udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 23 találat lapozás: 1-23
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Tineretul Liber

1990. február 1.

A Tineretul Liber jan. 31-i számában Ioan Gavra a legsúlyosabb vádakkal illette dr. Pálfalvi Attila egyetemi tanárt, a leváltott tanügyminiszter-helyettest, szemére hányva, hogy rátért a román és magyar nyelvű oktatás szétválasztására, semmibe véve a két nép érzelmeit. Valójában Pálfalvi csak azokat ellenjegyezte, ahol az iskolai közösségek kérték a szétválást. Gavra azzal vádolja Pálfalvit, hogy kizárólagos etnikai befolyási övezeteket akar kialakítani Erdélyben. Ezt a vádaskodó hangot visszautasítja Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Mi fáj Gavra úrnak? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 1./

1990. április 25.

A Tineretul Liber legújabb koholmánya a következő: Csepp... a kovásznai tengerben címen arról tudósít, hogy ápr. 18-án a bölcsődében a szülők az utcán találták gyermekeiket, kirakták a 19-gyermeket, mert a bölcsőde a magyar gyermekeké. A cikkben szereplő román édesanya döbbenten hallgatta a valótlan hírt, gyermeke a bölcsődében van továbbra is. A bölcsőde vezetője, Iuga Maria sem érti, hogyan írhattak le ilyen valótlanságokat. /Bedobtuk a gyerekeket is? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

1990. május 5.

A Tineretul Liber egyik múlt heti száma a magyarság valóságos bűnlajstromát hozta, felsorolva a lélekmérgezők állításait. Történik mindez a vásárhelyi tragédia után. Szűcs László műszerész Sütő Andrással együtt élte át Marosvásárhelyen, márc. 19-én a borzalmakat. Elmondta az újságírónak, mi is történt. Kiment a térre. Dühöngő román tömegek járták a várost és minden magyar feliratot levertek, kirakatokat bevertek, plakátokat leszaggattak. Sütő András beszélt megafonba: mindenkit arra kért, menjen haza. Feldühödött, vasvillákkal, botokkal felfegyverzett román tömeg támadt rájuk. Sütő kiáltott: hamar be a székházba. Befutottak az RMDSZ-székházba. A román tömeg összetörte a kapu üvegét, összetörték a táblákat, a feliratokat. Hiába húzódtak be, a téglakerítés mögül kővel dobálták őket. Végül a román tömeg betörte a kaput, a bentrekedt magyarok az épületbe menekültek. Minden ablakot betörtek a románok és az ajtót fejszével felfeszítették. A bentrekedt magyarok /hetvennégyen voltak/ hátráltak, felmentek az első emeletre. Sütő tanácsára Király István alelnök összeírta az ott szorongó magyarok névsorát. A dühödt román támadók tüzet akartak rakni, hogy felgyújtsák az épületet. Közben megjött a rendőrség. Feljött a bentszorult magyarokhoz Judea ezredes és kérte, jöjjenek le. Mindenki bizalmatlan volt, azután Sütő András mégis elindult, mondván, a többiek maradjanak itt, amíg ő nem jön vissza. Sütő elindult. A többiek vártak másfél órát. Judea ezredes azt mondta, hogy Sütő hazament. Végül elindultak a bentszorult magyarok, egy rendőr ment elől, egy hátul. Ahogy kiértek a magyarok, a románok vadul ütni kezdték őket. A rendőrök, a tisztek szótlanul nézték mindezt, nem avatkoztak közbe. Különösen egy kisebb magyar csoport tagjait verték össze kegyetlenül. /B. Kovács András: A vesszőfutás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

1990. június 15.

Carolina Ilica a Tineretul Liber hasábjain valótlan rágalmak, hazugságok sorát szerepeltette cikkében. Az 1989 decemberi eseményekről, az akkoriban több helységben történt népítéletekről írt valótlanságokat, például azt, hogy Székelyudvarhelyen "felakasztották és lábbal tiporták Coman Dumitru holttestét." Dumitru városi Securitate-parancsnok valóban a népharag áldozatául esett, de nem úgy, amint azt Ilica leírta, hanem a kórházban halt meg. Hihetetlen, mit írt Ilica az oroszhegyi esetről: Cheuchisan Liviu oroszhegyi milíciaparancsnok fejét levágták, testét háza előtt elégették, s gyilkosai a tűz körül táncoltak." Ez természetesen nem igaz, de arra jó, hogy a magyarellenes uszítást fokozza. Arról nem írt Ilica, hogy a meggyilkolt milicista román tiszttársának semmi baja sem esett. Azt sem említette a cikkíró, hogy egy magyar milicista, Székely Gavril Attila is az erőszak áldozata lett. A székelyudvarhelyi viszonyokhoz hozzátartozik, hogy az 1989-es változás előtti években a Securitate erőszakos bánásmódjának áldozata lett 1983-ban Pálfi Géza katolikus pap. Tamás Géza történelemtanárt 1985-ben az udvarhelyi kórház idegosztályán kezelték a Securitate zaklatása miatt, Fábián Árpádot 1988. novemberében kezelték a kórházban az erőszakos bánásmód miatt. Bodor Árpádot Ionel Nois milicista nyomorékká verte, Ungvári Ferenc pedig belehalt ugyanezen milicista kínzásába. /Inczefi Tibor: Illie-e Ilica? = Valóság (Bukarest), jún. 15./

1990. július 11.

