udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 32 találat lapozás: 1-30 | 31-32
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ajtay Ferenc

1995. április 12.

Megjelent az Erdélyi Gyopár, az Erdélyi Kárpát Egyesület közlönyének idei első két száma, felelős szerkesztője Ajtay Ferenc. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./

1996. június 14.

A kolozsvári Apáczai Csere János Gimnáziumban rendezték meg a Városunk, Kolozsvár honismereti vetélkedő döntőjét. A résztvevők előadásokat hallgathattak meg, az előadók között volt Jablonovszky Elemér, az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ helyi szervezetének elnöke, Palkó Attila történelemtanár, Ajtay Ferenc földrajztanár, a Gyopár, az EKE folyóiratának főszerkesztője, Asztalos Lajos és Gaal György művelődéstörténész, tanár. /László Ferenc: Brassaisok nyerték a vetélkedőt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

1996. december 8.

Kolozsváron dec. 8-án emlékeztek dr. Tavaszy Sándor halálának 45. évfordulójáról. Dukrét Géza, az Erdélyi Kárpát Egyesület elnökének megnyitója után Dávid Gyula, az EMKE országos elnöke, Tonk Sándor egyetemi adjunktus és Ajtay Ferenc, az Erdélyi Gyopár felelős szerkesztője tartott előadást. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

1997. március 11.

Sok írás jelent meg a magyar egyetem kérdésével kapcsolatban. Sok esetben az egyetemi szellemtől idegen, rosszindulatú eszemefuttatások is napvilágot láttak, így például Magyari Nándor László /Szabadság, febr. 27./ vagy Cs. Gyimesi Éva /Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./ írása, állapította meg Ajtay Ferenc. Kiállt a külön magyar nyelvű egyetem szükségessége mellett, mivel a közös oktatási intézményekben a magyar tagozatokat különböző okok miatt előbb vagy utóbb megszűnnek, beolvadnak. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi Babes-Bolyai Tudományegyetemen is vannak olyan szélsőséges román tanárok, akik a kellő pillanatot várják, hogy megszüntessék a magyar nyelvű oktatást, elég Matei Basarabra, a jogi kar dékánjára emlékeztetni, aki az évnyitón megakadályozta a magyar nyelvű üdvöző szavak elmondását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

1998. szeptember 14.

Sajtó és turizmus címmel nemrég háromnapos konferenciát tartottak Nagybányán házi és külföldi újságírók és idegenforgalmi szakemberek. A jelenlegi helyzetet illusztrálta a helyi Hotel Sport szolgáltatása: repedések a falakon, ágynemű nincs az ágyon, nincs törülköző, az ajtón nincs kilincs, de meleg vízre is hiába várnak. Gáspár Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének /MÚRE/ ügyvezető elnöke nyitotta meg a konferenciát Boros Zoltán, a Román Televízió magyar nyelvű adásának főszerkesztője a sugárzott sajtó szerepéről tartott előadást. Ajtay Ferenc, a 2600 példányban megjelenő Erdélyi Gyopár főszerkesztője lapjáról beszélt: a munkatársak társadalmi munkában készítik az egyes számokat, megjelenése egyre bizonytalanabb. /Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 14./

1999. október 20.

Az Erdélyi Gyopár /Kolozsvár/, az Erdélyi Kárpát-Egyesület közlönyének idei 4., július-augusztusi száma jelezte, hogy szerkesztőségi őrségváltás történt: Ajtay Ferenc, az eddigi felelős szerkesztő átadta helyét Váradi Istvánnak. /Erdélyi Gyopár, 1999/4. szám. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

2000. március 8.

Az Erdélyi Gyopár, az Erdélyi Kárpát-Egyesület turisztikai, honismereti és természetvédelmi folyóirata tíz éve jelenik meg, legutóbbi száma pedig az 50. az újonnan beindult sorozatban. A lap ugyanis az 1892-ben, Radnóti Dezső megindította "Erdély - turistai, fürdőügyi és néprajzi folyóirat, az EKE értesítője" jogutódjának tekinti magát. Ezt a lapot 1948-ban, a turista-egyesülettel együtt egyetlen tollvonással megszüntette a kommunista rendszer. A lapot újraindító első főszerkesztő Varga Alfonz volt. Az 1994-1999 közötti felelős szerkesztő Ajtay Ferenc földrajztanár kiemelte, hogy a lap mint az Erdély utóda "összekötő kapocs a dicső és fényes múlt, valamint a jövő között." /László Ferenc: Jubiláló Gyopár. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

2000. július 31.

