udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 152 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-152
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Iancu, Avram

1990. augusztus 4.

A Romániai Magyar Szó egymás mellett közölte a Minzatu-jelentést /a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa kivizsgáló bizottságának jelentését/ és a Helsinki Watch jelentését a márciusi marosvásárhelyi eseményekről. Minzatué elfogult, 1918-ig megy vissza, részletezi, hogy 1989 végén a székely megyékben meggyilkoltak román állampolgárokat, nem említette, hogy milicistákról volt szó és akkor románlakta vidéken is voltak hasonló cselekmények, meggyalázták Avram Iancu szobrát /ismeretes, hogy részeg fiatalok megpróbáltak felmászni a szoborra/, olvasható, de nem szól magyar szobrok meggyalázásáról, összetöréséről, stb. Minzatu azt állította, hogy 1990. márc. 16-án Marosvásárhelyen eltávolították egy gyógyszertár a román nyelvű feliratát. Ez nem igaz, valójában a román mellé magyarul is kiírták, hogy gyógyszertár. Sok valótlanság van a Minzatu jelentésben, nem is lehet mindet felsorolni. Román tüntetők feldúlták az RMDSZ székházát. A Helsinki Watché tárgyilagosabb, jelezte azt is, hogy csak cigányokat ítéltek el. A Helsinki Watch jelentése szerint románok támadtak az RMDSZ-székházba menekült magyarokra, megverték az ottrekedt magyarokat, a rendőrség mindezt tétlenül tűrte. A jelentés felvételekkel igazolta, hogy a környező falvakból botokkal felfegyverzett románok érkeztek a városba. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2., 3., 4./

1990. október 5.

Kolozs megye elöljárósága a 100/1990-es rendelettörvénnyel megváltoztatott több régi magyar utcanevet: a Petőfi utca Avram Iancu lett, a Rákóczi út Grigorescu, a Györgyfalvi út Constantin Brancusi, a Kőmálalja utca Iuliu Hateganu, a Pata utca pedig Nicolae Titulescu. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13.; Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

1990. október 7.

Marosvásárhelyen okt. 7-én öt ittas fiatal /négy magyar és egy román, Bálint Gyula, Nagy Csaba, Tóth Zoltán Lehe, Ughi István és Bantila Carmen/ rugdosta az Avram Iancu lovasszobra előtti virágvázákat, állítólag fel akartak mászni a szoborra, hogy felülhessenek a lóra. Valójában nem másztak fel a lóra és nem tépték le a zászlót. A szobor négy méter magas alapzatára csak létrával lehetne feljutni. A rendőrség őrizetbe vette őket. Este a román tévében már azt állították, hogy öt magyar felmászott a szoborra és ledobta a román zászlót. A román sajtó ezt vette át, hiába cáfolta a Romániai Magyar Szó, a rendőrségre hivatkozva. /Bodolai Gyöngyi: A zászlótépés híre - torzítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./ A parlamentben okt. 9-én Borbély László képviselő is cáfolta a zászlótépést, hivatkozva a Maros megyei rendőrkapitányság október 8-i jelentésére.

1990. október 12.

Okt. 12-én kezdődött meg Marosvásárhelyen a három fiatalember tárgyalása, akiket azzal vádolnak, hogy a városban levő Avram Iancu szoborról letépték a zászlót. Mindhárman munkások, Nagy Csaba 22 éves, Ughi István 22 éves, Bálint Gyula 18 éves. Az egyetlen szemtanú, Ovidiu Lazar is tanúsította, hogy el sem érték a zászlót. A fiatalok elmondták, hogy megverték őket, azért mondták később, hogy letépték a zászlót, olvashatjuk Tófalvi Zoltán tudósításában. Vajon a rendőrök ugyanúgy kutatnak a Petőfi-szobor meggyalázói, a zabolai római katolikus templom gyújtogatója ügyében is. Közben újra bántalmazzák a Ludason tanuló marosvásárhelyi 33 diákot. Hiába vannak köztük román anyanyelvűek is, megverik őket az állomáson, a bentlakáson is, csupán azért, mert marosvásárhelyiek. Már s lakónegyedekben is előfordul, hogy korábban békésen egymás mellett élő románok megfenyegetnek magyar szomszédokat. A televízió ezekről az esetekről nem beszél. /Tófalvi Zoltán: Szobormászók a törvény előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

1990. október 16.

