udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 44 találat lapozás: 1-30 | 31-44
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bányai Péter

1990. augusztus 1.

A mai romániai sajtóban gyakori a faji uszítás és a becsületsértés, írta Bukarestből Bányai Péter. Példának a nagyváradi Phoenix lap 17. számát hozza. Ebben dr. Emil Oanca, aki a Columbia Egyetemen szerzett politológiai doktorátust,így nyilatkozott: "A magyarok az utolsó barbárok, akik elözönlötték a civilizált Európát ezer évvel ezelőtt, s ugyanolyan barbárok maradtak". Oanca azt kérte kormánytól, hogy azonnal tartóztassák le Iliescu elnök két volt vetélytársát, Radu Campeanut és Ion Ratiut. A riporter figyelmeztette, hogy parlamenti képviselők, akiknek mentelmi joguk van, de Oancát ez sem érdekelte. "Radu és Campeanu a román állam ellen konspirált, s ezt Krisztus óta napjainkig halállal büntetik a világ összes országában." /Bányai Péter, Bukarest: Veszélyes sajtószabadság. = Magyar Nemzet, aug. 1./

1991. május 31.

Az RMDSZ nagyváradi kongresszusát értékelve Molnár Gusztáv politológus kifejtette, hogy az összmagyarság problematikájához való közeledést érezte. A nemzetet újra kell gondolni. A kongresszuson érzékelhető volt a mérsékelt, Domokos Géza-féle irányzat és a radikális, Szőcs Géza nevével fémjelzett irányzat. A Szőcs Géza-féle radikalizmus reális, értékelte Molnár Gusztáv. Tragikus dolog, de Romániában a román ellenzéknek nincs társadalmi bázisa. Bukaresttől 10 km-re van Bolintin, a cigányellenes cselekmény színhelye. - Az RMDSZ autonómiája nem csupán Bukarest felé jelentkezik, de Budapest felé is. Ez azt jelenti, hogy egy pluralista összmagyar struktúrát kell kidolgozni. A mérsékelt irányzatnak is két része van, a politizáló szárny, Domokos Géza és a képviselők egy része, akik attól félnek, hogy a radikalizálódással elveszítenek bizonyos lehetőségeket és az intellektuális szárny, a Cs. Gyimesi Éva, Bányai Péter-szárny, amely a jóhiszemű román szellemi elittel tart fenn kapcsolatot, és fél, hogy ezek most veszélybe kerülnek. /Közeledés az összmagyarság problematikájához. = Kelet-Nyugat (Nagyvárad), máj. 31./

1991. július 26.

Hétről hétre rosszabb a hangulata az RMDSZ marosvásárhelyi kongresszusa után, nyilatkozta Bányai Péter. Szerinte fölösleges vitákkal fecsérelték az időt. Bukarestben kell lenni az RMDSZ központjának. Nem ért egyet Balázs Sándornak A Hétben megjelent írásával, hogy a nacionalisták táborán kívül létezik a minden feltétel nélkül egymás nyakába borulók tábora, ide tartozik Cs. Gyimesi Éva és Szilágyi N. Sándor. Bányai is közéjük sorolja magát, visszautasítva, hogy egymás nyakába borulók lennének. Bányai Péter szerint a kongresszuson a mérsékeltek és a nemzeti radikálisok mellett a politikai radikálisok is megjelentek, ő is közéjük tartozik. Bányai távolodik az RMDSZ-től. Egyelőre még nem szakított, az RMDSZ-székház pincéjében lakik és az RMDSZ alkalmazottja. /Bányai Péter: Én vagyok a második Hajdu Győző? = Valóság (Bukarest), júl. 26./

1992. augusztus 13.

Az RMDSZ kolozsvári szenátorjelöltjei: Buchwald Péter, Bányai Péter, képviselőjelöltjei: Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő és Neményi József Nándor. /Nits Árpád: Rangsorolások, sorrendezés. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

1992. december 2.

Felhívás nyílt párbeszédre címen fogalmazta meg fenntartásait az RMDSZ vezetői egy részével szemben több aláíró, köztük Cs. Gyimesi Éva, Eckstein Kovács Péter, Bányai Péter , Szilágyi N. Sándor és Fey László. Nincs áttekinthető irányvonaluk, döntéseiket a rögtönzés jellemzi, majd zűrzavart keltő döntéseiket utólag magyarázgatják, az RMDSZ-t "homályos politikai ambícióik" eszközévé akarják tenni... így sorakoznak a vádak. /Felhívás a nyílt párbeszédre. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./ A felhívás időzítése érthetetlen: a Mátyás-szobor miatti tüntetések ideje. ?

1993. január 6.

Bányai Péter több ponton vitatta Borbély Imre tanulmányának állításait. Bányai Péter leszögezte, hogy a marxista-leninista ideológia klasszikusainak szövegeit eléggé ismeri. Megalkotóinak eszméiről kiderült, hogy utópia. Borbély Imre elmélete és javasolt stratégiája első olvasatra meggyőző. Egy eszményi, civilizáltabb Romániában talán alkalmazható is lenne. Borbély Imre a mai romániai rendszert fasiztoid-kommunista féldiktatúrának ítéli meg, ebben egyetért vele Bányai Péter. Azonban Borbély alábecsüli a hatalom stabilitását. Ez a hatalom erős, változás nem várhat. A romániai magyar önkormányzat létrehozását Bányai komolytalannak érzi. Ki fog elmenni az önkormányzati választásra, ki fedezi a költségeket? ? tette fel a kérdést. Bányai Péter utóiratként megjegyezte, hogy amikor az RMDSZ elnökségében el akarták távolítani őt politikai tanácsadó státusából, egyetlen elnökségi tag védte meg, mégpedig Borbély Imre. /Bányai Péter: Most vagy soha? /Borbély Imre tanulmányának margójára/. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./ Borbély Imre tanulmánya: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1992. dec. 22.

1993. január 12.

