udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Marosvasarhelyi Rendõrseg

2005. március 22.

Petre Roman kategorikusan elutasította Király Károlynak azt a vádját, miszerint ő is hibás lett volna az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események miatt. A Nemzeti Megmentési Front (NMF) egykori magyar alelnöke kijelentette, hogy Ion Iliescu és Petre Roman a felelős a románok és magyarok közötti véres konfliktus kirobbanása miatt. Petre Roman szerint akkori számos határozata és intézkedése végül „modell értékű interetnikai együttélést eredményezett”. A volt kormányfő szerint Király Károly cselekedetei nem a két nép békés együttélését, hanem a konfliktus elmérgesedését szolgálták. „A márciusi események idején is aktív volt a titkosszolgálat Marosvásárhelyen” – ezt Ioan Judea nyugalmazott mérnök ezredes ismerte el, aki 15 évvel ezelőtt a marosvásárhelyi városi tanács elnöke volt. „Én, mint a városi tanács elnöke, nem szüntettem meg a titkosszolgálati szerveket, amelyek azelőtt léteztek. December 26-án azt mondtam nekik: „ti az országot és a népet szolgáltátok az eskütökhöz híven. A vezetőség megváltozott, és aki nem akarja továbbra is szolgálni az országot és a népet – ahogyan megesküdött –, az szabad.” Senki nem távozott. Akkor kiadtam a parancsot, hogy lássák el feladatukat és teljesítsék kötelességüket. Én minden reggel hét órakor megkaptam a szigorúan titkos jelentést a marosvásárhelyi rendőrség parancsnokától” – fejtette ki Ioan Judea a Duna Tv-nek. /1990 elején is működött a Szekuritáté. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

2007. június 23.

1944-45 telén a marosvásárhelyi rendőrség (népőrség, állambiztonság) főnöke, Mihály József szerint az esti-éjszakai órákban összeszedett állampolgárok „közénk nem való elemek, a demokrácia ellenségei, a kultúra mérgezői, életkerekeinkbe beilleszkedni nem tudókat” vitték be a vár udvarába. „Csak az igazi bűnösöket akarjuk felelősségre vonni, azért minden gyanúsított személy ügyét (?) részletes tanulmány (!) tárgyává tesszük, letartóztatjuk, azaz internáljuk. ” 1-2 nap alatt politikailag kompromittált személyeket internáltak, akik „a köz ellenségei voltak, számot kell adniok tetteikről. Aki ártatlan, annak napfényre kerül az ártatlansága, aki bűnös, lakoljon tetteiért, ez a közösség parancsa. ” Összesen 91 személyt szedtek össze Marosvásárhelyen. Néhányat Nyárádszeredából, Maroshévízről, Régenből. Kik voltak az internáltak: 40-45 éven felüli férfiak (talán 10-12 nő is), iparosok, értelmiségiek s néhány orvos. A várba bevitteket az üres katonai épületek hideg termei, illetve a vár udvara fogadta. Fekvőhelyet a katonai ágyak deszkázata, illetve a termek padlózata biztosított. Az összeszedetteknek a gyors öltözködés révén felvett ruházata, télikabátja biztosította a megfagyás elleni oltalmat. Az élelmezést sem biztosították. Másodnap az internáltak hozzátartozóinak megengedték a naponkénti étel vitelét és meleg ruha beadását, váltását. A hozzátartozók heteken, hónapokon át vitték az élelmet és a szükséges tiszta ruhát, s ilyenformán naponként engedték a látogatást, beszélgetést az átadás ideje alatt. A várba vittek tanácstalanul várták a kihallgatást, a szabadulást. Kihallgatás elmaradt s szabadlábra kezdték engedni őket 1945. május 1-jétől. Június 8-áig 30-35 személyt engedtek el s 25-éig 61 internáltat. Az internálás ideje alatti lelkiállapot és az internálási körülmények sokaknak az egészségi állapotát megviselte. A közel száz internált közül több ismert személy is volt. /Keresztes Gyula: Az internáltakról is. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

2008. január 16.