Nemrég érkezett meg Erdélybe az 1998-ban megjelent Encyclopaedia Hungarica negyedik (kiegészítő) kötete. Összegező munkáról van szó, mely ezentúl nélkülözhetetlen lesz mindazok számára, akik népünk eredetéről, múltjáról, történelméről és jelenéről kívánnak ismereteket és információkat szerezni. A kiegészítő kötet tartalmazza mindazokat a szócikkeket, amelyek az előbbi kötetekből kimaradtak, másrészt időrendi és leszármazási táblázatokat közöl a magyarsággal kapcsolatban. Az időrendi táblázat Kr. e. 10 millió évtől a XX. század végéig öleli át a történelmi időt, melyet a következő szakaszokra bont: Kr. e. 10 millió - Kr. e. 1, Kr. u. 1 - 1000, 1000-1526, 1526-1703, 1703-1848, 1848-1920, 1920-1945, 1945-1956, 1956-1998, vagyis az Encyclopaedia Hungarica utolsó kötete megjelenésének az éve. Ezután következik a forrásjegyzék (a felhasznált könyvészeti anyag), majd az Encyclopaedia szócikkíróinak és adatszolgáltatóinak névsora. Elismerés illeti a kiadót és a kanadai Altonában működő Friesen Nyomdavállalat. A kötetben található táblázatok hézagpótlók, hisz ezekből tájékozódhatunk többek között bizánci írók alapján a hun uralkodóház tagjairól, az Árpád-ház fejedelmeiről, a magyar nemzetségekről és történelmi családokról, a Kárpát-medence tájneveiről, apátságairól és fontosabb templomairól, a magyar uralkodókról és államfőkről, a Nobel-díjas magyar tudósokról, olimpiai és világbajnokokról. Külön fejezetbe foglalták Moldova eredeti magyar helységneveit. A kiegészítő kötet külön részben közli a magyarság sorskérdéseivel kapcsolatos verseket: a himnuszokon és szózaton kívül több gyönyörű verset, köztük Reményik Sándor Nagy magyar télben c. versét. Tudni kell, hogy ez az első nemzeti szemléletű magyar lexikon, mely világviszonylatban elsőként emigrációban, a kanadai Calgaryban készült, s nem állami támogatással, hanem magánkezdményezés alapján. Az Encyclopaedia Hungarica atyja Bagossy László főszerkesztő, aki megalapította a Lexikon Alapítványt, a szerkesztőbizottságot és megszervezte a munkát. A Lexikon Alapítvány 1984. március 4-én tartott alakuló gyűlésén Calgary magyar lakossága hitet tett a lexikon gondolata mellett. Közel tizennyolc éven át készült el a sorozat négy kötete. Az első kötet (A-H) szerkesztési zárása 1992-ben, a második kötet (I-Ö) zárása 1994-ben, a harmadik kötet (P-Z) zárása 1996-ban, a kiegészítő kötet szerkesztési zárása pedig 1998-ban következett be. A Lexikon Alapítvány az értékes munkából 377 példányt Magyarországra, 159 példányt az elszakított területekre és 6 példányt egyéb helyekre küldött. Ezeket az Alma-Atában, Rigában, Szarajevóban, Tartuban, Varsóban és Vilnában működő magyar egyesületek kapták. Erdélyben a magyar egyházi központokon, könyvtárakon és alapítványokon kívül, nagy adományban részesült az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos vezetősége. - Folyamatban van az Encyclopaedia Hungarica angol nyelvű kiadása is. /Ajtay Ferenc: Encyclopaedia Hungarica. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

2001. május 29.

Kalotaszegnek szentelt számmal jelentkezett az Erdélyi Gyopár (Kolozsvár). A tragikus hirtelenséggel eltávozott, lelkes EKE-titkárt, Behabetz Magdát (1928-2001) Máthé Gyula búcsúztatta. A tájegységről többek között Ajtay Ferenc, Boldizsár Zeyk Imre, Dan Brie, Magyari Péter, Ricci József, Tóthpál Tamás és Vas Géza írt. /László Ferenc: Kalotaszegi szám. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

2001. augusztus 31.

Sok évtizedes hiányt pótol a most megjelent könyvecske: Ajtay Ferenc: Kolozsvár környékének kirándulóhelyei, Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 2001. Nemzedékek nőttek fel anélkül, hogy ismernék a város környékének látnivalóit, nevezetességeit, műemlékeit. Ajtay Ferenc kiváló túravezető. A könyvet részletes bibliográfia zárja. /Kiss Bitay Éva: Hiánypotló könyvecske. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

2001. szeptember 27.

