udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Szatmari Irgalmas Nõverek Kongregacioja

1996. július 19.

A Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációja három rendtartománya van, a romániai, a szlovákiai és a magyarországi. Szép hagyomány, hogy fogadalomtételük ötven, illetve hatvanéves jubileumán ünnepélyesen megújítják azt. Idén Esztergomban, júl. 20-án lesz ez az ünnepség. Az erdélyi rendtartomány hét tagja ünnepel, közülük öten utaznak Esztergomba, kettejük egészségi állapota ezt nem teszi lehetővé. A személyi jubileum alkalmas arra, hogy felidézzük, írja a lap: a Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációja felbecsülhetetlen szolgálatot tett a nemzetiségi oktatásügy magas szintű kibontakoztatásáért. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 19./

1996. július 19.

A Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációja három rendtartománya van, a romániai, a szlovákiai és a magyarországi. Szép hagyomány, hogy fogadalomtételük ötven, illetve hatvanéves jubileumán ünnepélyesen megújítják azt. Idén Esztergomban, júl. 20-án lesz ez az ünnepség. Az erdélyi rendtartomány hét tagja ünnepel, közülük öten utaznak Esztergomba, kettejük egészségi állapota ezt nem teszi lehetővé. A személyi jubileum alkalmas arra, hogy felidézzük, írja a lap: a Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációja felbecsülhetetlen szolgálatot tett a nemzetiségi oktatásügy magas szintű kibontakoztatásáért. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 19./

1997. október 2.

Bura László, a nyelvtudományok doktora ismert erdélyi nyelvész fiatalon részt vett a moldvai csángó nyelvjárás kutatásában, ennek eredmény e csak 1991-ben jelenhetett meg: A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. Gyűjtésének eredménye a Szatmári népballadák /Kriterion, 1978/ és a Szatmári szólások és közmondások /1978/. Szakterülete a szakszókincs kutatása volt, így született meg A szatmári fafeldolgozó mesterségek szakszókincse, foglalkozott a névtannal is. Két évtizeden át írta nyelvművelő cikkeit a Szatmári Friss Újságban, a temesvári Szabad Szóban, az Ifjúmunkásban, ezekből válogatta az Élő Nyelvünk /1982/ anyagát. Művelődéstörténeti munkái: A szatmári református kollégium diákjai /1610-1852/, ezt már kéziratban betiltották a kommunista diktatúra idején, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület adta ki 1994-ben. Újabban egyháztörténeti munkák is kerültek ki a keze alól. Reizer Pál szatmári püspök felkérésére megírta A Szatmári Római Katolikus Püspökség című tanulmányt, majd a börtönben meghalt püspök életrajzát /Hűségesen, fáradhatatlanul. Scheffler János szatmári megyéspüspök életútja (Agape, Újvidék, 1991)/ és a Szatmári Irgalmas Nővérek rendje alapításának 150. évfordulója alkalmából a rend történetét /Krisztussal élve a világ felre fordulva. A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek 1842-1992 (Kolozsvár, 1992)/. Most készült el Pázmány katolikus kollégiuma és utódiskolái című újabb munkájának kézirata. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 2./

2001. november 21.

A gyulafehérvári Főegyházmegyében kevés szerzetes van, de 15 szerzetesi közösség képviselteti magát: a Mallersdorf-i Szegény Ferences Nővérek Székelyudvarhelyen, Gyulafehérváron, Déván, Kézdiszentléleken, Csíkszépvízen tevékenykednek. A Szociális Testvérek Társasága Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszerdában, Marosvásárhelyen és Désen működik. A Segítő Nővérek Csíkszentdomokoson, Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen működnek. A Szeretet Misszionáriusai Sepsiszentgyörgyön a szegények szolgálatát tartják feladatuknak. A Klarisszák, monasztikus szerzetesnők monostora, "Csíksomlyó Ágacskája", kánonilag 2000. augusztus 11-én lett alapítva Csíksomlyón, négy nővérrel. A fentieken kívül az egyházmegye területén a következő női szerzetesközösségek működnek néhány taggal: Iskolanővérek (Kolozsvár és Lemhény), Jézus Szíve Társaság (Kolozsvár, Gyulafehérvár), Orsolyanővérek (Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyszeben), Szatmári Irgalmas Nővérek (Marosludas, Szováta, Kolozsvár), Szt. József Nővérei (Gyulafehérvár), Kereszt és Szenvedés nővérei (Gyimesközéplok). Jelenleg 41 ferences dolgozik szétszórtan a főegyházmegye területén: Kolozsvár, Kőrösbánya, Déva, Szászváros, Vajdahunyad, Brassó, Esztelnek, Csíksomlyó, Szárhegy, Marosvásárhely, Szamosújvár, Dés. Egyetlen piarista él Kolozsváron, egy konventuális ferences Marosvásárhelyen és egy jezsuita a gyulafehérvári szemináriumban tevékenykedik. /Erdélyben 15 szerzetesrend tevékenykedik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

