és Bálint Ákos óvásaik indoklásában azzal érveltek, hogy a jelölt hamisan nyilatkozott, amikor kijelentette, hogy a jelöléséhez szükséges minden törvényes előírásnak eleget tesz. A két kontesztáló az alkotmány 16. cikkelyének 3. bekezdésére hivatkozik, mely szerint köztisztségbe csak román állampolgár választható. /Két óvást tettek le Kincses Előd ellen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

2000. november 7.

Két magánszemély óvása alapján a Maros Megyei Törvényszék úgy döntött, hogy kettős, román-magyar állampolgársága miatt Kincses Előd nem lehet parlamenti képviselőjelölt. Kincses fellebbezett a határozat ellen. A marosvásárhelyi Táblabíróság megerősítette az első fokú döntést, tehát Kincses, habár lemondott magyar állampolgárságáról, nem lehet jelölt. Kincses Előd azzal érvelt, hogy törvényesen járt el, hiszen a magyar jog előírása szerint Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz küldte el lemondó levelét, s visszajelzést kapott arról, hogy az megérkezett a címzetthez. Az ügyésznő úgy vélte: a magyar állampolgárság megvonása hosszabb folyamat, "nem ilyen egyszerű". Kincses Előd az ítélethirdetésig szerette volna megkapni a magyar hatóságtól azt a hivatalos igazolást, miszerint már nem magyar állampolgár, de az nem érkezett meg időben. Kincses Előd kijelentette: "A nemzetközi emberjogi bírósághoz fordulok, mert a Emberi Jogok Egyetemes Chartája szerint jogom lenne arra, hogy jelölt legyek". A táblabíróság azt is kihirdette, hogy helyt ad az RMDSZ óvásának, mivel a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt több megyében ugyanazokat a neveket tartalmazó listákat adta le, ami ellentmond a választási törvénynek. (Máthé Éva): Kincses Előd nem lehet képviselőjelölt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

2001. január 5.

