udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 63 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-63
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Moldvai Magyarsag

1993. november folyamán

1992. áprilisában ritkaságszámba menő kötet jelent meg Budapesten: Búcsú az ifjúságtól, Lakatos Demeter verseit tartalmazza. "Van egy költője a csángómagyaroknak, a neve Lakatos Demeter" - igazított el Domokos Pál Péter, a kötet gondozója, aki saját költségén adta ki a verseket. Lakatos Demeter 1911-ben született Szabófalván. Szabófalva lakói 1761-ben levelükben elpanaszolták, hogy nincs magyar papjuk, aki magyarul misézzen. Gondjuk nem oldódott meg, hiába adott hírt Rómának az anyanyelvű paphiányról Batthyány Lajos erdélyi püspök. Lakatos Demeter román iskolába járt /magyar nem volt/. Első versét 1935-ben Dsida Jenő közölte Kolozsváron, a Keleti Újságban. Lakatos Demeter Szabófalván élt. Bartis Árpád 1969-ben meglátogatta Lakatos Demetert, aki akkor éppen házi őrizetben volt, mert magyarul verselt és Magyarországra is ellátogatott. Verseit dugdosták barátai, Bartis Árpád Bajkó Sándorral együtt megőrizte és eljuttatta Domokos Pál Péterhez a verseket. Lakatos Demeter haláláig, 1974-ig őrizte verseivel a magyar nyelvet. /Bartis Árpád: Őrizzétek hűségesen. = Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), nov.- 16. sz./

1992. március folyamán

A Csángó Újság márciustól Moldvai Magyarság címen jelenik meg. /Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), márc./

1992. március folyamán

A Csángó Újság márciustól Moldvai Magyarság címen jelenik meg. /Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), márc./

1992. november 13.

Ősz Erőss Péter, a moldvai csángók lapjának, a Moldvai Magyarságnak a szerkesztője elmondta, hogy tavaly 80 közép- és általános iskolás csángó tanult Csíkban, 52-en pedig Magyarországon. Lészpeden a szülők kérését, hogy vezessék be a magyar nyelv oktatását, a minisztérium jóváhagyta, a tanfelügyelőség viszont akadékoskodik. /B. Kovács András: Csángóföldi hírek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

1993. március 5.

Ősz Erőss Péter /Sepsiszentgyörgy/, a Csángó Magyarok Szervezetének volt tiszteletbeli elnöke, a Moldvai Magyarság szerkesztője elmondta, milyen áldozatos munkát végez Atzél Endre: az ő érdeme ezer moldvai csángó jelenléte Budapesten, a pápalátogatáskor, a száz csángó eljutása Domokos Pál Péter temetésére, ő segített szálláshoz nagyon sok moldvai csángót. Nincs értelme az ellenségeskedésnek, hangsúlyozta. A vádaskodásokról elmondta, hogy a bákói gyűlésen kikezdték Erőss J. Pétert, mondván, eltulajdonított dolgokat, azt is mondták, hogy hazudott. Ő pedig, ahelyett, hogy tisztázta volna magét a súlyos vádak alól, lemondott. Erőss az új elnöknek, Bartosnak sem volt hajlandó hosszú időn át elszámolni. - A csángók szervezetének a jövőben Moldvában kell működnie, fejtette ki véleményét Ősz Erőss Péter. /Bíró Béla: Marhacomb a szegen. = Brassói Lapok, márc. 5./

1993. július 22.

Kolozsváron tanácskoztak a magyar nyelvű oktatásról a magyar egyetemi oktatók és az RMDSZ-küldöttek a főiskolai és egyetemi oktatók fórumán. Három vitaindító hangzott el /Balázs Sándor: A Bolyai Társaság elképzelése a magyar nyelvű egyetemről, Magyari Nándor László: Tájékoztató a Civitas Alapítvány távoktatási programjáról, Beder Tibor: A székelyföldi főiskola tervezetének bemutatása/. A megjelentek megállapították, hogy a központi célkitűzés az önálló, teljes struktúrájú Bolyai Egyetem létrehozása, amely kihelyezett karokkal működhet. E cél érdekében kérni kell a nemzetközi szervezetek és az anyaország támogatását. Az önálló egyetem mellett létre kell hozni az önálló magyar nyelvű főiskolai hálózatot is Székelyföldön és a Partiumban. Cs. Gyimasi Éva a magyar nyelvű oktatás minőségének emeléséről tartott előadást. A tanácskozáson elfogadták a magyar diákok számbavételének javaslatát. Az RMDSZ az oktatáspolitikai elképzelés képviselője, míg a szakmai jellegű problémák megoldását a pedagógusszervezetek vállalják. Rendszeresíteni kell a kölcsönös konzultációt. Szükség van egy szűkebb szakmai tanács megalakítására. Beder Tibor főtanfelügyelő elmondta, hogy Székelyföldre éves átlagban 20 új végzős tanár érkezik és 10 megy nyugdíjba. Jelenleg 860 tanárt érettségizett helyettesít és a tanári kar kiöregedett. Szükség van tehát főiskolai hálózat kiépítésére. A külföldi képzést nem tartja célravezetőnek. /Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./ Markó Béla RMDSZ-elnök megállapította, hogy a különböző oktatási szervezetek, a felsőoktatás tanárai és az RMDSZ politikai vezetősége között még mindig nincs állandó jellegű konzultáció. Van már eredmény, a nagyváradi Sulyok István Főiskola. Egyházi kezdeményezés van Marosvásárhelyen. /Csomafáy Ferenc: A tudományban nincs többség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./