Napvilágot látott Ajtay Ferenc Kolozsvár környékének kirándulóhelyei /Stúdium Kiadó, Kolozsvár/ című munkája. A könyv megjelenése nagy hiányt pótolt. Negyven évig szünetelt a szervezett természetjárás és az ezzel kapcsolatos információk, generációk nőttek fel anélkül, hogy a kultúrált természetjárásra valaki is nevelje őket. Akik előttünk jártak c. fejezetben 28 nevet sorol fel a szerző, ismert geológusok, egyetemi tanárok mellett (dr. Koch Antal, dr. Cholnoky Jenő, dr. Balogh Ernő, dr. Tulogdy János, dr. Xántus János, dr. Páter Béla, Nyáradi Erasmus Gyula és mások) olyanokét is, akik főleg túraszervezéssel foglalkoznak. A kötetet Cholnoky Jenő és Túrós László rajzai, Gy. Szabó Béla fametszete és Valkovits László tusrajza díszítik. /Hanz Lám Irén, Kolozsvár: Kolozsvár környékének kirándulóhelyei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

2002. április 10.

A Kolozsvári Népfőiskola előadásán Wanek Ferenc geológus, egyetemi tanár Az altalajkincsek szerepe Erdély történelmében címmel tartott előadást. Az előadó szerint az az általánosan elterjedt vélemény, amely szerint Erdély altalajkincsekben gazdag terület, csak félig igaz, félig pedig legenda. /Ajtay Ferenc: Geológia és történelem. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./

2002. június 27.

Máj. 8-án temették el szülőfalujában Fejér Miklós /Zabola, 1913. nov. 30. – Kolozsvár, 2002. máj./ tanárt. Kolozsváron kevés olyan jól felkészült magyartanár volt, mint ő. Társszerző kortársaival együtt 1954-ben módszertani útmutatót, majd irodalmi olvasókönyveket, nyelvtankönyveket és irodalomtörténeti munkákat állított össze, közben cikkeivel, tanulmányaival jelen volt a sajtóban (Utunk, A Hét, Tanügyi Újság). Magyarságtudata és magas irodalmi műveltsége, bátor és kiállása miatt a koncepciós perek áldozatává vált. 1965-től újra taníthatott. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 1998-ban Ezüstgyopár Díjjal tüntette ki. /Ajtay Ferenc, Kolozsvár: Egy magyartanár emlékére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

2004. január 6.

Az állatvilág rejtelmeibe vezeti be olvasóit Kiss Bitay Éva Kinek milyen a világ /Tinivár Kiadó, Kolozsvár, 2003/ c. legújabb könyvében. A könyv elsősorban a tanulóknak szól, de a felnőtt olvasók is nagy érdeklődéssel forgathatják. /Ajtay Ferenc: Embereknek állatokról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

2004. január 15.

A kolozsvári székhelyű Kőváry László Honismereti Kör dec. 13-án tartotta V. Honismereti Napját, melynek témája az erdélyi várak ismertetése volt. A Kör minden december elején rendez hasonló jellegű tudományos ülésszakot. Kiss Margit, a Kör vezetője és szervezője a kezdetre emlékezett: amikor 1992-ben elindították első honismertető tanfolyamukat, akkor nemcsak Kolozsváron, de egész Erdélyben hasonló tematikájú civil szervezet nem működött, s ma is egyedüliek ezen a területen. Az előadások mellett eddig csaknem negyven tanulmányi kirándulást szervezett a Kör a várak, udvarházak, kastélyok, múzeumok, templomok, emlékházak megtekintésére. Az előadások földrajzi, történelmi, régészeti, építészeti és vallástörténeti témákat is tárgyaltak. A legutóbbi tudományos ülésen Starmüller Géza építésztörténész Várépítészet Erdélyben címmel tartott előadást. Kalotaszeg várairól Tóth Orsolya beszélt. A csíkszeredai Mikó-várat Láng Erika, Bálványos várát Soós Zoltán, Kőhalom várát Miklós Eszter mutatta be. Az ülésen bemutatták lapjuk, a Honismereti Híradó első számát. A tervek szerint a jövőben a Híradó évente kétszer fog megjelenni. /Ajtay Ferenc, Kolozsvár: Az erdélyi várak bűvöletében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./

2004. január 16.