Ilie Ilascu a volt Szovjetunió területén született, nincs romániai lakása, személyi igazolványa, munkahelye. Lemondott moldáviai állampolgárságáról, a lemondást a romániai általános választásokig nem fogadta el Moldávia elnöke. A román állampolgárságot 2000. október 4-én nyerte el. Kincses Előd a jelenlegi Románia területen született, van marosvásárhelyi lakása, román személyi igazolványa, marosvásárhelyi ügyvédi irodája (jogi végzettségét a bukaresti Egyetemen szerezte). A magyar állampolgárságról 2000. október 18-án mondott le. Lemondását 2000. november 6-ig még nem fogadta el Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök. A román külügyminisztérium megtagadta azt, hogy közölje a moldáv hatóságokkal, kik azok a moldáviai állampolgárok, akik megszerezték a román állampolgárságot is. A bukaresti magyar Nagykövetség egy marosvásárhelyi bírónő telefonhívására közölte: Kincses Előd október 18-án lemondott magyar állampolgárságáról, lemondását Mádl Ferenc köztársasági elnök nem fogadta el, tehát Kincses magyar állampolgár (is). (A magyar adatvédelmi törvény szerint személyi adatot csak az érdekelt beleegyezésével lehet kiszolgáltatni, vagy törvényi felhatalmazás - pl. bűncselekmény elkövetése - esetén. Megjegyzem, senki sem kérte az adatszolgáltatásba való beleegyezésemet és bűncselekményt sem követtem el, tehát a Nagykövetség közlése megsértette a magyar adatvédelmi törvényt.) Ilie Ilascu a 90-es évek elején megpróbálta megakadályozni a tiraszpoli terület önállósodását, ezért erőszakos tettektől sem riadt vissza. Jelenleg börtönbüntetését tölti Tiraszpolban, az ún. Dnyeszteren túli területen. Kincses Előd 1990 ″fekete márciusának″ idején megakadályozni próbálta az erőszakos etnikai összetűzéseket, fontos szerepe volt abban, hogy a román támadást követő összecsapások nem terjedtek túl Marosvásárhely határain. A román igazságszolgáltatás öt és fél évi nyomozás után megállapította azt, hogy ártatlan s így hazatérhetett magyarországi száműzetéséből. Ügyvédi hivatását csak magyar állampolgárként gyakorolhatta, ezért, ha megélhetését biztosítani akarta, meg kellett szereznie a magyar állampolgárságot is. Ilie Ilascut a Nagy-Románia Párt szenátori listavezetőnek jelölte Bákó megyében a november 26-i választásokon. A román pártok vezetői kijelentették, hogy kettős állampolgársága ellenére nem fogják megóvni Ilascu jelölését. Ígéretüket betartották, annak kijátszására nem használták fel a körzeti szervezetek vezetőit. Kincses Elődöt az RMDSZ nem jelölte, arra való hivatkozással, hogy kettős állampolgár. Miután független jelöltként indult, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Takács Csaba és a Maros megyei elnök, Kelemen Attila Béla sajtóértekezleten bejelentették, hogy az RMDSZ nem fogja megóvni jelölését. Néhány nap múlva két marosvásárhelyi RMDSZ körzeti vezető (Bálint Ákos és Kádár Zoltán) aláírta az RMDSZ-hű jogász által megszerkesztett óvásokat és a Maros megyei törvényszéken kérték Kincses jelölésének törlését. Deák Gyula, Markó Béla irodavezetője az óvási tárgyalásokon jelen volt... Megszületett tehát a román alkotmányt sértő, Kincses jelölését törlő ítélet. T.i. az Alkotmány csak a köztisztséget betöltő személyeknek írja elő a kizárólagos román állampolgárságot. Kincses akárcsak 1990-ben, amikor a Vatra Romaneasca óvatta meg jelölését, most is törvénytelenség áldozata lett. Ilie Ilascut Bákó megyében szenátornak választották. Ráadásul a szenátusi mandátumigazoló bizottság arra való hivatkozással, hogy a szenátor mandátumát senki sem óvta meg, kettős állampolgársága dacára igazolta azt. Nemzeti ″szolidaritásból″ a román nemzetiségű szenátorok mit sem törődtek az alkotmányos tiltással, s azzal sem, hogy Ilascu esetleges kiszabadítása Vadim népszerűségét növelné. Ilascu legújabb sikere: a strasbourgi Európa Parlament román küldöttségének tagjává választották. A küldöttség másik, illusztris, ″európai″ (?) tagját történetesen Corneliu Vadim Tudornak hívják. Az RMDSZ-vezetők szolidaritása? Hiánycikk. /Kincses Előd: A románok és a magyarok (avagy párhuzamos életrajzok). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./ A szerkesztőség megjegyzést tett a cikk végére. Szerintük magának Kincses Elődnek kellett volna megóvni Ilie Ilascu jelöltségét. -

2001. október 30.

A Bukaresti Legfelsőbb Bíróság döntésének megfelelően a székelyudvarhelyi városi tanácsnak nem kell kifizetnie az 500 millió lejes bélyegilletéket ahhoz, hogy a több mint négy éve húzódó csereháti ügy tárgyalása tovább folytatódjon. A székelyudvarhelyi önkormányzat versus Aris Industries Rt. és Szeplőtlen Szívek Kongregációja pernek legutóbb a Maros megyei törvényszék azért rendelte el a szüneteltetését, mivel a bukaresti cég, illetve a görög katolikus apácarend ügyvédei a tanács keresetének felbélyegzését hiányolták. Mint ismeretes, az udvarhelyi önkormányzat a csereháti területre kötött koncessziós szerződésnek, valamint az ingatlant felépítő Aris Industries Rt. és a görög katolikus kongregáció közötti ajándékozási szerződés semmisségének a megállapítását kérte. A tanács mindkét kérelmét megfelelőképpen bélyegezte, a harmadikra, mely az eredeti helyzet visszaállításáról szólt, viszont nem fizette ki a közel 500 millió lejes illetéket. Mulasztása miatt kénytelen volt elállni kérésétől. Az Aris Rt. és a Szeplőtlen Szívek Kongregációja a bélyegilleték ki nem fizetését megtámadta, azonban panaszukat mind a Hargita megyei Pénzügyi Igazgatóság, mind a Pénzügyminisztérium elutasította. Ekkor a fővárosi Táblabíróságon közigazgatási pert indítottak, amit 2000 decemberében meg is nyertek. Az udvarhelyi tanács és a két pénzügyi intézmény fellebbezett az ítélet ellen. A Bukaresti Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében elfogadta a beadványukat, és a perköltségek megtérítésére kötelezte az Arist és a görög katolikus apácarendet. "A jogerős ítélet után Marosvásárhelyen kérjük az alapper tárgyalását, mely a szerződések érvénytelenségét hivatott megállapítani" - nyilatkozta dr. Kincses Előd, a székelyudvarhelyi önkormányzatot képviselő ügyvéd. /Szucher Ervin: Újraindul a csereháti per. Csatát nyert Székelyudvarhely önkormányzata. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

2002. március 19.