1995. március folyamán

Lészpeden Fehér Katalin munkásasszony és Fazakas József nyugdíjas saját kezdeményezéssel mintegy félszáz csángó gyermeknek tanítja a magyar betűvetést. A hatóságok felléptek, Fehér Katalint a rendőrségre idézték, ahogy erről írt a sajtó. Most Fazakas Józsefet vették célba. Mintegy öt árnyi földjétől akarják megfosztani. A Fazakas testvérek írásos megállapodása eltűnt a polgármesteri hivatal irattárából. /Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy/, márc./

1995. március folyamán

Lészpeden Fehér Katalin munkásasszony és Fazakas József nyugdíjas saját kezdeményezéssel mintegy félszáz csángó gyermeknek tanítja a magyar betűvetést. A hatóságok felléptek, Fehér Katalint a rendőrségre idézték, ahogy erről írt a sajtó. Most Fazakas Józsefet vették célba. Mintegy öt árnyi földjétől akarják megfosztani. A Fazakas testvérek írásos megállapodása eltűnt a polgármesteri hivatal irattárából. /Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy/, márc./

1996. október 14.

Gajzágó Márton volt a romániai fordulat után Sepsiszentgyörgy első polgármestere, ő kötötte meg Veszprémmel a testvérvárosi szerződést 1990. márc. 10-én, ez volt Romániával az első testvérvárosi szerződés. Gajzágó jelenleg a sepsiszentgyörgyi Trisedes Press Rt. elnök-igazgatója. Szinte a semmiből teremtette meg a városban a romániai méretekben is jelentős nyomdát. A Soros Alapítványnál megpályázták az ofszet-rotációs gépet. A négy egységből álló gépen egyszerre négy napilapot lehet nyomni. Jelenleg csak kettőre van megrendelésük, az egyik a Háromszék. A Trisedes, a kiadó és nyomda hetven embernek biztosít nyomdát. Itt adják ki a Cimbora gyermeklapot, a Moldvai Magyarságot, a Csernátoni Füzeteket, az Erdélyi Gazda könyvsorozatot, ezenkívül versesköteteket, könyveket. A Gazda-sorozatot az Illyés Alapítvány támogatja, a Moldvai Magyarságot az RMDSZ, a többit saját erőből adják ki. A Trisedes Magyarországon is terjeszteni akarja a Cimborát. /Napló (Veszprém), okt. 14./

1997. január 28.

A Budapesten élő Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet tudományos főmunkatársa, a Honismereti Szövetség elnöke három évtizede foglalkozik a moldvai csángók néprajzával. Felvázolta a csángók történelmi múltját, akik hagyományos kultúrájukat tekintve - a harmadik évezred küszöbén - a szóbeliség szintjén élnek, anyanyelvükön nem tudnak sem írni, sem olvasni. A csángók nyelvünk igen archaikusrétegét őrzik - Szabófalva környékén például a XV. századi magyar nyelvet beszélik! - , a XVIII. század végén kezdődött nyelvújítás után keletkezett szavaink túlnyomó részét nem ismerik. Háromféle sors várhat a moldvai magyarokra. Moldvában maradnak és a gyorsuló asszimiláció sodrában anyanyelvüket elveszítik, elrománosodnak. A második út: Moldvában maradva ideig-óráig megőrzik tájnyelvüket. Az utóbbi években ugyanis az erdélyi és magyarországi gazdasági /vendégmunkások/ kapcsolatok felértékelték valamelyest a magyar nyelvet. Ez azonban a nyelvi beolvadást nem állítja meg, csak lassítja. A harmadik változat a hetvenes években kezdődött, amikor a népességkeverő politika jegyében megkezdődött Székelyföld iparosítása. Ekkor ezrével érkeztek erre a vidékre csángók, egy részük nem olvadt be a románságra. A fordulat után, 1990 januárjában - székely segítséggel - ők hozták létre a Csángó Újságot, amely Moldvai Magyarság néven most is megjelenik. 1990 óta több mint száz csángó fiatalt hoztak Magyarországra tanulni. E diákok ráhangolt anyaországi tanárok hiányában mérhetetlen nehézségekkel találták magukat szembe.Csupán néhányuk fejezte be tanulmányait, többségük lemorzsolódott, az akció kudarcba fulladt. Szerencsésebb kezdeményezés és ma már gyakorlat, hogy Erdélyben Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és másutt csángó gyerekek százai tanulnak magyar iskolákban. A majdani csángó értelmiség csíráit jelentik, akik majd hatékonyabban képviselhetik szegény, árva népük érdekeit. /Moldvai csángók vándorúton. "Mü mindig lejjebb vagyunk". = Magyar Nemzet, jan. 28./

1997. február 28.

Petrás Mária, az első csángó iparművész a Szeret melletti Diószénban született. Korán megmutatkozott rajztehetsége, szövő, hímző tudása, gyönyörű énekhangja, de ez otthon soha senkit nem indított arra, hogy foglalkozzon vele. A tízosztályos iskola után szőlőmunkás lett a faluban. 1975-ben Brassóban beiratkozott a grafikai népfőiskolára, közben férjhez ment egy román fiúhoz. Két gyermeke született, majd elvált férjétől. 1990-ben azután megismerkedett Kallós Zoltánnal, belépett a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségébe. Júliusban szóltak, hogy a szövetség tíz embert küld Magyarországra, Domokos Péter Pál születésnapjára. Petrás Mária elvitte rajzait. Csőke Antal megnézte ezeket a rajzokat és segített abban, hogy a bekerülhessen Budapesten a Nemzetközi Előkészítőbe, ugyanis Csoóri Sándor közbenjárására az előkészítőben tíz helyet szereztek a moldvai csángóknak. Petrás Mária megkezdte tanulmányait, nehezen ment a felzárkózás. Végül kiváló eredménnyel végezte el a főiskolát, majd kapott két évre ösztöndíjat a mesterképzőben. Érden és Jászberényben kiállította kerámiáit, festményeit. /Kóka Rozália: Panaszkodás Istennek. Petrás Mária, az első csángó magyar iparművész. /Moldvai Magyarság, febr./

1997. augusztus 1.

