udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Timpul

1992. április 16.

Tamas Emil marosvásárhelyi rendőrszázados Magureanunak, a Román Hírszerző Szolgálat vezetőjének és Verestóy Attilának megküldött beadványában bizonyítékokkal leplezte le azokat, akik a választások idején hamis személyi igazolványokkal szavaztak. - Tamas Emil marosvásárhelyi rendőrszázados Románia főügyészéhez, Ulpiu Popa Cherecheanunak írt beadványában bizonyítékokkal leplezte le a marosvásárhelyi személyazonossági igazolványok hamisítóit: a hamis lakcímbejelentésekkel a Vatra Romaneasca jelöltjére szavazók számát kívánták növelni. Tamas Emil feltárta, hogy milyen sokan vettek részt a csalásban, a hamisításban. Cismas Ion újságíró /a marosvásárhelyi Cuvintul Liber munkatársa/ szedte össze a hamis személyi igazolványokat, amelyeket Bucin őrnagynak, a Maros megyei Rendőrségi Lakossági Nyilvántartó vezetőjének adott át. Ezekről a csalásokról tudott több rendőri vezető is. Dan tábornok pedig Ciubota ezredessel, a megyei katonai ügyészség vezetőjével arra jutottak, hogy egyezkedni kellene az RMDSZ-szel: a hamisítások ügyének befejezéséért cserébe felajánlják a Pokorny ügy megoldását /akit polgármesterré választottak, majd Pokorny hamis nyilatkozattal vádolva lemondott/. Tamas Emilt a bejelentés után tartalékállományba küldték és többször megfenyegették. A bűnösök ellen nem indítottak eljárást. Tamas Emil beadványa előzően megjelent a Viitorul Romanesc, a Timpul és a Gazeta de Mures című lapokban. /Tamas Emil százados: Beadvány a hamis személyazonossági igazolványok ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 16./

1992. május 17.

Nagyváradon ünnepségsorozattal /Varadinum napok, máj. 10-17/ emlékeznek meg a város fennállásának 900, a török iga alóli felszabadulásának 300 éves és Szent László szentté avatásának 800. évfordulójáról. Képzőművészeti kiállítások, hangversenyek, külföldön élő nagyváradiak találkozója, szavalóverseny, tudományos előadások, könyvbemutatók, ökumenikus istentiszteletek szerepelnek a programban. Az ünnepzáró szentmisén beszédet mondott az ünnepségre a városba érkező Paskai László bíboros, esztergomi érsek, továbbá John Bukowsky érsek, pápai nuncius és Tempfli József nagyváradi püspök is. /Új Magyarország, máj. 14., máj. 18./ A szép ünnepség-sorozatot meg akarta zavarni a Vatra Romaneasca által rendezett szimpózium, melyet A sajtó a nemzet szolgálatában címmel szerveztek. A szélsőséges lapok /Romania Mare, Europa, Timpul-Bucuresti, Natiunea, Romanul, Phoenix, Adevarul/ munkatársai, volt szekuritatésok, illetve aktív SRI-tisztek jelentek meg a rendezvényen. Felszólították a lakosságot, hogy lépjen akcióba a magyar "betolakodók" ellen, szükség esetén fegyverrel is. Ilie Neacsu volt szekus tiszt az elmúlt rendszert aranykornak nevezte, szerinte Tőkés László püspököt a Kőrösbe kell dobni. /Liviu Valenas: A Romania Mare nagyváradi akciója. Dreptatea (Bukarest), máj. 19.- magyar fordításban hozta: Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./

1992. október 9.

