udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 51 találat lapozás: 1-30 | 31-51
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: The New York Times

1991. június 19.

Antonescu parancsára negyedmillió zsidót végeztek ki Romániában. Ennek ellenére az egész román sajtó, beleértve a kormánylapokat is, nagy hazafiként emlékezett meg Antonescuról. Áprilisban a parlamentben csak a magyar képviselők utasították el azt, hogy tisztelettel adóznak Antonescu diktátor emlékének. A szélsőséges nacionalizmus és antiszemitizmus szócsöve a félmilliós példányszámú Romania Mare. /The New York Times, jún. 19., ismerteti: Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

1991. július 2.

A New York Times júl. 2-i számában jelent meg Henry Kamm cikke: A románok tudomást szereznek nemzetük zsidóirtáshoz való hozzájárulásáról. Ebben Elie Wiesel beszédét ismertették, aki családjából egyetlen túlélőként felhívta a figyelmet az újjáéledő antiszemitizmus veszélyeire. Mindenhol ismertek voltak a tények a román zsidóüldözésről, csak Romániában nem. Romániában tömegesen gyilkolták a zsidókat, "néha a németeket is megrázó brutalitással, pogromok voltak, melyeket a katonaság és rendőrség rendezett, zsidók dolgoztak, éheztek, fagytak meg a románok által létesített koncentrációs táborokban." Kétszeresen ölték meg őket, mondta Moses Rosen főrabbi a bukaresti zsinagógában: az 1941-ben kezdődött pogrom végül 400 ezer zsidó halálát okozta, akikről csak zsidók között vagy csak külföldön lehetett beszélni. "Megölték őket a holocaust során és még az elsiratásukat is eltiltották." - mondta Moses Rosen. Ezen a gyászünnepen nem vett részt Iliescu elnök, sem Petre Roman miniszterelnök, hanem koszorút küldtek. Moses Rosen elítélte, hogy a román kormány semmit sem tesz az antiszemitizmus ellen, holott erre ő felhívta a figyelmet. A román népnek tudomására kell hozni a zsidóirtásra vonatkozó teljes igazságot, mondta a főrabbi és tiltakozott Antonescu rehabilitálása ellen. /A cikk szövegének fordítása: Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./

1991. július 3.

A New York Times júl. 3-i száma újra foglalkozott a romániai antiszemitizmussal. /Antiszemita beleszólás Wiesel úr romániai szónoklatába. = magyarul: Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

1991. július 5.

A New York Times júl. 5-i számának szerkesztőségi kommentárja szerint Románia vezetői tétlenül figyelik, amint a szennysajtó ismét gyűlöletet hirdet minden kisebbség, zsidók, magyarok, cigányok ellen. Az 1946-ban háborús bűnösként kivégzett Antonescut mártírként ünneplik. Antonescu 1940-ben keményebb zsidótörvényeket vezetett be, mint Németország. Példátlan kegyetlenséggel gyilkolták és deportálták a zsidókat Antonescu idején. A Washington Post júl. 5-i száma arról tudósít, hogy "Románia nacionalista újságai nosztalgiával írnak Ceausescuról és támadják a magyarokat, zsidókat és cigányokat." Romániában már három nagyvárosban neveztek el utcát Antonescuról. /MTI/

1991. október 23.

Déli határaik mentén polgárháború dúl, a Duna északi oldalán, Cseh-Szlovákiában növekszik a szlovák szeparatizmus, keleten pedig, Romániában fokozódnak a feszültségek: a magyaroknak okuk van arra, hogy veszélyek között érezzék magukat. - írja a The New York Times. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

1993. január 18.

Másfél éve ismeretlen tettesek agyonlőtték a chicagói egyetemen tanító Ioan Culianu román teológust. Legtöbben úgy vélik, hogy Bukarest hallgatta el, mert hevesen bírálta az Iliescu-kormányt és a Securitate továbbélését. Egy másik román emigráns, Andrei Condrescu szintén a Securitatera gyanakszik. A washingtoni román nagykövetség szóvivője cáfolta ezt a feltételezést, mondván, hogy a román sajtó is bírálja a kormányt. /The New York Times, jan. 17. ismertette: Tovább gyilkol a Securitate. = Új Magyarország, jan. 18./ Ion Culianu meggyilkolásáról: The Washington Times, 1991. máj. 31. - ismertette: MTI/

1993. január 26.

