udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 117 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-117
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Ortodox Egyhaz lasd meg Roman Ortodox Egyhaz

2007. január 12.

A román állam által elkobzott és közel 50 éven át bitorolt ingatlanok jogtalan használatáért indít pert a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, jelentette be sajtótájékoztatóján Tőkés László püspök. „Elhatároztuk, hogy indítunk egy olyan mintapert valamelyik iskolánk, mondjuk a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium esetében, amelyben kártérítést kérünk a kommunizmus idején használt intézmény használatáért, és azért az erkölcsi és anyagi kárért, amelyet az iskola elbitorlásával okoztak” – nyilatkozta Tőkés László, aki szerint egy ilyen mintaper precedens értékű lehet. A jogi eljárás értékelése, előkészítése nemzetközi jogi szakemberek bevonásával már két hónappal ezelőtt elkezdődött. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) nyilvántartása szerint a román kommunista rendszer 2140 ingatlant kobozott el az erdélyi magyar történelmi egyházaktól, a visszaszolgáltatás során azonban az ingatlanok mindössze két százalékát kapta vissza a jogos tulajdonos. A visszaszolgáltatott épületek zöme romos, lelakott állapotban került egykori birtokosához. Az említett Lorántffy Gimnáziumot négy évvel ezelőtt ürítette ki az ingatlant addig használó Andrei Saguna Szakközépiskola. 1948-ban bútorostól államosították az ingatlant, költözéskor viszont a szakiskola a bútorokon kívül a fűtőtesteket, villanykapcsolókat is magával vitte. Az ingatlan teljes felújítására évek óta gyűjt az egyház, eddig a tetőt, a tantermek egy részét és a dísztermet sikerült rendbe hozni. – Kéretlenül is segítséget nyújtottak a Nagyváradi Táblabíróság bírái az ortodox egyház és a városháza képviselőinek, jelentette ki Kolozsi Árpád, a református egyház ügyvédje a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályájáért indított per tárgyalását követően. /Gergely Gizella: Kártérítési per az iskoláért. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

2007. január 19.

Elvesztette a sportpálya-ügyben indított pert a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium. A pert első fokon a református egyház nyerte meg, az akkori határozat szerint az önkormányzat jogtalanul adományozta oda a területet az ortodox egyháznak. A döntést az önkormányzat és az ortodox egyház is megfellebbezte. A táblabíróság helyt adott a fellebbezésnek. Kolozsi Árpád, a reformátusok által megbízott ügyvéd szerint politikai nyomás alatt folyt az eljárás. A terület elvesztésének hírét Barabás Zsuzsa, a gimnázium igazgatója lesújtónak nevezte. „Bíztunk abban, hogy nem hagynak egy iskolát sportpálya nélkül, ám megtörtént” – mondta az igazgatónő. – 415 diák maradt így sportolási lehetőség nélkül. Mindaddig, amíg a Lorántffy épületében az Andrei Saguna román gimnázium működött, mindenki magától értetődőnek tartotta, hogy a sportpálya az iskolához tartozik. Az ortodoxok az iskola restitúcióját követően nyújtották be igényüket a városházához, ebben az szerepelt, hogy a sportpályaként használt területen már fel is építettek különböző épületeket, így a tanácsosok ellenvetés nélkül megszavazták a terület adományozását. A tanácsosok utólag elismerték, hogy egyikőjük sem ellenőrizte az iratokban szereplő adatok hitelességét. A sportpálya így a Szentháromság ortodox egyházközség tulajdonába került. /Gergely Gizella: Nem rúg labdába az egyház. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

2007. február 1.

Polgári engedetlenségi mozgalom indult a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium ügyében. Sándor Lajos nagyváradi református lelkész január 31-én reggel elkezdte a Lorántffy Zsuzsanna református gimnázium sportpályájának visszaszerzése céljából meghirdetett éhségsztrájkját. A lelkész átvonult a gimnázium egyik termébe, amelyet a sztrájk idejére az iskola biztosított számára. A nagyváradi templom tornyában január 31-től óránként megkondítják a harangot, és addig harangoznak, míg az akció tart. Az éhségsztrájkot folytató Sándor Lajoshoz Csűri István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspök-helyettese is csatlakozni akart, de hosszabb ideje súlyos betegséggel küszködik, és jelenleg is gyógyszeres kezelés alatt áll, orvosa nem engedte meg neki. A demonstrálóhoz csatlakoztak az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetének tagjai is, ők személyenként 24 órás éhségsztrájkra vállalkoztak, naponta váltják egymást, jelezte Nagy Barna, a nagyváradi szervezet elnöke. Az ortodox Szentháromság nevű egyházközség a terület újbóli lezárásán kívül nem reagált sem a reformátusok hónapok óta zajló vasárnapi imatüntetésére, sem a január 31-én elkezdett ima- és éhségsztrájkra. A mostani tiltakozó akcióhoz a római katolikus püspökség eddig nem csatlakozott, de támogatásukra és a többi magyar egyház segítségére is számítanak az akcióban a reformátusok. Markó Béla RMDSZ-elnök is támogatást ígért az ügyben. /Gergely Gizella: Éhségsztrájk a pályáért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 1./

2007. február 2.