A moldvai csángók identitásáról írt a néprajzkutató Tánczos Vilmos. A Kárpátokon kívül élő csángóság a 19. században kimaradt azokból a történelmi folyamatokból, amelyek a modern polgári magyar nemzetet megteremtették. A legfontosabb egységesítő tényezők hiányoznak: a magyar nyelvnek nem tulajdonítanak semmiféle szimbolikus közösségformáló értéket. A csángók a nyelvcserét nem tartják veszteségnek. A Moldvában beszélt tájnyelvet nem tekintik a Kárpát-medencében beszélttel azonosnak. Nincsenek tudatában a népi kultúra nemzeti értékének. Alig van kapcsolatuk a magyar "magaskultúrával". A közös származás népi tudata már a székelyes csángók között is elhomályosulóban van. Moldvában nem alakulhatott ki sem egyházi, sem világi magyar értelmiség. A román állam kezdettől akadályozta a moldvai magyar értelmiség kialakulását. A román katolikus egyházi értelmiség kialakulása az 1884-ben felállított jászvásári püspökség papneveldéjének, később nyomdájának tulajdonítható. A katolikus vallás a románosítás eszköze lett. - Az 1989-es fordulat óta minden tanévben 100-200 csángó gyermek tanul magyarul Székelyföld iskoláiban. A Magyarországon egyetemi tanulmányokat folytató csángó fiatalok száma több tucatra tehető. A Moldván kívül képzett fiatalok magyar értelmiségként visszakerülésére - intézmény hiánya és az ellenséges környezet miatt - nincs esély. A Szabófalván 1991-ben kezdeményezett Magyar Nyelvkört az RMDSZ parlamenti interpellációja ellenére alkotmányellenesnek minősítették és betiltották. A Lészpeden működő két vasárnapi iskola vezetőit a rendőrség folyamatosan zaklatja.- A Moldvai Csángók Szövetsége Sepsiszentgyörgyön 1990 óta Moldvai Magyarság /1992-ig: Csángó Újság/ címen folyóiratot ad ki. 1995-ben ápr. 29-re Klézsén hívtak össze közgyűlést, de a felbujtott és leitatott helybeliek kikergették őket a faluból, majd felgyújtották a magyar nyelvű tankönyveket és a magyar kiadványokat. Korábban, 1991-ben megakadályozták, hogy Pusztinában rendezzék meg a Csángó Fesztivált. /Tánczos Vilmos: A csángó identitás és tényezői. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 1. - átvétel a Magyar Kisebbség (Kolozsvár) 1997/1-2. számából/

1998. augusztus folyamán

Pusztina népe különböző beadványokban már többször kérte a magyar nyelvű szentmisét, azonban Petru Gherghel iasi püspök bujtogatók szűk csoportjának nevezte a kérelmezőket és visszautasította a magyar nyelvű szentmise megtartását a moldvai csángók körében. Ilyen előzmények után júl. 28-án Pusztina moldvai csángó faluban Gergely István csíksomlyói plébános magyar nyelvű szentmisét tartott. Petru Gherghel nem engedélyezte, hogy a Szent István király nevét viselő templomban mutassa be a szentmisét, ezért egy udvaron zajlott le a mise. A mise előtt Gherghel püspök telefonon megfenyegette Gergely Istvánt: ha nem távoznak a faluból, akkor erőszakkal fogja innen eltávolítani, majd lecsapta a kagylót. Kánya Péter helyi vállalkozó ajánlotta fel a vendéglőt, ott tartották a misét. Csángó szőttesekkel borították be a hátteret. A csíkszentmiklósi Gergely Géza gyóntatott. Kiosztották a magyar egyházi énekek szövegét, amely a csángó himnusszal zárult /Mivé lettél, csángó-magyar.../ Ismerősként köszöntötték a faluban Gergely Istvánt, aki a csíksomlyói pünkösdi búcsúk alkalmával csángó misét tart a Moldvából érkező magyaroknak. "Hozom a csíksomlyói Szűzanya üzenetét" - kezdte a szentbeszédet Gergely István. Õ azt kéri az Úrtól, "tegye lehetővé, hogy Moldvában, a moldvai egyházmegyében magyarul is lehessen misézni minden templomban, ahol ezt kérik." "Nem csak a Szűzanya üdvözletét hoztam ide hozzátok," hanem "Erdélynek, a Székelyföldön élő magyaroknak, a magyarországiaknak üdvözletét is", mert "mi a ti testvéreitek vagyunk." "Minden magyar a világon tud rólatok és segíteni szeretne." /Fekete Réka: Magyar mise Pusztinában. = Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), július-augusztus - IX. évf. 98-99. sz./

1998. december folyamán

A IX. évfolyamában járó Moldvai Magyarság súlyos anyagi gondok miatt bejelentette, hogy szüneteltetni kényszerül a folyóiratot. 1990. márciusában jelent meg Csángó Újság első száma, 1992 márciusától változtatta a címét Moldvai Magyarságra. A lapot kiadó Trisedes Press 26-27 millió lejt költött a lap 1998-as számaira, ezt az összeget a támogatók nem biztosítják. /Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), november-december - IX. évf. 102-103. sz., főszerkesztő: Õsz Erőss Péter/

1998. december folyamán

A IX. évfolyamában járó Moldvai Magyarság súlyos anyagi gondok miatt bejelentette, hogy szüneteltetni kényszerül a folyóiratot. 1990. márciusában jelent meg Csángó Újság első száma, 1992 márciusától változtatta a címét Moldvai Magyarságra. A lapot kiadó Trisedes Press 26-27 millió lejt költött a lap 1998-as számaira, ezt az összeget a támogatók nem biztosítják. /Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), november-december - IX. évf. 102-103. sz., főszerkesztő: Õsz Erőss Péter/

1999. február 9.

