udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 10 találat lapozás: 1-10
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Munkaspart (Magyarorszag)

1994. április 19.

Horn Gyula, az MSZP elnöke megígérte, ha pártja kormányra kerül, felszámolja a Határon Túli Magyarok Hivatalát, a következő évben pedig a Kárpótlási Hivatalt. - Az MDF külügyi szóvivője kijelentette: az MSZP, az SZDSZ és a Munkáspárt - vélhetően összehangolt módon - a választási kampányban pártcéloknak veti alá Magyarország alapvető külpolitikai érdekeit. Ez a magatartás súlyosan sérti Magyarország biztonságát, rontja a szomszédos országokban élő magyarság helyzetét, gyengíti az ország tárgyalási pozícióit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

1994. május 13.

Máj. 13-án Bukarestben Iliescu államfő és néhány baloldali politikus vendége volt Thürmer Gyula, a magyarországi Munkáspárt elnöke. Thürmer elégedetten beszélt a választásról: lehetőség van a magyar fejlődés demokratikus, baloldali korrekciójára. Sürgette a két ország közötti szerződést, hozzátéve, hogy a kisebbségek jogainak biztosításához "nem az autonómia az út, nem a területi autonómia az út." Thürmer elégedett volt a kommunistautód Szocialista Munkapárt vezetőjével, Ilie Verdet-cel történt megbeszélésivel. /Új Magyarország, máj. 14./

1995. október 13.

Göncz Árpád köztársasági elnök külpolitikai tevékenységét bírálta okt. 13-i budapesti sajtóértekezletén Csóti György, az MDF külpolitikai szakértője. Szlobodan Milosevics szerb elnök felesége a parlamenten kívüli, kommunista beállítottságú Jugoszláv Egyesült Baloldal elnöke Thürmer Gyulának, a Munkáspárt elnökének meghívására járt Magyarországon. Csóti szerint felelőtlenség volt, hogy Göncz Árpád fogadta őt. Csóti György Szent-Iványi István külügyi államtitkárt idézte, hogy a Külügyminisztérium nem tudott erről a fogadásról. Csóti György ebből arra következtetett, hogy Magyarországon kétféle külpolitika érvényesül, a köztársasági elnöké és a kormányé. Faragó András elnöki szóvivő a Magyar Nemzet kérésére nem volt hajlandó kommentálni az elhangzottakat. /Magyar Nemzet, okt. 14./ Faragó András a Magyar Hírlapnak viszont nyilatkozott: Magyarországnak egységes külpolitikája van. /Magyar Hírlap, okt. 14./

1996. július 19.

A Thürmer Gyula vezette Munkáspárt Elnöksége állásfoglalás bocsátott ki a "Magyarország és a határon túli magyarság" című tanácskozáson júl. 5-én elfogadott közös nyilatkozatról. "A magyar kormány csatlakozás a közös nyilatkozathoz nyílt fordulatot jelent a magyar külpolitikában, visszahozni igyekszik az 1990-94 közötti jobboldali magyar kormányok leplezetlen nacionalista politikáját." A nemzetiségi autonómia "előbb-utóbb a határok megváltoztatásának problémáját is felvethetné, veszélyes és megvalósíthatatlan." "A magyarországi parlamenti pártok azon nyilatkozata, amelyben saját törvényalkotó munkájukat összekapcsolják a határon túli magyarokkal való konzultációval, kimeríti a szomszédos országok belügyeibe való beavatkozás fogalmát. Elfogadhatatlan az is", hogy az éves költségvetés százalékban rögzített hányada illesse meg a külföldi magyar szervezeteket. A költségvetésnek az itt élő magyarok problémáit kell megoldani. A Munkáspárt követeli, hogy a kormány érvénytelenítse a nyilatkozatot. /A Szabadság (Budapest), júl. 19./ A szélsőséges kommunista párt elutasító, a szomszédos magyarellenes pártok dühödt támadásait visszhangzó nyilatkozatának néhány megállapítását szintén hangoztatja a liberális hetilap főszerkesztője, Lipovecz Iván: a "magyar kormányhivatalokban nem gondolták módszeresen végig, miféle diplomáciai bonyodalmakkal is járhat egy efféle nyilatkozat elfogadása." Lipovecz szerint igazán "delikát" kötelezettséget vállalt a magyar kormányzat: elfogadta, hogy a határon túli közösségeket Magyarország mindenkori éves költségvetésének bizonyos százaléka illesse meg. "Túl azon, hogy a maga idejében nem lesz könnyű egy ilyen költségvetési fejezetnek a konkrét ?külmagyar? címzettjeit megnevezni, a százalékos nagyságrend azt sejteti, hogy több tízmilliárd forintra rúgó támogatásra számíthatnak a magyar állami költségvetésből a határon túl." Ehhez "a pénzügyminiszternek is lehet néhány keresetlen szava." /Lipovecz Iván: Magyar-magyar csúcs után. 12 mínusz egy pont. = Heti Világgazdaság (Budapest), júl. 20./ A cikk mellett olvasható Domány András beszámolója /A lengyel változta/ arról, hogy a lengyeleknél nincs "Határon Túli Lengyelek Hivatala". Ugyancsak a cikk mellett áll a másik bekeretezett írás: Gyógyító kezek. Ebben a Segítő Jobb Egészségügyi és Humanitárius Alapítvány határon túli magyarok gyógykezeléséről számol be, ezt a költségvetés 1995-ben 150, idén 180 millió forinttal támogatta. Az elmúlt hat évben összesen 18 ezer határon túli beteget gyógykezeltek, mondta el Kalmár László kuratóriumi elnök. - Ez is alátámasztja Lipovecz mondanivalóját. -

