udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 22 találat lapozás: 1-22
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Abodi Nagy Béla

1994. január 13.

Jan. 8-án Kolozsvárott újraalakult a Barabás Miklós Céh, a képzőművészek, iparművészek és műkritikusok szakmai egyesülete. Megválasztották a vezetőséget. Elnök: Kancsura István, alelnökök: Kazinczy Gábor és Jakobovits Miklós, titkár: Veress Pál. Tiszteletbeli elnök: Abodi Nagy Béla. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

1996. május 5.

A nagybányai művésztelep megalapításának századik évfordulójára emlékeztek Kolozsváron máj 4-én és 5-én, az EMKE rendezésében. Dávid Gyula, az EMKE elnöke, Máj. 5-én a Bánffy-palotában tekinthette meg a közönség a nagybányai alkotók műveit, majd Murádin Jenő művészettörténész nyitotta meg a Györkös Mányi Albert Emlékházban a kolozsvári magángyűjtők tulajdonában levő, a nagybányai festőiskolát képviselő alkotók műveinek kiállítását. Ezután került sor a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöknek, Balogh Ferencnek a vezetésével a tudományos ülésszakra. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 7., 774. sz./ 1896. jún. 6-án alakult meg a Nagybányai Művésztelep, és most jún. 4-én és 5-én szervezte meg az EMKE azt a nemzetközi részvétellel zajló rendezvénysorozatot, amely kezdetét jelenti a további megemlékező ünnepségeknek. A jún. 4-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében megtartott ünnepélyes megnyitón részt vett Szűcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője, valamint a házigazdák részéről dr. Csiha Kálmán püspök. Dr. Csorba Géza, a Nemzeti Galéria címzetes főigazgató-helyettese taglalta a Nagybánya-koncepció alakulását a Nagybánya-kép 100 éve című előadásában. Abodi Nagy Béla, a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke a Nagybányai Művésztelep jelentőségéről szólt. Jún. 5-én tárlatlátogatást tartottak a Bánffy-palotában. Délután a Györkös-Mányi Albert Emlékházban a nagybányai alkotók munkáiból nyílt kiállítás, a festményeket Murádin Jenő művészettörténész mutatott be. /Németh Júlia: Nagybánya-centenárium Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

1996. október 17.

40 éves szünet után újra megkezdte kulturális tevékenységét a Barabás Miklós Céh. Okt. 8-án nyílt meg a kiállításuk Kolozsvárott, a Bethlen Kata Diakóniai Központban. Dávid Gyula mondta az ünnepélyes köszöntőt. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 17./ Negyvenkét képzőművész alkotásait láthatják az érkelődők, többek között Abodi Nagy Béla, Cs. Erdős Tibor, Incze János Dés, Kákonyi Csilla, Veress Pál festményeit, Benczédi Sándor, Bocskay Vince, Kós András, Vetró András szobrait, Csutak Levente, Deák Ferenc, Kusztos Endre, Muhi Sándor, Plugor Sándor grafikáit. /(németh): "Hogy legyen tető a fejünk fölött..." = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

1998. május 21.

Ápr. 25-én Kolozsváron megtartotta közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Benkő Samu, az EME elnöke hangsúlyozta, hogy a hazai tudományosságnak két lábon kell állnia, egyrészt az EME-re, másrészt az állami segédlettel létrehozandó teljes magyar oktatásra támaszkodva. A multikulturális elmélet mögött kimondatlanul a magyar nyelv fölöslegességének gondolata húzódik meg. Abodi Nagy Béla felhívta a figyelmet, hogy a magyar népművészet elindult a többségibe való beolvadás útján. Az EME taglétszáma 1994-ben 1789 fő volt, jelenleg 3170, a növekedés az egyetemi hallgatók beiratkozásának tulajdonítható /a taglétszámból 1348 egyetemista/. Az EME tevékenyen működő ifjúsági szervezetei: a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesülete /KOMATE/, a biológia szakos hallgatók ÖKO-STÚDIUM csoportja, valamint a földrajz és geológia szakosok /GEKKO/ csoportja. Az EME két könyvtára a Jordáky Lajos Könyvtár és a nyelv-, irodalom- és történettudományi szakkönyvtár mellett az EME-házban van a Természettudományi és Matematikai Szakosztály szakkönyvtára. /Kiss András: Változatlanok az Erdélyi Múzeum-Egyesület céljai. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 21., Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./

1999. január 23.