Folytatja a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájáért január 31-én elkezdett éhségsztrájkját Sándor Lajos református lelkész, akihez továbbra is csatlakozik az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetének egy-egy tagja, naponta váltva egymást. A nagyváradi tanács RMDSZ-frakciója nevében Pásztor Sándor frakcióvezető bejelentette, a februári tanácsülésen újra napirendre tűzik a sportpálya ügyét. Pásztor szerint azonban az éhségsztrájk és a hasonló radikális lépések nem hoznak megoldást az ügyben, ehelyett kompromisszumra kell törekedni. A pálya tulajdonosa, az ortodox Szentháromság egyházközség munkásai megduplázták a sportpályát körülvevő kerítést. Tőkés László püspök ugyanakkor Tolnay István és Antal János előadó tanácsosok társaságában látogatást tett Virgil Bercea görög katolikus püspöknél és Fejes Rudolf Anzelm premontrei főapátnál. Bercea jogosnak ismerte el a református egyház küzdelmét a sportpálya visszaszerzéséért. Fejes Anzelm főapát szintén támogatásáról biztosította az egyházkerületet, és közölte, szívesen rendelkezésükre bocsátaná a premontrei rend egykori iskolájának sportpályáját. Ezt azonban nem teheti meg, hiszen a rend nem kapta még vissza kolostorát, iskoláját és a templom udvarát, amelyeket a Vointa Sportegyesület használ. Tőkés Markó Béla RMDSZ-elnökhöz, valamint Kiss Sándor Bihar megyei tanácselnökhöz fordult segítségért, akik többször is támogatásukat ígérték a sportpálya visszaszerzése ügyében. A nagyvárad-ősi református egyházközség presbitériuma közleményében „mélységesen elítéli a nagyváradi bíróság részrehajló határozatát a sportpálya ügyében” és bejelentette csatlakozását a polgári engedetlenségi mozgalomhoz. A Lorántffy-gimnázium diákjai szolidaritásuk jeléül lemondtak a hét végére tervezett farsangi bál megtartásáról. /Gergely Gizella: Szolidaritás a sztrájkoló lelkésszel. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./

2007. február 5.

Nagyváradon harangszóval és utcai felvonulással tiltakoznak a reformátusok. Sándor Lajos református lelkész abbahagyta, az Erdélyi Magyar Ifjak viszont folytatják a megkezdett éhségsztrájkot Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának visszaszerzéséért. „A lelkész éhségsztrájkja nem mozdította előre a pálya ügyét, ám felhívta a világ figyelmét a romániai magyar ifjúság esélyegyenlőtlenségére, a tulajdonjogi törvények visszásságaira és a kisebbségek diszkriminációjára – fogalmazott Tőkés László püspök. – A békés egyházi-polgári engedetlenségi mozgalmat a pálya visszaszerzéséig folytatjuk. ” A Királyhágómelléki Református Egyházkerület hétvégi igazgatótanácsi ülésén Rácsok mögött címmel tervet dolgozott ki a nagyváradi önkormányzat által az ortodox egyháznak adományozott sportpálya visszaszerzésére. Ennek értelmében jövő héten fokozzák a demonstrációt. /Gergely Gizella: Rácsok mögött: terv a sportpályáért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./

2007. február 9.

Tőkés László református püspök ellen bűnügyi kivizsgálást indítottak anyagi kár okozása miatt, miután február 7-én elvágta a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium melletti sportpályára vezető kapun lévő láncot és leverte a lakatot. Tőkés László püspököt Florin Puscas ortodox lelkész lefilmezte, amint a lakatot levágta a kapuról, és panaszt tett a rendőrségen. /Tőkés László ellen bűnügyi kivizsgálást indítottak anyagi kár okozása miatt. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 9./Rendőrségi kommandó akadályozta meg február 7-én Nagyváradon, hogy a magyar fiatalok Tőkés Lászlóval együtt újra behatolhassanak a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium – ortodox egyháznak ítélt – sportpályájára. /P. A. M. : Vizsgálatot indítottak Tőkés László ellen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./

2007. február 26.

Teoctist ortodox egyházfő azt kérte, hogy a Feddhetetlenségi Országos Ügynökség ne ellenőrizhesse egyházi ember vagyonát. Az ortodox egyház a kommunizmus bűneit elítélő Tismaneanu-bizottság illetékességét is kétségbe vonta, a klérus bűnrészességének megállapítását illetően, és saját bizottságot állított fel, amelyben a kommunizmus bűneihez hozzájáruló egyháziak vétkeit egyháziak vizsgálják ki. Korábban Teoctist pátriárka az átvilágítási törvény hatásköréből is megpróbálta kivonni a papságot, ez sikerült: a szenátus jogi bizottsága által jóváhagyott kiegészítés úgy módosítaná a Szekuritáté Levéltárát Átvilágító Országos Tanácsra vonatkozó törvényt, hogy a klérus szekusdossziéi egyenesen a vallási felekezetek vezetőihez kerüljenek. /Bogdán Tibor: Mennyei fináncok. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

2007. március 1.

Számtalan tiltakozási akció, tüntetés, éhségsztrájk után rendeződni látszik a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügye. A tanácsülésen elfogadták azt a javaslatot, amely a tanintézménynek és a területet „elvitató” ortodox egyháznak is kedvez. Eszerint mindaddig, míg nincs saját sportpályája, a gimnázium a legközelebbi iskola pályáját használhatja, az önkormányzat pedig – szükség esetén – biztosítja a diákok oda-visszautazását. /Both Abigél: Megoldódott a sportpályaügy. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

2007. március 7.

A marosvásárhelyi Pro Europa Liga (PEL) vallási felmérése a vallási intoleranciát mutatta ki. A PEL arra volt kíváncsi, miként zajlik az iskolai vallásoktatás, milyen tankönyvekből tanítanak, melyek az előnyt élvező felekezetek, illetve melyeket zárnak ki. A megkérdezettek többsége az ortodox vallást uralkodó vallásként azonosította, jelentős részük megveti a Romániában élő, más vallási felekezethez tartozókat. Ez ugyanígy jellemző a tolerancia fellegváraként ismert Temesvárra, mint az ország más régióira, jelezte Smaranda Enache, a PEL vezetője. Az ortodox vallási tankönyv kizárólag az ortodoxiáról beszél mint történelmi egyházról, a görög katolikus egyházat pedig a nemzet ellenségeként, bomlasztó erőként tünteti fel. A Religie – Cultul ortodox (Hit – Az ortodox vallás) című könyv nemcsak a vallási szektákat, hanem a görög katolikus egyházat is prozelitizmussal – erőszakos hittérítéssel – vádolja. A könyv szerzői a bukaresti Patriarhul Justinian Ortodox Teológiai Főiskola tanárai. /Szucher Ervin: Oktatott intolerancia. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./ Az ortodoxia egyeduralmáról tanúskodik a vallásügyi államtitkárság honlapja is. A weboldal készítője a naptárban csak a görögkeleti egyház ünnepeit jelenítette meg, az ország térképén pedig csak az ortodox püspökségeket tüntette fel. A templomok fejezetnél az oldal látogatója kizárólag ortodox templomokról készült felvételekkel ismerkedhet meg. A római katolikus egyház kiadványai között egyetlen magyar nyelvű folyóiratot sem említenek. Az ortodox dominanciát kifogásolta a baptista egyház is, amelynek vezetői az ellen tiltakoztak, hogy lelkészeik nem vehetnek részt az iskolai ünnepélyeken. /Antal Erika: Egyoldalú honlap. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

2007. július 3.

