udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 17 találat lapozás: 1-17
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Orszagos Tankonyvkiado /Allami Tanugyi es Pedagogiai Kiado/ (Romania)

2005. április 9.

Dáné Károly tölti be április 5-től az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatói tisztségét. Dánét az RMDSZ javaslatára nevezték ki. Egyik legfontosabb terve, hogy a kisebbségek nyelvén írott tankönyvek alapja kiegészüljön. Dáné szerint nincs elegendő számú magyar nyelvű tankönyv, illetve általános műveltségi ismereteket tartalmazó kiadvány. Elismerte, a diákok kis létszáma miatt a kisebbségi tankönyvkiadás veszteséges, de ezt a gondot úgy lehetne áthidalni, hogy a tankönyveket elektronikus formában, CD-lemezen juttatnák el az érintettekhez. Dáné Károly /sz. Marosvásárhely, 1956. febr. 6./ városi tanácsos, emellett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem lektora. 1980-ban szerzett diplomát a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Matematika–Fizika Karán. /Dáné Károly vezeti a tankönyvkiadót. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

2005. április 29.

Mircea Miclea oktatási miniszter április 25-én aláírta a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák tankönyvellátásának szabályozásáról szóló miniszteri rendeletet. A rendelet orvosolja a kisebbségi oktatásban 2001 óta tapasztalható hátrányos helyzeteket és előírja a kis példányszámok miatt drágább, kisebbségek számára készített tankönyvek kiadására szükséges pénzügyi alapok megteremtését. Kötő József, az Oktatási és Kutatási Minisztérium kisebbségi államtitkára, a rendelet szorgalmazója kifejtette: az anyanyelvű oktatásban az elmúlt négy évben csupán lefordított tankönyveket lehetett használni, ez pedig eleve késést jelentett a magyar iskolák számára. Súlyos problémát okoztak a rossz minőségű fordítások is. Az új rendelet szerint anyanyelven is lehet írni tankönyveket, és azokkal lehet indulni a versenytárgyaláson. A rendelet melléklete szabályozza, hogy a könyv lektorálását kik jogosultak elvégezni, ez a magyar tankönyveknél az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács. A rendelet leszögezi: amennyiben a minisztérium kisebbségi államtitkársága úgy ítéli meg, hogy az anyaországban kiadott tankönyv tartalmazza azokat a tantervi követelményeket, amelyeket itthon előírnak, akkor ezek forgalmazását is engedélyezhetik. Lélekszám-arányosan meg kell teremteni az pénzalapot. Ingyen tankönyveket kell kiadni tíz osztály elvégzéséig, fizetni csak a tizenegyedik és tizenkettedik osztályban kell. Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója szerint a rendeletet nagy lépést jelent az anyanyelvű tankönyvkiadásban. /Köllő Katalin: Véget érhet a magyar tankönyvmizéria? Magyarul írott tankönyvet is elfogadnak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

2005. július 30.

Számítógépek döntik el, ahelyett, hogy pályázatok, esetleg személyes beszélgetés alapján a tanintézetek vezetősége döntene arról, hogy kikből álljon a tantestület. A gép döntése pedig szent és sérthetetlen, derült ki, amikor néhány sikeresen vizsgázott marosvásárhelyi pedagógus hiába kereste a listákon a nevét. A magyar nyelv és irodalom katedrára pályázók közül éppen az első két legjobb általánost elért pedagógusról derült ki, hogy nem juthatnak címzetes álláshoz. Állítólag azért, mert a tanárok által aláírt ellenőrző kérdőívben úgy szerepelt, hogy „román vonalon” végezték tanulmányaikat. Reggel nyolc órától este nyolcig tartó várakozás, kérelmezés során sem sikerült elérniük a változtatást. Végül Dáné Károlyhoz fordultak, s a Tankönyvkiadó igazgatójának beavatkozása oldotta meg a két magyar szakos tanár helyzetét. Változatlan maradt viszont annak a francia szakos tanárnőnek az elutasítása, akinél az úgynevezett magyar vonal került a kitöltött személyi lapra. Annak ellenére, hogy a francia főszakot románul tanulta, hisz azt nem oktatták sohasem magyarul, de elmulasztott nyelvvizsgára jelentkezni. Így nem juthat címzetes katedrához a vegyes általános iskolákban, mivel az órákat csak a román tagozatot feltüntetve hirdették meg. /(bodolai): Fő a pontosság (?) = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./

2005. szeptember 12.

