udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 420 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 391-420
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Antal Erika

1999. október 2.

A megyei könyvtár Marosvásárhely legszebb épületében, a Kultúrpalotában található. Sok magyar folyóiratot, újságot, könyvet a nedves, penészes pincében tartanak. Fülöp Mária, a nemrég nyugdíjba vonult főkönyvtáros ezt azzal indokolta, hogy nincs hol tárolni a könyveket. A második, harmadik emeletről a könyvtárosnak egy-egy kiadványért a földszintre és a pincébe is le kell mennie, ki felel addig a biztonságért? Az olvasó becsületességére van bízva minden. A Vatra Romaneasca több termet tarthat szinte kihasználatlanul, itt pedig a kultúra vész kárba. - Romániában 1989 után teljesen felborult a könyvtárellátó rendszer. Addig rendszeresen küldték a kiadók a katalógusokat. Most teljes káosz uralkodik. - Fülöp Mária helyismerettel foglalkozik, szeretne mindent gyűjteni, ami helyi vonatkozású. /Antal Erika: Könyvtári beszélgetés Fülöp Máriával. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 2./

2000. február 23.

Csősz Irma nyugalmazott óvónő, falukutató és népművelő másfél évvel ezelőtt megjelent könyvben választott faluját, Disznajót mutatta be: történetét, népszokásait és ragadványneveket. Napvilágot látott új könyve /Rhédeyek és Fráterek, Tinivár, Kolozsvár/ szintén Disznajóhoz kapcsolódik. A falu egykori grófi családjai voltak a Rhédeyek és Fráterek. /Antal Erika: Megjelent Csősz Irma új könyve. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

2000. február 26.

Febr. 23-án Marosvásárhelyen bemutatták Barabás Zoltán Kapun belül, kapunk kívül /Impress, Marosvásárhely/ című néprajzi írásokat tartalmazó könyvét. /Antal Erika: Kapun belül, kapunk kívül. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

2000. március 30.

Marosvásárhelyen 1993-ban alakult meg a Kós Károly Alapítvány. Évente szerveznek Kós Károly-ünnepséget, tudományos előadásokat, nyári táborozásokat. Finna Géza elnök elmondta, hogy rendezvényeiken mindig telt ház van. Bandi Dezső irányításával Erdőcsinádon két székelykaput állítottak föl. Megrendezték az Itt élned halnod kell című fotókiállítást. /Antal Erika: Beszélgetés Finna Gézával, a Kós Károly Alapítvány elnökével. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

2000. április 3.

Marosvásárhelyen Tófalvi Zoltán mutatta be Ábrám Zoltán Misszesek voltunk /Juventus, Marosvásárhely/ című könyvét. Ábrám a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége megalakulását, eredményeit, szellemiségét örökítette meg. A MISZSZ tartotta az első kongresszust az erdélyi magyarság 1989 utáni történetében. Az ottani felszólalások pusztába kiáltott szavak voltak. Ábrám könyve arra emlékezet, hogy mit akart a romániai magyarság és mi valósult meg belőle. /Antal Erika: Az elfeledett kongresszus története. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

2000. május 3.

Alig kétszázan laknak a háromszéki Cófalván. A kis falut a diktatúra idejében lebontásra ítélték, temetőjét is fel akarták szántani. Az elmúlt tíz évben Cófalva talpra állt. Az illyefalvi LAM Alapítvány segítségével pékséget és malmot hoztak létre. A faluban szívesen vállalják a gyermekáldást, az egyik családban most várják a tizenharmadik gyermeket. /Antal Erika: Tíz év alatt talpra állt Cófalva. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

2000. június 7.

Marosvásárhelyen kilencedik alkalommal rendezték meg a Bárdos Lajos-Nagy István Kórusfesztivált. A rendezvénysorozat szervezője a Nagy István Ifjúsági Kórus, a marosvásárhelyi Állami Filmharmónia és a budapesti Bárdos Lajos Zenei Hetek Alapítvány. A fő szervező, Kovács András, a Nagy István Ifjúsági Kórus karnagya elmondta, hogy évekkel ezelőtt Miskolczi Ottó színművész, a Bárdos Lajos Zenei Hetek Alapítvány menedzsere felvetette, hogy Erdélyben is szeretne fesztiválokat rendezni, a legjobb erdélyi kórusokat meghívnák Magyarországra. 1992 óta évente megszervezik a Bárdos Lajos Fesztivált Marosvásárhelyen, a Zenei Hetek keretében. /Antal Erika: Beszélgetés Kovács András karnaggyal. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./

2000. július 18.

Marosvásárhelyen bemutatták Molnár H. Lajos Volt egyszer egy udvar című regényét. A regény Marosvásárhelyen játszódik, az író hajdani városából /innen telepedett át Szolnokra/. Ez a munkája elnyerte az Erdélyi Szépmíves Céh regénypályázatának fődíját, de pénzhiány miatt csak most jelent meg. Molnár H. Lajos 1993-ban adta ki Hontalanságból a hazátlanságba című publicisztikai kötetét. Jelenleg ennek folytatásán dolgozik, Mocsár örvény lesz a címe, az alcíme pedig: A hazátlanságból a hontalanságba. /Antal Erika: Megjelent Molnár H. Lajos új kötete. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

2000. szeptember 1.