A moldvai csángók két vezetője, Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke és pusztinai származású Nisztor Mihály az Európai Unió egyik bizottságának meghívására Brüsszelbe utazott, ahol január 13-14-én a Regionális Bizottságnak /The Comittee of the Regions/ a legelesettebb kisebbségi kultúráknak szentelt rendkívüli ülésén vett részt. Ezen a konferencián a kisebbségi művelődés egyenjogúsításának elvi kérdését vetették fel. A szakértők kifejtették, hogy jövőjük akkor biztosított, ha a hatóságok támogatása mellett a csángók ügyeket maguk a csángók intézhetik. Ez a meghívás fordulatot jelent a csángókérdés nemzetközi fogadásában. Az ülés után az Európa Parlament épületében - más nemzetiségekhez, néptöredékekhez hasonlóan - a moldvai csángók is kiállíthatták a népviseletet, továbbá az információs anyagot. Kitették a Moldvai Magyarság című lap néhány számát, a csángószövetség szándéknyilatkozatát, két angol nyelvű dolgozatot /az egyiket Csicsó Antal írta, a másikat Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató, egyetemi előadó, aki tanulmányában a moldvai magyar anyanyelvű csángóságot hatvanezer főre becsülte/. Ott volt az asztalon továbbá a budapesti kisebbségkutató alapítvány /International Foundation for Promoting Studies and Knowledge of Minority Rights/ által kiadott The Moldavian Csango. A dolgozatot Valentin Stan és Renate Weber állította össze. A dolgozat vitatható állításait már cáfolta Tánczos Vilmos. Megjelent Yehudi Menuhin hegedűművész, a rendezvény fővédnöke is. /B. Kovács András: Csángók Brüsszelben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 2., B. Kovács András: Csángók az Európai Unió székházában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 9., B. Kovács András: Saját intézményt kér a moldvai magyarság képviselete. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

1999. június 1.

A Nemzeti Kisebbségi Tanács sajtótámogatásának elosztása céljából jún. 1-jén az RMDSZ bukaresti székházában ülésezett az RMDSZ és az EMKE által létrehozott sajtókuratórium. A sajtókuratórium döntése értelmében a következő lapok, folyóiratok és kiadványok részesülnek támogatásban: Székely Hírmondó, Magyar Kisebbség, Hírharang (Szilágysomlyói 1-es sz. Általános Iskola), Szilágyság, Csinguru (MAKOSZ), Tentamen (Bolyai Farkas Elméleti Líceum), Csíky Csuky (Csíky Gergely Líceum diáklapja), Juventus (Bartók Béla Líceum diáklapja), Hírhordó és AESZ-füzetek (Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége), Cimbora, Partium (a Partiumi és a Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság honismereti lapja), Arménia (Pro Armenia Alapítvány), Hóstáti Híradó (Hóstáti Gazdák Egyesülete - a kolozsvári Szabadságban megjelenő havi melléklet), EMT - Műszaki Szemle, EMT - Firka, Perspektíva (KMDSZ), Erdélyi Gazda, Világnézet (Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákújsága), Korunk, Magropress (Korunk Baráti Társasága), Diákabrak, Géniusz, Kalotaszeg, Székelyföld, Könyvesház (a Művelődés melléklete), Napsugár, Szivárvány, Művelődés, Erdélyi Híradó (havi RMDSZ-melléklet a Szabadságban), Besztercei Híradó, Helyzetkép (a Gátaljai RMDSZ lapja), Bányavidéki Új Szó, Jelen, Bakancs (a Mikes Kelemen Líceum diáklapja), Kellék (Pro Philosophia Alapítvány), Erdélyi Kórus, Erdélyi Gyopár, Parallaxis (Collegium Transsylvanicum Alapítvány), Máramarosi Hírnök (Hollósi Simon Művelődési Egyesület), Keresztmetszet (Temes megyei RMDSZ melléklete a Heti Új Szóban), Látó, Helikon, Duma, Mi - magunkról (a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége), Matematikai Lapok, Nagykároly és Vidéke, Szászrégen és Vidéke, Kisküküllő, Krasznai Újság, Szigeti Turmix, Pulzus (MMDSZ lapja), TDK-füzet (TMD), Hírmondó (Maros megyei RMDSZ melléklete a Népújságban), Moldvai Magyarság, A Hét, RMSZ Törvénytár. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 2. - 1486. sz./

2000. február 12.