A The New York Times szerint az autonómiáról megoszlanak a vélemények. A magyarok által javasolt modell azt jelenti, hogy önkormányzattal rendelkező övezeteket hoznak létre, amelyekben az oktatás és a közigazgatás magyar nyelvű. A lap idézte Entz Géza államtitkárt, aki kijelentette: minél tovább utasítják el a románok, a szlovákok és mások e javaslatot, annál mélyebb lesz a politikai válság. Amennyiben nem képesek megváltoztatni véleményüket erről, akkor fennmaradnak az erőszak, a további gazdasági hanyatlás, az etnikai tisztogatás, az üldözés különböző formái. /MTI/

1993. július 20.

Az amerikai kezdeményezésű Project on Ethnic Relations /PER/ negyedik tanácskozását tartotta júl. 15-17-én a tengerparti Neptunon. A tanácskozáson részt vevő RMDSZ-képviselők /Borbély László, Frunda György, Tokay György/ találkoztak Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkárral, a Nemzeti Kisebbségi Tanács vezetőjével. A Babes-Bolyai Egyetemen 300 helyet hagynak a magyar nyelven tanulni óhajtó jelentkezőknek. Visszavonják azt a rendeletet, ígérte Hrebenciuc, hogy az elemiben a történelmet és földrajzot román nyelven kell tanulni, továbbá azt, hogy tíz román jelentkező esetén kötelező román osztályt nyitni. Ezentúl ez lehetőség lesz és ezt kiterjesztik a kisebbségi tanulók számára is. Itt tudták meg, hogy a román kormány kész megvizsgálni a Romániai Német Demokrata Fórum által kidolgozott kisebbség- és nyelvtörvénytervezetet. /Magyar Hírlap, júl. 20./ A Neptunon tartott tanácskozásról beszámoló The New York Times azt állította, hogy magyar oldalon is létezik szélsőséges elem: az RMDSZ, amely nem csinál titkot abból a vágyból, hogy Erdélyt visszacsatolják Magyarországhoz. Frunda György szenátor szerint a szélsőségesek minimális célja az autonómia, ő viszont boldogan megelégedne a kulturális autonómiával. Borbély László azt mondta: "Hiszem, hogy Hrebenciuc jóhiszeműen cselekszik." Hrebenciuc kijelentette: biztos benne, hogy Iliescu elnök jóvá fogja hagyni az egyezményt. /David Binder: Romanians and Hungarians Building a Bit of Trust. = New York Times, júl. 20./ Másnap az újság az RMDSZ követelésére helyesbített, szerkesztési hibának /editing error/ nevezve azt az állítást, hogy az RMDSZ szeretné Erdély visszacsatolását. /The New York Times, júl. 21./ Az amerikai lap cikkének magyar fordítását közölte: Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4., Temesvári Új Szó (Temesvár), aug. 5./

1993. július 22.

A Project on Ethnic Relations /PER/ irodát nyitott Marosvásárhelyen. A júl. 21-i megnyitón megjelent az alapítvány ügyvezető igazgatója, Allen Kassoff, Livia B. Plaks társigazgató, Larry Watts, a bukaresti iroda ügyvezető igazgatója, Burkhardt Árpád alispán, Frunda György szenátor és Borbély László képviselő. Livia B. Plaks elmondta, hogy a PER, az etnikai kapcsolatokkal foglalkozó hivatal székhelye az USÁ-ban van, és a közép-kelet-európai új demokráciákkal foglalkozik. Főleg az etnikai problémák érdeklik a PER-t és úgy látják, Románia meg tudja oldani a problémát. Plaks szerint vannak felvilágosult emberek Romániában, akik képesek megoldani az etnikumok közötti problémákat. A múlt héten Neptunon tartottak egy megbeszélést, melyen jelen volt Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkár, Traian Chlebeu elnöki szóvivő, a New York Times újságírója. A nyugatiak csak megfigyelőként vettek részt, a románság és a kisebbség képviselői vitatkoztak és döntéseket hoztak. A többnyelvű feliratok problémája váltotta ki a leghevesebb vitát. /(mózes): PER iroda Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./ Jellemző, hogy nem hangzik el, kik vettek részt a kisebbségek részéről.