Az RMDSZ közeljövőre vonatkozó célkitűzéseinek meghatározása, a romániai magyar oktatás helyzetének értékelése, illetve az árvíz sújtotta településeken hozott intézkedések számbavétele történt meg szeptember 10-én az RMDSZ parlamentjeként működő Szövetségi Képviselők Tanácsának marosvásárhelyi ülésén. Markó Béla szövetségi elnök úgy látja, hogy a magyar érdekvédelmi szervezet az egyedüli a romániai politikai pártok között, amely az elmúlt tizenöt évben megtanulta, hogyan működik egy koalíció. A sikerek között említette elsőként Markó az aradi Megbékélési Emlékpark augusztusi felavatását, másodikként a székelyföldi infrastruktúra fejlesztése terén tett előrelépéseket, hozzátéve, hogy az elmúlt időszakban három fontos útvonal megjavítása is elkezdődött. Harmadikként arról számolt be, hogy Tokay Györgyöt litván és lett nagykövetté nevezték ki. Az oktatás területén siker a szilágysomlyói és a dévai önálló magyar iskola beindulása, valamint a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum magyarrá válása. Az RMDSZ kudarclistáján elsősorban az észak-erdélyi autópálya szerepel. Frunda György bejelentette, ha jövőben nem kezdődik el az autópálya építése, akkor ez akár a kormánykoalícióval való együttműködés szakítópróbája is lehet. Az őszi parlamenti ülésszak prioritásai közé tartozik a kisebbségi törvénytervezet és a decentralizációs jogszabály elfogadtatása. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen tervezett önálló magyar karok esetében Markó csak annyit mondott, hogy továbblépésre van szükség. A gyűlésen Sárkány Kis Endre, a BBTE oktatója bírálta az egyetem magyar vezetőit, akik nem segítik az önálló karok ügyét. Lakatos András a rossz magyarsággal megírt tankönyvek problémáját vázolta. Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezetője jelezte, hogy az idén a tavalyhoz képest hamarabb megkapják a gyerekek a tankönyveket. Újra be kellene indítani a magyar nyelvű tankönyvírást. Az RMDSZ Országos Segélybizottságának tájékoztatásából kiderül, hogy Magyarország mindhárom árvíz esetében nagy segítséget nyújtott. A székelyföldi katasztrófával kapcsolatosan a jelentés emlékeztet, hogy Magyarország ismét elsőként sietett az udvarhelyszékiek megsegítésére. /Borbély Tamás: Az autópálya ügye az RMDSZ legnagyobb kudarca. Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

2006. február 2.

“A következő tanévben idejében érkeznek meg a magyar nyelvű tankönyvek a negyedik osztályos magyar tanulókhoz” – nyilatkozta Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója. Megkezdődött a negyedik osztályos tankönyvekre kiírt versenytárgyalás, melynek idei legnagyobb pozitívuma a vezérigazgató szerint az, hogy a magyar nyelvű tankönyvekre magyarul hirdették meg a licitet. Ez azt eredményezi, hogy a magyar tankönyvek nem a román nyelvű szakmunkák tükörfordításai lesznek, hanem eleve magyarul megírt könyvek, ami várhatóan minőségi javulást jelent az eddigi tankönyvekhez képest. /Benedek István: Tankönyvlicit, első alkalommal magyarul is. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

2006. február 27.