1996. október 17.

A Kereszténydemokrata Néppárt /KDNP/ szeretne összefogni az összes parlamenti ellenzéki párttal, kivéve a Magyar Demokrata Néppártot /MDNP/, amely közelebb áll a kormánykoalícióhoz, mint az ellenzékiekhez - nyilatkozta Giczy György, a KDNP elnöke. Az együttműködésbe bevonják a Magyar Igazság és Élet Pártját /MIÉP/ is. Kivételt képeznek az olyan szélsőséges pártok, mint a Munkáspárt és a Szabó Albert-féle fasisztoid csoportosulás. Az SZDSZ az erős sajtótámogatással a magyar közvélemény előtt befeketít egyes politikusokat, politikai irányzatokat és pártokat. "Az SZDSZ szélsőséges, nemzetellenes politizálásáról éppen azzal tereli el a figyelmet, hogy másokat kiált ki szélsőségesnek." A szabaddemokrata programot megvalósító, az országot tönkretevő jelenlegi nemzetellenes kormányra valóban ráillik a nemzetellenes jelző. Ennek a szélsőségességnek a gyakorlói a gazdasági életben és a médiában már szinte leküzdhetetlen monopóliuma tettek szert. "Mindez a diktatúra félreismerhetetlen jele." "A Magyar Igazság és Élet Pártja az én meggyőződésem szerint egyáltalán nem szélsőséges." Giczy mindig is elutasította, hogy az SZDSZ határozza meg, ki a szélsőséges. - Egyetlen komoly és mértékadó hazai párt sem gondol határrevízióra, hangsúlyozta. "Más dolog katonailag visszafoglalni egyes területeket - amiről és sohasem beszéltem -, s megint más az, hogy önként lemondunk, ajándékba adjuk a Trianonban elrabolt területeinket. Márpedig a Trianonban hozott diktátumokat Lenintől kezdve Mitterandig mindenki rablóbékének nevezte. Ezeknek az alapszerződéseknek az a legnagyobb hibájuk, hogy megfosztanak bennünket még egy valamikori békés határrendezés lehetőségétől is, amire pedig a helsinki záróokmány szellemében igényt formálhatnánk." A magyar-román alapszerződés aláírásával a magyar kormány olyan külpolitikai kötelezettséget vállalt, amely elfogadhatatlan az ellenzék számára. Ennek tudatában ő sem hajlandó Kovács László külügyminiszterrel konszenzust kialakítani. /Hering József: Nem mondhatunk le az elcsatolt területekről. Giczy György: "Az SZDSZ a magyar nemzet ellen politizál". = Magyar Fórum, okt. 17./

1998. április 6.