Kiss Bitay Éva Kinek milyen a világ /Tinivár Kiadó, Kolozsvár, 2003/ című könyve az állatvilág rejtelmeibe vezeti be olvasóit. /Ajtay Ferenc: Fiatalok könyvespolcára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

2004. július 9.

Újra kiadták dr. Tavaszy Sándor (1888–1951) Erdélyi tetők című könyvét, mely először 1938-ban jelent meg az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában. A 2003-as kiadást az Erdélyi Református Egyházkerület tette lehetővé, magyarországi támogatással. A kötet szerzője szerint "Úti élmények és természeti képek" gyűjteménye, több ennél: hitvallás, tiszteletet a szülőföld és lakói iránt. Dr. Tavaszy Sándor teológiai tanár 1937 és 1942 között elnöke, majd 1942-től tiszteletbeli elnöke volt az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek. Ebben az időben a román nacionalizmus egyre jobban támadta az erdélyi magyar egyesületeket és szervezeteket. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület elveszítette a Mátyás király szülőházában rendezett értékes tájmúzeumát (Kárpát-múzeum), könyv- és térképtárát, valamint irodáit. Az elkobozott múzeumi tárgyak az Erdélyi Néprajzi Múzeumba kerültek, és ma is ott vannak. Tavaszy hangoztatta, hogy a turistaságot a honismeret tudományának tekinti. Az Erdélyi tetők című könyv ennek szellemében született. Tavaszy a sanyarú kisebbségi létben képes volt megfogalmazni a derült jövőbe tekintő bizakodást: "Kívülről talán nem lesz szebb, de belülről e személet által kétségtelenül szebbé válik itt minden, (gondoljunk Erdélyre!) mígnem egyszer csak a belső szépségnek átsugárzó fénye áttöri ennek a világnak borús árnyait." Már a harmincas években megfogalmazódott benne a természetvédelem gondolata és igénye. /Ajtay Ferenc: Egy értékes honismereti könyv margójára (I.). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6., II., júl. 7., III., 8., IV., 9./

2004. november 10.

A napokban kerül a könyvesboltokba Kiss Bitay Éva biológusnő legújabb kötete Körös-körül a Föld körül /Tinivár Könyvkiadó, Kolozsvár/ címmel. Játékos hangvétele ellenére a könyv tudományos gyűjteménye a Földről való általános ismereteknek, a különböző éghajlati övezetek és élőviláguk jellemzésének. A szerző nem feledkezett meg azokról a magyar utazókról és kutatókról, akik érdemeket szereztek a földrészek feltárásában, az egzotikus élővilág megismerésében. Szó esik a könyvben Teleki Sámuelről, Kittenberger Kálmánról, Széchenyi Zsigmondról és Bíró Lajosról is. /Ajtay Ferenc: Körös-körül a Föld körül. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

2004. december 4.

A Művelődés Műhely kiadásában hézagpótló könyv került a könyvesboltokba, Fekete Albert Kolozsvári kertek című munkája. A szerző utalt az 1813. évre, amelyet mérföldkőnek tekint e kérdésben, ugyanis ekkor nyílt meg Budapesten a Városliget, a világ első nyilvános, bárki által látogatható közparkja. Kolozsvárnak történeti közkertjei a Sétatér, a Múzeumkert és a Botanikus kert. A könyv a román Művelődési és Egyházügyi Minisztérium és a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszéke támogatásával jelent meg. /Ajtay Ferenc: Igényesen Kolozsvár kertjeiről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

2005. február 16.

