udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 32 találat lapozás: 1-30 | 31-32
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Szegedi Tudomanyegyetem

2000. január 14.

A Szegedi Tudományegyetem és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorai jan. 14-én Szegeden keretszerződést írtak alá a két intézmény együttműködéséről. Mészáros Rezső, a szegedi egyetem rektora elmondta: a két oktatási intézménynek közös a múltja, hiszen 1921-ben Szegedre települt át a kolozsvári egyetem, s csak 1940-ben költözött vissza. Az akkor létrehozott új szegedi egyetem a kolozsvári intézmény hagyományait és szellemiségét örökítette tovább. Nicolae Bocsan, a kolozsvári egyetem megbízott rektora jelentős eseménynek nevezte az együttműködési megállapodás aláírását. Az együttműködés elsősorban a közös kutatásokra, közösen elkészítendő pályázatokra, a hallgatók cseréjére vonatkozik. /Együttműködés szegedi és kolozsvári egyetemek között. = Szabadság (Kolozsvár),

2001. február 24.

Febr. 22-én első alkalommal találkozott Magyarország 12 egyetemének rektora és a Sapientia Alapítvány kuratóriuma. Az Andrei Marga meghívására Kolozsvárra érkező magyarországi rektorok természetesnek tartották, hogy hivatalos programjuk előtt az épülő magyar magánegyetem felelős vezetőivel találkozzanak és "közösen gondolkodjanak a jövőn, az erdélyi magyar tudományosság helyreállítási lehetőségein". Mészáros Dezső a Szegedi Tudományegyetem rektora elmondta: felajánlották segítségüket és megbeszélték a jövőbeli együttműködés konkrétumait. A magyarországi egyetemek lehetőségeikhez mérten hozzájárulhatnak a magánegyetem oktatói karának képzéséhez, az infrastruktúra kiépítéséhez, a doktorandus képzéshez, de mindenekelőtt a szellemi építkezésben nyújthatnak segítséget. /Magyarországi rektorok a Sapientianál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

2001. május 25.

Vántsa Judit elvégezte a szegedi Juhász Gyula Tanárképző könyvtár szakát, majd 2000-ben sikeresen felvételizett a Szegedi Tudományegyetem könyvtár-informatika szakára. 1990-től Kézdivásárhelyen a Városi Könyvtárban dolgozik, egy hónapja pedig az intézmény vezetője. A ma könyvtárának nem csak az a szerepe, hogy dokumentumot, könyvet szolgáltasson, hanem a legfontosabb, hogy információhoz juttassa az oda betérőt, ismertette a helyzetet. A könyvtár-informatikusnak pl. nagy szerepe lehet egy helyismereti adatbázis létrehozásában. A hazai könyvtárak nagy részében az a legnagyobb gond, hogy az állományok nincsenek kellőképpen feldolgozva. A 70-es években megszűnt a felsőfokú könyvtáros-képzés, ami szakemberhiányhoz vezetett. A könyvtár műszaki felszereltség nagyon szegényes. 2001-ben elképzelhetetlen kellene hogy legyen egy könyvtár tévé, video, fénymásoló, internet nélkül. Ezek hiánya óriási hátrányt jelent számukra. -Meg kell oldani a fűtést is, hiszen a kilenc teremből csak kettő fűthető. Vántsa Judit részt vett Csíksomlyón egy tanfolyamon, ahol több erdélyi könyvtár képviseltette magát. Sajnos a résztvevő hét könyvtár (Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Borszék és Kézdivásárhely) közül a legelmaradottabb, a legszegényebb a kézdivásárhelyi. Például Gyergyószentmiklós könyvtára 100 ezer kötetes állománnyal rendelkezik és tíz könyvtárosa van. Kézdivásárhelyen 60 ezer kötetre négy könyvtáros jut. /Koszti Ildikó: Emberközelben Vántsa Judit. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 25./

2001. december 10.

A határon túl élő magyarok pályázati úton kapcsolódhatnak be abba a hat hónapos, magyar nyelvű, a távoktatásra épülő szakképzési programba, amely Szegeden, Salgótarjánban és Békéscsabán zajlik majd. A program a szlovákiai, a vajdasági, és a romániai magyarok számára biztosít Magyarországon államilag elismert pedagógiai asszisztensszakképzést - nyilatkozta Körmendy Éva, a salgótarjáni J. L. Seagull Alapítványi Iskola igazgatója. A programot közösen valósítja meg három határ menti intézmény, a Szegedi Tudományegyetem Főiskolai Kara, a salgótarjáni J. L. Seagull Alapítványi Iskola, és a békéscsabai ILS Idegennyelvi Szakközépiskola. A program résztvevői a szakképesítés birtokában később továbbtanulhatnak Magyarországon. Körmendy Éva elmondta, hogy a pályázat benyújtásának feltétele az internethozzáférés és -használat, mivel a tananyagok többsége az interneten érkezik. /Távoktatás határon túli magyarok számára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./

2002. május 27.

A Magyar Népi Szövetség mint a kommunista kisebbségi politika csapdája. Az erdélyi magyar gazdasági intézményrendszer felszámolása 1945–1948 között címmel Vincze Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Társadalomelméleti, Kultúrtörténeti és Kortörténeti Gyűjteményének tudományos munkatársa tart előadást a BBTE Bölcsésztudományi Karán máj. 27-én. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

2002. június 26.

