udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 15 találat lapozás: 1-15
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Orszagos Tortenelmi/Torteneti Muzeum (Bukarest)

1990. március 28.

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumból sok értékes anyagot vittek el különböző román múzeumok részére. Például egy 1971-es átadási és kölcsönvételi jegyzőkönyv szerint a bukaresti Történelmi Múzeumhoz kerültek nagy értékek, így Gábor Áron egyik ágyújának eredeti csövét, melyet azután a bukaresti múzeum így állított ki: ágyúcső az 1848-as román forradalomból. Elvitték az 1848/49-ben kibocsátott pénzérméket is. 1973-ban pedig a kölcsönvett anyagot átutalták a Történelmi Múzeum birtokába. Ugyanígy kerültek különböző régészeti leletek a Központi Katonai Múzeumba. /Péter Sándor: Elorzott múzeumai tárgyak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 28./

1993. december 29.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa memorandumban foglalta össze a kommunizmus időszakában törvénytelenül eltulajdonított értékek és javak kérdését. 1948-ban elvették az egyházi iskolákat, még a kántori lakásokat is, 1950-ben kezdődött az egyházi levél- és irattárak kifosztása, 1962-ben a püspöki székházat vették el, 1971-ben a bukaresti Történeti Múzeum elkobozta az egyházközség hét legértékesebb kegytárgyát, 192-73-ban az Állami Levéltár összeszedte és ismeretlen helyre szállította az 1700-1900-as évekből való anyakönyveket és protokollumokat, továbbá a felekezeti oktatásra vonatkozó dokumentációt. 1989 óta követelik az egyházi értékek visszaadását, eddig nem értek el eredményt. Felterjesztéseiket válaszra sem méltatták. /Memorandum. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 29./

1994. november 1.

Traian Chebeleu elnöki szóvivő Takács Csabához, az RMDSZ ügyvezető elnökéhez írt levelében Iliescu elnök nevében fenntartásainak adott hangot az RMDSZ legutóbbi nyilatkozatával kapcsolatban, amelyben a szervezet tiltakozott az erősödő magyarellenes támadások miatt, s elmarasztalta az államelnököt az igazságnak meg nem felelő kijelentései miatt. Chebeleu kétségbe vonta, hogy az RMDSZ jogosult-e a romániai magyarság nevében szólni és azzal sem értett egyet, hogy az RMDSZ az egész román néppel kíván tárgyalni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2., Magyar Hírlap, nov. 2./ - Az RMDSZ pert indított a kolozsvári ásatások engedély nélküli kiterjesztéséért Funar és az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum ellen. Az első tárgyalást nov. 2-án tartják Ploiestiben. /Magyar Hírlap, nov. 1./

1996. december 10.

Nagyváradon a római katolikus bazilika oldalhajói fölötti galéria-termekben a legutóbbi Varadinum-napok alkalmával nyílt meg a Szent László Egyházművészeti Múzeum. Kevesen tudják, hogy itt rejtőzik egy jobbára még feltáratlan és teljességgel használaton kívüli kincsesbánya, a könyvtár. Ezek a hat telezsúfolt terem nem könyvtár, csupán menedék. Ide menekítették a valamikori püspöki palota, a néhai káptalan és az egykori teológiai akadémia könyvtárának megmaradt részét, mintegy 52 ezer kötetet. 1970-ben itt járt az Állami Kulturális és Művészeti Bizottság egyik csoportja, hogy felmérje a gyűjteményben található inkunábulumokat /1501 előtt készült ősnyomtatványokat/ és a raritásokat /1501 után nyomtatott könyvritkaságokat/, valamint a kolligátumokat /több, egymástól független mű egybefogásával összeállított köteteket/, de munkájukban nem volt köszönet, mert a 226 páratlan értékű darab 26 legértékesebbjét egy 1970-ben készült jegyzőkönyv szerint Bukarestbe vitték "restaurálás és megőrzés" ürügyén, ezek azóta a bukaresti Országos Történelmi Múzeum könyvállományát gyarapítják. Elvitték többek között a legrégibb ősnyomtatványt. - A nagyváradi székhelyű Keresztény Kutatóközpont munkatársai elkészítették a könyvtár rendbetételének tervezetét. Ebben szerepel: vissza kell adni az elkobzott értékeket, a hat termet renoválni kell, be kell vezetni a klímaberendezéssel a légkondicionálást. A nedvesség, a penész megtámadta a könyveket. Restaurálóműhelyre is szükség van. A könyvek katalogizálása, számítógépre vitele nyomán nemzetközileg is jelentős tudományos és dokumentációs szolgálat kezdhetné meg munkáját. Ezeknek a négy-ötszáz éves könyveknek a kötésénél gyakran felhasználtak lapokat még régebbi, 1200-1300 éves kódexekből. Elképzelhető, hogy valamelyik könyv borítójából akár egy ismeretlen magyar nyelvemlék is előbukkanhat. A püspökségnek nincs pénze ezen szép terv finanszírozására. /Szilágyi Aladár: Szent László Egyházművészeti Múzeum. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 10./