A Castellum Alapítványt Nagyenyeden hozták létre, tagjai az erdélyi történelmi családok tagjai, leszármazottjai. Negyedévenkénti közgyűlésein a tagság nagyrésze megjelenik. 1999-től az alapítvány székhelye Marosvásárhelyre költözött. A legutóbbi rendes negyedévi közgyűlésre aug. 26-27-én Gernyeszegen került sor. Dr. Csávossy György, a Castellum Alapítvány egyik vezetője elmondta: a találkozók célja a kapcsolattartás, az összetartozás élményének felújítása. "Egyetlen történelmi célunk van: a népszolgálat." Szeptember 22-én a Böjthe Lídia vezette szászrégeni Kemény János Társaság egy plakettet helyez el arra az épületre, amelyben Kemény János bejelentette a Helikon megalakítását, és ezt az eseményt szeretnék közösen megünnepelni. Létrehozták a Helikon-Kemény János Alapítványt, amely felvállalta a helikoni írók munkáinak, a Helikon-köteteknek az újrakiadását, és támogatni kívánják a kortárs erdélyi irodalmat is. Az alapítvány kuratóriumának tiszteletbeli elnöke Sütő András, tagja Adamovits Sándor, akinek életcélja a Helikon népszerűsítése, Böjthe Lídia, Bogyó Levente, aki anyagilag is jelentős mértékben támogatta az alapítványt, továbbá Marosi Ildikó irodalomkutató, Mészáros József, a Bolyai-könyvtár kutatója és Sebestyén Spielmann Mihály történész muzeológus. Kemény Miklós, az egykori Helikon-alapító báró Kemény János fia Magyarországról érkezett, hangsúlyozta: amennyiben visszakapná a család marosvécsi birtokait, azok jövedelmének egy jó részét - akárcsak egykor édesapja - a Helikon céljaira fordítaná. /Boér Károly: Hagyomány és jelenlét. = Brassói Lapok (Brassó), szept. 1./ Az erdélyi történelmi családok évszázadok hosszú során a nemzet érdekében tevékenykedtek, a legreménytelenebb helyzetben is megmaradtak a becsület útján, méltósággal viselve kitelepítéseket, kényszermunkát, megaláztatásokat, börtönt, száműzetést. A legutóbbi találkozón közel százan vettek részt a Teleki, Apor, Bethlen, Haller, Klebelsberg, Korponay, Beczássy, Bogdánffy, Betegh, Csávossy, Kemény, Tisza, Ugron, Ocskay, Lázár, Mikó és még más jelentős családok közül. Báró Apor Csaba, aki Torjáról érkezett, elmondta, hogy családjával együtt kitelepítették a háború után, végül Marosvásárhelyről költözött vissza Torjára 1991-ben. Jelenleg szülőfalujában él és gazdálkodik, hasonnevű fiával együtt. Egyed Ákos professzor elmondta, hogy a fórum elsődleges célja összegyűjteni azt a történelmi osztályt, amelyet ezelőtt ötven esztendővel a társadalom és a nemzet kizárt magából, és amelynek visszafogadására 1989 után jött el a lehetőség. Sajnos ez a visszafogadás nem könnyű feladat, hiszen a tulajdonviszonyok sincsenek még törvényesen tisztázva, és az előítéletek is élnek még, a testi-lelki fájdalmakról nem is beszélve. /Antal Erika: A nemzet zászlóvivői. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 5./ Akik összegyűltek, azokra vonatkozott az 1949-es kitelepítési törvény. 1949. márc. 3-án még mintegy 3000 családot lakoltattak ki kastélyaikból, kúriáikból vagy udvarházaikból. A Castellum Alapítvány adatai szerint 1949-ben 50 ezer hektár mezőgazdasági területet, 15 ezer hektár erdőt és 1500 kastélyt, udvarházat vettek el az erdélyi nemességtől.Mára már vagy négyszázan vannak, de csak minden második családnak van köze a Castellum Alapítványhoz. "Alapítványunk az erdélyi történelmi családok tagjainak egyesülete." "Fő célunk e társadalmi rétegben levő értékek felszínre és mozgásba hozása, szellemi kincsek megőrzése, gondozása, gazdasági ingatlanjaink törvényes keretek közti visszaszerzése, és azok saját és közösségünk hasznába állítása." - olvasható az alapítvány ismertetőjében. 1998-ban jegyezték be a Castellum Alapítványt, átvéve az 1992-ben alakult Etnos Alapítvány kereteit. Az alapítvány kuratóriumának elnöke id. Apor Csaba, az ügyvezető bizottság elnöke Csávossy György. A kastélyok, udvarházak sorsára vonatkozó jogszabály nem jelent meg. A 112-es törvény alapján vissza lehet ezeket igényelni, ha nincsenek műemléknek nyilvánítva. Legalább az erkölcsi rehabilitációt megérdemelné e kisemmizett, meghurcolt társadalmi réteg. /Cseke S. Tibor: Mára csak a hírnevükkel maradtak...Az erdélyi történelmi családok találkozója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 12./

2000. november 28.

