udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 503 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 481-503
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Reformatus Egyhaz

1991. november folyamán

A Korunk novemberi számát a szórványnak, a szórvány problematikájának szentelte. A szórványkérdést szívügyének tekintő Vetési László tiszteletes írásában leszögezte: végzetesen szórványnemzet vagyunk. "A világon élő magyarság egyharmada az anyaország határain kívül az utódállamokban vagy a diaszpórában a romániai magyarságnak egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben él. " Vetési megállapította, hogy nem rendelkeznek a romániai szórványmagyarságra vonatkozó adatokkal. Nem jelentek meg erről könyvek, tanulmányok. Egyetlen kivétel az azóta elhunyt Semlyén István, akinek Hétmilliárd lélek című, 1980-ban megjelent könyve tartalmazott először adatokat a hazai magyar szórványnépességről. Az 1989-es változások óta az 1990 karácsonyán Gyergyószárhegyen tartott szórványértelmiségi találkozó volt az első, amely szomorú körképet adott a jelenlegi helyzetről. Semlyén István z 1977-es népszámlálási adatok alapján írta, hogy hét erdélyi megyében /Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Bihar, Szatmár és Szilágy/ és a romániai magyarság háromnegyede, mintegy 1,2 millió lélek. A fennmaradó 420 ezer az ország többi részén /Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Máramaros, Szeben, Termes és a Kárpátokon kívüli területen/ szóródik szét. A szórványban élő 420 ezer lélekből 220 ezer magyar kisebb-nagyobb városokban él /Beszterce, Bukarest, Brassó, Déva, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyszeben, Medgyes s a bányavárosok/, mintegy 200 ezer pedig falvakban. Vetési László részletezte a szórványvidékeket. A Mezőségnek a Maros, Sajó és Szamos által határolt nagy kiterjedésű területe évszázadok óta a nagy felszámolódások színtere. A legveszélyesebb helyzetben, a homogenizálás legelőrehaladottabb állapotában a moldvai csángók vannak. Domokos Pál Péter óta többször feltérték helyzetüket, népi kultúrájukat, de etnikai folyamataik szociológiai, társadalomlélektani nyomonkövetése nem történt meg. A városok elszórványosodásának problematikája külön kérdés. Vetési László következtetése: összmagyar szórványprogramot kell kidolgozni. Addig pedig a legnagyobb súly továbbra is az egyházakra nehezedik, a lelkipásztorokra. /Vetési László: Szórványgondjainkról./ Kozma Zsolt visszapillantott a szórványosodás kialakulására és arra, hogy a református egyház mit tett a szórványban élőkért. 1944 után az intézményes egyházi szórványmisszió megszűnt. Azonban mindig voltak kiváló lelkek, akik vállalták a szórvány gondozását, ilyen például a nagysármási id. Hermán János, a kérői id. Bányai Ferenc, s azok, akiknek nevét feljegyezte Vetési László szórványlapjában, a Felebarátban. Kozma Zsolt írásában megoldást is javasolt. Először is fel kell mérni tájegységenként a szórványhelyzetet. Munkatársakat kell keresni, szórványfelelősöket. Érdemes kis könyvtárakat összeállítani. Szórványinternátusokat kell létrehozni. /Kozma Zsolt: Szórványosodás időben és térben/ Tófalvi Zoltán adatgazdag összegzést nyújtott a kivándorlásról, a kivándorlókról. Tófalvi az első világháború előtti kivándorlásig nyúlt vissza. A különböző időszakok adatait részletezve kiemelte azt, hogy az első világháború végétől napjainkig közel 650 000 magyar távozott Romániából. Nem természetes, hanem az idők során változó intenzitású, nem természetes, kényszerű kivándorlásról, áttelepülésről van szó. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események újabb lökést adtak a kivándorlásnak. /Tófalvi Zoltán: Emigránsok, kivándorlók, letelepedők/ /Korunk (Kolozsvár), nov./

1990. január 30.