Megjelent Az erdélyi táj kérdései /Művelődés, Kolozsvár/ című könyv Fekete Albert szerkesztésében, a budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A kötetet többnyire Magyarországon élő kert- és tájépítő mérnökök és egyetemi hallgatók írták, akik Erdélyben a különböző programok keretében Bonchidán, Sztánán, a Csomád–Bálványos kistérségben, vagy Marosvásárhelyen a Sapientia Egyetem campusának a megtervezésében tevékenykedtek. A tájépítésről szóló tanulmányok mellett bő anyagot található a kötetben Erdély kastélyairól és az ezeket körülvevő parkokról. Több tanulmány felhívja a figyelmet az Erdélyben fellelhető negatív jelenségekre, mint amilyenek a tájidegen szennyező építkezések, a természeti erőforrások túlzott használata, a talajpusztulás és elmocsarasodás aggasztó méretei, az erdőállomány csökkenése. Kalotaszeg táj-lélek-rajza című tanulmányában Eplényi Anna budapesti ötödéves tájépítész hallgató a következőket írja: „A szegénység, az elmaradottság és a népességcsökkenés olyan súlyos vaksághoz vezet, hogy csak néhány napra vagy évre tudnak előretekinteni. Másrészt a könnyen jövő meggazdagodás oly könnyen elviszi az egykori évszázados értékeket, hogy néhány év alatt hűlt helyét sem találjuk”. Jelenleg a Kalotaszeg megmentéséért folyó munka a sztánai tájépítész-program és a Sztánai Műhely keretében bontakozik ki. A programot a Kós Károly Egyesülés, a budapesti Táj-, és Kertépítész Diákszövetség, a Szent István Egyetem, az Arany János Közalapítvány és a sztánai–kolozsvári Szentimrei Alapítvány támogatja. Székelyföldön, a Csomád–Bálványos kistérségben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) a helybeliek. /Ajtay Ferenc: Könyv Erdély tájairól. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

2005. március 7.

Március 5-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében zajlott le az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendes évi közgyűlése. Elnöki beszámolójában Egyed Ákos több tavalyi pozitív eredményt mutathatott fel. Sikerült megteremteniük az anyagi feltételeket az egyesületi munka folytatására (pályázatok lebonyolítása, infrastruktúra biztosítása a csoportos kutatómunkára stb.). Sikeres volt az ősszel harmadszor megrendezett Tudomány napja Erdélyben című konferencia, amelyet a Mindentudás Egyetemének első erdélyi előadása előzött meg. Szorosabbá fűzték a kapcsolatokat a Magyar Tudományos Akadémiával. Az EME Rhédey-házi központja egyre látogatottabbá vált, sok rendezvénynek adott otthont. A közgyűlésen Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója átnyújtotta az ő kezdeményezésére tavaly alapított Gróf Mikó Imre-díjakat. A kitüntetés olyan fiatalokat részesít erkölcsi és anyagi elismerésben, akik monográfiát közöltek Erdély múltjával kapcsolatban. A díjat Fejér Tamás Gábor, Rácz Etelka és Szász Anikó kapta meg közös munkájukért, melynek címe: Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei (I.), és amelyet az EME jelentetett meg. Az EME jóváhagyta az EME-n belül a Matematika–Informatika és az Agrártudományi Szakosztályok, valamint a zenetudományi csoport létrehozását. Kezdeti szakaszában tart az Akadémiai Testület megalapítása. Régi törekvés a saját kutatóintézet létrehozása, amelynek érdekében első lépésként tudományos tanácsot fognak életre hívni. A közgyűlés tiszteletbeli tagokat választott. A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály javaslatára Magyari András és Kiss András, a Természettudományi Szakosztályéra Ajtay Ferenc és Nagy Tóth Ferenc, az Orvostudományi és Gyógyszertudományi Szakosztályéra László József, a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályéra Szakács József részesült ebben a kitüntető címben. Az egyesület működési szabályzata értelmében szavazást rendeztek a választmány egyharmad részének felfrissítésére. Ennek eredményeként az új választmányi tagok a következők: Wolf Rudolf, Silye Lóránd, Feszt György, Prezenszky István és Talpas János. /Ördög I. Béla: EME – Útkeresés anyaországi segédlettel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

2005. március 9.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén, Kolozsváron március 3-án mutatták be Molnár Jenő Táj és Társadalom /AGORA-UKE, Székelyudvarhely/. A népes hallgatóság – jórészt volt tanítványok – a könyvbemutató kapcsán a 85 éves professzor ünneplésére jöttek össze. Molnár Jenő tudományos tevékenységét az egyetemi katedrán odaadással végezte. Az egyetemen a gazdaság-, népesség-, és településföldrajzot adta elő. A táj értelmezéséhez szervesen kapcsolódik Áprily Lajos költészetének az elemzése egy tanulmány keretében. A kötet tartalmazza a szerző első doktori értekezését is, amelyet summa cum laude fokozattal védett meg 1945-ben: Erdély lakossága magassági övek szerint. Ezt a doktorátust a román hatóságok nem ismerték el, ezért 1972-ben újabbat nyújtott be. Kolozsvárhoz való kötödését Kolozsvár szerepe az erdélyi magyar művelődési életben című tanulmányában bizonyította. /Ajtay Ferenc: Tudományosan Erdély tájairól. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

2005. április 27.