Többet temetnek Bonyhán, Árva Bethlen Kata szülőfalujában, mint ahányat keresztelnek - mondta Dénes Előd fiatal lelkipásztor, aki immár két éve szolgál a Kis-Küküllő menti faluban. Jelenleg Bonyha községközpont, összesen hét település tartozik hozzá: Bernád, Gógán, Gógánváralja, Leppend, Dányán, Jövedics és Kund. Lakosságának negyven százaléka magyar nemzetiségű, harminc-harminc százaléka román és roma. A református egyházközség hatszáz lélekkel számol, és ahogy Dénes Előd lelkipásztor elmondja, templomba járó nép lakja Bonyhát. A munkanélküliség itt is gond. A faluból számosan ingáztak Dicsőszentmártonba, az ottani gyárakba, de az ipar hanyatlásával sokan Általában egy gyereket nevelnek családonként, ritkább esetben kettőt. Ez az arány az iskola magyar tannyelvű osztályainak a megmaradását is veszélyezteti. Az elemiben már csak összevont tanítás folyik, idén már nagy nehézségek árán indult az ötödik osztály, ugyanis hiányzott a tízes létszám, amely a magyar tannyelvű osztály létjogosultságát törvényileg biztosítja. Bethlen Kata születésének 300. évfordulóján Bonyhán ünnepi istentisztelettel, történelmi tárgyú előadásokkal, képzőművészeti kiállítással, kórushangversennyel tisztelegtek emléke előtt. Tonk Sándor történész a nagyasszony koráról, életéről és tevékenységéről tartott előadást, Buzogány Dezső teológiatanár a 18. század egyházi életéről, a reformációról beszélt. Kántor Zita bonyhai születésű, Marosvásárhelyen élő fiatal képzőművész az évfordulón a helybéli Bethlen-kastélyban állította ki alkotásait. Remélhetőleg már jövőre megvalósul a szórványkollégium, amelynek célja, hogy Bonyhán járhassanak iskolába a magyar gyermekek, és a református egyház és a faluközösség által épített vendégházban lakhassanak. /Antal Erika: Bethlen Kata falujában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 28./

2000. december 12.

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere még december folyamán 55 személlyel akarja csökkenteni a polgármesteri hivatal személyzetének létszámát. A hivatalban dolgozók elbocsátásának megkönnyítésére sajátos módszert talált ki. Bárki a lakosok közül, akinek valamilyen panasza van az ott dolgozók valamelyikére, sérelmét előadhatja a polgármesternek. Másik eredeti ötlete a polgármesternek az utcai újságárudák esztétikai alapú megregulázása. /Antal Erika: Marosvásárhely. A polgármester eredeti ötletei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 12./

2000. december 19.

Marosvásárhelyen dec. 4-7. között tizenegyedik alkalommal került sor az Egyházzenei Fesztiválra. Vasile Cazant, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatóje elmondta, hogy 1990-ben Csíky Boldizsár, az akkori igazgató kezdeményezte ezt a fesztivált. A színvonalas találkozó sikeres volt. A nyitóhangversenyt a Kecskeméti Zenekar tartotta, Csíky Boldizsár egyik zeneművét adták elő. A Kultúrpalota Tükörtermében zajlott a barokk kamarazene-hangverseny. /Antal Erika: Musica sacra. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 19./

2001. január 17.

Marosvásárhelyen jan. 25-én tizedik alkalommal osztják ki a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztői az irodalmi fórum nívódíjait. Az idén prózáért Sebestyén Mihályt, líráért Király Lászlót, esszéért Selyem Zsuzsát díjazzák. Debüt-díjat kap Farkas Wellmann Éva és Király Kinga Júlia. Gálfalvi György a Látó főszerkesztő-helyettese elmondta, hogy 1992-ben osztották ki első alkalommal a Látó nívódíjait a Lakitelek Alapítvány támogatásával. Akkor vers kategóriában Lászlóffy Aladárt, prózában Kisgyörgy Rékát, esszében Visky Andrást, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztéséért Balogh Edgárt, a marosvásárhelyi rádiót teljesítményéért, a legjobb újságírói munkásságért pedig Makkai Jánost díjazták. Az évek folyamán többen kétszer is részesültek már a nívódíjban, így például Lászlóffy Aladár, Szilágyi Júlia, Sebestyén Mihály, Király László, Selyem Zsuzsa. Király Lászlónak verseiért ítélik oda másodszor a díjat, nem mintha nem lenne miből válogatni. /Antal Erika: Megújult értékek Tizedik alkalommal osztják ki a Látó nívódíjait. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

2001. január 18.

