udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Szabad Szo (Marosvasarhely)

1990. október 22.

Okt. 21-én, 80 éves korában elhunyt Kovács György marosvásárhelyi író. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Kovács György /Küsmöd, 1911. ápr. 27. - Marosvásárhely, 1990. okt. 22./ a parasztság életének krónikása a prózában. Novelláit az Erdélyi Helikon, Kelet Népe, Korunk és más lapok közölték. 1945-től a marosvásárhelyi Szabad Szó, majd más lapok munkatársa, a kommunista rendszerben funkciókat vállalt, nemzetgyűlési képviselő, a párt Központi Bizottságának tagja, nemzetgyűlési alelnök. 1945 után a diktatúrát kiszolgáló, osztályharcos regényeket írt.

1993. augusztus 26.

A második világháborúban elpusztított Lidice falu neve eljutott mindenhová. Azonban azokról a haláltáborokról, melyeket a magyarok elpusztítására létesítettek Romániában, nem tudnak sehol. A leghírhedtebb haláltábor az 1944 őszén létesített földvári volt. Nem tudják, hány ezren haltak meg ezekben a haláltáborokban. Földváron a tömegsírokat, a temetőt eldózerolták, az egyikre tömbházakat építettek. Az Oltba lőttektől emlékezett a néhai költő, Holló Ernő Sepsiszentgyörgyön: "az Olt lefelé vérben buzogott." 1945. febr. 22-én megrázó riport jelent meg a marosvásárhelyi Szabad Szóban Hatezer magyar internált és hadifogoly sorsa a földvári táborban címmel "Azok között háromezer beteg. Éhség, vérhas és tífusz pusztít a táborban." ? olvasható a tudósításban. A hozzátartozók élelmet vittek a foglyoknak, ennek nagyobb részét nem kapták meg az éhezők, az őrök elkobozták az ennivalót. /Daróczi Ferenc: A földvári haláltábor. = Magyar Fórum (Budapest), aug. 26./

1997. október 2.

Bura László, a nyelvtudományok doktora ismert erdélyi nyelvész fiatalon részt vett a moldvai csángó nyelvjárás kutatásában, ennek eredmény e csak 1991-ben jelenhetett meg: A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. Gyűjtésének eredménye a Szatmári népballadák /Kriterion, 1978/ és a Szatmári szólások és közmondások /1978/. Szakterülete a szakszókincs kutatása volt, így született meg A szatmári fafeldolgozó mesterségek szakszókincse, foglalkozott a névtannal is. Két évtizeden át írta nyelvművelő cikkeit a Szatmári Friss Újságban, a temesvári Szabad Szóban, az Ifjúmunkásban, ezekből válogatta az Élő Nyelvünk /1982/ anyagát. Művelődéstörténeti munkái: A szatmári református kollégium diákjai /1610-1852/, ezt már kéziratban betiltották a kommunista diktatúra idején, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület adta ki 1994-ben. Újabban egyháztörténeti munkák is kerültek ki a keze alól. Reizer Pál szatmári püspök felkérésére megírta A Szatmári Római Katolikus Püspökség című tanulmányt, majd a börtönben meghalt püspök életrajzát /Hűségesen, fáradhatatlanul. Scheffler János szatmári megyéspüspök életútja (Agape, Újvidék, 1991)/ és a Szatmári Irgalmas Nővérek rendje alapításának 150. évfordulója alkalmából a rend történetét /Krisztussal élve a világ felre fordulva. A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek 1842-1992 (Kolozsvár, 1992)/. Most készült el Pázmány katolikus kollégiuma és utódiskolái című újabb munkájának kézirata. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 2./

2000. augusztus 5.