Csíkszeredában megjelent a Moldvai Magyarság új sorozatának (X. évf., 1.sz.) idei januári száma, a Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld Alapítvány támogatásával. Az 1999-ig Sepsiszentgyörgyön kiadott százhárom lapszám, előbb Csángó Újság, majd Moldvai Magyarság címen látott napvilágot /Erőss J. Péter, majd Ősz Erőss Péter szerkesztésében/, azonban az anyagi támogatás hiánya miatt nem jelent meg új szám. Az újbóli kiadást Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője vállalta magára. A lap megmentésére egy kilencven éven felüli magyarországi katolikus plébános jelentkezett százezer forintos támogatással, de ezt megelőzően az EMKE, az Illyés Közalapítvány, majd a Frater Julianus Alapítvány (Budapest) és a székesfehérvári páter ifj. Szőcs István is jelentkezett. Bemutatták az új sorozat első mutatványpéldányát: kis formátumú (A/4), zöld-fekete színben jelenik meg. A közölt anyag mintegy harminc-negyven százaléka román nyelvre fordított, hogy azok is megérthessék, akik már nem tudnak magyarul, de katolikusnak (catolic) vallják magukat. Az első mutatványszám képet ad a moldvai csángómagyarok mai állapotáról, Tánczos Vilmos jóvoltából (Hányan vannak a moldvai csángók?) statisztikai adatok alapján. Csicsó Antal, a Moldvai Magyarok Szövetségének elnöke Mi, csángók továbbra is létezni akartunk című írása "felesel" a D. Bolea nevű bákói úr Desteptarea című nacionalista lapban közölt írásával (Magyarosítás parabolaantennával), aki nagyromán hevületében kijelenti: "úgy tűnik, a soron következő vitának egyetlen nyertese lesz: az a klézsei tiszta lelkű, igaz román ember, aki románul érez és gondolkozik, és nem engedi magát becsapni holmi külföldről származó ajándékok által. (Klézse összlakossága az 1992-es népszámlálás adatai szerint 4331 fő, ebből 4235 katolikus vallású, a lakosság 90 százaléka ismeri a magyar nyelvet.) Fekete Réka 2000 küszöbén a moldvai csángómagyarság című riportjában ugyancsak Klézse hivatalviselőinek és a nagytelepülés lakosságának ellentmondásos identitásvilágát pásztázza át. A Reménykeltő párbeszéd című kivonat az 1999. december 6-án a bákói Római Katolikus Teológiai Esperesi Hivatalban elhangzottakról számolt be, amelyen részt vett Jean-Claude Perisset pápai nuncius is, a jászvásári római katolikus püspökség képviselője, Dumitru Gabor, Csicsó Antal, a MCSMSZ elnöke, Duma András (Klézse), Erdes Stefan jászvásári római katolikus esperes. A pápai nuncius, aki információit a moldvai papoktól és apácáktól szerezte, a csángót és a magyart két különböző nyelvnek tudja, csángó misét azért nem lehet tartani szerinte, mert nincsenek papok, akik ismerik ezt a nyelvet /?/. Csicsóék és a renegát papok között szóváltásra is sor került, Erdes (valamikor Erdős) jászvásári katolikus esperes felszólította Csicsó Antalt, hogy az 1997-es, a püspökséget sértő és gyalázkodó írását vonja vissza. Ezzel a nuncius is egyetértett - ne osszák meg a moldvai katolikusságot stb. -, amire Duma kijelentette: "Nem sértegetünk senkit, mivel mi nem kötelezünk senkit arra, hogy azt a nyelvet használják, amelyet mi nem akarunk elhagyni." A nuncius a csángó mise celebrálását javasolta. Hangsúlyozta: csángó nyelvű s nem pedig magyar misére gondolt. /Sylvester Lajos: Kicsit másabb a csángó nyelv, de magyar. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 12./

2000. február 22.

Az Illyés Közalapítvány romániai sajtószaktestületének személyi összetétele a következő: Balázs Árpád (Prima Rádió, Székelyudvarhely), Balló Áron (Szabadság, Kolozsvár), Benkő Levente (Háromszék, Sepsiszentgyörgy), Borbély Melinda (Román Rádió Területi Stúdiója, Marosvásárhely), Csép Sándor (Román Televízió Területi Stúdiója, Kolozsvár), Duma András (Moldvai Magyarság, Klézse), Gálfalvi Zsolt (A Hét, Bukarest), Gazda Árpád (Krónika, Kolozsvár), Kovács András Ferenc (Látó, Marosvásárhely), Kovács Kiss Gyöngy (Korunk, Kolozsvár), Majtényi Ágnes (Román Rádió Magyar Szerkesztősége, Bukarest), Szilágyi Aladár (Bihari Napló, Nagyvárad), Tibori Szabó Zoltán (Szabadság - Népszabadság, Kolozsvár - Budapest). Az Erdélyi Napló munkatársa megjegyezte: a tizenhárom tagból heten hivatalosan máig román állami tulajdonban lévő sajtóorgánum főállású alkalmazottai. /A pénzosztók. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 22./

2000. március 23.

Megjelent a Moldvai Magyarság idei 2. száma. Duma-István András autodidakta költő és a moldvai magyarság egyik leghatározottabb, naponként megalázott szószólója ebben a számban közölt versében olvasható: "Én országom Moldova / Ott nem tudok szólni (...) Szájam bé van dugva / Szemem el burkolva". A dioszéni (Gioseni) Füstös Gabriella életpályáját vázolta föl: a családban magyarul beszéltek, két testvérével együtt Erdélybe került, Csíkszeredába, majd a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőbe. Ezután sikeresen felvételizett, bejutott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem gyógypedagógia szakára. 2000-ben összesen 103 csángó gyermek tanult Erdélyben anyanyelvén. A legtöbb gyermek (44) a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium tanulója, öt fiatal a bukaresti Ady Endre Líceum diákja, többen Gyulafehérváron tanulnak. Sylvester Lajos megjegyezte, hogy egyetlen háromszéki iskolában sem tanulnak csángók. Fekete Réka Moldvában tiltás, Erdélyben elfogadás címen beszámolt arról, hogy Sepsiszentgyörgyön Hajdu János plébános román nyelvű misét tart. Erdélyben más településeken is tartanak román nyelven misét a moldvai katolikusok számára. Moldvában viszont a csángók hiába kérik a magyar nyelvű misét. /Sylvester Lajos: Én országom Moldova. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

2000. december 6.

