udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 56 találat lapozás: 1-30 | 31-56
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Szlovakia Parlamentje /Szlovak Koztarsasag Nemzeti Tanacsa/ /Szlovak Parlament/

2004. január 16.

Január 17-én tartják Révkomáromban a Selye János Egyetem alapító ünnepségét. Az év közepétől beinduló intézmény megteremti az önálló magyar felsőoktatást Szlovákiában. A 150 tagú szlovák parlament tavaly október 23-án, az ellenzék heves ellenkezése mellett, 77 szavazattal fogadta el az egyetem létrehozásának utat nyitó törvényt. /Beindul a magyar egyetem. = Krónika (Kolozsvár), jan.16./

2006. november 25.

A szlovák Nemzeti Párt (SNS) polgárjogi perben akar elégtételt venni Duray Miklóson, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) ügyvezető alelnökén, akitől bocsánatkérést és tízmillió koronát vár azért, mert fasiszta pártnak minősítette az SNS-t, a kormányzati pozícióba került Ján Slota pártját. Az SNS elhatározását Anna Malíková Belousová, a Ján Slota vezette párt és a parlament alelnöke jelentette be november 23-án, jóllehet az SNS korábban már tucatnyi esetben kezdeményezett büntetőjogi eljárást az MKP és Duray ellen, s az ügyészség egyszer sem találta megalapozottnak a feljelentést. Ján Slota legkülönfélébb magyarellenes kirohanásainak Európa-szerte ismert gyűjteménye az európai intézmények szemében oly mértékben szalonképtelenné tette a Szlovák Nemzeti Pártot, hogy az Európai Szocialisták Pártja (ESP) a Slota pártját kormányzati szerephez juttató miniszterelnök, Robert Fico szociáldemokrata pártjának (Smer-SD) tagságát felfüggesztette. /Az SNS bocsánatkérésért és tízmillió koronáért pereli Durayt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./

2006. november 30.

Robert Fico szlovák kormányfő a kisebbségek kultúrájára szánt állami támogatások „status quójának megőrzését” ígérte, a jövő évi költségvetés parlament elé kerülő tervezetéből már tudni lehet, hogy a kormány nem szándékozik betartani az ígéretét. A tervezet szerint a kormány eleve – a tavalyinál 260 millióval – kevesebbet juttat a kulturális tárcának, ezen belül a kisebbségi kultúrákat 60 millió koronával készül megrövidíteni – mutatott rá a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) pozsonyi sajtótájékoztatóján Bíró Ágnes, a párt parlamenti képviselője, a kulturális tárca volt államtitkára. Jelezte: az MKP a költségvetés vitájában határozottan fellép az elfogadhatatlan megrövidítés ellen. Más forrásból tudni lehet, hogy a kormány jövőre az eddiginél 24 millióval több pénzt juttat a hazafias Matica Slovenská nevű kulturális intézménynek. A kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) máris nyilatkozatban üdvözölte, hogy a parlament illetékes bizottsága egyetértett a Matica Slovenská költségvetési támogatásának emelésével. Ján Slota pártja ugyanitt visszautasította az MKP sérelmeit, mondván, hogy az SNS értelmezése szerint a kormány nem a kisebbségi kultúrára juttatott pénz, hanem a kisebbségek „intézményrendszerének és szerkezetének megőrzésére gondolt.” /A Fico-kormány nem támogatja a kisebbségi kultúrát. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./

2007. március 3.

2007. március 8-án emlékezünk Esterházy Jánosra (1901–1957), a felvidéki katolikus keresztény szocialista politikusra, aki Csehszlovákiában, a mirovi börtönben 1957. március 8-án halt meg. Esterházy Jánosra 1936-ban az Egyesült Magyar Párt elnöke lett. Többször felszólalt a prágai parlamentben a nemzetiségi jogok teljes megvalósításáért. Hangoztatta: az én emblémám a kereszt, és nem a horogkereszt. 1942. május 15-én a pozsonyi parlamentben egyedül ő szavazott a zsidók deportálása ellen, ezt személyes keresztény meggyőződésből tette. 1945 áprilisában a kommunista vezetők (Gustáv Husák) letartóztatták Esterházyt, a magyar kisebbség vezetőivel együtt, Pozsonyban hazaárulással és Csehszlovákia szétverésével vádolták, majd halálra ítélték. Szovjet börtönökbe hurcolták, majd Csehszlovákiába került vissza, ahol életfogytiglanra ítélték. A csehek és szlovákok fasisztának bélyegezték, a szlovákiai magyarok nemzetmentőként tekintenek rá. Számos általa megmentett zsidó család is igazolta Esterházy János hősi magatartását. 1991-ben a pozsonyi dómban Frantisek Miklosko, a szlovák parlament elnöke magyar nyelvű gyászmise keretében emlékezett meg róla. 1992-ben a szlovákiai magyar lelkészek tartottak az olmützi (Olomouc) dómban emlékére gyászmisét. A Szovjetunió 1993-ban rehabilitálta Esterházyt, de két állam, Cseh és Morvaország, illetve Szlovákia a mai napig sem rehabilitálta őt. A csúzi (Szlovákia) kastélyban emlékszobát rendeztek be Esterházy János gróf tiszteletére. Az osztrák és a magyar parlament 2001-ben, születésének 100. évfordulóján ünnepi ülésen emlékezett meg róla. /Makovitzky József, Rostock: A szlovákiai „Wallenberg”. Esterházy János gróf emlékezete (1901–1957). = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

2007. március 7.

Esterházy János a múlt század nagy magyar mártírjainak egyike, méltán állítható Márton Áron és Mindszenty József mellé. Ő is védte nemzetét, a felvidéki magyarságot, és őrizte, megvallotta hitét a legnehezebb időkben is. Méltó arra, hogy a róla szóló emlékezést pontosítsák. Érdemes idézni Esterházy János szavait, aki a pozsonyi parlamentben egyedül szavazott a zsidók deportálásáról szóló törvény ellen 1942. május 15-én (nem 16-án), kifejtve: „mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom. ” Molnár Imre megírta életrajzát (Esterházy János, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997), ebből nyomon követhető, hogy mindig bátran helytállt. Pontosítani kell letartóztatását is. Sokan tanácsolták neki, hogy meneküljön el, ő azonban Pozsonyban maradt, nem akarta elhagyni népét. 1945. április 20-án maga ment el Gustáv Husák belügyi megbízotthoz, bejelentette, ő nem szökik el. A kommunista Husák letartóztatta Esterházy Jánost, majd 1945. június 25-én átadta a szovjet hatóságoknak. A Szovjetunióba vitték Esterházy Jánost a pozsonyi magyar vezetőkkel együtt, Esterházyt tíz év börtönre ítélték. Távollétében a pozsonyi bíróság halálra ítélte a szovjet munkatáborban raboskodó Esterházyt. A bíróság kérte a Szovjetuniótól Esterházy kiadatását. 1949-ben a szovjet hatóságok kiadták őt. A köztársasági elnök a halálos ítéletet életfogytiglani börtönre változtatta. Esterházy János sokat szenvedett a börtönben, súlyos tüdőbaj gyengítette. Az utolsó időben már hordágyon vitték beszélőre, amikor testvére látogatta, de akkor sem kegyelmeztek neki, nem vitték kórházba sem. A mélyen vallásos ember elmondta, hogy elfogadja a keresztet, és szenvedését felajánlja a legszűkebb családért, a szélesebb családért, a felvidéki magyarságért és a legszélesebb családért, a magyar nemzetért. Így halt meg a börtönben, 1957-ben. /Udvardy Frigyes, Budapest: Esterházy Jánosról bővebben. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./ Előzmény: Makovitzky József, Rostock: A szlovákiai „Wallenberg”. Esterházy János gróf emlékezete (1901–1957). = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

2007. április 25.

Ötven éve halt mártírhalált gróf Esterházy János, aki a két világháború között és a második világháború alatt a szlovákiai magyarság vezetője, parlamenti képviselője volt – emlékezett az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén elmondott egyperces felszólalásában Duka-Zólyomi Árpád szlovákiai magyar EP-képviselő (MKP). A szlovák állam parlamentjében ő volt az egyetlen, aki 1942-ben nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt, és sok cseh, szlovák és zsidó embert mentett meg – tette hozzá. Felidézte: Esterházyt 1945-ben a szovjetek elhurcolták, és tíz év munkatáborra ítélték. 1947-ben távollétében a szlovák népbíróság halálra ítélte. 1949-ben a súlyosan tüdőbajos foglyot Csehszlovákiába szállították, ahol életfogytiglani, majd 25 évi fogságra ítélték. 1957-ben börtönben halt meg. /Esterházy Jánosra emlékeztek az EP- plenárison. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./

2007. április 27.