2000. április 11.

A bukaresti Román Nemzeti Történelmi Múzeumban ápr. 7-én megnyílt a Képek a bukaresti magyarság történelméből (1800-1940) című kiállítás, amely a Petőfi Sándor Művelődési Társaság támogatásával valósult meg. A kiállított képek a bukaresti magyarság szellemi létének több vetületét tükrözik: az oktatást, a kultúrát és a mindennapi életet. /Kiállítás a bukaresti magyarságról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

2000. április 11.

A bukaresti Román Nemzeti Történelmi Múzeumban ápr. 7-én megnyílt a Képek a bukaresti magyarság történelméből (1800-1940) című kiállítás, amely a Petőfi Sándor Művelődési Társaság támogatásával valósult meg. A kiállított képek a bukaresti magyarság szellemi létének több vetületét tükrözik: az oktatást, a kultúrát és a mindennapi életet. /Kiállítás a bukaresti magyarságról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

2000. december 30.

Vandálok garázdálkodtak dec. 27-én Bukarestben, a zsidó történeti múzeumban. Teodor Wexler, a romániai zsidó közösségek szövetségének tanácsosa szerint a délelőtti órákban két 30-40 év körüli férfi behatolt a múzeum épületébe. Sértegették a többnyire idős személyzetet, azt kérdezvén tőlük, "van-e a múzeumban auschwitzi szappan″. A nemleges válaszra a vandálok tettlegesen bántalmazták a személyzet két tagját, törtek-zúztak, majd elmenekültek. "A vandál cselekedet része egy szélsőséges kampánynak″, amely a zsidóság ellen irányul - jelentette ki a tanácsos. * Az azonnal riasztott rendőrség gyorsan a helyszínen termett s megkezdte a vizsgálatot. Klaus Fabritius államtitkár (Kisebbségvédelmi Hivatal) nyilatkozatban ítélte el a vandálok cselekedetét és kérte a hatóságokat, példásan büntessék meg a tetteseket, előzzenek meg bármely hasonló cselekedetet. /Vandálok a zsidó múzeumban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./

2002. december 14.