Január 12-én éjszaka rablótámadás áldozata lett a Népújság munkatársa, Benedek István. Benedek Istvánt hátulról megtámadták, többen bántalmazták, rugdosták és elvették maroktelefonját. Benedek István 17-18 napig tartó gyógykezelésre szorul – áll a látleletben. A Népújság érdeklődésére sem a marosvásárhelyi rendőrség vezetője, Damaschin Ioan, sem Popa Livia szóvivő nem volt hajlandó a legkisebb részletet sem elárulni a rendőrségi nyomozás eddigi eredményéről. /Antalfi Imola: Rablótámadás áldozata lett a Népújság munkatársa. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./

2008. május 14.

Borbély László, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje a polgármesteri hivataltól engedélyt kapott arra, hogy a nagypiacon, hogy 10-től 12-ig kampánytevékenységet folytasson. Kitették az asztalt, ezért meg akarták büntetni a köztérért felelős hatóságok. A piac igazgatója kihívta a rendőrséget. Borbély László elmondta, annyi történhet, hogy büntetést kell fizetniük. /Mózes Edith: Botrány a nagypiacon. Borbély László kampányát próbálták akadályozni. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 14./

2008. június 2.

Erdély-szerte többtucat településen jeleztek választási rendellenességeket a szavazópolgárok vagy a politikai pártok képviselői. Marosszentkirályon a szavazókör elnöke, Horváth Anna, három szavazólapon is szavazott, ezért a megyei választási iroda felfüggesztette elnöki tisztségéből. Horváth Anna nyilatkozott: szülei nevében voksolt, akiknek személyi igazolványa nála volt. Marosvásárhelyen és környékén busszal vitték a város peremén lakó romákat szavazni, akiket a PD-L és Dorin Florea polgármester reklámtárgyaival ajándékoztak meg, Jedden viszont az RMDSZ kérte a romákat, hogy csakis az RMDSZ által támogatott román nemzetiségű független polgármesterjelöltre szavazzanak. Katyi Antal független televíziós operatőr azt az autót filmezte, amely – megsértve a kampánycsendet – Marosvásárhely utcáin Dorin Floreanak és a PD-L-nek kampányolt, erre egy Dorin Floreához közel álló vállalkozó, Sorin Terbea kikapta a kezéből a kamerát és magával vitte azt. A különböző bukaresti és budapesti televízióknak dolgozó tévés a rendőrséghez fordult. Marosvásárhelyen az RMDSZ és a magyarság ellen használták fel a cigányokat, akiket Remeteszegről és Beséből busszal hoztak be. Egyikük elmondta, közölték velük, ha nem Floreára szavaznak, akkor kirakják őket. A több száz fős közösségben akadt olyan is, akinél az agymosás nem csupán egy szavazatot hozott. A választási irodához beérkezett panaszok jelentős része a PD-L és megyei elnöke, Dorin Florea ellen irányult. Az egyik szavazókörben olyan polgármesteri szavazólapokat adtak a voksolni vágyók kezébe, amelyben Floreára már rá volt ütve a pecsét. A Magyar Polgári Párt választási jelét, a fenyőfát festették ismeretlenek hat sepsiszentgyörgyi választókörzet bejárata elé. Az RMDSZ a szabálytalanságról értesítette a választási bizottságot és a rendőrséget. Gazda Zoltán MPP-s politikus cáfolta, hogy az alakulatnak köze lenne a járdafestési akcióhoz, provokációként értékelte a történteket. /Rendellenességek a voksnapon. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

2008. június 5.

Június 4-én visszakapta a rendőrségtől a kameráját Katyi Antal operatőr, akinek június 1-jén vette ki kezéből a felvevőkészüléket Sorin Terbea marosvásárhelyi üzletember. Katyi ugyanis éppen azt filmezte, amint a kampánycsendet megsértve egy autóból Dorin Florea demokrata-liberális polgármesterjelöltnek kampányolnak. Az operatőr a kamerát visszakapta, de a szalagot nem. Nem vonta vissza az üzletember ellen tett rendőrségi feljelentését, és abban bízik, hogy a vizsgálat folytatódik. /Film nélkül kapta vissza a kameráját Katyi. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

2009. március 19.