A Temes Megyei Művelődési és Művészeti Központ könyvsorozatot indít Interferenciae Banaticae címmel a többnemzetiségű régió kulturális örökségének feltárására. Az első könyv nemrégiben látott napvilágot a temesvári Marineasa Könyvkiadónál Bodó Barna politológus egyetemi tanár szerkesztésében Hagyomány és interkulturalitás címmel. A háromnyelvű könyv tizenhárom tanulmányt tartalmaz, amelyek 2001 decemberében hangzottak el egy tudományos ülésszakon a Bega-parti városban. A rendezvény a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió együttműködésének keretében jött létre. A könyvben Simon András, a szegedi Tudományegyetem tanára a jugoszláviai Szaján község hagyományőrző egyesületeinek olyan rendezvényeit mutatja be, mint az aratóünnep, tojásfestő-verseny, kenyér- és péksütemény-kiállítás és -szentelés. Ljubomir Stepanov egy falusi pap amatőr munkájáról, az első szerb–román szótárról értekezik. Rodica Giurgiu muzeológus Bartók Béla és a román zene című írásában a nagy zeneszerző és zenetudós bánsági gyűjtésének történetét tárja fel. Felföldi László, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének kutatója "A tánccal kapcsolatos ideológiák kutatása a Bánság hagyományos kultúrájában" címmel vizsgálja a tánccal kapcsolatos szimbólumoknak és eszméknek a szerepét a bánsági nemzetiségi, etnikai, vallási közösségek azonosságtudatában. Hajdó Khell Noémi Az arad-gáji székelyek csoport-tudatáról és más etnikumokkal való kapcsolatairól végzett kutatásait foglalja dolgozatba. Benedek Katalin összehasonlító mesevizsgálatait mutatja be. Bodó Barna: Kisebbség, elitek, etnikumközi kapcsolatok c. tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy "Amennyiben belső tudatosodási folyamat és kívülről érkező támogatás a mai folyamaton nem változtat, a kisebbségi elit felmorzsolódásával maga a kisebbség kerül veszélybe, magyarul asszimilálódik". /Szekernyés Irén: Könyvsorozat a régió szellemi értékeiről és hagyományairól. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./

2003. január 24.

Gyulán tartják február 2-án a magyarországi románok országos önkormányzatának választási ülését. Egyik nagy gondja a magyarországi románoknak, hogy helyi kisebbségi önkormányzataikban magas a nem román nemzetiségű képviselők aránya, és ezek zömmel romák, elsősorban Budapesten alkotva erős csoportosulást. (A többféle nemzetségbe tagolódó magyarországi cigány közösségek egyike, melynek tagjai több mint egy évszázada élnek Magyarországon, egyfajta archaikus román nyelvet beszélnek.) Újabban nézeteltérés alakult ki a valóban román nemzetiségű képviselők között is. Választási koalíciók alakultak: az egyiket a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatát elmúlt négy évben elnöklő Kreszta Traján köré csoportosulók alkotják, a másikat a közelmúltban megalakult Román Alternatíva Tömörülés, melynek tagja többek között Petrusán György, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Román Nyelv-, és Irodalom Tanszékének vezetője, Muntyán György, Méhkerék polgármestere, Ruzsa György gyulai elektor és Berényi Mária, a budapesti székhelyű Román Kulturális Társaság elnöke. Kreszta Traján számít a győzelemre. Petrusán György szerint, ha ez a területi elven alapuló lista érvényesül, a választásokon többségbe kerülnek azok, akik nem képviselik az igazi magyarországi románság többségét, mert nem is románok. A népszámlálási adatok alapján a román kisebbség létszáma 10 év alatt 25%-kal csökkent. /(Guther M. Ilona): Egymásnak feszülő vélemények a magyarországi román kisebbség képviseletéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

2004. február 9.

Grendel Lajos, a felvidéki magyar próza egyik legjelesebb képviselője, akit Esterházy Péterrel és Nádas Péterrel szoktak emlegetni, jan. 7-én Aradon aradi román írókkal és néhány magyar érdeklődővel találkozott. A Kossuth-díjas írót Pató Attila, a Szegedi Egyetem tanára mutatott be a jelenlevőknek. Grendel nem csupán az irodalomról, de könyvkiadásról, pénzről, támogatásokról is beszélt. Elmondta: az a véleménye, hogy az író lehetőleg ne avatkozzon be a napi politikába, legyen inkább az események külső szemlélője. Grendel elmondta, hogy szerinte a mai világban nem lehet szabad foglalkozású íróként megélni, ő a pozsonyi egyetemen tanít. /Karácsonyi Zsolt: Pénz, Pegazus, Politika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

2004. március 19.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma új ösztöndíjakat alapított a határon túli magyar írók, irodalmárok részére. A tárca összesen 10 millió 800 ezer forintot oszt szét a sikerrel pályázók között. Egyénenként tíz hónapos futamidőre mintegy havi 60 ezer forintos összeget (9-10 millió lej) lehet elnyerni négy kategóriában, 6-4 alkotónak. Székely János ösztöndíjban a költészet és a drámaírás területén alkotó pályázók részesülhetnek (évente 6 fő), Gion Nándor ösztöndíjban a prózaírók (4 fő), Schöpflin Aladár ösztöndíjban az 1990 után megjelent határon túli magyar irodalmi művek értékelésével foglalkozó kritikusok (4 fő) és Benedek Elek ösztöndíjban az ifjúsági regény-, mese-, bábjáték- és gyermekszíndarab-írás területén alkotók (4 fő). A pályázatokat 11 fős kuratórium bírálja el, melynek elnöke dr. Ilia Mihály docens (Szegedi Tudományegyetem – Modern Magyar Irodalom Tanszék). /(Guther M. Ilona): Új ösztöndíjak íróknak, irodalmároknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

2004. május 21.