A szlovákiai magyarok elvárják, hogy a szlovák állam bocsánatot kérjen tőlük a második világháború utáni meghurcolásukért – jelentette ki Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke abban az interjúban, amelyet a Hospodárské Noviny című tekintélyes cseh politikai és gazdasági napilap közölt április 26-án. „És elég lenne azt mondani – elnézést kérünk. A szlovák parlament bocsánatot kért a zsidóktól a holokausztért, a németektől a kitelepítésekért, de a magyaroktól máig nem. Tőlünk mindenki jogosan elvárja, hogy lojálisak legyünk az állam iránt. Ezt már sokszor bizonyítottuk. A másik oldalon miért ne jöhetne egy gesztus, amely politikailag és erkölcsileg is helyes? Nem kell emögött más összefüggéseket keresni” – nyilatkozta Csáky Pál. Példaként a szlovákiai zsidók kárpótlását említette, amelynek forgatókönyvét miniszterelnök-helyettesként saját maga dolgozta ki. A kormány 700 millió koronás pénzalapot hozott létre a központi bankban, amelyet 15 évig használhat a zsidó hitközség. Ilyen megoldásra kerülhetne sor például a magyarok esetében is. A pénzalapot pedig a szlovákiai magyar közösség kulturális szükségleteire lehetne felhasználni – fejtette ki Csáky Pál, aki a közelmúltban került a szlovákiai magyarok egyetlen politikai pártjának az élére az addig elnöklő Bugár Béla helyett. /A szlovákiai magyarok állami bocsánatkérést várnak. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 27./

2007. szeptember 6.

A pozsonyi parlament alkotmányjogi bizottsága szeptember 5-én úgy ítélte meg, hogy helyénvaló a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) képviselőcsoportjának indítványa, miszerint a törvényhozás határozatban mondja ki a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztását törvényesítő Benes-dekrétumok érvényességét. A Robert Fico kormányához tartozó nacionalista SNS magyarellenes elnöke, Ján Slota és három képviselőtársa a dekrétumok ,,sérthetetlenségét, érinthetetlenségét és megváltoztathatatlanságát” szorgalmazó törekvése megelőző jellegű. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) ugyanis többször megfogalmazta: a jogfosztó dekrétumok nyomán elszenvedett sérelmek miatt bocsánatkérésre, a meghurcoltatások nyomán a magyarokat ért károk jelképes jóvátételére tart igényt. /Érinthetetlenek a Benes-dekrétumok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./

2007. szeptember 21.

Határozatban szentesítette szeptember 20-án a szlovák parlament a felvidéki magyarok és a németek második világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. A 150 tagú törvényhozás 141 jelen levő képviselője közül 120-an a határozat mellett szavaztak, egy képviselő nem szavazott. A határozat ellen csak a Magyar Koalíció Pártja (MKP) 20 képviselője – a teljes frakció – szavazott. A kormányhoz tartozó nacionalista erő, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) indítványa nyomán immár ilyen dokumentummal védelmezett dekrétumok alapján a háború utáni Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket megfosztották állampolgárságuktól, kitelepítették, csehországi kényszermunkára hurcolták el őket, és történt mindez a kollektív bűnösség elvei szerint, amely elv az Európai Unió számára deklaráltan elfogadhatatlan. Slota pártja a szlovák parlamenti pártok erőteljes támogatásával, az MKP törekvései ellenében érte el a dekrétumok érinthetetlenségének törvényesített védelmét. Szerinte azért van szükség parlamenti határozatra, mert a szlovákiai magyarok politikai képviselői és egyes magyarországi szervezetek időnként a dekrétumok felülbírálását szorgalmazzák, és jóvátételi igényeket hangoztatnak. „Bármennyire is hihetetlen, de három évvel Szlovákia uniós csatlakozása után a törvényhozás ma megerősítette a kollektív bűnösség elvét” – mondta Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hangsúlyozta: kormánya elutasítja a kollektív bűnösség elvét, és a két ország közös érdekeivel, az Európai Unió elveivel ellentétesnek tartja a szlovák parlament döntését a Benes-dekrétumok megerősítéséről. Ján Slota közölte, hogy pártja egy olyan törvény előkészítésén is dolgozik, amelynek alapján a trianoni békeszerződés és a Benes-dekrétumok hatályának megkérdőjelezőit büntetőjogilag felelősségre lehet majd vonni és bírói ítélettel börtönbe zárni. /Szlovákia megerősítette a Benes-dekrétumokat. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./ Az MKP a közelmúltban ismét felvetette a dekrétumok megnyitásának kérdését, ezzel együtt pedig a meghurcoltak jelképes kártérítésének szükségességét, majd egy szlovák-magyar megbékélési indítvány – kölcsönös bocsánatkérést is felvető – szövegtervezetét juttatta el mindkét parlament házelnökének, illetve a parlamentek valamennyi frakciójának. Magyar részről egyértelműen békülékenységet jelző vélemények hangzottak el, a szlovák politikai erők a leghatározottabban elzárkóztak attól, hogy a magyaroktól bocsánatot kérjenek, ellenben határozottan adtak hangot annak, hogy a magyarok igenis bocsánatkéréssel tartoznak a szlovákoknak. Robert Fico kormányfő egyenesen „égbekiáltó pimaszságnak” nevezte azt az elvárást, hogy a szlovákok is kövessék meg a magyarokat. /”Kőbe” vésik a hírhedt Benes-dekrétumokat. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 21./

2007. szeptember 24.

Mind a vezető budapesti politikusok, mind a pártok bírálták a Benes-dekrétumok megerősítését. A pozsonyi magyar nagykövetség szeptember 21-én ismertette a szlovák külügyminisztérium vezetésével, hogy a magyar kormány nem ért egyet a Benes-dekrétumok megerősítésével. Sólyom László köztársasági elnök a Visegrádi Négyek keszthelyi találkozóján leszögezte: Magyarország elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a határozatot. Az államfő szerint a pozsonyi parlament határozata semmiképpen sem szolgálja a magyar–szlovák kapcsolatok fejlődését. Ivan Gasparovic szlovák köztársasági elnök egyes magyarországi és a szlovákiai magyar politikusok felvetéseire született reakcióként értékelte a határozatot. A pozsonyi törvényhozás döntése nyomán Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő telefonon beszélt Robert Fico szlovák miniszterelnökkel. A magyar miniszterelnök leszögezte, az Európai Unió és a jószomszédi kapcsolatok elveivel ellentétesnek tartja a szlovák parlament határozatát. Robert Fico belpolitikai okokkal magyarázta a döntést. Fico „a szlovák politikai erők természetes reagálásának tartja, egyben az MKP élén álló Csáky Pál Benes-dekrétumok semmissé nyilvánításával kapcsolatos provokációira adott válasznak” tekinti a döntést. Ugyancsak megdöbbenését fejezte ki a szlovák parlamenti döntéssel kapcsolatban Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. Szeptember 22-én Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke lemondta a szlovák külügyi bizottsággal tervezett közös testületi ülést. Németh hangsúlyozta: a bizottsági ülés lemondásával tiltakoznak a döntés ellen. Hozzátette: a Fidesz támogatja a magyar kormányt abban, hogy határozottan lépjen fel a kétoldalú és a nemzetközi fórumokon a Szlovák Nemzeti Tanács döntése ellen. A többi párt is elítélte a határozatot. A magyar európai parlamenti képviselők – Gál Kinga (Fidesz), Tabajdi Csaba (MSZP), Szent-Iványi István (SZDSZ), Olajos Péter (MDF) és Surján László (KDNP) – közös nyilatkozatban ítélték el a szlovák parlament döntését. Radoslav Procházka szlovák alkotmányjogász szerint ugyanakkor a Benes-dekrétumok érinthetetlenségét megerősítő határozatnak nincs semmilyen jogi hatálya. A pozsonyi Új Szó című magyar napilapnak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, a nyilatkozat elfogadásával semmilyen szinten sem változik a jogrendszer és a jogi szabályozás. „A parlamentet az elfogadott dokumentum semmire sem kötelezi, tehát bármikor visszatérhet akár a Benes-dekrétumokhoz is. Azt sem akadályozza meg, hogy olyan megoldást válasszon, mely nem lesz összhangban a jelenlegi nyilatkozattal” – mondta a szlovák alkotmányjogi szakértő. A felvidéki Magyar Koalíció Pártja továbbra is fontosnak tartja azoknak a polgároknak a megkövetését, akiket a háború utáni megtorlások érintettek, s továbbra is úgy véli, mérlegelni kellene kárpótlásuk lehetőségét is. /Magyar össztűz Pozsonyra. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

2007. szeptember 24.