Jan. 23-án tartotta közgyűlését a Barabás Miklós Céh Kolozsváron. Jakobovits Miklós elnök beszámolt az elmúlt két évről. Ebben szerepelt az 1997-es nagyszabású marosvásárhelyi kiállítás, a sepsiszentgyörgyi Barabás Miklós emlékkiállítás, továbbá a céh havi Hírlevelének megjelentetése. Anyagi nehézségek jelentkeztek. Andrásy Zoltán festőművész jóvoltából a Barabás Miklós Céh használatába került a Farkas utcai épület, felújítása folyamatban van. 1998 óta a céh tagja a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségének. A BMC tiszteletbeli elnökei, Abodi Nagy Béla és Kós András emlékeztettek, hogy a mostani szervezet a régi Barabás Miklós Céh szellemi örököse, ennek tudatában kell tevékenykednie. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./

1999. május 10.

Kolozsváron, a Reményik Sándor Pincegalériájában a Barabás Miklós Céh tagjai születésnapja alkalmából köszöntötték Andrásy Zoltán festő- és grafikusművészt, a Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet egykori tanszékvezető tanárát. A rendezvény fénypontját az idős mesterek, Cs. Erdős Tibor és Abodi Nagy Béla köszöntő szavai jelentették, amelyek, az egykori Magyar Művészeti Intézet és Andrásy Zoltán tevékenységét illetően művészettörténeti kiselőadásoknak is beillettek. Máj. 9-én Vetró Artúr portréiból, aktjaiból, kompozícióiból, tájképeiből és szobraiból nyílt kiállítás a pincegalériában. /Mozgalmas hétvége a Reményik Sándor Pincegalériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

1999. szeptember 2.

Szept. 2-án ünnepség keretében Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) székházában Pro Cultura Hungarica-díjjal tüntették ki Kós András szobrászművészt és Mohy Sándor festőművészt. A magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Pro Cultura Hungarica-díját Bitay Károly főkonzulja nyújtotta át. Az ünnepségen, előrehaladott kora miatt Mohy Sándor nem vehetett részt. Laudációt Benkő Samu akadémikus, az EME elnöke és Abodi Nagy Béla festőművész, a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke mondott. Kós András és Mohy Sándor az alkotás mellett az oktatást is szívügyének tekintette. A képzőművészeti főiskola tanáraiként szobrász- és festőnemzedékek egész sorát indították el a pályán. /Pro Cultura Hungarica-díjjal tüntették ki Kós András szobrászművészt és Mohy Sándor festőművészt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./

1999. november 6.

Kós András /Kolozsvár/ szobrászművész 85 éves, munkássága elismeréséül a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Pro Cultura Hungarica díjjal tüntette ki. Nagy méretű szobrai, térplasztikáik, emlékművei ismertek. Táncsics Mihály szobrának felállítását nem engedélyezték, mert egy magyar "történész" azt állította, hogy Táncsics "nacionalista" volt. /Abodi Nagy Béla: Kós András 85 éves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

1999. december 2.

Dec. 2-án Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban megnyílt a Barabás Miklós Céh harmadik, országos tárlata, hatvanhét művész százötvenkét alkotásával. A tárlat a legjelesebb hazai magyar képzőművészeket tömörítő Barabás Miklós Céh tagjainak és meghívottainak munkáit mutatja be. Az 1929-ben Kós Károly és Szolnay Sándor vezetésével megalakult céh 1994-ben újjáalakult, és immár harmadik országos tárlatát rendezi meg. A művészek közel fele, harmincketten kolozsváriak. A megnyitón dr. Csiha Kálmán püspök, majd Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke és Abodi Nagy Béla festőművész, a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke mondott beszédet. /Megnyílt a Barabás Miklós Céh harmadik, országos tárlata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

2000. november 27.

