udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Xenopol, A. D.

1997. november 20.

Demény Lajos terjedelmes tanulmányában a mai román történetírásban kibontakozó kritikai szemléletet vette számba. 1990 és 1992 között még bátorságra volt szükség annak kimondásához, hogy a román történetírás válságban van, mára már lehet erről beszélni. A tankönyvekben azonban még a régi szemlélet uralkodik, a gátlástalan kizárólagosság, az öndicséret. A nemzetközi konferenciákon a román holocaustról volt szó, először beszéltek az Antonescu-diktatúra zsidó áldozatairól, melyet egészen az utóbbi évekig elhallgattak. 1989 után nemcsak a kritikai szemléletű történészek léptek színre, hanem a legszélsőségesebb, Nagy-Románia Párthoz tartozó Vasile Budriga csoport is. Éppen ők késztették azután a történészeket a kritikus hangvételre. Az új szemléletben szerepe van Lucian Boia /sz.1944/ professzornak, aki Bukarestben, az egyetemen a román és egyetemes histográfia szemináriumát vezeti. 1980-ban javaslatára hozták létre a történészek bukaresti világkongresszusán a Nemzetközi Histográfiai Bizottságot, melynek főtitkára, majd elnöke lett. 1995 és 1997 között három tanulmánykötet szerkesztője részben szerzője, kettő közülük a román kommunizmus és egy a román történelem mítoszairól szól. Az utóbbival foglalkozik Boia behatóan. 1995-ben megjelent munkájával /Mituri istorice romanesti (Magyarul: Román történelmi mítoszok)/ Boia az érdeklődés középpontjába került. Megvizsgálta a román mítoszokat, foglalkozott a nemzeti hősökkel, akiket hol dicsőítettek, hol eltaszítottak. A szerző kitért a dák eredetelméletre, hozzátéve, az utóbbi két évtizedben ez az uralkodó elmélet a román történetírásban. A román nyelv tetemes szókincse szláv eredetű, tehát a szláv elem asszimilálása előtt nem lehetett beszélni a román nyelv kialakulásáról. Az eredetvitában Boia professzor leszögezte, hogy "a román nép kialakulása elsősorban nyelvészeti kérdés".- A román nép egységének mítoszát a kommunizmus korában megszilárdították és visszavezették a dák királyokig. A román egység szimbólumát, Mihály vajdát a múlt század harmincas éveiig a Habsburg hatalom szolgálatába szegődött zsoldosnak tartották a román történészek. Aarion Florian 1837-ben kiadott könyvében csinált belőle nemzeti hőst, ezt a képet szentesítette Nicolae Balcescu. Igaz, A. D. Xenopol tagadta, hogy Mihály vajdát a nemzeti egységtudat vezette lépéseiben. A teljes változást a kommunista diktatúra időszaka hozta, amikor a hódítás helyett az egységesülést hirdették. Az egység mítoszának a jegyében betiltották a regionális vonatkozású tanulmányok kiadását. Boia azt is megállapította, hogy 1989 után a nemzeti mitológiát képviselő történészek megőrizték hadállásaikat, sőt: ők már nem elégedtek meg Mihály vajdával, hanem azt állítják, hogy Stefan cel Mare moldvai vajda is az összes románok ura volt. "Itt már nem csupán értelmezésről van szó, mint Mihály vajda esetében láttuk, hanem új történelem feltalálásáról. Az egyik középiskolai tankönyvben azt is kijelentették, hogy 1848-ban a románok egyetlen forradalmi programmal léptek fel, amikor köztudott, hogy több és távolról sem azonos programjuk volt" - írta Boia professzor. A román lelkiség mítoszát a jobboldali, nacionalista Lucian Blaga fejtette ki. Blaga és mások azonosították a román lelkületet az ortodoxiával. - Boia könyvében a román mítoszok sorába utalja az állandóan hangoztatott román függetlenségi küzdelmeket. - Könyvéből az is kiderül, hogy Dobrudzsában 1880 előtt a románok kisebbségben voltak és hosszú évtizedekre volt szükség, hogy a romanizálást elvégezzék: 1947-ig romanizáló bizottság működött miniszteri rangban levő királyi megbízott elnöklete alatt. /Demény Lajos: Mítoszokról - mitizálás nélkül. A román történetírás kritikai irányzatai. = A Hét (Bukarest), nov. 20./

2005. április 29.