1993. augusztus 4.

A romániai magyar sajtóban napvilágot látott a New York Timesban előző hónapban megjelent a neptuni tárgyalásról szóló beszámolójának magyar fordítása. Eddig nem adtak hírt a magyar lapok erről a cikkről. /David Binder: Románok és magyarok csipetnyi bizalmat építve, New York Times, 1993. júl. 20. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. aug. 4., Temesvári Új Szó (Temesvár), 1993.aug. 5. David Binder: Romanians and Hungarians Building a Bit of Trust. = New York Times, 1993. júl. 20./

1993. augusztus 6.

Markó Béla közleményben jelentette be - az RMDSZ tisztségviselőinek figyelmébe ajánlva -, hogy az RMDSZ nevében tárgyalni csak a szövetségi elnök mandátumával lehet. A Neptunon megjelent RMDSZ-politikusoknak ilyen megbízatásuk nem volt. Ezen a megbeszélésen a kormány képviselői nem hivatalos ígéreteket tettek. Ezek az ígéretek a román hatalom melletti propagandát szolgálják, például a New York Timesban megjelent, tényhamisítást tartalmazó cikkben. Ígéretek már többször elhangzottak. Az, hogy a történelmet és a földrajzot /csak/ elemiben magyarul lehet majd tanítani, félmegoldás, a további diszkrimináció bizonyítéka. A Bolyai Egyetemet sem állították vissza. Az intézményekben folyik a "politikai visszarendeződés és diszkrimináció, aminek vegyes lakosságú helységekben etnikai jellege van." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

1993. augusztus 7.

Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke pontos sajtóhivatkozásokkal részletezte, mi is volt a titkos neptuni tárgyalás. Most azt mondják, nem volt titkos, holott a tárgyalásokról először beszámoló Washington Post ápr. 3-i számában David B. Ottoway titkos kerekasztal-találkozóról /secret round-table meeting/ írt. A titkos román-magyar találkozókról a Washinton Postban közzétett tájékoztatáson kívül hónapokon át semmi sem került nyilvánosságra. A New York Times jún. 20-i számában David Binder közölt újabb részleteket a találkozóról. Ezt követően, a Romániai Magyar Szó hasábjain, júl. 21-én, egy körinterjú keretében a tárgyalások résztvevői, Frunda György szenátor, Tokay György és Borbély László képviselők először beszéltek a történtekről. Az amerikai lapok és a részvevők nyilatkozatai alapján összegezhető, hogy a tárgyalások 1992 elején kezdődtek és négy megbeszélés volt. A netuni találkozón egyezmény született, Binder "neptuni megegyezésről" /Neptun acord/ írt, Frundáék azonban csupán "eredményekről" nyilatkoztak. Tőkés László áprilisban az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakcióihoz írt levelében magyarázatot kért a The Washington Postban megszellőztetett "titkos kerekasztal-találkozóval" kapcsolatban. Levelére nem kapott választ, ezért máj. 30-án Tokay György és Verestóy Attila frakcióvezetőkhöz írt levelében újból sürgette az ügy tisztázását. Legutóbb a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé terjesztett levelébe kért választ, követelve ugyanakkor, hogy az SZKT tisztázza a "titkos kerekasztal-találkozó" ügyét. Április eleje óta Tőkés László nem kapott választ leveleire. A mai napig nincs válasz arra, hogy a nevezett RMDSZ-képviselők milyen felhatalmazás alapján, milyen minőségben tárgyaltak, volt-e megbízásuk? Nem fogadható el az, hogy magánszemélyekként tárgyaltak a hatalommal. Nyilvánvaló, hogy az RMDSZ mértékadó képviselőit látták bennük. Hrebenciuc magánszemélyként tárgyalt? A hatalom két év óta visszautasítja az RMDSZ II: kongresszusának országis román-magyar kerekasztalra vonatkozó javaslatát. ? Romániának jelenleg szüksége van arra, hogy elfogadják, hogy az Európa Tanács tagja lehessen. Ezért állít fel Nemzetiségi Tanácsot és ezért tart titkos tárgyalásokat. Ez az igazi tétje a tárgyalásoknak. Ezt mutatja a The Washington Post ápr. 3-i cikkének címe is: Románia kezdeményező lépéseket tesz a magyar kisebbség felé. The New York Times, júl. 20-i cikkének címe: Románok és magyarok valamelyest erősítik egymás között a bizalmat. A cikket ismertető International Herald Tribune jún. 21-i írásának címe: Románia bővíti a magyar kisebbségi jogokat. ? Ahány cím, annyi valótlanság, állapította meg Tőkés László. A hiányzó legitimitást kívánták pótolni a találkozók szervezői és a sajtó beszervezői. Az RMDSZ hitelességének csorbítását célozta a The Washington Post áprilisi cikkének megállapítása. "Tőkés és más magyar nacionalista radikálisok Erdély autonómiáját szeretnék újra?" Ez a szövegrész támadás az RMDSZ autonómia-koncepciója ellen. A cikk szerint Tokay György Tőkés László etnikai tisztogatással kapcsolatos kijelentésével kapcsolatban kifejtette: "Tőkés pap, biblikusan gondolkozik, és néha apokaliptikus látomásai vannak. Hibázik." A cikkíró megállapította: "Tőkés vádjai, amiket mind budapesti, mid washingtoni látogatása alkalmával tett, megdöbbenést keltettek nem csupán a román hivatalosságok körében, hanem a mérsékelt magyar nacionalista vezetők között is." /Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke: A Hatalom uszályában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