Nov. 25-én Kolozsváron tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. Elöljáróban Kötő József ügyvezető elnök emlékeztetett arra, hogy rendhagyó rendezvényről lesz szó, amelyet a millenniumi ünnepségek jegyében és a konkrét tennivalók előrevetítésének szellemében bonyolítanak le. Kötő József elnöki jelentésében emlékeztetett a nemzettudat ezeréves múltjára, amelyet soha nem lehetett megtörni. Hangsúlyozta, hogy az önvédelem cselekvő korszakába léptek, a mai feltételek közepette lehetséges az új nemzeti kulturális integráció. A közgyűlés elfogadta a Magyar kultúra fóruma elnevezésű együttműködési megállapodást, melyet az EMKE a következő kulturális szervezetekkel kötött: Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (CSEMADOK), Magyarok Székelyföldi Társasága, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Muravidéki Önkormányzati Nemzeti Közösség, Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. Ennek értelmében közös célkitűzéseik az anyanyelv ápolása és megőrzése, a szülőföld magyar kulturális hagyományainak megóvása és átörökítése, a magyar kulturális élet szervezése és összehangolása, az egyetemes magyarság jeles személyiségei emlékének méltó ápolása. Az EMKE és a CSEMADOK már alá is írtak egy szerződést, melynek kivitelezésével a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványt bízták meg. Pillich László ügyvezető igazgató ismertette ennek tartalmát: 2001. január 15-ig a két szervezet adatbázist hoz létre Erdélyben és a Felvidéken, január 31-ig, kölcsönös művész vendégfellépéssel, megrendezik Erdélyben a felvidéki magyar kultúra napját, Felvidéken pedig az erdélyi magyar kultúra napját, évente díjazzák a két közösség kulturális életét, pályázatokra épülő közös költségvetést vezetnek. Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke a gazdasági előrelépést sürgette: enélkül nincs megmaradás! Az EMKE támogatja a csángó nap megszervezését és hagyományossá tételét. Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke ismertette ennek az Erdély-szerte megrendezésre kerülő rendezvénynek a lényegét, hogy ismertté tegyék a csángó kultúra kincseit és az otthonmaradást szorgalmazó üzleti terveikhez szponzorokat szerezzenek. Délután díjátadásokra került sor. Első ízben tiszteletdíjakat nyújtottak át olyan személyiségeknek, akik oktatói, művelődési, tudós munkásságukkal életpéldával szolgáltak környezetüknek. Oklevelet kaptak: Abodi Nagy Béla, Egyed Ákos, Cs. Erdős Tibor, Guttman Mihály, Kallós Zoltán, Lőrincz Lajos, Vencel Árpád, Veress István. Utána tizenheten vehették át az idei EMKE-díjakat. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság szerkesztője Kacsó Sándor-díjban részesült. További kitüntetettek: Janovits Jenő-díj - Boros Zoltán (bukaresti tévé magyar adásának vezetése), Kacsó András-díj - Antal Miklós, post mortem (a Maros és Hargita Népi Együttesek vezetése), Bányai János-díj - Bálint Erzsébet és Bálint Ferenc (inaktelki tájház megteremtése, Gazda Klára); Kun Kocsárd-díj - Zahoránszki Ibolya (máramarosi szórványmagyar kultúra ápolása) és Kálóczy Katalin (határon túli magyarok kulturális életének szervezése), Nagy István-díj - dr. Angi István (zenepedagógia és zeneesztétika), Bánffy Miklós-díj - Ferenczi István (erdélyi magyar színjátszás), Kolozsvári testvérek-díj - Kolozsi Tibor (Bocskai István nagyszalontai köztéri szobra), Kovács György-díj - Szélyes Ferenc (folyamatosan megújuló színészetért), Poór Lili-díj - Fülöp Erzsébet (meggyőző erejű színészet), Kádár Imre-díj - Visky András (korszerű dramaturgia és színházi szakemberképzés), Monoki István-díj - Róth András Lajos (könyvtárosi és tudományos kutatói munka), Kemény János-díj - Figura társulat (a 10 éve megalapított gyergyószentmiklósi színházi tevékenység), Vámszer Géza-díj - Mihály Zita (muzeológus és műemlékvédő munka), Szentgyörgyi István-díj - Puskás György (dicsőszentmártoni öntevékeny színjátszás megszervezése). Az ünnepség a Házsongárdi temetőben a Bánffy-kripta falán elhelyezett Bánffy Miklós-emléktábla leleplezésével és megkoszorúzásával zárult. /Ördög I. Béla: Önvédelmünk cselekvő korszakába léptünk. Átadták a 2000. évi EMKE-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