A vita folytatódik: Cs. Gyimesi Éva fontosnak tartja, hogy újra és újra elismételje: az RMDSZ vezetőségének egy "szűk csoportja" indokolatlan döntéseket hozott, nem figyeltek másra. Fel is sorolja őket: Borbély Imre, Csapó József, Partubány Miklós, Szőcs Géza, Tőkés László. December elején közzétett Felhívás nyílt párbeszédre című írásukra nem érkezett válasz. Cs. Gyimesi Éva szerint a kongresszuson is egy olyan új programot akarnak elfogadtatni, amelyet a tagság, a küldöttek még nem láttak. /Interjú Cs. Gyímesi Évával. Ismét: felhívás nyílt párbeszédre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./ Cs. Gyimesi Éva az RMDSZ radikális vezetőit támadta. Csutak István összefoglalta, szerinte mi is ez a vita. A román médiumok félnek attól, hogy esetleg Tőkés László lesz az RMDSZ elnöke. Ezért le kell járatni a püspököt, belülről is támadni kell őt: Bányai Péter a román médiumokban egyszerre marasztalta el a kolozsvári szoborgyalázás ürügyén Tőkés Lászlót, Szőcs Gézát és Csapó Józsefet. Cs. Gyimesi Éva Félszárnyú madár című tanulmányában a Tőkéshez közel álló Borbély Imrét marasztalta el, az autonómia-progam egyoldalúságát taglalva. Cs. Gyimesi Éva a nagyváradi kongresszuson még Szőcs Géza mellett röpcédulázott, majd támadta a kommunistákat, végül - a kongresszuson - homlokon csókolta Domokos Gézát. Az RMDSZ kongresszusa előtt Fey László cikkében megmagyarázta, miért nem lenne jó, ha Tőkés László elnök lenne. Az RMDSZ-nek három elnökjelöltke van. Tőkés László, Markó Béla és Mina László. Csutak ismertette Mina László /Brassó/ múltját. Mina László fegyvergyári pártmunkás volt. Legfőbb támogatója Madaras Lázár, a hajdani Magyar Nemzetiségű Dolgozók Brassó megyei Tanácsának volt aelnöke. Domokos Géza pedig kiállt amellett, hogy Markó Béla legyen az utóda. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

1993. január 15.

Tőkés László összegezte az RMDSZ általános politikája és vezetői egy része ellen indított támadó-akciót, amelyet Cs. Gyimesi Éva indított el. A lehető legszélesebb területen, helyi és magyarországi sajtóban, a Szabad Európa román adásában és párbeszédre szóló felhívásokkal végzik akciózásukat. A román ultranacionalisták és a hatalom autonómia-ellenes kampányt indított, Iliescu elnök megbélyegezte a magyar önrendelkezési törekvéseket. A román ellenzék viszont megértést tanúsított. Corneliu Coposu egyenesen a "demokratizálódási folyamat szerves részének" tekintette az RMDSZ Kolozsvári Nyilatkozatát. És ekkor érkezett az akciózó "liberális közép", rálicitálva a soviniszták ellenséges hangjára. Szilágyi N. Sándor nemzeti kizárólagossággal vádolta meg a "radikálisokat". Bányai Péter megdicsérte Fey Lászlót, aki a "románokkal való állandó együttműködés" híveként "határozottan szembeszáll a radikális felfogással". Fey László is kirohant a radikálisok, Tőkés László ellen. Cs. Gyimesi Éva és kolozsvári köre folytatja támadásait. Bányai Péter nacionalistáknak nevezte a radikálisokat a Romania Libera 1992. dec. 22-i számában. Amennyiben Vadim Tudor és társai le akarnak számolni az RMDSZ-szel, "bízvást ajánlhatjuk nekik liberális barátaink dúsan tenyésző akció-irodalmát." /Tőkés László: Össztűz avagy akciózás és "feyezés" kolozsvári módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15. - újraközölte: Magyar Fórum, márc. 4./

1993. január 22.

Az RMDSZ megválasztotta új országos vezetőségét, az RMDSZ Képviselők Tanácsát. Melynek 21 tagja a következő: Csiha Tamás, Bodó Barba, Kántor Lajos, Szilágyi N. Sándoe, Bérs András, Tőké András, Borbély Ernő, Papp Kincses Emese, Fischer Ildikó, Molnos Lajos, Magyari Nándor László, Toró T. Tibor, Bányai Péter, Pillich László, Jankó Szép Sándor, Török Ernő, Sófalvi László, Brendus Gyula, Gazda István, Meder Zsolt és Borsos Géza. /Az RMDSZ új országos vezetősége. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./

1993. február 27.

Bíró Béla a mérsékeltek egyik képviselője /individualistáknak nevezi csoportját/ írta, hogy máig emlegetik Tőkés László: Össztűz című vitacikkét, mely Cs. Gyimesi Éva, Bányai Péter, Szilágy N. Sándor álláspontját "tipikus politikai asszimiláns gondolkodásnak, /?/ másodrendű állampolgárok álbölcsességen alapuló életfilozófiájának" titulálta, és figyelmeztetéseit hajtóvadászatnak, lejáratókampánynak állította be. Az RMDSZ kongresszusán a mérsékeltek alternatívája nyert. Bíró Béla elismerte, hogy Katona Ádám, Borbély Imre, Tőkés László vagy Szőcs Géza gyakorta magános kezdeményezései nélkül az autonómiakérdés nem került volna be a román köztudatba, hozzátette, hogy a román ellenzékkel való együttműködés /Domokos Géza, Kolumbán György, Bányai Péter, Cs. Gyimesi Éva, Szilágy N. Sándor/ nélkül "nem tehettünk volna szert arra a közösségi hitelre, mely végül még az autonómia gondolatát is a racionálisan mérlegelhető lehetőségek szférájába emelte." /Bíró Béla /Sepsiszentgyörgy/: "Tipikus asszimiláns gondolkodás?" = Beszélő (Budapest), febr. 27./ A jelzett vitairat: Tőkés László: Össztűz avagy akciózás és "feyezés" kolozsvári módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15.

1993. augusztus 28.