Csóti György, az MDF külügyi kabinetjének vezetője nem tartotta eretnekségnek Csoóri Sándor javaslatát a határon túli magyarok számára megadandó kettős állampolgárságról. Megemlítette: térségünkben Horvátország már élt ezzel a lehetőséggel. Megfelelő rugalmassággal, összhangban a nemzetközi normákkal és a szomszédos országokkal egyetértésben, Magyarországnak is megoldást kell találnia arra, hogy az EU-tagság elnyerése után se korlátozódjék a szabad mozgás a határon túli magyarok számára. Személyes véleménye szerint többféle megoldás is lehetséges, az öt-tízéves vízum kiadásától a korlátozott kettős állampolgárság megadásáig. Korlátozás alatt Csóti György azt érti, hogy a kettős állampolgárság például nem jogosítana magyarországi munkavállalásra, letelepedésre. Ez biztosítékot jelentene arra, hogy a határon túl élő magyarok ne hagyják el szülőföldjüket. Az SZDSZ /Szabad Demokraták Szövetsége/ elutasította azt az elképzelést, hogy a határon túli magyarok alanyi jogon megkaphassák a magyar állampolgárságot és ezzel a szavazati jogot - jelentette ki Szent-Iványi István, az SZDSZ frakcióvezetője. Szerinte a kettős állampolgárság rontaná a kétoldalú államközi kapcsolatokat, és számos egyéb nehézséget okozna, hiszen a magyar állampolgárság olyan jogokkal és kötelezettségekkel járna, amelyek szinte teljesíthetetlenek. Gondot jelentene az orvosi ellátás kérdése, a nyugdíjjogosultság, valamint az adófizetési kötelezettség és a katonai szolgálat teljesítése. A szabaddemokraták véleménye szerint azt kell elérni, hogy lakhelyükön élhessenek megfelelő körülmények között a határon túli magyarok. Torgyán József, az FKGP elnöke szerint indokolt az MVSZ vezetőinek javaslata, miszerint a határon túli magyaroknak - a schengeni előírások ellensúlyozására - alanyi jogon magyar állampolgárságot és választójogot kellene kapniuk. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a probléma rendezésére a magyarság egészének kell a kérdésben állást foglalnia. Torgyán József szorgalmazta, hogy a magyarság összes érintett képviselőjének részvételével rendezzenek tanácskozást, amelyen a végső álláspont kialakulhat. Mint mondta, a kettős állampolgárság is egy lehetőség, de más megoldásokat is meg kell vizsgálni. A Magyar Demokrata Néppárt csak akkor alakítja ki véleményét az MVSZ javaslatáról, ha annak szövegét pontosan megismeri - nyilatkozta Szabó Iván, a párt elnöke. A Néppárt elnöke úgy véli, hogy a határon túl élő magyarok esetében a kettős állampolgárság intézményének bevezetése olyan fontos és komoly kérdés, amelyről csupán a híradásokból származó információk szintjén nem lehet állást foglalni. A Kereszténydemokrata Néppárt támogatja a határon túl élő magyarok alanyi jogon állampolgársághoz és szavazati joghoz juttatását, noha csak az alkotmányozási folyamat részeként tartja ezt megvalósíthatónak - nyilatkozta Báthori Gábor alelnök. A KDNP kétkamarás parlamentben gondolkodik, amelynek felsőházában kapnának helyet a hazai nemzetiségek és a határon túli magyarság képviselői - mondta el a politikus. Hozzátette: a KDNP egy európai kisebbségi kódex mihamarabbi elfogadását szorgalmazza, amely a jelenleg e tárgyban érvényben levő nemzetközi dokumentumok "bővített változataként" lenne hivatott elősegíteni a ma még megoldatlan kérdések rendezését. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke szerint elfogadhatatlan, hogy alanyi jogon állampolgárságot, illetve szavazati jogot kaphassanak a határon túli magyarok. Szerinte az állampolgárság ilyen megadására nincs nemzetközi precedens. Utalt arra is: pártja mindig is ellenezte, hogy a külföldön élő magyarok szavazati jogot kapjanak. Ugyanakkor elképzelhetőnek nevezett egy olyan, a szomszédos államok és az EU által is elfogadott megoldást, amely lehetővé tenné, hogy a határokon túl élő magyarok "speciális eljárással juthassanak be az országba". A Magyar Igazság és Élet Pártja üdvösnek tartja és a legnagyobb mértékben támogatja azt a javaslatot, hogy állampolgársághoz, illetve szavazati joghoz juthassanak a határon túli magyarok - nyilatkozta Csurka István elnök. A politikus szerint a jelenlegi helyzetben, amikor - mint fogalmazott - az "egy és oszthatatlan magyarság túlnyomó többsége mesterséges és igazságtalan határok által szétválasztva él", jogot kell kapniuk, hogy beleszóljanak annak az országnak az ügyeibe, amelynek sorsától "életben maradásuk és kultúrájuk fennmaradása függ". Az Együtt Magyarországért Unió elveti azt a gondolatot, hogy a határon túli magyarok alanyi jogon állampolgársághoz és szavazati joghoz juthassanak. Szöllősy György kampányfőnök, kisebbségi ügyekkel foglalkozó szakértő szerint hazánknak ezen a területen is az Európai Unió normáit kellene alkalmaznia, biztosítva a határon túl élő magyarok önrendelkezési, nyelvhasználati és kulturális jogait. Emlékeztetett: az EMU mindvégig azon munkálkodott, hogy a hazai nemzetiségek parlamenti képviselethez jussanak - szerintük ez jelenthet megoldást a szomszédos országok magyarjai számára is. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

