udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Sepsi Reformatus Egyhazmegye

1990. december 12.

A MISZSZ /Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége/ Országos Választmánya nyilatkozatban utasította vissza, hogy az a katonatiszt kezdeményezett bűnvádi eljárást Sütő András ellen, aki tétlenül nézte az író és más személyek ütlegelését, továbbá a szenátusban Vasile Vacaru szenátor követelését, hogy indítsanak bűnvádi eljárást Tőkés László ellen. /A MISZSZ Országos Választmányának nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó, dec. 12./ Ugyancsak tiltakozott nyilatkozatban tiltakozott a Sepsi Református Egyházmegye: lelkészértekezletükön elítélték Tőkés László püspökkel kapcsolatban Vasile Vacaru szenátor minősíthetetlen vádaskodását. /Tiltakozás a minősíthetetlen vádaskodás ellen. = Romániai Magyar Szó, dec. 12./

1999. július 19.

Júl. 17-én az Erdélyi Református Egyházkerület, a Sepsi Református Egyházmegye és a Hídvégi Református Egyházközség szervezésében a földvári fogolytábor áldozataira emlékeztek Hídvégen, a Brassó megyei Földvár közelében lévő háromszéki településen. Még nincs pontos adat arról, hányan pusztultak el a hírhedt földvári haláltáborban, és hányan szenvedtek a megaláztatás és az éheztetés miatt. A hídvégi református lelkész, Ungvári Barna András szerint elsőként, 1997. április 6-án a Szatmár megyei börvelyiek állítottak kopjafát a hídvégi református templom kertjében. Akkor elhatározták, hogy amíg Földváron méltó emlékmű nem készül a fogolytáborban raboskodottaknak, illetve az elhunytaknak az emlékére, Hídvég legyen az egykori foglyok, a hozzátartozók zarándokhelye. Az emlékmű idén sem kerülhetett a földvári fogolytábor tömegsírjára, mivel a Brassó megyei tanács az utolsó pillanatban visszavonta az engedélyt. Az indoklás az volt, hogy a kérelmezők eltorzítják az eseményeket, a valóságot. - A tiltások ellenére megtelt a hídvégi református templom. Dr. Csiha Kálmán püspök hirdetett igét. Benkő Levente, a Háromszék szerkesztője ismertette a földvári fogolytábor történetét. A sajtóközlemények szerint körülbelül hatezren sínylődtek ebben a táborban. Tavaly orosz külügyminisztériumi közbenjárására a volt haláltábor egyik tömegsírjánál emlékművet állítottak az 1942-44 között Földváron elhunyt huszonegy szovjet hadifogoly emlékére. A magyar, a sváb, cseh, szerb, lengyel, német foglyok érdekében azonban se Bukarestből, se Budapestről nem járt közben senki. A templomkertben megkoszorúzták az 1944?45 között Földváron raboskodott börvelyiek emlékére felállított kopjafát. Madaras Lázár, a Brassó megyei tanács alelnöke a felfüggesztésben politikai okot feltételez. A hídvégi református egyházközség gyülekezeti termében felavatták az emlékszobát. Itt a hajdani foglyoktól, a lágerből származó tárgyakat, leveleket, verseket, fényképeket lehet megtekinteni. Az ünnepség Benkő Levente Fogolykönyv című kötetének bemutatásával ért véget. /Emlékezés a földvári fogolytábor áldozataira A Brassó megyei tanács nem engedélyezte az emlékmű felállítását. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19., A visszavont emlékmű-kiállítási engedély dacára. Hídvégen méltóan és méltósággal emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

2002. április 13.