Az ismert biológus írónő, Kiss Bitay Éva újabb, gyerekeknek szóló könyvvel lepte meg az olvasóit, Állatparádé /Kalota Könyvkiadó, Kolozsvár/ címen. A kötet a szerző 26. könyve és mint annyi más írása, ez is az állatvilág köréből vett biológiai ismeretek, fizikai teljesítmények és kuriózumok népszerűsítését szolgálja. /Ajtay Ferenc: Könyv az állatokról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

2005. szeptember 9.

Szeptember 7-én bemutatták Ajtay Ferenc Erdély természeti csodái /Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár/ című kötetét Kolozsváron, a Phoenix könyvesházban. A könyvet Tőkés Elek, a kiadó igazgatója ajánlotta az olvasók figyelmébe. /F. I.: Erdély természeti csodái. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

2005. október 24.

Rendhagyó kiállítás nyílt október 21-én Kolozsváron a Fehér Galériában. A résztvevők nem csupán az erdélyi tájakat, barlangokat megjelenítő, látványos természetfotókat értékelték, hanem alkotójuk, Balogh Ernő (1882–1969) geológus professzor személyiségére is emlékeztek. A Ferenc József, később pedig a Bolyai Egyetem tudós professzorának, a földtan tanszék egykori vezetőjének emlékére rendezett fényképkiállításon az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, Lukács József méltatta a két világháborút megélt, az erdélyi magyar értelmiségi számára különösképpen nehéz időkben tevékenykedő jeles mineralógus munkásságát. Ajtay Ferenc tanár Balogh Ernő nemzetközileg is elismert tudományos munkásságát ismertette. A diákjai által az ásványtan élő lexikonának nevezett professzor, az erdélyi barlangkutatás kiváló szakembere színes egyéniségével mágnesként vonzotta a szakma fiatalabb művelőit. A tudós közéleti munkássága is jelentős, százával jelentek meg a tudománynépszerűsítő és honismereti cikkei. Jelentős szerepet vállal az EKE újjászervezésében és vezetésében, az Erdély című folyóirat szerkesztésében, valamint a Mátyás-házban lévő tájmúzeum működtetésében. Utóbbit a hatalom 1935-ben felszámolta, értékeinek egy negyedét elkobozta és az akkor alakult néprajzi múzeumnak juttatta. Az értékes könyvtár anyagának nagy része szintén a politikai változások áldozatává vált. Dr. Mészáros Ferenc, a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum igazgatója elmondta: büszke arra, hogy intézménye a magyar kultúra pótolhatatlan részét képező fényképek birtokosa. Magyari Gábor geológus, a hagyaték egyik gondozója elevenítette föl a tudós professzorhoz fűződő emlékeit. Végezetül pedig Balogh Ernő unokája, ifjabb Balogh Ernő orvos mesélte el, hogyan bukkant az üveglemezekre marosvásárhelyi otthonuk padlásán és vállalta föl a hagyaték gondozását. /Németh Júlia: Dokumentumok a múltból a jövőnek. Balogh Ernő fotográfiái a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

2006. július 1.