Az uszítás egyik zászlóvivője, Carolina Ilica a Tineretul Liberben azt próbálta sugallni, hogy 25 ezer lejes prémiumot kap minden magyar, ha sikerül egy románt Erdélyből elűzni. A parlamentben is gyakori a magyarellenes hang. Traian Chebeleu külügyminisztériumi igazgató adott tájékoztatást a koppenhágai emberjogi konferenciáról. Õ vezette a román küldöttséget, miután Sergiu Celac akkori külügyminiszter távozott. A román küldöttség építő szellemben járult hozzá a konferencia sikeréhez, mondta Chebeleu. /Székely László: Koppenhága Bukarestből nézve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

1992. március 25.

Románia kormánynyilatkozatot adott ki, elítélve a néhány lapban megjelenő sovén és antiszemita jellegű álláspontot, továbbá azt, hogy "a romániai sajtó eszközeivel legionárius vagy fasiszta jellegű szélsőséges hangsúlyok jussanak érvényre." Ezek a kiadványok "megengedhetetlen, személyek elleni támadásokat indítanak, beleértve olyan országok diplomáciai képviselőit is, akikkel Románia baráti viszonyban van." /Románia kormányának nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 28-29./ A nyilatkozatot egyelőre egyetlen román napilap, a Tineretul Liber közölte, a többi meg sem említette. /Cseke Gábor, Bukarest: Folytatódik a frontos párbaj. = Magyar Nemzet, márc. 27./

1992. június 5.

Romániában a kisebbségek teljes jogegyenlőségnek örvendenek, Magyarország jobban tenné, ha saját portáján nézne körül, jelentette ki Ion Iliescu elnök a Tineretul Liberben megjelent interjújában. Hogyan lehetséges, hogy a kisebbségek közül csak a magyarok elégedetlenek, akiknek pedig a legtöbb lehetőségük van, tette fel a kérdést. /Tineretul Liber (Bukarest), jún. 5., ismerteti: Népszava, jún. 6./

1992. augusztus 9.

Dan Stanca élesen támadta a Nemzeti Méltóság Szövetségének élén álló Dumitru Mazilut. Ez a politikai formáció a parlamenten kívüli pártokból áll, választási jelük a trombita. A cikkíró szerint ez a szövetség a Securitate CIA-Pacepa vonalát képviseli a KGB-s Iliescuval szemben. /Tineretul Liber (Bukarest), aug. 9./

1992. augusztus 11.

Ion Iliescu elnök választási programja általánosságokat tartalmaz. Elismeri, hogy voltak hibák is. A széthúzást, az intoleranciát fel kell váltania a társadalmi megbékélésnek, az építésnek, a párbeszédnek. A célok között szerepel a Moldovai Köztársasággal való egyesülés. /Hiszek Románia sorsának jobbrafordulásában! = Tineretul Liber (Bukarest), aug. 11./

1992. október 9.