A szovjet befolyás alá kerülő kelet-közép-európai nemzetek szabad kezet kapnak arra, hogy elűzzék német, illetve magyar kisebbségeiket. A pozsonyi parlament megdöbbentő döntése, amellyel megerősíti a Benes-dekrétumokat, a második világháború győzteseinek kollektív önvizsgálata révén lenne feloldható. A németeket és a magyarokat a világháborús gaztettekért testületileg kell büntetni, ez nem kevésbé rasszista elgondolás, mint a hitleri. A kommunista párt politikai ellenfeleit minden csatlós államban főként a fasizmus vádjával börtönözte be vagy tüntette el. Az antifasizmus fogalma a kommunisták társadalom fölött gyakorolt terrorjának puszta argumentumává vált. Erre éppen az teszi alkalmassá, hogy e vád tartalmára nem lehet, mert nem szabad rákérdezni. Akit – bármi okból – fasisztának bélyegeznek, az mérlegelés nélkül eltüntethető, s ha valaki a vád megalapozottságát kérdőjelezné meg, maga is automatikusan a fasizmussal való rokonszenv gyanújába kerül, s a kommunista terror áldozatává válhat. Magyarország kivételével a nyolcvanas évek végéig a zsidók mindegyik volt kommunista országból kénytelenek voltak kivándorolni. Az antiszemitizmus Magyarországon sem tűnt el. 1989 után a kommunistaellenesség fokozatosan elveszíti polgári jellegét és – az „antifasiszták” által erőltetett polarizációnak köszönhetően – mind inkább fasisztoid jelleget ölt. A többi kelet-közép-európai államban pedig maga az antifasizmus válik – paradox módon – a fajelmélet egyik legfontosabb megnyilvánulási formájává. Máig tartó érvénnyel, sajnos, állapította meg Bíró Béla. /Bíró Béla: Rasszista antifasizmus? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

2007. szeptember 25.

A szlovák parlament határozatban szentesítette a felvidéki magyarok és a németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. Magyarország elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítéséről szóló szlovák parlamenti határozatot. Az 1945-ben kiadott Benes-dekrétumok a csehszlovák kormány és Eduard Benes csehszlovák köztársasági elnök intézkedései a II. világháború utáni új egységes csehszlovák nemzetállamnak a német és a magyar nemzetiségtől való megtisztítását célozták. A németek elűzése 1945. május elején kezdődött, ugyanebben az évben mintegy 660 ezer német nemzetiségű ember menekült el vagy űzetett ki (370 ezren menekültek el a visszavonuló német csapatokkal), a szervezett kitelepítés 1946. január 25-én indult meg. A Benes-dekrétumok alapján összesen 2 millió 996 ezer német kényszerült elhagyni az országot (az 1950. évi népszámlálás már csak 165 117 német anyanyelvű személyt regisztrált Csehszlovákia területén). Az első magyarellenes intézkedések egyike az ún. pozsonyi akció volt. 1945. május 5-én a Pozsonyban élő magyarok lakásaira szlovák katonák törtek, s a csomagolásra fél órát engedélyezve a magyar lakosság mintegy 90 százalékát a Duna-hídon áthajtották Ligetfaluba, ahol mintegy 20 ezren embertelen körülmények közé, internálótáborba kerültek. Az akkori pozsonyi belügyi megbízott, Gustav Husák nem vette át a pozsonyi magyarok írásbeli tiltakozását, s küldöttségüket sem fogadta. Egy ligetfalui tömegsírban 90 magyar fiatal holttestét temették el 1945 nyarán. A pozsonyi akció mintegy nyitánya volt az országszerte meginduló letartóztatásoknak, a magyar államhatáron való áttoloncolásoknak, a magyarok csehországi deportálásának és az ún. magyar-csehszlovák lakosságcserének. 1945 májusában elbocsátották a magyar közalkalmazottakat, majd a 69/45. számú SZNT (Szlovák Nemzeti Tanács) rendelet a „megbízhatatlan” magyarokat a magánalkalmazásból is menesztette. A rendeletek értelmében megszüntették a nyugdíjak folyósítását, mindennemű szociális segélyezést, az egészségügyi gondozást stb. Az 1945. október 1-jei, 88. számú elnöki rendelet értelmében a közmunka-kötelezettség a nők számára 18–45 éves korig, férfiak számára 15–55 éves korig terjedt, ennek a dekrétumnak alapján deportáltak több tízezer magyart cseh-morva területre. A nagyhatalmak nem akadályozták meg a deportálást, a magyar kormány a csehszlovák kormánynak a lakosságcseréről szóló ajánlata elfogadására kényszerült (1946. február 27.). A magyarellenes politikát betetőző lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött, s 1949. június 5-én fejeződött be. Ez idő alatt 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, és Szlovákiából 89 660 magyart űztek el. Ezután következett az erőszakos elmagyartalanítás, a reszlovakizáció. (A lakosságcsere összesített adatai egyes forrásokban eltérnek egymástól.) A Benes-dekrétumoknak halálos áldozatai is voltak. Az intézkedések közvetlen és közvetett áldozatainak számát a cseh történészek is 30–40 ezerre becsülik, a szudétanémet szövetségek ezt a számot közel negyedmillióra teszik. A szlovák szemléletből máig nem tűntek el az egykori téveszmék, miszerint „Csehszlovákiából már az első világháború után minden magyart ki kellett volna takarítani. ” – vélte Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa, aki a magyar áttelepítési kormánybiztosának titkáraként élte meg a történéseket. /Érinthetetlen Benes-dekrétumok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

2007. szeptember 25.

Budapesten a Külügyminisztériumba kérették Szlovákia magyarországi nagykövetét a Benes-dekrétumok megerősítése miatt – közölte Horváthné Fekszi Márta, a tárca államtitkára. „Juraj Migas nagykövetet a Benes-dekrétumok múlt heti pozsonyi parlamenti megerősítése miatt kérettem be és erőteljesen, határozottan leszögeztem számára a magyar álláspontot. Elmondtam, hogy ez a határozat ellentétes nemcsak a közöttünk lévő, elmúlt hónapokban lezajlott, a jövőbeli együttműködést lényegesen meggyorsító és minden területre kiterjedő, a két miniszterelnök közötti megegyezéssel, de ellentétben áll az egyetemes emberi jogokkal, értékekkel is” – mondta Horváthné Fekszi Márta. Az államtitkár emlékeztette a nagykövetet, az Európai Parlament (EP) már 1993-ban határozatot hozott a Benes-dekrétumok ügyében, és az egyebek mellett tartalmazta, hogy a határozat kerüljön ki a szlovák jogrendből. Az EP egy 2002-es tanácsadói véleménye szintén ellentétesnek minősítette a dekrétumokat az emberi jogokkal és a demokráciával – tette hozzá. A szlovák nagykövet azt hangsúlyozta, hogy Szlovákia belpolitikai ügynek tekinti a kérdést, és a döntést nem a szlovák kormány, hanem a parlament hozta. Eközben találkozót kért Hans-Gert Pötteringtől, az Európai Parlament (EP) elnökétől a szlovák küldöttség egyik képviselője, hogy „semlegesítse” a szlovák parlamentnek a Benes-dekrétumokat újraszentesítő határozata nyomán várható nyomást. /Bekérették a nagykövetet. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

2007. szeptember 26.