A magyar nemzet egészének sorsáért felelősséget érző háromszékiekhez intézett felhívást több háromszéki értelmiségi. Ápr. 21-én, a múlt század békediktátumai után tízmilliós lakosságúra zsugorodott Magyarország, amely az új évezred egyik legnagyobb próbatétele előtt áll: otthon tartózkodó állampogárainak dönteniük kell, hogy az országgyűlési választások második fordulójában az otthonteremtés és a társadalomépítés, az egyéni és közösségi boldogulás milyen útját jelöljék ki maguknak. De nem csak ezt kell eldönteniük. A nyolcmilliónyi, szavazati joggal rendelkező magyar állampolgárnak határoznia kell arról is, hogy a Kárpát-medencében, a mai Magyarország határain kívül élő, és a nagyvilágban szétszóródott nemzetrészeket és csoportokat milyen gazdasági, kulturális és érzelmi szálak, az együvé tartozás és az azonosságtudat milyen kötelékei kapcsolhatják majd az anyaország szerepkörének a betöltésére hivatott Magyar Köztársasághoz. A most lezáruló négyéves választási ciklusban a magyar nép belső erőfeszítései, gazdasági, kulturális teljesítménye, polgári többségű országgyűlése és nemzeti elkötelezettségű kormánya révén az európai országokhoz viszonyítva kiemelkedő, önnön korábbi állapotához képest kiváló teljesítményt mutathat föl, a volt kommunista országok közül állampolgárainak anyagiakban és szellemiekben a legtöbbet tudta nyújtani, s a határokon kívül élő nemzettársak gondjai egy részének felvállalásával mindannyiunk által érzékelhető, az összmagyarság Trianon utáni történetében előzmények nélküli nemzeti összefogást eredményezett. Önmagunkat áltatnók, ha nem érzékelnők, és nem adnók egymás tudtára: a magyar ország- és nemzetépítés eddigi útja és esélyei veszélybe kerültek. A választóknak voksukkal kell eldönteniük, hogy tízmilliomod-magukkal összezárkózva kívánnak-e a nemzetfogyás aláhajló útján tévelyegni, vagy virtuálisan és a gyakorlatban is a nemzeti erők egészét egybefogva óhajtanak maguknak az új Európában, nemzeti önazonosságukat is megőrizve, helyet teremteni. Ápr. 21-én dől el, hogy a szomszédos vagy velünk együtt élő népekhez hasonlóan, és ezekkel békességben élve, a határokat átjárhatóvá téve lélekben egységes nemzetként próbálnak/próbálunk-e évezredünk új kihívásai között is helytállni, vagy mint oldott kéve hullunk szét. Történelmi determináltság és a múlt századi kataklizmák következménye, hogy a mai Magyar Köztársaság állampolgárai között alig van olyan, akinek ne lennének a határokon átívelő családi, rokoni, baráti kötődései. Írjanak, üzenjenek magyarországi nemzettársaiknak, vegyenek részt az ápr. 21-i választásokon, és vigyenek magukkal ismeretségi körükből legalább egy olyan személyt, aki felelősséget érez a polgári Magyarország sorsának alakulásáért. A nemzet egészének sorsáért mi is felelősek vagyunk. A mai Magyarországhoz ne csak támogatásért folyamodjunk, hanem segítsük is bizakodóvá tenni a bizonytalankodókat. A mai kommunikációs feltételek lehetőséget nyújtanak, hogy a hátralévő bő hét alatt kapcsolatot teremtsünk rokonainkkal és barátainkkal, és figyelmeztessük egymást legelemibb, de legszentebb kötelességünkről, amelyet egyik történelmi imánk így fogalmaz meg: (...) ,,Magyarországról, édes hazánkról, / ne feledkezzél meg, szegény magyarokról".Balogh Attila, a Mikes Kelemen Líceum igazgatóhelyettese, Beder Tibor tanár, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke, Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium igazgatója, dr. Birtalan Ákos parlamenti képviselő, Benkő Levente újságíró, Czimbalmos Kozma Csaba, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Farkas Árpád, a Háromszék napilap főszerkesztője, Gazda Zoltán színész, önkormányzati képviselő, a Sepsi Reform Egyesület elnöke, Incze Sándor lelkész, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Kónya Ádám szakíró, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, Kovács István, a Romániai Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének elnöke, Krizsovánszky Szidónia színművész, Márkó Imre közíró, szakorvos, Nagy Gábor tanár, a Szent György Alapítvány kuratórium tagja, Nemes Levente, a serpsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Pál Ferenc, a Mikes Kelemen Líceum igazgatója, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség alelnöke, Pethő István, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Simó Erzsébet újságíró, Sylvester Lajos, újságíró, a Háromszéki Mikes Kelemen Egyesület elnöke, dr. Szőts Dániel nyugalmazott igazgató-főorvos, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke, dr. Tamás Sándor parlamenti képviselő, Tulit Attila, a T3 Könyvkiadó igazgatója, városi önkormányzati képviselő, Váry O. Péter újságíró. /Felhívás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./

2003. február 12.

Országos kezdeményezést jelentett be február 11-én Sepsiszentgyörgyön Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. A püspökség arra hívja fel az erdőbirtokaikat visszaszerzett egyházközségeket, hogy Erdély-szerte alakítsanak gazdálkodói közösségeket a szakszerűbb és mintaszerűbb működés érdekében. Elejét kell venni annak, hogy az erdőt eladják. A Sepsi Református Egyházmegyében a kb. ezer visszajáró hektárból 742-t mértek eddig ki a harminc egyházközségnek. /(b. kovács): Új erdőgazdálkodói társulás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 12./

2005. július 13.