A román titkosszolgálat, az SRI arra figyelmeztette a román parlamenti képviselőket, hogy a Verespatakon tervezett aranybánya megnyitása elleni tiltakozások mögött Magyarország áll - írta dec. 13-i számában a Ziua c. napilap. A tiltakozó csoportok tevékenységét Budapesten hangolják össze, s ezt bizonyítja a SRI szerint, hogy a Greenpeace legutóbbi bukaresti tüntetése után a résztvevők többsége Magyarország irányában hagyta el Romániát. Ugyancsak Magyarországon van az a szerver, mely a beruházás ellen tiltakozó egyik honlapot szolgálja ki, illetve a román titkosszolgálat tudomása szerint a Hungarian Enviromental Partnership Foundation nem kormányzati szervezet finanszírozott több, Romániában rendezett tiltakozó akciót. Komoly gyanúra okot adó rendszerességgel jár Magyarországon Ioan Piso, a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum igazgatója is, egyike azon szakembereknek, akik a Verespatak térségében található régészeti emlékeket szeretnék megmenteni a földgyaluktól. A Curierul National dec. 13-i számában nyilatkozó Piso elmondta: semmiféle kapcsolatban nem áll Magyarországgal. "Ha azzal vádolnak, hogy Budapest parancsára tiltakozom a verespataki pusztítás ellen, akkor feltehetően a Nagy-Románia Párt is Magyarországtól kapott parancsot a tiltakozásra" - mondta, utalva Vadimék parlamenti indítványára ezzel kapcsolatban. Piso közölte: nemrég a világ minden tájáról közel 600 történész és régész fordult felhívással a román kormányhoz, mentsék meg a verespataki régészeti lelőhelyet, egyedülálló emlékét annak, miként bányásztak aranyat a római birodalom idején. (A Ziua és a Curierul National nyomán) /Verespatak és a román titkosszolgálat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

2003. április 18.

Érsemjénből 1971-ben pár hónapos kiállításra vitték el a református gyülekezettől az 1699-ben készült ezüstkelyhet a bukaresti Történelmi Múzeumba. Így lett a C19-es kiállítási tárgy belőle, közben harminckét esztendő eltelt. A semjéni reformátusoknak az országban elsőként sikerült visszakapniuk kegytárgyukat, igaz, most még csak félévre kölcsönbe, de számítanak arra, hogy amint törölhető lesz a múzeum leltárából, végleg a gyülekezeté lehet. Eddig Bihar megyében csak Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspöknek sikerült hazahoznia egyháza ereklyetartóját. A református egyháznak még nem adtak vissza egyetlen elkobzott műtárgyat sem, bár Bihar megyéből még két régi úrasztali kelyhet lehet találni a Történelmi Múzeumban, az egyik a hodosi, a másik a belényesi szórványból való. Az érsemlyéniek 2002. decemberében kötötték meg a múzeum vezetőségével a kölcsönvételi szerződést. Előtte 1992 óta keresték kegytárgyukat, és azt hitték, nincs is meg. "Az érsemlyényi Ecclesiához conferálta Püspöki Sámuel uram, anno 1699" - olvasható a kelyhen, majd így folytatódik a felirat: "Megnagyobbíttatott azont Szent Ecclesia költségével 1765-ik esztendőben ezen formára." A református parókián hatalmas papiros paksaméta kerül elő, a kehely elvitele óta ez a hazahozatali kísérletek dokumentációja. 1998-ig nem volt olyan törvény, ami lehetővé tette volna a hazahozatalt, az illetékes hatóságok most is gondolkodtak, adják-e vagy sem. /Balla Tünde: Otthon Érsemjénben. Hazatért a fogva tartott úrvacsorai kehely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./

2005. szeptember 22.

Bocskai István erdélyi fejedelem, tisztségébe való beiktatásának 400. évfordulója alkalmára Kolozsváron az Erdélyi Történelmi Múzeum két kulturális rendezvénnyel emlékezik. Bocskai István 1557-ben született Kolozsváron. Az első egy előadássorozat, Bocskai István fejedelem és kora címmel, amely szeptember 24-én lesz a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, magyarországi meghívottakkal. Az Erdélyi Történelmi Múzeumban pedig időszakos kiállítás nyílik. A kiállításon hosszú évtizedek óta először lesz látható Bocskai István 1605-ből származó fejedelmi jogara, amelyen a Bocskai címer is szerepel, és amely jelenleg a bukaresti Országos Történelmi Múzeum tulajdonát képezi. Kiállítják a Bocskai István fejedelmet ábrázoló bronz mellszobor másodpéldányát, amelyet a budapesti Bolyai János Honvéd Alapítvány adományozott a kolozsvári múzeumnak a Bocskai évfordulóval kapcsolatos kiállítás alkalmából. A szobor eredeti példánya prof. dr. Berek Lajos budapesti mérnök-ezredes alkotása és a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kampuszában található. Felavatása 2004. október 15-én történt. A szobor másodpéldányának elkészülését Sarkadi Szabó Julianna támogatta anyagilag. A szobor alkotója, Berek Lajos mérnök-ezredes, egyidejűleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Karának a dékánja és a Bocskai István Hagyományőrző Egyesület elnök helyettese is. /Bocskai Istvánra emlékezve. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