A marosvásárhelyi bíróság kihallgatta Nagy Csaba, Ughi István és Bálint György vádlottakat, akik beismerték, hogy fogadásból föl akartak mászni a városban levő Avram Iancu szobor talapzatára. A zászlót egyikük sem akarta eltávolítani, azonban a rendőrségen "puhították" őket, ezért vallották a zászló letépésének tervét. A fiatalokat elfogó kiskatonák tagadták, hogy megverték volna a vádlottakat. Az egyik tanú elmondta, hogy a zászló érintetlen maradt. A védőügyvédek kérték, hogy a közerkölcs és állami jelvények elleni bűncselekményt nyilvánítsák köztörvényes bűncselekménynek és helyezzék szabadlábra őket. A bíróság a kérést elutasította. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

1990. október 16.

Nagy rendőri erőket vontak össze Marosvásárhelyen, okt. 14-én, a szobormászók bírósági tárgyalásakor. Tanúk is voltak, akik állították, hogy a fiatalok nem nyúltak a zászlóhoz. Boitan Otilia ügyésznő a cigányperek idejéről ismerős, akkor is ő képviselte a vádat. Az ügyésznő a magyar szélsőséről beszélt, ebbe illeszkednek bele az itteni fiatalok gaztettei. Felségjel megsértésének, románellenes megnyilvánulásnak minősítette a részeg fiatalok randalírozását. Hiába érveltek az ügyvédek, hogy szó sem volt a zászló letépéséről /el sem érhették volna/, a bíróság figyelmen kívül hagyta a védelem érvelését. Végül okt. 16-án bíróság felségjel megsértéséért és közerkölcs elleni vétségért két évi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte három marosvásárhelyi fiatalt /Nagy Csabát, Ughi Istvánt és Bálint Gyulát/, akik okt. 7-én megpróbáltak felmászni az Avram Iancu-szobor talapzatára. /Bögözi Attila: Szobormászók a törvény előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

1991. május 5.

Marosvásárhelyen hajnalban öt fiatalember /három magyar, egy román, egy német/ megpróbált felmászni Avram Iancu négy méter magaslaton álló lovasszobrára, s közben elszakították a román zászlót. A hatóságok nem kihágásként kezelik az ügyet, hanem a nemzeti jelvények meggyalázásaként. /MTI/

1991. május 17.

Olvasó betelefonált a szerkesztőségbe: Kolozsváron a Rákóczi út nevét jelző táblát Eremia Grigorescura, a Petőfi utca nevét pedig Avram Iancura cserélték. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./

1991. szeptember 15.

Avram Iancu halálának 119. évfordulójára emlékezett a Hunyad megyei Cebén a Vatra Romaneasca és a Nagy-Románia Párt /Romania Mare/. Megjelent Iliescu elnök és Petre Roman miniszterelnök is. /MTI/

1992. április 30.

A Soros Alapítvány képviselőinek tervezett találkozóját Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere csak abban az esetben engedélyezi, ha arra a polgármesteri hivatal képviselőin kívül az általa megnevezett társaságok és alapítványok /Vatra Romaneasca, Avram Iancu Társaság/ képviselőit is meghívják. /K. N. K.: A hollandok után Soros a? soros. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

1992. december 14.

Felmentették az 1989-es események több kolozsvári elítéltjét, a helyőrségparancsnokot, a megyei párttitkárt, a belügyminisztériumi vezetőket. Sorozatosan engedik szabadon a korábban elítélt pártvezetőket. Ugyanakkor nyolc hónapra ítélték a 48 éves Gál Józsefet, aki ittasan szétdobálta a Marosvásárhely főterén álló Avram Iancu szobrán levő virágcsokrokat és kalapáccsal ment neki a szobor talapzatának, értesülve a kolozsvári Mátyás-szoborral kapcsolatban történtekről. /Magyar Hírlap, dec. 14./

1993. február 2.