Jan. 30-án Kolozsváron ülésezett a romániai református egyház két egyházkerületének közös zsinata. Tíz év óta nem ülésezett ez a testület. Kimondták, hogy továbbra is két egyházkerületet lesz, két püspök irányításával. A jövőben minden egyházi tisztségre négy éves ciklusra választanak tisztségviselőket, akik még egy ciklusra jelöltethetik magukat. /Ülésezett a romániai reformtus egyház zsinata. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

1990. február 14.

Dokumentumot közölt a Romániai Magyar Szó, Király Károly Erdélyi Kálmán álnéven adott helyzetképet az elnyomott erdélyi magyarság helyzetéről 1981 márciusában. Példákkal mutatta be a nehéz helyzetet. A katonaköteles fiatalok lépten-nyomon a nemzeti diszkrimináció számtalan formájába ütköznek: nem használhatják egymás közt sem anyanyelvüket, nem írhatnak levelet magyarul, a magyar fiatalokat román vidékre viszik a katonaság idejére. A magyar végzős orvosokat, tanárokat Moldvába, Olténiába, román vidékre helyezik. A román tannyelvű osztályokba kényszerített magyar tanulók egymás között sem beszélhetnek magyarul. Nagyváradon az új igazgató megfenyítette a személyzetist: az üzemben nem lehet több magyar mint román. Sürgősen hozatni kell román munkásokat. Nagyváradra az utóbbi évtizedekben 25 ezer románt telepítettek be. Ugyanez történt Marosvásárhelyen Magyar városokban /Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda/ egész utcákat, főtereket, magyarlakta negyedeket bontottak le. Helyükbe tömbházakat húztak fel és románokat költöztettek be. Az 1977-es népszámlálásnál minden kérdésnek volt kódszáma, kivéve a nemzeti hovatartozás rubrikáját. Vegyes házasságok esetében nem írták magyarnak a családtagokat. Romániában a 2 milliós cigányságból 260 ezret ismertek el, a többit beírták románnak. A több mint 2 milliós magyarság a népszámlálás szerint 1,7 millió fő, hasonló a helyzet a többi nemzetiségnél is. A népszámlálás kérdőívet Bukarestbe szállították, az adatokat onnan közölték a helyi szervekkel. Nagysármáson például 1200 magyart tartanak nyilván. A református egyház nyilvántartásában 2300 magyar szerepel. Önkényesen tehát ennél a településnél 1100 magyart megfosztottak nemzetiségétől. Emiatt nincs magyar iskola Nagysármáson, de a környéken sem. 1980-ban a magyar tanulók 50 százaléka kénytelen román nyelven folytatni tanulmányait. A líceumi tanulóknak csak 30 %-a tanulhat anyanyelvén, noha például Marosvásárhely lakóinak 70 %-a magyar. A marosvásárhelyi Bolyai Líceumban az 1980/81-es tanévben 70 magyar IX. osztályba felvételizett tanulót áttettek a román osztályokba, mondván, csak két magyar osztály indulhat, noha 4 osztályra való tanuló sikeresen felvételizett. 1945 óta 1,5 millió románt hoztak be Erdélybe. Van sok megalkuvó magyar vezető, például Hajdu Győző, az Igaz Szó folyóirat főszerkesztője. A magyarság több "képviselője", mint Gere Mihai, Fazekas Ludovic, a Kovászna megyei első titkár, Nagy Ferdinand, Szász Iosif, a Hargita megyei első titkár, Cseresznyés Béla, Korondi Stefan, Coppándi Sándor, Fejes Juliu, Furó Gyula, Hegedüs Béla funkcionáriusok, akik közül egyesek magyarul sem beszélnek, de mind karrierista nemzetárulók. Velük szemben van a többség, akik vállalják magyarságukat. Sokan vállalnak meghurcoltatást, lelki tortúrát /Zsuffa Kálmán sepsiszentgyörgyi lakos, Jenei Tamás bákói református lelkész, Király Károly és mások/, egyesek életüket is áldozták /Szikszai Jenő tanár/. Céltudatos kiállással sikerült kiharcolni egy-egy osztályt, Takács Lajos és Nagy Géza professzorok, Kovács Zoltán festőművész, Gáll Ernő szerkesztő, Balogh Edgár, Kacsó Sándor, Benkő Samu, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Bálint Tibor írók a Központi Bizottsághoz címzett tiltakozó táviratokkal elérték, hogy a kolozsvári piarista, 400 éves múltra visszatekintő középiskolát ne számolják fel egészen. /Erdélyi Kálmán (Király Károly): Hangok és vészhangok Erdélyből. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13., 14./