Dr. Szőts Dániel, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, a Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent tagja hazaérkezett a konvent debreceni gyűléséről. A debreceni gyűlésen jóváhagyták, hogy a magyarországi református egyház az egyháztagság fogalmát kiterjeszti a határon túl élő magyar reformátusokra is. A döntést a határon túli egyháztestek is megvizsgálják, és törvényeikben hasonló módon végrehajtják a szükséges változtatásokat. Dr. Szőts Dániel kiemelte Bölcskei Gusztávnak, a magyarországi zsinat lelkészi elnökének személyes kezdeményezését. A református egyházat, akárcsak a többi történelmi magyar egyházat, a jelenleg kormányon lévő pártok szószólói és a magyar kormány részéről több durva támadás érte. Az ominózus 2004. december 5-i népszavazás nemzeti egységet romboló szégyenteljes akciói mellé felzárkóztak az ötszáz református lelkész magyarországi és erdélyi szereplését ,,elítélő”, az egyházi ügyekbe durván beavatkozó pártvezetői és kormányzati kísérletek is. /Sylvester Lajos: Egyik öröme mosolygóssá teszi a másik arcát (Magyar Református Generális Konvent Debrecenben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 13./

2005. november 17.

A sepsi­bükszádi és mikóújfalusi református híveknek új lelkésze van Bálint Csongor személyében. Előbbi település továbbra is filia marad, utóbbi anyaegyházközséggé vált, hiszen a 237 lelket számláló gyülekezet lelkészi lakot vásárolt, a házat rendbe tette, központi fűtéssel látta el a miskolci és budapesti református gyülekezetek adakozó segítségével. A parókiát november 13-án, vasárnap avatták Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese és Dénes Csaba, a Sepsi Református Egyházmegye esperese jelenlétében. A parókia a közeljövőben ifjúsági ház szerepét is betölti. /(sz.): Református parókiát avattak (Mikóújfalu). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

2006. augusztus 14.

Háromszéken Sepsiszentgyörgy belvárosi református templomában tartották az V. Magyar Református Világtalálkozó nyitórendezvényét augusztus 13-án, vasárnap. Igét hirdetett Katona Jenő erdélyi származású, Észak-Amerikában élő református lelkész. A hit és a magyarság megőrzésének parancsáról szólt, a zsidóság meg a románság nemzeti összetartozását követendő példaként említve. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató Bocskai Istvánról, Magyarország és Erdély fejedelméről beszélt. Ezután felavatták Sepsiszentgyörgyön a Sepsi Református Egyházmegye Gyárfás Jenő utcai székházát. /(sylvester): V. Magyar Református Világtalálkozó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 14./

2006. november 2.

Újraszentelte Sepsiszentgyörgyön Dezső András református lelkész az 1693-ban Daczó János által adományozott és 1971-ben a bukaresti Történelmi Múzeumba elvitt konfirmációs ezüstserleget. Három és fél évvel ezelőtt kezdte meg a visszaszolgáltatási procedúrát a Sepsi Református Egyházközség. A serleg szeptember végén került vissza eredeti helyére, amikor Bukarestből Sepsiszentgyörgyre Dezső András kísérte el a város elöljárójával és Incze Hunor református lelkésszel együtt. /D. P.: Hazatért az avatatlan kezekből az úrvacsorakehely. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

2007. augusztus 17.