Április 25-én Brassóban a városi tanács ülésén dr. Binder Pál tanárt, írót, helytörténészt Brassó város díszpolgárává avatták, Házy Bakó Eszter, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület vezetőjének kezdeményezésére. Dr. Binder Pál (1935-1995) főművében a „Közös múltunk”-ban a középkori Brassó lakosságáról írt, számos írása között említhetők A céhes élet Brassóban, az Erdélyi Magyar Evangélikus egyházközségek, iskolák története és névtára 1542-1860 között című helytörténeti művei. 1995-ben a Román Tudományos Akadémia kitüntette az A. D. Xenopol díjjal. /Dr. Binder Pál Brassó díszpolgára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 29./

2006. január 20.

Az Arad Megyei A. D. Xenopol Könyvtárban az olvasók száma stabilan a 7500-8000-es szint körül mozog, tájékoztatott Florin Didilescu igazgató. Az igényelt, kölcsönzött könyvek nyelvi megoszlása: 260 ezer román, közel 11 ezer magyar, 1800 német stb. Idén májusban a könyvtár megemlékezik az aradi közkönyvtári mozgalom dokumentálhatóan több mint 150 éves hagyományáról. Ez alkalommal egy monográfiát is megjelentetnek, amelyben feltüntetik azon egyesületeket /a Kölcsey Egyesülettől a Concordiáig/, amelyek hozzájárultak az Arad megyei közkönyvtári mozgalom megteremtéséhez és megerősítéséhez. /Kiss Károly: Több mint 150 éves az aradi közkönyvtári mozgalom. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./

2008. augusztus 30.

Lassan helyükre kerülnek a dolgok, s a történelemtudomány Romániában is elnyeri méltó helyét, azaz kiderül a valóság a román nép és a Románia területén élő népcsoportok történetéről. Egy jászvásári hattagú kutatócsoport Silviu Vacaru, az A. D. Xenopol Történelemtudományi Intézet főkutatója vezetésével hozzálátott egy eddig feldolgozatlan dokumentációs forrás kiadásához. Három év leforgása alatt tizennégy kötetben fogják megjelentetni a moldvai kincstár 1820–1852 közötti jellegzetes adóösszeírásait, a katagráfiákat. Most látott napvilágot az első kötet, mely Roman vidékének 1820-beli katagráfiáit tartalmazza, Lucian-Valerian Lefter fiatal történész doktorandusz gondozásában. A katagráfiák a moldvai kincstár által a XIX. század első felében készített adóösszeírások. Cirill betűkkel írták, tehát hallás után, így a neveket nem tették felismerhetetlenné. Például a Prjastii Unguri nevű faluban – már a település neve is jelzi, hogy magyarokról van szó – olyan nevek találhatók, mint Mihai Antal, Ilies Martin – Mihály Antalról és Illyés Mártonról van szó. Ugyanígy szerepel Márton Ferenc, Péter Tamás, Ferenczi Márton, Péter Mihály, Kamarás János (Ianos Comoras), Bálint Mihály, Katona Antal, Pérer Gergely Miklós, Gábor György, Fekete Péter (Petre Fichiteu), Istók György, Józsa nevű magyar tanítóval (Joja, dascal ungurescu). Sok férfinév mellett az szerepel, hogy székely vagy magyar. Sok településen vannak magyarok a listán. Az adóösszeírásokat románok végezték, a neveket hallás után, de természetesen, kissé átrománosítva írhatták, s a megfejtést, a cirillből a latin írásba való átültetést is románok végezték, tehát természetes a románhoz való hasonulás, de így is szembeötlőek a magyar származású nevek. A bevezetőben olvasható: „A katagráfiákból kitűnik a Moldvába való tömeges erdélyi és bukovinai bevándorlás a XVIII. század végén és a következő század első felében. A látványos demográfiai robbanást nem lehet természetes szaporulattal magyarázni, hanem éppen a határon túlról érkezett bevándorlók letelepedésével. ” „A katagráfiák megkönnyítik a moldvai nemzeti és felekezeti kisebbségek jobb megismerését. A kérdés elsősorban a moldvai római katolikus népesség eredetét illeti, mely nagyon ellentmondásos témává vált vallási és nacionalista okokból, valamint az etnikai beolvasztási folyamatok jelensége miatt. Az érintett településeken élő családok genealógiai kutatása során a katagráfiákban megtalálhatóak a legrégebbi dokumentált nemzedékek, így meg lehet állapítani, hogy ezek a családok az 1800-as években románok vagy más nemzetiségűek voltak. Ilyen meggondolásból elsődleges a Bákó, Neamt és Roman kerületek katagráfiáinak kiadása, ugyanis itt mai napig léteznek mind nemzetiségi, mind vallási szempontból vegyes települések. Moldvában a székelyeket már a XVI. században említik írott dokumentumok, később, a XVIII. század folyamán (1718-ban, 1744-ben, majd 1761 és 1764 között) sokan menekültek Erdélyből Moldvába a főúri rend üldöztetése és véres megtorló intézkedései miatt, aztán 1778-ban újabb menekülteket jegyeztek: az I. székely határőrezred szökevényeit. Az ő utódaik, akik Roman vidékén katolikus falvakban telepedtek le, azok a székelyek, akik "katonáknak neveztetnek"”. Az előszó szerint mellőzték a csángók eredetének kérdését. /Szekeres Attila: Perdöntő bizonyíték a csángók eredetéről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