Oktatási megállapodás írt alá Budapesten Magyar Bálint oktatási miniszter és Calin Fabian román nagykövet. A megállapodásban külön fejezet rendelkezik a nemzetiségi oktatással összefüggő kérdésekről. A közlemény szerint az együttműködési megállapodás kölcsönösen lehetőséget nyújt számos ösztöndíjra, többek között hungarológiai tanulmányok folytatására, teljes nappali tagozatos alapképzésre, ezen belül 2 román nemzetiségű magyar hallgatónak tanulmányok folytatására Romániában, PhD és kutatói ösztöndíjakra, nyári egyetemi programokon való részvételre, valamint 30 magyar nemzetiségű romániai pedagógus és 30 román nemzetiségű magyarországi pedagógus 1-2 hetes tanulmányútjára. A megállapodás alapján a következő tanévtől lehetőség nyílik 3 román lektor fogadására az ELTÉ-n, a Szegedi Egyetemen és a Tessedik Sámuel Főiskolán, 3 magyar lektort pedig a bukaresti, a kolozsvári Babes-Bolyai, és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen fogadnak. /Magyar-román oktatási megállapodás. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 21./

2005. szeptember 27.

Az egyik legnagyobb magyar zeneszerző, Bartók Béla (1881–1945) halálának 60. évfordulójára emlékeztek szeptember 25-én, vasárnap Nagyszentmiklóson, szülővárosában, a Pro Bartók Társaság szervezésében. A köztéri Bartók-szobornál elhangzott ünnepi beszédek után elhelyezték koszorúikat a Pro Bartók Társaság, Kazincbarcika és Kiszombor önkormányzatának, a Temes megyei RMDSZ-nek és a Temesvári Magyar Nőszövetségnek a képviselői. Ezt követően a megemlékezők a szülői ház helyén álló épületen megkoszorúzták az 1970 szeptemberében elhelyezett román és magyar nyelvű emléktáblát, majd az ún. német temetőben, a Bartók család sírjánál adóztak kegyelettel a zeneszerző emlékének. Bartók Béla magyar zeneszerzőnek tartotta magát, és visszautasított a korabeli román propagandát, amely román művészként tüntette fel. Ennek ellenére az emlékünnepség “hivatalos” nyelve a román volt, a programok közti összekötő szövegeket románul mondták, a díjkiosztó ünnepség is így zajlott, holott a rendezvényt magyarok szervezték, a meghívottak, érdeklődők zöme helybéli, temesvári és anyaországi magyar volt. A rendezvény a Nákó-kastélyban – amelyben egy Bartók-emlékszobát, vagy inkább emléksarkot tart fenn a múzeum – folytatódott, ahol Tamás Sándor, a Bartók Társaság vezetője olvasta fel románul és magyarul a zeneszerző méltatását, illetve Kerek Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem zeneművészeti karának főigazgatója elevenítette fel emlékeit arról, miként került kapcsolatba a Bartók munkásságával, hagyatékának kutatásával, illetve a nagyszentmiklósi egyesület fáradhatatlan tagjaival. Az erre az alkalomra Varga István temesvári képzőművész által készített plakettekkel azokat tüntették ki, akik a Bartók-kultusz ápolásában elévülhetetlen érdemeket szereztek. /Pataky Lehel Zsolt: Bartók szelleme kötelez. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 27./

2005. november 12.

November 5-én adták át Budapesten, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában a protestáns kultúra és tudomány kiemelkedő műveléséért járó elismerést, a Károli Gáspár-díjat. Az idei kitüntettek között szerepel Sipos Gábor levéltáros, egyetemi docens is. Laudációt mondott Kósa László akadémikus. Dr. Sipos Gábor történész, levéltáros, egyetemi docens /sz. Érszodoró, 1951/ a Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem szakát 1970–1974 között végezte. Három évig Noszolyon románul tanított történelmet. 1977-ben került levéltárosnak az Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsvári Gyűjtőlevéltárába. 1998-ban a Szegedi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot. Ugyanebben az esztendőben kapott docensi kinevezést a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Középkori Tanszéke történelem–könyvtár szakára. Oktatói munkájának fontos része a román egyetemen tanuló magyar diákok számára tartott magyar nyelvű órák tartása. Elsősorban művelődéstörténeti tárgyakat, könyv- és nyomdatörténetet, levéltártant, könyvtártörténetet, illetőleg magyar történelmi áttekintést ad elő, továbbá levelező tagozaton egyetemes középkort oktat. Figyelmét eleinte a középkor kötötte le, szakdolgozatát a kolozsmonostori konvent hiteleshelyi tevékenységéből írta. Doktori értekezését a református főkonzisztórium kialakulásáról írta. Szaktanulmányai mentalitástörténettel, iskolatörténettel, egyházközség-történettel, köztük az elenyészett román református eklézsiákkal, templomtörténettel is foglalkoznak. Levéltárosi pályájához híven rendszeresen jelentet meg forrásokat, értékes kéziratokat. Eddig négy önállóan vagy társszerzőkkel írt könyve, ugyancsak négy, szintén munkatársakkal együtt gondozott forráskiadványa jelent meg. A magyar mellett, románul, németül és franciául napvilágot látott szaktanulmányainak száma meghaladja a hetvenet. Tagja a kicsiny erdélyi magyar történészcsoportnak, amely fölélesztette az erdélyi református egyháztörténet-írást. Sipos Gábor az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára. /Kósa László: Sipos Gábor Károli Gáspár-díjas. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

2006. április 15.