A magyar nyomdászat fejlődését bemutató kiállítást nyílt meg a marosvásárhelyi Teleki Tékában, régi magyar könyvekből rendezett millenniumi kiállítást Kovács Bányai Réka és Zsigmond Irma, a Teleki és Bolyai Könyvtár két munkatársa. A kiállított anyag a Temesvári Pelbárt munkáit magába foglaló latin nyelvű kiadványon kívül magyar nyelvű könyveket is tartalmaz, kezdve a kolozsvári Heltai-nyomda munkáival. Ebben a nyomdában jelent meg a 16. század legtöbb magyar nyelvű könyve. Külön tárlóban tekinthető meg könyvtörténeti kuriózumként az első katolikus bibliafordítás, Komáromi Csipkés György jegyzetekkel, kiegészítésekkel ellátott biblia-munkapéldánya, Tótfalusi Kis Miklós Amszterdami Bibliája. Kiállítottak magyar unikumokat is, amelyeket a páncélszekrények vastag falai védenek: Balassi Bálint Istenes Énekek munkáját, Apáczai Csere János Magyar logikácskáját, egy Tótfalusi-nyomtatványból fennmaradt latin-magyar szótárt, valamint egy 1632-es naptárt. /Antal Erika: Régi magyar könyvkiállítás a marosvásárhelyi Teleki Tékában= Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

2001. január 30.

Jan. 30-án ünnepli újraindulásának tizedik évfordulóját a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. Csíky Boldizsár, a társaság elnöke felvázolta a múltat. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság három év alatt, 1876-77-78-ban alakult meg, fénykorát a húszas és harmincas éveiben érte el. A kommunista hatalom 1948-ban betiltotta. A társaságot. A társaság az utóbbi években tevékenységét kiterjesztette a művészetek, történelem, tudományok területére is. A mostani évfordulóra megjelentettek egy kötetet is. /Antal Erika: Beszélgetés a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság elnökével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./

2001. március 7.

Marosvásárhelyen a Kereskedelmi és Iparkamara által visszaigényelt épületből a múlt héten kiköltözött az egykori Erdélyi Figyelő szerkesztősége, Lázok János szerkesztő szerint ezzel a lap végérvényesen megszűnt. Gálfalvi György, a Látó főszerkesztő-helyettese a Krónikának elmondta, egyelőre úgy tűnik, a szépirodalmi folyóirat az épületben maradhat.kadt el, a megyei tanács részéről is megnyugtatták, hogy nem történhet meg a kilakoltatás.. "Virág György megyei tanácselnök megígérte, hogy mi is és a Vatra szerkesztősége is kapunk három-három szobát. Nekem változatlanul az a véleményem, hogy nem mozdulunk addig, amíg nem kapunk cserébe valamit" - tájékoztatott Gálfalvi György. /Antal Erika: Még nem rúgták ki. Egyelőre nem költözik a Látó szerkesztősége. = Krónika (Kolozsvár), márc.

2001. május 16.

Erdélyi körútja során máj. 14-én Marosvásárhelyre látogatott a Duna Televízió küldöttségre. Tájékoztatást adtak műsortervükről. /Antal Erika: Értékrendjük szempontjait értelmezték. Marosvásárhelyre látogatott a Duna Televízió. = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./

2001. július 6.

A marosvásárhelyi várban, a vártemplom szomszédságában ásatások kezdődtek. Soós Zoltán projektvezető elmondta, már több 14., 15., 17. századi kerámiatöredék került elő, továbbá 3500 éves és még annál is régebbi bronzkori, valamint szórványosan római kerámiadarabokra, konyhai edényre, késre, csontból készített lyukasztótűre bukkantak. A mostani ásatások az ezelőtt két évvel végzett ásatásokat folytatják, amelyek Erdély legrégebbi ferences kolostorát - amely missziós központ és a 15. század elején nagyon fontos zarándokhely volt - próbálják feltárni. A 15. századi Székelyvásárhely mezőváros méreteihez, 500 lakosához viszonyítva az 1200 férőhelyes templom hatalmas építménynek számított. A kutató történészben ennek következtében felmerült, hogy több lehetett, mint ferences kolostor, tulajdonképpen egy missziós központ létezett itt valamikor. Most megtalálták a kolostor keleti szárnyát, azon belül is a szerzetesek celláját, egy csontházat és a kolostor északi záró falát, amely aztán az erődítések folyamán várfallá vált a 17. század végére. Ami a középkori réteg fölött van, rendkívül gazdag, 17. századi lakóréteg, az itteni város maradványa. /Antal Erika: Ásatások a várban. = Krónika (Kolozsvár), júl. 6./

2001. július 18.