A Benes-dekrétumok szlovák parlamenti megerősítése miatt egy német európai képviselő, Markus Ferber, a CSU-csoport elnöke sürgette, hogy az Európai Parlament elnöke hivatalosan tiltakozzon a szlovák kormánynál. Az EP ülésén Martin Schulz, a szocialista frakció elnöke arra helyezte a hangsúlyt, hogy a Benes-dekrétumoknak ma már nincs hatásuk, és szerinte az EP-nek nem olajat kell öntenie a tűzre, hanem csillapítania kell a kedélyeket. Szent-Iványi István SZDSZ-es képviselő szerint szégyenteljes, hogy egy EU-tagállam 60 év elteltével megerősítette a dekrétumokat. A szocialista Tabajdi Csaba szerint a mostani vita is mutatja, hogy az újonnan jött népek példát vehetnének az unió régi tagjairól, ahol évszázados sérelmeket oldottak fel. Gál Kinga néppárti EP-képviselő szerint az EU ,,hitelességét veszélyezteti, ha eltűri az alapelveit és értékeit kikezdő politikai lépéseket”. /Vita a Benes-dekrétumokról az EP-ben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

2007. szeptember 27.

Felháborító, ha a kisebbség nem akar azonosulni kulturálisan a többségi nemzettel, még akkor sem, ha a többség felől szépen, erőszakmentesen: „csak” a szimbólumok erős fényezésével próbálnak hatni. A szlovák parlamentben gátlástalanul szentesítették a felvidéki magyarok és németek második világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő hírhedt Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. A Magyar Koalíció Pártjának húsz képviselőjét leszámítva – a szlovák honatyák egyöntetűen a dekrétumok mellett szavaztak. A szlovák törvényhozók tudják, hogy az Európai Uniónak nincs kisebbségpolitikája. A szlovák parlament azért mert szavazni egy ilyen dekrétum mellett, mert semmi sem tartja vissza, hogy fütyüljön a kollektív bűnösség elfogadhatatlanságának elvére. Éppen az Európai Unió ege alatt valósíthatók meg a nemzetállami törekvések. Kit érdekel az, hogy magyar részről békülékenységet jelző vélemények hangzottak el, amikor a szlovák politikai erők a leghatározottabban elzárkóztak attól, hogy bármely magyartól is bocsánatot kérjenek, ellenben igen határozottan adtak hangot annak, hogy a magyarok igenis bocsánatkéréssel tartoznak a szlovákoknak. Robert Fico kormányfő egyenesen „égbekiáltó pimaszságnak” nevezte azt az elvárást, hogy a szlovákok is kövessék meg a magyarokat. A magyar külügy álláspontját mutatja a tévé Napkelte szeptember 21-i műsorában Göncz Kinga külügyminiszter nyilatkozata. A riporter megkérdezte a külügyminisztert: „Mit kíván tenni a magyar diplomácia a jelenlegi helyzetben?” Göncz megadta a választ: „Mindenki egyértelművé tette saját álláspontját, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyilatkozott, a parlamenti pártok megszólaltak, azt gondolom, ezen a szálon kell folytatni megbeszéléseinket szlovák kollégáinkkal. Beindult egy nagyon pozitív folyamat Szlovákiában (!) és Magyarországon, ahol a civil társadalom és maguk az emberek azt mondták, hogy nem a múltba szeretnének visszafordulni, inkább előre néznének. ”A riporter kérdez: „Tesz Magyarország valami lépéseket, hogy az ügy az Európai Unió és az Európai Parlament elé kerüljön?” Külügyminiszter: „Beszéltünk európai parlamenti képviselőinkkel, de közvetlenül ezt mi nem tudjuk és nem is akarjuk befolyásolni. ” Riporter kérdez: „Mit gondol a külügyminiszter, a szlovák parlament döntését fogja-e hivatalosan is tárgyalni az Unió?” Göncz Kinga: „Hogy hivatalosan fogja-e tárgyalni, azt nem tudom. ” Riporter: „Miért nem javasoljuk ezt?” Külügyminiszter: „Igazából meg kell várni, mi a szlovák reakció. ” Riporter: „A reakció azt volt, hogy hivatalosan is megerősítették a Benes-dekrétumokat. ” Göncz: „Remélhetőleg lesz egy olyan nyilatkozat, ami visszalépést jelent ehhez képest. ”Ehhez képest... /Lokodi Imre: Mihez képest? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

2007. október 4.

Rendkívül megalázó és súlyos aktusnak nevezte Sólyom László államfő Révkomáromban azt, hogy a szlovák parlament a közelmúltban megerősítette a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztását törvényesítő Benes-dekrétumokat. Október 2-án egy civil szervezet, a Palatinus Polgári Társulás meghívására a szlovákiai Révkomáromba látogatott a magyar államfő, a szlovákiai magyarok önálló felsőoktatási intézményében, a Selye János Egyetemen járt, ahol több mint félezer hallgatóval folytatott beszélgetése során – egy kérdésre válaszolva – szólt a Benes-dekrétumokat megerősítő szlovák határozatról. „Nem fogok mellette szó nélkül elmenni” – mondta Sólyom. A magyar fél „nyitott, biztos és szolidáris” kapcsolatokat szeretne látni a magyar–szlovák viszonyban, mert a politikai nyilatkozatoknál mindig sokkal fontosabb a tényleges jogi helyzet – közölte. /Sólyom László: megalázó a Benes-dekrétumok szentesítése. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./

2007. november 14.

A felvidéki születésű történész, Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a vele készült beszélgetésben kifejtette, a Benes-dekrétumok ügyében a jelenlegi szlovákiai ellenzéki és kormánypártok között konszenzus van a tekintetben, hogy ezt a történeti kérdést semmilyen formában sem szabad újra megnyitni, még a szlovákiai magyarok állampolgári egyenjogúságát kétségbevonó esetekben sem. Az elmúlt időszakban példátlanul elmérgesedett a magyar–szlovák államközi viszony, Robert Fico szlovák kormányfő az országból való kitiltással fenyegette meg Sólyom László államelnököt. A pozsonyi parlament szeptember 20-án határozatban megerősítette a II. világháború után született Benes-dekrétumokat. A kelet-közép-európai régióban a rendszerváltás óta többféle kísérlet történt a kétoldalú államközi kapcsolatok rendezésére. Az alapszerződések rendszerének volt konszolidáló hatása. Ennek pozitív hozadékát jelentik a kisebb-nagyobb hatékonysággal működő vegyes bizottságok. Magyarország a közös kormányülések kezdeményezésével, a közös fejlesztési, válságkezelési elképzelésekkel (utóbbiak közé tartozik pl. a Roma Évtized Programja) próbálja a politikailag és gazdaságilag gyorsan integrálódó tér kölcsönös előnyeit láthatóvá tenni. A látványos gazdasági eredményeket felmutató Szlovákia számára a biztos csehországi háttértámogatás lehetővé teszi, hogy a magyarországi kapcsolatokban érzékenyen reagáljon minden negatív jelenségre. A negatív trendben 1989 után csak átmeneti javulásokat lehetett regisztrálni. Az elmúlt fél- egy évben pedig többször is a diplomáciai mélypont felé közelített a két ország viszonya. Ebben a kontextusban a rendezetlen történeti viták, történeti gyökerű kisebbségi sérelmek, lezáratlan államközi problémák (Bős-Nagymaros kérdésére), bármikor elővehetőek, és a lokális etnikai konfliktusokkal párosítva azonnal rendszerbe állíthatóak. A két ország katolikus egyházának 2006. júniusi kölcsönös bocsánatkérése, Sólyom László és Ivan Gasparovic köztársasági elnökök elakadni látszó kezdeményezése, Göncz Kinga és Ján Kubis folyamatos kapcsolattartása jelentheti a továbblépés lehetőségét. Malina Hedvig ügye egyedülállónak tekinthető. Maga a szlovák miniszterelnök szeptember végén kormánya bukását előkészítő akcióként értékelte Malina Hedvig esetét. A saját ügyét mindvégig imponáló bátorsággal kezelő Malina Hedvig valószínűleg akkor jár a legjobban, ha sikerülne teljes egészében depolitizálni, és újrakezdett eljárás keretében végére járni az őt ért fizikai bántalmazásnak. Arra a kérdésre, mi a magyarázata annak, hogy Szlovákia parlamentje törvényerőre emelte a Benes-dekrétumokat, amely alapján Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket megfosztották állampolgárságuktól, kitelepítették és kényszermunkára hurcolták őket a kollektív bűnösség elve alapján, Szarka László hangsúlyozta, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács láthatóan szeretné néhány szimbolikus döntéssel, törvénnyel korrigálni a két Dzurinda-kormány nyolc éve alatt kialakult toleránsabb nemzetiségpolitikai kontextust. Ennek politikai céljai között az MKP marginalizálása is szerepel. A jelenlegi kormány miniszterelnök-helyettese, a Szlovák Tudományos Akadémia egykori alelnöke, Dusan Caplovic az 1990-es évek végén már könyvet jelentetett meg arról, miként kellene „gátat emelni” az MKP szlovákiai politikai szerepvállalásának. A Selye János Egyetem, vagy a felvidéki magyar közoktatás elleni politikai támadások mögött elsősorban a kormányhoz tartozó nacionalista erő, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt áll. Egy, Magyarországra, valamint a dél-szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági magyar közösségre kiterjedő reprezentatív szociológiai felmérés gyorsjelentése készül el a napokban, amelyet november 15-én mutatnak be. Ebből az látszik, hogy a dél-szlovákiai magyarok egyre nagyobb része tanul meg élni az Európai Unió által kínált munkaerő-piaci, tanulási, kapcsolattartási lehetőségekkel, ugyanakkor egyre tisztábban látja, hogy az Európai Unió önmagában semmit sem old meg. Szarka László Caplovic miniszterelnök-helyettes kérésére elvállalta cseh, lengyel és ukrán kollégákkal együtt a szakértői felkérést a szlovák kormány nemzetiségi tanácsában. A tanács lehetőséget teremt arra, hogy a szakértők különböző kezdeményezéseket tegyenek, amelyek a kisebbségek helyzetének különböző területeiről, a hiányzó jogi szabályozás lehetőségeiről adhatnak konkrét képet. A februárra tervezett első, tényleges munkaülésre szakmai javaslatot fog kidolgozni, amelyek elsősorban a kisebbségi törvény hiányából adódó tisztázatlanságokra, a kisebbségek politikai országos, megyei és lokális képviseletére, valamint a kisebbségi oktatásügy, kultúra helyzetére irányul. /Rostás Szabolcs: Eltüntetni a történelmi csontvázat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