1998-ban történt, hogy az Adevarul című bukaresti, valamint a Cuvintul Liber és a 24 Ore Muresene című helyi lapokban megjelent cikkek szerzői azt kifogásolták, hogy a marosvásárhelyi bíróságon a román nyelvet kellőképpen nem ismerő fél meghallgatása magyar nyelven történt. A szaktárca azonnali vizsgálatot indított, és megállapította, hogy az érintett bíró, Adorjáni Erzsébet eljárása mindenben megfelelt a törvényes rendelkezéseknek. Ennek ellenére ezt követően sem Adorjáni, sem más többé nem követte a három évtizedes gyakorlatot, azóta kizárólag a hivatalos román nyelvet használják. - A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelvhasználati joga az alapvető emberi jogok közé tartozik – mondta Tőkés József, aki 1968-tól nyugdíjaztatásáig, 1975-ig volt a Maros Megyei Törvényszék elnöke. –Tőkés szerint a hetvenes évek végéig nem is volt gond, hisz a bírói testület tagjai fele-fele arányban voltak románok és magyarok. Mára ez az arány megváltozott, a vásárhelyi bíróság 24 tagú, valamint a megyei törvényszék 21 tagú bírói testületének csupán 2, illetve 3 magyar nemzetiségű tagja van, ami nem tükrözi a város s a megye etnikai összetételét. - A mintegy három évtizeden át folytatott, magyar nyelvet is használó gyakorlat során – ugyancsak Tőkés szerint – egyetlen alkalommal sem merültek fel kifogások sem az igazságügyi tárca, sem más államigazgatási szervek, sem az egyes ügyekben megidézett személyek részéről. Egészen a már említett 1998-as esetig. Azonban semmiféle indoka nincs a ‘98-ig követett joggyakorlat megváltoztatásának. Markó Béla szövetségi elnök a 2000 augusztusában Marosvásárhelyen tartott IX. Anyanyelvi Konferencián még a következőképpen nyilatkozott: "Amit mi itt Erdélyben teszünk, küzdelem az anyanyelvhez való jogért, amelyet másképpen, mint az édesanyához való jogot, nem tudok elképzelni. Ez tehát nem politika, annál több, fontosabb, lényegesebb. Ez nem a fordításhoz, nem a szinkronizáláshoz való jog." Rá alig öt hónapra viszont – igaz, közben parlamenti választások voltak, s megköttetett az utódkommunistákkal az együttműködési egyezmény is – egy ügyvezető elnökségi ülés után már azt nyilatkozta, hogy "vannak még fontos területek, amelyeken szabályozni kell az anyanyelv használatát, mint például az igazságszolgáltatás, ahol létezik ez a lehetőség azáltal, hogy fordítót biztosítanak". Legutóbb Kerekes Károly képviselő próbálkozott azzal, hogy a kormánypárttal kötött, 2002-re érvényes együttműködési protokollumba illesszék be a bíróságok megszervezésére vonatkozó 92-es számú törvény módosítását, olyan értelemben, hogy az garantálja a kisebbségek anyanyelvének használatát. Azonban ez nem sikerül. /Szentgyörgyi László: Amikor Justitia nem ért magyarul – és nem is akar. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 19./

2003. június 11.

Jún. 10-én a képviselőházban Kerekes Károly RMDSZ-képviselő politikai nyilatkozatban sürgette az igazságszolgáltatás. A képviselő szerint a bírák kiválasztása, megfelelő munkakörülmények biztosítása, a politikai hatalom és az alvilág által gyakorolt nyomás elleni védelem nem megfelelő. Azt a társadalmat, ahol az igazságszolgáltatás nem független, az érdekkonfliktusok elmélyülése és káosz veszélyezteti. A Maros Megyei Törvényszék volt elnökének letartóztatásával kapcsolatban Kerekes Károly kijelentette: a módszer ellentmond az Emberi Jogok Európai Konvenciójának. Az igazságszolgáltatás olajozott működéséért felelős központi szerv szemet hunyt az eset fölött, s hagyta, hogy Andreea Ciuca prédájává váljon azoknak a politikai erőknek, amelyek akadályozzák a jogállam megszilárdulását Romániában. /(mózes): Kerekes Károly az igazságszolgáltatás reformját sürgeti. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 11./

2003. június 26.