Két alkotótábor nyitotta meg kapuját Mezőpaniton. Immár harmadik alkalommal rendezik meg a Molnár Dénes Képzőművészeti Alkotótábort, valamint a Bandi Dezső néprajzkutató által kezdeményezett Bartha Sándor Kézművestábort. Júl. 22-én pedig a Monográfia Alapítvány szervezésében megtartják a Mezőségi Néptánctalálkozót. A Molnár Dénes grafikus nevével fémjelzett képzőművészeti alkotótáborban marosvásárhelyi, szovátai, kolozsvári és kecskeméti képzőművészek vesznek részt. A paniti Bartha Sándorról elnevezett kézművestábort Bandi Dezső javaslatára szervezték meg. Faragótáborként indult, de lassan helyet kapott az agyagozás, szövés, kosárfonás, rojt-bojt kötés is. A Monográfia Alapítvány létrejöttéről Konrád Béla nyugalmazott tanár falumonográfiájának megjelenését követően született az ötlet. /Antal Erika: Művészet időseknek és haladóknak. Mozgalmas kulturális hét zajlik Mezőpaniton. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

2001. augusztus 18.

Filmeseket, színjátszókat várnak a Vajdaszentiványi Néptánctábor hatodik kiadására. Az idén meghaladta a háromszázat az aug. 12-én kezdődött résztvevőinek száma. A rendezvényre a világ szinte minden sarkából érkeztek vendégek. Egy hétig tartó vidámság, nóta, művészegyüttesek előadása, zene- és táncoktatás, falumúzeum-látogatás, ismerkedés, esténként pedig táncház jellemezte a néptánctábort. Érkeztek vendégek, Magyarországról, de Horvátországból, Lengyelországból, Franciaországból, Németországból, az Egyesült Államokból, Japánból, Hollandiából, Szlovákiából, Ukrajnából, Jugoszláviából, Belgiumból is. A résztvevők elszállásolásáról, étkeztetéséről a főszervező Zichy-Horváth Alapítvány és a falu lakossága gondoskodott. A tábor népszerű látványossága a Nagy Erika helyi fiatal tanítónő irányításával létrehozott Falumúzeum. Akad itt a 20-as, 30-as évekből, sőt a 19. századból fennmaradt kézimunka, varrottas, szőttes ágynemű, csipkés lepedő, régi családi fotó, asztali váza, agyagedény, citera, bölcső, etetőszék, kanapé, ruhásszekrény. /Antal Erika: Egy hétig kulturális központtá alakult a falu. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./

2001. szeptember 19.

Megjelent a Catalogus librorum sedecimo saeculo impressorum Bibliothecae Teleki-Bolyai Novum Forum Siculorum. A marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár 16. századi nyomtatványainak katalógusa /Lyra Kiadó, Marosvásárhely/. A kötetről felelős szerkesztője, Sebestyén Spielmann Mihály, a Teleki Téka kutató főkönyvtárosa elmondta, hogy több évtizedes munka eredménye a kétkötetes könyv. A Teleki Téka egykori főkönyvtárosa, dr. Th. Balázs Lajos még a hetvenes évek derekán kezdte el a Téka kincseinek felderítését és cédulázását. Hagyományos módszerekkel, ceruzával írt jegyzetei háromezer lapot tettek ki. Ezeket számítógépbe táplálták. Ott tárolták 2500 könyv - önálló cím - és több mint 2700, a 16. században nyomtatott kötet adatait. A kötetek tekintélyes hányada a peregrinusok révén került Erdélybe, és végül Marosvásárhelyre, a Teleki Téka, az egykori Református Kollégium tanári könyvtárának polcaira. A könyveket olvasták, tanítottak belőle, vitatkoztak felette. Ezt jelzik a változatos tulajdonosi bejegyzések. Több mint négyezer személy és intézmény (értelmiségiek, papok, deákok, orvosok, tanárok, írók, humanisták, kolostorok, iskolák, kastélyok) neve fordul elő az éklapokon, a címlapra, a hátsó levelekre örökítve. A Tékában most folyamatban van a könyvtár 17. századi kiadványainak feltérképezése és katalógusba foglalása, majd azt követi a 18. század. /Antal Erika: Készül a következő katalógus. A Teleki Téka kincsei két kötetben. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./

2001. október 23.

Okt. 21-én, vasárnap szüreti Gyöngykoszorú Találkozót szerveztek Nyárádszeredában. A rendezvény megálmodói - Szabó Éva néprajz szakos pedagógus és férje, Szabó György Pál, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei elnöke - kifejtették, a fesztivál nem versenyjellegű. A felvonulással kezdődött ünnepi rendezvényen hat néptáncegyüttes, valamint a Bocskai Dalkör lépett színpadra a község művelődési otthonában. 1991 márciusában tartották az első Gyöngykoszorú Találkozót. Szabó Éva minden találkozót lefilmezett. Mára 54 darab háromórás kazetta gyűlt össze, amelyből rövidesen CD készül. Ezelőtt tíz évvel Nyárádszeredából indult a Gyöngykoszorú-mozgalom, amely azóta nem lankadt. Szabó György Pál rámutatott: "Amikor elkezdtük, Maros megyében mindössze két-három műkedvelő néptánccsoport létezett. Ma több mint 120 tánccsoport működik, hetente találkoznak, és jól érzik magukat a néptánc- és népviselet világában. Újra visszafoglaljuk édes anyanyelvünket dalban, táncban, viseletben." Többek között a nyárádszeredai Bocskai Dalkörnek és a Bekecs Tánccsoportnak, az ákosfalvi Forrás Együttesnek, a nyárádmagyarósi, hármasfalui, makfalvi és szentgericei hagyományőrző néptánccsoportoknak tapsoltak a jelenlevők. /Antal Erika: Szüreti Gyöngykoszorú Találkozót tartottak Nyárádszeredában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

2001. október 31.