Orosházán három album bemutatásával zárult a Művészet határtalanul elnevezésű PHARE–CBC-program, amelyet az orosházi Kulturális Kapcsolatok Egyesülete nyert el a Romániai Képzőművészek Szövetsége Aradi Fiókja partnerségével. Gonda Géza, a Kulturális Kapcsolatok Egyesületének elnöke vetített képes előadásában nemcsak a 2005 őszétől 2006 tavaszáig tartó második rendezvénysorozat eseményeit foglalta össze, kitért a 2004-ben megvalósított első próbálkozásra is. Míg 2004-ben 23-23 aradi, illetve orosházi képzőművész alkotásait láthatta a két város műértő közönsége, a most záruló projektben 26 aradi és 28 orosházi kötődésű képzőművész vett részt, az együttműködés kibővült a fotóművészekkel is, továbbá aradi és orosházi gyermekek a tornyai és a battonyai határátkelőn állították ki rajzaikat. Gonda Géza a jövőben a munkába belevonná a vajdasági szabadkai, sőt a hamarosan Orosházán kiállító nagy-britanniai brightoni fotósokat is. A programzáró három albumot azok főszerkesztője, Olasz Sándor, a Szegedi Tudományegyetem irodalomtörténésze, a Tiszatáj főszerkesztője mutatta be. A program tárlatain kiállító aradi és az Orosházához kötődő képző- és fotóművészeket portréval, rövid életrajzzal bemutató három – magyar, román és angol – nyelvű, valamint a konferenciákon elhangzott előadásokat egybefoglaló magyar nyelvű kiadványokról van szó. Az Arad városát képviselők között volt Kocsis Rudolf, a temesvári egyetem adjunktusa /egyben az albumok társszerkesztője/, Kett-Groza János, az aradi fiók vezetőségi tagja és Szekernyés János művészettörténész, a képzőművész szövetség temesvári fiókjának elnöke is. /Kiss Károly: Művészet határtalanul. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./

2006. június 15.

Temesvár, Újvidék, Arad és Szeged önkormányzata közös eurorégiós fejlesztéseket tervez. Európai business, leadership és hosszútávú fejlesztések a Temesvár-Újvidék-Arad-Szeged eurorégióban címmel rendeztek háromnapos nemzetközi fórumot június 12-14-e között Temesváron. Az egyik legnagyobb vidéki adóbefizetőként számon tartott Temesváron gyakorlatilag végig politikai ellenszélben kellett a városfejlesztést megvalósítani, szegényes költségvetési forrásokkal, ezt az olasz és német partnerek, illetve a BERD támogatásával sikerült áthidalni. Gheorghe Falca aradi polgármester „Temesvár-Arad tengely” elképzelés lényegét mutatta be: a robbanásszerűen fejlődő szomszédvárakat a közeljövőben autópálya köti majd össze és ezek mentén olyan ipari fejlődés mehet végbe, hogy a jövőben érdemes lesz közös infrastrukturális fejlesztésekben gondolkodni. Szeged már nem is metropoliszban, inkább biopoliszban gondolkodik, a hangsúly nem a nagyiparra, hanem az „egészségiparra”, a biológiai kutatásokra, a környezetvédelemre, az orvosi felszerelések iparára és a humán egészségügyre kerül, amelynek központjává a Szegedi Egyetem orvostudományi kara válik. A konferencia részvevői Verespatakra látogattak el az ottani aranybánya-projektet finanszírozó kanadai befektető meghívására, ahol a sok vitát kavaró nagyszabású nemesfém-kitermelés lehetséges következményeivel, a régió és a szomszédos országokra kiható környezeti hatásaival ismerkedhettek meg. /Pataki Zoltán: Fejlesztések a hármashatár térségében. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

2006. szeptember 23.

Az Aradi Alma Mater Alapítvány által 2004-ben beindított Márki Sándor hagyományőrző verseny témája idén: 1848/49 Aradon, s ennek szellemében hangzottak el előadások neves magyarországi előadók részvételével. Szeptember 22-én Aradon a verseny idei főszervezője, dr. Zakar Péter történész (Szegedi Tudományegyetem) tartott előadást. Javasolta, hogy az elhangzó előadásokat ne csak szűk körben – versenyzői és felkészítő történelemtanári részvétellel – hallgathassák meg, hanem azon ott lehessenek minél többen, akiket a téma érdekel. /(Kiss): Arad és 1848/49. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 23./

2006. november 6.

Cserei Mihály történetíró pályájáról, műveiről értekeztek a szakemberek a hét végén Marosvásárhelyen. A Teleki–Bolyai Könyvtár szervezte emlékülésre Bányai-Kovács Réka könyvtáros, a rendezvény szervezője főként fiatal, doktori vizsgájukra készülő kolozsvári kutatókat hívott meg, de jelen volt Balázs Mihály, a szegedi egyetem Kolozsváron tanító vendégtanára, a régi magyar irodalom, az erdélyi unitárius szellemi mozgalmak kiváló ismerője is. Az 1668–1756 között élt Cserei Mihály korának egyik legkiválóbb elbeszélője volt, bár életében nem jelentek meg nyomtatásban művei. Históriája, amely a 17. század hetvenes éveitől a Rákóczi Ferenc vezette felkelésig követi nyomon Erdély történetét, csak 1852 óta olvasható nyomtatásban. /Antal Erika: Cserei Mihály történetíróról értekeztek Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

2007. március 9.

Az aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete az 1867. évi kiegyezés témakörében szervezett találkozót március 7-én. Dr. Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető docense Túlsúly vagy függőség? – Magyarország a kiegyezéses rendszerben címmel tartott előadást, eloszlatva néhány előítéletet. Magyarország esetében Deák Ferenc történelmi alkotása, a kiegyezés a Monarchia soha nem látott gazdasági fejlődését eredményezte, amit a Kossuth Lajos által szorgalmazott Dunai Konföderációban sem lehetett volna elérni. /(Kiss): Kiegyezés – nem behódolás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./

2007. március 16.