2001. március 13.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánította nemrég a magyar Országgyűlés február 26-át. A szocialisták mérsékelt hangnemben szóltak, egyedül Nagy Sándor parlamenti frakcióvezető adott hangot döbbenetének az ülésen elhangzott két felszólalás eszmeiségét illetően. A felszólalók - s ezt maga Nagy Sándor is elismeri - személyes fájdalmuk okán és jogán tettek "szélsőséges" kijelentéseket, de a képviselő elvárja, hogy a jelen lévő köztársasági elnök, Mádl Ferenc nyilvánosan határolja el magát a mai magyar társadalom békéjét háborító kijelentésektől. Hogy ez megtörténik-e, nem tudhatom. Thürmer Gyula, a kommunista hagyományokat nyíltan fölvállaló Munkáspárt vezetője már veszélyesnek és haszontalannak ítélte az emléknap deklarálását. Érdemes mégis továbbgondolni a történteket. Először is: miért beszélnek "diktatúrákról"? Az első fejezet 1919-re vonatkozik, amikor a Károlyi-féle fiatal demokratikus köztársaságot átjátszották Kun Béla nemzetidegen bolsevista diktatúrájának, s a Lenin-fiúk, Szamuely Tibor véreskezű komisszárjai kímélet nélkül gyilkolásztak szerte az országban, s áldozataik között volt ex-miniszterelnök, nemzethű, nemzetféltő értelmiségi, egyszerű munkás és parasztember, írta Magyari Lajos, hozzátéve, hogy nem lehet megfeledkezni az "ellentételezésről" sem, Prónay, Héjjas és Ostemburg keretlegényeinek atrocitásairól. Azokra sincs mentség. A második, a hosszú "felvonás" 1945-ben kezdődött, amikor a kommunista párt, miután kiirtotta, letaglózta politikai ellenfeleit, korábbi koalíciós partnereit, a szociáldemokratákat, a kisgazdákat, rövid úton lehetséges kommunista riválisaival is leszámolt, Rajk László, Sólyom tábornok a legismertebbek közülük. Többet pisszenés sem lehetett az országban, mert az ellenvélemény a gyűjtőfogházba, Vácra, Márianosztrára, Recskre vezetett. Vagy a bitófára. Fortélyos félelem igazgatott az országban - mint mindenütt a "béketáborban" - egészen ötvenhat őszéig, a forradalomig. Következett a megtorlás. Igenis emlékezni kell, hangsúlyozta Magyari, méltósággal, önvizsgálattal, a nemzeti megbékélés egyedül méltóságos szándékával. /Magyari Lajos: Kell-e emlékezni? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

2002. október 22.