A 75 éves Erőss Attilával készített interjút a Romániai Magyar Szó. Apja ragaszkodott ahhoz, hogy fia elvégezze a jogot. 1949-ben befejezte be az egyetemet, akkor már a marosvásárhelyi Szabad Szónak volta a munkatársa. Újságírói szakképesítését Bukarestben szerezte meg. Marosvásárhelyen 1953-ban született meg az irodalmi folyóirat, az Igaz Szó. Főszerkesztője Kovács György lett, Hajdu Győző volt a főszerkesztő-helyettes, ő meg a technikai szerkesztő. Később véleménykülönbsége támadt Hajduval, ezért lemondott állásáról. Jogtanácsos lett egy vállalatnál. Közben nem adta fel írói munkáságát. Nyolc önálló kötete van, versek, novellák, regények, színművek és esszék. - Versek a fiókból c. kötete összes példánya elkelt, a Remények bölcsője, álmok temetőjéből is alig akad. Legújabb kötetet - Legyen meg a Te akaratod - a magyarországi kiadó eddig csak Budapesten és Budakeszin mutatta be, szép sikerrel. /Adamovits Sándor: ″A közérthetőséget szeretem...″ Születésnapi beszélgetés a 75 éves Erőss Attilával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./

2002. március 12.

Temesvári írók, barátok zsúfolásig megtöltötték a Romániai Írószövetség Temesvári Fiókjának gyűléstermét márc. 9-én, amikor Pongrácz Máriát ünnepelték két írótársa, Achimescu Ildikó és Eugen Dorcescu társaságában hatvanadik életévük betöltése alkalmából. Pongrácz Mária - 1965-1992 között újságírója, majd főszerkesztője a helyi, Szabad Szó című lapnak - felfedezte és kiadta Gozsdu Elek (1849-1919) jeles prózaíró ismeretlen kéziratát, Weisz Annához írt irodalmi leveleit. Az 1969-ben Anna levelek címen megjelenő kötet kedvéért Pongrácz Mária félretette majdnem kész első regényét, ami csak két évvel később látott napvilágot a temesvári Facla Könyvkiadónál Búcsú a szigetektől címmel. Sikerkönyv lett, jó kritikát kapott. Utolsó regénye a Virágok alkonya szintén jó fogadtatásban részesült, de igazi műfajának mégis a novellát tartja. Legkedveltebb könyve, az Elfűrészelt árnyék (1987) novelláskötete hozta a legtöbb elismerést, ezeket a novellákat fordították legtöbbször román és német nyelvre. Pongrácz Mária évekig vezetője volt az Ady Endre, később Franyó Zoltán nevét viselő temesvári irodalmi körnek. Olyan nagy alkotókkal dolgozott együtt irodalomszervezőként, mint Franyó Zoltán vagy Endre Károly. Pongrácz Mária 1992-1996 között a román nyelvű Agenda című lap rovatvezetője volt, ma is külső munkatársa. Ő maga fordítja román nyelvre munkáit, a kortárs román írókat magyarra, a jugoszláviai magyarokat pedig román nyelvre. Újra kiadta, most már teljes szöveggel Gozsdu Elek Anna leveleit terjedelmes bevezető tanulmánnyal ellátva Magyarországon, a Kortárs Kiadónál. /Szekernyés Irén: "Mindig szerettem írók között lenni". Pongrácz Mária köszöntése hatvanadik születésnapján. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 12./

2002. október 1.

Harminc éves a lugosi irodalmi kör. Az emlékezést író Pongrácz P. Mária szintén jelen volt Anavi Ádámmal együtt 1972. jan. 30-án Lugoson, az alakuló ülésen. Ott volt többek között Berinde György tanár, Udvardy László mérnök-író, Graur János, a Szabad Szó lugosi tudósítója, Fülöp Lídia, gyári tisztviselő. Elnöknek Berinde György tanárt választotta meg az újonnan alakult irodalmi kör, mely József Attila nevét vette fel. Megfordult e körben Anavi Ádám, Banner Zoltán, Beke György, Dávid Gyula, Domokos Géza, Kántor Lajos és Kányádi Sándor is. 1976-ban Berinde György visszavonulása és Udvardy László Temesvárra költözését követően a kör vezetését Fülöp Lídia vette át, aki rövidesen megjelentette első verseskötetét Az én ibolyáim címmel. Fülöp Lídia a kör irányítója, gondnoka, lelki felelőse lett. Megpróbálták bevonni a tevékenységbe Lugos környéki települések, Bodófalva, Igazfalva, Facsád értelmiségét is. 1990. jan. 30-án a kör felvette a lugosi pap-költő, Szombati Szabó István nevét. 1997-ben az irodalmi kör negyedszázados fennállását ünnepelte, s ebből az alkalomból Lugosi krónika címmel könyvet adtak ki, mely a kör életének naplóját is magába foglalta. Fülöp Lídia több kötetes íróként, hetvenen túl, fiatalos lendülettel folytatja a munkát. /Pongrácz P. Mária: Szép szó a szívekben. Harminc éves a lugosi irodalmi kör. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./

2006. február 9.