2003. május 12.

Ünnepi istentiszteletekkel, majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrának leleplezésével kezdődött meg máj. 11-én a 12. Festum Varadinum. Kós András kolozsvári szobrászművész alkotásának felavatására mintegy kétezerötszázan jöttek el a nagyváradi Petőfi parkba. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök és felesége, Lévay Anikó is, továbbá a Kárpát medence több magyar egyházi és világi személyisége. A Festum Varadinum keretében Nagyvárad több templomában volt ünnepi istentisztelet. A rogériuszi templomban Tőkés László református püspök hirdetett igét. A püspök elmondta, a felavatandó szobor talapzatán hatósági tiltás miatt a magyar feliratot le kellett takarni. Mint fogalmazott, Bethlen Gábor a magyarság koronázatlan királya, egyesíteni tudta a határon innen és túl élő népeket, ezért méltó, hogy szobrot állítsanak annak, aki amúgy is a szívekben élt. Az istentiszteletet követő felszólalásában Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő úgy fogalmazott, hogy ez a nap nyugodtan nevezhető a szabadság napjának. Mint mondotta, több mint nyolcvan éve a nemzet az állandó szabadságharc állapotában van, és nem lehet szabad egyetlen nép sem, amely elnyom más népeket. Rámutatott: a státustörvény a magyar nemzethez való tartozás szabadságát jelenti, kifejezvén reményét, hogy a kedvezménytörvény nem fog sérülni a módosítás során. Elmondta: jelenleg aláírásgyűjtés folyik az erdélyi magyar önkormányzat támogatására, valamint a státustörvény eredeti szellemének megőrzése érdekében. Az ünnepi műsor keretében Faragó Laura magyarországi művésznő, Bánffy György színművész és a Rogériuszi Református Egyházközség kórusának előadását hallgathatták meg. A Petőfi Parkban leleplezték Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrát. Balogh Zoltán főtanácsadó Mádl Ferenc köztársasági elnök üzenetét tolmácsolta. Tőkés László püspök köszöntőjében elmondta, hogy Petru Filip polgármester visszautasította a meghívást. A meghívás ellenére nem jöttek el az avatásra a magyar kormány és Országgyűlés képviselői, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke, aki azonban képviselőjét elküldte a rendezvényre. Tőkés László emlékeztetett arra, hogy az utóbbi évtizedekben rengeteg műemlék esett áldozatául a rombolásnak, és mindez napjainkban is folytatódik. Az 1989-es rendszerváltás után azonban elkezdődött egy szívós helyreállítási munka, illetve új szobrok felállítása. Az egyházkerületben sikerült felállítani Lorántffy Zsuzsanna, Bocskai István, most pedig Bethlen Gábor szobrát. A püspök elmondta: a Bethlen Gábor-szobor terve 1941-ben készült el, még Hóman Bálint kulturális miniszter idején. A terv csak most, 62 év után valósulhatott meg. Az ünneplők között van az alkotó Kós András is, aki 89 évesen megélhette, hogy együtt örvendezzen a gyülekezettel a szobor leleplezésénél. Eredetileg a szobrot a kolozsvári Farkas utcai templom elé helyezték volna el, ám ez az adott körülmények között megvalósíthatatlan, így került végül Nagyváradra, Erdély kapujába. A püspök beszámolt arról, hogy a hatóságok adminisztratív okok miatt mindvégig akadályozták a szobor felállítását, azt kifogásolván, hogy az engedélyben Gábor helyett Gabriel név szerepel. Ugyanakkor az ellen is tiltakoztak, hogy a szobor talapzatán magyar nyelven olvasható Bethlen Gábor híres bibliai jelmondata. A feleknek végül sikerült kompromisszumot kötni: a hatóságok engedélyezik a szoborállítást, de lefedik a Gábor nevet és a magyar feliratot. Tőkés László püspök és Kovács Zoltán főgondnok leleplezte a szobrot, majd Orbán Viktor magyar miniszterelnök mondott avatóbeszédet. "Keresve sem találhatunk jobb életpéldát magunk és kortársaink számára, mint Bethlen Gábor, ha abban a meggyőződésben akarunk megerősödni, hogy közéleti cselekvéseinknek, küzdelmeinknek akkor van értelme, ha annak mozgatórugói mélyebben vannak, mint a személyes ambíciók, s céljai is magasabban találhatók, mint egyszerűen az aktuális siker."- fogalmazta meg Bethlen Gábor államférfiúi szellemiségét Orbán Viktor. A volt magyar miniszterelnök hangsúlyozta: ha meg akarunk maradni, akkor össze kell adnunk az erőinket, és egyetlen magyarról sem mondhatunk le. Bethlen Gábor példája ma is időszerű minden magyar számára, mondotta Orbán Viktor. A politikus az erdélyi fejedelem egyik jelmondatát idézve arra figyelmeztetett: a remény és türelem jegyében kivetett horgonyt kedveli az Isten, közösen kapaszkodjunk tehát a horgonyba a nehéz időkben, s ne féljünk kifeszíteni a vitorlát, amikor jó szelek fújdogálnak. Abodi Nagy Béla, a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke mondott beszédet. /Papp Annamária: Nagyváradon felavatták Bethlen Gábor szobrát. "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