Minden eddiginél nagyobb, 51,06 százalékos részvételi arány mellett a kormánypártok előretörését hozta az okt. 20-i magyarországi önkormányzati választás. A fővárosban Demszky Gábor, az SZDSZ főpolgármester-jelöltje a szavazatok csaknem 47 százalékát szerezte meg. Schmitt Pál, a parlamenti ellenzék által támogatott független jelölt a voksok mintegy 36 százalékát, Gy. Németh Erzsébet (MSZP) pedig 13 százalékát szerezte meg. A Fővárosi Közgyűlésben az MSZP az 1998-as eredményhez képest 4 mandátummal többhöz jutott. A szocialisták 24, a Fidesz-MDF-MKDSZ 21, az SZDSZ 16, a MIÉP pedig 5 helyet szerzett. A budapesti kerületekben az MSZP és az SZDSZ 17 polgármestert ad. Míg négy évvel ezelőtt csaknem az összes megye az akkor kormányon lévő Fidesz, illetve szövetségesei irányítása alá került, most a 19 megye közül 16-ban az MSZP egyedül, egy megyében az SZDSZ-szel közösen szerezte meg a legtöbb mandátumot. Zalában 15-15 a Fidesz és az MSZP képviselőinek száma. Az MTI számításai szerint 1998-ban a Fidesz és szövetségei 408 megyei közgyűlési mandátumot szereztek. Ebből az FKGP egyedül 78-cal rendelkezett, a vasárnapi voksolást követően a pártnak már nincs önálló mandátuma. A Fidesz és partnerei a 2002-es önkormányzati választásokon 341 közgyűlési mandátumhoz jutottak. Az MSZP önállóan 1998-ban 250, most vasárnap 372 mandátumot szerzett. Ehhez jön még az SZDSZ-szel közösen szerzett 20 közgyűlési hely. Az SZDSZ 1998-ban 47, 2002-ben 25 mandátumot szerzett önállóan, a MIÉP 13 helye 2-re csökkent. A Munkáspárt 1998-ban 10 közgyűlési mandátumot szerzett, idén egyet sem. Kormánypárti fölény alakult ki a megyei jogú városokban is: 16 helyen győztek a koalíciós jelöltek, 5 településen ellenzéki városvezetőt választottak, egy nagyvárost független polgármester irányít majd. Az 1998-asnál 39-cel több, összesen 92 város élére választották a jelenlegi koalíció pártjainak jelöltjét, a mostani ellenzék pedig a négy évvel ezelőttinél 18-cal kevesebb városi polgármestert ad. /Kormánypárti győzelem a magyarországi önkormányzati választásokon. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

2004. július 3.

Magyarországon 1989-90-ben a számonkérés, felelősségre vonás elmaradt, sőt, a bűnösök megnevezése is nehézségekbe ütközött. Emiatt a politika pótcselekvésekhez folyamodott, betiltották az önkényuralmi jelképeket, köztük a vörös csillagot, mint az elmúlt rendszer bűneinek szimbólumát. A Munkáspárt egyik vezére egy nyilvános rendezvényen viselte jelvény formájában a vörös csillagot. Rendőrség, feljelentés, bíróság. Jogászok, filozófusok, politológusok foglalnak pro és kontra állást a kérdésben. A cikkírót, Baranyai Pétert már meggyanúsították kommunista szimpátiával, mert felvetette, nem kellene-e a régi rendszer vezető tisztségviselőinek szerepet vállalniuk az új, kibővült Európában? /Baranyai Péter: Elvásott a veres csillag. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./ A vörös csillag mellett MSZP-s és SZDSZ-politikusok álltak ki, így Gyurcsány Ferenc sportminiszter, Krausz Tamás, Tamás Gáspár Miklós és Eörsi István.

2004. december 7.

Salamon Márton László szerint a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás legnagyobb baja, hogy egyáltalán megtartották. A népszavazásból senki nem nyert az olyan peremre szorult szervezeteken kívül, mint a Magyarok Világszövetsége és – a kórház-privatizáció témájában – a Munkáspárt. Az újságíró azt állította, hogy a két nagy magyarországi politikai tábor kezdettől fogva nem tekintette magáénak a kettős állampolgárság ügyét. /Salamon Márton László: Mostohaanya-ország? = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./


lapozás: 1-10




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998