A budapesti Erdélyi Magyarság folyóirattal rendkívül sokat foglalkoznak a román sajtóban, dühödten támadják cikkeit a román újságok, de a román politikusok is. Irányított kampányról van szó, ezt mutatja az azonos idézetek és kommentárok gyanús egybecsengése. Barabás István bemutatta, hogyan sorakoztak a román sajtóban a folyóiratot elítélő cikkek. Silviu Achim: Az Erdélyi Magyarság határozottan megy a maga útján /Adevarul, máj. 29./. Ebben a szerző elsősorban Jónás Endrének a dákoromán kontinuitás-elméletét cáfoló írása miatt háborodott fel. Ion D. Goia /Flacara, jún. 3./ vezércikkében azt állította, hogy a romániai magyar kisebbség örökös elégedetlensége az Erdélyi Magyarság manipulálásának következménye. Az akkor második legnagyobb példányszámú bukaresti napilap, a Tineretul Liber következett: jún. 5-i számában Ioan Lascu Magyarország meg akarja nyerni az első világháborút cikke szerint világszerte évi 1500 irredenta kiadvány jelenik meg Románia ellen. Írásában Jónás Endrének az Erdélyi Magyarság 9-es számában a dákoromán kontinuitás-elméletét cáfoló tanulmányát támadta /ugyanazokkal az idézetekkel, mint előbb az Adevarul/. Jún. 10-én újra az Adevarulban Silviu Achim az Erdélyi Magyarságból Habsburg Ottót idézte, aki egyetért Erdély föderalizálásával. A Romanul hetilap jún. 4-i számában két cikk is támadta a folyóiratot Petre Valeriu és Sorin Petrescu tollából. Jún. 15-én a Libertateaban Dorin Suciu budapesti tudósításából megtudhatjuk, milyen keserűséget okoznak neki olyan sovén, szélsőjobboldali irredenta-revizionista kiadványok, mint a Szent Korona, a "Hunya" és "Erdélyi Magyarország" /így!/. A Hunya Hunnia akar lenni. Jún. 15-én a Romanulban Doru Rotaru Zadar Miklós "határtalan arcátlanságát" leplezi le az Erdélyi Magyarság 10-es számából, ahol az inkriminált szerző abszurdnak minősíti a dákoromán kontinuitást. A Romania Mare szélsőséges hetilap jún. 26-i számában Armand Nicolau szintén kikelt a folyóirat egyik cikke ellen. Júliusban a Romanul 27-es számában Sorin Petrescu felhívta a figyelmet arra, hogy az Erdélyi Magyarság szerzői között sok romániai magyar szerző van. Adrian Paunescu hetilapjában /Totusi Iubiera, júl. 23./ Hajdu Győző, a lap munkatársa felhívta a figyelmet a készülő Erdélyi Világtalálkozó hallatlan veszélyére, Zolcsák Istvánnak, az Erdélyi Világszövetség brazíliai társelnökének nyilatkozatára, amelyet az Erdélyi Magyarság is közölt. Júl. 25-én a Romania Mare hetilapban Furo Iuliu Ioan a nyilvánvalóan románellenes Erdélyi Magyarság ellen emelt szót, a kiadvány "gazembersége és alattomossága minden mértéket meghalad, amikor a 10-es számban bizonyos Zadar Miklós tagadta a dák-római kontinuitás elméletet". Júl. 28-án a Romanulban Petre Valeriu "tiszta revizionizmusnak" könyvelte el az Erdélyi Magyarságot. A Totusi Iubiera (Bukarest) júl. 30-i számában Hajdu Győző Irredenta ugatás és böfögés címmel Beke Györgyöt támadta az Erdélyi Magyarságban napvilágot látott írása miatt, mert nem nevezte fasiszta tettnek a bécsi döntést, ugyancsak elmarasztalta Jónás Endrét, akinek szintén ebben a folyóiratban publikált cikke a népszámlálásról nem egyéb, mint "RMDSZ-ugatás". A Romanul aug. 3-i számában Sorin Petrescu kelt ki az Erdélyi Magyarság ellen, majd közölt egy magyarellenes kiáltványt. Raoul Sorban hetilapja, a Timpul aug. 4-i száma fenyegető szalagcímmel újraközölte az Erdélyi Magyarság júniusi különszámából Jónás Endre terjedelmes cikkét Romániáról, az utolsó gyarmati birodalomról. A Romania Mare aug. 21-i számában jelent meg Furo Iuliu Ioan cikke: szerinte az Erdélyi Magyarság júniusi különszámában gazemberek, haza- és nemzetárulók intéztek támadást Románia integritása ellen. Amennyiben a román kormány nem intézkedik, ő, mint magyar nemzetiségű román állampolgár a nemzetközi szervezetekhez fordul, hogy rámutasson, milyen alattomos terveket táplál Magyarország. Az aug. 17-i Romanulban két cikk is foglalkozott az Erdélyi Magyarsággal: Petre Valeriu szerint Kreczinger István főszerkesztő nyilatkozata /a békeszerződések alapján létrejött államok széthullásáról/ puskaporszagot áraszt, Sorin Petrescu pedig Pomogáts Béla tanulmányát irredentának minősítette. A Timpul aug. 25-i számában Adria Rizea főszerkesztő feltette a kérdést, ki fedezte az Erdélyi Magyarság különszámának költségeit. Ugyanebben a számban Horea Brestoiu megállapította: "A régi és mai hungarizmus, ez a hivatásos agresszor eszeveszett orkán dühével sújt le Románia. Úgy véli, elérkezett a hazánk elleni roham végső pillanata." Aug. 28-án a Romania Mare közölte, hogy más nemcsak Romániában, hanem Londonban is olvassák az Erdélyi Magyarságot, ugyanis "dr. Michel Titus" kirohant a budapesti folyóirat ellen. A durva, primitív fogalmazásból, abból, hogy ismét intézkedéseket sürget, feltételezhető, hogy a "londoni" szerző nem más, mint Furo Iuliu Ioan. /Barabás István: Az akció fedőneve: "ERDÉLYI MAGYARSÁG". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