1990. március 17.

Márc. 17-én folytatódtak Marosvásárhelyen a magyarellenes megmozdulások: tüntettek a magyarok ellen. A Vatra Romaneasca hívei márc. 16-án Marosvásárhelyen zavargásokat kezdeményeztek, több embert bántalmaztak, a magyar tévéoperatőröket és a Népújság két munkatársát megverték, alig sikerült őket megmentetni. Márc. 17-én behatoltak a református egyház felsővárosi hivatalába és bántalmazták az ott tartózkodókat, egyházi javakat tettek tönkre. Az események hátterében a Vatra Romaneasca áll. Az RMDSZ többszöri sürgetése ellenére a rendőrség nem avatkozott be, sőt az RMDSZ képviselőit kiutasították a rendőrsétől. Az RMDSZ Maros megyei szervezete követeli a nemzeti kisebbség létbiztonságának és intézményei biztonságának szavatolását. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának címzett felhívást az RMDSZ nevében Sütő András, az RMDSZ megyei elnöke írta alá. /Sütő András: A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./

1990. május 18.

Tőkés László püspök írta alá a Református Egyház Királyhágómelléki Egyházkerülete nevében az ország összes egyházaihoz intézett felhívását: az egyetemes társadalmi megbékélés érdekében ökumenikus értekezletre jöjjenek össze Nagyváradon vagy egy másik, közösen megállapított helyen. /Felhívás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

1990. szeptember 25.

Nagyváradon megnyílt a református egyház Sulyok István Katekhetikai Tanárképző Főiskolája, ahol leendő hittanárokat, diakónusokat, kántorokat képeznek. Kéthetenként, szombaton lesznek az előadások. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 17./

1991. augusztus 5.

A Temesvári Rádió aug. 5-i magyar nyelvű adásában Pénzes Béla, az RMDSZ resicabányai szervezetének elnöke beszélt a város magyarságának helyzetéről. Mintegy ötezer magyar él Resicán, a katolikus és református egyház nyilvántartása szerint, azonban a helyi RMDSZ-nek csak 250 tagja van. Az emberek félnek. Nem politizálok, térnek ki az RMDSZ hívása elől. Az RMDSZ-nek nincs fizetéses alkalmazottja, mindent maguk végeznek, odaadásból. Resicán egyetlen magyar négyosztályos elemi iskola létezik, tizenöt tanulóval. Mindenkit kérnek, írassa gyermekét a magyar iskolába, de nem a kérésnek nem volt foganatja. /MTI/

1991. október 23.

Nagyváradon a református püspökség székházát 1952-ben lefoglalták, majd ezután "önkéntes adományként" kellett átadni az épületet a hatóságoknak. 1989 után a püspökség visszakövetelte a székházat. Elsőfokon nekik is ítélték a házat, majd a döntést a megyei prefektúra megfellebbezte és a törvényszék helyt adott a fellebbezésnek, október 23-i hatállyal a megyei prefektúrának ítélték oda az épületet. Ebben a székházban ortodox teológiát akarnak alapítani. A püspökség tiltakozik a diszkrimináció ellen. /A Romániai Református Egyház Királyhágómelléki Egyházkerületének közleménye. = Reformátusok Lapja (Budapest), nov. 17./

1991. október 31.