A budapesti Erdélyi Magyarság folyóirattal rendkívül sokat foglalkoznak a román sajtóban, dühödten támadják cikkeit a román újságok, de a román politikusok is. Irányított kampányról van szó, ezt mutatja az azonos idézetek és kommentárok gyanús egybecsengése. Barabás István bemutatta, hogyan sorakoztak a román sajtóban a folyóiratot elítélő cikkek. Silviu Achim: Az Erdélyi Magyarság határozottan megy a maga útján /Adevarul, máj. 29./. Ebben a szerző elsősorban Jónás Endrének a dákoromán kontinuitás-elméletét cáfoló írása miatt háborodott fel. Ion D. Goia /Flacara, jún. 3./ vezércikkében azt állította, hogy a romániai magyar kisebbség örökös elégedetlensége az Erdélyi Magyarság manipulálásának következménye. Az akkor második legnagyobb példányszámú bukaresti napilap, a Tineretul Liber következett: jún. 5-i számában Ioan Lascu Magyarország meg akarja nyerni az első világháborút cikke szerint világszerte évi 1500 irredenta kiadvány jelenik meg Románia ellen. Írásában Jónás Endrének az Erdélyi Magyarság 9-es számában a dákoromán kontinuitás-elméletét cáfoló tanulmányát támadta /ugyanazokkal az idézetekkel, mint előbb az Adevarul/. Jún. 10-én újra az Adevarulban Silviu Achim az Erdélyi Magyarságból Habsburg Ottót idézte, aki egyetért Erdély föderalizálásával. A Romanul hetilap jún. 4-i számában két cikk is támadta a folyóiratot Petre Valeriu és Sorin Petrescu tollából. Jún. 15-én a Libertateaban Dorin Suciu budapesti tudósításából megtudhatjuk, milyen keserűséget okoznak neki olyan sovén, szélsőjobboldali irredenta-revizionista kiadványok, mint a Szent Korona, a "Hunya" és "Erdélyi Magyarország" /így!/. A Hunya Hunnia akar lenni. Jún. 15-én a Romanulban Doru Rotaru Zadar Miklós "határtalan arcátlanságát" leplezi le az Erdélyi Magyarság 10-es számából, ahol az inkriminált szerző abszurdnak minősíti a dákoromán kontinuitást. A Romania Mare szélsőséges hetilap jún. 26-i számában Armand Nicolau szintén kikelt a folyóirat egyik cikke ellen. Júliusban a Romanul 27-es számában Sorin Petrescu felhívta a figyelmet arra, hogy az Erdélyi Magyarság szerzői között sok romániai magyar szerző van. Adrian Paunescu hetilapjában /Totusi Iubiera, júl. 23./ Hajdu Győző, a lap munkatársa felhívta a figyelmet a készülő Erdélyi Világtalálkozó hallatlan veszélyére, Zolcsák Istvánnak, az Erdélyi Világszövetség brazíliai társelnökének nyilatkozatára, amelyet az Erdélyi Magyarság is közölt. Júl. 25-én a Romania Mare hetilapban Furo Iuliu Ioan a nyilvánvalóan románellenes Erdélyi Magyarság ellen emelt szót, a kiadvány "gazembersége és alattomossága minden mértéket meghalad, amikor a 10-es számban bizonyos Zadar Miklós tagadta a dák-római kontinuitás elméletet". Júl. 28-án a Romanulban Petre Valeriu "tiszta revizionizmusnak" könyvelte el az Erdélyi Magyarságot. A Totusi Iubiera (Bukarest) júl. 30-i számában Hajdu Győző Irredenta ugatás és böfögés címmel Beke Györgyöt támadta az Erdélyi Magyarságban napvilágot látott írása miatt, mert nem nevezte fasiszta tettnek a bécsi döntést, ugyancsak elmarasztalta Jónás Endrét, akinek szintén ebben a folyóiratban publikált cikke a népszámlálásról nem egyéb, mint "RMDSZ-ugatás". A Romanul aug. 3-i számában Sorin Petrescu kelt ki az Erdélyi Magyarság ellen, majd közölt egy magyarellenes kiáltványt. Raoul Sorban hetilapja, a Timpul aug. 4-i száma fenyegető szalagcímmel újraközölte az Erdélyi Magyarság júniusi különszámából Jónás Endre terjedelmes cikkét Romániáról, az utolsó gyarmati birodalomról. A Romania Mare aug. 21-i számában jelent meg Furo Iuliu Ioan cikke: szerinte az Erdélyi Magyarság júniusi különszámában gazemberek, haza- és nemzetárulók intéztek támadást Románia integritása ellen. Amennyiben a román kormány nem intézkedik, ő, mint magyar nemzetiségű román állampolgár a nemzetközi szervezetekhez fordul, hogy rámutasson, milyen alattomos terveket táplál Magyarország. Az aug. 17-i Romanulban két cikk is foglalkozott az Erdélyi Magyarsággal: Petre Valeriu szerint Kreczinger István főszerkesztő nyilatkozata /a békeszerződések alapján létrejött államok széthullásáról/ puskaporszagot áraszt, Sorin Petrescu pedig Pomogáts Béla tanulmányát irredentának minősítette. A Timpul aug. 25-i számában Adria Rizea főszerkesztő feltette a kérdést, ki fedezte az Erdélyi Magyarság különszámának költségeit. Ugyanebben a számban Horea Brestoiu megállapította: "A régi és mai hungarizmus, ez a hivatásos agresszor eszeveszett orkán dühével sújt le Románia. Úgy véli, elérkezett a hazánk elleni roham végső pillanata." Aug. 28-án a Romania Mare közölte, hogy más nemcsak Romániában, hanem Londonban is olvassák az Erdélyi Magyarságot, ugyanis "dr. Michel Titus" kirohant a budapesti folyóirat ellen. A durva, primitív fogalmazásból, abból, hogy ismét intézkedéseket sürget, feltételezhető, hogy a "londoni" szerző nem más, mint Furo Iuliu Ioan. /Barabás István: Az akció fedőneve: "ERDÉLYI MAGYARSÁG". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

1993. január 15.

Jan. 15-én tartotta ez évi első sajtókonferenciáját a Nagy Románia Párt, C. V. Tudor felolvasta pártja állásfoglalását az RMDSZ kongresszusával kapcsolatban. Az RMDSZ-t illegális szervezetnek nevezte, amely az erdélyi magyarok területi autonómiáját követeli. Ezért a párt javasolja, hogy hozzák létre újra a Nemzeti Gárdát és a Hazafias Munkás Gárdát, hogy biztosítsák az erdélyi románok nyugalmát. /MTI, Tineretul Liber (Bukarest), jan. 16./

1993. március 4.

A román sajtó is hevesen kikelt az RMDSZ tiszteletbeli elnökének kijelentése ellen. A márc. 3-i bukaresti lapok néhány első oldali címe: Export nyilatkozatok /Romania Libera/, A püspök és az ördög keze /Tineretul Liber/, Egy áruló, egy provokatőr, egy senkiházi, az ördög ügyvédje: Tőkés László /Vremea/. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

1993. május 24.

Magyarország nem adott engedélyt arra, hogy Iliescu elnök a magyar légtéren át repüljön Zágrábból Belgrádba, jelentette a Tanjug, a Tineretul Liber román lapra hivatkozva. A román illetékesek valóban kértek átrepülési engedélyt, azonban a kérelemtől elálltak, amikor a magyar szervek arra emlékeztették őket, hogy az úthoz az ENSZ BT szankciós bizottságának engedélyére van szükség, reagált a hírre Hermann János külügyi szóvivő Budapesten. A magyar kormány megadta volna az engedélyt. /Iliescu előtt zárva maradt a tér. = Népszava, máj. 24./

1993. augusztus 16.