Történelemtankönyvek Romániában címmel szervezett kétnapos szemináriumot Segesváron a Project on Ethnic Relations marosvásárhelyi irodája. A tanácskozás többek között a kisebbségi történelemoktatás, a tankönyvek megírása, a történészek és tankönyvírók közötti egyeztetések, a cenzúra témákat érintette. A találkozón részt vett többek közt Livia B. Plaks, a PER ügyvezető igazgatója, Dan Pavel politológus, a PER igazgatója, Andrzej Mirga lengyelországi egyetemi előadótanár, Adrian Cioroianu, Marius Lazar, Cornel Groza egyetemi tanárok, valamint történelem szakos pedagógusok, tanfelügyelők, tankönyvkiadók vezetői. A közösen megfogalmazott nyilatkozatban leszögezték, a történelemoktatás alapvető kritériuma a nemzeti identitás megőrzése a román többség és a nemzeti kisebbségek esetében, valamint az európai integráció elősegítése. Felhívják a figyelmet arra, hogy Románia és az itt élő kisebbségek történelmét valósághű módon kell tükrözni, a közös hazával szembeni lojalitás szellemében. Az ország történelmének ismerete minden román állampolgár állampolgári kötelesség, függetlenül az etnikumi hovatartozástól. Ugyanakkor a történelem szakos tanárok és a román nemzetiségű tanulók a nemzeti kisebbségek történelmének és hagyományainak megismerésével a társadalmi együttélést szolgálják, ezért a résztvevők ajánlják, hogy román nyelven is tegyék elérhetővé az Oktatásügyi Minisztérium által is jóváhagyott, a kisebbségek történelmét bemutató tankönyveket. A szemináriumon elhangzott, Románia történelmének oktatása egyáltalán nem illeszkedik a nemzetközi történelemoktatásba. Példaként Lengyelország és Ukrajna esetét hozták fel, ahol a történészek képesek voltak a közeledésre, és együtt vitatták meg a történelem oly módon való oktatását, hogy az egyik népet se sértse. Ezzel szemben Romániában ilyen egyeztetés nem volt, a magyar és román történészek bizottsága már régen nem tanácskozott. /Antal Erika: Sértések nélkül. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

2001. november 3.

Nov. 2-án tartotta a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány a város egykori polgármestere tiszteletére szervezett Bernády-emléknapot, amely koszorúzással kezdődött. Először a Bernády sírnál, majd a Bernády téren, a Teleki-ház előtt álló Bernády-szobornál koszorúzott Dorin Florea polgármester, Csegzi Sándor és Fodor Imre alpolgármester, valamint Borbély László, a dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és Mester Zoltán, a szovátai dr. Bernády György Egyesület elnöke. A koszorúzást a fotókiállítás megnyitója, majd az ünnepi est követte. A Párhuzamok, hasonlóságok Marosvásárhely és Kecskemét 20. század eleji építészetében című kiállításon Bálint Zsigmond marosvásárhelyi fotóművész és kecskeméti kollégáinak munkái azokat a hasonló stílusú épületeket mutatják be, amelyek mindkét város arculatát meghatározzák. A tárlatnyitót követően Dr. Bernády György városa és kora című zenés körképpel, tudományos és művészi előadással emlékeztek a néhai városépítő polgármesterre. Az egykori elöljáró idejében épült a Kultúrpalota, a városháza, a városi szanatórium (ma régi szülészet), az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem épülete (akkor kadétiskola), a Kaszinó, valamint a Víz- és Közművek épülete. Szintén Bernády Györgynek köszönhető a város ivóvízhálózatának és csatornarendszerének kiépítése, az utcák aszfaltozása, Marosvásárhely modern arculatának kialakítása. /Antal Erika: Bernády-emléknap. A városépítőre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./

2001. december 28.

Tüdős Kinga, a bukaresti Nicolae Iorga Történeti Kutatóintézet munkatársa Jobbágyélet a fejedelemkori Erdélyben /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely/ c. könyvében a háromszéki jobbágyokkal kötött szerződéseket vagy szegődményleveleket tartalmazza. A mű több mint háromszáz évvel ezelőtti eseményeket tár fel. A kötettel azt próbálta bizonyítani, hogy a kétirányú mozgásnak, a be- és kivándorlásnak a fejedelemség korában nem voltak nemzetiségi vonatkozásai. A román jobbágyokat Erdélyből nemhogy kiűzték volna, hanem ellenkezőleg, behívták, behozták őket, mert olcsó munkaerőnek számítottak, számban is sokan jöhettek, és mentesek voltak bizonyos kötöttségektől. Tüdős Kinga szerint a pontosan fogalmazó, pártatlanul ítélő történészből van kevés./Antal Erika: Kevés a pontosan fogalmazó történész. Tüdős Kinga új kötete háromszáz évvel ezelőtti eseményeket tár fel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

2002. január 22.