Március 19-én van a Fekete március néven ismert marosvásárhelyi tragédiának a 19. évfordulója. Két évtized alatt sem tisztázódott, mi történt azokban a napokban. Elemzők szerint a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ megalakulásához kellett az etnikai konfliktus. 1990. március 15-én szélsőségesek tüntetéseken támadták a magyarságot, Tőkés László, Kincses Előd, Király Károly fejét követelték. Kincses akkor még Marosvásárhely polgármestere, Király pedig az egységkormány tagja volt. Március 16-án elkezdődnek az erőszakos események Marosvásárhelyen: részeg, randalírozó románok kifogásolták egy gyógyszertár magyar nyelvű feliratozását. Március 19-én nacionalista tömeg tüntetett a magyarok ellen, a környékbeli falvakból 13 autóbusszal hoztak további tüntetőket. Fejszékkel felfegyverzett emberek megostromolták az RMDSZ székházát. Mintegy 75 fő rekedt az épületben, a rendőrség nem sietett a védelmükre. Később a katonaság szabad elvonulást ígért a bent rekedt magyaroknak. Amikor kijöttek, a román tömeg láncokkal, botokkal verte őket. Sütő András írót is összeverték, a fél szemére megvakult, több bordája eltört, bal karja zúzódást szenvedett. Március 20-án óriási magyar tömeg vonult ki a város főterére, a Rózsák terére. Követelték az előző napokban eltávolított Kincses Előd visszahelyezését a polgármesteri tisztségbe, továbbá az anyanyelvi oktatást. A közeli falvakból teherautón érkeztek ismét a megtévesztett román falusiak, hogy „visszafoglalják” a várost a magyaroktól. A véres összecsapások három magyar és két román áldozatot követeltek, több mint százan megsebesültek. Március 29-én még nem készült el a kormánybizottság jelentése a marosvásárhelyi eseményekről, ugyanakkor feltűnő sietséggel bíróság elé állítottak csendháborítás, hangoskodás vádjával hét magyar, illetve cigány etnikumú személyt, majd megkezdődött a tárgyalás. Március 30-án már ítéletet is hirdettek: számos magyar résztvevőt hónapokra, illetve évekre, évtizedekre küldtek börtönbe. Cseresznyés Pált 19 évi börtönre ítélték. Hat év után szabadult. Az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el támogatást az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. Traian Basescu mostani államfőnek a kommunizmus elítéléséről szóló beszédében, illetve ennek dokumentumaiban nem szerepel a vásárhelyi fekete március. /Simon Judit: Marosvásárhely: élő kérdőjelek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

2009. június 25.

„Marosvásárhely többet érdemel” feliratú táblákkal próbált tiltakozni mintegy húsz marosvásárhelyi fiatal az ellen, hogy a polgármesteri hivatal – a korábbi tiltakozások ellenére – június 24-én Lazar Ladariu újságírót tüntette ki a Marosvásárhely díszpolgára címmel. A Kultúrpalotában tartott átadásra az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Polgári Párt és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjait a nagy számban odavezényelt rendőrség nem engedte be, arra való hivatkozással, hogy nincs meghívójuk. Az RMDSZ távolmaradással tiltakozott Ladariu kitüntetése ellen, csupán Csegzi Sándor alpolgármester volt ott, aki átadta egy másik díjazott, Hunyadi László vásárhelyi szobrászművész kitüntetését. Az eseményt megelőzően, délelőtt Benedek István tanácsi frakcióvezető, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke tartott sajtótájékoztatót, amelyen felháborítónak nevezte, hogy egy olyan ember veheti át a város díszpolgári címét, „aki folyamatosan árt a román–magyar kapcsolatoknak, és aki nemcsak a magyarság, de a romániai demokrácia ellensége is”. Benedek elmondta, petíciót nyújtottak be a tanácshoz, amiben kérték, hogy Ladariutól vonják vissza a címet, de a polgármesteri hivatal nem tűzte napirendre az RMDSZ kérését. Pro Urbe-díjat érdemelt ki egyébként Szabó Béla csíkszeredai főkonzul is, aki nem volt jelen a rendezvényen, valamint Józsa Kata, a Marosvásárhely–Kecskemét Baráti Társaság elnöke. /Antal Erika: „Vásárhely többet érdemel”Díszpolgár lett Lazar Ladariu. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998