A Tineretul Liber ifjúsági lap szerint Horthy Miklós kormányzó hamvainak hazaszállítása még a magyar politikai körökben is vitát kavart. A román lap szerint "szomszédunk melyet inkább nem szeretünk, mint szeretünk" válságba került. A Nyugat immár nem kezeli kivételezett országként. Budapestnek ezért "erősítőkre" van szüksége, ezek közé tartozik Horthy újratemetése is. /Bukaresti lapvélemény Horthy újratermetéséről. = Magyar Hírlap, aug. 16./

1993. augusztus 24.

A román sajtóban felvetették /például a Tineretul Liber napilapban/, hogy a román szélsőség - Corneliu Vadim Tudor, Gheorghe Funar - véleménye nagyon közel áll Tőkés László püspökéhez, ők azok, akik ellenzik a megegyezést, a kisebbségi tanácsot. /Cseke Gábor, Bukarest: Terebélyesedő RMDSZ-vita. = Magyar Nemzet, aug. 24./ Cseke Gábor nem tette hozzá, hogy Tőkés László évek óta kérte a román-magyar kerekasztal összehívását.

1993. szeptember 6.

A román sajtó egyöntetűen elutasította az RMDSZ ET-nek küldött memorandumát. Néhány újságcím: Az RMDSZ álnoksága csődöt mondott /Adevarul/, Az RMDSZ ismét meg akart alázni bennünket /Vremea/, Az RMDSZ ütést mér Romániára /Tineretul Liber/, az ellenzéki lap is hasonló szellemben írt: Melléfogás, diverzió vagy provokáció címmel a Romania Libera azt ajánlotta, hogy a Demokratikus Konvenció vizsgálja felül az RMDSZ-szel való viszonyát. /Gyarmath János, Bukarest: Szövetségesek nélkül marad az RMDSZ. = Magyar Nemzet, szept. 6./

1993. október 6.

A Tineretul Liber okt. 6-i számában C. Ilica költőnő azt írta, hogy a parlamentben egy perces csönddel adóztak "a 13 horthysta tábornokra, akiket 1949. okt. 6-án lőttek agyon Aradon. Történelemből bukásra álló képviselőink nem késlekedtek és felálltak..." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./

1994. március 25.

Az ellenzéki Tineretul Liber /Bukarest/ napilap közli a legújabb felmérés eredményét. 1989 óta első ízben vesztette el első helyét Iliescu elnök. Amennyiben most lenne a választás, a szavazók 37 százaléka választaná elnöknek Emil Constantinescut, a Demokratikus Konvenció /DK/ elnökét és csak 27 százalék Iliescut. A harmadik Funar lenne, 10 százalékkal. Az ellenzéki szavazók 68 százaléka szeretné Constaninescut az elnöki székben látni, míg Petre Romant mindössze a szavazók 17 százaléka. A kormánykoalíció személyiségei közül, amennyiben Iliescu nem indulna, Adrian Nastase lenne a legnépszerűbb /39 %/, őt követné Funar /21 %/, Corneliu Vadim Tudor /10 %/ és Teodor Stolojan /6 %/. A megkérdezettek 30 százaléka a DK-t juttatná be a parlamentbe, szemben a kormánypárt /SZDP/ 23 százalékával. /Magyar Nemzet, márc. 25./

1995. július 28.

A debreceni nagygyűlés irreális álláspontot fejezett ki az európai integráció felé való általános haladás szempontjából - jelentette ki Iliescu elnök Románia külföldre akkreditált nagyköveteivel való találkozóján. "Bizonyos primer, primitív, szélsőséges nacionalista érzelmek buzdításáról volt szó, ezek nem szolgálják sem Magyarország, sem a határain túl élő, kisebbségi helyzetű magyarok érdekeit" - fűzte hozzá. A júl. 28-i román lapok sorra elítélték a debreceni tiltakozó gyűlést. Az Adevarul "A debreceni irredenta provokáció" címen foglalkozott a történtekkel. Az alcímek: "A romániai magyar vezetők gátlástalanul mérgezték a légkört, apokaliptikus képet festve a kisebbségek sorsáról. Expanzionista álmok a térképeken. A romániai magyarok vezetői szabad utat adtak a szélsőségeseknek és az aljas hazugságoknak." Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke őrültnek nevezte Duray Miklóst, az Együttélés elnökét, aki a debreceni nagygyűlésen kifejtette, hogy Szlovákiában kulturális fasizmus van. Slota hozzátette, hogy pártja szorgalmazni fogja, hogy a parlament módosítsa a büntetőtörvénykönyvet, akkor majd Duray rács mögött találja magát. /Új Magyarország, júl. 29./ A román sajtó a debreceni tiltakozó gyűlésről ilyen címekkel számolt be: "A debreceni irredenta provokáció - A romániai magyarok vezetői szabad folyást engednek extremizmusuknak és a legaljasabb hazugságoknak" /Adevarul/. A debreceni ökumenikus tiktakozás: "Támadás Erdély ellen" /Tineretul Liber/. /Távirati stílusban, Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29-30./ Több lap kiemelte a magyar hivatalosságok tüntető távolmaradását. A Vocea Romaniei az RMDSZ-t vádolta a nagygyűlés összehívásáért. A templom bejáratánál Nagy-Magyarországot ábrázoló térképet is osztogattak. A Ziua szerint a térkép miatt Gheorghe Funar, az RNEP elnöke követelte: tartóztassák le a Debrecenben jelen volt romániai magyar vezetőket. A lap idézi Markó Bélát, aki helyt adott Tőkés László püspök véleményének: ez provokáció. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

1996. augusztus 10.