Kolozsváron 1947-ben, a IV. gimnáziumi osztály elvégzése után letették a kisérettségi vizsgát az Unitárius Kollégiumban, emlékezett Dr. Dezső István. Kolozsváron négy magyar fiúgimnázium volt: Piarista Fiú Főgimnázium, Református Kollégium, Unitárius Kollégium és az Állami Magyar Fiú Gimnázium, vagy Gyakorló Gimnázium. A négyből kettőt természetesen csak úgy lehetett összevonni, ha kettőt megszüntetnek. Áldozatul esett a nagy diáklétszámú, rangosabb Piarista Főgimnázium és az Állami Magyar Fiú Gimnázium vagy Gyakorló Gimnázium. 1948-ban megszüntették az egyházi iskolákat. A Kolozsváron megmaradt, két elméleti magyar fiúgimnázium közül az egyik, a volt Unitárius Kollégium az 1. számú Elméleti Magyar Fiú Gimnázium nevet kapta, a második pedig a volt Kolozsvári Református Kollégium, amiből a 2. számú Elméleti Magyar Fiú Gimnázium lett. 1948-ban a kolozsvári Szekuritáté behatolt a Ferenc-rendiek épületébe, az összes szerzetest elvitték, még azt sem engedték meg nekik, hogy szobájukba felmenjenek, és a létfontosságú dolgaikat elhozzák. A rendházban maradt javak egy részét szétosztották a két magyar fiúlíceum konviktusai között. Dr. Dezső István emlékszik arra, hogy ők, az 1. számú Elméleti Magyar Fiúlíceum bentlakói kis kézi szekérrel mentek, hogy a számunkra megítélt javakat elhozzák. Ez elsősorban a ferencesek élelmiszer raktárából kerülhetett ki. Emellett nagy mennyiségű nyomdapapírt, valamint füzeteket, íróeszközöket is kaptak, itt működött addig ugyanis a Szent Bonaventúra Nyomda. Szigorúan megtiltották a diákoknak, hogy az emeletre is felmenjenek, a szerzetesek szobáiba. 1948-tól a rendházban helyezték el a város zene- és képzőművészeti iskoláját, még mindig ott működnek. 2006. június 3-án a fizika előadóteremben gyülekezett az erősen megfogyatkozott és szétszóratott egykori lelkes diákcsapat, az 1951-ben érettségizett tíz ősz hajú veteránja Fazoli Sándor, egyetlen élő tanáruk, osztályfőnökük és egykori igazgatójuk köré. Tudomásuk szerint 24-en élnek még az osztályból, de a találkozónkra csak tízen tudtak eljönni. Mindnyájukat megajándékozták Brassai Sámuel Elméleti Líceum Évkönyvvel. A tíz hajdani diák életútját mondta el a találkozón. Ajtay Ferenc a Bolyai Tudományegyetemen geológiát végzett, a majd középiskolai tanár lett. Nyugdíjas éveiben könyveket ír, eddig három kötete jelent meg, a következőt az ivóvíz jelentőségéről írja. Ábrahám Ottó a Szovjetunióban végzett bányamérnökit, hazajövetele után a Zsil-völgyi bányák magas vezetőségi posztjait töltötte be. Egyike volt a párt kinyújtott karjának. Nyugdíjasként újra politizálni kezdett, most a román Konzervatív Párt tagja. Fia anyanyelvét elvesztette, ennek ellenére magyarul érez. Dr. Dezső István nyugalmazott sebész főorvos elhagyta szülőföldjét, az anyaországban próbált beilleszkedni, úgy érzi, sikertelenül. Mihálik András látványos pályát futott be, miután Moszkvából hazatért ukrán feleségével. A romániai 1989-es fordulat után tökéletes orosz nyelvtudását kihasználva állandóan utazott, tolmácsolt, Nagyvárad alpolgármestere lett és Nagyváradon az egyetem építészeti karának professzora, a műszaki tudományok doktora, több találmánya van. Botár Ferenc Tordán dolgozott és ott él családjával ma is. Darvas István Izraelbe, aztán Amerikába ment, de meghalni Budapestre jött. Cozma Károly (Kozma) Kijevben végezte a Diplomáciai Főiskolát, külügyi diplomáciai szolgálata folytán bejárta a fél világot, világnyelveket beszél, 20 évnél több időt töltött külügyi szolgálatban. Széll Kálmán szenvedélyes sakkozó, műgyűjtő, de főleg könyvgyűjtő és magánzó agglegény. Veress Endre egyedül lett ügyvéd az osztályból. 1940-ben az Észak-Erdélyből kivonuló román bosszúállók úgy megverték ügyvéd édesapját, hogy később belehalt sérüléseibe. /Dr. Dezső István nyugalmazott sebész főorvos: Provokatív beszámoló a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban érettségizettek 55 éves érettségi találkozójáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28., folyt.: júl. 1./

2006. augusztus 12.

Kolozsvár más diszciplínák mellett, az erdélyi földtudományok központja lett. Sokan, nem alaptalanul „Kolozsvár földtani iskolájáról” beszélnek. Az 1872-ben itt megalapított Ferenc József Tudományegyetem már kezdetben fontos fórumává vált a geológiai, paleontológiai és geomorfológiai kutatásoknak. Így a város és környékének tanulmányozása és tudományos feldolgozása már ekkor nagy lendülettel bontakozott ki dr. Koch Antal (1843–1927), dr. Szádeczky-Kardos Gyula (1860–1935) geológusok, valamint dr. Cholnoky Jenő (1870–1950) földrajzos-geomorfológus tevékenysége által. A múlt század második felében, a Kolozsváron 1945-ben megalapított Bolyai Tudományegyetem Földrajz-Földtan karán újabb tudós nemzedék öregbítette az Erdély földjére vonatkozó kutatások és szintézisek tárházát. A sok név közül dr. Balogh Ernő (1882–1969) mineralógust, dr. Török Zoltán (1893–1963) geológust, dr. Tulogdy János (1891–1979) geomorfológust, dr. Mészáros Miklós (1927-2000) sztratográfust, dr. Fuchs Herman (1915–1996) paleontológust és dr. Újvári József (1928–2000) hidrológust kell megemlíteni. /Ajtay Ferenc: Kolozsvár és környéke geológus szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

2006. szeptember 16.