A történelmi Bánságban és a Dél-Alföldön, illetve az ezekkel szomszédos területeken (a mai Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégióban) tevékenykedő helytörténészek, kutatók, honismerettel foglalkozó civilszervezetek tartották meg találkozójukat Szegeden, a Dugonics András Piarista Gimnáziumban. A történelmi dialógus – délvidéki hagyományok 2006–2007-es program keretében rendezett konferencia A nándorfehérvári diadal és Dél-Magyarország címet kapta. Matekovits Mihály, a román minisztérium nemzetiségi főosztályának vezérigazgatója tartott előadást a szokások sokféleségének létjogosultságáról, majd Papp Sándor turkológus, a Szegedi Tudományegyetem docense Ulászló tragikus sorsának és a békekötés feltételeinek török forrásokban fellelhető adatait ismertette, Koszta László docens Délvidék középkori egyházszervezetét mutatta be, Blazovich László egyetemi tanár meg a 15. századi dél-alföldi városfejlődésről tartott előadást. A konferencia első napját a honismereti műhelyek találkozója zárta, a kerekasztal-beszélgetés moderátora a budapesti Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke volt. Bemutatkoztak a régió honismereti kiadványai: a szabadkai Bácsország, a budapesti Honismeret, a Szeged, az aradi Szövétnek és a temesvári Régi(j)óvilág. A második napon a régió városainak, Makó, Gyula, Temesvár középkori történetével ismerkedhettek meg a részvevők. Temesvárról, a Bánság fővárosáról Vicze Károly történész tartott előadást, majd Bodó Barna mutatta be a temesvári Szórvány Alapítvány eurorégiós honismereti stratégiáját, amely a sajátos értékek védelme és a honismereti oktatás hatékonyabbá tétele érdekében született. Szeged és testvérvárosai tükörben címmel hangzott el Fodor Enikőnek, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum tanárának az előadása, amely Hunyadi Jánosnak és korának az iskolai oktatásban elfoglalt helyét világította meg. Temesvár nevezetességeiről Kiss Ferenc tanfelügyelő szólt, emellett bemutatkozott Szabadka és Szeged is, Dévát és Hunyad megyét pedig Kofity Magda vajdahunyadi tanár ismertette. A konferencia végén a jelenlévő civilszervezetek, köztük a Karácsony János Honismereti Egyesület, a Bácsország Vajdasági Honismereti Egyesület, a Nyitott Távlatok és a Szórvány Alapítvány képviselői együttműködési egyezményt írtak alá. /Pataky Lehel Zsolt: Honismereti műhelyek euroregionális együttműködése. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

2007. március 22.

A Szegedi Tudományegyetem könyvtártudományi tanszékének kezdeményezésére együttműködést alakított ki több erdélyi intézménnyel: ennek első mozzanata a március 19–28. között zajló könyvtárfórum – a Szegedi Tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Műszaki Társaság és a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet szervezésében, az erdélyi közös katalógus kialakítására. /Kultúr hírek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./

2007. április 2.

A bánsági Nagyszentmiklós két nagy szülöttje: Bartók Béla és Révai Miklós. Tavaly volt Bartók Béla születésének 125., idén a pap-tanár, költő és nyelvész Révai Miklós halálának 200. évfordulója. Rájuk emlékeztek meg hazai és anyaországi magyarok március 31-én a Révai Miklós Egyesület és a Pro Bartók Társaság szervezésében. Böcskei László általános helynök a helyi római katolikus templomban szentmisét cerebrált a Révai családért, majd a templomban leleplezték és felszentelték a kegyesrendi áldozópap, egyetemi tanár, nyelvész és költő emlékére elhelyezett, In memoriam Révai Miklós 1749–1807 feliratú márványtáblát. A megemlékezők ezután Bartók Béla köztéri szobrához vonultak, ahol a zeneszerző tiszteletére elhelyezték a kegyelet koszorúit. Az ünnepi műsor a Nákó-kastélyban tudományos szimpóziumnal folytatódott, Velcsov Margit, a Révai Miklós Egyesület titkára köszöntötte az egybegyűlteket, majd Révai és a szülőföld kapcsolatáról értekezett. Révai tiszteletére szülővárosában emlékoszlopot állítottak 1893-ban, a torontáli néptanítók adakozásából, az oszlopon elhelyezett bronz Révai-dombormű készítője Holló Barnabás. Az emlékoszlop 1925-ig állt Nagyszentmiklóson, amikor Eminescu-szobrot helyeztek el a talapzaton. A Révai bronzrelief sorsa ismeretlen, de feltételezik hogy beolvasztották. Dr. Nagy János egyetemi tanár, a Magyar Nyelvtudományi Társaság képviselője, Baranyai Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem docense és Szekernyés János temesvári helytörténész Révai Miklós tudományos munkásságát méltató, illetve bánsági kötődéseit bemutató dolgozataikat ismertették. Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnökének köszöntője után hangverseny következett. /Pataki Zoltán: Révai és Bartók a Nákó-kastélyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

2007. augusztus 14.

Két napot töltött Újszentesen Mód László szentesi muzeológus, a szegedi egyetem néprajz tanszékének tanára. Néprajzi anyag gyűjtését kezdte meg Újszentes nagyközség tervezett monográfiájához. Éppen a 24. órában, hiszen a többségükben Szentesről érkezett egykori telepesek unokái is idős emberek már, sürgető, hogy begyűjtsék a helyiek emlékezetében élő család- és falutörténetet, hiteles adatokat kapjanak az azóta feledésbe merült szokásokról, a hagyományról. Temesvár tőszomszédságában dinamikusan fejlődik, városiasodik az 1891-ben alapított nagyközség, Újszentes, de múltját, eredetét számon tartja. Az 1989-es fordulat óta a két Szentes, a magyarországi és a Temes megyei önkormányzata és civilszervezetei gazdagítják kapcsolatrendszerüket. /Szekernyés Irén: Készül Újszentes monográfiája. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./

2008. január 20.