Február 25-én Marosvásárhely ülésezett a Romániai Magyar Közoktatási Tanács. Megjelent többek között Markó Béla RMDSZ-elnök, Lakatos András oktatási kérdésekért felelős RMDSZ ügyvezető alelnök, valamint a Közoktatási Tanács tagjai: Kötő József államtitkár, Asztalos Ferenc képviselő, az Erdélyi Tankönyvtanács elnöke, Péntek János képviselőjeként Néda Árpád professzor, Tulit Zsombor, a Romániai Magyar Tankönyvkiadók Egyesületének képviselője, Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezetője, Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány elnöke, Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője és Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógus-szövetség elnöke. A tanács egyéves tevékenységét értékelve Lakatos András mindenekelőtt a Tanügyminisztérium által 2005-ben kiírt 53 tankönyv lektorálásának fontosságát emelte ki. Arra kell törekedni, hogy a minőségi magyar tankönyveket magyar szakemberek írják, és ehhez tankönyvíró műhelyek létrehozása szükséges. – Igény van a romániai magyar pedagógusok akkreditált, intézményesített továbbképzésére. /Ülésezett a Romániai Magyar Közoktatási Tanács. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./

2006. május 18.

Május 18-án jár le az első határidő a kiadók számára a XI. osztályos tankönyvek tervei benyújtására, azonban mivel az Oktatási Minisztérium későn közölte a feltételeket, csak kevés tankönyvterv benyújtása várható, jelezte Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója. Júniusban ismét lehet majd XI-es tankönyvterveket benyújtani a szakminisztériumhoz. Ha az érdeklődés a kiadók részéről nem növekszik, gond lehet jövőre a XI. osztályos magyar tankönyvekkel, mert ha nem lesznek elfogadott magyar nyelvű szakmunkák, román nyelvű tankönyveket kell majd lefordítani. /B.J.I.: Kevés tankönyvtervre számítanak. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

2006. augusztus 26.

Kicsi Antal /1936-1980/ a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végzett, kitűnő diák volt, színjelesen végzett. Diákévei alatt ígéretes költőként tartották számon. A Tankönyvkiadó marosvásárhelyi szerkesztőségében dolgozott, később a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola alakulásakor előbb tanársegéd, majd előadó. 1976-tól a megszűnőben levő főiskoláról a középiskolába helyezték át magyartanárnak, az volt haláláig. Kicsi Antal Zajzoni Rab Istvánról írta államvizsga dolgozatát (1958). Monográfiája jelent meg 1969-ben Kovács Józsefről. Doktori disszertációját (1976) Tompa Lászlóról készítette, kibővítve 1978-ban monográfiaként is kiadták. Utolsó műve Balázs Ferencről, melyben Mikó Imre munkáját folytatja, maga is befejezésre szorult, ezt a munkát Horváth Sz. István végezte el. A kötet 1983-ban kerül a boltokba. Nagy vállalkozásának – A romániai magyar irodalom történetének – egyes fejezeteit folyamatosan közölte a Brassói Lapok című hetilap. Kicsi Antal a marosvásárhelyi temetőben nyugszik. /(B.D.): Hetven éve született Kicsi Antal (1936–1980) = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

2007. február 19.

Tisztújító közgyűlést tartott Marosvásárhelyen a pedagógusok Maros megyei szakmai szervezete. Tőkés András megyei elnök beszámolójában elhangzott, egy ideje kispadon ülnek. A magyar kormány éveken át a szövetségen keresztül nyújtott támogatást a pedagógusoknak. Így jött lére a Bolyai Nyári Akadémia (BNYA) és a Teleki Oktatási Központ (TOK), az anyanyelvű továbbképzés két fontos fóruma. Idővel azonban a politika rátette a kezét a támogatások egy részére, s a BNYA-n mind kevesebb lett a helyek száma. A pénztelenség, az elszegényedés egyre kiszolgáltatottabbá tette a szövetséget. Márton Zoltán, a TOK vezetője némileg ellentmondott Tőkés Andrásnak abban, hogy szó sincs a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének halódásáról, mivel például Hargita megyében jól működik. Dáné Károly, a Tankönyvkiadó igazgatója az általa vezetett intézmény lehetőségeiről számolt be, és támogatást ígérve könyvírásra biztatta a pedagógusokat. Elhangzott, hogy újabb kis iskolákat fognak felszámolni. Ha ez megtörténik, pedagógusok maradnak állás nélkül. Horváth Gabriellát, a Bolyai Farkas Főgimnázium aligazgatóját választották meg a megyei szervezet élére, a két ügyvezető elnök Fülöp Judit és Molnár Zoltán lett. /(bodolai): Új vezetőség a pedagógusszövetség megyei szervezete élén. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

2007. március 8.