2005. szeptember 26.

Az alsóboldogfalvi Gálfalvi Gábor nyugalmazott tanító 17 évesen tanítói oklevelet szerzett Erdély akkori leghíresebb pedagógusképzőjében, a Székelykeresztúri Tanítóképzőben. Abban az intézetben a növendékeket néptanítóknak képezték. Ez azt is jelentette, hogy azon a településen, ahol dolgoztak, tevékenységük nem ért véget a délelőtti órákkal, hanem folytatódott délután és késő este is a fiatalokkal, felnőttekkel való foglalkozásokon. Gálfalvi Gábor a 48 szolgálati évéből 42-t Alsóboldogfalván tanított. A 42 év alatt összesen 87 műsort vitt színre, s ezeket a szomszéd falvakban is bemutatták. Kezdettől fogva néprajzi gyűjtőmunkát is folytatott. Az 1989-es változásokat követően egymás után jelentek meg néprajzi dolgozatai, melyekkel tíz díjat nyert a Magyar Néprajzi Múzeum, a Kriza János Néprajzi Társaság és a Magyar Történelmi Múzeum pályázatain. Tevékenységéért 2001-ben a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki, 2004-ben Németh Géza-emlékdíjjal jutalmazták, és ugyanebben az évben a székelykeresztúri önkormányzat Pro Cultura-díjjal értékelte munkáját. Eddig hozzávetőlegesen négyszáz pedagógiai tárgyú cikke jelent meg különböző újságokban, két néprajzi és egy szociológiai témájú könyve is napvilágot látott. Három, vadászattal kapcsolatos könyve látott napvilágot (Arcán érezte a vérmedve leheletét, Székelykeresztúr és vidéke vadászatának múltja és jelene, Vadászkalandok és vadhúsreceptek). 2004-ben jelentette meg az általa összeállított Magyar–Roma társalkodó szótárt, négy néprajzi dolgozatát az Udvarhelyi Híradó kalendáriumában is közölték. Ugyanekkor a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Bizottság felkérésére feltérképezte a Székelykeresztúr vidékén lévő turulmadaras emlékműveket. Jelenleg a vidéken még fellelhető cigánymeséket gyűjti, és hozzáfogott Alsóboldogfalva kultúrtörténetének megírásához is. /László Miklós: 48 év nemzeti napszámosság. Nemzeti kultúránk közkatonái. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 26./

2006. augusztus 8.

Várhatóan rábólint a Kovászna Megyei Tanácstól származó és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumtól az 1970-es évek elején elvett tárgyak visszaszolgáltatására vonatkozó kérelemre a Művelődésügyi Minisztérium, nyilatkozta Demeter János, a megyei tanács elnöke. A Székely Nemzeti Múzeum korábban ugyan visszakérte a tárgyakat, de a törvény értelmében a kulturális intézmény fenntartójának, a megyei tanácsnak kell igényelnie a restitúciót. Szerepel a több mint harminc évvel ezelőtt átvett tárgyak között az a rézágyú is, melyet Gábor Áron öntetett 1848-ban. Mindeddig Románia Nemzeti Történelmi Múzeuma elzárkózott a tárgyak visszaadásától. /Esély a tárgyrestitúcióra. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

2006. október 11.