1996. március 7.

Traian Chebeleu elnöki szóvivő a Timpul hetilap márc 7-i számában azt állította, hogy az RMDSZ már 1990-től a kész tények politikáját gyakorolja a román állammal szemben és az etnikai autonómia megvalósítása felé halad. Chebeleu Románia európa tanácsi felvétele előtt még az 1201-es ajánlásért kardoskodott, most viszont azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy kettős játékot űz, hiszen számos utóbbi határozatával megkérdőjelezte Románia nemzetállami jellegét, egységét, szuverenitását. Az elnök szóvivő példaként felhozta az RMDSZ 1992-ben az ET-hez eljuttatott memorandumát, az RMDSZ 1992-es kolozsvári nyilatkozatát. Szerinte az RMDSZ "szeparatista jellegű" szerveket, hozott létre, így a Szövetségi Képviselők Tanácsát, az RMDSZ oktatásügyi tervezete "elkülönítő és maximalista jellegű". Ugyancsak kifogásolta, hogy az RMDSZ az 1995. évi kongresszusán "autonóm nemzeti közösségként" határozta meg a magyarságot. Amennyiben az RMDSZ vezetői nem változtatnak magatartásukon, akkor az ország elnöke, a kormány és a politikai erők továbbra is szilárd magatartást fognak tanúsítani, amikor az ország egysége forog kockán. A területi-etnikai autonómia a "stabilitás végét jelentené", mondta a szóvivő., és elutasította az önálló magyar egyetem gondolatát. Chebeleu szerint az RMDSZ nem tarthat igényt arra, hogy a romániai magyarság egyetlen képviselője legyen, mert nem minden magyar ért egyet politikájával. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./ Chebeleu neheztelt azért, mert az RMDSZ tagja lett az ENSZ-ben nem képviselt népek és nemzetek szervezetének, ahol szerinte nincs mit keresnie, mert az ENSZ-ben mind a magyar, mind a román népnek van szószólója, Románia és Magyarország. Chebeleu cáfolni igyekezett Tabajdi Csaba azon megállapítását, hogy a magyar kisebbségek a legbékésebbek Európában. Chebeleu szerint nem lehet elfelejteni "az RMDSZ által kirobbantott" etnikai villongásokat, de azt sem, hogy az RMDSZ köreiből többször hangzott el felhívás a polgári engedetlenségre. A Timpulban megjelent interjút azonnal idézni kezdte a Cronica Romana. /Gyarmath János: Vádaskodik az elnöki szóvivő. = Magyar Nemzet, márc. 8./

2004. október 12.

Zeno Millea az Erdélyi Napló szerkesztőségének írt levelében visszautasította, hogy a Timpul hetilapban közölt írásai „magyarfalásról” szólnának. Szerinte Rokaly József írása rosszindulatú hamisítás. – A szerkesztőség válaszában leszögezte: Rokaly József és sok más magyar ember számára azért furcsák az írásai, mert nem a tudományos történelemszemlélet alapján foglalkozik a magyarság múltjával. „Mi magyarok, beleértve az Erdélyi Napló munkatársait is, soha nem írtuk azt, hogy Erdély csak a magyaroké, hogy itt ősidők óta csak magyarok éltek. Azokért a jogokért harcolunk, amelyeket az önhöz hasonló gondolkodású emberek minduntalan elvitatnak tőlünk.” /Postabontás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 12./ Előzmény: Rokaly József: Dilettáns magyarfaló. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 10., Bajna György: Megfenyegették! = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

2005. július 2.