Borbély László RMDSZ-képviselő június 24-i, a képviselőházban elhangzott felszólalásában a bíróságok működésében jelentkező elfogultságot tette szóvá: "Ha sürgősen be kívánunk lépni az Európai Unióba, be kell tartsuk adott szavunkat, ami azt jelenti, hogy a törvényeket tiszteletben kell tartani, a történelmi múltat el kell fogadni és az összes felelős tényező cselekedeteinek átláthatónak, kétértelműségtől és tendenciózus, konjunkturális értelmezéstől mentesnek kell lennie" - jelentette ki. Majd így folytatta: "Sok szó esett már a romániai igazságszolgáltatás reformjáról. A bírák elmozdíthatatlanok, a létrehozott rendszer általános keretet biztosít a hatalmi ágak szétválasztásához. S ez jó! Mégis, időnként olyan döntéseknek lehetünk tanúi, amelyek azt bizonyítják, hogy továbbra is élnek idejétmúlt felfogások, önkényes magatartások. Most kifejezetten a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság azon határozatára gondolok, mely a román állam által 1948-ban jogsértően államosított, a római katolikus egyház birtokában levő ingatlan tulajdonjogára vonatkozik. Akkor, az állami szervek "hanyagsága" következtében, az államosítást nem vezették be a telekkönyvbe. 1990. után a katolikus egyház bírósági úton kérte a tulajdonjog elismerését, lévén, hogy a telekkönyvi bejegyzések értelmében ez mindig is megillette. A per 8 éven át húzódott, majd 2003 februárjában a Maros Megyei Törvényszék helyt adott a katolikus egyház igényének, tekintettel a 2002. évi 501. sz., az egyházak ingatlanjainak visszaszolgáltatásáról szóló törvényre. Ezt a jogszerű döntést felülbírálva, a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság a következőket határozta: 1948-ban az állam "mulasztott", amikor a telekkönyvbe nem jegyezte be az államosítás tényét, és ezáltal tulajdonképpen szentesítette az 1948-as államosítást. A helyzet ellentmondással teli és tragikomikus. Elsősorban azért, mert a 2002. évi 501-es törvény végrehajtására létrehozott bizottság épp a napokban kezdte meg az egykor egyházi tulajdonban levő ingatlanok visszaszolgáltatását. Remélem, hogy a szóban forgó ingatlant is hamarosan visszaszolgáltatják a katolikus egyháznak, visszaállítva a tulajdonjogot, mely 8 év alatt nem tudott érvényesülni az igazságszolgáltatás dzsungelében. S ha már a bíróságok döntéseiről beszélünk, szeretnék felhozni még egy ügyet, mely kapcsolatban van a fasiszta, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetek és jelképek, valamint a béke és emberiség elleni bűncselekmények elkövetésében bűnös személyek kultuszának tiltásáról szóló kormányrendelet alkalmazásával. Ennek az érvényben levő kormányrendeletnek az életbe lépését követően több helyen megváltoztatták az utcák, terek neveit, illetve eltávolították Ion Antonescu tábornagy szobrait, így Marosvásárhelyen is. De a helyi tanács döntését követően egy szervezet beperelte a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalt és a marosvásárhelyi bíróság első fokon helyt adott azok panaszának, akik kifogásolták a Ion Antonescu sétány átkeresztelését Vár sétányra. Íme, hogy sikerül a bíróságnak megakadályozni a kormány üdvözlendő kezdeményezését, keresztülhúzni a politikai akaratot." /Lejárt a kétszínű magatartás ideje. Borbély László képviselőházi felszólalása. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

2003. november 1.

