udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 19 találat lapozás: 1-19
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Nemzetkozi Birosag (Haga)

1995. december 6.

Teodor Melescanu külügyminiszter egy parlamenti interpellációra adott válaszában kijelentette: amennyiben a Kígyó sziget ügyében nem sikerül megállapodni Ukrajnával, akkor Románia a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordul. Hennagyij Udovenko ukrán külügyminiszter megütközésének adott hangot Melescanu kijelentése kapcsán: ezt úgy értékeli, hogy Romániának területi követelései vannak Ukrajnával szemben. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8., Népszava, dec. 7./

1996. február 2.

Külügyi szóvivői sajtóértekezleten ismertették a február elején sorra kerülő román-magyar diplomáciai találkozókat. Marcel Dinu külügyi államtitkár meghívására febr. 12. és 14. között munkalátogatást tesz Bukarestben Somogyi Ferenc, magyar külügyminisztériumi közigazgatási államtitkár. A megbeszéléseken a román-magyar megbékéléssel kapcsolatos dokumentumokról lesz szó, közölte Sorin Ducaru szóvivő. Febr. 1-2-án román-magyar konzultációkra kerül sor Bukarestben az 1995. márciusában államtitkári szinten aláírt Emlékeztető megvalósításáról. Az Emlékeztető 55 pontban rögzítette a román-magyar kapcsolatok különböző területein kitűzött feladatokat, célokat. - A külügyi szóvivő "rendkívül érdekesnek" nevezte a bukaresti ukrán nagykövet nyilatkozatát a Kígyó-szigettel kapcsolatos román-ukrán vitáról. Sorin Ducaru üdvözölte azt, hogy az ukrán fél elismeri a vita jogi jellegét és annak lehetőségét, hogy közösen a hágai bírósághoz forduljon a két ország. /Külügyi tájékoztató a román-magyar és a román-ukrán alapszerződésről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./ Az ukrán-román alapszerződés megkötése elé akadályok tornyosulnak, Kijev ugyanis ragaszkodik a jelenlegi határok sérthetetlenségének kimondásához, Bukarest viszont a Molotov-Ribbentrop paktum elítélését akarja belevenni a szerződés szövegébe. További vitát jelent a Kígyó-sziget hovatartozása. Amennyiben nem sikerül megegyezni, akkor a sziget ügyét át lehet adni a hágai nemzetközi bíróságnak, Melescanu felvetésének megfelelően, jelentette ki Volodimir Vaszilenko, az ukrán küldöttség vezetője. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

1996. február 2.

Külügyi szóvivői sajtóértekezleten ismertették a február elején sorra kerülő román-magyar diplomáciai találkozókat. Marcel Dinu külügyi államtitkár meghívására febr. 12. és 14. között munkalátogatást tesz Bukarestben Somogyi Ferenc, magyar külügyminisztériumi közigazgatási államtitkár. A megbeszéléseken a román-magyar megbékéléssel kapcsolatos dokumentumokról lesz szó, közölte Sorin Ducaru szóvivő. Febr. 1-2-án román-magyar konzultációkra kerül sor Bukarestben az 1995. márciusában államtitkári szinten aláírt Emlékeztető megvalósításáról. Az Emlékeztető 55 pontban rögzítette a román-magyar kapcsolatok különböző területein kitűzött feladatokat, célokat. - A külügyi szóvivő "rendkívül érdekesnek" nevezte a bukaresti ukrán nagykövet nyilatkozatát a Kígyó-szigettel kapcsolatos román-ukrán vitáról. Sorin Ducaru üdvözölte azt, hogy az ukrán fél elismeri a vita jogi jellegét és annak lehetőségét, hogy közösen a hágai bírósághoz forduljon a két ország. /Külügyi tájékoztató a román-magyar és a román-ukrán alapszerződésről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./ Az ukrán-román alapszerződés megkötése elé akadályok tornyosulnak, Kijev ugyanis ragaszkodik a jelenlegi határok sérthetetlenségének kimondásához, Bukarest viszont a Molotov-Ribbentrop paktum elítélését akarja belevenni a szerződés szövegébe. További vitát jelent a Kígyó-sziget hovatartozása. Amennyiben nem sikerül megegyezni, akkor a sziget ügyét át lehet adni a hágai nemzetközi bíróságnak, Melescanu felvetésének megfelelően, jelentette ki Volodimir Vaszilenko, az ukrán küldöttség vezetője. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

1997. december 15.