Jelenleg a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ közelebb van a döntés centrumához, mint a múltban. Nem a Nemzeti Megmentési Front hozta létre az SRI-t, hanem fordítva, ez a csoport /Iliescu elnök, Magureanu, az SRI elnöke teremtették meg a Nemzeti Megmentési Frontot, a Románok Nemzeti Egységfrontját, a Nagy-Románia Pártot, állapították meg összefoglalójukban Bányai Péter és Saszet Ágnes, elemezve a nemrég megjelent SRI-jelentést. A Ceausescu-diktatúra idején lassan kialakult egy különleges Securitate-ideológia. Ennek egyik lényeges eleme a nacionalizmus volt. Ezek a szeku-vezetők felkészültek a jövőre. Lassan kialakították ideológiájukat. Ennek alapelemei: a marxizmus gúnyos megvetése, a központosított nemzetállam kultusza, az állam és az ortodoxia /mint államvallás/ egységének kultusza és az idegengyűlölet. 1989 előtt létezett már az ortodox egyház Telegraful Roman című lapja, amelynek xenofób, történelemhamisító propagandája a Romania Mare előfutára. Az SRI-jelentés szerint Romániában kémkedés folyik, információ-gyűjtés minden tevékenységi területen, köztük az etnikai és demográfiai területen is. Ezek szerint minden kutató, szociológus, etnográfus stb. tevékenysége kémkedés? Ha a népszámlálás adatai hitelesek, miért fél az SRI az etnikai, demográfiai információk gyűjtésétől? Az SRI jelentésében az áll: "Paramilitáris edzőtáborokat azonosítottunk Erdélyben, amelyekben nagyszámú fiatal román állampolgár tartózkodott." Itt "az RMDSZ terrorista-akciójáról" van szó. Ezekről a paramilitáris edzőtáborokról régóta ír a Romania Mare és más uszító lap. Ezek ugyanis a cserkésztáborok. /!/ A jelentés azt állította, hogy "legalábbis középtávon fennmarad a nemzetbiztonság elleni konkrét fenyegetettség": "a sovén irredenta megnyilvánulások fejlődése és az autonomista jellegű cselekedetek" miatt. /Bányai Péter, Saszet Ágnes: Román titkosszolgálat. Az állam mi vagyunk. = Beszélő (Budapest), aug. 28./

1993. szeptember 24.

Bányai Péter kifejtette, hogy a szélsőjobb a legnagyobb veszély. A szélsőjobb "egyre nyíltabban jelentkezik az RMDSZ-ben is. A legegyértelműbben Borbély Imre nyilatkozatában, Horthy Miklós temetésén való részvételével kapcsolatban." Borbély Imre, az SZKT alelnöke Horthy Miklóst tisztességes magyar embernek nevezte, aki összetartotta a magyar nemzetet. Bányai Péter idézte a népi írókat, akik elítélték a Horthy-rendszert, idézte Bibó Istvánt, Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Teleki Pált. Borbély Imre azt írta: "A Horthy-temetés mérföldkő " Jelenlétemmel hozzájárulok ahhoz, hogy az erdélyi magyarság ébredjen fel." Bányai Péter személyesen is érintett, írta, mert nagyanyját Auschwitzban "elégették". Bejelentette, hogy nem vesz részt az SZKT ülésén, mert nem maradhat szövetségben olyan emberekkel, akik így gondolkoznak. Egyelőre felfüggeszti SZKT-tagságát és reménykedik abban, hogy megtisztítják az RMDSZ-t a szélsőséges jobboldaliaktól. /Bányai Péter: Vétkesek közt cinkos, aki néma (avagy miért nem veszek részt az SZKT marosvásárhelyi ülésén). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./ Borbély Imre nyilatkozata: szept. 14.

1993. október 21.

Borbély Imre, az SZKT alelnöke részt vett Horthy temetésén és utána tett nyilatkozata /A "sőt" szimbóluma, Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ heves reakciót váltott ki. Borbély Imre Horthy Miklós pozitív oldalait emelte ki, a negatív oldalnak könyvtárnyi irodalma van. Borbély Imre kifejtette, hogy nézetei Antall József miniszterelnökéhez áll közel, aki történész is. Antall József Horthyról vallott nézete a Heti Magyarország szept. 3-i számában megjelent interjúban olvasható. Borbély Imre úgy látja, hogy az elmúlt 40 év beidegződései tovább hatnak a lelkekben. Borbély Imre megérti Bányai Péter fájdalmát és ezzel magyarázza cikkének elrugaszkodott hangnemét. Borbély Imre kezdeményezte a zsidó mártírokra való emlékezést Kolozsváron a Szent Mihály templomban, majd okt. 5-én ugyancsak ő kezdeményezte a parlamentben az egyperces néma felállást az aradi vértanúk emlékére. Borbély Imre a tárgyilagos, nyílt, legitim tárgyalások híve, ez segít a román-magyar viszonyban. A dialógust, a magyar-román kerekasztalt már évek óta sürgeti Tőkés László tiszteletbeli elnök. /Gazda Árpád: Beszélgetés Borbély Imrével, az SZKT alelnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./ Bányai Péter cikke: szept. 24-i jegyzet.

1994. március 31.

A Tőkés László püspök elleni összehangolt támadássorozatról beszélt Alex von Austein kisebbségpolitikus. Sok adattal, példával világította meg ezeket a támadásokat. Cs. Gyimesi Éva is ellene fordult. A "román jobb, bal, közép, liberális parasztpárti támadások mellé felsorakozott az RMDSZ mérsékeltjei után a magyar /volt nomenklatúrás és SZDSZ-es beállítottságú?/ ellenzék is. Tőkés pedig világosan felismerte, hogy az RMDSZ egységének veszélyeztetettsége, azaz az egység megbontása: a román sovinizmus érdeke egyedül. S ha ezt Bányai Péter, Szász János, Cs. Gyimesi Éva, Frunda György, Tokay György, Borbély László is kiszolgálják, ahhoz nem sok hozzáfűznivalóm lehet." /Magyar Fórum, márc. 31./

1994. július 19.