A Maros Megyei Törvényszék okt. 27-én ítéletet hozott a Maros Megyei Prefektúra és Molnár József volt erdőszentgyörgyi RMDSZ-elnök által indított közigazgatási perben. Az ítélet nyomán Molnár József elfoglalhatja helyét az erdőszentgyörgyi tanácsban. Az erdőszentgyörgyi tanács 2003 februárjában ugyanis törvénytelenül tagadta meg Molnár József tanácsosi mandátumának érvényesítését. A tanúvallomások szerint az ominózus tanácsülést megelőzően az RMDSZ megyei elnöke, dr. Kelemen Atilla "készítette elő" a tanácsosokat a szavazásra. Bica Maria tanácsi jegyző a testületet a gyűlésen figyelmeztette, hogy kötelező módon az RMDSZ-választási listán következő helyezett mandátumát kell érvényesíteni. A tanácsosok legnagyobb része nem törődött a törvényességi kifogással, és megtagadta Molnár József tanácsosi mandátumának igazolását. Az erdőszentgyörgyi tanács jegyzője ezek után felhívta a prefektúra figyelmét a törvénytelenségre, a főispáni hivatal pedig lépéseket tett a törvényesség helyreállítására, ám a tanács a per alatt mindvégig kitartott amellett, hogy nem engedi tagjai sorába Molnár Józsefet. Az RMDSZ képviseletében, a megyei szervezet meghatalmazása alapján a jelenlegi erdőszentgyörgyi RMDSZ-elnök a perben azzal érvelt, hogy Molnár József nem fizetett tagdíjat, nem adta át az iroda kulcsait és nem tartja a kapcsolatot a jelenlegi vezetéssel. A havi tagdíjat azonban a tagdíjbegyűjtő nyilvántartása és tanúvallomása szerint az egész Molnár család idejében kifizette. Molnár József védője, dr. Kincses Előd felhívta a bíróság figyelmét arra, hogy a történtek időpontjában érvényes alapszabályzat szerint senkit nem lehetett kizárni az RMDSZ-ből. Az ítélet helybenhagyta Molnár József tanácsosi minőségét, kötelezte az erdőszentgyörgyi tanácsot a 2003. február óta esedékes tanácsosi díj megfizetésére. /Antalfi Imola: Érvényes Molnár József tanácsosi mandátuma. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

2003. november 21.

A Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetője, Haller István, a sajtó nyilvánossága előtt ismertetett néhány, az emberi jogokat súlyosan sértő esetet Maros megyéből. Ezekből kiderül, hogy az ügyészség, a bíróság, vagy akár a helyhatóságok nemegyszer visszaélnek a hatalmukkal, és sokan kerülnek miattuk hátrányos helyzetbe. A legsúlyosabb eset, amikor egy alig 20 éves kiskatona hanyagság és nem megfelelő gyógykezelés miatt meghalt. N. F. A. sorkatona volt Nagyszebenben. Két egymást követő napon jelentkezett az egység orvosánál fejfájás, láz, szédülés, hányinger-panaszokkal. Az orvos Paracetamolt, Algocalmint, Trecidet írt fel, majd kiképzésre küldte. A következő napon a kiképzésen elájult, majd a kórházban meghalt - mondta el Haller István. A fiú anyjának semmiféle magyarázatot nem adtak a halál okával kapcsolatosan. Az anya panaszt tett a brassói katonai ügyészségen, továbbra sem méltatták válaszra. A Pro Európa Liga két ízben küldött levelet a brassói ügyészséghez, amelyre 2001 novemberében válaszoltak: "a kérés ellenére, a Szeben Megyei Törvényszéki Orvostani Intézet (SBTOI) nem tette meg a szükséges ténymegállapításokat". 2002 januárjában a brassói katonai ügyészség (BKÜ) "megállapította, hogy a kezelés megfelelő volt, és semmi sem igazolja, hogy egy másfajta kezeléssel az elhalálozás elkerülhető lett volna". Utólag, 2002 júniusában, a BKÜ újabb levelet küldött az anyának, kijelentve, hogy "a nyomozás során" kiderült, hogy a halált a "Waterhouse-Friderichsen kór" okozta. Ez a nem kezelt agyhártyagyulladás nyomán léphet fel. Utólag az is kiderült, hogy a fent említett kórt rögtön a halál beállta után diagnosztizálták, ennek ellenére másfél éven át félrevezették az anyát. A katonai egység orvosa ellen gondatlanságból elkövetett emberölés, a törvényszéki orvostani intézet ellen hivatali visszaélés, a brassói főügyész ellen hivatali visszaélés, és hamisítás miatt beadott bűnügyi panaszokat a katonai ügyészségek visszautasították azzal, hogy a vádak megalapozatlanok. Az ügy jelenleg a Bukaresti Katonai Fellebbviteli Bíróságra került. Bár a panaszt október elején tették, választ még nem kaptak. Másik ügy: H. G.-t 1991-ben 12 év börtönre ítélték gyilkosság vádjával. 9 évet letöltött, és ártatlansága tudatában tanúvallomásokat kért az ügy tisztázása érdekében. E tanúvallomásoknak megfelelően, nem H. G. követte el a gyilkosságot, hanem az első tanú, akit hozzá közelálló személyek támogattak. H. G. a Maros Megyei Törvényszékhez fordult az ügyével. A tanúk meghallgatása nélkül utasították vissza a kérését, ugyanezt tette a megyei fellebbviteli bíróság is. További eset: Gy. V.-nak saját háza volt Marosvásárhelyen. A kommunista rezsim idején lebontották és a család máshol kapott egy lakrészt. 1991-ben lakáscserét igényelt. Hivatalosan is lakhatatlannak minősítette lakrészét, mégsem sikerült más lakáshoz jutniuk. Bár rendesen fizetik a közköltséget, nincs fűtés, meleg víz, sokszor az ivóvizet is elveszik a szomszédok adóssága miatt. Most megszüntették az áramszolgáltatást is. Gy. V. beperelte a lakáshivatalt és Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalát, normális lakáskörülményeket követelve. Első fokon pert nyert, másodfokon azonban megváltoztatta a kérést, és más lakrészt igényelt. Mivel a lakástörvényben nincs ilyen előírás, Gy. V. elveszítette a pert. Egy újabb per során az igazságszolgáltató szervek, tévesen, arra hivatkoztak, hogy az ügyet már egyszer tárgyalták. Ezért a panaszos az Európai Emberjogi Bírósághoz fordult. További eset: L. A. megnyert egy tulajdonba való visszahelyezési pert Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalával szemben. Bár az ítélet végleges, a polgármesteri hivatal nem hajlandó végrehajtani, mert, úgymond, nincs olyan beltelek, amit a panaszosnak adhatnának. Végül a segesvári Gota Alexandru esete, aki egyike a S.O.S. Segesvár kezdeményezőinek. Még a kampány idején megpróbálták megfélemlíteni, s ez nem ért véget máig sem. Dorin Danesan, Segesvár polgármestere rágalmazó cikket tett közzé a helyi lapban, amelyben mind szakmai, mind emberi méltóságában sértette. Haller István szerint az eset újabb bizonyítéka a hatóságoknak a civil társadalom visszaszorítására irányuló szándékainak. /Maros megyében súlyosan megsértik az emberi jogokat! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

2004. január 12.

Tovább késleltetik az erdőszentgyörgyi bíróság beindítását, december utolsó napjaiban ugyanis elhordták a törvényszék bútorainak egy részét. Kerekes Károly parlamenti képviselő érdeklődésére a Maros Megyei Törvényszék elnöke, Marcela Bulzan előbb tagadta a történteket, , amikor azután Kerekes jelezte, hogy az ügynek több szemtanúja is volt, Bulzan beismerte, hogy valóban elhoztak »néhány bútordarabot«". /Szucher Ervin: Elhordták a bútorok egy részét. = Krónika (Kolozsvár), jan.12./

2004. március 5.