December 15-én Bécsben majdnem kétórás hatszemközti és küldöttségek jelenlétében tartott megbeszélést folytatott Horn Gyula miniszterelnök, Viktor Klima osztrák kancellár és Vladimír Meciar szlovák kormányfő. Külön magyar-szlovák kétoldalú találkozóra nem került sor. Horn Gyula a találkozó után a magyar sajtónak nyilatkozott arról, miben egyezett meg Meciarral, illetve hogyan ítéli meg most a magyar-szlovák viszonyt. Elmondta: megállapodott a szlovák kormányfővel abban, hogy Magyarország és Szlovákia segíti egymást a csatlakozási feltételek teljesítésében. Ezenkívül a két ország március 25-ig /a hágai nemzetközi bíróság ítéletében megfogalmazott határidőig/ meg akar állapodni egymással a bősi ügyben. Horn Gyula a harmadik konkrét célként az alapszerződés végrehajtásával kapcsolatos célok és feladatok áttekintését nevezte. Erre előreláthatólag egy magyar-szlovák külügyminiszteri találkozó keretében januárban sor kerül. /MTI/

2000. február 7.

A nagybányai ciánszennyezésért Románia nem fizet kártérítést Magyarországnak, jelentette ki a román környezetvédelmi tárca vízügyi igazgatóságának vezérigazgatója, hozzátéve, hogy a román-magyar környezetvédelmi egyezmény értelmében a feleknek csupán kölcsönös tájékoztatási és segélynyújtási kötelezettségnek kell eleget tenniük. Ez megtörtént, a román fél azonnal tájékoztatta az illetékes magyar vízügyi szerveket. Az egyezmény azonban nem tartalmaz kártérítésre vonatkozó előírást. Hozzátette: a ciánvegyületes szennyeződés "csupán néhány márna elpusztulását okozta, a többi halfajra nem volt végzetes". /Románia nem fizet kártérítést Magyarországnak a nagybányai ciánszennyezésért. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./ A magyarországi jelentések szerint a ciánszennyeződés miatt tömegesnek minősíthető a halpusztulás a Tiszán. Az évenkénti több millió forint értékű haltelepítések kárba vesztek, most a kifogásra és értékesítésre alkalmas halállomány teljes egészében elpusztul. Úgy vélik: jogorvoslatra, kártalanításra semmi esélyük nincs, mert Magyarországnak Romániával a halpusztulásra nincs érvényes nemzetközi kártalanítási megállapodása. Egyesek szerint a kárvallottak csak a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulhatnak. /A zazari ciánszennyezés fejleményei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 7./

2000. február 14.

A hágai Nemzetközi Bíróság előtt kellene felelnie Romániának a Tisza és a Duna szennyezéséért, jelentette ki Braniszlav Brazics jugoszláv környezetvédelmi miniszter. A lapzárta előtt érkezett hír szerint azt követően fogalmazta meg fenti véleményét, hogy a nagybányai eredetű ciánszennyeződés a hét végén óriási ökológiai károkat okozott a Tisza szerbiai szakaszán is, majd a Belgrádtól 50 kilométerre északra lévő beömlési ponton átjutva bekerült a Dunába is. A jugoszláv tárcavezető kijelentette: Zentánál, Adánál, Óbecsénél és Törökbecsénél több tonna döglött halat gyűjtöttek össze a Tiszán, s minden jel arra utal, hogy a folyó ezután évekre halott lesz. /Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 14./

2000. május 17.