2004. január 14.

Kosztándi Jenő festőművészt mutatja be a Pallas-Akadémia Könyvkiadó Műterem sorozatának új kötete. Az albumot decemberben a művész szülővárosában, Kézdivásárhelyen mutatták be. A kötet gerince a 31 színes reprodukció. Kosztándi Jenő /sz. Kézdivásárhely, 1930. máj. 26./ 1949-ben sikeresen felvételizett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet képzőművészeti szakára. Tanárai voltak Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Kovács Zoltán, 1955-ben végzett Miklóssy Gábor tanítványként festészeti szakon. Kézdivásárhelyen telepedett le. Az 1971-ben a kézdivásárhelyi Elméleti Líceum /ma Nagy Mózes Elméleti Gimnázium/ keretében létrehozott, ma is működő képzőművészeti tagozat szervezője volt, ahol nyugdíjazásáig, 1991-ig tanított festészetet. /F. I.: Kosztándi Jenő műterme. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

2004. november 1.

Kolozsváron megnyílt a nyolcvanhat éves Abodi Nagy Béla festőművész első önálló gyűjteményes kiállítása a Bánffy-palota emeleti öt termében. Hosszú pályafutása során a művész egy pillanatig sem fordult el saját nemzeti közösségétől. A kiállítás megszervezésében fontos szerepet játszott a Barabás Miklós Céh. Abodi Nagy Béla harminc évig volt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára. /Ördög I. Béla: Abodi Nagy Béla önálló kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

2004. november 6.

Kolozsváron látható Abodi Nagy Béla festőművész gyűjteményes kiállítása. Abodi Nagy Béla életműve szerves részévé vált a 20. századi erdélyi, összmagyar és európai művészetnek, írta Németh Júlia. Abodi Nagy Béla 1949-től 1983-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig a kolozsvári főiskola festészeti tanszékének tanára volt. /Németh Júlia: Személyre szabott történelem. Abodi Nagy Béla gyűjteményes kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

2005. szeptember 10.