Petrozsényban a Magyar Házban tartott hét végi előadásra összesereglett maroknyi közönség is nyilvánvalóvá tette: mindaz, ami ma a régi, virágzó bányászvárosról elhangzik, az már a múlté. A két évszázadig csak faluként emlegetett Petrozsényt 1924 januárjában emelték városi rangra, amikor már 15 ezer körüli lakosa volt. Népességét elsősorban a kőszénkitermelésnek köszönhette. Megépült a négy számottevő felekezet: a római katolikus, evangélikus, református és unitárius egyházközségek temploma, illetve a görög katolikus templom, melyet az ortodox egyház később bekebelezett. A fiatal művészek: Mátyás József, Szlamka Béla, Tellmann József, Nagy Ervin, Szilveszter Győző 1955-ben megalapították Petrozsényben a Képzőművészeti Alkotó Közösséget. 1948-ban megalakul a Bányász Főiskola is, az időközben államosított magyar oktatásban fiatal, jól képzett pedagógusok tanítottak a népes osztályokban. Mindez a múlté. A mai Petrozsénynek, hajdani bányászvárosnak újjá kell teremtődnie. A csíra már megindult: a magyar közösségnek a Szent Ferenc Alapítvány jóvoltából újra van iskolája, s halványan ugyan, de működni kezdett a Magyar Ház is. /Gáspár-Barra Réka: Séta a néhai Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 3./

2007. július 9.

Ökumenikus találkozót tartottak Nagyváradon. A valódi ökumenizmus megvalósítására szólítottak fel az egyházi találkozó résztvevői, amelyet a 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlés utolsó előkészítő rendezvényeként szerveztek meg. A felvidéki, magyarországi és hazai ortodox, katolikus és protestáns egyházak képviselőin kívül a megbeszélésén Colin Williams, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára is részt vett. Williams elmondta, a korábbi nagygyűléseket protestáns és római katolikus közegben tartották, így újdonság lesz, hogy most ortodox környezetben, Nagyszebenben szervezik meg a találkozót, amelyre egész Európából több mint 2000 egyházfőt várnak. Williams jelezte, a találkozó célja, hogy minden nemzet és minden felekezet közösen imádkozzék a világosságért, de foglalkoznak majd a kisebbségek, a kivándorlás problémájával is. A találkozón Tempfli József nagyváradi megyés püspök és Kovács Gyula, az Erdélyi Református Egyházkerület külügyi tanácsosa kifejtette, egyedül Romániában nem alakult még meg az országos ökumenikus tanács. A felekezetek közötti párbeszéd akadozik, esetenként egyáltalán nem működik. A nagyváradi találkozó résztvevői állásfoglalást írtak alá, melyben vállalták, hogy a nagyszebeni gyűlésen Ökumenikus Chartát fogadnak el. Ebben szorgalmazzák és sürgetik a romániai országos ökumenikus tanács megalakítását, valamint azon kisebbségi problémák megoldását, amelyek feszültség forrását képezik. Ezek közül a római katolikus csángómagyarok anyanyelvű vallásgyakorlásának, az elkobozott egyházi vagyon visszaszolgáltatásának, illetve az erőszakkal megszüntetett magyar nyelvű egyetemi oktatás teljes körű helyreállításának akadályait emelték ki. Kérik továbbá, hogy a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés, a nemzetközi egyházi és ökumenikus szervezetek ítéljék el a kommunizmust; illetve kezdeményezik, hogy induljon párbeszéd a kisebbségi etnikai és egyházi közösségekkel szembeni diszkrimináció és jogfosztás minden formájának megszüntetése érdekében. /Gergely Gizella: Nagygyűlés a kisebbségekért. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./

2007. július 9.

Kulturális és szórakoztató rendezvények zajlottak három napig a nagyváradi vár minden sarkában a Várnapok alkalmával. Az eseménysorozat részeként többek között román és magyar nyelvű várismertető túrákat szerveztek, történészek vezetésével. A július 7-i események egyik fénypontja a vártemplom 46 püspökének állított emléktábla felavatása volt: a réztáblára azon római katolikus egyházfők neve került fel, akik a város és a vár virágzása idején – 1102 és 1556 között – tevékenykedtek Nagyváradon. Jakabbfy László vártörténész elmondta, a várban 1342–1370 között épült a gótikus katedrális, amelyet később négyszer építettek újjá. „A 15. században élt Vitéz János és Berényi Miklós tudós püspök, akik Közép-Kelet-Európa kultúrközpontjává emelték Nagyváradot. Vitéz János idejében csillagvizsgáló is működött a várudvarban, itt dolgozták ki a ma is használt nap- és holdfogyatkozást mutató Tabula Varadienses táblázatokat” – magyarázta Jakabbfy. Az emléktábla 1556-ig követi a római katolikus egyház történelmét, akkor ugyanis a reformáció „elseperte” a történelmi püspökséget. Az ünnepségen az emléktáblával együtt a templomot is újraszentelték; a szentélyt Tempfli József megyés püspökön kívül a református és az ortodox egyház képviselői is megáldották. Tempfli József elmondta, a rendszerváltást követően szokatlan körülmények között sikerült visszaszerezni a vártemplomot. A szentélyt 1989-ig a Szekuritáté lőszerraktárnak használta, felújításával azonban nem törődtek. A rendszerváltás után a szekusok kiköltöztek a templomból, amelyet egy vállalkozónak akartak bérbe adni. „Megkeresett egy román nemzetiségű hölgy, aki elmondta: bérbe adták neki a templomot, hogy gabonaraktárt és pékséget rendezzen be ott. Ám ő előbb megkérdezte, mit szól mindehhez a katolikus egyház – idézte fel a püspök. – Együtt elmentünk a városházára, én elvettem a kulcsokat, és kijelentettem, hogy a templomból nem lesz pékség. ” A romjaiban álló épületet átvették a katolikusok, ám hosszú évtizedekbe telt, amíg sikerült felújítaniuk – az orgonát például a német evangélikus egyház kivándorló képviselőitől sikerült beszerezniük. A szentély értékét emeli, hogy a keresztút stációit Morvay László képzőművész tűzzománcai ábrázolják. „A vár és a templom több magyar király temetkezési helye. A táblaavatás csak a kezdet, mert rövidesen királyainknak is emléket kell állítanunk” – hangsúlyozta Tempfli. /Gergely Gizella: Tudós püspökökre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./ A hét végén tartották Nagyváradon a Várnapokat, ahol rengeteg színvonalas rendezvény, koncert között válogathattak az érdeklődők. Nem reklámozták kellőképpen a Várnapokat, s ezen belül a fellépőket sem. A legtöbb váradi csak az utolsó napon értesülhetett a médiából, hogy jön a Ghymes is. /Both Abigél: A vár három szabadnapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