Románia az eddigi egyeztetéseken nem ismerte el, hogy felelőssége lenne a tiszai ciánszennyezésben, a felelősséget a szennyező Aurul vállalatra hárították - olvasható a magyar Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának máj. 15-i üléséről kiadott külügyminisztériumi tájékoztató. Amennyiben a kétoldalú konzultációk továbbra sem hoznak eredményt, szóba jöhet, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság, vagy egy ad hoc választott bíróság, esetleg a Szófiai Egyezmény vitarendezési mechanizmusa elé kerüljön az ügy. - Sürgős és hatékony lépésekre van szükség a magánjogi és nemzetközi közjogi felelősség megállapítása, a kártérítés és a hasonló környezetszennyezések elhárítása érdekében. A képviselők szerint egyértelműen meg kell határozni, hogy az állam felelősséggel tartozik más államok területén okozott károkért. /Kártérítési dilemmák ciánügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

2001. november 16.

Elégedetlenségének adott hangot a bukaresti ukrán külképviselet - és magyarázattételre szólította fel a román Külügyminisztériumot - amiatt, hogy egyes román hivatali személyek nyilatkozataikban, valamint a román sajtó leközölt anyagaiban megkérdőjelezik az 1997-ben megkötött kétoldalú szerződés kiegészítő dokumentumának szükségességét. Ez a kiegészítés a román-ukrán szárazföldi és tengeri határvonalak rendezésére vonatkozik. Az ukrán nagykövetség ez idáig két alkalommal sikertelenül próbálkozott a magyarázatkéréssel, ugyanis a román hatóságok semmilyen választ nem adtak - nyilatkozta Anton Buteiko ukrán nagykövet. Az ukrán külügyminisztérium ugyanakkor határozott üzenetet intézett Romániához, amelyben közli, hogy ha a szárazföldi határvonal, valamint a fekete-tengeri gazdasági övezetek újraosztásának kérdésében nem adódik lehetőség a kiegyezésre a román féllel, a hágai Nemzetközi Törvényszékhez fordulnak a problémával. /I. F.: Ukrajna Hágához fordul. Rendezni kell a határkérdést. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

2002. szeptember 27.

Adrian Nastase miniszterelnök szept. 26-án Brüsszelben tárgyalt arról, hogy meggyőzze az Európai Bizottság képviselőit, Románia megérdemel egy kedvező országjelentést. Románia eleget tesz a román-amerikai mentelmi jogi megállapodással kapcsolatos Európa tanácsi határozatnak - hangzott el Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke és a román miniszterelnök brüsszeli találkozóján. Prodi az újságírók előtt általánosságban elégedetten nyilatkozott a Románia által az elmúlt egy évben elért eredményekről, de nem foglalt állást Románia csatlakozási időpontjával kapcsolatban. Az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése szept. 25-én határozatot fogadott el, amelyben felszólította a bukaresti parlamentet, ne ratifikálja az Egyesült Államokkal kötött megállapodást, amelynek értelmében a Románia területén emberiségellenes cselekményeket elkövető amerikai katonák mentesülnek a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság előtti felelősségtől. /Szőcs Levente: Bukarest Brüsszel értékei mellett. Nem ratifikálják a mentelmi jogi megállapodást. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./

2003. október 7.

Dumitru Pop /Nagy-Románia Párt/ szenátor sajtótájékoztatón jelentette be, hogy interpellálció sorozatot kezdeményezett a parlamentben, vár választ arra a kérdésre, hogy bizonyos pénzösszegeknek merre kelt lába. Ceausescu, a volt diktátor feltételezett egy milliárdja felől érdeklődött, de sietett kijelenteni: semmi sem bizonyítja annak létezését, mint ahogy nincs bizonyíték a Ceausescu elleni többi vádpontra (népirtás, a nemzetgazdaság aláaknázása) sem. Ezért a Nagy-Románia Párt iratcsomót állít össze, melyet a hágai Nemzetközi Törvényszéknek fog megküldeni, kérve a volt diktátor perének újratárgyalását. /Ceausescut akarják rehabilitálni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

2004. április 29.