Tavaly látott napvilágot Murádin Jenő Erdélyi magyar metszetművészet a 20. században /Europrint Kiadó, Nagyvárad, 2004/ című munkája. Johannes Honterus (1498-1549) nevéhez fűződik az első erdélyi nyomda megalapítása Brassóban (1539), s az itt nyomtatott fametszetes könyvek kiadása. 1550-től már Kolozsváron is működött a Heltai-nyomda. Murádin könyve a magyar és az európai művészeti helyzetképbe helyezve tárgyalja mindazt, ami erdélyi és magyar. Külön fejezetet szentel a sokszorosított grafika olyan kiemelkedő egyéniségeinek, mint Nagy Imre, Buday György és Gy. Szabó Béla, valamint a nagybányai festőtelep metszőművészeinek. A második világháború utáni metszetművészet alakulásában-alakításában a főiskolán oktató Andrásy Zoltán, Abodi Nagy Béla, Cs. Erdős Tibor és Kádár Tibor mellett döntő szerepet játszott Feszt László. /Németh Júlia: Fa- és linóleummetszés a 20. századi Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

2005. november 16.

November 18-án lesz Kolozsváron a Jakobovits Miklós festőművész elnökletével működő Barabás Miklós Céh székházavató ünnepsége. Évek óta küszködik a „hontalansággal” a romániai magyar képzőművészek színe-javát tömörítő Barabás Miklós Céh. A Farkas utca 27. szám alatti romos ház rendbetétele a pályázati alapon szerzett minimális és fölöttébb rapszodikus ütemben juttatott anyagi támogatás miatt lassan haladt a felújítás. Az 1929-ben, Kós Károly és Szolnay Sándor irányításával az erdélyi magyar képzőművészek érdekvédelmi szervezeteként létrejött Barabás Miklós Céh az 1947-től 1994-ig tartó kényszerszünet után, Abodi Nagy Béla és Kós András kezdeményezésére alakult újjá. A BMC tevékenységét illusztráló, az Erdélyi Közművelődési Egyesület támogatásával Essig József készítette filmet a pécsi kulturális napok keretében is bemutatták. Az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum létrehozásának ötlete nem vesztett időszerűségéből. Közben értékes életművek szóródnak szét, tűnnek el az országból, kerülnek méltatlan kezekbe. /Németh Júlia: Romániai magyar képzőművészek új otthona. Székházavató a Farkas utcában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

2007. április 28.

Az 1956-os forradalom művészettörténeti vonatkozásainak egyik legjobb ismerője, hű kutatója és feldolgozója Sümegi György magyarországi művészettörténész. A forradalom képzőművész résztvevőivel, szemtanúival készített, 2004-ben megjelent nagy sikerű Kép-Szó /PolgART Kiadó, Budapest/ című interjúkötete után nem hagyta abba kutatómunkáját. Ennek eredményeként született meg az említett könyv folytatásának is tekinthető Naplók, interjúk, ‘56-ról című gyűjtemény, valamint Gyorsjelentés megjelöléssel az 1956 Képtára című kötet. A 2006-os évfordulóra szánt gyorsjelentést kimerítőbb összegzés követi majd. „ E könyv címe láttán a kevésbé tájékozott is jól tudja, hogy csak virtuálisan számolhatunk ‘56 Képtárával. (...) Az 1956-os forradalomnak még nincs különálló, önálló intézményként kezelt képtára” – írta. E hiány felszámolásának eszköze e kötet, amelyben a szerző az 1956. október 23-tól 1989. június 16-ig terjedő időszak képi megnyilatkozásait mutatja be „vázlatos gyorsjelentés” formájában. Sok darabja nyilvánosságra sem kerülhetett, hiszen rejtegették, eldugták, elzárták alkotóik vagy tulajdonosaik. Különösképpen érdekes fejezet az Erdélyiek és 1956 című. Ebbel kiderül, hogy az 1956-os forradalmat Budapesten átélő erdélyi alkotók művekben rögzítették élményeiket. Kós Károly naplót írt és önarcképet rajzolt, Kusztos Endre fontos eseményeket rögzített fotóin. Zsögödi Nagy Imre a forradalom több író-szereplőjének a portréját rajzolta meg, néhány szimbolikus erejű festménye (Madárijesztők I. 1957, Elvonuló vihar 1957, Vihar II. 1959) a forradalom emlékéből merített, ezt Sütő Andrásnak árulta el később. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola 1956-os diákgyűlése szervezői közül Balázs Imre festőszakos és Tirnován Ari-Vid szobrászhallgatót kirakatperben elítélték és börtönbe zárták. Abodi Nagy Béla, a kolozsvári főiskola akkori festő-tanszék vezetője Tárgyalás 1957 című kompozícióján jelenítette meg a művészhallgatók tárgyalását. Tirnován Ari-Vid 1964-ben készített egy Forradalmár című szobrot. Az erdélyi magyar képzőművészeti életből a nyugati országokba került képzőművészeknek a forradalomhoz való viszonyát jelenítették meg Balogh Zoltán szitanyomatai, Nagy Éva és Török Pál rajz-sorozatai, valamint Kazinczy János Antal festményei. /N. J. : 1956 a képzőművészetben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