Marosvásárhelyen kiköltözött a Deus Providebit Tanulmányi Házból a Sapientia- Erdélyi Magyar Tudományegyetem /EMTE/, átköltöztek a két évvel ezelőtt átadott koronkai campusba. „A campusban is éppen csak elférünk, de legalább tudjuk, hogy a saját házunkban vagyunk. Még szerencse, hogy a mérnöki szak végzősei számára az utolsó félévben nincs didaktikai oktatás, így könnyebb elosztani a tantermeket” – nyilatkozta Hollanda Dénes dékán, aki azt szeretné, ha még idén elkezdődnének egy új ingatlan felépítésének munkálatai. A Sapientia-EMTE vezetősége eddig három alkalommal hirdetett versenytárgyalást a bentlakás terveinek elkészítésére, de egyszer sem volt elégedett a benyújtott pályázatokkal. Virág György, a Pro Vita Cristiana Alapítvány ügyvezetője elmondta, hogy a római katolikus egyház tulajdonában levő négyszintes Deus Providebit házba beköltözik a Caritas marosvásárhelyi irodája, a ház működtetői tárgyalást folytatnak a Dáné Károly vezette, bukaresti székhelyű Országos Tankönyvkiadóval. Ezenkívül olyan intézmények és szervezetek jelentkezését várják, amelyek tevékenysége beleillik egy egyházi tanulmányi központ arculatába. /Szucher Ervin: A campusban is szűk a hely. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./

2007. június 13.

Ezentúl valamennyi kiadónak külön szerződést kell kötnie a megyei tanfelügyelőségekkel a tankönyvek utórendelésekről, emiatt fennakadások várhatók a hazai magyar nyelvű tankönyvellátásban – tájékoztatott Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója. A kis példányszám rendkívül hátrányos helyzetbe juttatja a magyar tankönyvek készítőit. Alkalmazni kellene a szaktárca rendeletét, amely szerint a kisebbségi oktatásnak készülő tankönyvek esetében a minisztérium biztosítja a szükséges pénzalapokat. „Most, hogy a decentralizáció alkalmazásával valamennyi megye maga kényszerül tankönyveket rendelni, nagyon megugranak a költségek, s különösen a kisközösség, a szórvány kerül lehetetlen helyzetbe. A száz-kétszázas példányszámot egyetlen kiadó, nyomda sem veszi szívesen” – mondta Dáné. Bihar megyében egyelőre nincs gond a magyar nyelvű tankönyvek beszerzésével – tájékoztatott Kiss István magyar szakos tanfelügyelő. Probléma viszont a szakiskolák szaktankönyveinek kérdése: a legtöbb még mai napig sincs lefordítva magyarra, ezért a magyar tagozatos diákok is a román nyelvű tankönyvekből tanulnak. /Akadozhat a tankönyvpótlás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

2008. október 8.

Új román–magyar, magyar–román műszaki szótár jelent meg az Országos Tankönyvkiadó gondozásában – tájékoztatott Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója. Beszámolt arról is, hogy az elkövetkezőkben újabb román–magyar, magyar–román szakmai szótárak megjelenésére számíthatnak az érdeklődők. A közgazdasági szótár már a nyomdában, ugyanakkor előkészületben a környezetvédelmi, turisztikai-idegenforgalmi, valamint közigazgatási-ügyvezetési szótárak. /Új román–magyar szótárak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./

2009. február 13.