Miközben a bosnyák hozzátartozók 1 milliárd euró várományosai, a romániai haláltábor túlélői és az áldozatok hozzátartozói még mindig hiába várnak méltányos kárpótlásra. A hágai Nemzetközi Törvényszék néhány nappal ezelőtt népirtásnak minősítette az 1995–ös srebrenicai mészárlást, és ezzel legalább bizonyos értelemben a genocídium fogalmát is átértelmezte. Az 1944 végén sok ezer, Észak–Erdély különböző településeiről a földvári haláltáborba elhurcolt férfiak tragédiája is népirtás. Srebrenicát 1995 júliusában elfoglalta Radiszláv Krsztics tábornok serege, ami után néhány nap alatt a szerbek több mint 7000 muzulmán férfit végeztek ki. 1944. augusztus 23–án, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Németország elveszti a háborút, Románia a leendő győztesek oldalára állt át. Ezzel ismét terítékre került Észak–Erdély hovatartozásának a kérdése. A román kormány egész Erdélyt akarta. Akkor úgy nézett ki, hogy Észak–Erdély legalább egy részének a hovatartozása az itt élő lakosság etnikai összetételén is múlhat, elhatározták, hogy amennyire lehetséges, "javítanak" ezen az összetételen. Elhatározták a nem román lakosságnak a trianoni határon kívülre juttatását, a leplezett formában történő etnikai tisztogatást. Földvár az utóbbi célt szolgálta. A lágerben olyan körülmények között tartották a foglyokat, hogy minél többen elpusztuljanak. A "földváriak" közül a szívósabbak végül négy hónapi raboskodás után, 1945 áprilisában borzalmasan leromlott állapotban ugyan, de élve hagyhatták el a haláltábort. Azonban a túlélőknek több mint fél évszázadig még beszélniük sem volt szabad arról, ami velük történt. A ’89–es fordulat után megszólalhattak ugyan, de Bukarestben nem akarták meghallani a panaszukat. 1999–ben végül Romániában megjelent egy kormányrendelet, amely az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. közötti időszakban etnikai alapon üldözött személyeknek nyújtandó kárpótlásról intézkedik. A haláltábor Szatmár megyei túlélői közül már csak hatan–heten voltak életben, és nagyon kis összegű kárpótlást kaphattak volna. A Hivatalos Közlöny 2002. nov. 7–i számában az 1940. etnikai okokból üldözött személyeknek nyújtott jogokra vonatkozóan olyan módosítás jelent meg, aminek lényege az, hogy a jogosultak kategóriáját kiterjeszti az említett periódusban Észak–Erdélyből elmenekült, kiutasított vagy kitelepített személyekre is. Ez azt jelenti, hogy a Trianon után idetelepített román kolonisták kapnak kárpótlást. Ezeket a telepeseket a második bécsi döntés után, 1940 októberében a magyar hatóságok hazaküldték, majd a háború visszatértek újra. Miközben a közvetlenül Trianon után románosítási céllal betelepített kolonisták markát havonta szép summa üti, a földvári haláltábor túlélői, semmilyen kárpótlásban nem részesülnek. Most ismét módosították az etnikai alapon üldözött személyek jogairól szóló törvényt, Kerekes Károly képviselő javaslatára. A kedvezményezettek köre kiegészül a kilakoltatott személyekkel, valamint a kisebbségek ellen irányuló erőszak áldozataival. /Boros Ernő: Nem csak Srebrenicán, Földváron is genocídium történt. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 29./

2004. augusztus 27.

Ukrajna az amerikai és román környezetvédelmi aggályok ellenére aug. 26-án felavatta a Duna-delta rezervátumán áthaladó Bisztroje-csatornát. Az avatóünnepségen személyesen részt vett Leonyid Kucsma ukrán elnök, aki szerint a csatorna elleni bírálatok "nem környezetvédelmi, hanem politikai és gazdasági jellegűek". Románia a csatorna miatt pert indít Ukrajna ellen a Hágai Nemzetközi Bíróságon. A perben Bukarest nem csupán a csatorna, hanem a Kígyók-szigete kontinentális talapzata kijelölésének kérdését is megpróbálja rendezni. /Ukrajna a tiltakozások ellenére felavatta a Bisztroje-csatornát. Bukarest berendelte az ukrán nagykövetet, és pert indít. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

2005. április 22.