1993. augusztus 18.

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke állásfoglalásában emlékeztetett arra, hogy a romániai magyarság ügyében tárgyalni csak az RMDSZ vezető szerveinek jóváhagyásával lehet, enélkül érvénytelenek a tárgyalások. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége a sajtóból értesült a Neptunon tartott találkozóról. A New York Times tudósítása nyomán az RMDSZ-t súlyos külpolitikai presztízsveszteség érte. Tudatosan, háttérből irányított politikai diverzió esete forog fenn. /Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke: Állásfoglalás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./ Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke és Bodó Barna politikai alelnök közösen írta meg a New York Times júl. 20-i cikkét kiigazító nyilatkozatot Bizalomerősítés David Binder-módra/?/ címmel, kérve, hogy azt közölje az amerikai napilap. Nem fogadható el ugyanis a következő, júl. 21-i számban megjelent helyesbítés, szerkesztési hibának tüntetve fel azt az állítást, hogy az RMDSZ kéri Erdély Magyarországhoz csatolását. Ebből nem tudható meg, elhangzott-e egyáltalán ilyen állítás. /Bizalomerősítés David Binder-módra/?/ = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./ Előzmény: a cikk magyar szövege: aug. 4-i jegyzet.

1993. augusztus 25.

Nyílt levélben válaszoltak a Neptun-tárgyaláson részt vett RMDSZ-képviselők Tőkés László A hatalom uszályában /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7-8./ című írására, mely már-már vádiratnak is beillik. Elutasították a vádakat, továbbra is azt állították, hogy megbeszéléseikről tájékoztatták Markó Béla elnököt és a parlamenti frakció tagjait. Tőkés László és Szőcs Géza sem számolt be több tárgyalásáról, érveltek. Arra a kérdésre, hogy volt-e mandátumuk az RMDSZ-től, elismerték, hogy nem volt, de megmagyarázták: nem volt szó alkuról, csak eszmecseréről. Azt is fölvetették, hogy az ET 1201-es ajánlásáról nem tudtak. - Nem kötöttek egyezséget, nem kötöttek alkut, hangoztatták. Szerintük David Binder szándékosan írta rágalmazó cikkét a New York Timesban, tiltakozó nyilatkozatukat viszont nem közölte a lap. /Lármafák égetése (Válasz Tőkés Lászlónak). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./ Megjegyzés: az ET 1201/1993-as ajánlásának szövege ismert volt, közölte a Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21-i száma.