2007. augusztus 3.

Az erdélyi magyar közösségben a görögkeleti egyház vezetője már lassan kilenc évtizede a nemzeti elnyomás egyik megtestesítője – a román hadsereg és a karhatalmi szervek mellett. Az ortodox egyház révén is testet öltő román nacionalizmus ugyanis soha sem lehetett ínyére a magyar közösségnek. Teoctist pátriárkáról évek óta köztudomású, hogy fiatalkorában legionárius szervezetekkel szimpatizált, és bizonyított tény, hogy személyesen részt vett egy zsinagóga feldúlásában. Ugyanakkor Teoctistnak a rettegett kommunista titkosszolgálattal fenntartott kapcsolatai is tisztázásra várnak. A román nép elnézni az elhalálozott egyházi vezető kommunista múltját és minden bűnét. /Salamon Márton László: Tisztítótűz. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./

2007. augusztus 4.

A világ minden sarkából összegyűlt ortodox egyházi elöljárók mellett Walter Kasper bíboros vezetésével vatikáni küldöttség is részt vett az elhunyt Teoctist ortodox pátriárka augusztus 3-i temetésén. Teoctist pátriárkát a bukaresti patriarkátus katedrálisában felravatalozták, lerótta kegyeletét szinte az egész politikai osztály, többek között Traian Basescu jelenlegi államfő, valamint Ion Iliescu és Emil Constantinescu volt államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. A kormány nemzeti gyásznapot rendelt el. /B. T. : Örök nyugalomra helyezték Teoctist pátriárkát. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

2007. augusztus 6.

Még tartott az ortodox egyházfő temetése, amikor máris két szakbizottság indított hivatalból vizsgálatot Teoctist pátriárka halála körülményeinek kapcsán. Fölmerült ugyanis a gyanú, hogy a dülmirigyműtétet végző orvos szakmailag kifogásolható módon járt el. Az ortodox egyház Szent Szinódusa elzárkózik az új egyházfőt megválasztó Egyházi Választási Kollégium világi tagjainak megnevezésétől, holott a választásban nagy szavuk lehet, hiszen a 195 tag közül 88 világi személy. /Főpaphalál, világi bonyodalmak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

2007. augusztus 11.

A Román Civil Fórum (FCR) elnöke, Adrian Iurascu felszólította az ortodox egyház vezetőit, hogy akik a kommunista rendszerben együttműködtek a Szekuritátéval, ne pályázzanak a Teoctist pátriárka halálával megüresedett tisztségre. Ezt követően Dinescu, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagja nyilvánosságra hozta Cotidianul című napilapban, hogy Plamadeala erdélyi metropolita állítólag levélben kérte Ceausescutól előléptetését tábornokká, mivel úgy vélte, hogy „elég időt töltött” a Szekuritate ezredesi rangjában. Constantin Stoica, a patriarkátus szóvivője közölte, hogy a CNSAS-hoz egy világi személy nyújtotta be a Dinescu elleni panaszt. Azelőtt perrel is megfenyegették Dinescut. /Feljelentették a CNSAS-nál Dinescut az ortodoxok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

2007. augusztus 13.

Szergej Bulgakov, az ortodox teológia professzora franciául írta Az ortodoxia című könyvét, amely román fordításban is napvilágot látott (1933, 1994). Ebben kifejtette: „az ortodox egyház tudatában van annak, hogy az igazi egyházat képviseli, amely birtokolja a Szentlélekben a teljes és romolhatatlan igazságot. Ebből ered felfogása is a többi felekezetről, amely – azonnal vagy később – kivált az egységes egyházból: egyetlen dolgot óhajt, éspedig azt, hogy a keresztény egyház újra eggyé váljék, hogy minden felekezet eggyé olvadjon az egyetemes ortodoxiában” /Horváth Andor: Ortodoxia. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

2007. augusztus 23.