Viktor Juscsenko ukrán elnök Romániába látogatott. Április 21-én megegyezett Traian Basescu román elnökkel, hogy vegyes bizottságokat hoznak létre a két ország közötti területi viták rendezésére. Románia korábban pert indított Ukrajna ellen a Nemzetközi Bíróságon, az ENSZ bírói testületétől kérve a közös fekete-tengeri határvonal megszabását. A két állam legfőképpen a Kígyó-sziget térségében húzódó fekete-tengeri határról, illetve a térségben felfedezett földgáz- és kőolaj-lelőhelyek hovatartozásáról vitázik. További viták tárgya, hogy Ukrajna kiszélesíti a Duna torkolatvidékén épített 170 kilométer hosszúságú Bisztroje hajózási csatornáját. /Román–ukrán vegyes bizottságot hoznak létre. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

2005. július 22.

Miközben a bosnyák hozzátartozók 1 milliárd euró várományosai, a romániai haláltábor túlélői és az áldozatok hozzátartozói még mindig hiába várnak méltányos kárpótlásra. Az elmúlt napokban gyászolók és megemlékezők tízezrei rótták le kegyeletüket a srebrenicai népirtás tizedik évfordulóján a vérengzés nyolcezer áldozatának emléke előtt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el az akkor holland ENSZ-békefenntartók védelme alatt álló Srebrenicát, amelynek nyolcezer férfi lakosát a következő napokban lemészárolták. Az 1948-as genfi szerint a népirtás „olyan bűncselekmény, amelyet egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport egészének vagy valamely részének elpusztítási szándékával követnek el.” 1944 végén Észak-Erdély különböző településeiről sok ezer férfit hurcoltak el a földvári haláltáborba. Ez is népirtás volt. A Srebrenicán történt vérengzés miatt a hágai Nemzetközi Törvényszéken Radiszláv Krsztics tábornok úgy védekezett, hogy az áldozatok száma túl „jelentéktelen” volt ahhoz, hogy a mészárlás népirtás besorolást kaphasson. A hágai törvényszék tagjai azonban megállapították, hogy a srebrenicai nyolcezer muzulmán elpusztítása férfi népirtásnak minősül. A Földvárra hurcolt észak-erdélyi magyar férfiak nagy részét is elpusztították. A földvári haláltáborba elhurcolt Szatmár megyeik tragédiájáról írt Boros Ernő Mindennap eljött a halál címmel könyvet, 2002-ben. Az akkori események lényege, hogy 1944. augusztus 23-án, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Németország elveszti a háborút, Románia a leendő győztesek oldalára állt át. Ezzel ismét terítékre került Erdély, pontosabban immár csak Észak-Erdély hovatartozásának a kérdése. Akkor úgy nézett ki, hogy Észak-Erdély legalább egy részének a hovatartozása az itt élő lakosság etnikai összetételén is múlhat, ezért a román vezetés elhatározta, hogy „javítanak” ezen az összetételen. A gyakorlati kivitelezésre a következő módszereket eszelték ki: – a nem román lakosságnak a trianoni határon kívülre juttatása, illetve a már eltávozottak távolmaradásra bírása (Maniu-gárdisták garázdálkodása, németek, svábok Ukrajnába való deportálása stb.); – leplezett formában történő etnikai tisztogatás. 1999-ben Romániában megjelent egy kormányrendelet, amely az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. közötti időszakban etnikai alapon üldözött személyeknek nyújtandó kárpótlásról intézkedik. Ezzel elméletileg lehetővé vált, hogy az 1944. novembere és 1945. márciusa között a hírhedt földvári haláltáborban raboskodott Szatmár megyei férfiak is kárpótlást kapjanak. De csak elméletileg, mert a gyakorlatban a kormányhatározat megjelenésekor a haláltábor Szatmár megyei túlélői közül már csak hatan-heten voltak életben. Néhány évvel a trianoni döntés után románosítási céllal román telepeseket irányítottak magyar vidékekre, ők román állam által elkobzott földeket kaptak, és ún. kolonista falvakat alakítottak itt ki. Ezek a telepesek a második bécsi döntés után, 1940 októberében visszamentek ismét oda, ahonnan Trianon után érkeztek, és majd csak a háború végén tértek vissza újra kolóniáikba. Ezek a telepesek kárpótlást kaphatnak, illetve különböző kedvezményekben részesülhetnek. /Boros Ernő: Földvár: a magyar Srebrenica. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./

2006. június 15.