Nits Árpád feltette a kérdést, miért olyan zajosak, botrányosak a kilépések és miért olyan csendesek a visszasomfordálások? A legutóbbi SZKT-ülésen történt kilépésről vezércikk sugallta, hogy ez maga a megoldás. Egy másik SZKT-tag viszont nyilvános feljelentést közölt egyik kollégájáról Horthy temetésével kapcsolatban és kijelentette, amíg ez a kolléga az SZKT tagja, ő nem vesz részt az üléseken. Ennek ellenére most megjelent az SZKT-ülésen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./ Kántor Lajos júl. 10-i ülésen történt kilépéséről van szó. A vezércikk: Miklós László: Nincs felelet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./ Bányai Péter jelentette ki /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. szept. 24./, hogy nem vesz rész az üléseken, amíg azokon jelen lesz Borbély Imre, akinek cikkében /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. szept. 14./ az szerepelt, hogy Horthy tisztességes magyar ember volt.

1994. augusztus 5.

Bányai Péter reagált Nits Árpád cikkére /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./, visszautasítva azt, hogy ő visszasomfordálna az SZKT-ba, hiszen annak idején csak azt jelentette be, hogy felfüggeszti SZKT-tagságát. Nem igaz Nits Árpád állítása, hogy Bányai Péter addig nem vesz részt az SZKT ülésén, amíg annak tagja Borbély Imre. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./ A pontosság kedvéért: Bányai Péter írásában ez állt "...maradhatok egy szövetségben olyan emberekkel együtt, akik így politizálnak, így gondolkoznak. A válasz egyértelmű nem. Egyelőre nem mondok le SZKT-tagságomról." "Abban a reményben, hogy személyesen kevésbé érintett társaim felébrednek, és megtisztítják ezt a remélhetőleg nem csak nevében demokratikus szövetséget a szélsőséges jobboldaliaktól." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. szept. 24./

1995. július 20.

Bányai Péter ír a román titkosszolgálatokról. Jelenleg egy romániai magyar tollforgatóval minimum négy titkosszolgálati részleg foglalkozik, egymástól függetlenül: az SRI-hez tartozó Alkotmányvédő Osztály, a Belügyminisztérium Hírszerző Igazgatósága /U. M. 0215/, a Különleges Távközlési Szolgálat, ha valaki az elnökség közelébe kerül, akkor az Elnöki Politikai Információs Iroda. - A Ziua lap azt igyekezett bizonyítani, hogy Iliescu elnöknek KGB-s múltja van. Egyesek emögött Magureanu, az SRI vezetője és Vasile Ionel, Iliescu tanácsadója közötti rivalizását látják. Ionel meg akarja buktatni Magureanut, utódául helyettesét, Murcu Victor tábornokot szemelte ki. A Ziua főszerkesztője, Sorin Rosca Stanescu is érdekes figura. 1989 után az Iliescu-rendszer, a nacionalista, magyarellenes uszítás egyik legkeményebb ellenfele. Egyszercsak a Romania Mare közölte dossziéját, eszerint tíz éve a Securitate munkatársa volt. Stanescu nem tagadta a vádat, de állítása szerint csak külföldi terroristákat leleplező akciókban vett részt. - Vacaru, az SRI-t ellenőrző parlamenti bizottság elnöke nyilatkozott: "A titkosszolgálatok konkurenciájának megakadályozására már régóta szükséges lett volna az egységes koordinálás bevezetése." /Beszélő, júl. 20./

1998. június 10.

A református egyház és a CE közötti vita egyes részleteiről olvashatunk Józsa Tímea összefoglalásában: egy tiltakozó csoport állásfoglalásáról, egy egyházkerületi határozatról és a sajtótájékoztatóról. A tiltakozó csoport szerint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nem fogadja el a CE nevű missziói szövetség tevékenységét, emiatt kellett ifj. Adorján Kálmán lelkésznek elhagyni zilahi szolgálati helyét. A CE Szövetséget védelmében kiállt egy csoport, mondván, a CE az ébredés szellemét képviseli, az episzkopalizmussal szemben a spirituális és kulturális értékek ápolását hirdeti. A nyílt levél aláírói szerint jelenleg "Tőkés László püspök személyes irányításával a református egyház belső kisebbségének üldözése folyik.", továbbá szerintük ez a "másként gondolkodók diszkriminációja". Ezért szolidaritásukat fejezik ki a "megkülönböztetés áldozataival". Az aláírók között van: Bányai Péter politikai elemző, Saszet Ágnes tanár, a Babes-Bolyai Tudományegyetem több tanára, óraadója /Benő Attila óraadó tanár, Berszán István egyetemi adjunktus, Gábor Csilla egyetemi adjunktus, Magyari László Nándor egyetemi adjunktus, Orbán Gyöngyi egyetemi adjunktus, Selyem Zsuzsa óraadó tanár/, Csáki Edit óraadó tanársegéd /Gh. Dima Zeneakadémia, Kolozsvár/, Salat Levente /Kolozsvár/, három marosvásárhelyi író: Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Vida Gábor, két kolozsvári író: Papp Sándor Zsigmond, Visky András, Tompa Gábor rendező /Kolozsvár/. Közölte a napilap a Királyhágómelléki Református Egyházkerület máj. 16-i határozatát: a közgyűlés titkos szavazással elutasította ifj. Adorján Kálmán fellebbezését és jóváhagyta Adorjánnak a zilahi lelkészi állásából való felmentését. A sajtótájékoztatón Tőkés László püspök elmondta: a CE nem vállalt jogi és hitelvi kötelezettséget, nem dolgozott ki olyan szabályzatot, amely megfelelne a református egyház statútumának. A CE sajtókampányt indított az egyházkerület ellen, párhuzamosan működnek a református egyházzal, mindezek miatt Adorján Kálmánt, a CE országos vezetőjét elhelyezték parókiájáról. Két hét múlva a CE is sajtótájékoztatót tartott, ahol ifj. Adorján Kálmán lelkészi elnök, Halmen István ügyvezető elnök és Horváth Levente lelkipásztor elmondták: nem akarnak elszakadni az egyháztól, de az egység nem lehet jogcím az uniformizálásra. A Kánon egyik nagy hibája, hogy alulról jövő kezdeményezésekről nem rendelkezik. /Józsa Tímea: Quo vadis? /Egy témáról - három tételben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10., a tiltakozó csoport állásfoglalását a kolozsvári lap is közölte: Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./ A Romániai CE Szövetség a református egyházon belüli megújulást képviseli, olvasható kiadott tájékoztatójukban. 1948-ban a kommunista hatalom betiltotta működésüket, azonban a föld alatt tovább dolgoztak. A mozgalom több tagja börtönbüntetést szenvedett. 1991-től újra legális szervezetként működnek. A CE állami bejegyeztetéséhez a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hozzájárult. Jelenleg az egyházkerület a "CE Szövetség teljes alávetettségét igényli", a CE viszont önállóságához ragaszkodik, elismerve az egyházi hatóság felügyeleti jogát. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a CE álláspontját engedetlenségnek bélyegezte és ezért az egyház szervezeti keretéből kizárta. A konfliktus Zilahon csúcsosodott ki, ahol ifj. Adorján Kálmán lelkészt, a CE lelkész-elnökét az egyház hatóság elmozdította ottani lelkészi tisztségéből. /Halmen István ügyvezető elnök: A Romániai CE Szövetség tájékoztatója. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ A Szabadság a fenti közlemény mellett közölte Tóth János lelkész Tőkés Lászlóhoz,a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökéhez intézett nyílt levelét. A lelkész kifejtette, hogy a CE bomlasztja az egyházat. Működjön csak külön a CE, ajánlotta a lelkész. /Nyílt levél. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ A tiltakozó csoport állásfoglalását elvetette Molnos Lajos, mondván, vannak olyan nagyokosok, "akik majd eldöntik azt is, hogy egyik vagy másik felekezeten belül milyen legyen a rend", hogyan kelljen gondolkozni. Egyesek "egyházaink belső dolgaiba is gátlástalanul és ízléstelenül beavatkoznak, döntnöki szerepet vindikálnak maguknak". Céljuk az egyház bomlasztása, mégpedig belülről. S teszik ezt "az újfajta internacionalizmus és ateizmus szellemében, amit ma korszerűen multikulturalitásnak, másként gondolkodásnak stb. neveznek." Az aláírók jó részét ismeri, írta Molnos, politikai beállítottságukat is. Nem csodálkozna, ha az a szöveg, amit aláírtak, Tőkés László politikai nézeteivel helyezkedne szembe. Ez a szolidaritási nyilatkozat egyszerűen lejáratás. Molnos még megkérdezte, hogy milyen az aláírók hívői kapcsolata az egyházzal? /Molnos Lajos: Nemcsak undorító, de veszélyes is! = Partiumi Közlöny (Nagyvárad), jún. 19./