1993. augusztus 27.

Borbély Zsolt Attila reagált Cseke Gábor RMDSZ-háború? /Romániai Magyar Szó, aug. 6./ című vezércikkére. Cseke cikke a mindennapok problémáit akarja kijátszani az elvi politizálással szemben. A román hatalom európai megoldásnak hirdeti azokat a jogmorzsákat, amelyekért most egyesek feladnák az RMDSZ elvi alapjait. Cseke azt állította, hogy aki nem feledkezik meg a mindennapok problémáiról, azt kikiáltják megalkuvónak és az újabb RMDSZ-háborút nem tudni, milyen meggondolásból indították. Sokakban él a gyanú, hogy a Romániai Magyar Szó kritikátlanul elkötelezettje a mérsékeltnek mondott oldalnak. Nincs szó újabb háborúról. Akiket most megalkuvónak neveznek, azok súlyos hibát követtek el az RMDSZ ellen. Az RMDSZ vezetése nem valamilyen meggondolásból indít háborút, hanem a válságot próbálja kezelni. Elgondolkodtató a New York Times azonnali reagálása, nem is szólva Binder David cikkében szereplő súlyos rágalomról. Mindez a román külügyi propaganda látványos sikere, melyben a magyarság képviselői /remélhetőleg/ tudtukon kívül eljátszották a statiszta szerepét, állapította meg Borbély Zsolt Attila. Cseke Gábor cikke a román sajtó magyarellenes metodológiájára emlékeztet. Ahhoz, hogy az erdélyi magyarság tisztán lásson, demagógiától mentes cikkekre van szükség az egyetlen országos terjesztésű napilapban. Borbély Zsolt Attila: RMDSZ háború? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

1993. szeptember 6.

1992. aug. 24-én az RMDSZ Országos Elnöksége Széken tartott ülésének meghívott vendége volt Hámos László, a Hungarian Human Rights Foundation /HHRF/ vezetője, aki akkor vitába szállt Tokay Györggyel. Tokay György akkor tért haza amerikai útjáról. Hámos leszögezte, hogy Tokay nem azokkal a szenátorokkal tárgyalt, akiknek valóságos döntési joguk van, hanem azokkal, akik a Románia iránti barátságos politika hívei. Azokkal a szenátorokkal, akiknek szavuk van, akikkel Tőkés László is tárgyalt, Tokay nem vette fel a kapcsolatot. Hámos László hangsúlyozta: Tokay Györgynek a Washington Post ápr. 3-i számában megjelent nyilatkozata nemcsak Tőkés Lászlónak ártott, hanem az egész erdélyi magyarságnak. Ebben a lapban jelent meg az első nyilatkozat RMDSZ-vezetőtől egy másik RMDSZ-vezető ellen. Tokay ugyanis biblikus elképzelésekkel elfoglalt papnak nevezte Tőkés Lászlót. A Neptunfürdőn tartott megbeszélés kezdeményezője, a Project on Ethnic Relations néhány tagú alapítványocska. Egyik résztvevője Alan Kassof, aki 1986-ban azt erősítgette, hogy a román kormánnyal lehet tárgyalni. Kassof 1990-ben Traian Chebeleuval állapodott meg a Neptunhoz vezető tárgyalások elindításáról. David Binder, aki az RMDSZ-t megrágalmazó emlékezetes cikket írta a New York Timesben, az elmúlt években a pozitív Ceausescu-kép építője volt az amerikai lapban, emellett nem romániai tudósító, mégis ott volt a Neptunon. /Zöld István: Kikkel tárgyalgatunk? Beszélgetés Hámos Lászlóval, a Hungarian Human Rights Foundation vezetőjével. = Orient Expressz (Bukarest), szept. 6./ The Washington Post ápr. 3-i számában Tokay György kijelentette: "Tőkés pap, biblikusan gondolkodik és néha apolitikus látomásai vannak. Hibázik.

1993. szeptember 9.