Rendszeres, havonta megtartott sajtótájékoztatóján a Pro Europa Liga (PEL) összegzi azokat a tapasztalatait, melyeket a két találkozó között összegyűjt. Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetője a legutóbbi összejövetelen is súlyos visszásságokra hívta fel a figyelmet. A Liga emberjogi irodája több esetben azt tapasztalta, hogy ha rendőrök követnek el jogsértéseket, akkor az eset kivizsgálását addig halogatja a nyomozó hatóság, ameddig ráveszik a sértett felet, hogy vonja vissza panaszát. Ez történt B. esetében is. Két rendőr behatolt lakásukba, a felnőtteket és a gyerekeket megverték, pénzüket elvették. B. 2001 novemberében feljelentést tett. Három éven keresztül semmi nem történt. 2004 elején egy bizonyos összeg ellenében B-t meggyőzték, hogy vonja vissza feljelentését. Több olyan panaszt kapott az iroda, miszerint nem büntették meg azokat a sofőröket, akik halálra gázoltak egyes személyeket. H. G.-t 1991-ben gyilkosság miatt börtönbe zárták. Tizenkét évet kapott, hetet ebből le is ült. Mikor szabadult, több tanúval beszélt, akik elmondták neki, hogy a korábban ellene tanúskodó személy követte el az emberölést. H. G. kérte a per újratárgyalását, de ezt a Maros Megyei Törvényszék megtagadta, anélkül, hogy újabb tanúkihallgatást végzett volna. A PEL beadvánnyal fordult a Diszkrimináció-ellenes Országos Tanácshoz egy Szebenben történt eset miatt. Egy fiatalembert egy szebeni bárból kitessékeltek, mondván, cigányokat nem szolgálnak ki. A bejelentést 20 tanúvallomással támasztotta alá a PEL, válasz nem érkezett a tanácstól. A Pro Europa Liga nem ért egyet Bayer Zsolt nézeteivel, de ettől függetlenül tiltakozik az ellen, hogy a magyarországi újságírót nem engedték be Romániába. A PEL nem ért egyet azzal, hogy Antonescuval kapcsolatban nem tartják be a rendelet előírásait, és akadálytalanul működhetnek olyan szervezetek, mint az Új Jobboldal és a Legionárius Mozgalom. Kérték, hogy a marosvásárhelyi Antonescu-sétány nevét azonnal változtassák meg, és a Ion Antonescu Marsall Egyesület ne bérelhessen helyiséget a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A PEL a kisebbségi szervezetek jogainak korlátozását látja abba, ami a helyhatósági választásokon való részvételüket, jelöltállítási jogukat illeti. /Máthé Éva: Romániában súlyosan sérülnek az emberi jogok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

2004. december 16.

December 14-én a Megyei Törvényszék ítéletet hozott Andrássy Árpád, a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola leváltott igazgatójának munkajogi perében. A határozat megsemmisítette a Megyei Tanfelügyelőség döntését, amellyel Somesan Stefan főtanfelügyelő Andrássy Árpádot felmentette igazgatói tisztségéből. /b.: Jogtalan volt az igazgató leváltása. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

2004. december 31.

Csegzi Sándor, a Marosvásárhely egyik alpolgármestere közölte, megkapta a táblabírósági, jogerős végzést, miszerint érvénytelen a közgyűlés régebbi határozata arról, hogy a Calarasilor főút ismét a Kossuth Lajos nevét fogja viselni. A tanácsi határozat után a Nemzeti Egységpárt helyi szervezete megtámadta a határozatot. Az érvényben levő helyhatósági törvény kimondta, hogy a városi utcákat, tereket a helyi önkormányzatok nevezhetik el, és a megyei névadó bizottságnak csak konzultatív szerepe van, ennek ellenére a Maros megyei Táblabíróság mégis a felpereseknek adott igazat. Emiatt újra a közgyűlés elé kell vinni az ügyet, és az RMDSZ-es többségű tanácsnak ismét határozatot kell hoznia a névváltoztatással kapcsolatban. A jó hír viszont az, polgármesteri hivatal 44 ezer euróért megvásárolja azt a házat, amely annak a kisebb épületnek a helyén áll, ahol Bolyai János a halála előtti éveit töltötte, így körvonalazódik a Bolyai-emlékház kialakítása. A határozat után az egyik központi román napilap azért támadta a döntést, ha a tanács közpénzen ingatlant vásárol, és azt ingyen, bérmentve átengedi annak az Erdélyi Műszaki Társaságnak, amelynek marosvásárhelyi részlegét éppen Csegzi alpolgármester vezeti. A Bolyaihoz kötődő hagyatékot össze kell gyűjteni, ezeket elhelyeznék a Bolyai emlékházban. /Máthé Éva: Egy hideg, egy meleg. Nem lesz Kossuth utca, de lesz Bolyai-emlékház. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./

2005. március 17.