2008. június 21.

1958 áprilisában indult el útjára, de csupán a következő esztendő szeptemberéig látott napvilágot szülőhelyén, Marosvásárhelyt, havonként, a Művészet, ezzel az alcímmel: Színház, zene, képzőművészet, film. A beharangozó vezércikket a kinevezett főszerkesztő, Sütő András írta. A szerkesztőbizottságban ott volt Abodi Nagy Béla festőművész, Jagamas János zenetudós, Kovács György színművész és Tompa Miklós rendező-színigazgató. A színházi rovat vezetője jó ideig az a báró Kemény János volt, akit Sütő a mészégető kemencék mellől hozott be a szerkesztőségbe. A színház állt a lap érdeklődésének középpontjában. A Művészet munkatársai közé tartoztak azoknak az éveknek a legjobb tollú színházi, képzőművészeti, zenei kritikusai: Jánosházy György, Deák Tamás, Földes László, Oláh Tibor, Lőrinczi László, Páll Árpád, Halász Anna, Banner Zoltán, Lukácsy András, Ditrói Ervin, Gazda József és Pintér Lajos. Működött a cenzúra, kötelező volt a romániai és a szovjet „vívmányok” állandó népszerűsítése. Azután jött az átmeneti engedmények visszavonása, a Művészet felsőbb parancsra egyik napról riportlappá alakult át – Új Élet címen, így jelent meg – most már kéthetenként – egészen 1989 decemberéig, majd a kilencvenes években Erdélyi Figyelő címmel fejezte be pályafutását. (Nagy Pál: Volt akkor egy Művészet. Hitel /Budapest/, 2008. június). /B. D. : Egy kérészéletű folyóiratról. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

2008. július 12.

Abodi Nagy Béla festőművész, a kolozsvári képzőművészeti akadémia tanára, 2008. július 13-án tölti be kilencvenedik életévét. Művészeti tanulmányait Bukarestben, majd Szőnyi István tanítványaként, a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Öt évig a magyar honvédség katonája és orosz hadifogoly. 1949-1983 között a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanára, tanszékvezető. Festészete európai, egyetemes léptékű és érvényességű, modern, kísérletező, a képi műfajokat átívelő. Munkássága megismerhető a Bajor Andor által írott, a Kriterion Könyvkiadó által 1986-ban kiadott kötet, a 2004-es, a Kolozsvári Erdélyi Szépművészeti Múzeumban (Bánffy-palota) rendezett gyűjteményes kiállításának katalógusa segítségével. Portréfilmét – A jövő fénye – többször levetítette a Duna Televízió. Weblapja: www.abodi.hu. A művész 2008-tól Budapesten él. /Abodi 90 éves! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./

2008. augusztus 16.