2002. január 11.

Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.

2003. március 7.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke úgy találja, hogy Erdélyben, főleg Kovászna megyében a ,,magyar-magyar vita" provokáció. Sylvester Lajos leszögezte: a háromszéki lakossági fórumokról téves az az információ, ami szerint a belső választások miatt már nem támadják az RMDSZ-vezetést. A legvehemensebb támadások éppen azzal kapcsolatosak, hogy a május végéig megejtendő belső választások arra jók, hogy bebetonozzák a jelenlegi, ,,pártstruktúrává" átminősült RMDSZ-hierarchiát. Sylvester leszögezte Tőkés László püspökről: "különös képességekkel, erős akarattal, kifogásolható rátartisággal is megáldott, szókimondó, kíméletlen, személyek és ügyek megítélésében akár elfogult férfiú. Akik ezt kipróbálták, azt is tudják, hogy véle együtt munkálkodni nem könnyű. Karizmatikus személyiség, szimbólumember - apróbb-darabosabb emberi hibákkal." Az RMDSZ vezetése ott tévedett, amikor ezt a számára kellemetlen, számon kérő, megleckéztetésekre hajlamos embert odadobta a sértett, frusztrált embereknek. Ez a szatmárnémeti kongresszuson tetőzött. Verestóy Attilabejelentette, hogy ő tulajdonképpen most maga ellen beszél, mert ismeri a küldöttek hangulatát - jelezte, hogy a tiszteletbeli elnöki státust szavazatukkal megtartják -, de, mintegy az utolsó szó jogán, el kell mondania, hogy...és következett a tiszteletbeli elnök elleni becsmérlő roham. Ezután jött a többek által plasztikusan leírt ,,kiszavazás" (Bányai Péter, Bíró Béla stb.). Sylvester nem érti, hogy az ennyire intoleráns csapat miért csodálkozik, miért sejt diverziót, provokációt amögött, ha a tömeg reagálása - normális? Tőkés szimbólumember, méghozzá püspök. A szimbólumokat - bármennyire is divatos ezeknek a rongálása bizonyos globalista körökben és a lumpen mentalitású közegben - tisztelni kell. Tőkés mellé most sorakoznak föl az autonómiát, önálló állami egyetemet, megcsonkítatlan kedvezménytörvényt, kettős állampolgárságot igénylők voksai. Nincs veszve még a magyar képviselet egysége. Az RMDSZ-nek föl kell vállalnia ennek a saját medrét még nem lelő folyamnak a sodrását, irányát. Van már erre is példa: a státustörvényért való kiállás, a tömbben élő erdélyi magyarságot is megközelítő nemzetközi út nyomvonalának ígért módosítása jó jel. Egyes parlamenti képviselők hivalkodó viselkedése irritálja az embereket. A magyar igazolványra tett becsmérlő megjegyzéseket, az autonómiát, a kettős állampolgárság elutasítását nem lehet még hektár erdők visszajuttatásával sem kompenzálni. /Sylvester Lajos: Magyar-magyar provokációk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

2003. április 12.