A Magyarországon megjelenő Napút irodalmi, művészeti és környezetismertető folyóirat teljes július–augusztusi számát a kincses városnak szentelte. Benne kolozsvári vagy innen elszármazott irodalmár, filozófus, történész, zenetudós, geológus szakemberek, művészek tollából származó írások jelentek meg, ügyelve arra, hogy egyensúly álljon fenn a már befutott idősebb nemzedékek és a maguk helyét kereső fiatalok között. Névsoruk: Kányádi Sándor, Egyed Ákos, Visky András, László Noémi, Szőcs Géza, Kántor Lajos, Kányádi András, Szántai János, Balla Zsófia, Demény Péter, Telegdi Magda, Bágyoni Szabó István, Papp Ágnes Klára, Széles Klára, Csontos János, Balázs Imre József, Király László, Lászlóffy Csaba, Kerékgyártó István, Karácsony Zsolt, Juhos-Kiss János, Rudnai Gábor, Duma István, Veress Zoltán, Ajtay Ferenc, Asztalos Lajos, Balázs Géza, Vincze Ferenc, Deres Péter, Alvinczy Ferenc, Buzogány Klára, Lénár Andor, László Ferenc, Szakolczay Lajos, Csák Gyula és Hoppál Mihály. /Kolozsvár a Napútban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

2007. december 3.

Dr. Mészáros Miklós (1927–2000) kolozsvári földtanprofesszor emlékére tartott konferenciát december 1-jén a Bolyai Társaság a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem főépületében. Dr. Mócsy Ildikó tanszékvezető és Wanek Ferenc szervező megnyitó szavai után plenáris előadások következtek. Dr. Dudich Endre (Magyarhoni Földtani Társulat) felelevenítette a Mészáros Miklóssal 1958-tól annak haláláig tartó együttműködésüket. Nagy tudású, közvetlen embernek, segítőkész munkatársnak ismerte meg, akivel élmény volt dolgozni. Dr. Kecskeméti Tibor (Magyar Természettudományi Múzeum) negyven évig dolgozott együtt a kolozsvári professzorral. Bejárták az Erdélyi-medence földtani nevezetességeit. Mészáros Miklós nemzetközi mércével kitűnően felkészült kutató volt. Ajtay Ferenc, a Bolyai Tudományegyetem egykori hallgatója tanárától sajátította el a logikus gondolkodást és a kutatómunkában az időszerűség elvének alkalmazását. Mészáros Miklós – 300 szakdolgozat, 6 könyv, 2 monográfia, 11 egyetemi jegyzet és 500 újságcikk szerzőjeként – nem véletlenül lett a Román Földtani Társaság alelnöke, a Román Paleontológiai Társaság elnöke, a Román Akadémia tagja. Fazekas Loránd azokra a tudománynépszerűsítő írásokra hivatkozott, amelyeket Mészáros professzor a Szatmári Friss Újság Zöld Oldalában 1997–1999 között havonta megjelentetett. Javaslat hangzott el: indítsanak gyűjtést egy akadémikushoz méltó házsongárdi síremlék felállítására. Az emlékkonferencián, amely délután szakdolgozatok ismertetésével folytatódott, részt vett a professzor családja. /Ö. I. B. : Kegyelettel egy tudós pályafutásáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

2008. november 28.

1892-ben Erdély címen, az Erdélyi Kárpát-Egyesület kiadásában, Radnóti Dezső szerkesztésében jelent meg az Erdély természetjáró és természeti szépségeit bemutató első folyóirat. Az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ új alapokon bár, de a hagyományokat követve, a természetjárás és honismeret szellemében kívánja megszervezni és folytatni tevékenységét. A Szabadság kolozsvári napilap közlési lehetőséget biztosít az EKE részére, így turisztikai tárgyú tudósításokkal, honismereti cikkekkel jelentkeznek. Ízelítőt nyújtanak az Erdély 1892-es évfolyamból. /Ajtay Ferenc: Erdély tájain – Beköszöntő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./


lapozás: 1-30 | 31-32




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998