Gheorghe Funar kolozsvári polgármester a tanácsülésen bejelentette legújabb tervét: írjanak ki népszavazást arról, hogy Mátyás király szobrát egyszerűen beolvasszák, és a bronzból öntsék ki Avram Iancu szobrát. /Németh Júlia: Népszavazás a Mátyás-szobor beolvasztásáról? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./ A szobrot mindenképpen eltávolítják a főtérről, hogy a helyére Baba Novac szobrát állíthassák. /(Botos): Népszavazás szoborolvasztásról? = Új Magyarország, febr. 2./

1993. április 6.

Funar, Kolozsvár polgármester eldöntötte, Kolozsváron fel kell állítani Avram Iancu szobrát, amely méreteivel, monumentalitásával majd túlszárnyalja Mátyás király szobrát. Pályázatot írt ki. A bírálóbizottság elnöke, Raoul Sorban művészettörténész, a Szocialista Munkáspárt tagja nem az esztétikát vette figyelembe, hanem a politikumot. Ilie Beinde nyert, aki primitív elképzelések rabja. Pályaműve 20 méter magas, bazaltkövekből rakott oszlop, a tetején áll majd Avram Iancu 5 m-es bronzszobra. Hiába tiltakoztak a művészek, a román értelmiségiek, Funar nem hallgatott rájuk, idén december 1-jén szeretnék fölavatni a szobrot. /Balogh József, Bukarest: Funar úr szobrokkal álmodik. = Népszava, ápr. 6./

1993. június 5.

A megyei tanácsok képviselői Kolozsvárott értekezletet tartottak, az előző napon a miniszterelnök, jún. 4-én pedig Iliescu elnök látogatott Kolozsvárra. Iliescu a megyei tanácsok képviselőinek értekezletén kijelentette, nem szép dolog, hogy egyes pártok, egyes személyek, például Doinea Cornea azt állítják külföldön, hogy Romániában nem változott semmi. Erre a teremben helyeslés helyett morgás hallatszott, mire Iliescu visszakozott, ő nem nevezett meg személyeket /holott a hangfelvételek tanúsítják, említette Cornea nevét./. A tanácskozáson a helyi autonómia kérdéseiről volt szó. Majd Funarral és más vezetőkkel átvonult egy másik terembe, ahol találkozott az Avram Iancu Társasággal. Ezután Iliescu elnök találkozott a 4. számú /erdélyi/ hadsereg parancsnokával, Paué Cheler tábornokkal. /Nits Árpád: Ion Iliescu elnök munkalátogatása Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./ Iliescu államelnök találkozott a Vatra Romaneasca vezetőivel is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12-13./ Kolozsváron háromnapos értekezletet tartottak a megyei tanácsok képviselői. A találkozón min a négy államhatalmi szerv legmagasabb szinte képviseltette magát, a kormányt Vacaroiu miniszterelnök, két miniszter, több államtitkár, eljött maga Iliescu elnök, a törvényhozás /Oliviu Gherman/, az ügyészség és a törvényszék tisztségviselői is eljöttek. /"Négyhatalmi" csúcs. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 5-6./

1993. augusztus 17.

Funar, Kolozsvár polgármestere nyilatkozatában /Renasterea Banateana (Temesvár), aug. 10./ védelmébe vette a Caritas "önsegélyező" társaságot, jót tesznek az emberekkel. Funar elismerte, hogy segítséget nyújtott ennek a rejtélyes vállalkozásnak, működési teret biztosított számukra. A nagyobb összeget nyert emberek naponta milliókat adnak a város fejlesztésére. Funar ebből finanszírozza a tervezett Avram Iancu-szobor elkészítését, a Fellegvárra 26 méteres keresztet állít és segíti a kórházakat. Szerinte csak a Soros Alapítvány által támogatott újságok támadják a Caritast. /Clinton-Funar összefogás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

1993. október 10.

Okt. 10-én ért Kolozsvárra a "Béke-vonat", amely Krakkóból indult, a Cseh Köztársaságot, Szlovákiát, Magyarországot érintve érkezett a kincses városba. A vonattal a kisebbségi kérdéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek képviselői utaztak, keresve a megoldásokat az etnikai konfliktusok elsimítására. Kolozsváron Emil Constantinescu vezette a megbeszélést, aki szerint a városban az etnikai konfliktusokat a szélsőséges erők provokálják, köztük az RMDSZ szélsőségesei is. Buchwald Péter szenátor felvázolta a romániai magyarság helyzetét, Bálint Kelemen Attila tanár, városi tanácsos pedig a Bolyai Egyetem újraindításával kapcsolatban ismertette az RMDSZ álláspontját, Ioan Teodor Stan, az Avram Iancu Társaság elnöke pedig a románság évszázados elnyomásáról szólt és felháborodott azért, mert románok idegeneknek panaszkodnak. /Székely Kriszta: Kolozsváron is megállat a Béke-vonat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12, Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ Élesen bírálták Funar feszültségkeltő intézkedéseit a Béke-vonattal érkezett szervezetek. /Expresszkonferencia Kolozsvárt. = Magyar Hírlap, okt. 12./

1993. november 30.