Abodi Nagy Béla festőművész most 90 éves. Az idős művész gyermekeihez költözött Budapestre. Továbbra is tagja és tiszteletbeli elnöke a Barabás Miklós Céhnek, amely 1994-es újraalakulását éppen neki, valamint művésztársának és barátjának Kós Andrásnak köszönheti. Monográfiaírója, Bajor Andor könyvében olvasható: „Ha műveinek lényegi párlatát, összefoglalását, álombeli újjáalkotását – fantom képét – akarom adni, akkor: egy tartásnak, egy fejtartásnak, magatartásnak a festője. Emelkedő, eget tartó vagy eget kérő alakoké, feltörő formáké, magasba lendülő idomoké, fennebb igyekvő súlypontoké. Moccanásoké, mozdulatoké. ”Abodi Nagy Béla életműve szerves része a 20. századi erdélyi, tágabb vonatkozásban pedig európai képzőművészetnek. A kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető tanára volt. Életműve mintapéldája az emberközpontú, humanista festészetnek. Abodi Nagy Béla 2004-es, művészeti múzembeli, munkásságában példátlanul nagyszabású gyűjteményes kiállításával valójában elbúcsúzott Kolozsvártól. /Németh Júlia: „Egy az igazak közül” = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

2009. január 6.

Megjelent az Erdélyi Művészet képzőművészeti folyóirat 31. száma, mely negyedévenként jelenik meg, a székelyudvarhelyi Litera Veres kiadásában. A folyóiratban zömmel erdélyi vonatkozású képzőművészeti eseményekről, kiállításokról van szó, de tanulmányok, művészportrék is helyet kapnak benne. Az Egy az igazak közül című írásában a 90 éves Abodi Nagy Bélát méltatta Német Júlia műkritikus. Zsögödi Nagy Imre magyarországi vándorkiállításáról Sümegi György írt. Tóth Ferencre Szabó András emlékezett. A kiadványban immár tizenharmadik alkalommal jelentkezik az Erdélyi kastélyok rovat. A most megjelent 31. számban többek közt Bölöni Domokos, Bálint Ágnes, Barabás Hajnalka és Deák Ferenc Lóránd is jelen van szerzőként. Ez a folyóirat az egyetlen romániai magyar nyelvű képzőművészeti témájú kiadvány. /Bágyi Bencze Jakab: Erdélyi Művészet – újratöltve. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

2009. január 17.

A régi kolozsvári polgári lakások jelentős részének elmaradhatatlan tartozéka volt egy-egy Ács Ferenc-kép. 1949-ben, 73 éves korában hunyt el, művészileg sokkal hamarabb kiégett. „Roppant termékenysége, az idősebb korában festett «egynapos» képeinek lélektelensége már-már elfedik előlünk tehetségének korai szikrázását” – írta róla Murádin Jenő könyvében /Ács Ferenc az impresszionizmus erdélyi úttörője, Litera-Veres Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008, Erdélyi Művészet könyvek/ Ács Ferenc iskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban kezdte, és a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Később, Münchenben Hollósyt fogadta mesteréül, és vele együtt ment Nagybányára 1897-ben, majd ismét München következett. 1900-ban tér vissza szülővárosába, ahol szabadiskolát is működtet, és 1911-ben megrendezi „Kolozsváron az első impresszionista plein-air kiállítást”. Később az ünnepelt festő mellőzötté vált, nem hívták meg az 1929-ben megalakult Barabás Miklós Céh tagjai közé, s később sem nyíltak meg előtte a festői csoportosulások. Kétes egzisztenciájú, az alkoholizmus végső stádiumába esett fiával együtt elképesztő nyomorban, emberhez méltatlan körülmények között tengette életét 1949-ben bekövetkezett haláláig. Emlékét egykori tanítványai mellett Abodi Nagy Béla festőművész ápolta. 1959 őszén Kolozsvárt megszervezték Ács Ferenc emlékkiállítását. /Németh Júlia: Az impresszionizmus erdélyi úttörője. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./


lapozás: 1-22




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998