2008. október 3.

Az Arad Megyei A. D. Xenopol Könyvtár idén is folytatja Aradi személyiségek elnevezésű sorozatát. Október 3-án Baranyai Ferenc aradi festőművész lesz a rendezvény vendége, aki a Moise Nicoara Főgimnázium és a Sabin Dragoi Művészeti Líceum diákjai, valamint az érdeklődő közönség előtt vall nagy szerelméről, a festészetről. /Kiss Károly: Aradi személyiség: Baranyai Ferenc. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

2008. október 4.

Aradon az A. D. Xenopol Megyei Könyvtár kiállítást rendezett az Orczyak könyvtáráról. Dr. Szörényi László professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, a régi könyvek kiváló ismerője bevallotta: régen szerette volna látni az Orczyak könyvtárát, de mindeddig nem nyílt rá lehetősége. Nem is nyílhatott, mert az Aradon Orczy–Vásárhelyi alap néven ismert gyűjtemény a raktárakban áll, feldolgozása még tart, noha a mostani kiállítás szervezője, Kakucska Hartmann Magda budapesti kutató hosszú évek óta rendszeresen jár Aradra, tanulmányozza, osztályozza az Orczyak egykori könyvtárát. Az Orczy család a XVIII–XIX. században jelentős szerepet játszott a magyar közéletben, 1736-ban bárói rangot kapott a család, s több tagja korában kiemelkedőn értékesnek számító könyvtárat gyűjtött. Ez a könyvtár (vagy annak része) került Orczy II Lőrinc révén Aradra: az ő főispánsága (1830–1837) idején lett Arad szabad királyi város (1834), s ekkor ajándékozta a városnak könyveit, amely 1913-ban része lett az első városi könyvtárnak, mely végül a megyei könyvtárba került. Kakucska Hartmann Magdának eddig mintegy félezer kötetet sikerült azonosítania a 8000 körülire becsült állományból, de a munkának közel sincs vége: az egykori gyűjtemény ugyanis nem maradt meg egy tömbben, elkülönítve, s ma már nem tudni, hogy megvannak-e maradéktalanul az egykori listákon szereplő alkotások, hol kell keresni őket a könyvtár raktárában. /Jámbor Gyula: Az Orczyak Arad történelmében. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 4./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998