1945-ben a magyar egyetem szervezői (hármas bizottság: Csőgör Lajos, Demeter János, Jancsó Elemér) nem tudták elérni, hogy az orvosi kar Kolozsváron induljon. A szorongatott helyzetben határozták el, hogy az egyetem orvostudományi kara Marosvásárhelyre költözzön. Ez nagy vihart kavart a magyar közvéleményben, mivel Kolozsvár Erdély gazdasági, művelődési és politikai központja volt. Voltak, akik az elköltözésben lemondást, a jogok feladását látták. 1945. szeptember 7-én az úgynevezett „átvételi” bizottság (Pápai Zoltán, Dóczy Pál, Henter Kálmán) átvette a volt katonai hadapródiskola épületét a leendő orvosi kar központi épülete számára. Az átvett épületben évekig tartott az átalakítás, építkezés. A Bolyai Tudományegyetemen az 1945–1946-os tanévre a beiratkozások – így a marosvásárhelyi orvosi karon is – 1946. január 25-től február 9-ig tartottak. „A Bolyai Tudományegyetem mind Marosvásárhelyen mind Kolozsváron 1946. február 11-én megnyitotta kapuit”. E címmel adta hírül a marosvásárhelyi Szabad Szó 1946. február 13-i száma az egyetemi oktatás megkezdését az új magyar nyelvű egyetemen. A jelentkezések alapján körülbelül 1800 hallgatóra számítottak az összes évfolyamokon. Az előadásokat azonban csak a másodévesektől felfelé tudták megkezdeni, mert a bonctani intézet kialakítása több időt vett igénybe. /Dr. Szöllősi Árpád: Hat évtizedes múltra tekint vissza az orvosi egyetemi oktatás Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 9./ Emlékeztető: Szöllősi Árpád munkája a kiváló, adatgazdag összefoglaló: A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1995/

2006. augusztus 5.

Hetvenöt éves lenne Gherasim Emil /Marosvásárhely, 1931. augusztus 8. – Temesvár, 2005. szept. 12./, ha tavaly el nem ragadja a halál. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakának elvégzése után 1954-ben Temesváron a magyar újságírás szolgálatába szegődött. Lapszerkesztőként, évtizedekig a Szabad Szó főszerkesztője volt. Gherasim Emil Áron a diktatúra fojtó légkörében naponta megvívta küzdelmét az egyetlen temesvári magyar napilap, a Szabad Szó sokezres példányszámának megőrzéséért, az olvasóért. Helye volt a lapban irodalomnak, versnek, szépprózának. Gherasim a mai temesvári újságírás számos tehetségét bocsátotta útjára. Pongrácz P. Mária, Sipos János és Erzsébet, Mandics György, Bodó Barna, Graur János és mások ma az ő nyomdokain haladva munkálkodnak. Életműve – szerkesztői munkája mellett – 8 megjelent kötet, versek, műfordítások, elbeszélések és életfilozófiáját tömörítő aforizmái. A mintegy 1500-ra tehető teljes aforizmagyűjteményét a román és német nyelvű kiadása mellett, nem sikerült magyarul is megjelentetnie. 1989 után a temesvári Új Szó hasábjain és a magyarországi Délvilág és Új Szó közös kiadványaiban közölt publicisztikájával tűnt ki. /Egykori kollégái: Emlékezzünk Gherasim Emil Áronra. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./

2007. február 2.

Temes megyében az egykori állami vállalatok könyvtárainak állománya az 1989-es rendszerváltást követő magánosítás alatt eltűnt. A rendszerváltás előtt politikai alapon szüntettek meg bizonyos könyvtárakat. Az akkor magyar nyelvű megyei napilap, a Szabad Szó szerkesztőségének a könyvtárát a korabeli hatalom elvitte azon a címen, hogy a közkönyvtárba szállítják el, de ez nem történt meg. Temes megye legtöbb településén még működnek a tékák, sőt a megyei önkormányzat művelődési főosztályának törekvése a gyűjtemények fenntartása, bővítése a községekben. Rendhagyó kezdeményezése volt az önkormányzatnak az úgynevezett mobiltéka, a tavaly nyáron útjára indult könyvtárbusz, amit a Rajna-vidéki regionális tanács adományozott a Temes Megyei Tanácsnak. A könyvtárbusszal falvakra, főleg a félreeső településekre akarják eljuttatni az olvasmányokat, ha igény lesz rá, magyar és más nyelvű könyveket is visznek. /Pataky Lehel Zsolt: Temes. Kézen-közön eltűnt gyűjtemények. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./

2007. december 27.