2003. július 5.

Az 1966-ban Bukarestben, 74 éves korában elhunyt Pakocs Károly írót, költőt Szatmár megyéhez köti születési helye (Nagykároly), valamint a szatmári római katolikus egyházmegyében kifejtett három és fél évtizedes papi tevékenysége. Többször volt börtönben, egyelőre tisztázatlan, hogy halála előtt miként és miért bántalmazta külföldön (?) a román politikai rendőrség. Lehet, hogy előkerülhet (az 1956-os magyar forradalom hatására írt) Dávid és Góliát című költeménye (valószínűleg ezért is került börtönbe), kéziratban megvan a Küzdelem a lelki vakság ellen című, 160 oldalas emlékirata is. Életpályája, személyisége nemcsak az irodalom szakemberei, hanem a lélektan búvárai számára is számos feladvány lehet. Pakocs Károly 1950-ben szabadult a börtönből. 1951 decemberében főiskolai tanár lett Gyulafehérváron, az állami hatóságok által szervezett teológián. Pakocs Károly 1953-1955 között Gyulafehérváron írt, Küzdelem a lelki vakság ellen című prózai emlékiratáról nyomtatásban először Tempfli Imre tette említést A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai című könyvében (2000), később, a Sárból és napsugárból - Pakocs Károly püspöki helynök élete és kora 1892- 1966 című, 1160 oldalas munkája (2002) bevezetőjében. Tempfli Imre azt ígérte, hogy könyvéből) jobban megismerhető Pakocs Károly. Könyve terjedelmes mellékletanyagában azonban nem közli az emlékiratot, csupán folyamatosan hivatkozott annak oldalszámaira. Pakocs Károly emlékirata egészében olvasmányos. Pakocs ellenfelei azt mondták, hogy "Pakocs helynök megalkuvó, a hierarchia létráján törtető, és a kommunista érdekek lelketlen kiszolgálója lett". Pakocs kiszabadulásakor meg volt győződve arról, hogy a gondviselés rendet teremteni küldte haza. Pakocs kéziratában hangoztatta a maga roppant felelősségét, s elmondta, milyen szívesen osztaná ezt meg más feljebbvalóval, ilyen azonban nincsen, sem püspök, sem érsek, az Apostoli Szentszékkel pedig nem tudott érintkezni. Pakocs hangoztatta, hogy az állammal meg kell egyezni, ő már a börtönben látta - írja -, hogy az államhatalom nem akar nemzeti egyházat. Valójában 1948. július 19-én Takáts Lajos nemzetiségügyi államtitkár ( alminiszter ) Szatmárnémetiben mondott beszédében jelentette ki: "A kormány el van határozva, hogy a katolikus püspökökkel szemben feladja a békés megegyezés álláspontját. Lehetőséget adunk, hogy a római katolikus egyház nemzeti egyházzá alakuljon és ne legyen kénytelen külföldi irányításra hallgatni. Megadjuk a módot a híveknek is, a papoknak is, hogy szakítsanak az elzárkózás eddigi politikájával." (Szabad Élet, IV. évf. 162.sz.) Kevésbé hihető, hogy erről Pakocs Károly nem hallott volna. Szövegeiben bizony gyakori a szó és a tett ellentéte. A papok féltek tőle, elhallgatnak előtte dolgokat, hiszen - emlékiratában megírta - a rendőrség tőle érdeklődött többször is a "zug-teológiáról", a minisztériumi megbízott őt kérte, hogy "izgató beszédei" miatt figyelmeztesse Dr. Czumbel Lajost, "megfelelő helyen" őt kérték - írja -, hogy P. Godó Mihály áthelyezését kérje. Ő közölte a szatmáriakkal: "biztos forrásból tudja: a minisztérium nem engedi a titkos ordináriusok működését", illetőleg, hogy a "kormány kimeríti a sorukat" (azaz letartóztatják őket). A minisztérium és a rendőrség emberei mindegyre őt keresték, vele tárgyalnak. Pakocs Károlyt a megmerevedett, régi korokra jellemző abszolút tekintélyelvűség jellemezte. Jellemzéseiben nem kímélte munkatársait, kortársait, esetenként ellenfeleit. Megírta: az egyházmegye nagy baja az, hogy Dr. Scheffler János püspök nem talált vezetésre alkalmas utódokat, ugyanis Dr. Czumbel Lajos ordinárius, akinek a kormányzást átadta, az egyházjogban