Az egyetlen marosvásárhelyi magyar nemzetiségű általános iskolai igazgatót, Andrássy Árpádot, 2004. október elsején felmentették tisztségéből, amelyet négy évre versenyvizsgával nyert el. Tisztségéből való eltávolítása után Andrássy Árpád azonnal pert indított. 2004. december 14-én a Maros Megyei Törvényszék ítéletet hozott, amellyel visszahelyezték őt állásába. Az ítéletet azonban Somesan Stefan, a Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelője nem volt hajlandó végrehajtani, és megfellebbezte azt. A marosvásárhelyi Táblabíróság március 15-én tárgyalta újra az ügyet, melyen elutasította a tanfelügyelőség megalapozatlan fellebbezését és 5 millió lej perköltség kifizetésére kötelezte. Kincses Előd, Andrássy Árpád ügyvédje szerint, nemzeti ünnepünk szellemiségéhez méltó ítélet született, és védencét azonnali hatállyal vissza kell helyezni tisztségébe. /(mezey): Andrássy Árpádot visszahelyezik igazgatói tisztségébe. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./

2006. január 21.

A Maros Megyei Törvényszéken január 20-án tárgyalták Lazar Ladariu, a Cuvantul Liber című lap főszerkesztőjének fellebbezését a Spielmann Mihály volt városi tanácsos ellen indított bűnügyi perben hozott határozat ellen. Lazar Ladariu 2003-ban indított bűnügyi pert Spielmann Mihály ellen, aki abban az időben a városi tanács művelődési bizottságának a tagja volt. A feljelentésben Ladariu becsületsértéssel, sértegetéssel vádolta meg a volt tanácsost, akinek a bűnügyi elmarasztalását kérte, továbbá 1 euró erkölcsi kártérítést. Annak idején Spielmann nem értett egyet azzal, hogy Ladariut Marosvásárhely díszpolgárává avassák, mert magyarellenes, amit a későbbiekben Spielmann Ladariu újságcikkeinek egész sorával bizonyított. A per két évig húzódott, a tanúk azt vallották, hogy Ladariu cikkei a város két etnikuma közötti ellentéteket szítják. 2005 júliusában megszületett az ítélet, amelyben a bíróság felmentette Spielmann Mihályt a bűnügyi vádak alól, de közigazgatási kihágásért ötmillió lej büntetést szabott ki a vádlottra és kötelezte az 1 eurós kártérítés megfizetésére, Lazar Ladariut pedig az igazságügyi költségek megtérítésére. Ladariut korábban a Dobre Ciprian prefektus, jelenleg pedig annak felesége, Dobre Iuliana ügyvéd képviseli. Az ügyvédnő indoklása szerint a sértett fél utólag elnyerte a díszpolgári címet, ami azonban csak féligazság, mivel az nem a tanács határozata, hanem a polgármester magánakciója során történt. /(bodolai): Lazar Ladariu kontra Spielmann Mihály. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./ A Lazar Ladariu által Spielmann Mihály ellen indított per tárgyalása napján, január 20-án szinte hemzsegnek a csendőrök, akik állítólag a bírák védelmére töltik napjaikat a bejáratnál, a tárgyalóteremben illetve a folyósokon. Miután Bodolai Gyöngyi, a lap munkatársa elhagyta termet, egy csendőr állta el útját, és az iratait kérte. Tette ezt anélkül, hogy előzetesen igazolta volna magát. Erre csak az ügyvéd kérésére volt hajlandó. A törzsőrmester feljegyezte az újságíró személyi adatait, mondván: „ezután majd tudják, hogy kiről van szó”. Másokat nem igazoltatott a csendőr. Kitől kapott megbízást erre a feladatra? /Bodolai Gyöngyi: Csendőri zaklatás a törvényszéken. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./

2006. március 2.

Marosvásárhelyen a Megyei Törvényszék helyt adott Porkoláb Zoltán panaszának és visszahelyezte jogaiba. Az előzmény: Maroskeresztúr tanácsa múlt év október 27-én felmentette tisztségéből az RMDSZ-es alpolgármestert. Porkoláb védőügyvédje, Kincses Előd elmondta, a keresztúri tanács nem tartotta tiszteletben a törvény által előírt ötnapos határidőt. Ugyanakkora napirenden nem szerepelt az alpolgármester leváltásának kérdése. Leváltására olyan indokokat hoztak fel, hogy például nem megfelelően működik a hőközpont. Porkoláb a megyei RMDSZ-től sem kapott támogatást. Porkoláb Zoltán úgy érzi, személyes bosszú áldozata. Az alpolgármesteri tisztséget RMDSZ-es kollégái el akarták venni tőle. /(mózes): Pert nyert Porkoláb Zoltán a maroskeresztúri tanáccsal szemben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./


lapozás: 1-30 | 31-47




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998