Borbély Zsolt Attila örömmel nyugtázta, hogy Fey László reagált a cikkére, ezzel alkalmat adott bizonyos kérdések ismételt megvilágítására. Ténykérdés, az RMDSZ alapdokumentumaiban s a gyakorlati politizálás szintjén egyaránt jól érzékelhető a pártosodás tendenciája. Ebben a folyamatban Szatmárnémeti mérföldkő volt. (Ezt egyébként olyan balliberális publicisták is megállapították, mint Bányai Péter és Bíró Béla, bírálva a VII. kongresszus antidemokratikus határozatait.) Komolytalan Fey László azon állítása, amely összemossa az RMDSZ vezetősége által folytatott belső tisztogatást egyes megyék - például Kolozs - ellenzéki dominanciájával. Az a kitétel pedig, miszerint Kolozs megyében nincs esélye annak, aki nem a belső ellenzék híve, egyenesen megmosolyogtató. Hiszen Kolozs megye szenátoráról, Eckstein-Kovács Péterről aligha állítható, hogy nem támogatja a Markó féle kurzust. Arról mindketten elfeledkeznek, hogy az RMDSZ "erejét" a román kormánypárttól kölcsönzi arra az időre, amíg a magyar kisebbségi szervezet "demokratikus hitelesítő bélyegére" diplomáciai okokból szükség van az integrációs folyamatban. A Nagy Benedek ügyet az RMDSZ Operatív Tanácsa utalta az Etikai Bizottság elé, és nem Tőkés László (lásd az OT 1995. január 5-én hozott határozatának 5. pontját, RMDSZ Közlöny, 1995. 13. szám). Érdemes végigolvasni azon (ex)képviselők névsorát, akik aláírták a Nagy Benedek irományától elhatárolódó nyilatkozatot: András Imre, Birtalan Ákos, Borbély Imre, Fekete Zsolt, Kerekes Károly, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő, Németh János, Sinkó István, Szilágyi Zsolt, Varga Attila, Vida Gyula, Zsigmond László. A mai önfeladó, a román hatalomnak alájátszó kurzus legfőbb támogatói, a neptuni képviselő-kettős, Tokay György és Borbély László (Frunda György a szenátusi frakciónak volt tagja), továbbá Székely Ervin, Antal István, Márton Árpád nincs közöttük. Minő véletlen. /Borbély Zsolt Attila: Véletlenek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

2004. december 2.

Magyar és román politikai elemzők szerint az RMDSZ-nek az erdélyi magyarok lelkiismeretére kellene bíznia azt, hogy kire szavazzanak az államelnök-választások második fordulójában. Többen úgy értékelik: az RMDSZ-nek – egyelőre legalábbis – nem kellene elköteleznie magát Adrian Nastase mellett, ezért Markó Béla nyilatkozata, amelyben alátámasztja a szociáldemokratáknak a választások tisztaságára vonatkozó elméletét, nem volt a legszerencsésebb – vélik. Bányai Péter politikai szakértő szerint ameddig nem világos, milyen irányban alakul a helyzet, semmiképpen sem szabad felszólítani a magyarokat arra, hogy szavazzanak Nastaséra. Gabriel Andreescu szerint az lenne a legelőnyösebb, ha az RMDSZ egyetlen jelöltet sem támogatna. Markó Bélának nem kellett volna Nastase segítségére sietnie. Bodó Barna, a BBTE politológia tanszékének előadótanára szerint az RMDSZ abban az előnyös helyzetben van, hogy megkérheti a támogatásnak az árát. Most van itt az alkalom, hogy Székelyföld számára valamiféle külön státust szerezzen az RMDSZ. /Székely Kriszta: Bízzák a magyarok lelkiismeretére a második fordulót – ajánlják az RMDSZ-nek a politikai szakértők. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

2005. február 15.

Azt nyilatkozta valaki egy megyei magyar lapban, hogy az Antena 1 kereskedelmi tévé Trianon-vitáján két félművelt magyar vitatkozott szuperképzett románokkal. Vajon mitől félművelt az a magyar, aki szerint Magyarország a két világháború között nem volt fasiszta állam, ellentétben a szuperképzettek állításával? Mitől lenne félművelt az, aki tudja, hogy a fasiszta diktatúrától távol áll a többpárti parlamenti demokrácia? /Nits Árpád: Félműveltek és szuperképzettek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 15./ Emlékeztető: Bányai Péter minősítette Koltay Gábort és Raffay Ernőt két műveletlen magyarországinak: Sz. K.: Visszhangok a show-ról: Nem most, nem itt, nem ezekkel Trianonról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11.

2005. március 10.

„Az erdélyi magyar társadalom létének és fejlődésének biztosítéka az intolerancia és a gyűlölet minden formájának elutasítása és az eltérő vélemények közötti akadálymentes párbeszéd: a szólás- és véleményszabadság maradéktalan érvényesülése” – kezdődik Tiltakozás című közös nyilatkozat, melyben az aláírók védelmükbe vették Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt, akinek szólásszabadságát korlátozták a tüntetők, mégpedig „gyűlölködő, kirekesztő, sőt, olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások kíséretében. Mindennek semmi köze sem volt „az általuk – állítólag – fájlalt problémákhoz”. Az aláírók: Ármeán Otília, Bíró Béla, Bányai Péter, Boros Kinga, Egry Gábor, Demény Péter, Gagyi Ágnes, Gáspárik Attila, Cs. Gyimesi Éva, Irsai Zsolt, Kovács András Ferenc, Könczei Csilla, Láng Zsolt, M. László Ferenc, Miklós Ágnes Kata, Parászka Boróka, Parászka Miklós, Selyem Zsuzsa, Szabó Róbert Csaba, Szilágyi Júlia, Virginás Andrea, Visky András, Ungvári Zrínyi Imre, Ungvári Zrínyi Ildikó, Tibori Szabó Zoltán, Vakarcs Szilárd. /Tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

2005. március 10.