A reformáció emlékünnepén, okt. 31-én, Széchenyi-emléktáblát helyeztek el Bánffyhunyadon, a református templom belső falára, Széchenyi István születésének 200. évfordulója emlékére. Magyarországról Katona Tamás jelent meg az ünnepségen, aki beszédet mondott. Az emléktáblát a református egyház és a budapesti Széchenyi Társaság készíttette, felirata: "Senki ember ne akarja megváltoztatni vagy éppen elpusztítani egy nemzet nyelvét. Gróf Széchenyi István születésének 200. évfordulóján, Bánffyhunyadon jártának emlékére. Református egyház, Széchenyi Társaság." /Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

1991. november 4.

A román parlament folytatta a Hargita és Kovászna megyéből elüldözött románokról szóló jelentés megvitatását. A román képviselők, elsősorban a Nemzeti Megmentési Front és a Románok Nemzeti Egységpártja tagjai, szélsőséges hangnemben támadták az RMDSZ-t, a katolikus, református és evangélikus egyházakat. Petre Turlea az elsők között támadta az RMDSZ-t, Mihai Teodorescu szenátor kifogásolta, miért énekelték a templomban a magyar himnuszt. Bajcsi Ákos RMDSZ-képviselő névre szólóan cáfolta a Hargita-Kovászna jelentést /például: a jelentés szerint Tanasét elüldözték, valójában ma is Kézdivásárhelyen dolgozik/. Ion I. Bratianu durvaságban igyekezett túltenni a Román Nemzeti Egységpárt néhány szenátorán, ordítozott. Nagy Benedek képviselő a jelentésnek a magyarság kollektív bűnösségére vonatkozó részét utasította vissza. Többen követelték az RMDSZ betiltását, Szőcs Géza és Tőkés László elleni vizsgálat megindítását. /Béres Katalin: Tovább a Golgotán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./ Az általános vádözön után Bárányi Ferenc RMDSZ-szenátor rámutatott arra, hogy sem a királyság, sem a vasgárdista, sem a kommunista rezsim alatt nem sértették meg és nem alázták meg ennyire a magyar kisebbséget. Romániában nem albérlők vagy bérlők vagyunk, hanem társtulajdonosok, mondta, hozzátéve, hogy e figyelemelterelő kampány mögött a lemondott miniszterelnök, Petre Roman áll. /MTI/ Kerekes Károly képviselő hangsúlyozta, hogy amikor a romániai magyarság elleni offenzíváról van szó, akkor csaknem teljes a nemzeti egység. A jelentés az egész magyar nemzetet bűnösnek mondja. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ A parlamenti ülést közvetítette a televízió, a nézők végre hallhatták az RMDSZ-képviselőket is. /A székelylakta megyék "ügye". = Magyar Nemzet, nov. 6./

1992. január 27.

Tőkés László püspök jan. 27-én sajtóértekezletet tartott. Kifejtette, hogy felszólítást kapott a püspökség, miszerint a református egyház hagyja el a székházat. A püspök hangsúlyozta, hogy a székházat semmiképpen nem adják át a hatóságnak. Elmondta, hogy Szőcs Géza szenátor javaslatára megegyeztek egy ökumenikus egyetem szükségességében, továbbá alternatív népszámlálás megtartását javasolták az egyházak és az RMDSZ égisze alatt. Tőkés László felemelte szavát az erdőcsinádi letartóztatások ellen, ahol most vettek őrizetbe három fiatalembert a két évvel ezelőtti marosvásárhelyi események miatt, felháborodását fejezte ki az ellen, hogy lehetetlenné tették Káli Király István polgármesteri jelölését Marosvásárhelyen. /Sz. A.: Püspöki sajtóértekezleten. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 28./Kolozsváron, jan. 16-án az RMDSZ néhány tagja és több RMDSZ-es országgyűlési képviselő megalakította az erdélyi magyar egyetem /Universitas Oecumenica Transilvaniensis/ létrehozását kezdeményező bizottságot. Felekezetközi egyetemet terveznek. Az egyetem magvát a két meglevő hittudományi főiskola alkotja, a gyulafehérvári Katolikus Teológiai Intézet és a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet. Célszerű egyes tanszékek létrehozása Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Temesváron stb. A bizottság ideiglenes elnöke Szőcs Géza.

