udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Antal Margit

2004. július 8.

A Magyar Irodalomtudományi Tanszék 2004-ben pályázatot hirdetett romániai általános- és középiskolai magyartanárok számára Az irodalomtanítás öröméért címmel. Pályázni két kategóriában lehetett: 1) Műértelmezés: Móricz Zsigmond Árvácska című kisregényének vagy a mű egy részletének értelmezése. 2) Tanári napló: Legalább két hónapnyi irodalomtanítási tapasztalat rögzítése. A díjazottak: Műértelmezés: I. díj (100 euró): Márton-Kalapáti Jolán – Andrei Muresanu Főgimnázium, Dés; Tanári napló: I. díj (100 euró): Antal Margit – Benedek Elek Általános Iskola, Szentábrahám ugyancsak I. díj (100 euró): Orbán Enikő – 15-ös Általános Iskola, Brassó. /Magyartanárok pályázatának eredményhirdetése. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

2005. május 30.

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök és Essig József, a Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány elnöke kezdeményezésére május 28-án Kolozsváron, az evangélikus püspökségen megalakult az 1944 karácsonyán mártírhalált halt kolozsvári evangélikus lelkész nevét viselő Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. A püspök bevezetőjében ismertette a kulturális műhely Dávid Gyula által összefoglalt célkitűzéseit. Járosi Andor az 1944-es zsidótörvények idején a keresztyén hit erejével szállt szembe a gyilkos erőkkel, próbálta menteni az üldözötteket. Antal Margit tanárnő Járosi Andor az igaz ember címmel tartott előadást nagyapjáról. A Járosi-kép elmélyítéséhez járult hozzá Gaal György és Fazakas Csilla, valamint dr. Lőwi Károly, aki részleteket olvasott fel Lőwy Dániel A téglagyártól a tehervonatig. A kolozsvári zsidóság története című könyvéből. Június 19-én Járosi Andor leszármazottai átvehetik az egykori evangélikus lelkészt megillető, a Yad Vashem által adományozott, igaz embereknek járó kitüntetést. /Németh Júlia: Megalakult a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

2005. november 28.

November 25-én ismertették Kolozsváron az Irodalomtanítás öröméért elnevezésű pályázat ez évi díjazottjait. Két kategóriát hirdettek meg a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének tanárai: a műértelmező és a tanári napló kategóriát. Egyed Emese tanszékvezető történelmi pillanatnak nevezte az eseményt, hiszen mindkét alkalommal szerzőket avattak. Idén a tanári naplót illetően Patek Mária és Antal Margit első díjat nyert, Misztrik Jolán második díjat, könyvjutalomban részesült Kolcsár Irén. A műértelmező kategóriában az első díjat Szilveszter László kapta. /N.-H.D.: Díjazott magyar szakos tanárok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

2009. július 1.

Az elmúlt hétvégén Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Szakán az 1954-ben, az utolsó nemzedékként végzettek találkoztak, és elevenítették fel közös emlékeiket. A tapasztalatok birtokában valamennyien kijelentették: a romániai magyarság soraiban manapság hiánycikk az akkor tapasztalható ún. Bolyai-szellemiség. A Szabadság kérdésére hét történelem-filozófia szakos volt bolyaista diák mondta el gondolatait. Boros Mihály (Szatmárnémeti) emlékeztetett, 1954-ben a szakon nyolc fiú és két lány végzett, közülük hárman már elhunytak. A többiek viszont rendszeresen megrendezték emlékező találkozóikat. Sztranyicki Gábor filozófia professzorként dolgozott Kolozsváron. Ha nem lett volna Bolyai Tudományegyetem, a romániai magyar oktatás óriási veszteségeket élt volna át, vallja. Az egyetem vezetősége lándzsát tört az akkori társadalmi átalakulás – látásmódjuk szerint – pozitív vonatkozásai mellett. Czucza István (Bánffyhunyad) üdvözli a fiatalokat, akik igyekeznek ébren tartani a tüzet, ha nem is tudnak eredményt felmutatni. Szabó Sándor (Bukarest) szerint a Bolyai Egyetem visszaállítására tett eddigi kísérletek nagyon erőtlenek voltak, a magyarországiak teljesen „impotensek” az erdélyi magyarok ügyeinek rendezése terén. Erdélyben még mindig érződik a tömeges félsz. Antal Margit (Kolozsvár) állítja: azt a Bolyai Tudományegyetemet, amely az ő és mások emlékében él, ebben a megváltozott világban már nem lehet visszaállítani. Ma csak magyar-angol egyetemről lehetne szó. Bartha Zoltán (Kolozsvár) a Tinivár Kiadó igazgatója szerint a Bolyai Tudományegyetem feltámasztása a politikum részéről hiú ábránd, azonban a civil társadalom többet tehet az ügy érdekében. /Ördög I. Béla: Gyújtópont – Volt egyszer egy Bolyai Tudományegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

2009. július 3.

A Szabadság július 1-i számában Volt egyszer egy Bolyai Tudományegyetem címmel a magyar egyetemen végzett utolsó filozófiaszakosai visszaemlékeztek egykori egyetemi éveikre. Az olvasókat bizonyára meglepte, hogy ha 1954-ben végeztek, az egyetemet viszont 1959-ben számolták fel, akkor miért ők az utolsók? Azért, mert az utolsó években megszüntették a magyar nyelvű filozófusképzést. Az emlékezésben Sztranyicki Gábor felrótta, hogy „utólag mindenki mindent jobban tud, nem ritkán úgy, ahogyan a megváltozott helyzet éppen ezt megkívánja. ” Balázs Sándor elvárta volna tőle az önmagával való őszinte szembenézést. Sztranyicki ugyanis 1959-ben az Előrében arról írt, hogy a Bolyai ki van téve a burzsoá nacionalista behatásoknak, s ezzel „alátámasztotta” a pártállami indokot: ez az egyetem a magyar nacionalizmus tűzfészke, s ezért meg kell szüntetni. Mindenki tudja, milyen körülmények között születtek az ilyen cikkek, azonban ez az évfordulós visszaemlékezés talán alkalmas lett volna arra, hogy bocsánatot kérjen az ilyen kényszer-állásfoglalásért, s annak káros következményeiért. Sztranyicki Gábor a Bolyai vezetőségéről azt írta, miszerint a „demokratikus gondolkodómód” karakterizálta. Balázs Sándor mást tapasztalt. Sztranyicki Gábor a párt Központi Bizottsága környékén betöltött funkciója után most Bukarestben kiadót működtet, 1990-ben a tévében szorgalmazta a Kommunista Párt újjáalakítását. Antal Margit ellentmondást nem tűrően a kijelentette: a magyar egyetemet „a megváltozott világban már nem lehet visszaállítani”. A cikkíró megkérdőjelezte Bartha Zoltán állítását: „a Bolyai Tudományegyetem feltámasztása a politikum részéről hiú ábránd”. Lehet, EGYELŐRE hiú ábránd. De a Bolyai Társaság azért dolgozik, hogy a politikum vállalja fel ezt az ügyet. /Balázs Sándor: Nyílt levél. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998