Mintegy másfél évvel ezelőtt, egy csíkszeredai író-olvasótalálkozón Pomogáts Béla neves budapesti irodalomtörténész bejelentette: megírja az erdélyi irodalom teljes történetét! A Pallas-Akadémia Kiadó mindjárt fölvállalta a kiadását, mert nagy szüksége van ennek az összegzésre az erdélyi önismeretnek és -becsülésnek. Január 20-án, a magyar kultúra napjai keretében, a csíkszeredai polgármesteri hivatal tanácstermében ünnepi hangulatban mutatták be a Magyar irodalom Erdélyben (1918-1944) című könyvet – a Pallas-Akadémia kiadó 500. köteteként! –, amely a vállalt irodalomtörténet első kötete, s tartalmazza mindazokat a jelentős irodalmi dokumentumokat is, melyek az illető korszak erdélyi szellemi életének meghatározó gondolatait, törekvéseit hordozzák. Az erdélyi magyar irodalomról több könyv és tanulmány is készült, közülük csak egynek volt összefoglaló jellege: Kántor Lajos és Láng Gusztáv munkája, a Romániai magyar irodalom című munkának, ez azonban csak az 1945 és 1970 közé eső korszakot dolgozta fel. Szükség volt egy új és átfogó irodalomtörténeti összefoglalásra. Pomogáts Béla úgy érzi, könyve két területen hoz újat, először is abban, hogy egy közel százesztendős korszakot tekint át, másodszor pedig abban, hogy ezt az összefoglalást nem terhelik meg a korábbi: marxista-leninista irodalomfelfogás kötelező babonái. Tehát olyan írókról, például Nyírő Józsefről vagy Cs. Szabó Lászlóról, is tárgyilagosan beszélhet, akik korábban nem kaphattak helyet az irodalomtörténeti folytonosságban. Pomogáts Béla (Budapest, 1934) irodalomtörténész, kritikus a budapesti Piarista Gimnáziumban, majd a budapesti tudományegyetemen tanult. Részt vett az 1956-os forradalomban, egy időre internálótáborba került. Pályáját középiskolai tanárként kezdte, 1965-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1992-től igazgatóhelyettese. 1990-től a Literatura szerkesztője, később főszerkesztője. 1992 óta az Anyanyelvi Konferencia, 1995–2001 között a Magyar Írószövetség, legutóbb pedig az egykori Illyés Közalapítvány elnöke (2002–2007). Az irodalomtudomány akadémiai doktora. Számos díja közül megemlítendő a József Attila-díj (1991), Év Könyve Jutalom (1992), Kisebbségekért-díj (1996), Széchenyi-díj (2003). Marosvásárhely és Kalotaszentkirály díszpolgára. Hetvennél is többre tehető megjelent köteteinek száma. Kutatási területe a 20. századi, illetve a jelenkori magyar irodalom. Az erdélyi irodalmat érintő számos alapmunkája (A transzilvanizmus, Akadémiai Kiadó, 1983; Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban, Magvető, 1987; Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból. Tankönyvkiadó, 1990; Romániai magyar irodalom, Bereményi Kiadó, 1992; Erdélyi tükör, 1995; Épülő hidak. Magyarok és románok, Pont, 1998), illetve a csíkszeredai Pallas-Akadémiánál kiadott tanulmánykötetei (Erdély hűségében, 2002; Kulcsok Erdélyhez, 2003; Erdélyi tetőn, 2004; Felelősség Erdélyért, 1-2-3, 2005–2006) valósággal predesztinálták a Magyar irodalom Erdélyben című nagyszabású vállalkozásának megírására. Pomogáts Béla elmondta, írt egyszer egy magyar irodalomtörténetet is /Az újabb magyar irodalom 1945–1981 /Gondolat, 1982/ , „s mindenki feljelentett, aki úgy érezte, hogy nem elég magasra srófolt jelzőkkel illettem, s terjedelmileg is hátrányba került másokhoz képest. ” /Cseke Gábor: Van erdélyi irodalomtörténet. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./

2009. február 26.