A svájci Neue Zürcher Zeitung szept. 8-i száma Andreas Oplatka cikkét közölte, aki Küzdelem a kisebbségi jogokért Romániában /alcíme: Ellentétek egy közvetítési kísérlet következtében/ címen megállapította, hogy a Project on Ethnic Relations /PER/ nevű szervezetnek a közvetítési kísérlete részeredményre vezetett, és heves vitát váltott ki az RMDSZ-ben. A közvetítő tárgyalásokon résztvevő RMDSZ-képviselők szerint Romániában csak kis lépésekkel lehet előrejutni a kisebbségi kérdés megoldását illetően, ezért minden esélyt meg kell ragadni. Tőkés László szerint viszont a tárgyalók csak magánemberként vettek részt a megbeszéléseken, megkerülték pártjukat. Ráadásul a tárgyalásokra egyedüli újságíróként meghívott David Binder újságíró a New York Timesben az RMDSZ-t radikális, szeparatista szervezetnek nevezte. A cikk a kisebbségi jogok terén tett ígérteket megvalósult tényként kezelte. /Egy kisebbségi közvetítés utóélete. = Új Magyarország, szept. 9./

1993. október 22.

A PER /Project on Ethnic Relations/ igazgatója, dr. Allen H. Kassof és társigazgatója, Livia B. Plaks nyilatkoztak a Magyar Nemzetnek a vihart kavart, a köztudatba Neptun-ügyként bekerült tárgyalásokról. Dr. Kassof elismerte, hogy a román vezetésen belül egyesekkel van kontaktusuk. Ismét hangoztatták, hogy a tárgyalások nem voltak titkosak, az első találkozón ott volt Domokos Géza, az RMDSZ elnöke, a másodikról a PER vezetői személyesen tájékoztatták Markó Bélát előzetesen és utólag is, aki ugyancsak hivatalos volt, de nem tudott Svájcba eljönni. Az volt a PER célja, hogy a románok és magyarok leüljenek egy asztalhoz, nemzetközi megfigyelők jelenlétében. Nem értenek egyet azzal, hogy a tárgyalásokon megjelent magyar képviselőket támadták, hiszen jól képviselték a magyar érdekeket a tárgyalásokon. A PER vezetői szerint egyedül a kis lépések politikája helyes. /Lambert Gábor: Csak a kis lépések taktikája vezethet eredményre ? vallják a neptuni közvetítők. = Magyar Nemzet, okt. 22./ Kassof, a PER igazgatója nyilatkozatában összefoglalta a PER tevékenységét és az elmúlt időszakban történt megbeszéléseket. Közölte, hogy a nem hivatalos értekezletekre 1992 januárjában Bukarestben, 1992 júniusában Neptunfürdőn, 1993 februárjában Svájcban, 1993 júliusában ismét Neptunfürdőn került sor. Az 1992-es találkozókon Domokos Géza RMDSZ-elnök is részt vett. Markó Bélát pedig mindvégig tájékoztatták a találkozókról. A találkozókról a The Washington Postban megjelent egy cikk, a neptunfürdői találkozóról a svájci sajtó is írt, ezzel érvelt a Kasof a nyilvánosság mellett. Kasof jelezte, hogy sajnálja a New York Timesban megjelent cikket. Az amerikai újságíró cikkével ellentétben a határok kérdése fel sem merült a megbeszéléseken. Kassof kijelentette, hogy folytatni akarják a tárgyalásokat. /Minden út az első lépéssel kezdődik. Allen H. Kasof, a Project on Ethnic Relations /PER/ igazgatójának nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23-24./

1993. november 5.

Andreas Oplatka, a Neue Zürcher Zeitung munkatársa részt vett a Jakabbfy Elemér emlékünnepségen, ebből az alkalomból kérdezte meg tőle a Romániai Magyar Szó munkatársa, ki volt az a svájci politikus, aki részt vett a PER tárgyalásain és ott volt Neptunon is. A neve Peter Sager, svájci képviselő volt, ma nyugdíjas, Kelet-Európa szakértő. Neptun után beszámolóval jelentkezett a Neue Zürcher Zeitungnál, de munkája egyoldalú volt, ezért nem is közölték. Hangvétele nem volt olyan szélsőséges, mint David Binderé, aki a New York Timesban írt /júl. 20-i szám/. Hasonló politikai sugallatra készült mindkét cikk. Oplatka szerint a Neptun-vitában mindkét fél követett el taktikai hibát. Tudomásul kell venni, állapította meg, hogy a kis lépések politikáját kell folytatni, a vitát pedig károsnak tartja. /Sike Lajos: A "titokzatos" svájci és Neptun. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

1993. december 7.