szokatlanul járatlan (noha két doktorátusa is van!), a kormányzásra alkalmatlan. Az őt követő Szvoboda Ferenc "hihetetlenül tehetetlen", "impotens öregember", ráadásul "jellemes paphoz méltatlanul, kétszínűen jár el", mert nem mondja meg neki, hogy ő az ordinárius. Dr. Dobos János szatmári lelkész, majd máramarosszigeti plébános (a harmadik ordináriusjelölt) "jólelkű, de egészen férfiatlanul gyenge ember". Elítélően írt dr. Révész Gáborról vagy Rényi Ferencről, aki "valóságos őrültje a szatmári lázadásnak", "a legfelső fokon befolyásolható természete miatt és beteges aggályossága miatt a leghasználhatóbb eszközévé hipnotizálta [P. Godó] ez a hatalmi tébolyban szenvedő jezsuita". P. Godó Mihály jezsuita atyát tekintette legfőbb ellenfelének. Róla írta, hogy "ideges tettvágy, nagyfokú hevesség, meggondolatlanság jellemzi. Kalandocskákban éli ki ábrándjait. A szatmári anarchia megteremtéséhez démoni eszélyességgel választotta ki munkatársait. Fölényes, magát nagyra tartó, sokszor pökhendi és hihetetlenül elbizakodott szerzetes. Ideggyönge ember. Népszerűséget hajhászó. Modortalan." "Mit tolakodik élők és holtak fölött ítélkező bíróul?" - kérdezte. "Kiközösítési dührohama van." Jellemzésére szinonimák sorát használja: "Megbomlott lélek, felajzott agyú és beteg idegzetű, elmeelferdülésben szenved; jogi elmebajban szenved; elmebillent ember.". "Elmebetegséggel, lelki kórral áll(unk) szemben" - írja. "Szamosújvári kalandor, szamosújvári düh jellemzi, a szamosújvári terror (képviselője), sátáni vonás (jellemzi); a vadászebek dühével keres okokat magatartása igazolására." Pakocs Károly véleménye szerint egyébként az erdélyi jezsuiták mind ideges, zavart lelkű emberek, ideggyengeség jellemzi őket. Elmarasztalja a női szerzeteseket is, elsősorban a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjébe tartozókat, akik P. Godó "női roham-osztagai", "egyházi barisnyák" "a farizeusok női utódai", akik "barisnya-támadást", "barisnya-rohamot" hajtanak végre, "barisnya-őszentsége" házról-házra jár és lázít, s terrorjuk apostolkodja a közvéleménybe a tévtanokat. "Mulieres in ecclesia taciant" - írja (azaz: Nők ne szóljanak bele az egyház ügyeibe!). Jól leteremtette ellenfeleit, közben arról panaszkodott, hogy azok "szeretetlenül" viselkednek a békepapokkal szemben, ahelyett, hogy "térdenállva kérnék őket, hogy lássák be hibáikat" Mindszenty József hercegprímással kapcsolatban mesének, propaganda-híresztelésnek tartotta azt, hogy a bíboros akaratát a börtönben injekciókkal megbénították, s a tárgyalásán való teljes lelki letörését, ott elhangzott vallomását így befolyásolták. A Pakocs-emlékirat állításai csak fenntartással, más forrásokkal szembesítve fogadható el, ezt mutatja, hogy Tempfli Imre idézte Márton Áron véleményét, aki szerint a Rómával kapcsolatos ügyekben Pakocs Károly a legkevésbé megbízható forrás. Jellemző, hogy Pakocs a vatikáni államtitkársághoz írt levelében javasolta, hogy a politikailag exponált Márton Áron püspök helyett ki kellene/lehetne nevezni egy másik, a kormány bizalmatlanságát eloszlató püspököt. Pakocs Károly jellemvonása volt a hatalom vágya. Emberi gyengeségeit az ördögi rendszer szakemberei valószínűleg tudatosan keresték, személyisége (esetleg kóros alapon kifejlődött) jellemvonását, ambícióit aztán fel- és kihasználták. Valójában ő vált lelkileg vakká, s élete végén emiatt vált a rendszer áldozatává. Tempfli Imre Sárból és napsugárból című terjedelmes könyvében sok a töltelékanyag, ez megnehezíti az olvasó eligazodását. Problémát jelent, hogy az ábrázolni kívánt kor világában járatlan a szerző. /Bura László: Pakocs Károly írói hagyatéka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