Aug. 10-én tartotta alakuló ülését Kolozsváron, a prefektúra tanácstermében a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt /RMSZDP/ gyámkodása alatt az ifjúsági mozgalom Ideiglenes Nemzeti Tanácsa. A kezdeményezőbizottság elnökeként bemutatkozó Gal Francisc Oscar román nyelven megtartott expozéjában felvázolta az ifjúsági szervezet céljait, majd Kiss Kálmán, az RMSZDP elnöke - immár magyarul - üdvözölte a közel ötven megjelentet, az ifjúságnak a megbékélésben betöltött szerepét ecsetelve, és mélységesen elítélve az RMDSZ autonómiatörekvéseit, amelyek csak viszálykeltésre jók. Az ülés román nyelven folyt, csak két hozzászólás hangzott el magyarul. Az egyik a Nagyenyedről érkezett Molnár Istvántól. aki a román és magyar fiatalok boldog együttéléséről beszélt, a másik pedig a megdöbbent Buchwald Péter RMDSZ-szenátortól, aki "napirenden kívüli felszólalásában" helyesbített: nem az autonómiatörekvések keltenek konfliktusokat, hanem az autonómiatörekvések elleni lejárató kampányok. Az RMDSZ nem akar autonómiát kikiáltani, hanem törvénytervezet formájában kívánja azt a parlament asztalára letenni. A román-magyar megbékélésnek éppen az ilyen diverziók ártanak, figyelmeztetett Bucwald, mint amilyen az RMDSZ ellenében és nem a magyarság érdekében létrejövő RMSZDP, amelyet nem a toleranciájukról híres román politikai erők támogatnak. Ugyancsak a megbékélésnek árt ez az ifjúsági szervezet, amely még az ülését is románul tartja. Firczák Gheorghe mindezt visszautasította. A Szabadság munkatársa nem kapott választ a csak románul nyilatkozó Gal Francisc Oscartól arra, hogy miért ragaszkodnak a magyar megnevezéshez, amikor zömében román ifjakról van szó. Ezen a találkozón a Harmóniának, a vegyes nemzetiségű családok alapítványának román és magyar cikkeket tartalmazó propagandakiadvánnyal ajándékozták meg a lap munkatársát. /Sz. K. [Székely Kriszta]: A Tineretul Liber Democrat Maghiar ideiglenes tanácsának cluji ülése. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

1996. augusztus 10.

Aug. 10-én tartotta alakuló ülését Kolozsváron, a prefektúra tanácstermében a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt /RMSZDP/ gyámkodása alatt az ifjúsági mozgalom Ideiglenes Nemzeti Tanácsa. A kezdeményezőbizottság elnökeként bemutatkozó Gal Francisc Oscar román nyelven megtartott expozéjában felvázolta az ifjúsági szervezet céljait, majd Kiss Kálmán, az RMSZDP elnöke - immár magyarul - üdvözölte a közel ötven megjelentet, az ifjúságnak a megbékélésben betöltött szerepét ecsetelve, és mélységesen elítélve az RMDSZ autonómiatörekvéseit, amelyek csak viszálykeltésre jók. Az ülés román nyelven folyt, csak két hozzászólás hangzott el magyarul. Az egyik a Nagyenyedről érkezett Molnár Istvántól. aki a román és magyar fiatalok boldog együttéléséről beszélt, a másik pedig a megdöbbent Buchwald Péter RMDSZ-szenátortól, aki "napirenden kívüli felszólalásában" helyesbített: nem az autonómiatörekvések keltenek konfliktusokat, hanem az autonómiatörekvések elleni lejárató kampányok. Az RMDSZ nem akar autonómiát kikiáltani, hanem törvénytervezet formájában kívánja azt a parlament asztalára letenni. A román-magyar megbékélésnek éppen az ilyen diverziók ártanak, figyelmeztetett Bucwald, mint amilyen az RMDSZ ellenében és nem a magyarság érdekében létrejövő RMSZDP, amelyet nem a toleranciájukról híres román politikai erők támogatnak. Ugyancsak a megbékélésnek árt ez az ifjúsági szervezet, amely még az ülését is románul tartja. Firczák Gheorghe mindezt visszautasította. A Szabadság munkatársa nem kapott választ a csak románul nyilatkozó Gal Francisc Oscartól arra, hogy miért ragaszkodnak a magyar megnevezéshez, amikor zömében román ifjakról van szó. Ezen a találkozón a Harmóniának, a vegyes nemzetiségű családok alapítványának román és magyar cikkeket tartalmazó propagandakiadvánnyal ajándékozták meg a lap munkatársát. /Sz. K. [Székely Kriszta]: A Tineretul Liber Democrat Maghiar ideiglenes tanácsának cluji ülése. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

2004. március 19.