Kolozsváron Funar polgármester nov. 30-án tervezi a városban felállított Avram Iancu szobor avatását. Az Adevarul bukaresti lap "művészi kudarcnak" nevezte a Svájcban élő román szobrász tervei alapján kézült szobrot: 20 méteres oszlopon álló 6 méteres bronzszobor. Még nem készült el teljesen, a szobrot majd kiegészítik három havasi tülköt fúvó pásztorlánnyal. /Funar ünnepi szoboravatása Kolozsváron. = Új Magyarország, nov. 30./

1993. november 30.

Nov. 30-án Kolozsváron ünnepélyesen leleplezték és megkoszorúzták Avram Iancu még be nem fejezett szobrát. Beszédet mondott Funar polgármester, Grigore Zanc megyei prefektus, Traian Chebeleu elnöki szóvivő Iliescu elnök üzenetét tolmácsolta, Ion Teodor Stan, Avram Iancu Társaság elnöke, az Liviu Maior tanügyminiszter a kormány nevében beszélt, továbbá Zeno Opris, a Vatra Romaneasca marosvásárhelyi elnöke és Stefan Pascu akadémikus, a hadsereg nevében pedig Pnatelimon Pralea vezérőrnagy. Jelen volt Bartolomeu Ananai ortodox püspök, a Moldova Köztársaság is képviseltette magát. /Csoamfáy Ferenc: Ünnep egy befejezetlen szobor körül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3., Magyari Tivardar: Ünnepi szoboravatás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 8./ Funar polgármester nem mulasztotta el a történelem folyamán - szerinte - kizárólag elnyomó szerepet játszó magyarok ostorozását. /Leleplezték a befejezetlen Avram Iancu-szobrot. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./ Zeno Opris a faji uszítás kritériumait kimerítő magyarellenes beszédet mondott a szobor avatása alkalmából. Judea ezredes veteránjai Marosvásárhelyről autóbuszokkal jöttek Kolozsvárra, felfegyverkezve uszító jelszavakkal. De most nem volt hatásuk. /Krajnik-Nagy Károly: Morzsák a szoboravatásról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

1993. december 22.

Kolozsváron újabb magyarellenes emlékezést rendeztek. Zeno Opris, a Vatra Romaneasca elnöke leleplezte Octavian Popovici-emléktáblát. Azt állította, hogy ezt a diákot 75 évvel ezelőtt a "Nemesi Gárdák" elleni harcban lőtték le a magyarok. Folytatódik a magyarellenes emlékezések sorozata, azt akarják, hogy az említett diák nevét viselje a Postarét utca. Az Avram Iancu Diákotthonra is magyarellenes emléktáblát akarnak állítani. /(-nik): A történelem analfabétái. "Nemesi Gárdák" Kolozsváron? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

1994. január 11.

Funar kolozsvári polgármester sokáig dicsekedett azzal, hogy mennyi adományt kap a Caritas játék nyerteseitől. 1993. áprilisa és szeptembere között a nyertesek 366 millió lejt fizettek be, ebből azonban Funar csak 67 milliót fordított a városra, ellenben hatalmas összegeket áldozott a szakemberek által giccskolosszusként emlegetett Avram Iancu-szoborra. Most pedig kiderült, hogy a polgármesteri hivatalnak 1993 végén közel egymilliárd lejes tartozása van. /Pesti Hírlap, jan. 11./

1994. június 10.

Jún. 10-én ünnepelték Kolozsváron a román egyetem megalapításának 75. évfordulóját. Megjelent Iliescu elnök is, beszédében hangsúlyozta az egyetem szerepét a reformfolyamatokban. Beszédében vitába szállt - ha közvetetten is - a Funar-féle szólamokkal és nem támogatta az egyetem nevének megváltoztatását. Az épület előtt összegyűltek egy része kifütyülte, a mások része éltették. Az elnök megtekintette a memorandisták, majd Avram Iancu emlékművét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

1994. október 11.