Ha élne, Eminescu a Nagy-Románia Párt tagja lenne – hangzott el 2002. január 14-én Botosani-ban, a költő születésnapjának a Nagy-Románia Párt rendezte ünnepségén, Vlad Hogea képviselő szájból, aki jelenleg a Tricolorul pártlap főszerkesztője is. 1995-ben újra kiadták bálványuk, Constantin Papanace (1904–1985) művét, az Eminescu – un mare precursor al legionarismului románesc (Eminescu, a román legionarizmus előfutára) című könyvet. Szerzője a Vasgárda egykori ideológusa, 35 könyvet írt a Hitler-barát mozgalom szolgálatában, köztük az említett Eminescu-méltatást. A bukaresti Vestfalia Kiadó 1997-ben megjelentette Eminescu Sfantul pamant al Transilvaniei című publicisztikai gyűjteményét, benne az Echilibrul (Egyensúly) című eszmefuttatását a magyarokról, megjelent a pesti Federatiunea 1870. május 4-i számában. A 20 éves Eminescu, az ifjú titán így látta (Pesten!) a magyarokat: „A nyelvük? Szégyellniök kellene. Hangjai elborzasztják a követ is…, durva, kifejezéstelen, ósdi nyelv, a német utánzata. Művelődéstörténetük nulla, törvényeik a középkorból maradtak fenn, barbárabbak a barbárságnál. Művészetük és irodalmuk? Átvették a németektől, ahogy az ipart is. Kereskedelmük? A zsidók kezében.” Ugyancsak a Vestfalia Kiadó 1998-ban Chestiunea evreiasca (A zsidókérdés) cím alatt csokorba gyűjtötte Eminescu ilyen tárgyú írásait. A Timpul 1879. július 7-i számában megjelent vezércikkében Eminescu így írt: „a zsidó faj nyelve vulgáris, barbár dialektus”. A 29 éves Eminsecu Doina című versében megírta: az idegenek a Dnyesztertől a Tiszáig elárasztják a románságot, ezért szívüket a kutyák egyék meg, házuk váljék pusztasággá, haláluk után varjak és akasztófák vegyék gondjaikba őket. Eminescut Ion Iliescu akkori államelnök 2000. november 9-én a határon túli románok IV. kongresszusához küldött üzenetében a román szellemiség jelképének nevezte. Eminescu idegengyűlölő műveit Iosif Constantin Dragan, a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke költségén adják ki. A Vatra-kötődést tükrözi, hogy Cornel Brahas Ne e sila címmel 1991-ben kiadta Eminescu sovén-nacionalista, antiszemita cikkeinek gyűjteményét. Brahas akkor, közvetlenül a forradalom után Új Jobb néven neofasiszta mozgalmat próbált szervezni, de kudarcot vallott. 1994-ben Gheorghe Funar Román Nemzeti Egységpártjába igazolt át, ott megrögzött magyargyűlöletének köszönhetően nyomban alelnök lett. – Gheorghe Funar ezelőtt két héttel törvénykezdeményezést nyújtott be a szenátusban: Románia minden városa állítson márványszobrot Mihai Eminescunak. Barabás István újságíró a majdani Eminescu-emlékmű márvány talapzatára ajánlja La Arma! (Fegyverbe) című, kevésbé ismert versének néhány sorát. Arról van szó benne, hogy a román a Kárpátok sólyma, fogjon hát végre fegyvert, irtsa ki Erdély vak, kegyetlen, kutyafejű magyarjait. Állkapcsukat el kell mozdítani a helyéről, nyelvüket ki kell tépni a torkukból és a románok öklével betömni szájukat. Ne tűrjék tovább a szégyent, hogy szent földjüket vad magyarok és mocskos kezű zsidók (a versben: jidani) gyalázzák. /Barabás István: Eminescu és Funar találkozása a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998