Erdélyi magyar értelmiségiek két levelet is közzétettek, mindkettőben az intolerancia és idegengyűlölet elutasítása és a véleményszabadság mellett foglalnak állást, ugyanakkor – a kolozsvári Eörsi-incidens kapcsán – felhívták a figyelmet az új, nyílt vagy burkolt alakban jelentkező antiszemitizmus leselkedő veszélyeire. A két közlemény szövegében nem, csak lényegét és aláíróinak egy részét tekintve azonos. Az első levél az SZDSZ országos sajtószolgálatán keresztül, a második A Hét szerkesztőségétől érkezett. Az aláírók: Ádám Gábor, Ágoston Hugó, Ármeán Otília, Balázsi-Pál Előd, Bányai Péter, Bíró Béla, Borbély Tamás, Boros Kinga, Egry Gábor, Demény Péter, Eckstein-Kovács Péter, Gagyi Ágnes, Gáspárik Attila, Gergely Edit, Cs. Gyimesi Éva, Haller István, Irsai Zsolt, Kovács András Ferenc, Kelemen Attila Ármin, Könczei Csilla, Láng Zsolt, M. László Ferenc, Miklós Ágnes Kata, Parászka Boróka, Parászka Miklós, Salamon Márton László, Schneider Tibor, Selyem Zsuzsa, Sipos Géza, Soós Károly Róbert, Spielmann-Sebestyén Mihály, Szabó Róbert Csaba, Székely Csaba, Székely István, Szilágyi Gál Mihály, Szilágyi Júlia, Tibori Szabó Zoltán, Ungvári Zrínyi Ildikó, Ungvári Zrínyi Imre, Virginás Andrea, Visky András, Vakarcs Szilárd. Ugyanakkor egy harmadik levél szerzője, Dénes László azon morfondírozott, hogy a véleménynyilvánítás miért csak az egyik felet illetné meg, illetve miért csak a tüntetőkön kérik számon az idegengyűlölet megnyilvánulásait. /Belföldi hírek rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

2005. április 23.

Basescu elnök kijelentette: „Nem váltom le egyelőre a titkosszolgálatok főnökeit. Sikerült hatékony információkat nyújtaniuk az újságírókat fogva tartó csoportról.” Az Irakban elrabolt román újságírókról van szó. Hozzátette: „A SRI tonnányi súlyos vádakat tartalmazó információkat szerzett, és továbbított Hayssam üzelmeiről – 7 éve már. De az ország vezetői semmibe vették. Tisztázni fogjuk, miért mellőzték a bizonyítékokat.”. Eltelt 14 nap Hayssam letartóztatása óta, az elnöki hivatal ismételgeti: „Hayssamnak kapcsolata van az újságírórablással”. Az ügyészség viszont jelezte, hogy csak gazdasági jellegű bűncselekménnyel vádolják. Bányai Péter úgy látja, hogy Basescu kénytelen ellenfeleit „elkülöníteni”, egyesekkel összefogni a többi ellen folytatott küzdelemben: Basescu fő ellenségének a volt kormánypártot, az SZDP-t tartja, a Szekuritate utódait viszont kíméli e harc sikerének érdekében. A „Szeku utódai” nemcsak a titkosrendőrségek /SRI, a SIE, a katonai hírszerzés stb./, hanem a rendőrség, ügyészség, bíróság kulcsszereplői is. Az SZDP ragaszkodott Ristea Priboihoz és társaihoz. A mostani kormány most léptette elő saját Priboiát: Silvian Ionescut, a Környezetvédelmi Gárda komisszárja lett, ahol a másik szekust, Silinescu tábornokot váltotta fel. Ezek szerint volt Szekuritáté tábornokoknak van beleszólásuk a környezetvédelmi kérdésekbe. Elég a verespataki aranybánya tétjére gondolni. A pártvezéreket a szekusokkal az anyagi érdekek kötik össze. Bányai kifejtette, hogy nem az SZDP jelenti a főveszélyt, hanem a szeku. Ha szétkergetnék őket, összeomlana a maffia állam. Radu Timofte maradt a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ főnöke, Gheorghe Fulga pedig a Külföldi Hírszerző Szolgálat /SIE/ igazgatója. – Az RMDSZ nagyon nehezen szállt ki az SZDP hajójából. Az RMDSZ legjobb „SZDP-s barátja” (és üzlettársa) az arab maffiózók legjobb barátja (és üzlettársa) is: Hrebenciuc. Amerika támogatta a SZDP-t, még erősebben Radu Timoftét. Két és fél éve úgy tűnt, hogy a SZDP Nastase-szárnya leváltja Timofte SRI igazgatót, de az amerikai kormány közbelépett. Magas rangú kitüntetéssel jelezte: Timofte marad. Molnár Gusztáv hívta fel a figyelmet arra, hogy Amerika hosszú időn át a posztkommunista pártokra támaszkodott, az antikommunista pártokat nacionalizmusuk miatt megbízhatatlanoknak vélte. Ez változóban van. Az elmúlt években az amerikai külpolitikának köszönhetően erősödött a feszültség Amerika és Európa (EU) között. Amerika érdeke a volt kommunista országok távoltartása a közös Európától. Ezért Amerika számára hasznosabbá váltak az antikommunista, nacionalista pártok. Az amerikaiak számára a „megbízható régi összekötők” jó része volt szekus. Bányai Péter bemutatta a romániai arab maffia erős jelenlétét, titkosszolgálati kapcsolattal is rendelkeznek. A sajtóban elképesztő mennyiségű információ van róluk. 1997-ben jelent meg egy könyv: Szervezett bűnözés – a harmadik világháború. Ebben hosszú fejezet szól az arab maffiáról. A könyv szerint: „Az összes arab maffiózó, Zaher Iskandarani, Omar Hayssam szoros kapcsolatban állt az SZDP vezetőivel, elsősorban Viorel Hrebenciuckal tartották a kapcsolatot, illetve Hrebenciuc tanácsosával, Kemal Kaderrel.” (Hrebenciuc ekkor kormányfőtitkár volt.) Kadera a ’90-es évek közepén elhagyta Romániát, Arafat szoros munkatársa lett. A könyv szerzője Pitulescu rendőr-tábornok, aki 1995–1997 között a román rendőrség főnöke volt. Évekkel ezelőtt házkutatást rendeltek el Hayssamnál. Kiderült: külföldön van, Iliescut kíséri egy fontos körúton. Újabb házkutatás, de román rendőrség akkori főnöke, Dumitru Sorescu leállította az ügyet. A rendőrfőnök fia Oyssam üzleti partnere… Sorescu rendőrfőnök 1989 decemberében verte a tüntetőket, majd a Temesváron meggyilkoltak holttesteinek elégetését szervezte. Nastase embere, a hírhedt szekus Priboi. A brassói munkáslázadás megbosszulása volt a feladata, majd a Szabad Európa Rádió román adása néhány munkatársának megverését, meggyilkolását szervezte. Priboi Hayssam üzleti partnere. /Bányai Péter, politikai elemző: Újabb esély a „Szeku utódainak”? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22., folyt.: 23./

2005. május 19.