Teoctist pátriárka vasgárdista múltját, homoszexualitását, illetve a kommunista rezsim iránti lojalitását tárja fel az a káder-dosszié, mely a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának archívumából került nyilvánosságra a Cotidianul napilap jóvoltából. A főpap múltját feltáró dosszié öt iratot tartalmazott. Három feljegyzés 1973 és 1977 között készült, amikor Teoctist Arapasu Olténia mitropolitája volt, a negyedik abban az időszakban, amikor Iasi érseke, Moldva és Suceava mitropolitája volt, míg az utolsó 1988 nyarán. Ez utóbbi tartalmazza a napokban elhunyt pátriárka életrajzát, amely szerint 1941. januárjában részt vett a vasgárdista felkelésben, illetve szeminaristaként homoszexuális kapcsolatokat tartott fenn. A párt káderesei elismerő szavakkal illették Teoctist elhivatott hazaszolgálatát, illetve azt, hogy számtalan alkalommal intette arra a híveket, hogy vállaljanak aktív szerepet az ország fejlődésében. A feljegyzés arról is említést tett, hogy a pátriárka durván bánt papjaival, s a többi egyházi méltósággal. Teoctist 1975-től másfél évtizeden át tagja volt a formális parlamentnek, a Nagy Nemzetgyűlésnek. Az ortodox egyház visszautasította Teoctist legionárius szerepvállalását és homoszexualitását illető vádakat, azt állítva, hogy ezek az információk a Securitate nyomására született nyilatkozatokon alapulnak. A patriarchátus szerint a vádak egy Tuta M. Nica nevű illető vallomásain alapulnak, akit a Securitate tartóztatott le, s 1949-ben ítéltek el. A patriárchátus szóvivője, Constantin Stoica szerint Teoctistnek nem is lehetett a pártnál káderlapja, mivel nem volt tagja a Román Kommunista Pártnak. /Teoctist kínos káderlapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

2007. augusztus 30.

Tőkés László püspök bejelentette, a Királyhágómelléki Református Püspökség bojkottálni fogja a nagyszebeni Európai Ökumenikus Gyűlést, többek között azzal, hogy csökkentett számú küldöttséggel vesz részt rajta. Tőkés augusztus 29-én tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, fel van háborodva ,,az ortodox egyház képviselőinek hozzáállásától, akik mind a református püspökség képviselőit, mind őt magát molesztálták a rendőrségen tett számos feljelentéssel”. Mindezt egy etnikumközi és egyházközi nézeteltérés, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája miatt tették. A püspök bejelentette, folytatja a felvonulások szervezését. Az elsőt szeptember 2-án tartják Nagyváradon, a másodikat szeptember 5-én Nagyszebenben az Európai Ökumenikus Gyűlés ideje alatt. Tőkés a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája körüli feszültség feloldása érdekében Sofronie Drincechez, Nagyvárad ortodox püspökéhez fordult, illetve a Bánság mitropolitájához, Nicolae Corneanuhoz, de egyik estben sem ért el eredményt. /Tőkés László bojkottja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

2007. szeptember 3.

Tizennyolc méter magas acélkeresztet szenteltek fel az ortodox, a római katolikus, a görög katolikus és az evangélikus egyház képviselőjének jelenlétében szeptember 1-jén Nagyszeben legmagasabb dombján. Úgy időzítettek, hogy a szeptember 4-én kezdődő 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésre már álljon az emlékmű. /Kereszt az ökuméniáért. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

2007. szeptember 5.

Nem sajtóhiba van a címben: Ökunemizmus. Bizonyos görögkeleti felfogások szerint a minden vallást és jóakaratú embert összefogni hivatott ökumené bizonyos felekezeteknek, nációknak nem szólhat. A Nagyszebenben, Európa kulturális fővárosába megérkező református egyházi tisztségviselőt egy Isten háta mögötti sátortáborba küldték. Micsoda átformálást végezhetett az elmúlt rendszer, hogy ennyire alakította az ortodox egyházat. 1996 előtt megszámolatlan költségvetési pénz jutott a Teoctist által uralt államegyház bankszámláira. Zavartalanul folytathatták a „hagymakupolás honfoglalást”, új templomok építését. Ezeken kellene változtatni, és akkor talán a többi felekezet sem fogadja kétkedve az ökumenizmust, a kinyújtott békejobbot. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Ökunemizmus. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

2007. szeptember 5.

Hatvan éve jelenik meg Bukarestben magyar napilap: 1947. szeptember 1-jén alapították a Romániai Magyar Szót. A dokumentumok rendelkezésükre bocsátásáért köszönetet mondott a lap Varga Andrea és Vincze Gábor történészeknek. A moldvai csángók esetében a beolvasztási törekvések még hangsúlyosabban jelentkeztek. A katolikus csángók egy régi magyar dialektust beszélnek, a 19. század elején (1859-es moldvai népszámlálási adatok szerint) mintegy 18 ezren voltak. A katolikus hívek száma ugyanakkor Moldvában 22-23 ezerre volt tehető, és a csángók mellett kis számban ugyan, de cseh, olasz, orosz és német katolikusok is alkották. Dumitru Martinas romántanár könyvében a csángók román eredetét próbálta bizonyítani. A hetvenes években történészek egész sorát mozgósították a román történelem kozmetikázására. Ekkor adták ki újra Martinas könyvét, a kézirathoz viszonyítva néhány ponton megváltoztatták annak érdekében, hogy teljesen megfeleljen az akkori hatalom szájízének. Szakértők szerint ez a történelem hamisító offenzíva a Szekuritáté 0544-es katonai alakulatának és a félretájékoztatással foglalkozó D osztályának műve, ehhez nyilvánvalóan egyházi vezetők is hozzájárultak. A görög katolikus felekezet megszüntetésével több mint 800 templomot és több mint másfél millió hívőt nyert az ortodox egyház, ugyanis az elkobzott javakat ők kapták meg. A csángók beolvasztása érdekében a Szekuritáté a klérus soraiba beszervezett informátorokból álló aktív és nagy létszámú hálózattal dolgozott. Eleinte a bebörtönzött papokat szervezték be, nyomásgyakorlással vagy ígéretekkel nagyszámú nyilatkozatot sikerült begyűjteni a szabadulás utáni együttműködésről. 1964 után az együttműködési nyilatkozatokat önkéntes alapon íratták alá, ezek nagy része előjogok (külföldi utak, jobb parókia vagy tisztség, személyes vagy a parókiának kedvező anyagi előnyök) ígérete ellenében született. A moldvai katolikus egyház 1857 óta folyamatosan, több-kevesebb engedmény és adomány fejében lemondott híveinek egy jelentős részéről: a csángókról és a XVIII. század folyamán Moldvában letelepült székelyekről. /Magyar sors Moldvában. 60 év. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

2007. szeptember 6.