Székelyföld határát jelző tábla felállításával kezdődött a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója. A megyehatáron elhelyezett háromnyelvű Székelyföld-tábla avatásán Olguta Vasilescu a Nagy-Románia Párt megyei elnöke és egyik képviselője is megjelent és kijelentette, ha az RMDSZ nem őrködik a reklámpannó mellett, éjszaka leveteti a táblát embereivel. Indulatait Markó Béla RMDSZ-elnöknek kellett csitítania. Az ünnepség díszpolgári címek adományozásával folytatódott. A világtalálkozóra hazaérkezők előbb a településeik rendezvényein, majd a székek rendezvényein, végül pedig a megyei rendezvényeken vehetnek részt. Augusztus 17-én 10 órakor egyszerre kondul meg valamennyi háromszéki magyar templom harangja, jelezve, hogy megkezdődött a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója. Augusztus 16-án a sepsiszentgyörgyi Megyei Könyvtárban 12 háromszéki személyiségnek osztották ki a Pro Comitatu Covasnae díjakat. Idén a díjat dr. Boga Olivér, a kézdivásárhelyi kórház volt igazgatója, Haszmann Pál, a csernátoni tájmúzeum alapítója, Gazda József kovásznai etnográfus, Damó Gyula kisborosnyói tanító, Máthé Ferenc baróti népművelő, Kubánda Gizella nagyajtai művelődésszervező, Molnár Gizella sepsiszentgyörgyi színművész, dr. Ioana Georgescu megyeszékhelyi gyermekorvos, Niculina Tintar szociológus, a Kovászna Megyei Művelődési Központ referense, Botka László sepsiszentgyörgyi színművész, József Álmos sepsiszentgyörgyi tanár és dr. Szőcs Dániel sepsiszentgyörgyi orvos kapta. Gazda József kovásznai etnográfus elmondta, jelenleg a Szétszóratottságban. Magyarok a nagyvilágban című könyvén dolgozik, amelyhez Dél-Amerikától a skandináv országokig gyűjt adatokat. „Igyekszem átfogni a nagy magyar jelenlétek színhelyeit, sok emberrel elmondatva a sorsát, ezekből a mozaikokból megépíteni a nemzet azon részének krónikáját, amelynek valamilyen okból el kellett hagynia a szülőföldet” – mondta el. Damó Gyula tevékenységét Sylvester Lajos közíró méltatta. „A kisborosnyói tanító csodát művelt a 300 lelket számláló faluban, olyan magyar históriai és kortárs Pantheont rendezett be, amely párját ritkítja a régióban. Hihetetlen, hogy ez a kis falu Damó Gyula tanító úr vezetésével mire képes, hiszen a település lakóinak tevékenysége Rodostóig nyúlik, oda is ők küldtek cserefát, amiből székely kaput faragtak” – hangzott el. József Álmos, a Székely Mikó Kollégium matematikatanára több mint 40 éves szerteágazó munkásságával érdemelte ki a díjat. 1991-ben adta ki Sepsiszentgyörgy képeskönyvét, 1995-ben jelentette meg Fürdőélet Háromszéken című kiadványt, 1997-ben a tusnádi fürdőkről készített könyvet, ezt követően pedig Sepsiszentgyörgy képes történetével rukkolt elő. Mire a falevelek lehullnak címmel 2003-ban kiadta az első világháborús képes és írásos dokumentumokat tartalmazó könyvet, és idén jelent meg az Országzászló-állítások Háromszéken című kiadványa. Dr. Szőcs Dániel 18 éven át volt a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, részt vett az Úz-völgyi háborús veteránok emlékművének felállításában. Tíz éve elnöke a Székely Mikó Kollégium véndiák-társaságának, akik felállították a Mikó Imre-szobrot, illetve 5 évig háromszéki főorvosa volt a budapesti Segítő Jobb Alapítványnak. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának egyik csúcspontjaként augusztus 19-én felavatják a Háromszékiek emlékparkját Maksa község határában, az Óriáspince-tetőn. A sétányon 12 stilizáltan leegyszerűsített székely kapu a 12 hónapot és stációt jelöli, a feliratokon a háromszéki települések neve szerepel. A szervezők arra számítanak, hogy az emlékpark a háromszékiek szent helye lesz. /K. Zs. : Hazavárt székelyek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

2007. november 5.

A Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak bibliai vers volt az üzenete az egykori barcaföldvári fogolytábor helyén álló emlékműnél tartott nyolcadik megemlékezésnek. Ungvári Barna András, a Sepsi Református Egyházmegye főjegyzője még hídvégi lelkipásztorsága idején járta ki nagy harcok árán az emlékhely létesítését, s azóta ő a fő szónoka a megemlékezéseknek. Utódja, Nagy János köszöntötte a megjelenteket. Szász Ferenc, Brassó-Újváros unitárius lelkipásztora a tömegsírok borzalmáról beszélt. Elmondta, várta, hogy a székely népet is megköveti valaki, de ez nem történt meg. Ungvári Barna András ezúttal a fogolytábor lelkipásztoraira emlékezett, azokra, akik ,,Isten segítségével fényt próbáltak vinni a sötétségbe”. Elsőként futásfalvi Bardocz Mózesre, Mezősámsond plébánosára, a fogolytábor első halottai fölött ő mondta el a vigasztalás igéjét. Másodszor Lőrinczi Árpádra, aki Hídvég és a szórványként hozzá tartozó Barcaföldvár református lelkipásztora volt. Ő volt az, aki 184 halottat temetett el, s sokszor veszélyes körülmények között feljegyezte adataikat. Kisvári Tamás alezredes, a bukaresti magyar nagykövetség katonai attaséja köszönetet mondott a történelmi egyházaknak, hisz a második világháborúban elesett kétszázezer katona igen kevés hányadának állítottak emléket, s ahol igen, azt főleg az egyházak tették, mint Földváron is. /A földvári áldozatokra emlékeztünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

2007. december 29.