1992. április 8.

Megkezdődött Nagyváradon a romániai református egyház zsinata. /Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./

1992. június 16.

Tőkés László püspök írásában kifejtette, hogy nagy szükség van a magyar református egyház egysége helyreállítására, a reformátusok egyetemes zsinatának megtartására. Ellensúlyozni kell a történelmi-politikai különállásból fakadó önálló fejlődés és eltávolodás veszélyeit, biztosítva a hitében és nyelvében egy és oszthatatlan magyar református egyház országhatárokon átívelő, de azokat tiszteletben tartó közösségét. /Tőkés László: Útban az egyetemes zsinat felé- A Kárpát-medence népeit szólítva. = Magyar Nemzet, jún. 16./

1992. június 17.

A romániai Református Egyház Zsinata jún. 17-i gyűlésén nyilatkozatot fogalmazott meg: Románia elnökéhez, kormányfőjéhez fordulva kérte a vallásszabadságot biztosító kultusztörvény-tervezet elfogadását, követelte az iskolahálózathoz szükséges egyházi ingatlanok visszaadását és sürgette az önálló anyanyelvi iskolahálózat helyreállítását. /Nyilatkozat. = Közlöny (Nagyvárad), júl./

1992. június 30.

Jún. 19-22-e között a The Christian Observer hetilap meghívására Tőkés László püspök az Egyesült Államokba utazott. Felszólalt a presbiteriánus konferencián, majd kongresszusi képviselőkkel találkozott. Tőkés László önálló előterjesztését ismertette /Romaina - in the mirror of the facts/. Sajtóértekezletén részt vettek román ellenzékiek is. Vladimir Tismaneanu rámutatott arra, hogy Románia egyedülálló szomszédai között abban, hogy a titkosrendőrség maradt az ország legerősebb hatalma. Románia ideológiájának legfőbb elemei az idegengyűlölet és a militarizmus. /A Királyhágómelléki Református Egyház Tájékoztatási Szolgálata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

1992. október 8.

Felavatták Sepsiillyefalván a református egyház létesítményét, az Ifjúsági Konferencia Központot. A központ megálmodója Kató Béla helyi lelkész. Dr. Csiha Kálmán református püspök is megjelent az avatáson, elmondta, hogy 23 református templom épül jelenleg Erdélyben, most szentel fel egyet Brassóban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./

1992. november 12.

A református egyház hároméves, posztliceális magyar nyelvű asszisztensképzőt indít Kolozsváron. /Székely Kriszta: Magyar asszisztensképzés Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

1993. március 30.

A márc. 31-i külügyi sajtótájékoztatón Mircea Geoana szóvivő azt állította. hogy Nagyváradon a református püspöki székhely sohasem volt a református egyház tulajdonában, mindig is állami tulajdon volt. - A szóvivő elhallgatta, hogy az épület a hívők adományaiból épült, a harmincas években. /Székely László: Külügyi sajtókonferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

1993. április 24.

Tőkés István nyílt levélben tájékoztatott arról, hogy A Romániai Magyar Református Egyház élete 1944-1989 című könyvéről Kertész László egyházkerületi főgondnok gyalázkodó körlevelet küldött az esperesi hivataloknak. Emiatt az egyházi sajtó nem foglalkozott Tőkés István könyvével, melyet a Hungarológiai Intézet adott ki. Kertész László közzétette Tőkés István Esküszöm? című, 1980-ban, a Református Szemlében megjelent írását /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./, ebben a szerző Ceausescu mellett tett hitt. Tőkés István hozzátette, nem igaz Kertész állítása, hogy elhallgatta ezt, hiszen a református egyházról szóló könyvében megemlítette ezt. /Tőkés István: Nyílt levél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./

1993. május 15.