A bukaresti magyarság előbb a Calvineum református templomban, majd a Petőfi Házban ünnepelte meg márc. 15-ét. Másnap a román sajtó beszámolt az országszerte lezajlott rendezvényekről. Legnagyobb terjedelmet – fél újságoldalt – az Adevarul szentelt a megemlékezéseknek. Kiemelte, hogy Vajda Borbála szenátor Magyarország zászlajának kokárdáját viselte a mellén a Parlamentben. Ezt „az ellenzék vagy nem vett észre, vagy csak azért nem tette szóvá, nehogy Vajdát kínos helyzetbe hozza" – írta az Adevarul. Barabás István újságíró megjegyezte, a román parlament történetében első ízben fordult elő magyar kokárdás jelenlét a testület ülésén. Ugyanígy rendhagyó esemény a kolozsvári: a városi tanács magyar tagjai kokárdával jelentek meg a délutáni soros munkaülésen. Gheorghe Funar ideges lett és követelte, hogy mivel „idegen ország" jelképe, vegyék le. Nem vették le. Barabás megjegyezte, 14 év alatt is milyen sokat változott a világ! Felidézte a néhai Tineretul Liber 1990. márc. 17-i számát, amelyben Ioan Gavra A tolerancia nem jelenti, hogy toleránsak legyünk az intolerancia iránt címmel írt helyeslően arról, hogy a Vatra Romaneasca tiltakozott az RMDSZ terve ellen, hogy márc. 15-én ünnepi rendezvényekre kerüljön sor Romániában. /Barabás István: Március – fény és árnyék. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

2006. augusztus 30.