A New York Times is elítélte azt, hogy okt. 22-én egy Bukaresthez közeli városban, Sloboziában felavatták Antonescu fasiszta diktátor szobrát. Antonescut terheli a felelősség 250 ezer zsidó és 20 ezer cigány haláláért. Első alkalommal állítottak Kelet-Európában szobrot háborús bűnösnek. Az avatáson a kormányhivatalnok is megjelent, továbbá Corneliu Vadim Tudor parlamenti képviselő, ismert antiszemita. A szoborállítás költségeit a rendőrség és Iosif Constantin Dragan emigráns vasgárdista fedezte. /Andrei Codrescu: Fascism on a Pedestal. = The New York Times, dec. 7./

1994. január 19.

A New York Times 1993. dec. 7-i száma beszámolt arról, hogy 1993. okt. 22-én felavatták a Bukarest melletti Slobozián Antonescu szobrát. A fasiszta Antonescu felelős legkevesebb 250 ezer zsidó és 20 ezer cigány meggyilkolásáért. Kelet-Európában a háború után először emeltek szobrot háborús bűnösnek. Az avatáson beszédet mondott Corneliu Vadim Tudor, parlamenti szenátor, aki dühösen visszautasította az amerikai lap cikkét, hazugságnak nevezte, hogy Antonescu felelős a zsidók meggyilkolásáért. /Politica (Bukarest), 95. sz./ Moses Rosen főrabbi is hangsúlyozta Antonescu felelősségét /Cronica Romana, 1994. jan. 7./, Iosif Constantin Dragan pedig ismételten kiállt Antonescu mellett, akit a nemzet hősének és vértanújának nevezett, emlékeztetve arra, ő maga hogy négy kötetet adott ki Antonescuról. /Cronica Romana, 1994. jan. 6./ A cikkeket ismerteti: Erdélyi Napló (Nagyvárad), Média mell., jan. 19./

1995. február 13.

A New York Times febr. 13-i száma a PER által szervezett magyar-román megbeszélésről írt és elmarasztalta az amerikai kormányzatot, amiért oly hosszú időn át elhanyagolta ezt a világpolitikai fontosságú kérdést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./

1995. február 22.

Atlantában a kétnapos megbeszélés eredménytelenül végződött, egyetlen konkrét kérdésben sem született megegyezés, kivéve azt, hogy a felek megegyeztek a párbeszéd folytatásában. Az RMDSZ küldöttsége, emlékeztetve az 1991-es marosvásárhelyi, illetve az 1993-as brassói kongresszuson felvetett indítványra, melynek értelmében román-magyar kerekasztal létrehozását szorgalmazta. örömmel egyezett bele a párbeszéd folytatásába. Az atlantai találkozó első napja a konfrontáció jegyében telt el, a román fél megismételte valamennyi vádpontját, az RMDSZ törvénytelen voltát, az ún. szeparatista magyar törekvéseket, és ettől nem tágítottak. A második nap az enyhülés jegyében zajlott. Jó hatást gyakorolt Carter volt elnök megjelenése, aki felajánlotta a közvetítést. Az Atlantában tartott febr. 16-i sajtóértekezletet az amerikai médiák érdektelensége jellemezte. A The New York Times, amely Neptunba kész volt elküldeni tudósítóját, David Bindert, most még a helyi tudósítóját sem mozgósította. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 22./

1995. augusztus 3.

A The New York Times a kereskedelmi zárlatot ellenőrző tisztviselők információira hivatkozva írta, hogy az utóbbi időben a mind sűrűbbé váló Belgrád-Temesvár repülőjáratok utasok helyett gyakorlatilag nagy mennyiségű üzemanyagot szállítanak Romániából az egyébként a forgalomhoz túlméretezett Boening-727-esek tankjaiban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./ A Romania Libera a kormányfőt tette felelőssé az embargó megsértéséért. /Magyar Nemzet, aug. 4./

1995. augusztus 3.