Tibori Szabó Zoltán most megjelent értekezése /Árnyékos oldal, Koinónia, Kolozsvár, 2007/ mindenekelőtt sajtótörténeti jellegű, és a holokauszt után visszatért maroknyi erdélyi zsidóság identitásválságának bemutatását szolgálja. A szerző nem élte át a történteket, évtizedek óta munkálkodik a kollektív emlékezet ébren tartásán. Munkájának előzménye a szerző korábbi munkái: Teleki Béla erdélyisége. NIS Kiadó. Kolozsvár, 1993; Élet és halál mezsgyéjén. Zsidók mentése és menekülése a magyar–román határon 1940-1944 között. Minerva, Kolozsvár, 2004; Csík vármegye zsidósága a betelepüléstől a megsemmisítésig. In: Tanulmányok a holokausztról. III. kötet, Randolph L. Braham (szerk.). Balassi Kiadó, Budapest, 2004; Az erdélyi zsidóság sorsa a II. világháború után. 1945-1948. In: Molnár Judit (szerk.), A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Balassi Kiadó, Budapest, 2005.; A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája 1–3. Park Kiadó, Budapest, 2007. (Szerk. : Randolph Braham és Tibori Szabó Zoltán). Az Egység (Új Út) című kolozsvári lap évfolyamai, mint leggazdagabb forrás mellett a szatmári Deportált Híradó, az „Ichud” és az Új Ifjúság lapszámait dolgozta fel, igénybe vette a levéltárak, valamint a kortanúkkal készített interjúk információanyagát is. A kolozsvári Erdély, Igazság (Erdélyi Szikra), Világosság, a brassói/sepsiszentgyörgyi Népi Egység, a nagyváradi Új Élet, a marosvásárhelyi Szabad Szó és más (nagybányai, szatmárnémeti, temesvári, máramarosi) magyar sajtóorgánumok, majd a korabeli román lapok képezik a további fejezetek kutatási forrásanyagát. A szerző felvázolta a magyar, ezen belül az erdélyi zsidóság történetének alakulását. Kitért a deportálásokban közreműködött zsidó vezetők felelősségére, a népbíróságok keretében véghez vitt jogi eljárásokra, ítéletekre. Tibori kitért a magyar református egyház szociális jellegű segítségére, személyesen Vásárhelyi János püspök pozitív szerepének kiemelésére is. Tibori Szabó Zoltán valósághűen dokumentálta az Antonescu-kormány felelősségét a romániai zsidóság jelentős részének elpusztításában. /Cs. Gyimesi Éva: Törlesztés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 27./

2008. május 28.

A Nyugati Jelen szerkesztősége megrendüléssel közölte: az örökkévalóságba költözött kollégájuk, Sipos János újságíró, a Nyugati Jelen temesvári munkatársa. Május 27-én hunyt el, 75 éves lett volna augusztusban. A temesvári fiatalember végzett közgazdászként lett újságíró szülővárosában, az ottani magyar lapnál, a Szabad Szónál – éppen ötven esztendeje, és évtizedeken át szolgálta hűséggel, nehéz körülmények között, a magyarság ügyét. Dokumentum értékű, nagy lélegzetű riportsorozataiban (Az ígéret földjén hontalanul, Patinás cégtáblák) a bánsági szórványmagyarság múltját örökítette meg. Egyik ilyen nagyriportja, a Homokszedők a Böge tükrében 2006-ban az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban látott napvilágot. Amikor a Nyugati Jelen megalakította Temes megyei szerkesztőségét és felkérte Sipos Jánost a vezetésére, az akkor már nyugdíjas kolléga azonnal igent mondott. /Sipos János. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 28./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998