Mircea Geoana külügyminisztériumi szóvivő kijelentette, hogy a nagyváradi püspöki palota sohasem volt a református egyház tulajdona. Dr. Szatmári Ferenc, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tiszteletbeli főgondnoka részletesen ismertette a székház történetét. Az egyház évek óta próbája visszaperelni a székházat, de sikertelenül. /Barabás Zoltán: "Ingatlanunkat a kommunista párt vallásellenes céljaira elorozta és bitorolta?" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

1993. május 26.

Szászrégen egyetlen magyar feliratú emlékművét az első világháborúban elesettek emlékére 1928-ban állították fel. Ismeretlen tettesek 1993. ápr. 5-én éjjel ledöntötték, meggyalázták az emlékművet. A rendőrség nem hivatalos véleménye az volt, hogy a "szobor a forgalom okozta rezgéstől dőlt le". A helyi RMDSZ és a magyarrégeni református egyház máj. 14-én helyreállíttatta a ledöntött emlékművet. /Csorvási Gyula, Régen: Szobrok mostoha sorsa. = Népújság (Marosvásárhely), 1993. máj. 26./

1993. december 15.

A Királyhágómelléki Egyházkerület kiadta hagyományos sajtótermékét, a könyvnaptárt /Református Naptár 1994 /Kiadja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Nagyvárad/, ebben található a romániai református egyház teljes név- és címtára. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 15./

1993. december 22.

A Krisztusért és Egyházért - rövidítve: CE - mozgalom és a református egyház között feszültség van. Erről kérdezte a hetilap Csiha Kálmán és Tőkés László püspököt. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elismerte, sokan gondolják, hogy ebből egyházszakadás lesz, de ő ezt nem szeretné. A CE nagyon hangsúlyozza, hogy önállóan akar dolgozni, de nem akar elszakadni a református egyháztól. Csiha Kálmán elment a CE Szövetség okt. 3-i konferenciájára és kérte a vezetőket, az egyházon belül működjenek. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke sem akar egyházszakadást. Szerinte a legnagyobb hiba, hogy a CE külön akar megoldani kérdéseket. Az lenne jó, ha integrálódnának az egyházba. A CE a hagyományos református kereszténységet lebecsüli. /Magyari Tivadar, Sorbán Attila: Krisztusért és Egyházáért. Egyházszakadás vagy purifikáció? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 22./

1994. április 2.

A romániai református egyház nevében Tőkés László püspök, zsinati elnök az ET raportőrökhöz írt előterjesztésében hangsúlyozta, hogy egyháza erkölcsi kötelessége felemelni szavát az igazságtalanságok ellen. Iliescu elnök amnesztiája azonos mértéket alkalmazott áldozatokra és gyilkosokra. A magyar történelmi egyházak nem nyerték vissza elvett iskoláikat, egyéb ingatlanaikat. Az állam halogatja a vallásügyi törvény elfogadását. A többségi román ortodox egyház semmit sem tesz a nacionalista uszítás ellen. Románia nem teljesítette vállalt kötelezettségeit. Ajánlatos volna az ET eddigi ellenőrző mechanizmusát kiegészíteni a szankcionálással. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

1994. április 9.

A magyarországi evangélikus és református egyház örömmel támogatja az erdélyi történelmi egyházak szándéknyilatkozatát egy felekezetközi oktatási alapítvány létrehozására. /Pesti Megyei Hírlap, ápr. 9./

1994. április 29.