Még tisztségében található több olyan magyar vezető a kormányzati alárendeltségű intézményekben, aki az előző ciklusban lépett hivatalába. Markó Attila államtitkári rangban az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát vezeti, de Damoklész kardja lebeg több magyar intézményvezető feje fölött, így például Talpas János, az Országos Turisztikai Fejlesztési és Kutatási Intézet vezérigazgatója nem látja esélyét, hogy sokáig helyén maradjon. Dézsi Zoltán, az Állami Tartalékok Országos Hivatalának elnöke elmondta, hogy eddig vele „nem közöltek se jót, se rosszat”, és nem észlelt a leváltására utaló jeleket. Hasonlóképpen nyilatkozott Dáné Károly, a Tankönyvkiadó vezérigazgatója is. Csáka József szintén még a kis- és középvállalkozások vezérigazgatósága élén van. Államtitkárból igazgató lesz Pásztor Gabriella. „Valószínűleg a volt oktatásügyi államtitkár lesz az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának vezérigazgatója” – nyilatkozta Matekovits Mihály, akit a főosztály vezérigazgatójából vezérigazgató-helyettessé „fokoztak le”. Nemes Sándor a Kereskedelemösztönző Hivatal élén maradt, de csak megbízott vezérigazgató-helyettesi beosztásban, – mint nyilatkozta – Markó Béla, Borbély László és Verestóy Attila közbenjárására. Az utóbbi két hétben egyetlen RMDSZ által javasolt igazgatót menesztettek, Lukács Vilmost, az Országos Befektetési Vállalat vezérigazgatóját, helyére Emil Sabót nevezték ki. /”Ottfelejtett” igazgatók. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

2009. február 27.

A Bolyai Egyetem tízéves évfordulójának látványos megünneplése, az ebből az alkalomból az Állami Tanügyi és Pedagógiai Kiadó által kiadott emlékkönyv, melyet minden külföldi delegációnak átadtak, a Babes Egyetemmel közösen rendezett tudományos konferenciák, mind azt sugallták, hogy végleg elfogadott a két egyetem létezése Kolozsvárt. 1956-tal kapcsolatban diákok, tanársegédek letartóztatása (Dávid Gyula, Páskándi Géza, Bartis Ferenc pere), nem mutatott nyíltan arra, hogy valójában a Bolyai Egyetem elleni akció-sorozatról van szó. Az oktatás rendben folyt, a diákok vizsgáztak, hűségnyilatkozatok is elhangzottak, néhány szembenállót, mint Várhegyi István, lekapcsoltak, a kizárások is megtörténtek, mint a többi egyetemen. 1958 január elején az Előrében megjelent Takács Lajos rektor cikke Tudományos munkánk új sikerei felé címmel, melyből azt lehetett gondolni, hogy a Bolyai Egyetem ígéretes jövőnek néz elébe. Nem keltett feltűnést két román szerző 1959. február 7-én az Előrében megjelent írása, melynek címe: „A kolozsvári Babes és Bolyai Egyetemek testvéri együttműködése”. Csak később lehetett észrevenni, hogy ez a cikk is az előkészítő taktika része volt. Február 13-án kezdődött a „bolyaisták” pere Kolozsvárt, Varró János és Lakó Elemér, valamint néhány diák ügyét – a szokásos forgatókönyv szerint – közös perben hozták össze, mint a Bolyai Egyetemen működő, nacionalista csoportosulásként tárgyalható ügyeket. A per célja a Bolyai Egyetemen működő „nacionalista” csoportok „leleplezése” volt. 1959. február 15-én cikk jelent meg a bukaresti Előrében „A diákság ideológiai-politikai nevelése a Bolyai Egyetemen” címmel. Szerzője Sztranyiczky Gábor, az egyetem tanársegéde kifejtette, hogy a Bolyai Egyetem ifjúsága ki van téve a burzsoá-nacionalista ideológia állandó befolyásának. Február 19-én szintén „véletlenül” nyilvános tárgyaláson mondták ki az ítéletet a bolyaisták perében, ezen a napon kezdődött Bukarestben az RNK Diákszövetségének konferenciája, melyen a legmagasabb rangú román pártvezetők vettek részt, Gh. Gheorghiu-Dej főtitkárral az élen. A konferencián a főtitkár elítélt minden nemzeti elkülönülést. Idézte a lenini tételt, hogy a különböző nemzetiségű tanulókat egy iskolába kell tömöríteni, hogy ne szigetelődjenek el. Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke (a Ceausescu utáni első államfő!) méltatta az RMP bölcs politikáját a „nemzeti” kérdésben, melynek eredménye a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvéri barátsága, és kifejtette, hogy a román és a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákságnak együttes munkával, tanulással közös szakmai, tudományos, kulturális akciók szervezésével még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket. Az oktatásügyi miniszter helyeselte az iskolák egyesítésének gondolatát. Ilyen bevezető szövegek után nem maradhatott el a Diákszövetség magyar küldötteinek egyetértő felszólalása. A kijelölt felszólaló nem térhetett ki a feladat elől. A felszólaló bolyaisták, köztük Koszti István, teljesen egyetértettek a leadott szövegekkel. A marosvásárhelyi orvosi egyetem küldöttje azt kérte, hogy a végzett magyar orvosokat küldjék az ország bármely tartományába dolgozni (később az lett a gyakorlat, hogy a magyar végzetteket, orvosokat, tanárokat, olyan Kárpátokon túli félreeső területekre helyezték, ahova a románok sem akartak menni, a román végzetteket pedig főleg magyar városokba, körzetekbe nevezték ki). Mindez hozzátartozott az asszimilációs politikához és a magyar értelmiség szétveréséhez. /A Bolyai egyetem és a Babes egyetem kényszerházassága 1959-ben – Részlet Katona Szabó István A nagy hazugságok kora (1948–1968) című készülő önéletrajzi kötetéből. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