Át kell írni a történelmet, mert Kolozsvárt nem az orosz, hanem a dicső román hadsereg szabadította fel, hangzott el a város felszabadulásának 50. évfordulóját köszöntő okt. 11-i szimpóziumon. Kolozsváron a Hősök emlékművénél koszorúzott a kormány, a szenátus, a polgármesteri hivatal. Avram Iancu szobránál Funar polgármester beszélt. Megígérte, hogy jövőre állni fog a román katona alakját dicsőítő emlékmű. Jelen volt Gheorghe Tinca honvédelmi, Chiuzbaian igazságügyi miniszter és Paul Cheller tábornok, a 4. Erdélyi Hadsereg parancsnoka. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

1995. március 4.

Nagyváradon is megünnepelték /márc. 4-én/ a Vatra Romaneasca megalakulásának ötödik évfordulóját. A rendezvényen megjelent Traian Chebeleu államtitkár, elnöki szóvivő, Zeno Opris, a Vatra országos elnöke, Ionel Ungur, Bihar megye prefektusa, Petru Filip, Nagyvárad polgármestere, Gheorghe Funar és Adrian Paunescu. Chebeleu arról beszélt, hogy a Vatra Romaneasca nagy szerepet játszott abban, hogy a közhangulat toleránssá vált. Felolvasták a Vatra kolozsvári szervezetének nyilatkozatát, amelyben "az RMDSZ nevű terrorista szervezet" betiltását követelték, ez a követelés hatalmas tapsot kapott. Funar ünnepi beszédében kijelentette: pártja kérni fogja az RMDSZ betiltását. Funar kikelt az alapszerződés ellen és azt javasolta a Vatra és az Avram Iancu helyi szervezeteinek, hogy a márc. 15-i ünnepségek megakadályozására mindenütt szervezzenek ellentüntetéseket. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 8., Magyar Nemzet, márc. 7./ A rendezvény díszvendége Traian Chebeleu államelnöki szóvivő volt, akivel Simon Judit készített interjút. Chebeleu szerint az Európa Tanács 1201-es ajánlása nem kerül be az alapszerződésbe. A kisebbségek "jogainak szavatolása nem része a kétoldalú szerződésnek." - mondta. Történt-e egyeztetés a román és szlovák kormány között? - hangzott a kérdés. Véleményt cseréltek, válaszolta Chebeleu, konzultációt folytattak, de nem egyeztettek. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 8./

1995. március 14.

Funar polgármester Kolozsváron betiltotta az RMDSZ márc. 15-i koszorúzási ünnepségét, azzal indokolva, hogy ezen a napon a Vatra Romaneasca és az Avram Iancu Társaság tart gyűléseket. Molnos Lajos, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke a magyarság elleni nyílt uszításnak nevezte Funar döntését, rámutatva, hogy annak célja összecsapást kiprovokálni a város román és magyar lakosai között. Molnos Lajos felkérte Grigore Zanc megyei prefektust, hogy akadályozza meg ezt a provokációt. Zanc leszögezte, hogy a koszorúzás, az ökumenikus istentisztelet megtartható. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

1995. április 19.