Dorin Florea polgármester jan. 21-én megerősítette múlt heti kijelentését: nincs szüksége a minisztérium, majd a megyei tanács által "átpasszolt" Marosvásárhelyi Nemzeti Színházra. A városi tanácsosok megegyeztek, lehetőségeiktől függően átvállalják a minisztérium által helyi hatáskörbe utalt színház költségeinek közel felét, Dorin Florea megismételte eddigi kijelentéseit: nincs szükség a színházra. Ha az önkormányzati tagok mégis megszavazzák az intézmény támogatását, bepereli a tanácsot. Florea referendumot akar szervezni, megkérdezve Marosvásárhely polgárait, hogy az iskolákat, az utak javítását vagy a színházat tartják-e fontosabbnak. /Antal Erika, Szucher Ervin: Floreának nem kell a teátrum. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

2002. március 8.

Szászrégenben a városi könyvtár és a Kemény János Művelődési Társaság szervezésében márc. 6-án irodalmi estet tartottak, meghívták Káli Király Istvánt, a Mentor Kiadó /Marosvásárhely/ igazgatóját és Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltárost, történészt. Káli Király István ismertette a Mentor Kiadó sorozatait, a most indított, egy-egy várost bemutató sorozatot, amelynek első kötete Torda múltját, régi arculatát idézi fel, valamint azokat a történelmi jellegű munkákat, amelyek 1999-től az Erdély emlékezete sorozatban jelentek meg. A könyvkiállítással egybekötött találkozón az Erdély emlékezete sorozat öt kötetét, Kovács Kiss Gyöngy Rendtartás és kultúra, Tüdős S. Kinga Jobbágyélet a fejedelemkori Erdélyben, Egyed Ákos Erdély 1848. évi utolsó rendi országgyűlése, Benkő Károly Marosvásárhely szabad királyi város leírása 1862-ben, valamint A Maros megyei magyarság történetéből című köteteket mutatták be. Pál-Antal Sándor a Marosszék és Marosvásárhely az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején /Haáz Rezső Alapítvány, Székelyudvarhely/ című kötetét bemutatta az olvasóknak. /Antal Erika: Kötetek a múltról. Irodalmi estet tartottak Szászrégenben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./

2002. március 20.

A Pro Europa Liga a marosvásárhelyi "fekete márciusra" emlékezve az idén is megszervezte a márc. 24-ig tartó, A tolerancia és interkulturális párbeszéd hete elnevezésű rendezvénysorozatot. Ennek keretében bemutatták a Provincia 2000 című kötetet. A bemutatón a kötet szerkesztői és szerzői voltak jelen: Molnár Gusztáv politológus, a Budapesti Teleki Alapítvány kutatója, Marius Lazar szociológus, a kolozsvári Interkulturális Kutatóközpont elnöke, Ovidiu Pecican történész, Marius Cosmeanu szociológus és Ágoston Hugó, a Krónika főmunkatársa. A kiadvány "egy kötetre való cikk az erdélyi és a bánsági regionalizmusról". A két nyelven (ezer példány románul, ötszáz magyarul) megjelenő könyv a Provincia folyóiratban közölt írásokat tartalmazza. Molnár Gusztáv elmondta, lehet, hogy érdekes folyóirat a Provincia, de a nehézkes terjesztés miatt kevésbé ismert. "Romániában görcsös a ragaszkodás az egységes államhoz" – állapította meg Molnár Gusztáv. – Márc. 21-én Szatmárnémetiben bemutatják Salat Levente Etnopolitika – A konfliktustól a méltányosságig – Az autentikus kisebbségi lét normatív alapjai című könyvét. /Antal Erika: Megemlékeztek a fekete márciusról. A tolerancia és az interkulturális párbeszéd hete. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

2002. március 29.