A nagyváradi Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésre tartottak, mikor a városba érkeztük előtt három rendőrautó megállította őket, a hatóságok elkérték irataikat, és magyarázat nélkül bekísérték őket a rendőrségre. A fiatalok magukkal vitték a Királyhágómelléki Református Egyházkerület német és angol nyelvű szórólapjait, hogy felhívják a résztvevők figyelmét a romániai „kirakatökuméniára”. A rendőrök kihívtak néhány civil ruhás hatósági embert. A rendőrségre kísérték a fiatalokat, ahol három órán át tartották őket, először azzal indokolva az eljárást, hogy a kisbusznak nem volt személyszállítási engedélye. Amikor kiderült, hogy ez a vád tarthatatlan, akkor kijelentették: a kisbusz sötét oldalsó ablakai miatt gyanús, ezért ellenőrzik. Mind a járművezető, mind az utasok személyi okmányait elkérték, jegyzőkönyvet írtak, amit alá akartak íratni az EMI-sekkel. Ezt ők megtagadták. Eközben a Nagyszebenben tartózkodó magyar egyházfők készen álltak arra, hogy testületileg a rendőrségre menjenek tiltakozni, végül a fiatalokat kiengedték. A nagyszebeni rendőrség szóvivője, Luciana Baltes szerint közlekedési rutinellenőrzésről volt szó. Arra, hogy akkor miért zaklatták a busz utasait, a szóvivő nem tudott mit mondani. Amióta elkezdődött az ökumenikus rendezvény, az országutakon egymást érik a szúrópróbaszerű ellenőrzések. Tőkés László királyhágómelléki református püspök elmondta: üldözéses filmbe illő jelenet volt, ahogyan félrehúzták, és körülzárták a kisbuszt. Az eljárás okát firtató kérdésre sokáig csak annyit mondtak, hogy „gond van velük”. Hosszasan kérdezgették a fiatalokat, hogy miért jöttek, kik ők, mit akarnak. Tőkés László szerint az EMI-tagokat zaklatták, személyi jogaikban sértették. Megakadályozták, hogy mint református és unitárius fiatalok, részt vegyenek az ökumenikus ünnepségen. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közleménye szerint tudomásukra jutott, hogy a nagyszebeni hatóságok „börtön- és pénzbüntetést” helyeztek kilátásba Tőkés László számára, amennyiben „bojkottálná” az Ökumenikus Nagygyűlést. Az egyházkerület szerint eleve nem bojkottálásról, hanem békés, tiltakozó demonstrációról volt szó a nagyszebeni református templom előtt, amiről a békesség kedvéért utóbb lemondtak, ehelyett szórólappal keresték meg a városban jelenlévő küldöttségek tagjait. Az egyházkerület tiltakozik a hatóságok fenyegetése ellen, amely szerintük egyazon sorba illenek a Nagy-Románia Párt (PRM), illetve a Román Ortodox Egyház képviselőinek a Tőkés László püspök és munkatársai ellen irányuló törvényhatósági zaklatásaival. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Rendőrökbe botlottak az EMI-sek Nagyszebenben. Tőkés: zaklatták, személyi jogaikban sértették a fiatalokat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./ A Kárpát-medencei magyar delegációt ért folyamatos hátrányos megkülönböztetések miatt a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésről való kivonulást fontolgatják a testület tagjai. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese elmondta: az ökumenikus találkozón több atrocitás is érte őket, emiatt állásfoglalást intéznek a nagygyűléshez. Az erre érkező reakciótól teszik függővé, hogy mit tesznek. A magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok is tiltakozott, mivel a rendőrök Nagyszebenben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesület öt nagyváradi tagját tartóztatták fel. „Szirénázó rendőrfelvezetővel haladtunk a parkolóig” – idézte fel a történteket Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke. Bekísérték őket a Szeben megyei főkapitányságra. A jegyzőkönyvbe a menetlevél, illetve a kiosztásra szánt tájékoztató kiadványokról szóló igazolvány hiányát foglalták bele. A rendőrök jelentős pénzbírsággal fenyegették őket a menetlevél hiánya miatt, abban az esetben, ha nem írják alá a jegyzőkönyvet. Az EMI tagjai ügyvédjük javaslatára csak úgy írták alá a jegyzőkönyvet, hogy belefoglalták azt is: az aláírók nem értenek egyet a benne foglaltakkal. A fiatalokat nem engedték be a konferencia helyszínére, viszont a szórólapokat sikerült bejuttatni a terembe. A rendőrség hivatalos nyilatkozata szerint csupán rutinellenőrző munkát végeztek, és csak pár percig tartották fenn az utasokat. Az eset után a magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok nyilatkozatban tiltakozott. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a karhatalom mondvacsinált okokra hivatkozva, jogtalanul korlátozta a református fiatalok személyi és szabadságjogait. Ez megdöbbentette a svájci, holland, német és osztrák egyházak delegátusait is. A Európai Egyházak Konferenciája szervezőstábja is fellépett a rendőrségen a fiatalok szabadon engedéséért” – áll a nyilatkozatban. /Demeter Kinga-Erika: Diszkrimináló ökuménia. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./ „Először a jármű okmányaiba kötöttek bele, majd nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva a gépkocsi sötét ablaküvege volt a gond. Rendőrségi túlkapás történt, de beszélünk jogászokkal, és nem fogjuk annyiba hagyni, hiszen korlátoztak szabadságjogainkban” – nyilatkozta Nagy Barna József, az akció egyik önkéntese. Az Erdélyi Magyari Ifjak /EMI/ közleménye szerint feltehetően törvénytelen lehallgatás nyomán volt tudomása a román hatóságoknak a készülő akcióról, a magyarázat nélküli bekísérés ennek a megakadályozását szolgálta. Nagyszeben polgármestere vélhetően a királyhágómelléki egyházkerület meghirdetett akciója miatt nem adott engedélyt magyar sátor felállítására, ahol népművészeti kiállítást terveztek. Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök sérelmezte, hogy a rendezvény diszkriminálja a magyarokat. Az ígéret ellenére sem vált a rendezvény egyik hivatalos nyelvévé a magyar nyelv a többi nyelv mellett, pedig jóval több magyar képviselője volt a rendezvénynek, mint esetleg olasz vagy francia. Adorjáni Dezső evangélikus püspök látszat-ökumenizmusnak nevezte a rendezvényt, „ahol az ortodox egyház nyomul az első helyekre megmutatni, ki az erősebb”. /Illyés Judit: „Kirakatökuménia” és káosz Szebenben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

2007. szeptember 6.