Főképpen a Romania Mare hetilap 16 év óta következetesen démonizálja a magyarságot. A szélsőségesség térhódítását jelzi, hogy július elején a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége meghaladta a szociáldemokratákét. Corneliu Vadim Tudor, az NPR elnöke 15 éve jósolja, hogy ő lesz Románia elnöke. Megszállottságában a véres eszközöktől sem riad vissza. 1999. január 15-én felhívást intézett a Zsil völgye tüntető bányászaihoz, hogy foglalják el Bukarestet, a hatalom fényűző irodáit. Miron Cozma szakszervezeti vezetővel (akkor egyben a Nagy-Románia Párt alelnöke volt) az élen mintegy kétezer bányász el is indult Bukarest főváros felé, miközben állandó kapcsolatban álltak C.V. Tudorral. A karhatalomnak csak az olténiai Stoeneti-nél sikerült a menetoszlopot szétszórnia, és Miron Cozmát őrizetbe vennie. Az esemény után több személyiség követelte a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését, de ezt nem tudták elérni. Barabás István emlékeztetőnek idézett a szélsőséges lapok előző évfolyamaiból. Romania Mare, 1990. november 9.: Mikor magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön valamilyen államellenes akcióba kezdenek, a házak ablakaiba gyertyát vagy asztalilámpát helyeznek, hogy veszély esetén a harcosok oda menekülhessenek. Hargita és Kovászna megyei erdők mélyén olyan fiatalok sátoroznak, akik budapesti akcentussal beszélnek, a lakossággal nem érintkeznek, hanem beintésre várnak, hogy elinduljanak célpontjaik felé. Mivel az RMDSZ segíti őket, követeljük e szervezet azonnali betiltását, ellenkező esetben „a nagyon közeli jövőben” Erdély-szerte súlyos zavargásokra kerül sor. A Nagy-Románia Párt lapjában, a Politica címűben 1992. március 14-én Eugen Barbu /azóta elhunyt/ író felhívással fordul olvasótáborához: „Testvérek, készítsétek elő fegyvereiteket, és vonuljatok ki az utcára, mert ez így nem mehet tovább: mindenféle idegbetegek éjjel-nappal álmodoznak sokat próbált ősi földünk megszerzéséről!” A hang nem változott az évek során. Romania Mare, 2006. június 23.: „Hargita és Kovászna megyében kitört az autonómia hisztériája. Ennek szellemében, az RMDSZ üldözi a románokat, leváltja őket tisztségeikből, szükség esetén tettlegességtől sem riad vissza. Megmentésük csak úgy lesz lehetséges, ha a NRP kerül hatalomra, és az RMDSZ vezetőit nyakukon kővel a Balatonba veti.” Vasile Mateinek, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének 1997. november 18-i sajtónyilatkozatából: A román állam elvesztette befolyását Hargita és Kovászna megyében, a helyi hatalom irányító központja Budapest lett. A két megyét félkatonai jellegű magyar alakulatok hálózták be, de van már belőlük Moldvában és a Duna-deltában is. Valamennyien felkészültek egy esedékes polgárháborúra. Ziua, 1997. december 16.: Miután találkozott a Vatra Romaneasca tagjaival, George Pruteanu szenátor a marosvásárhelyi ortodox esperesi hivatalban tartott sajtóértekezletén úgy értékelte, hogy a Székelyföldön náci, rasszista mentalitás érzékelhető. Tricolorul, 2005. január 15.: A NRP felhívja a figyelmet a magyar irredentizmus egyre veszélyesebb terjedésére. Ha Traian Basescu elnök nem zárja ki a kormányból a terrorista RMDSZ-t, úgy napjai az állam élén meg vannak számlálva, mert egy minden eddiginél hevesebb népfelkelés végképp elsepri székéből. Gheorghe Funar (jelenleg szenátor, a NRP főtitkára) kezdettől reményteljes harcosa az extrémizmusnak. Egyik jellemző megnyilvánulása a szatmári Informatia Zilei 1994. október 27-i számában: „A magyar nép és romániai kisebbsége nomád, barbár szelleme nem tűnt el az ezer év alatt. Nekünk, románoknak kell kigyógyítanunk, hogy civilizált, európai, békés néppé változzék és ne fájjon a foga idegen területekre. Isten óvja attól, hogy mancsát még egyszer román területek felé nyújtsa.” Funar bálványa, C.V. Tudor közben a roma közösséget vette célba (Romania Mare, 1998. augusztus 21.): „A cigányokat munkatáborokba kell küldeni.” National, 1997. szeptember 14.: Lazar Ladariu képviselő, a Vatra marosvásárhelyi ideológusa: „A magyar szeparatisták régi terve, hogy saját külön iskoláik legyenek. Így térünk vissza Marosvásárhely 1990. márciusának mini-államcsínyjéhez. Ha az erdélyi fejlemények veszélyes méreteket öltenek, megtaláljuk a módját, hogyan lépjünk fel az RMDSZ provokációi ellen, mert ez így nem mehet tovább!” C.V. Tudor rálicitál (Romania Mare, 1997. november 21.): „Mikor kormányra kerülünk, megalakítjuk Erdély Újjáépítésének Minisztériumát, hogy végre lecsillapítsuk a magyarokat, vegyük el Ázsia szülöttjeinek kedvét attól, hogy beavatkozzanak a mi kétezeréves nemzeti konyhánk dolgaiba. Vegyük kézbe a puskát!” Gheorghe Funar hozzáfűzte (Jurnalul National, december 10.): Hargita és Kovászna megyében szükségállapotot kell bevezetni, amíg nem késő! Evenimentul Zilei, 1998. október 15.: A NRP Kovászna megyei szervezetének elnöke ismerteti a helyi Román Nemzeti Gárda felépítését. 127 tagja közül heten zsoldosok, akik harcoltak Jugoszlávia megmentéséért is. A gárdák állandó készenlétben állnak, miközben kapcsolatot tartanak fenn Brassó és Bákó megyei alakulatokkal. Joguk van védelmezni őseik földjét, ahogy a kurdok, baszkok és palesztinok is teszik. Ha az RMDSZ gyakorlatba ülteti autonómia-terveit, vezetőit lakásukon fogják el és kivégzés céljából törvény elé állítják őket. A soviniszta-rasszista uszítás mindmáig legfőbb fóruma, a Romania Mare hetilap első száma – Ion Iliescu államelnök engedélyével – 1990. június 8-án jelent meg az erőszak kultuszának és az Erdély-hisztériának teljes fegyvertárával. Június 22-én már arról cikkezett, hogy a magyarok mozgolódnak, „veszélyben vagyunk államként és nemzetként egyaránt.” Atentie la Ungaria! (Figyeljünk Magyarországra!) cím alatt szeptember 7-én kezdi el közölni cikksorozatát, mint a „védekezés” stratégiáját és taktikáját. 1990. december 7-én C. V. Tudor írta: „Az ország veszélyben. Vegyük hát kézbe Horea lándzsáját, védjük meg magunkat nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ ellen is!” Felhívta Ion Iliescu elnök figyelmét arra, hogy ha nem tudja elfojtani a magyar sovinizmust, ahogy Ceausescu tette, katonai diktatúrára lesz szükség. 