Csíkszeredában dec. 3-án, vasárnap egész napon át tartottak a csángó nap rendezvényei. Dr. Csedő Csaba polgármester valamikor a moldvai csángómagyarok körében kezdte pályáját. Borbáth Erzsébet nyugdíjas tanárnő az a pedagógus, akit a csángó gyermekek és a csángó szülők leginkább ismernek, hisz az utóbbi évtizedben a csíkszeredai József Attila iskola volt az egyik erdélyi központja a csángó fiatalok magyar nyelvű oktatásának. Ádám Gyula csángó fotóit már többször is kiállították és kötetekben is megjelentek. A Székelyföld folyóirat és annak főszerkesztője, Ferenczes István felvállalta a sok viszontagságot megért Moldvai Magyarság című havilap további kiadását, amely tizedik évfolyamában most már rendszeresen megjelenik. Megjelent a gyimesbükki Deáky András, akinek szívós és kitartó munkája nélkül a Bákó megyei községben bizony aligha lett volna újra magyar oktatás, továbbá Berszán Lajos gyimesközéploki plébános, akinek köszönhető a katolikus középiskola a Gyimesekben. - Csíkszeredában és Erdélyben 1990 után áttörésnek számító kísérlet kezdődött: alapítványok, pedagógusok, politikusok, a papság támogatásával magyar iskolákban tanítottak csángó gyermekeket, hogy ők majd Csángóföldre visszatérnek. Azonban nem ez történt. Csángóföldön szinte lehetetlen az elhelyezkedés. Borbáth Erzsébet megállapíthatta sorsukat: ″Kevés kivétellel visszaasszimilálódnak, vagy Székelyföldön és Magyarországon próbálnak munkahelyet találni, letelepedni″. Talán soha ennyi tanulmány nem jelent meg a csángók életéről, történelméről, eredetéről, talán soha ennyi intézmény nem foglalkozott megmentésükkel. Az egyének pedig szétszóródnak, írta Székedi Ferenc. /Székedi Ferenc: Zsögödből a világ. Haza az otthonban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

2001. február 20.

Nem a csángókról szóló rendezvényeket, hanem magukat a csángókat kell támogatni, jelentette ki Borbáth Erzsébet nyugalmazott tanárnő Csíkszeredán, a Kriterion Házban. Ő volt az, aki az elmúlt évtizedben, Csíkszeredában pedagógustársaival együtt több mint százhetven moldvai csángó magyar gyermeket tanított meg magyar nyelven írni-olvasni és készített fel a szakmai, szakközépiskolai vagy elméleti oktatásra és ma is figyelemmel követi majd mindegyikük sorsát. A legtöbben szakmai jártasságra is szert tettek, de nem mentek vissza, mert otthon nem volt mihez kezdeni. Így aztán nekiláttak munkahelyet keresni, ki közelebb, ki távolabb és a tanárnő ecsetelte rövidebb-hosszabb erdélyi és főként magyarországi munkavállalási kálváriájukat. - A csángó kérdés megoldása kizárólag Moldvában lehetséges. A Moldvai Magyarság januári száma hírt adott arról, hogy egyes csángó falvakban megkezdődött a magyar nyelvtanfolyam. Januárban Pusztinán, Klézsén /hatvan gyermeknek illetve 15 felnőttnek/ indult meg a tanfolyam. Pusztinán már 60 gyermek jár hetente két csoportban magyar nyelvet tanulni Bilibók Jenő és Barnat Simona lakására. A Via Spei ifjúsági szervezetnél Hegyeli Attila és Bilibók Jenő kezdeményezésére minden szerdán magyar nyelv és történelemórák indultak. Anyagilag is támogatni kell ezeket a kezdeményezéseket. /Székedi Ferenc: Melyik az a madár ? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19., 20./

2001. március 8.

A Romániai Magyar Szó a helyi lapokban tallózott. Kedd (székelyudvarhelyi ifjúsági lap, januári szám) hasábjain ezúttal Lukács Csabával, a Magyar Nemzet parajdi származású, Aranytoll-díjas újságírójával készült beszélgetést olvasható. - Pro Europa (a marosvásárhelyi Pro Europa Liga kétnyelvű hírlapja, tavaly decemberi szám) foglalkozott a hazai kisebbségekkel való bánásmód terén az utóbbi 10-11 évben bekövetkezett fejleményekkel. - Erdélyi Gyopár (az Erdélyi Kárpát-Egyesület közlönye, Kolozsvár, 2000/5-6., tavalyi utolsó szám) beszámolt az EKE tavalyi évéről- - Nagykároly és Vidéke (regionális hetilap, február 7-i és 14-i szám) bővelkednek helyi és regionális jellegű hasznos információkban. - Moldvai Magyarság (a moldvai csángók kétnyelvű lapja, kiadja a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal a Székelyföld Alapítvány anyagi támogatásával, felelős kiadó: Ferenczes István; januári szám) - a "csángó-ügy" kiváló dokumentációját képezi a kiadványnak e száma is. - Fituica (a zsibói 1-es Általános Iskola kétnyelvű diáklapja, tavaly decemberi és idén januári szám) román-magyar irodalmi, kulturális egybecsengések. - Berecki Harangszó (független közéleti lap, kiadja a berecki - Kovászna m. - Művelődési Központ, főszerkesztő: Balogh András; januári szám) Bodó Iringó a helybeli általános iskola számítógéppel való ellátásáról írt. - 2001-es évkönyvet is kiadtak. /Szonda Szabolcs: Miről írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./

2001. június 29.