A román–ukrán viszonyban 1997 óta függőben van a Duna-határ kérdése, illetve a Kígyó-sziget és a körülötte levő gazdasági terület hovatartozása. Idén februárban Ukrajna újra bejelentette a Duna–Fekete-tenger csatorna építésével kapcsolatos munkálatok folytatását a Duna-deltában, melyet az UNESCO védett területnek nyilvánított. A nézeteltérésekre a legutóbbi ukrán–román elnöki találkozó sem hozott megoldást. Románia és Ukrajna 1997-ben írta alá a jó szomszédsági szerződést (alapszerződést) úgy, hogy nem sikerült megállapodniuk a határkérdésről. Ennek megoldását külön szerződésbe utalták. 2001-ben a két ország elfogadta a határfolyók közös használatára vonatkozó nyilatkozatot. Ukrajna más szemszögből közelíti meg ezt a problémát, hiszen határai a szovjet időszakban mesterségesen lettek kialakítva. A Kígyó-sziget egy 17 hektáros földdarab a Duna-deltától 45 km-re. Nem a sziget hovatartozása képezi a vita tárgyát, hanem az, hogy ki kapja meg a körülötte levő kőolaj- és földgázlelőhelyek hasznosításának jogát. Románia a közös hasznosítás mellett érvel, míg Ukrajna a sziget kontinentális talapzatának figyelembevételét követeli. Megegyezés hiányában Románia a kérdést 2004 szeptemberében a Hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte. A Kígyó-szigetet 1948-ban engedte át Románia a Szovjetuniónak. A Szovjetunió felbomlása után a sziget Ukrajnához került. Az ukrán álláspont az, hogy a sziget lakott, ami a nemzetközi jog szerint megadja Ukrajnának a jogot a kontinentális talapzathoz, Románia fő törekvése, hogy bebizonyítsa, a sziget lakatlan terület, s így nincs kontinentális talapzata sem. A Duna északi Kilija ágából a tengerbe leágazó Bistroe-csatornát az ukrán állam két részletben szándékozik megépíteni. Az első szakaszban – amely már befejeződött – a csatorna bejáratának kiszélesítését, illetve mélyítését végezték el. Ukrajna örökölte a Szovjetunió Fekete-tengeri flottáját, de nem rendelkezik saját dunai kijárattal, tehát kénytelen jelentős összegeket fizetni a román államnak a román tulajdonban lévő hajózható csatorna használatáért. Emiatt a csatorna megépítése Ukrajna számára gazdasági érdek. Románia kihasználta a környezetvédő civil szervezetek támogatását és NATO-s kapcsolatait, hiszen a csatorna kérdésében az Amerikai Egyesült Államok is Románia mellett foglalt állást. /(Budapest Analyses): A Fekete-tenger és környéke a román–ukrán viszonyban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

2006. július 4.

Több milliárd dollárt érő földgáz- és kőolajtartalék, illetve a Duna-delta természetvédelmi övezetének épsége a tétje a Bukarest és Kijev között július 4-én kezdődő tárgyalássorozatnak. A román és az ukrán külügyminiszter Odesszában a Fekete-tenger kontinentális talapzatának elosztása és a Bisztroje-csatorna felépítése miatt kialakult, évek óta húzódó konfliktusra próbál megoldást keresni. Mihai Razvan Ungureanu és Borisz Taraszjuk találkozója csupán az első fordulója lesz az egyeztetés-sorozatnak. Románia és Ukrajna hatvan évvel a második világháború lezárása után még a két ország közötti határ meghúzásán vitatkozik. A talapzat elosztásáról még 1967-ben kezdődtek az egyeztetések az akkori Szovjetunióval. A tárgyalások húsz év után eredménytelenül végződtek, és Ukrajna függetlenné válása után kezdődtek el újra. A két ország 1997-ben aláírta ugyan a jószomszédsági alapszerződést, de a közös határokat rögzítő, illetve a talapzat elosztásáról szóló iratokat nem. A román Külügyminisztérium 2004. szeptember 26-án fordult a Nemzetközi Bírósághoz. Ennek megfelelően a román fél 2005 augusztusában eljuttatta hivatalos álláspontját Hágába, Ukrajna pedig idén májusban tette meg ugyanezt a lépést. A Duna-deltai Bisztroje-csatorna megépítése körüli diplomáciai viszály újabb keletű. Az ukránok két évvel ezelőtt azért kezdték meg a munkálatokat, mert jelenleg kizárólag román felségvizeken, a Duna-delta Sulina-ágán hajózhatnak ki a Fekete-tengerre, s ennek használatáért az elmúlt öt évben 600 millió dollárt kellett fizetniük. Azonban a Duna-delta természetvédelmi övezete mintegy kilencven hal- és háromszáz madárfajtának ad otthont. Kijev a múlt év szeptemberében, a Bukarest által kért környezeti hatástanulmány elkészültéig felfüggesztette a munkálatokat – tervéről azonban nem mondott le. /Cseke Péter Tamás: Kijevet „puhítja” Bukarest. Román-ukrán külügyminiszteri találkozót tartanak Odesszában. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./