A rendszerváltozás óta számtalan emlékművet, szobrot, emléktáblát, plakettet és emlékkopját avattak. Ennek ellenére nincs tér felsorolni Háromszék jeles szülötteinek névsorát, akikről még talán meg sem emlékeztek, írta Kisgyörgy Zoltán. Kisborosnyó magyar történelmi parkja a legjobb példa, hogy aki ebből az emlékállító munkából ki akarja venni a részét, helyi kezdeményezésre, helyi erőforrásokból is meg tudja valósítani. A cikkíró szerint két olyan személyiség halálának volt kerek évfordulója, akinek emléke előtt főt kellett volna hajtani. 110 esztendeje halt meg Kökösi Orbók Ferenc (1820–1897) unitárius költő, író, lelkész, a háromszéki mondák és népköltészet gyűjtője, Kriza János gyűjtőtársa, és száz esztendeje annak, hogy elhunyt Málnás jeles szülötte, Bartók György (1845–1907), az Erdélyi Református Egyházkerület jeles püspöke, egyházi író, szerkesztő és tankönyvíró. A leendő évfordulók közül hármat említett a cikkíró: harminc esztendeje hunyt el Csomakőrös jeles szülötte, az író, Csoma-kutató egyetemi tanár, volt mikós diák, dr. Debreczi Sándor (1907–1978), a Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című életregény szerzője. Hetven esztendeje temették el a vargyasi temetőbe Dobai István (1899–1938) unitárius lelkészt, aki a Tizenegyek néven ismert jeles erdélyi írói csoportosulás tagja volt. Fél évszázaddal ezelőtt hunyt el a magyarországi Kulcson Köpec jeles szülötte, Kamenitczky Etelka, írói nevén Ádám Éva (1875–1958), A hadak útja – Az Olt partjától Piavéig című világháborús dokumentumkötet írója. Sok módja van az emlékezésnek. Egy példa erre: Gocz József figyelt fel arra, hogy semmilyen emléke nincs Sepsiszentgyörgyön egykori alma matere és a Sepsi Református Egyházmegye főgondnokának, Újvárossy Józsefnek (1838–1919). Gocz József saját költségén Hunyadi László neves szobrászművésszel elkészíttetett négy Újvárossy-plakettet, melyből egyet a Mikó-kollégium folyosóján, egyet a Sepsi Református Egyházmegye székhelyén, egyet pedig a kökösi református imaházaban helyeztek el, mert Újvárossy József Kökösben született. /Kisgyörgy Zoltán: Van-e még tartozásunk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./

2008. november 28.

A sepsi, kézdi-orbai és erdővidéki református, a területi evangélikus, a sepsi-barcasági és kézdi-orbai római katolikus egyházmegye, illetve főesperesi kerület, valamint az unitárius egyházkör esperesei felvívással fordultak mindenkihez: menjenek el a szavazásra, és lelkiismeretük szerint döntsenek. /(sz.): Szavazásra szólít az egyház. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

2009. április 30.

A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium épületének visszaállamosításától tart az Erdélyi Református Egyházkerület, és emiatt május 3-án, vasárnap tanintézmény előtt tüntetést is szerveznek. Az egyházkerület és a visszaszolgáltató bizottság vezetői ellen ugyanis pert indított a – 2000-ben visszaszolgáltatott – kollégiumépület egyik szolgálati lakásáért a benne lakó Benedek család, akik a korrupcióellenes ügyészségnél (DNA) is feljelentést tettek. Ennek nyomán a DNA vizsgálatot indított az egyházkerület egyes vezetői és a visszaszolgáltató bizottság tagjai ellen azzal a gyanúval, hogy az egyház hamis papírokkal „ellopta az államtól” épületet, mondta el Pap Géza püspök, aki szerint nem igaz, hogy illegálisan szerzett tulajdonjogot az egyház. Ezért „visszaállamosítása és az igazságtalanság ellen” az iskola elé vonulnak tiltakozni a sepsi egyházmegye református gyülekezeteinek tagjaival. /Kovács Zsolt: Újraállamosítás ellen tüntet a református egyház. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./


lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998