Október utolsó vasárnapján a tordai reformátusok az úrvacsorai szertartás alkalmával kezükbe vehetik azt az 1697-ben készült ezüstkelyhet, amelyet 1971-ben az Országos Történelmi Múzeum elvitetett Bukarestbe. A kehely többéves párbeszéd eredményeként került haza, jelezte Nagy Albert ótordai református lelkész. Az ótordai református egyházközség a kelyhet először 300 éves „születésnapján”, 1997-ben kérte vissza. Akkor a kérést elutasították, arra hivatkozva, hogy az ország törvényei szerint a visszaszolgáltatás lehetetlen. Tavaly Nagy Albert ismét kérte a kelyhet. Az illetékes hatóságok nem voltak hajlandók mozdulni. Az RMDSZ-képviselők közbelépésének köszönhetően azonban lépések születtek. /Ladányi Emese Kinga: Hazakerült a tordai reformátusok több száz éves kelyhe. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

2006. november 2.

Újraszentelte Sepsiszentgyörgyön Dezső András református lelkész az 1693-ban Daczó János által adományozott és 1971-ben a bukaresti Történelmi Múzeumba elvitt konfirmációs ezüstserleget. Három és fél évvel ezelőtt kezdte meg a visszaszolgáltatási procedúrát a Sepsi Református Egyházközség. A serleg szeptember végén került vissza eredeti helyére, amikor Bukarestből Sepsiszentgyörgyre Dezső András kísérte el a város elöljárójával és Incze Hunor református lelkésszel együtt. /D. P.: Hazatért az avatatlan kezekből az úrvacsorakehely. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

2007. augusztus 16.

A kommunista idők bronzszobraiból budapesti mintára múzeumot létesítene egy bukaresti intézményvezető. A bukaresti színház előtti Caragiale-szobornak eredetileg Lenin-feje volt. Alkotója lecserélte. Bukarest külvárosában levő Mogosoaia királyi palotán kívüli téglakert tövében van Lenin és Dr. Petru Groza szobra, gaz lepi el őket. Ceausescu több mellszobra a Nemzeti Történeti Múzeum alagsorában van. A szoborpark-terv nem valósult meg. A román szaktárcánál elmondták: nincs hivatalos kimutatás a romániai relikviákról. Temesváron nem döntötték le a kommunista szobrokat, emlékműveket, mert kevés volt belőlük, azok is félreeső helyeken álltak, számolt be Miklósik Ilona, a Temesvári Szépművészeti Múzeum muzeológusa. A városban állt 1976-89 között az 1944-es fordulat idején jeleskedett Emil Bodnaras kommunista vezér bronz mellszobra, Jecza Péter szobrászművész alkotása. A Bodnaras-mellszobrot nem olvasztották be, visszakerült a szerző gyűjteményébe. Bizonytalan Leontin Salajan kommunista tábornok, volt védelmi miniszter bronz mellszobrának sorsa, kis zöldövezet közepén állt az 1989-es rendszerváltásig. Csíkszeredában köztéri szobrok nem voltak. Márton Árpád képzőművész szerint kisebb szobrok voltak, azok Bukarestben készültek, a szoborgyárában. Bukarestben a hajdani Lenin-szobrot 1989 végén megpróbálták szétverni, nem sikerült, majd 1990-ben egy traktor a tömeg ovációja közepette Lenin szobrát ledöntötte. Kolozsváron a rendszerváltás után elköltöztették azt a bronztankot, amelyet Észak-Erdély visszacsatolása után a Protestáns Teológiai Intézettel szembefordítva helyeztek el. A tank csöve éppen a Teológia épülete felé nézett. A szobor 1990 óta a Házsongárdi temető felső részében, a Hősök Temetőjében őrzi a második világháborúban elesett orosz katonák emlékét. A „kommunista diktatúra gigantikus emlékművei”-ként önmagát reklámozó budapesti szoborparkot 1992–93-ban építették. A 42 szobornak otthont adó park állami tulajdon. Közép-Európában nincs hasonló múzeum. /Sírtalan bronzleninek. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./


lapozás: 1-15




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998