Iliescu elnök Forradalom és reform című könyvében úgy emlékezik vissza 1990. márc. 15-ére, hogy több mint 10 ezer magyar állampolgár érkezett az országba, "akik incidenseket idéztek elő Szatmárnémetiben, Szovátán, Marosvásárhelyen és más településeken, közintézményekre tüntetően kitűzték Magyarország zászlaját... románellenes dalokkal, jelszavakkal bujtogattak, zavart és pánikhangulatot keltve a román lakosság körében. A következő napokban a románság szervezett tiltakozó tüntetéseket" Kincses Előd, a szemtanú cáfolta ezeket az állításokat. Marosvásárhelyen semmilyen incidens nem történt. Az 1990. márc. 15-i ünnepségeken a városban Aurel Florian román nyelven méltatta márc. 15-e jelentőségét, magyar zászlót nem tűzött ki senki, ezt videofelvételek is igazolják. Gavril Irsic Szatmár megyei rendőrparancsnok kijelentette, hogy Szatmárnémetiben magyar turisták által provokált incidens nem történt. A valóságban a szatmárnémeti vatrás tüntetést a Marosvásárhelyről kiszállt Vasile Tira őrnagy szervezte, aki jelentő szerepet játszott a marosvásárhelyi márc. 19-20-i eseményekben is. Iliescu azt írja emlékiratában, hogy "Avram Iancu marosvásárhelyi szobrát több ízben megszentségtelenítették, míg Szovátán Nicolae Balcescuét szétrombolták." A szovátai szobrot valaki egy éjszaka valóban letaszította, de senki sem bizonyította, hogy ezt egy magyar tette volna, a helyiek azonnal tiltakoztak megrágalmazásuk ellen. Avram Iancu szobrának megszentségtelenítése pedig az volt, hogy valaki olyan szöveget írt a szoborra, amiből kiderült, hogy nem tudott magyarul. Iliescu könyve szerint: "Az akkori kedélyállapotok és összefüggések kifejeződéseként létrehozták a Vatra Romaneasca kulturális és civil szervezetet. Ez a román népnek abból az akut öntudatosságából született, hogy szüksége van olyan szervezett formákra, melyek biztosítják ellenállását és önvédelmét a magyar követelések fel-felcsattanó hullámaival szemben. Gátat vetnek ennek az agresszív magatartásnak, amit úgy fogtak fel, hogy potenciálisan veszélyeztetik a román állam integritását és egységét." Kincses Előd erre megjegyezte, hogy a Vatra Romaneascát 1989. dec. 27-én hozták létre Marosvásárhelyen, de megalakulását csak 1990. febr. 4-én jelentették be. Radu Ceontea dec. 26-án aláírta a magyar-román barátság platformját, másnap pedig megalakította a Vatrát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

1995. október 3.

A román sajtóban több támadó cikk jelent meg a Vasvári Pál-emlékmű felállítása miatt. Eugen Goia szohodoli ortodox pópa a gyulafehérvári Unirea lapban "A Mócföldön, Kőrösön a magyar politikusok által felállított emlékművet nem tűri el a föld" címmel égig magasztalta a mócok vezéreinek tetteit, Horea. Closca, Crisan, Avram Iancu érdemeit, majd Vasvári Pált és hadseregét ócsárolta. Szerinte az emlékmű merénylet a román nép valódi történelme ellen. Valójában 1848-ban ezen a vidéken Abrudbánya, Zalatna, Magyarigen, Boroskrakkó, Verespatak, Sárd nagyszámú magyarságát halomra gyilkolták - nem Vasvári csapatai. Egyetlen éjszakán, 1849 januárjában Nagyenyed 700 védtelen magyar lakosát ölte meg Axente Sever csapatával, Avram Inacu katonái a védtelen Felvincet felperzselték, magyar lakossága földönfutó lett. Axente Severről városnegyedet, iskolát neveztek el, majd 1993-ban szobrot emeltek Nagyenyeden, gaztettei színhelyén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./ A Vasvári Pál-emlékművet júl. 9-én állították fel Kőrösfőn: 1412. sz. jegyzet.

1995. október 5.

Bartolemeu Anania kolozsvári ortodox érsek nem ragaszkodik az Avram Iancu utcai diákmenza /hajdani diákotthon/ falára elhelyezett emléktábla általa fogalmazott teljes szövegéhez, bár az szerinte a valóságot tükrözi. Vita folyt az ortodox érsekség, a városháza és a Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetősége között az 1946. máj. 28-29-én a diákotthonban történtek 50. évfordulójának megünneplésével kapcsolatban. Ezen a napon ugyanis az akkori Dermata /Herbák János, később Clujana/ bőrgyár munkásai megostromolták a román diákotthont, hogy véget vessenek a város magyar lakosságát terrorizáló és egyben a berendezkedő kommunista hatalmat támadó román diákcselekményeknek. A mostani érsek egyik vezére volt az akkori magyargyűlölő diákságnak és egyik kezdeményezője a megemlékezést szervező "Diáknemzedék-1946" Akadémiai Csoport nevű szervezetnek. A főpap által megfogalmazott változat: "E diákotthonra zúdult a "nép- és osztályidegenek" gyűlölete 1946. május 28-29-én éjszakáján, és innen indult ki a kolozsvári egyetemi diákság tiltakozó sztrájkja a revizionista magyar sovinizmus és a kommunista ateizmus ellen". /Uszító főpap. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

1995. november 1.