A kolozsvári ortodox püspökség Renasterea című folyóiratának 2007/7-8-as száma „Vatikáni dokumentum az ortodox egyházra vonatkozóan“ címmel cikket közölt a Szentszék Hittudományi Kongregációjának ez év júniusában közzétett dokumentumáról, amelyet XVI. Benedek pápa hagyott jóvá. A cikk tárgyilagos hangnemben, ismertette a dokumentumot, megállapítva: „A szöveg, amely rendkívül fontos a teológiai párbeszédet érintő katolikus álláspontot illetően, irányadó a jövőben az ortodox-katolikus párbeszéd napirendjén szereplő témák megközelítése szempontjából”. Azzal kapcsolatos, hogyan él tovább a Krisztus alapította egyház a világban, a dokumentum szerint „ez a világban létrehozott és megszervezett egyház a katolikus egyházban él tovább, amelyet Péter utódja, valamint a vele egyazon közösségben élő püspökök vezetnek”. Ami az ortodox egyházat illeti, a dokumentum elismeri, hogy Krisztus abban is jelen van a szentség és az igazság elemeivel, mindamellett híjával van az egyházi teljességnek, ami annyit jelent, hogy sajátos, nem pedig egyetemes egyház. /Horváth Andor: Egyházak elsőbbsége. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

2007. szeptember 7.

Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök látszatökumenizmusnak nevezte azt, ami Nagyszebenben a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlésen történik. A rendezvényen az ortodox egyház nyomul az első sorokba, így kívánja megmutatni, itt ő az erősebb. A többi egyházat, nyelveket hátrányosan és látványosan megkülönböztetik. A magyar nem vált a rendezvény hivatalos nyelvévé. /Ambrus Attila: Látszategység helyett párbeszédet. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

2007. szeptember 13.

A francia Libération újságíróinak is feltűnt: Romániában az ortodox egyháznak túlzottan nagy szerepe van a közügyekben. Az ország lakosságának 87 százalékát kitevő ortodoxok messzemenően jobban bíznak a klérusban, mint a politikusok szavában. A negyven millió eurós költségvetésű egyház nem csak államvallásnak számít, hanem fontos politikai tényező is. A választáson a zsinat százhatvankilenc tagja három jelölt – Bartolomeu Anania, Ioan Selejan és Daniel Ciobotea – közül választhatott. Visszalépett Teofan krajovai metropolita, vélhetően szekus múltja miatt. Meglepő, hogy a metropolitákkal egy püspök szállt ringbe, Ioan Selejan, Kovászna és Hargita megye püspöke. Selejan 1994-től püspöke annak a Kovászna–Hargita régiónak, amelynek összetartozását a romániai közvélemény megkérdőjelezi. Selejan nem túl nagy rajongója a magyarságnak. A legesélyesebb jelöltnek mindvégig Daniel Ciobotea metropolita tűnt. Ciobotea feltűnő pénzügyi érzékéről is híres: konferencia és kiállítótermektől egészen a gyertyagyárig több jól jövedelmező üzletbe is belevágott – természetesen az egyház áldásával. /Kiss Bence: Úrnak szolgái mindnyájan. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

2007. szeptember 13.

Ökumenia a különböző keresztény vallások közti ellentéteket lebontó, közös vonásaikat hangsúlyozó mozgalom. Lokodi Imre, a lap munkatársa mereven konzervatívnak nevezte a jelenlegi pápát, Ratzingert és támadta az egyházat: az egyházban „a bizánci típusú képmutatás lett a vezérelv. ” A jelenlegi helyzet szinte teljesen azonos a II. János Pál pápa néhány évvel ezelőtti romániai látogatásával: a Szentszék legyen visszafogott a romániai vallásgyakorlás kérdésében. A Szentszéket képviselő egyházfők nem fognak vállalkozni arra, hogy előhozzák a romániai egyházak, köztük a magyar római katolikus egyház állammal és az államot képviselő ortodoxiával szembeni sérelmeit. A Vatikán megelégszik azzal, hogy a nagy keleti ortodox tenger nem mossa el azt a talpalatnyi szigetet, ami a Szentszékhez hű maradt. Az újságíró szerint furcsa, hogy „senki egyházfinak nem jut eszébe”, „hogy elsősorban ők a legalapvetőbb keresztény tanítás, a szeretet megnyilvánulásának fő kerékkötői. ”A nagyváradi tiltakozó fiatalok esetében a szabadságkorlátozás az ortodox egyház sérthetetlenségét tükrözi. „Egyetlen tiltakozó szó sem volt a romániai főpapok részéről” a fiatalok ügyében. /Lokodi Imre: Elmentek a tömjénfüstbe. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

2007. szeptember 13.