2008. április 2.

Ezen a héten a pozsonyi parlament elé terjeszti a közoktatási törvénytervezetet Ján Mikolaj miniszter, a nyíltan magyarellenes radikális Szlovák Nemzeti Párt /SNS/ politikusa, akinek kezdeményezése nem az egyetlen, amely csaknem kizárólag a szlovákiai magyarok ellen irányul. Ha a szlovák kormány nem tartja be a status quot, és nem módosít oktatási törvénytervezetén, a magyar szervezetek készek tiltakozó nagygyűléseket szervezni Dél-Szlovákia városaiban, falvaiban, Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke. Előzőleg öt másik szervezettel együtt az MKP koordinációs tanácsot hozott létre, amely megszervezi és összehangolja a polgári engedetlenségig menő akciókat. Tarthatatlan, hogy a szlovákiai magyar iskolákban Magyarországon kiadott tankönyvekből, „más forrásokból” tanítsák a történelmet különösen, hogy a szlovák oktatáspolitika a történelemre és a földrajzra is más szemlélettel tekint, mint a magyarok – mondta Vladimír Meciar, a kormánykoalícióhoz tartozó Néppárt (HZDS) elnöke. A készülő törvény egyfajta cenzúrát vezetne be, csak a minisztérium által jóváhagyott tankönyveket lehet majd használni. Ugyanakkor emelkedne a szlovák nyelv oktatására szánt órák száma, egyúttal pedig csökkenne a magyar óráké. Márciusban az új egyházmegyei felosztás okozott rendkívüli csalódást a felvidéki katolikus magyarok körében. A magyarok már régen kérnek magyarul beszélő segédpüspököt, aki ellátná az összes magyar hívő pasztorációját. /Szőcs Levente: Sorvasztják a szlovákiai magyarságot. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

2008. április 21.

A pozsonyi parlament által tavaly megerősített Benes-dekrétumok ellen tiltakoztak a hétvégén New Yorkban és Los Angelesben a szlovák konzulátusok előtt. Az akciókkal a szervezők a világ magyarjai nevében emelték fel szavukat „a tűrhetetlen benesi dekrétumoknak az eltörléséért, amelyek (...) Európa szégyenfoltját képezik”. A petíció szerint a szlovák parlamentnek a Benes-dekrétumok megerősítéséről szóló 2007-es határozata – amely megdöbbentette a világ demokratikus közvéleményét – „összeegyeztethetetlen a 21. század egyesült Európájának az eszméjével és az emberi jogokkal”. Az Európai Parlamenthez jövő kedden eljuttatandó tiltakozás szerint a magyar nemzetet nem terheli a kollektív bűnösség vádja, ez nem egyeztethető össze az egyetemes emberi jogokkal. A szlovák külügyminisztérium nyugtalanságának adott hangot a beharangozott tüntetések miatt, amelyek mögött a pozsonyi diplomácia szerint szélsőséges, irredenta magyar szervezetek állnak. Az állásfoglalás szerint az Európai Bizottság lezártnak tekinti a Benes-dekrétumok ügyét, és Szlovákia elutasítja a történelem átpolitizálását, a „befeketítő, történelemtagadó nyomásgyakorlás módszereit”. A Benes-dekrétumok a szlovákiai magyarok és németek második világháború utáni meghurcoltatásait a kollektív bűnösség elve alapján törvényesítették. /Pozsony hajthatatlan. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 21./

2008. június 4.

„Megvan a csodatétel is ahhoz, hogy az ötven éve elhunyt galántai gróf Esterházy Jánost, a felvidéki magyarság mártír politikusát boldoggá avassa a katolikus egyház” – fogalmazott Molnár Imre történész, aki a bukaresti Petőfi Társaság székhelyén június 2-án bemutatta az Esterházy János szenvedéstörténetének dokumentumaiból összeállított Kegyelem életfogytig /Budapest, 2008 /című kötetét. Az 1949-ben Csehszlovákiában „fasiszta bűnökért” halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Esterházy János boldoggá avatásáért közbenjáró történész elmondta a csoda körülményeit. „Az olomouci érseknek a csodatétel kapcsán elmondtuk, a mirovi börtönben, ahol elhunyt Esterházy János, szolgál egy pap, aki ha nehéz börtönviselteknek kell Isten igéjét hirdetnie, mindig Jánoshoz fohászkodik, mert úgy érzi, ilyenkor nincs számára lehetetlen. Az érsek, meghallgatva bennünket, szomorúan legyintett: a pap súlyos rákbeteg, az orvosok lemondtak róla, ha csodát akarunk, imádkozzunk a gyógyulásáért. Másnap az olomouci katedrálisban felkérték a híveket, fohászkodjanak Esterházy Jánoshoz a pap gyógyulásáért. Egy hónap múlva a tiszteletes teljesen meggyógyult” – mesélte Molnár Imre. Molnár Imre történész elmondta, miután sikerült kideríteni ötven évvel halála után Eszterházy nyughelyét, a Budapesten működő Esterházy-emlékbizottság közbenjárásával megpróbálják feltárni a közös sírhelyet, és azonosítani az elhamvasztott mártír politikus urnáját. „A Szlovákiában még mindig háborús bűnösként nyilvántartott Esterházy János hamvait, pontos nyughelyét nagyon sokáig, a családtagok többszöri kérésére sem adták ki a csehszlovák hatóságok, mondván, János még holtában is tud ártani” – fogalmazott Molnár. A mirovi börtönben a hamvaknak nyomuk veszett, később kiderült, hogy a prágai Pankrac börtönben helyezték el az elítéltek hamvait tartalmazó urnákat. Valamikor a 70-es évek végén hajigálták be egy közeli temetőben, egy gödörbe. Az információkkal teletűzdelt kötet Esterházy húgának, Máriának a feljegyzései alapján készült, melyet a felvidéki politikus halálának ötvenedik évfordulóján bocsátottak a történész rendelkezésére a hozzátartozók. Ezt az évet az Esterházy-emlékbizottság emlékévnek nyilvánította, amely számos lehetőséget biztosít Esterházy János nevének és életművének bemutatására. Esterházy János Nyitraújlakon született 1901-ben, 1957-ben halt meg Csehszlovákiában. 1931-ben a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, a csehszlovák parlamentben a magyar kisebbségek jogaiért harcolt, politikai célja a trianoni békeszerződés revíziója volt. 1938-ban megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. Ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. A szovjet hatóságok koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és Szibériába hurcolták. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte fasizmussal való együttműködés vádjával. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák államnak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott – Szlovákia máig nem rehabilitálta. Földi maradványai egy prágai tömegsírban nyugszanak. /Oborocea Mónika: Kegyelem Esterházynak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

2008. június 9.