Bányai Péter szerint Basescu államfő nem egy „Emil Constantinescu féle nímand”, Radu Vasile volt miniszterelnök Bányai szerint hóhányó. Az államfő bízik Timofteban és társaiban. Basescu a Demokrata Párt /DP/ élén eltávolította a korábbi pártvezetést, másod, harmad vonalbeli pártaktivistákat állított a helyükre. Bányai szerint azonban ezek kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok. A tisztogatás következtében több „szőkét” is előléptetett, újgazdag nőszemélyeket, döbbenetes jövedelemmel. Basescu elnök a titkosszolgálatokra támaszkodik. Hat hónapja betöltetlen a nemzetbiztonsági főtanácsosi állás. Basescu nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezőként akarja számon tartani a rossz kormányzást. – Basescu igazi ambíciója a hatalom. /Bányai Péter, politikai kommentátor: Elnöki „tanácstalanság”, avagy kikre (nem) hallgat Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./ Timofte 2001 óta a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vezetője.

2005. május 27.

Fey László nehezményezte, hogy a sajtóban közölt bíráló, vagy vitacikkek szerzői gyakran durva kifejezéseket használnak. Ez a stílus többnyire a politikailag elfogult cikkírókra jellemző. Fey az ilyen írásokra nem szokott reflektálni. Most azonban olyan írásról szólt, amelynek szerzőjét tiszteli, becsüli. Bányai Péter Traian Basescu államfő tevékenységét elemezte (Szabadság, máj. 19.). Bányai Péter Emil Constantinescu volt államelnököt „nímand”-nak nevezi, Radu Vasile volt miniszterelnököt „hóhányónak”. A „szőkék” gyűjtőnév alatt említi Bányai a Basecu által előléptetett női kádereket, akik – szerinte – tudatlanok, műveletlenek. /Fey László: Még egyszer a stílusról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./ A cikk mellett olvasható Bányai Péter reagálása: nem aggasztja Fey László hozzászólása. „Fey Laci barátom ugyanis azon kevesek közé tartozik, akiknek véleménye számomra sokat számít.”

2005. június 24.

Megjelent Bányai Péter: Az eredeti demokráciától a maffia-állam felé? /Koinónia, Kolozsvár, 2005/ című, politikai elemzéseit tartalmazó gyűjteménye. A szerző az elmúlt 15 évben közreadott kommentárjait, interjúit válogatta egy kötetbe. Bányai kezdettől fogva felismerte és jelezte: Romániában szó sincs igazi rendszerváltásról. „Azoknak, akiknek sikerült már kivenni részét a privatizálásból, érdekük a reform, a Nyugathoz való közeledés, akár kompromisszumok árán is (demokratizálás, emberi és kisebbségi jogok stb.) Azoknak viszont, akiknek kisebb tőke áll rendelkezésükre, előnyösebb egy elszigetelt, szegény, központosított rendszer fenntartása, amelyben a ranglétra alacsonyabb fokán állók is előnyökhöz jussanak, hiszen itt a korrupció, a borravaló-rendszer régi balkáni hagyomány, márpedig a modernizálás, a demokratizálás, az európai felzárkózás éppen ezt fenyegeti.” – írta Bányai. /Sz. K.: Az eredeti demokráciától a maffia-állam felé? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

2005. november 4.

Az amerikai központú Human Rights Watch emberjogi szervezet washingtoni igazgatója azt mondta: a szervezet „nagy biztonsággal” megállapította, hogy „legalábbis Lengyelországban és Romániában” léteznek CIA-táborok. /Újabb nemzetközi botrány középpontjában Románia? Lengyel és román CIA-táborokról tudósít a Financial Times. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ „A CIA-nak nincsenek bázisai Romániában” – jelentette ki Calin Popescu Tariceanu kormányfő, reagálva a The Washington Post állítására. /Vannak-e titkos börtönök vagy nincsenek? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./ A Washington Post november 2-i számában az állt: néhány kelet-európai baráti országban is létesített a CIA titkos börtönöket, rövid idővel a World Trade Center elleni terrortámadás után, azaz négy éve. Hipertitkosak, olyannyira, hogy az illető országokban csak az elnök, a titkosszolgálat főnöke, és még néhány titkosszolgálati tiszt tud létükről. Bányai Péter politikai kommentátor szerint ha igaz a hír, az megmagyarázhat esetleg egy régi dilemmát: miért maradhatott meg mindmáig tisztségében Radu Timofte. A SRI-főnököt – Ion Iliescu közeli emberét – már Adrian Nastaséék is megpróbálták leváltani még 2003 őszén. Ebben az időben Iliescu elnök Amerikába látogatott. A küldöttség tagja volt Timofte, akit Charles Tenet CIA-igazgató fogadott, és akit hosszú baráti beszélgetés után kitüntetett. Érdemei: „kiváló együttműködés”, „partnerség”, a SRI demokratikus reformjának profi megvalósítása. Előzőleg Timofte ádáz ellenfeleinek „szóvivője”, Ion Stan SZDP-képviselő, a SRI-t felügyelő parlamenti bizottság elnöke hangozatta, Timofte „nem hajtotta végre a NATO által követelt reformokat, nem demokratizálta a SRI-t”. A kitüntetés pillanatától kezdve többet szó se esett Timofte menesztéséről. Bányai Péter szerint az amerikaiak kedvelik a profi vagy zsarolható titkosrendőröket, kémeket, akik aztán állásukban maradnak, a NATO is elfogadja őket. /Sz. K.: Radu Timofte SRI-főnök érdeme? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./


lapozás: 1-30 | 31-44




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998