2003. augusztus 30.

A 45 éves Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Reizer Pált követi az egyházmegye élén. Ő is, akárcsak elődje, Túrterebesről származik. A püspök beszámolt arról, hogy ünnepségsorozattal emlékeznek arra, hogy jövőre lesz 200 éves a szatmári egyházmegye. Lesznek zarándoklatok, kórustalálkozók, folytatják az egyházmegyei zsinatot. A hatalom kisebbségellenes magatartását jelzi, hogy a rendszerváltás után 14 esztendővel az egyházmegye még egyetlen valamire való ingatlant sem kapott vissza ténylegesen a korábban elkobzottakból, hiába az ezzel kapcsolatos törvény. Ezzel is demoralizálni akarják a többségtől eltérő vallásúakat és anyanyelvűeket A nehéz helyzet azonban megsokszorozza a hívek áldozatvállalását. Ennek köszönhetően az elmúlt években számos új templommal és plébániával gyarapodtak a meglévők, felépítették a Scheffler János Lelkipásztori Központot, a Szent Alajos Konviktust, az Irgalmas Nővérek Rendjének új házát, a Szent József papi otthont, hogy csak néhány dolgot említsen. Az egyház segélyszervezete, a Caritas létesített legalább két tucat szociális intézményt. Az egységes érdekvédelem megosztásával kapcsolatban a püspök hangsúlyozta: "a mi egyházunk, a mi templomaink nem lesznek a megosztás eszközei." "A széthúzás, a megosztás csak azokat segíti, akik azt akarják, hogy minél gyengébbek és jelentéktelenebbek legyünk." /Sike Lajos: Beszélgetés a hitről, megújulásról, rombolásról, építésről, egységről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

2003. október 14.

A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek Kongregációja egyszerű fogadalmas női szerzetesrend. A két világháború közti időszakban a Notre-Dame apácák a Bánságban több óvodát, illetve iskolát is fenntartottak, 1990 után a szerzetesrend mégis arra kényszerült, hogy a kommunisták által felszámolt intézményeit új ingatlanok felhúzásával pótolja. Hathatós külföldi segítséggel Temesváron, a józsefvárosi plébániatemplom udvarában magasodó emeletes épületben német és román napközisek mellett idén ősszel külön csoportot alkotó húsz magyar anyanyelvű óvodás is van. A kicsikkel egyelőre öt óvodapedagógus foglalkozik. /Gurzó K. Enikő: Temesvár. Megnyílt a nővérek óvodája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 14./

2004. február 19.

Az Irgalmas Nővérek Rendje 1991-ben telepedett meg Csíkszentdomokoson. Az 1992–95 között épült rendházban jelenleg öt nővér él. Önfenntartók, polgári foglalkozásuk után kapott fizetésükből élnek. Arra törekednek, hogy a faluban vállaljanak munkát, ezzel is beilleszkedve, részt kérve a közösség életéből. Egyikük tanár, a másik gyógyszerész, a harmadik az elemi iskolában önkéntesként foglalkozik a gyengébb képességű gyerekekkel a felzárkóztató program keretében. Az ifjúságnak minden szombat este szabadidős foglalkozást szerveztek, ma már 40–50-en is részt vesznek a foglalkozásokon. /Takács Éva: Márton Áron vágya szerint. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 19./

2006. június 22.