Június 7-én megbeszélést tartott a Bethlen Kata Diakóniai Központban a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB). A zárt ajtók mögött zajlott értelmiségi fórumot követően Kovács Lehel alelnök a sajtónak elmondta: a találkozót, melyre meghívták az RMDSZ, MPP, EMNT, SZNT és minden, a felsőoktatással foglalkozó hazai magyar civil szervezet képviselőit, a román parlamentnek benyújtandó, egy állami magyar nyelvű egyetem újraalapítását szorgalmazó törvénytervezet előkészítésére szánták. Állampolgári kezdeményezésként e hónap végéig véglegesítik a beadvány szövegét, a kezdeményező bizottságot július 15-ig hozzák létre. Az akció támogatására minimum százezer aláírást kell összegyűjteni, de a BKB reméli, ennél sokkal többet sikerül beszerezni, hiszen ugyancsak ebben az ügyben már 1994-ben az RMDSZ fél milliót gyűjtött be. Az őszi választások után felálló új román parlamentnek fogják benyújtani a törvénytervezetet. Kovács Lehel hozzáfűzte: az Európai Unióban a románság is kisebbséggé vált, ami remélhetőleg változtat a parlament szemléletén és a közfelfogáson. A törvénytervezet rövid, alig négy-öt soros lesz, és a szlovák parlament 2003/465-ös számú törvényét veszi alapul, amely a 2004-ben megnyílt komáromi Selye János Egyetem megalapításának jogi hátterét képezte. /Ö. I. B. : Törvénytervezet a Bolyai Egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./ Nem lelt egyöntetű támogatásra az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények vezetőinek körében az – az önálló magyar egyetem létrehozását célzó – törvénytervezet, amelynek kidolgozásáról a politikai szervezetekkel a Bolyai Kezdeményező Bizottság. Az ÚMSZ kérdésére, hogy az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények vezetőit bevonják-e a tervezet kidolgozásába, a BKB alelnöke nemmel válaszolt. „Az egyetem megalapítása politikai döntésen, parlament által megszavazott törvényen múlik. Ha a jogszabály megszületik, természetesen be kell vonni a szakmát is a felsőoktatási intézmény létrehozásába” – magyarázta Kovács. „Nem lehet a házat a tetővel kezdeni. Előbb el kell jutnunk oda, hogy a továbblépés egyetlen útja az önálló magyar egyetem létrehozása legyen” – kommentálta a BKB szándékait Gáspárik Attila. A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem nemrégiben kinevezett rektora, szerinte a magyar középiskolai oktatás színvonalán kellene emelni. „Nem biztos, hogy szükség van önálló magyar egyetemre ahhoz, hogy értelmiségieket képezzünk Magyarországnak, Svájcnak, Dániának” – vélekedett a rektor, aki „hazárdjátéknak, az egyetem ügye lejáratásának” nevezte Kovács Lehelék kezdeményezését. Magyari Tivadar, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tagozatvezető rektor-helyettese nem kívánta kommentálni a BKB kezdeményezését. „Én támogatom a BKB kezdeményezését, és szívesen aláírom a törvénytervezetet” – nyilatkozta Szilágyi Györgyi, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektor-helyettese szerint az erdélyi magyar felsőoktatás ügyében az utóbbi időben számtalan „fals probléma” merült fel, például a párhuzamos oktatás kérdése. „Az erdélyi magyar oktatók egy része nehezményezi, miért kell szociológia szakot létrehozni egyszerre három magyar egyetemen vagy tagozaton. Holott ezeknek a szakoknak megvan a létjogosultságuk, más-más régiót és társadalmi réteget szolgálnak ki, a helyeik pedig mindig megtelnek. ” – magyarázta. A rektor-helyettes szerint az önálló magyar egyetem létrehozása nem veszélyeztetné a PKE működését. /Önálló magyar egyetem: előbb a tető, aztán a falak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

2008. június 23.

Ma sokat beszél Európa Koszovóról, keveset a magyarokról: sokkal jobban kellene méltányolni a Kárpát-medencei magyar politikai szervezetek felnőtt, felelős magatartását, stabilitásra törekvését, európai léptékű politizálását. Azt az önmérsékletet és együttműködési készséget, amely hozzájárult országaink európai integrációjához – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke június 21-én, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen, a szlovákiai Dunaszerdahelyen. Az eseményen jelen volt többek között és beszédet mondott az Európai Néppárt–Európai Demokraták EP-parlamenti frakciójának vezetője, Joseph Daul, Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke, valamint Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is. A résztvevőket Csáky Pál, az MKP elnöke üdvözölte, aki beszédében hangsúlyozta, jó lenne végre tudomásul venni, hogy a szlovákiai magyarok nem a más kenyerét eszik, és ildomos lenne, ha a szülőföldjükön nem tekintenék koloncnak a félmilliónál népesebb szlovákiai magyar közösséget. Markó Béla úgy vélekedett, az MKP példát mutat a többi határon túli magyar közösségnek, de Magyarországnak is az összefogásból. Az utóbbi időben újból és újból megkísérlik egyesek valamiféle többpártrendszer bevezetését a magyar közösségben. Legutóbb az önkormányzati választásokon bizonyosodott be, hogy az erdélyi magyarság bölcsebb nálunk, politikusoknál, és egységet akar, elsöprő többséggel az RMDSZ-t támogatta – szögezte le. Kiosztották a szlovák parlament magyar képviselői által 1994-ben alapított Pro Probitate-díjat, amelyet a mártírhalált halt egykori felvidéki magyar politikus, Esterházy János erkölcsi örökségéhez méltó helytállásért évente ítélnek oda. A díjat az idén Sidó Zoltán, a Csemadok egykori országos elnöke kapta. /Az összefogás példája. A 10 éves MKP-t ünnepelték Dunaszerdahelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

2008. június 25.

Súlyosan sérti a magyar gyermekek jogait és esélyegyenlőségét az oktatási törvény, amelyet nemrégiben fogadott el a szlovák parlament – jelentette ki Szigeti László, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) oktatási szakpolitikusa. Amennyiben nem sikerül elérni a törvény visszavonását, a felvidéki magyarok akár polgári elégedetlenséghez is folyamodva tiltakoznak a nacionalista oktatási törvény ellen. A törvény megszünteti például a tankönyvekben a földrajzi nevek magyar használatát. A szlovákiai magyar érdekképviselet, az MKP minden szinten próbálkozik a törvény életbeléptetésének megakadályozásával. Az MKP EP-képviselői is többször felszólaltak az ügyben, a szlovákiai magyar szervezetek több egyeztetést is ajánlottak a kormánynak, de a kormány elzárkózott a tárgyalások elől. A törvény végrehajtási utasításai nyomán a magyar iskolák alsó tagozatain a jövőben az eddiginél kevesebb óraszámot fordíthatnak arra, hogy a kisiskolásokat a magyar nyelvű írásra és olvasásra megtanítsák. A szlovákiai magyar tankönyvekben a jövőben a földrajzi nevek szlovák megfelelőit kell feltüntetni, a magyar név csak egy szövegben, egyszer és zárójelben jelenhet meg. /Isán István Csongor: Magyarellenes oktatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

2008. július 30.