A Vasárnap szerkesztősége pályázatot hirdetett. Erre futott be Árvay Árpád (Szatmárnémeti, 1902. ápr. 21. – Bukarest, 1985. szept. 9./ életének ismertetése, melyet gyermeke állított össze. Árvay Árpád Szatmárnémetiben született, de már gyermekkorában Nagyváradra költöztek. Nyolcan voltak testvérek. Az ifjú Árpád korán megismerte a nélkülözést, népes családjának fenntartója lett. Leírhatatlan nyomorban éltek. Érettségi után rögtön munkát vállalt. Tanulmányait a nagyváradi jogi akadémián és a Szegedi Tudományegyetemen folytatta. Huszonkét évesen kezdett újságírással foglalkozni, majd 1926 után végleg az újságírói pályára lépett. Szerkesztője lett a kisebbségi magyar érdekeket védő Magyar Szó című nagyváradi lapnak. Ez a lap volt a legelszántabb védelmezője a bihari magyarságnak. Árpád is sajtóvétség miatt számtalanszor ülte le egy-két heti börtönbüntetését a nagyváradi fogházban. A lapot több ízben betiltották, de aztán más-más címen mégis megjelent. 1937-ben a hatóságok a lap megjelenését végleg felfüggesztették. A romániai Magyar Párt tagja megalapítása óta, majd később a nagyváradi Magyar Párt főtitkára. Amellett, hogy a két világháború közti váradi publicisztika kiemelkedő személyiségévé vált. Első önálló verseskötete Regősök útján címmel 1931-ben jelent meg. 1940 után, a második bécsi döntést követően. Árpádot meghívják a magyar országgyűlésbe. A német fasizmussal szembeni ellenállás vonzásába került. Lapját, a Nagyváradon megjelenő Esti Lapot a Magyarországot 1944 márciusában megszálló németek betiltották. Hetekig bujdosott. 1944-ben családjával Budapestre költözött. 1945. június 4-én a nagyváradi securitate – mindannak dacára, hogy képviselői mivolta biztosította immunitását – elrabolta budapesti lakásáról, és Nagyváradra hurcolta. Ütötték-verték, vallatták. Majd Kolozsváron tartották fogva ítélet nélkül 1946 novemberéig, amikor koncepciós perben mint háborús bűnöst tíz évre ítélték. Felesége beadvánnyal fordult Tildy Zoltán és Nagy Ferenc egykori képviselő társaihoz. Ők bizonyították, hogy Árpád lapját az országot megszálló németek betiltották, és az akkori nagyváradi főispán feljelentésére a Gestapo is üldözte. Erre tízéves ítéletét megsemmisítették. 1948 szeptemberében az akkori utasítások ellenére internálták. 1949 májusában szabadult a börtönből. Amíg a börtönben volt, mindenüket elvették. Kétholdnyi szőlőt hagytak meg csupán, abból kellett feleségének négy kiskorú gyermekével (a legkisebb 1945 őszén született, amikor Árpád már börtönben volt) megélnie. Figyelmeztették, hogy veszélyben van, ezért Bukarestbe költözött. 1953 márciusában újra letartóztatták, három évre elítéli a securitate azzal az indoklással, hogy a Magyar Párt titkára volt. Nyilvános tárgyalást nem tartottak. Hosszú ideig a családja sem tudta hollétét. Másfél év múlva helyezték szabadlábra. Állandó megfigyelés alatt tartották élete végéig. 1965-ben újból házkutatást tartottak lakásán. Huszonkét évi kényszerű hallgatás után, a ‘60-as évek végén újra írogatni kezdett. Eleinte csak nevének kezdőbetűivel jegyzi cikkeit. 1970-ben megjelent első regénye, A Jumbó nem felejt című ifjúsági regény. A Művelődés, A Hét és még számos magyar lap közölte cikkeit. 1973-ban jelent meg Szélsodorta falevél című regénye. Az Elődök példája című, 1973-ban megjelent esszékötete a 19. század középső részében a képzőművészet, a színház, a zene területén kialakult magyar–román művészkapcsolatokat mutatta be. /Igaz történet. = Vasárnap (Kolozsvár), 2008. jan. 20. – kiegészítve Árvay Margit: Árvay Árpád születésének centenáriumán (Erdélyi Napló (Nagyvárad), 2002. ápr. 23.) című emlékezésében szereplő adatokkal.

2008. január 23.

Dr. Pukánszky Béla, a szegedi tudományegyetem professzora és rektor-helyettese a magyarországi tanárképzés alakulásáról tartott előadást a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. Magyarországon a tanárképzést főleg a kétéves mesterképzés keretében oldják meg, a román oktatási rendszerben ez az első ciklust képező három évben valósul meg. A pszichológiát, pedagógiát és a szakmódszertant Romániában az első három évben tanulják, míg Magyarországon ez a mesterképzés keretében valósul meg. Magyarországon az első három évben minimális a pedagógiai képzés, ilyen szempontból közelebb állnak a Bolognai-rendszer lényegéhez, azaz biztosítani a diáknak általános műveltséget és lehetőséget az „útkeresésre”. A hallgató a hároméves egyetemi képzés elvégzése után rendelkezik elegendő információval, hogy eldöntse életpályáját. A jövőbeli képzés megvitatásában a magyarországi és romániai pedagógusok és egyetemi hallgatók együttműködnek. /Dr. Tóth Szilárd – egyetemi adjunktus, BBTE: A magyarországi és romániai tanárképzés legfrissebb fejleményei. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

2008. április 5.