2008. április 2.

Vitát keltett Bukarestben a NATO-csúcs előestéjén az államfői televíziós nyilatkozat, amely szerint az Ukrajnával 1997-ben kötött alapszerződést aláíró román politikusok „szemrebbenés nélkül” elárulták Románia érdekeit. Traian Basescu államfő azt mondta: Románia akkori vezetői elsietett, előnytelen megállapodást kötöttek Kijevvel, s ennek levét issza az ország. Szerinte a rossz alapszerződés miatt most Bukarestnek a hágai nemzetközi bíróságon kell keresnie igazát Ukrajnával szemben több vitás kérdésben. Az államfő neveket nem említett, de Emil Constantinescu akkori elnökre és Adrian Severin külügyminiszterre utalt a nyilatkozatában. Mindketten reagáltak kijelentéseire. Severin szociáldemokrata európai parlamenti képviselő úgy értékelte, hogy az államfői nyilatkozatok ártanak a két szomszédos ország viszonyának. /Elődeit bírálja Traian Basescu. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

2008. szeptember 3.

Románia akár húsz évre is függetlenítheti magát az orosz gázellátástól, ha a hágai Nemzetközi Bíróság számára kedvező döntést hoz a Fekete-tenger szénhidrogénekben gazdag kontinentális talapzatának Ukrajnával való megosztása ügyében. Szeptember 2-án kezdődtek a tárgyalások Hágában a Kígyó-sziget körül található kontinentális talapzat megosztásáról. Bukarest 1998 óta vitában áll Kijevvel, amely kizárólagos gazdasági övezetévé akarja nyilvánítani a sziget környékét. A Duna-deltával szemben fekvő apró sziget a Fekete-tengerben 1948 előtt Romániához tartozott, utána pedig – egy egyszerű „jegyzőkönyv” alapján – a Szovjetunióhoz került. Ukrajna mint az egykori nagyhatalom utódállama magáénak tekinti e kis területet, fennhatóságát Románia nem is vitatja. Bukarest a kontinentális talapzat egy részére tart igény. /A hágai törvényszék előtt a Kígyó-sziget ügye. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

2009. február 4.

A hágai Nemzetközi Bíróság Románia javára döntött Románia és Ukrajna Kígyó-szigettel kapcsolatos vitájában, ezzel 40 éves nézeteltérés végére tett pontot. Az ítélet a vitatott kontinentális talapzat 12 000 négyzetkilométeres területéből 9700 négyzetkilométer fölött ismerte el Románia szuverén jogait. Ebben a térségben, az eddigi kutatások szerint mintegy 70 milliárd köbméter földgáz és 12 millió tonna kőolaj található. Ezzel Románia megszerezte az általa óhajtott terület közel 80 százalékát. Bukarest a döntést egyértelműen román sikernek könyveli el. Románia számára előnyösebb annál, mint amit tárgyalásos úton elérhetett volna Ukrajnával. Ukrajna bukaresti nagykövete, Markian Kulik azt javasolta a román félnek, hogy az eddigi vita tárgyát képező övezetet változtassák az együttműködés térségévé. Mint mondta, a térség energetikai tartalékai iránt ukrán cégek is érdeklődnek. /Bogdán Tibor: Románia nyert Hágában. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./


lapozás: 1-19




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998