2009. április 23.

A hét végén négy orvosi könyvet mutatnak be Marosvásárhelyen, az Erdélyi Múzeum-Egyesület XIX. tudományos ülésszakának keretében. Dr. Vass Levente: Urológia tömören, dr. Nemes-Nagy Enikő és szerzőtársai: Általános és alkalmazott biokémia (szülészeti és neonatológiai vonatkozásokkal), dr. Horváth Adrienne: Csecsemőgondozás, valamint dr. Műhlfay György és szerzőtársai: A hangok csodálatos világa című szakmai kiadványokról van szó. Dr. Vass Levente urológus szakorvos és egyetemi tanársegéd könyve elsősorban egyetemi hallgatóknak, urológiai ismereteiket bővíteni és felfrissíteni akaró családorvosoknak szól. Dr. Nemes-Nagy Enikő és szerzőtársainak munkája a biokémia alapjait ismerteti, összefoglalja a nőgyógyászat, gyermekgyógyászat, endokrinológia, hematológia, belgyógyászat, toxikológia és intenzív terápia biokémiai vonatkozásait. Dr. Horváth Adrienne Csecsemőgondozás című könyvében a gyermekgyógyászattal, a csecsemők, gyermekek és serdülők egészségével, növekedésével és fejlődésével foglalkozik, míg dr. Műhlfay György és szerzőtársai könyve a halláskárosultak rehabilitációjáról, a hallással összefüggő betegségek diagnosztizálásáról szól. A bemutatásra kerülő könyvek a Studium Alapítvány Kiadó illetve az Országos Tankönyvkiadó gondozásában láttak napvilágot. /(antalfi): Négyes szakkönyvbemutató. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 23./

2009. április 30.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület idei tudományos ülésszakán mutatták be a múlt hét végén a MOGYE dísztermében dr. Vass Levente urológus szakorvos, egyetemi tanársegéd és egészségügyi szakmenedzser Urológia tömören című könyvét. A Studium Alapítvány Kiadó és az Országos Tankönyvkiadó gondozásában megjelent kötet elsősorban az egyetemi hallgatóknak, családorvosoknak jelenthet segítséget. /Antalfi Imola: Urológia tömören – egyetemi hallgatóknak, családorvosoknak, de nem csak. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 30./


lapozás: 1-17




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998