Egy évtizeddel ezelőtt, 1998 tavaszán, alig néhány hónappal a parlamenti választások előtt, hatalmának átmentése céljából Vladimir Meciar pártjával, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal keresztülvitetett a parlamenten egy olyan választójogi törvényt, amivel elejét akarta venni az ellenzék megerősödésének, nagyjából kizárva a vele szembenállók koalíciózásának esélyét. A szlovákiai magyarságot három önállóan politizáló párt: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Polgári Párt laza választási koalíciója (1994) képviselte a törvényhozásban, de így is kevesen, legalábbis nagyon kockázatosan ahhoz, hogy az új jogszabály szerint továbbra is a parlamentben képviselhessék a felvidéki magyarságot. A koalíció lépésre kényszerült, a szlovákiai magyar politikusok belátták, csak akkor juthatnak be a parlamentbe, ha a törvény szerint a magyar képviseletre leadott magyar szavazatok elérik a 15 százalékos támogatottságot. Szlovákia tíz százaléknyi magyarsága külön-külön pártokra szórt szavazatokkal, nem valósíthatta volna meg a parlamenti képviseletet, ezért a vezető politikusok a pártegyesítés mellett döntöttek: 1998 nyarán Dunaszerdahelyen a három párt közös közgyűlésén megalakult a Magyar Koalíció Pártja. Ezt követően a három párt már a Magyar Koalíció Párt név és választási jelkép alatt kezdte meg sikeres kampányát. Akárcsak Romániában az RMDSZ esetében, a kormányzati szerepvállalás miatt folyamatos külső és belső nyomás nehezedett az MKP-re, aminek ára volt, lazult a párt belső építése, a politikusok kevésbé figyeltek a szlovákiai magyar társadalom igényeire. Az MKP-t a választók megbüntették: 2006-ban félszázezerrel kevesebb támogató szavazatot szerzett, mint négy évvel korábban. Ennek ellenére Csáky Pál, az MKP elnökének nyilatkozata szerint az MKP nyolcéves kormányzati szerepvállalása több, mint vállalható. A nyolcéves kormányzás velejárója volt az is, hogy érdekcsoportok alakultak ki a pártban, illetve a párt körül. A tavalyi tisztújító közgyűlésen Bugár Béla alulmaradt Csáky Pállal szemben. Szembe kerültek egymással azok, akik – Csáky megfogalmazása szerint – „egyéni érdekek mentén politizáltak és azoknak a nagy csoportja, akik a közösségi értékek képviseletében látják az MKP küldetését”. Csáky kimondatlanul is Bugárra célzott. Kezdetét vette a Csáky–Bugár nyílt konfrontáció. /Lokodi Imre: Tíz éves a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

2008. szeptember 15.

A legmagasabb politikai szinten is jelen van a magyarellenesség Szlovákiában, a szlovák kormány pedig továbbra sem határolódik el ettől, jelentette ki Sólyom László magyar köztársasági elnök szeptember 13-án a szlovákiai Pöstyénben. Sólyom László szerint a legutóbbi, a magyar nyelvhasználat ellenzését mutató felmérés eredménye is más lett volna, ha a legmagasabb politika szintjén nem lenne kifejezett magyarellenesség Szlovákiában. "Amit hiányolok, hogy kormányzati szinten ettől soha el nem határolódtak" – mondta az államfő a V4-es csoport államfőinek csúcstalálkozója után tartott sajtóértekezleten. Nagyon sajnálatos, hogy a Szlovák Nemzeti Párt – főleg a pártelnök, Ján Slota – nyilatkozatai kétheti, havi rendszerességgel követik egymást, amelyek mind az itteni magyar közösséget, mind pedig Magyarországot sértik – hangsúlyozta Sólyom László. Ivan Gasparovic szlovák államfő úgy vélte: a két ország kapcsolata egyáltalán nem rossz, persze vannak olyan problémák, amelyek időről időre felszínre kerülnek. Sólyom László két napon belül másodszor értékelte a szlovák–magyar. A köztársasági elnök szeptember 12-én arról beszélt, hogy tűrhetetlen a szlovák oktatási miniszter magyar nyelvhasználattal kapcsolatos kijelentése. Szlovákiában egy felmérés szerint a tizenöt éves fiatalok több mint hatvan százaléka úgy véli, hogy nyilvánosság előtt a magyar szónak nincs helye. Ezt kommentálva a szlovák oktatási miniszter a parlamentben azt mondta, hogy "van abban egyfajta logika, hogy a gyerekek érteni akarják, amit az államnyelvet nem beszélő polgártársaik mondanak". /Sólyom László: a legmagasabb szinten is jelen van a magyarellenesség Szlovákiában. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 15./

2008. szeptember 20.

Szlovákia közéletében veszélyes irányba fordult a nemzetiségek és fajok ellen irányuló gyűlölködés – állapította meg nyilatkozatában az ország belpolitikai folyamatait elemző civil intézményhez, a Közéleti Kérdések Intézetéhez (IVO) tartozó értelmiségiek testülete. A mintegy harminc szlovák és néhány szlovákiai magyar értelmiségi által aláírt dokumentum rámutat: "Ján Slota magyarellenes kirohanásaiból összeállítható a bárdolatlanság, az intolerancia és az agresszivitás katalógusa". Az aláírók szerint ennél is riasztóbb tény, hogy "ezeknek az idegengyűlölő, a valódi hazafiságtól távol eső megnyilvánulásoknak nincs semmilyen komolyabb elvi-eszmei nyomatékkal bíró kritikai visszhangja" Slota kormánykoalíciós partnerei részéről. "Éppen ez a felelőtlenség jelent új helyzetet a szlovák társadalomban, mert a politikai kultúrát és az egész ország lelkiállapotát rendkívül veszélyes mélységbe taszítja. A nacionalista közbeszéd olyan politikai fegyverré vált, amely a negatív előítéleteken alapuló legprimitívebb ösztönöket veszi célba. Mivel hatékonynak bizonyul, további politikusokat ösztönöz arra, hogy ugyanezt a retorikát magukévá téve a politikai ellenfeleikkel folytatott csatározásaik során maguk is egyre nyíltabban adjanak hangot saját etnikai és faji előítéleteiknek" – áll a szlovák parlamentben elhangzott zsidóellenes megnyilvánulásokra, Stefan Harabin igazságügyi miniszter és Vladimír Meciar néppárti (HZDS) elnök antiszemita célozgatásainak veszélyére is nyomatékosan figyelmeztető dokumentumban. /Szlovákiai értelmiségiek állásfoglalása: Veszélyes irányba fordult a gyűlölködés. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 20./

2008. szeptember 22.

A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen tett magyar államfői látogatásnak kifejezetten figyelemfelkeltő célja volt, itt végezte tanulmányait a két évvel ezelőtt brutálisan bántalmazott Malina Hedvig. A példátlan szlovákiai nacionalista kurzus középpontjában az a Ján Slota áll, akivel kormányzati-politikai közösséget vállalt Robert Fico, a kisebbségi kérdés rendezésében Európát többször is kioktató szlovák kormányfő. Aggasztó, hogy egy szlovákiai felmérés szerint húsz év alatti fiatalok több mint hatvan százaléka úgy ítéli meg, hogy a magyar nyelvhasználatnak nincs helye a nyilvánosság előtt. Ján Mikolaj szlovák oktatási miniszter a törvényhozásban jelentette ki: „van abban valami logika, hogy a gyerekek érteni akarják, amit az államnyelvet nem beszélő polgártársaik mondanak”. Erre reagált élesen Sólyom László magyar köztársasági elnök a visegrádi együttműködés államfői csúcsán: „Tűrhetetlen azt mondani egy olyan országban, ahol tíz százalék magyar él, hogy ne használják az anyanyelvüket, amely alapvető emberi joguk, alkotmányos joguk, európai uniós érték és mindenféle nemzetközi szerződés által biztosított jog. Ez egy tökéletes meg nem értése egy soknemzetiségű országnak. ” A magyar köztársasági elnök név szerint bírálta Ján Slotát, a Szlovák Nemzeti Párt elnökét rendszeres és durva magyarellenes kijelentéseiért és nehezményezte, hogy a pozsonyi kormány nem hajlandó elhatárolódni az ultra-nacionalista politikus féktelen kijelentéseitől. Sólyom egyetértett Ivan Gasparovic szlovák államfővel abban, hogy a szlovákiai magyarok lojalitással tartoznak a szlovák állam iránt, de kollégájával vitatkozva hangsúlyozta, hogy az „államnak meg kell tanulnia magyarul ott, ahol magyarok élnek”. /Lokodi Imre: Szlovák–magyar: probléma nincs, csak vita. = Új Magyar Szó (Bukarest), 2007. febr. 13./

2008. szeptember 25.