1998. szeptember 13.: „Az RMDSZ hiába határolja el magát Tőkés Lászlótól, mert ugyanazokat a revizionista eszméket hirdeti. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy Budapesten horthysta kormány került hatalomra. Mivel az RMDSZ halálos veszély a román államra, követeljük, hogy vezetőit állítsák bíróság elé, szervezetüket helyezzék törvényen kívül, Tőkés Lászlót sürgősen toloncolják ki az országból, az etnikai tisztogatásnak alávetett Hargita és Kovászna megyében vezessék be a sürgősségi állapotot, és legkésőbb 1998 novemberéig szervezzük meg az előrehozott választásokat. Ha az RMDSZ-t nem sikerül megfékezni, a NRP erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy a lakosságot önvédelemre mozgósítsa, ahogy a világon mindenütt történik, a terrorista szervezetek ellen.” Ez a hang nem változott: 2006. június 23-án C.V. Tudor a Romania Mare vezércikkében büszkén hirdette, hogy mindaz, amit ő 1990-ben az Atentie la Ungaria! cikksorozatban jósolt, mind beigazolódott, mert a magyar revizionizmus ma is Trianon revízióját hirdeti, hogy Erdélyt bekebelezze. Az erőszak hirdetésében már 1990 őszétől új erők csatlakoztak C. V. Tudor mellé. Zig-Zag, 1993/20.: Radu Sorescu, a frissiben alakult Noua Dreapta neofasiszta párt vezére nyilatkozott programjáról: „Szükségesnek tartjuk az erőszakot, hogy fajtánk megtisztuljon erkölcsileg. A demokrácia a nemzeti szellem árulója. Ha egymillió magyar nem ismeri el a román államot, egymillió magyart ki kell tiltani az országból. A cigányok számára rezervátumokat kell létesíteni. A csavargók és az idegen elemek megfékezésére javasoljuk nemzeti gárdák létrehozását. Mi nem irodai politikát akarunk művelni, hanem nyílt harcba kezdünk, első lépésként katonai diktatúra segítségével.” Ion Solcanu szociáldemokrata szenátor 1997 novemberében a parlamentben politikai nyilatkozattal és a sajtóban felhívással fordult a Demokrata Konvenció kormányához: „Nemzeti érdek megtartani Hargita és Kovászna megye román lakosságát a maga iskoláival, templomaival, ortodox püspökségével, múzeumaival és román katonai alakulataival együtt, ideje lenne tehát felépíteni a sepsiszentgyörgyi csendőr-zászlóalj laktanyáját. Megtörténhet, hogy szükség lesz a csendőrökre, hamarább, mint bárki is gondolná”. National, 1997. szeptember 17.: Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor nyilatkozatából: „Erdély kérdésében Románia rendkívül nehéz helyzetben van. Még néhány év, és elveszíthetjük, mert Magyarországé lesz. A megelőzésre legjobb megoldásnak látom azt, amit 1990-ben is javasoltam az akkori hatalomnak: Erdély militarizálását. Telepítsünk be ezredeket, hadosztályokat, növeljük meg a helyőrségek állományát, tehát helyezzük ide a Román Hadsereg súlypontját. Nem háborús meggondolásból, mert egy NATO-tagállam ellen nem győzhetünk, hanem megfélemlítés céljából. Jó volna nagyvállalatokat is létesíteni és oda más tájakról román munkásokat hozni. Ameddig nem szórjuk szét Erdély magyarságát, addig nem tudjuk asszimilálni és nem szabadulhatunk meg az ősi román föld elvesztésének rémálmától.” 1999. március elején Anghel Andreescu tábornok meglátogatta a Hargita és a Kovászna megyei csendőrparancsnokságokat, majd Marosvásárhelyen találkozott a sajtóval. „A régió specifikumával” kapcsolatban bejelentette, hogy a csendőrség kötelékében külön alegységeket képeznek ki a szeparatista próbálkozások meghiúsítására. C. V. Tudor 1999. november 29-én megjelent kiáltványából: „Ha a magyarok abszurd módon kikiáltják Erdély autonómiáját, ti, románjaim, hogyan reagáltok? Tudom, én mit teszek: fogok egy gépfegyvert, mert megelégeltem, hogy csúfot űzzenek belőlünk; inkább haljak meg oroszlánként, mintsem patkányként. Nem vagyunk extrémisták, de azt akarjuk, hogy a magyarok, cigányok, zsidók, egyéb kisebbségek tiszteljenek bennünket, románokat, mert mi vagyunk a házigazdáik. A NRP készen áll, hogy átvegye a hatalmat.” Ziua, 2006. március 10.: Bizonyára közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel, riportot közöl a Hargita és Kovászna megyei interetnikai konfliktusok megelőzésére kiképzett PSYOPS rohamosztagról. Ugyanebben a lapszámban a kolozsvári Sarmisegetuza hazafias alapítvány figyelmezteti az államelnököt, hogy napirenden van a Székelyföld autonómiájának kikiáltása. A megelőzés érdekében fel kell oszlatni a félkatonai Székely Légiót, és román nemzeti gárdákat kell alapítani. Romania Mare, 2006. március 3.: Az Ungurii oldal szalagcíme: Közeledik március 15.: riadó, fegyverbe! Revizionista utcai tüntetések várhatók, hogy átalakuljanak területi követelésekké! 1998. október 29-én Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője politikai nyilatkozatban figyelmeztette a parlamentet a veszélyre: a Nemzeti Egységpárt (PUNR, akkori elnöke Gheorghe Funar) Maros megyei szervezete sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyetért a NRP kezdeményezésével az Erdélyi Nemzeti Gárda megalakítására. A képviselő hozzátette: az erdélyi magyarok bőrükön érezték, mit jelentett számukra a Vasgárda meg a Maniu-gárda, ezért fenyegetésnek fogják fel a tervet, annál inkább meglepő, hogy sem az Államelnökség, sem a kormány, sem a politikum nem foglal állást ellene. Hogy mi lett a figyelmeztetés foganatja, bizonyítja Kónya-Hamar Sándor képviselő 2000. március 7-i politikai nyilatkozata: Kolozsvárott, a NRP keretében újra szervezkedik a legionárius mozgalom, első lépésként megalakult a Keresztény Nacionalista Klub. Az extrémizmus térhódításával egyidejűleg, Ion Iliescu elnök a Tineretul Liber 1992. június 5-i számában megnyugtatta a kedélyeket: „Mind törvényhozási, mind intézményi szempontból, de társadalmi-politikai gyakorlatunkban is, a kisebbségeknek minden jogot megadtunk.” /Barabás István: Az extrémizmus vért kíván. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./


lapozás: 1-23




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998