Nem véletlen, hogy a Nastase-kormány éppen a NATO-csatlakozásra váró országok bukaresti csúcsértekezlete előtti héten hozott a háborús bűnösök kultuszát elítélő döntést, valamint a zsidó közösségi tulajdont védő rendeletet. Az sem véletlen, hogy Razvan Theodorescu miniszter a vilniusi csoport tanácskozása idején jelentette be: holokauszt-emlékművet emelnek Románia egyik nagyvárosában. Hiszen kell-e ennél tündöklőbb kirakat Romániának: elítélik Antonescu híveit, illetve azokat, akik szobrot emeltek a marsall tiszteletére, utcákat, tereket neveztek el róla. Az sem véletlen, hogy ez a romániai város éppen Marosvásárhely, és nem Iasi, Botosani vagy netalán Bukarest: a holokauszt-emlékmű olyan helyen készül el, ahol a zsidóirtásért nem a román hatalom, hanem az akkori magyar kormány felelős. Mindenki elégedett, illetve elégtételt kapott: a Nastase-kabinet, a helyi önkormányzat, a marosvásárhelyi zsidó közösség és az amerikai zsidóság, de a román holokauszt-tagadók Paunescu-féle csoportja is. /Salamon Márton László: Kemény dió. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./ Nagy port kavart Marosvásárhelyen a Jurnalul National hasábjain megjelent Markó-nyilatkozat, mely szerint "az RMDSZ nem támogatja a holokauszt-emlékműnek az erdélyi városban való felállítását". A zsidó hitközség vezetői szerint "Markó egész életműve ellentmond ennek a feltételezésnek". Az Izsák Márton által több mint ötven évvel ezelőtt készített alkotás néhány napja került Bukarestbe, ahol szokatlan gyorsasággal kiutalt kormánypénzekből öntik bronzba. Razvan Theodorescu művelődésügyi miniszter bejelentette, hogy a kormány Marosvásárhelyen szándékozik emlékművet állítani a holokauszt áldozatainak. - "A helyi művész által készített szobrot a marosvásárhelyi zsidó közösség kezdeményezésére fogják felállítani; ehhez semmi köze az RMDSZ-nek" – jelentette ki márc. 28-án Theodorescu, aki azt követően nyilatkozott a Jurnalul Nationalnak, hogy – a napilap szerint – Markó Béla elnök tiltakozott az emlékmű felállítására kijelölt helyszín ellen. Markó hangsúlyozta: az RMDSZ csak azokon a településeken támogatja a holokauszt áldozatainak emlékét szolgáló eljárásokat, ahol a történelmi adatok szerint zsidók elleni bűncselekményeket követtek el. A RMDSZ elnökének tiltakozására a miniszter azzal érvelt, hogy "ahogyan Antonescu zsidó származású románokat deportált, ugyanúgy deportált Horthy hadserege magyar zsidókat Erdélyből." Izsák Márton marosvásárhelyi szobrásznak az auschwitzi áldozatok emlékére gipszből készített alkotása 1947 óta áll a Nyár utcai zsidó temető ravatalozójában. "Kétszer is összegyűlt már a pénz a gipszmakett bronzba öntésére, de pénzváltáskor az egész odaveszett. Egy példányt a bukaresti múzeum megrendelésére is elkészítettem, ötven évvel ezelőtt. Azóta várom, hogy egyszer talán kerül pénz és emberi akarat a szobornak egy marosvásárhelyi köztéren történő felállítására – panaszolta az idős művész. "Valósággal mellbevágott Markó Bélának a Jurnalul Nationalban idézett kijelentése. Valószínűbbnek tartom az újságíró tévedését; nem lehet igaz, hogy az RMDSZ-elnök nem nézné jó szemmel a marosvásárhelyi holokauszt-emlékmű felállítását, hiszen egész életműve, emberi hozzáállása ellentmond ennek a feltételezésnek – jelentette ki Sauber Bernát hitközségi elnök a román nyelvű napilap márc. 26-i számában megjelent újságcikk kapcsán. Dorin Florea polgármester a Krónikának azt nyilatkozta: első perctől kezdve támogatója volt az ügynek, sőt területet is felajánlott Izsák Mártonnak, ahol elhelyezhetné a szobrot: a zsinagóga előtt. Fodor Imre alpolgármester szerint a marosvásárhelyi hitközség mindeddig nem kereste meg a városházát a szobor elkészítéséhez való hozzájárulási kérelemmel. Spielmann Mihály városi tanácsos szerint indokolatlan a félelem, hogy egy holokauszt-emlékművel a magyarságra fognak mutogatni. /Antal Erika, Salamon Márton László: Kísért a múlt Vásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./

2002. március 30.

Márc. 29-én Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere felavatta a Nemzeti Színház melletti új parkot. A zöldövezet egy olyan ingatlan helyére került, amely egykor a Ferenc-rendi szerzetesek tulajdonában volt. A Nemzeti Színház melletti téren álló, egykor a ferences szerzetesrend tulajdonában lévő romos házat a hét folyamán egy nap alatt lebontották, majd három nap alatt elhordták a téglákat, és parkot létesítettek az ingatlan helyébe. Történt ez annak ellenére, hogy a ferencesek visszaigénylési pere jelenleg folyamatban van. A polgármester elmondta, a szerzetesek nem érnek semmit a perrel, ez csupán az időhúzásra alkalmas, ezért úgy látta jónak, hogy erőszakhoz folyamodik, és azonnal lebontatja az ingatlant. A Marosvásárhelyen tevékenykedő franciskánus szerzetesrend házfőnöke, Pál atya elmondta, az általuk indított pert éppen a ház lebontása időpontjában tárgyalták a törvényszéken. "Megdöbbentett a polgármester eljárása. Ez nem más, mint a marosvásárhelyi ferences közösség újabb megalázása, a rend jogainak semmibevétele" – jelentette ki. A ferencesek jelenleg az Ady negyedben elhagyott gyermekek nevelését vállalják, szegényeket, rászorulókat támogatnak. /Antal Erika: Parkot avatott Dorin Florea. Ferenc-rendi tulajdont bontottak le. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 391-420




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998