Márton Áron 42 évesen lett gyulafehérvári püspök. XI. Pius pápa 1938 karácsonyán nevezte ki, felszentelésére a következő év február 12-én került sor a kolozsvári Szent Mihály templomban. Felszentelése alkalmából mondott beszédében tisztán megfogalmazta hitvallását: „Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozni kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék. ”1948-ban, az új alkotmány előkészítése előtt Márton Áron és hét másik püspök levélben fordult a kormányhoz, és jelezte az alkotmányban található ellentmondásokat ami a vallásszabadságot illeti. Kérésükre a hatalom nem volt tekintettel, és 1948 áprilisában az új alkotmány életbe lépett. Megkezdődött a felekezeti iskolák és egyházi intézmények felszámolása és államosítása. Az állam elhatározta, hogy egyetlen vallási egységbe forrasztják a görög katolikus és római katolikus egyházat az ortodox egyházzal. A tervek kivitelezését Justinian bukaresti pátriárka, valamint a nagyszebeni metropolita irányították. Ezen intézkedések ellen Márton Áron nyíltan kiállt. Több ellenkező görög katolikus püspököt és papot börtönbe zártak. Közben a hatóságok folyamatosan zárták be a katolikus zárdákat és kolostorokat. Márton Áron folyamatosan tiltakozott ezen intézkedések ellen, 1949 végére a püspök már állandó megfigyelés alatt állt. A püspök látván, hogy tiltakozó leveleivel mit sem érnek, elhatározta: személyesen keresi meg a miniszterelnököt. 1949. június 21-én, a püspöki iroda akkori helyettesével, Ferenc Benjáminnal együtt taxit rendeltek, hogy elvitessék magukat a tövisi vasútállomásra. Félúton a sofőr megállt és motorhibát színlelt, ekkor „épp ott haladt el” egy másik gépkocsi, ennek utasai és vezetője ajánlkoztak, hogy elviszik a püspököt az állomásra. De az indulás után felmutatták igazolványukat és kijelentették: parancsuk van a letartóztatására. A letartóztatás híre nemzetközi felháborodást váltott ki. Márton Áron kezdetben vizsgálati fogságba került, ez három évig tartott, ezalatt több börtönt is megjárt. A börtönéveket a folyamatos kihallgatások és a nehéz testi munka jellemezte. Végül Márton Áront életfogytiglani börtönre ítélték. A román kormány 1954-ben mérlegelte Márton Áron szabadon bocsátását, de ennek az lett volna a feltétele, hogy szakítson Rómával, és hozzon létre egy nemzeti katolikus egyházat, ezt ő határozottan megtagadta. Nem volt hajlandó kegyelmi kérvényt sem írni: mindig azt mondta, ha tudják, hogy ártatlan, akkor engedjék szabadon, és tekintsenek el az alaptalan vádaktól. 1955. február 2-án végül szabadlábra helyezték. Szabadulása után egy hónapig a bukaresti érsekségen tartózkodott, itt már vendégeket is fogadhatott. Azért tartották az érsekségen, hogy megerősödjön, hogy ne lépjen leromlott fizikai állapotban a nagyközönség elé. Március 24-án este érkezett meg a gyulafehérvári püspökségre. Időközben megalakult a békepapi mozgalom is, azokból a papokból, akik elítélték Márton Áron cselekedeteit és hatalmi segítséggel igyekeztek felsőbb beosztásokhoz jutni. Szabadulása utáni bérmaútjain hatalmas tömeg kísérte, mindenki hallani akarta a püspök beszédeit. Ezek az utak zavarták a hatóságokat, szabadulása után egy évvel, az 1956-os bérmautat követően házi fogságra ítélték, nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspöki palotát. Ez az állapot tizenegy évig, 1967-ig tartott. Ekkor, König bíboros látogatott Bukarestbe, Márton Áron „szobafogságát feloldották. /Püspök a veszedelem idején. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

2007. szeptember 17.

A pátriárka-választás nem csak az ortodox egyházat osztotta meg, hanem a volt politikai rendőrség leleplezésére létrehozott tanácsot /CNSAS/ is. A CNSAS helyes döntést hozott, amikor megtiltotta a vizsgált személyekre vonatkozó adatok előzetes kiadását. Sokan igyekeznek lejáratni a tanácsot, hogy azután felróják az eredménytelenségét. Nincsenek könnyű helyzetben a Diszkriminációellenes Tanács tagjai sem, amikor Basescu elnök kijelentéseit vizsgálják. /Ágoston Hugó: Az ólálkodó ördög. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

2007. szeptember 17.

Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának a vallásszabadságról szóló 2007-es, frissen megjelent jelentése szerint túl jelentős a bukaresti kormány hatásköre vallásügyekben. Románia alkotmánya garantálja a vallásszabadságot, a különböző felekezetek, csoportok bejegyzésének eljárása igencsak körülményes, a kisebbségi egyházak állami elismerése pedig komoly akadályokba ütközik. Romániában továbbra is kevés a hivatalosan elismert felekezet. Múlt év végén összesen 18 volt az elismert felekezetek száma, míg másokat egyesületekként vagy alapítványokként tartanak nyilván, amelyek státusa jóval alacsonyabb szintű, mint a vallási csoportoké. A felekezeti törvény meghatározásai miatt – vélik az amerikai külügyminisztérium szakértői – több csoport is hátrányos helyzetben van. A törvény legfrissebb, 2006 decemberében hatályba lépett változata a felekezetek mellett jogi személyiség nélküli vallási csoportokról rendelkezik. Utóbbiak nem részesülnek a felekezetekre jellemző adókedvezményben vagy állami támogatásban. Mindössze a templomok és imaházakként szolgáló ingatlanok adómentesek. A dokumentum megemlítette a felekezeti ingatlanok visszaadásának elhúzódását is. Sok vallási kisebbségnek nem sikerült még visszaszereznie a kommunizmus idején elvesztett ingatlanjait. A görög katolikus egyház templomait jelenleg is az ortodoxok birtokolják. A történelmi magyar egyházak (mind a római katolikus, mind a protestánsak) mindössze egy részét kapták vissza egykori ingatlanjaiknak, és ezek nyolcvan százaléka ráadásul középület. A jelentés kitért a hivatalos államvallással, az ortodoxiával szemben a többi felekezet által megfogalmazott sérelmekre. Ezek szerint a görögkeleti egyház képviselői sokszor szándékosan akadályozzák más felekezetek, csoportok szabad vallásgyakorlását. A jelentés kitért a politikusok és a média részéről tapasztalható antiszemita, idegengyűlölő megnyilvánulásokra is. /Nagy B. István: Washington egyházügyben bírál. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-117




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998