Az RMDSZ és az EMKE által folyó év februárjában meghirdetett, a Kisebbségi Tanács 2001. évi célalapjából a sajtótermékek támogatására kiírt pályázaton - melyet az idei esztendő június 1-től a Communitas Alapítvány gondoz - a június 22-én hozott kuratóriumi döntés értelmében, a következő hazai magyar kiadványok részesülnek támogatásban: Zarándi Zarándoklat - Arad Belvárosi Református Egyházközség kiadványa (Arad); Matlap - Radó Ferenc Matematika Társaság kiadványa (Matematikai Lapok, Kolozsvár); Helikon (Kolozsvár); Levél - Diaszpóra Alapítvány szórványkiadványa (Kolozsvár); Látó (Marosvásárhely); Interaktív - EMT szerkesztette Szabadság melléklet (Kolozsvár); Firka (Kolozsvár); LélekJelenLét - Pro Studium et Practicum Psychologiae Egyesület kiadványa; Erdélyi Pszichológiai Szemle - Pro Studium et Practicum Psychologiae Egyesület kiadványa (Kolozsvár); Korunk és Magropress (Kolozsvár); Mi magunkról - Moldvai Csángómagyar Szövetség lapja (Klézse); Erdélyi Gyopár (Kolozsvár); A Hét (Bukarest); Mégis mozog a Föld - Kéthavonta megjelenő egyházi ifjúsági kiadvány (Kolozsvár); Moldvai Magyarság (Csíkszereda); Székelyföld (Csíkszereda); Napsugár és Szivárvány (Kolozsvár); Kríza János Néprajzi Társaság Értesítője (Kolozsvár); Diákabrak (Kolozsvár); Quo Vadis - Protestáns Teológiai Intézet negyedévi kiadványa (Kolozsvár); Művelődés (Kolozsvár); Kalotaszeg (Bánffyhunyad); Közgazdász Fórum - Romániai Magyar Közgazdász Társaság kiadványa (Kolozsvár); Erdélyi Híradó - Szabadság melléklet (Kolozsvár); Armenia - Magyarörmény időszaki szemle (Szamosújvár); Partium - Partium és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság (Nagyvárad); Erdővidéki Lapok - Gaál Mózes Közművelődési Egyesület negyedévi kiadványa (Barót); Lk.k.t. - Láthatatlan Kollégium egyesület kiadványa (Kolozsvár); Erdélyi Kórus - Seprődi János Kórusszövetség negyedévi kiadványa (Marosvásárhely); Szászrégen és Vidéke (Szászrégen); Nagykároly és Vidéke (Nagykároly); Szigeti Turmix - Máramaros Publicisztikai és Művelődési Egylet hetilapja (Máramarossziget); Collegium Geologicum - EME kiadvány (Kolozsvár); Collegium Geographicum - EME kiadvány (Kolozsvár); Collegium Biologicum - EME kiadvány (Kolozsvár); Erdélyi Múzeum - EME negyedévi kiadványa (Kolozsvár); Református Szemle - Erdélyi Református Egyházkerület kiadványa (Kolozsvár); Közbirtokossági Hírvivő (Kézdivásárhely); Hunyad Megyei Hírvivő - Hunyad-megyei havi kiadvány (Vajdahunyad); Antropológiai Műhely - KAM - Regionális Antropológiai Központ kiadványa (Csíkszereda); Romániai Magyar Szó - Törvénytár (Bukarest); MMDSZ Hírlap - Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség kétheti kiadványa (Marosvásárhely); Hírhordó - Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége kéthavi kiadványa (Sepsiszentgyörgy); Filmtett (Kolozsvár); Tasnádi Tükör (Tasnád) ; Brassói Lapok (Brassó); BeMonDo - Brassói Magyar Diákszövetség (Brassó) ; Nyugati Jelen (Arad); Értesítő - Magyar Újságírók Romániai Egyesületének havi kiadványa (Marosvásárhely); Cimbora (Sepsiszentgyörgy); Kellék - Pro Philsophia Alapítvány kiadványa (Kolozsvár); Új Majomsziget - Nagyváradi Magyar Diákszövetség havi kiadványa (Nagyvárad); Szatmári Figyelő (Szatmárnémeti); Pulzus (Marosvásárhely); Üzenet - Erdélyi Református Egyházkerület kéthetenként megjelenő kiadványa (Kolozsvár); Erdélyi Nimród (Székelyudvarhely); Érted Szól - Temesvári Magyar Diákszövetség (Temesvár); Szemfüles (Nagyvárad); EMKE füzet - Balázs Ferenc memento (Kolozsvár). /A Kisebbségi Tanács 2001. esztendőre kiírt sajtópályázatának támogatott kiadványai. = RMDSZ Tájékoztató, jún. 29. - 1929. sz./

2001. augusztus 17.