Ján Slota, a Robert Fico kormányához tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke ismét a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) és annak házigazdáját, Szili Katalint támadta a szlovák Joj Televízióban. Azt mondta, hogy az „intézményesített KMKF szó szerint a magyar parlament kamarája”, és azt állította, hogy a szlovák parlament MKP-frakciójának képviselői az Országgyűlés házelnöke, „Katalina Sziliová Szlovákia területi egységének megbontását célzó utasításainak rendelik alá magukat”. Miközben Magyarország mostohán bánik a területén élő kisebbségekkel, „a független Szlovák Köztársaság területén az állam hivatalos nyelvén nem tud szót érteni” – mondta Slota, kifogásolva, hogy a magyarok magyarul beszélnek. Slota ezúttal koalíciós partnereit, Robert Fico kormányfőt, a Smer-SD elnökét és a Néppárt-HZDS élén álló Vladimír Meciart is bírálta, amiért szerinte nincs bennük elég kurázsi ahhoz, hogy a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselőit a pozsonyi parlament előtt számoltassák el arról, „szlovák képviselői esküjüket megszegve” mit követtek el Budapesten Szlovákia ellen. Közben Budapestre készül vizsgálódni Dusan Caplovic szlovák miniszterelnök-helyettes, hogy beszámoljon a szlovák parlamentnek arról, mit követtek el az MKP képviselői, amikor részt vettek a KMKF szeptember 12-i ülésén. A Fico-kormány emberi és kisebbségi jogokat felügyelő alelnöke a három szlovák kormánypárt felkérésére októberben tesz jelentést a pozsonyi parlamentnek, amely felelősségre akarja vonni az MKP-t. /Slota újabb kirohanása. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

2008. szeptember 26.

A lap munkatársa tanulmányúton járt Szlovákiában. Vendéglátói fogadták, Molnár Norbert, a pozsonyi Új Szó főszerkesztője és Czajlik Katalin főszerkesztő-helyettes. Az Új Szó országos magyar nyelvű napilap a Petit Press Kiadó tulajdona, hetente ötször 30 ezer példányban, csütörtökön pedig a tévéműsor melléklet miatt 35 ezer példányban jelenik meg. A 24–36 oldalas napilap minden nap különféle mellékletekkel örvendezteti meg olvasóit, havonta egyszer mezőgazdasági, oktatási mellékletekkel is jelentkeznek. A lapot naponta 35, a pozsonyi székhelyen dolgozó újságíró, és 12 tudósító tölti meg tartalommal. Slezák Edit a kiadó igazgatója elmondta: versenyhelyzet alakult ki a szlovák országos lapokkal. A lap nagyon kevés kormánytámogatást kap. Idén veszteséges volt a lap, mert a reklámok sem hoztak sok bevételt. Az Új Szó szakemberhiánnyal küzd. A kiadó magyar magazinja a Vasárnap. A negyvenéves színes családi hetilap főszerkesztője Cs. Liszka Györgyi. Az Ifjú Szívek néptánccsoport 1955-ben alakult és 2000-ben vált professzionális néptánccsoporttá, tájékoztatott Hégli Dusán, az együttes igazgatója. Elsősorban a hagyományos magyar táncokra összpontosítanak. A szlovák kormány csupán a fizetést biztosítja a tánccsoport tagjai számára. A néptánccsoport tagjai gyűjtőmunkát is folytatnak, általános iskolákban szerveznek néprajz kurzusokat, és néptáncot is tanítanak. A 11 néptáncos mellett az Ifjú Szívekhez tartozik egy négytagú zenekar és egy öttagú adminisztratív személyzet is. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Jarábik Gabriella igazgatónő és Sipos Szilvia aligazgatónő fogadta az újságírót. Nyolc nemzetiségi múzeum van Szlovákiában, a magyart utolsóelőttiként alapították 2002-ben. Állandó kiállításuk mellett, amely átfogó képet nyújt a szlovákiai magyarság történetéről, szokásvilágáról és értékeiről, hathetenként újabb kiállítással várják az érdeklődőket. Kutatómunkájuk során a szlovákiai magyarsághoz kapcsolódó értékeket vizsgálják, majd a kutatómunka eredményeit kiadják. Szlovákia parlamentje 150 tagú, hat pártja van, ebből három kormánypárti, három pedig ellenzéki. Pavel Paska, a parlament elnöke szerint a kisebbségi jogok biztosítva vannak az országban. Szigethy László kifejtette, a posztkommunista államokban hiányzik a kisebbségek iránti érzékenység. Dézsi Ildikó újságírót a Magyar Koalíció Pártja /MKP/ pozsonyi székhelyén Csáky Pál az MKP elnöke, Berényi József elnökhelyettes és Á. Nagy László emberjogi és a nők jogaiért felelős képviselő fogadta. A magyar a legnagyobb (500 ezres) kisebbsége Szlovákiának, ezt követi a roma kisebbség, amelynek száma 380–430 ezer közé tehető, de rajtuk kívül élnek még ukránok, csehek és ruszinok is az országban. A kilencvenes évektől három párt képviselte a magyarságot: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt. Tíz éve a három pártot egyesítették, s így a választásokon bejutottak a parlamentbe. Csáky beszámolt arról, hogy működnek magyar elemi és középiskolák is, most már a magyar nyelvű egyetemi képzés is biztosított a komáromi Selye János Egyetemen. Két magyar színház van, Komáromban és Kassán. Az MKP tartja a kapcsolatot a romániai RMDSZ-szel, és fel akarják venni a kapcsolatot a nemrég alakult MPP-vel is. Csáky megemlítette a nemrég készült iskolai felmérést, amelyből kiderült, hogy a szlovák 14–15 éveseknek a magyar a legellenszenvesebb nemzet. A pozsonyi közszolgálati televízió magyar műsorának igazgatója, Gyebnár Klára elmondta, a magyar nyelvű adás 1983 óta létezik. 1989-ig hetente fél órát közvetítettek, amelyben a csehszlovák hírek magyar nyelvű hírösszefoglalóját sűrítették össze. 1989-től kezdődően negyvenöt percre bővítették az adásidőt, majd rövid időn belül újra 30 percre csökkent. Olyan időszak is volt, amikor szüneteltették a magyar nyelvű műsort, majd egy órára bővült a műsoridő. Azután az akkori magyar főszerkesztőt, Pék Zoltánt és a szerkesztőket elbocsátották. 1999-ben létrejött az első magyar független szerkesztőség. Napi ötperces hírműsorokat és hetente kétszer félórás magazinokat szerkesztettek. Jelenleg napi hétpercesek a hírműsorok, hetente egyszer közvetítenek magazinműsorokat és évente 13–14-szer pedig egyórás vitaműsort. Idén első alkalommal nyáron sem szünetelt a magyar adás. A magyar nyelvű közszolgálati rádiónál /Patria/ Both Enikő, a magyar adás főszerkesztője közölte, nyolcórás adásidejük van naponta, 10–18 óra között hétköznap és 7–15 óra között a hétvégén. A magyar nyelvű műsor idén 80 éves. Húsz rádiós dolgozik a magyar szerkesztőségben, mindenki minden témával foglalkozik. /Dézsi Ildikó: A Zlati Bazanttól a Dévényi várig. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

2008. október 9.

Visszaküldték Szlovákiában a minisztériumnak postán a magyar szülők és iskolák azokat a tankönyveket, amelyekben nem szerepeltek a magyar helységnevek. A Magyar Koalíció Pártja törvénymódosító javaslatot terjesztett a szlovák parlament elé. Az MKP a közoktatási törvénybe foglalná, hogy a kisebbségi nyelvű tankönyvekben a kisebbség nyelvén használják a földrajzi neveket. A magyar helységnevek használata a szlovákiai magyar tankönyvekben és a szlovákiai magyar iskolák európai uniós pályázatokhoz való hozzáférése lesz a témája a jövő heti magyar–szlovák külügyminiszteri találkozónak, jelezte Szelestey Lajos, a magyar külügyminisztérium szóvivője. „Magyarország és Szlovákia kapcsolata mindennek nevezhető e pillanatban, csak problémamentesnek nem, már ami a politikai szintet illeti – nyilatkozta a szóvivő. – Véleményünk az, hogy a gazdaságban, az emberek közötti kapcsolatokban, a regionális együttműködésben igen jól alakulnak a két ország között a dolgok, de a politika szintjén erős a feszültség, aminek kiküszöbölését meg kell vitatni”. Göncz Kinga külügyminiszter hivatalába kérette Juraj Migast, Szlovákia budapesti nagykövetét, és magyarázatot kért azokra az elmúlt hetekben elhangzott szlovák megnyilvánulásokra, amelyek a magyar álláspont szerint elfogadhatatlanok és érthetetlenek két, demokratikus értékrendet valló, szomszédos EU- és NATO-tagállam viszonyában. /Isán István Csongor, Kánya Gyöngyvér: Nem kell tankönyv magyar helységnevek nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./


lapozás: 1-30 | 31-56




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998