Az RMDSZ elnöksége nem tudott Tőkés László leveléről, nyilatkozta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Az RMDSZ nem akar beavatkozni a magyarországi választási kampányba, de a levélben megfogalmazott alapvető szempontokat fontosnak tartotta az RMDSZ is kifejezni. Sajnálatosnak tartják, ha olyan kijelentések történnek, amelyek figyelmen kívül hagyják a romániai magyarság érdekeit, mert "a fejünk fölött rólunk és nélkülünk folytatott tárgyalások nem szolgálhatják sem a stabilitást, sem a jószomszédság ügyét." /Népszabadság, ápr. 29./ 2/ A Genfben székelő Református Világszövetség állásfoglalásában elítélte az Egyetemes Magyar Református Zsinatot /EMRZS/ és megalapításának elutasítását ajánlotta. A Romániai Református Egyház Zsinata 1994. ápr. 19-i ülésén megdöbbenéssel értesült erről az állásfoglalásról és nyilatkozatában kiállt az EMRZS mellett, nem fogadta el az ajánlást. A magyar református egyház különböző politikai fennhatóságok alatt élt, ennek ellenére megtartotta zsinati egységét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 29./

1994. november 16.

A Romániai Református Egyház bekapcsolódik az Egyházak Emberjogi Programjának /CHRP/ munkájába. Az EBEÉ Budapesten tartott konferenciáján szept. 2-7-e között részt vett Tőkés László püspök és előadást tartott. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

1994. december 10.

Budapestre látogatott a Romániai Magyar Református Egyház küldöttsége /dr. Csiha Kálmán és Tőkés László püspökök, Szilágyi Aladár főgondnok/, hogy részt vegyen az 1995-ben tartandó Egyetemes Magyar Református Konvent előkészítésével foglalkozó tanácskozáson. A megbeszélésen megjelentek a szlovákiai, kárpátaljai református püspökök, valamint a nyugat-európai és kanadai reformátusok küldöttei. Másnap a háromtagú küldöttséget fogadta Tabajdi Csaba államtitkár, dr. Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese, Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke, valamint Gellért Kis Gábor, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke. A felek megállapodtak a rendszeres kapcsolattartás szükségességében. /Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 10-11./

1995. április 20.

Ápr. 20-án megkezdődött Debrecenben az Egyetemes Magyar Református Konvent - Konzultatív Zsinat alakuló ülése, amelyen a világ magyar reformátusságát képviselő egyházi személyek vesznek részt. Az egyházi szervezet lelkészi elnökévé a küldöttek Csiha Kálmán kolozsvári püspököt választották, a világi elnök Szabó István, az Amerikai Magyar Református Egyház főgondnoka lett. A zsinat létrejöttének két "hajtómotorjaként" elismert püspök, Tőkés László nagyváradi és Hegedűs Lóránt, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke nem jutott be a vezetésbe, a küldöttek módosították az alapszabályt, létrehozták az ügyvezető elnöki tisztet. Ügyvezető elnökké Hegedűs Lórántot választották meg, Tőkés Lászlónak felkínálták a tiszteletbeli elnöki címet, de ő ezt visszautasította. Tőkés László úgy értékelte, hogy "az egyházban is visszarendezési folyamatok mennek végbe", az egyházi megújulási folyamat megtorpant. Nem fogadta el azt, hogy a Zsinat elutasította a politizálást. "Vak, aki nem látja, hogy a kisebbségi helyzetben mennyire fontos az egyháznak e politikai többletfunkcióját betölteni, éppen az emberi, a közösségi és a vallási jogok védelmében" - mondta Tőkés László püspök az MTI-nek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22-23., Magyar Nemzet, ápr. 21./

1995. április 25.

Tőkés László püspököt nem választották be a Magyar Református Egyház zsinatába. A zsinati atyák nem támogatják az egyházi reformot. Érzékelniük kellene, hogy az egyházközösség velejéig rothadt, és megújulást követel, állapította meg. "Elköteleztem magam az autonómiatörekvések és az egyházi reform mellett." /Új Magyarország, ápr. 25./ A Kurír durván, minősíthetetlen hangon kommentálja a történteket. /Meruk József: Tőkés László püspök már az övéinek se kell. = Kurír, ápr. 25./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 481-503




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998