A The New York Times a kereskedelmi zárlatot ellenőrző tisztviselők információira hivatkozva írta, hogy az utóbbi időben a mind sűrűbbé váló Belgrád-Temesvár repülőjáratok utasok helyett gyakorlatilag nagy mennyiségű üzemanyagot szállítanak Romániából az egyébként a forgalomhoz túlméretezett Boening-727-esek tankjaiban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./ A Romania Libera a kormányfőt tette felelőssé az embargó megsértéséért. /Magyar Nemzet, aug. 4./

1995. október 4.

Az éppen Amerikában tartózkodó Iliescu elnöknek szólni kellene: vonja vissza azokat a törvényeket, amelyek nem csupán újjáélesztik a Ceausescu-diktatúrában dívott hazugság-szabályokat, hanem még szigorúbban büntetik az igazság kimondását, írta a The New York Times okt. 2-i vezércikkében. A lap szerint Clinton kormányának fel kell hívnia Iliescu figyelmét: a sajtót börtönnel fenyegető törvények aláírásával elveszítheti a reményt a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megkapására. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

1996. október 14.

Megnőttek Románia esélyei arra, hogy a NATO tagjává váljon, jelentette ki Teodor Melescanu külügyminiszter azután, hogy Brüsszelben tárgyalt Javier Solana NATO-főtitkárral. - Brüsszelben nagy feltűnést keltett a The New York Times okt. 10-i cikke, miszerint nem zárják ki immár Szlovákia és Románia taggá válását. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

1996. október 14.

Miközben Nyugat-Európában erősödik a rasszizmus és a nacionalizmus, Magyarország és Románia üdvözlendően elfordult az etnikai gyűlölködéstől, méltatta az alapszerződést a New York Times okt. 14-i szerkesztőségi cikke. Az amerikai újság ismerteti a magyar-román vita történelmi és politikai körülményeit, majd a szlovák és román alapszerződést összehasonlítva azt sugallja, hogy az autonómia kizárása révén az utóbbi "működőképesebb lehet". A szlovák egyezmény problémáit így foglalta össze a lap: "Szlovák nacionalisták a magyarokat irritáló törvényeket fogadtak el. A magyarok tüzes nyilatkozatokat tettek a helyi autonómia szükségességéről". A lap felhívja a figyelmet arra, hogy a szerződéseket be kell tartani, kiterjesztve a türelmet a kisebbségekre. Az amerikai politika elutasítja a kollektív jogokat és a területi autonómiát, olvasható a lapban. /Népszabadság, okt. 15./

1996. november 18.

Kijev bízik benne, hogy Emil Constantinescu rendezni kívánja viszonyát Ukrajnával, és a két ország közötti alapszerződés aláírását fogja szorgalmazni - jelentette ki nov. 18-án Volodimir Vaszilenko, aki az alapszerződésről folyó tárgyalásokon az ukrán küldöttséget vezeti. - A New York Times szerint a romániai választások is bizonyítják, hogy "az új demokráciák új ideológiát találtak: a szakértelmet". Az utóbbi időben a hatalmon levők, volt kommunisták csaknem minden választást elvesztettek. /A választás külföldi visszhangja. = Magyar Hírlap, nov. 19./

1997. január 29.

A román-magyar megbékélés "ugyanolyan jelentő fordulat a térségre nézve, mint amilyen a kommunizmus összeomlása utáni első szabad választások megtartása volt" - írta a The New York Times jan. 27-i számában Haraszti Miklós. A Bard egyetemen vendégoktatóként működő, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő kifejtette, hogy a megbékélés két olyan nemzet között megy végbe, amelyek ellenséges viszonya az európai béke egyik akadálya volt. Szerinte a román-magyar megbékélés története jól mutatja, hogy a térség népei mindinkább megvonják bizalmukat a nacionalistáktól. - Haraszti szerint a választásokon győztes román koalíció "liberális-szociáldemokrata koalíció". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./


lapozás: 1-30 | 31-51




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998