A Moldvai Magyarság legújabb szám tartalmából: Az Európa Tanács ajánlása a csángókról; Megállapodás a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, a Szeret-Klézse Alapítvány, a Domokos Pál Péter Alapítvány és az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium között a közös oktatási terv kidolgozásában; Csángómagyar vagyok, magyarul beszélek (Szántó Emese); A moldvai csángómagyar falvak helyneveinek néhány településtörténeti tanulsága (Halász Péter); Külsőrekecsin bemutatása (Gazda László); A moldvai csángók származása és neve (Veress Endre); A székely tanítónő (Beke György); Moldovának árva népe VII. (Ferenczes István); Adalékok a moldvai magyar oktatás történetéhez (Sylvester Lajos); A moldvai csángók öltözete VI. (dr. Nagy Jenő); Csángó Cimbora; Kalendárium. /Moldvai Magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 17./

2001. október 10.

A Moldvai Magyarság című kétnyelvű folyóirat legújabb száma is a moldvai magyarság létkérdésével foglalkozik. Az évtizedek óta folyó elrománosítás dacára, a moldvai magyarságsziget jelentős része megőrizte nemzetiségtudatát. Önjelölt tanítók oktatták otthonukban az írás-olvasás tudományát a gyermekeknek. Beszámoló van a lapban a Szeret-Klézse Alapítvány megalakulásáról és székházavatójukról. A Bákóban megalakított, Dumitru Martinas Római Katolikusok Egyesülete elnöke, Gheorghe Bejan kijelentette: "Mi nem vagyunk nemzeti kisebbség, hanem római katolikus románok közössége. A magyar eredetről szóló elmélet hamis, néhány áltörténész találmánya, amely politikai célokat szolgál. Felháborító, hogy míg Európában más szelek fújnak, valakik cinikusan és kínosan próbálnak meg beavatkozni egy 280 ezres román közösség történelmébe." /(-eth): Moldvai magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

2001. október 22.

A Moldvai Magyarság 9. számában Bilibók Jenő beszámolóját olvashatjuk az augusztus 4-5-én lebonyolított Pusztinai Napokról. Nyisztor Tinka bemutatja a májusban létrehozott Szent István Egyesületet, melynek céljai: a pusztinai magyarok segítése; olyan kulturális tevékenységek szervezése, amelyek elősegítik a magyar nyelv, a hagyományos kultúra átadását; olyan tanfolyamok, összejövetelek szervezése, amelyek erősítik a közösség magyar identitását. Halász Péter ismerteti az Európa Tanács egyértelmű állásfoglalását: "...nem kétséges, hogy a csángók nyelve a finnugor nyelvcsaládba tartozó magyar nyelv egyik változata." Folytatódik Sylvester Lajos Hátrahagyott üzenetek című hagyatékírása (3. rész) és Ferenczes István Moldovának árva népe című történelmi útinaplója (10. rész). A folyóirat részletet közöl dr. Kós Károly A moldvai csángó népművészet című kötetéből, a Csángó Cimbora című gyermekrovat pedig Lengyel Dénes tollából Szent István legendája és Szalay László nyomán a magyar korona történetébe nyújt bepillantást, továbbá Gyurkovics Tibor, Horváth István, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Nagy László verseit és Móra Ferenc karcolatát közli. /Moldvai Magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

2002. január 6.

Csíkszeredában második alkalommal szerveztek csángónapot tavaly november 25-én a Szakszervezetek Művelődési Háza, a Domokos Pál Péter Alapítvány, a Szent Kereszt római katolikus plébánia, a Moldvai magyarság című folyóirat szerkesztősége, a Németh Géza Egyesület és a Hargita Megyei Kulturális Központ közreműködésével. "Szükség van az ilyen szellemi és kulturális rendezvényekre, hogy kinyilváníthassuk keleten élő testvéreink iránti együttérzésünk, segítőkészségünk" – mondta dr. Csedő Csaba, Csíkszereda polgármestere. A moldvai magyar csángók is nemzetünk szerves részei, akik évszázadokon át megmaradtak hitükben és e hit megtartotta őket. A csángónapi program keretében a csíki és csángó településekről érkező érdeklődők megtekinthették a Csibi család szabófalvi gyűjteményének legértékesebb darabjait, ingek, katrincák, háziszőttesek értékes példányait, ahogyan ők nevezik: az innapi azaz ünnepi és miesnapi, vagyis hétköznapi népviseletet bemutató kiállítást. Bemutatkoztak hagyományőrző csoportok. Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános osztotta meg a résztvevőkkel gondolatait. E népcsoport veszélybe sodrásával egyesek Isten kertjéből akarnak kiirtani egy bokrot. A csángók gyönyörű szavakat, kifejezéseket használnak, eszünkbe juttatják ősmagyar nyelvemlékeinket, s ha ezek a kincsek kimúlnak, szegényebb lesz a magyar nemzet, szegényebb Európa, szegényebb a világ. A csángónapon szervezett fórumon a moldvai csángókat érintő problémák, aktuális kérdések kerültek terítékre. /Csúcs Mária: Magyar szóra nyílt a nyelvük. Csángónap Csíkszeredában. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 6./

2002. január 8.

Egy imakönyveket talált valaki a szemeteskukában. A belső borítón ez állt: "Ezen könyv a Duma Mihályé. Lészpeden, 1897" Tisztán, szépen, kalligrafikusan, magyarul van írva. Több mint egy évszázaddal ezelőtt, az 1800-as években a lészpedi Duma Mihályban fel sem merült hovatartozásának kérdése. Ő magyar volt. Magyarul beszélt, magyarul írt, magyarul imádkozott, magyar imakönyvből. A két imakönyv tele van magyarul írt bejegyzésekkel. Duma Mihály írta be őket. S akkor jönnek mindenféle dilettáns, hazug áltörténészek, akik azt mondják, hogy a csángók románok – olvasható a Moldvai Magyarság novemberi számában. /b.d.: Duma Mihály imakönyve. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

2002. január 11.

Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-63




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998