XVI. Benedek pápa nemrég aláírta azt a dekrétumot, amely kihirdeti Salkaházi Sára szociális testvér hősi fokon gyakorolt szeretetáldozatát, azaz a vértanúságot /”az 1899 május 11-én Kassán született és 1944 decemberében Budapesten meghalt Isten Szolgája, Salkaházi Sára szociális testvér vértanúságát.”/. Salkaházi Sára 1943 őszén felajánló imádságot tett, amelyben hangsúlyozta, az egyházüldözés esetére Isten fogadja el az ő halálát, kímélje meg a többi testvért. A szociális testvérek Budapesten, a Bokréta utcai zárdájukban rejtegették az üldözött zsidókat. Ezért a nyilasok 1944. december 27-én Salkaházi Sárát hatodmagával elhurcolták és aznap este valamennyiüket agyonlőtték a Duna-parton. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása elmondta, hogy a Szabadság-híd hídfőjénél tábla hirdeti az emlékét. „Minden év december 27-én gyertyát gyújtottunk a tábla előtt. Imádkoztunk azért, hogy Egyházunk mielőbb a boldogok sorában tisztelje őt. (...) A múlt igazi megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít bennünket a kiengesztelődéshez és ahhoz, hogy igazi, hiteles katolikus példaképeink legyenek.” Salkaházi Sára bejárta és szerette Erdélyt, Márton Áron püspök is jól ismerte értékes újságírói, írói, kulturális munkásságát. 1943 márciusában a szatmári Irgalmas Nővérek iskolájában tartott előadást, majd ugyanazon év decemberében Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron. 1944. májusában Nagyváradon vett részt lelkigyakorlaton. Az 1989-es rendszerváltás után Romániában immár nyilvánosan működik, a többi szerzetesrendi intézménnyel együtt erőszakosan megszüntetett Szociális Testvérek Társasága. A köztudatban „szürke nővérekként” megmaradt testvérek jelenleg Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszeredában, Désen, Marosvásárhelyen és a Neamt megyei Romanban fejtik ki tevékenységüket. /Fodor György, piarista confrater: Újabb magyar vértanú boldoggá avatása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

2007. december 27.

Hám Jánost a szatmári római katolikus egyházmegye „második megalapítója”-ként, és Szatmárnémeti modern arculata kialakítójaként tartják számon. Iskolákat alapított, hatalmas méretű építkezéseket kezdeményezett, és különböző intézményeket hozott létre. A püspököt a „szegények atyjának” is nevezték, mivel kormányzásának első pillanatától felkarolta őket. Kórházat épített a város szegény betegeinek kezelésére. Vezetését az Istenes Szent Jánosról nevezett Irgalmas Rendi szerzetesekre bízta. Megalapította a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjét, akik kórházakban és iskolákban tevékenykedtek. Alapítványt hozott létre a nehéz sorsú ifjak taníttatására, mely 35-40 szegény, de tehetséges ifjú tandíját fedezte. Az emlékezés keretében nyílt meg november 18-án, a Hám János-kiállítás a püspökség dísztermében. December 8-án az ünnepi szentmisét dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek celebrálta, és ő volt az ünnepi szónok is. December 27-én ünnepi szentmise lesz a Székesegyházban, majd átadják a Hám János díjakat. Délután lesz a Szent Erzsébet-szobor alapkövének letétele. /Ünnepi megemlékezések boldogemlékű Hám János püspök halálának 150. évfordulója alkalmából. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 27./

2009. október 6.

Románia és Moldova köztársaság katolikus érsekeinek és püspökeinek jelenlétében, október 5-én Szatmárnémetiben, a római katolikus püspöki palotában megkezdődött a Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia. A találkozóra eljött Dr. Francesco-Javier Lozano apostoli nuncius is. A konferencia idején 18 órától szentmiséket tartanak: a Székesegyházban magyar nyelven dr. Jakubinyi György-Miklós érsek celebrálásával. A Szatmárnémeti Caritas Szent Jakab Idősek Napközijében a nunciusnak bemutatták a Szatmárnémeti Caritas működését, majd megtekintették a nemrég visszakapott Zárda-épületet, végül a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek számoltak be tevékenységükről. /Püspökkari konferencia. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 6./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998