A kormánykoalíció tagja a Román Nemzeti Egységpárt, elnöke, Funar elfogadta a történelmi megbékélés tervét, azonban ezt feltételekhez kötötte: Magyarország ismerje el a trianoni szerződést, ismerje el a magyar hatóságok bécsi döntés utáni kilengéseit és kérjen bocsánatot ezért a román államtól és a román néptől , többé ne avatkozzon be Románia belügyeibe, ne támogassa többet a fasiszta típusú RMDSZ-t, mondjon le az 1201-es ajánlásról és ismerje el Avram Iancu megyét, amely Kovászna és Hargita megyék egyesítéséből jön létre. Románia számára is szabott feltételt: az RMDSZ eltakarítását a politikai életből. Funar mindezt Cebe községben mondta el, Avram Iancu sírjánál. /Új Magyarország, nov. 2./

1995. november 10.

Csapody Miklós, az MDF országgyűlési képviselője, a parlament külügyi bizottságának tagja erdélyi útjának tapasztalatairól beszélt. A kormány gondozásában tragikus vallomások címmel megjelent egy zárt körben, illetve a diplomáciai testületekben terjesztett kötet, amely a székelyföldi románok 1989 decembere és 1990 márciusa közötti üldöztetéséről szól. Újra kiadták Lancranjan hírhedt Beszéd Erdélyről című munkáját, amely 1982-ben nagy visszhangot váltott ki Magyarországon. Ehhez a könyvhöz most a román művelődési államtitkár írt előszót. - Bukarestben bemutatták azt az Avram Iancuról 1972-ben forgatott filmet, amelyet még Ceausescu sem hagyott jóvá. - Iliescu megbékélési javaslatával a román követeléseket vissza akarja csempészni az alapszerződésbe. Romániában 75 éve minden választás előtt megjelennek a magyarellenes mozgalmak, és soha, egyetlen liberálisnak mondott román politikus sem merte védelmébe venni a magyarságot. /Heti Magyarország, nov. 10./

1996. március 1.

Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke a bukaresti Jurnalul National napilap márc. 1-jei számában megjelent interjújában támadta Alfred Moses amerikai nagykövetet, amiért elítélte a szélsőséges pártokat. Arról, hogy az RMDSZ megünnepli a honfoglalás millecentenáriumát, Funar kijelentette: "Romániában nincsenek magyarok. Csak Magyarországon vannak, ebben a szomszédos, ezer éve barátságtalan országban. Másrészt a magyarok bejövetele és letelepedése a Balaton körül nem 1100 éve történt, még ezer év sem telt el bejövetelük óta. Kolozsváron a románok, beleértve a magyar etnikumúakat is, december 1-jét ünneplik, Romániának, annak az államnak a nemzeti ünnepét, amelynek kenyerét eszik. Nekünk, románoknak március 15. rossz emlékű nap, az 1848-as forradalom idején megölt több mint 40 ezer románra és a magyar megszállók, az Európába ezer évvel ezelőtt érkezett hordák leszármazottai által felégetett 230 román falura emlékeztet." /Népszava, márc. 2./ Funar közleményt adott ki: Kolozsvár Polgármesteri Hivatala március 15-én ünnepi gyűlést rendez, amelyen az 1848-as forradalom vezéreiről és a hódítók által meggyilkolt több tízezer románról emlékeznek meg. Ez alkalommal az Avram Iancu utca 20. szám alatti épületen emléktáblát helyeznek el, amely román és angol nyelven hirdeti: Itt szálltak meg 1848-49-ben a román forradalom nagy személyiségei, George Baritiu és Nicolae Balcescu. Továbbá, hogy a román nép szent eszményei váltották ki a magyar nemesek véres megtorlásait, amelyeknek 40 000 román esett áldozatául, 230 falut felgyújtottak és megsemmisítettek. /Amíg Bukarestben a román-magyar megbékélésen ügyködnek, Kolozsváron készítik az újabb etnikai konfliktust. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-152




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998