Avató rendezvényt tartott április 3-án a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara Magyar Irodalomtudományi Tanszékének régi magyar irodalommal foglalkozó munkacsoportja, kabinetszobája korszerűsítésének befejezése és névcseréje alkalmából. A terem ezentúl Dézsi Lajos /1868-1932/ nevét viseli, aki egykor az egyetem régi magyar irodalomtörténeti professzoraként alkotott maradandót. Balázs Mihály (Szegedi Tudományegyetem) főleg a hagyatékából ránk maradt Próbaelőadás című alkotása révén méltatta Dézsi Lajos, 1921–1932 között Szegeden is dolgozó professzor munkásságát. Dézsi Lajos fáradhatatlanul kutatott régi irodalmi emlékek után, forráskutatása világirodalmi értékeket is érintett. Munkái során mai ésszel elképzelhetetlenül sokat másolt. Az előadás után négy szakkiadványt mutattak be. Pozsony Ferenc az Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban című kötetet (szerkesztette Balázs Mihály és Gábor Csilla) ismertette, amely a Kolozsvár 2006 konferencián elhangzott előadások bemutatása. A további bemutatott könyvek: Gábor Csilla Szöveghagyomány és íráskultúra a korai újkorban című munkája, Gábor Csilla: Doctrine – Virtue – Memory. Seventheenth-century Hungarian című kötete az erdélyi és anyaországi magyar tudományosságról (meditáció, fogalomtörténet, esettanulmányok, prédikáció) szól angolul Európához. Tóth Zsombor 12 tanulmányának ad helyet A történelmem terhe című antropológiai szemléletű könyve, amely szövegtörténet-írást, híres emberekről szóló történeteket és viszonylag kevésbé ismert írókról szóló munkákat tartalmaz. /Ö. I. B. : Teremavatás bölcsész módra. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

2008. október 27.

Október 26-án, vasárnap avatták fel Nagycsanádon Révai Miklós kegyesrendi pap, egyetemi tanár és költő, a magyar nyelv és irodalom nagy tudósa emléktábláját. Groza Dániel helyi plébános szentelte fel a templom falán elhelyezett márványtáblát. A Révai Miklóst ábrázoló dombormű Kaubek Péter szobrászművész munkája. Dr. Nagy János, a Szegedi Tudományegyetem alkalmazott nyelvészeti tanszékének tanára a Nagyszentmiklóson született, de Csanádon tanult és nevelkedett Révai Miklós, a magyar történeti nyelvészet megalapítója munkásságát méltatta. Az emléktábla állítás kezdeményezője Velcsov Margit nagyszentmiklósi magyartanár, aki a Washingtoni Amerikai Magyar Szövetség anyagi támogatásával készíttette el a márványtáblát, valamint a Telbisz Mária vezette Révai Miklós Egyesület. /Pataki Zoltán: Csanádi emléktábla Révai Miklósnak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

2008. november 24.

Az oktatás és a kutatás területére kiterjedő együttműködésről döntött a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem; az erről szóló megállapodást Andrei Marga kolozsvári és Szabó Gábor szegedi rektor írta alá. A két egyetem együttműködése hosszú múltra tekint vissza mind a kutatás, mind a hallgatói cserék tekintetében. A BBTE rektora a szerződésből a doktori képzések területét emelte ki. /Egyetemi együttműködés. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./

2009. április 10.

Tragikus sors jutott Herepei Jánosnak /Kolozsvár, 1891. okt. 11. – Szeged, 1970. okt. 30./. Magyart, történelmet, régészetet hallgatott a kolozsvári tudományegyetemen. Az iskolateremtő Pósta Béla professzor irányításával kezdett régészettel és a numizmatikával foglalkozni. Azután jött az impériumváltás, az egyetemet elfoglalta a román hatalom. Herepeit a kolozsvári Minerva Műintézet Rt., a magyar egyházak alapította nyomdaipari vállalat alkalmazta könyvelőnek 1925-ben. Ettől kezdve a hivatali munka mellett csak szabadidejében élhetett a kutatásnak. Jelen volt a lapok, folyóiratok hasábjain kis adatközlésekkel, néha egy-egy dolgozattal. Fáradhatatlanul gyűjtött: hol a temetőben sírköveket másolt le, hol a levéltárban vagy valamelyik könyvtárban jegyzett ki adatokat. Az Erdélyi Kárpát Egyesület múzeumőrévé, egykori iskolája, a Református Kollégium levéltárosává választotta. Kelemen Lajos, Szabó T. Attila és Herepei János voltak az erdélyi múlt legkövetkezetesebb feltárói. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 1938. február 1-jétől igazgatónak hívta Herepeit. A második bécsi döntés 1940 őszén új feladatok elé állította: intézménye a Magyar Nemzeti Múzeum része lett, s megbízták egy Székely Tudományos és Közművelődési Intézet létrehozásával. 1944 őszén parancs jött Budapestről, hogy a múzeum legértékesebb kincseit ládákba csomagolva el kell menekíteni. A ládák 1945. március 29-én a zalaegerszegi állomáson bombatalálat következtében porrá égtek. A hatóságok felmentették Herepeit a felelősség alól, de sokan szemére hányták a parancs szolgai teljesítését, s az önvád is kínozta. Nem mert visszatérni Romániába. A Tolna megyei Bonyhádon létesült Székely Múzeum élére nevezték ki. Az államosítás után ezt beolvasztották a szekszárdi múzeumba. 1950-ben Herepei nyugdíjaztatta magát. 1957-től felfedezték őt a szegedi egyetem magyar tanszékének munkatársai, s 1961-ben Szegedre beköltözhetett. Lehetőséget kapott tanulmányainak sajtó alá rendezésére. Adattár főcímmel három tekintélyes kötete (1965, 1966, 1971) jelent meg közel kétezer oldalon a szegediek kiadásában. A harmadik kötet közzétételét már nem érhette meg. Tekintélyes kötetet kitevő, átfogó munkája a Bonyhádon véglegesített: A Házsongárdi temető régi sírkövei. Ez kéziratban maradt, majd az Akadémiai Kiadó 1988-ban vállalta kiadását. Ebben a munkájában Herepei Kolozsvár sírkertjének 1750-ig terjedő történetét dolgozta fel, a kötet lényegében közel kétszáz év várostörténetét is felöleli. Sas Péter budapesti történész kutató kézbe vette a Herepei-hagyatékot, s abból minden közölhető anyagot kötetekbe gyűjtött, sajtó alá bocsátott. A kolozsvári Művelődés folyóirat kiadója, mindenek előtt Szabó Zsolt főszerkesztő ezt a sorozatot felvállalta, egymás után jelentette meg a köteteket. A 2001-ben indult sorozat a hatodik kötettel a végéhez érkezett. A most megjelent kötet /Herepei János: Művelődéstörténeti tanulmányok és adattárak. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és az előszót írta: Sas Péter. Művelődés, Kolozsvár, 2008./ adat- és okmánytárakat tartalmaz, a kutatóknak, szakembereknek jelent kincset, ugyanis sok esetben ma már pótolhatatlanok, mert az akkori források elpusztultak vagy éppen lappanganak. /Gaal György: Az utolsó Herepei kötet. = Helikon (Kolozsvár), ápr. 10./ Előzmény: A Sas Péter által korábban sajtó alá rendezett Herepei-munkák Herepei János: A kalotaszegi templomok, cintermek és temetők régi sírkövei. Sajtó alá rend., szerk., előszó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2001. Herepei János: A kolozsvári Farkas utcai templom történetéből. Sajtó alá rend., szerk., előszó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2002. Herepei János: Kolozsvár történeti helyrajza. Sajtó alá rend., szerk., utószó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2004. Herepei János: A kolozsvári Farkas utcai református templom és kollégium történetéből. Sajtó alá rend., szerk., utószó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2004. Herepei János A kolozsvári színház és színészet történetéből. Sajtó alá rend., szerk., utószó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2005.

2009. május 13.

Május 11-én Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Kör rendezvényén a meghívottal, Murányi Sándor Olivér székelyudvarhelyi íróval a magyarországi Fried István Herder-díjas irodalomtörténész beszélgetett. Fried István a Szegedi Tudományegyetemen tanít. Murányi Felnyomták szentnek /Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2007/ című novelláskötetéből olvasott fel részletet, majd készülő Zordok című könyvéről beszélt. A beszélgetést követően a résztvevők a szerzőnek Üres és Teli – Harcesszé /Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány, Székelyudvarhely, 2007/ című művét megvásárolhatták. /F. Zs. : Pap – papa – pápa. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

2009. május 18.

Kazinczy Ferenc emlékének szentelik a hagyományosan megszervezett Partiumi Írótábort idén, derült ki azon az emlékkonferencián, amelyet a nyelvújító születésének 250. évfordulója alkalmából szerveztek Nagyváradon. A Festum Varadinum rendezvénysorozat keretén belül a konferenciát a Partiumi Keresztény Egyetemen tartották. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, európai parlamenti képviselő elmondta: az idei évben a PKE és a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) több, a nyelvújítóhoz kapcsolódó rendezvényt is szervez majd. Az írótábor mellett a város több tanintézetében a nyelvújítóhoz kapcsolódó előadásokat hallgathatnak meg a diákok, részt vehetnek a Kazinczyról szóló anyanyelvi vetélkedőn, illetve hamarosan felavatnak egy Kazinczy-emléktáblát az egyetem belső udvarán. A konferencián több előadás is elhangzott a nyelvújítóról. A Szegedi Egyetem oktatója, Fried István, illetve Czibula Katalin, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem docense Kazinczy életéről beszélt. Ezután a jelenlévők megismerhették a Kazinczy Ferenc Társaság tevékenységét: a magyarországi szervezet több, az íróról szóló kiadványt is készít. Végül Fried István dedikálta Fejezetek Kazinczy Ferenc pályaképéből című könyvét az érdeklődőknek. /Nagy Orsolya: Kazinczy emlékezete a Varadinumon. = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./

2009. október 30.

A 90 évvel ezelőtt elhunyt Kálmány Lajos, a magyar népköltészeti gyűjtés klasszikusa – aki a városban káplán volt – lesz a Pécskán hagyományosan, novemberben megrendezendő Klebelsberg-nap középpontjában. A Kálmány Lajos nevét viselő helyi közművelődési egyesület 2008-ban már közreműködött Péter László, a Szegedi Tudományegyetem ny. professzorának a folklórgyűjtő több mint fél évszázadon át írott tanulmányainak kiadásában. – Most Kálmány Lajosnak szétszórtan megjelent, szinte hozzáférhetetlen mitológiai és folklorisztikai írásait gyűjtöttük egybe – mondta Nagy István, az egyesület elnöke. A Péter László által szerkesztett, és Kálmány Lajos – Magyar hitvilág címet viselő kötet a Szegedi tudósok címmel tervezett sorozat első kötete. A november 7-én Pécskán szervezendő Klebelsberg-napon Barna Gábor a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet Tudományi Kar Néprajzi Tanszékének tanszékvezető professzora tart előadást Kálmány Lajos gyűjtőmunkájának jelentőségről, majd Czégényi Dóra a kolozsvári BBTE Bölcsészkar, Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék egyetemi tanársegédje beszél Kálmány hiedelemkutatásainak tudománytörténeti jelentőségéről, végül bemutatják az említett kötetet. /Irházi János: Klebelsberg-nap Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./


lapozás: 1-30 | 31-32




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998