udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 31 találat lapozás: 1-30 | 31-31
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Báthory Éva

1995. április 28.

Szatmárnémetiben 15 évi börtönre ítélték Jáger János-Györgyöt édesanyja meggyilkolásáért. A férfi tagadja a vádat, ügyéről "Holtában is gyűlölöm anyámat" címmel Báthory Éva írt a napokban a Szatmári Friss Újságban. Az elítélt így nyilatkozott: "Ha valami csoda folytán feltámadna az anyám, ismét megölném. Azért a sok verésért, amit négy és fél hónap alatt a rendőrség pincéjében elszenvedtem. A rengeteg veréstől olyan állapotba jutottam, hogy Krisztus keresztrefeszítését is beismertem volna. Rúdra kötöztek, úgy ütöttek gumibottal. Így keletkezett a beismerő vallomás. Azt sem tudtam, mit írok alá." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./

2000. október 16.

Boér Ferenc egykor szatmárnémeti, jelenleg Nagyváradon élő színművész szavalóestjével ünnepelte imaháza felújításának befejezését Szatmárnémeti evangélikus gyülekezete, valamint a város verskedvelő közönsége. Boér Ferenc műsorának első felében Reményik Sándor verseiből adott válogatást. Máthé Csaba lelkész hangsúlyozta: "bár vannak nagyobb költők is nála", a Végvári-versek költője "maga Erdély". Az előadóművész a második részben válogatást nyújtott a magyar líra gyöngyszemeiből. /Báthory Éva: Boér Ferenc előadóestje. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 16./

2000. október 24.

Okt. 13-án fogadta el a Szatmár Megyei Tanács Lőrincz Ágnes színésznő művészeti igazgatói kinevezését a Harag György Társulat élére. Lőrincz Ágnes felvázolta a tennivalókat. A két tagozat különválását az előző igazgatónak sikerült majdnem teljesen megoldania, csak az épület fenntartásának költségeit és a technikai berendezések fejlesztését kell állni közös pénzből. A színház nem tud önfenntartó lenni, szükséges a tanács támogatása. Egyelőre a decemberi fizetési alapnak sincs fedezete. /Báthory Éva: Szerencsés nap lesz-e ezután a péntek a Szatmárnémeti Északi Színház számára? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 24./ Amikor Lőrincz Ágnes Kolozsvárról átszerződött Szatmárnémetibe, már ismert prózai színésznő volt. A Harag György Társulatban hamar megtalálta a helyét, és a szerepek is - jobbnál jobbak - megtalálták őt. Többször választották meg a közönség szavazatai alapján "Az év színésznő"-jének. Lőrincz Ágnes a közönség minden rétegét szeretné ellátni jó, élvezhető darabokkal. A két tagozat anyagi, gazdasági szempontból is különvált. Ezentúl a jövedelem saját zsebre megy, abból kell megélni, amit maguknak megszereznek. /S. Muzsnai Magda: Új szerepkörben Lőrincz Ágnes. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

2001. augusztus 8.

Idén harmadszor rendezték meg, sikeres volt a Hadad Napja. A templom udvarán tartott ünnepi istentisztelettel kezdődött, eljöttek a helységből elszármazottak is. A helybeli általános iskolának (és jelenleg a kézműves- és néptánc-tábornak is) helyet adó Degenfeld-kastély udvarán tartott rendezvényekkel folytatódott az ünnepi műsor. Bakk Ferenc magyartanár Hadad község történetéről beszélt, majd környékbeli táncok következtek. A délután fénypontja a bogdándi Rozsmalint Együttes gyerekeinek népi tánca és éneke volt. /Báthory Éva: Az előző évieknél is jobban sikerült az idén harmadszor megrendezett Hadad Napja. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 8./

2001. szeptember 4.

Szept. 2-án Mikolában megnyílt a hatodik Szatmár megyei teleház, a helybeli általános iskolában, amelynek egyik tantermét ajánlották föl erre a célra. A CREST által adományozott két, és az iskola által vásárolt négy számítógép és nyomtató az iskola könyvtárával közös helyiségben fog működni, ahol különböző társasjátékokhoz, valamint a közösségi élet egyéb kellékeihez is hozzájuthatnak a mikolaiak. A gyerekek játékos informatika-oktatásának megszervezése, egy alapfokú számítógép-kezelői tanfolyam beindítása, ifjúsági klub működtetése, modern tánc, valamint népdal-, természetvédelmi- és informatika-kör indítása, valamilyen idegen nyelv-oktatás, egyszerű nyomtatványok kitöltése, hivatalos beadványok, kérelmek megfogalmazása, közhasznú tájékoztatás, irodai szolgáltatások, banki információk, közösségfejlesztő rendezvények megszervezése, pályázatírás, szociális problémák felkarolása, bábszínház- és színjátszó csoport alakítása - mindez nélkülözhetetlen egy faluközösség mindennapi életéhez. /Báthory Éva: Mikola: Teleház az iskolában. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 4./

2002. január 22.

Se veled, se nélküled címen indult el bejárni a megye kisebb–nagyobb településeit a szatmári Északi Színház Harag György Társulatának kifejezetten a vidéki nézők igényeinek kielégítését célzó vidám műsora. Sikerük volt Lázáriban, a következő előadás Mezőpetriben lesz. /Báthory Éva: A vidéki néző iránti tisztelet jegyében. Vasárnap Lázáriban mutatkozott be a Falujáró Kabaré. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti). jan. 22./

2002. február 1.

Jan. 31-én Szatmárnémetiben sajtótájékoztatón ismertették a szatmári Caritas vezetői a szervezet 2001–es évi tevékenységének eredményeit. Legrégibb tevékenységük a gyermekvédelem. Összesen 1870 gyermeknek és fiatalnak nyújtottak folyamatos segítséget. Utcagyerekközpontjaikban összesen 130 gyermekkel foglalkoztak, az erdődi, túrterebesi, sárközújlaki, szakaszi, mikolai, petei, apai, szinfalui, felsőboldádi és krasznasándorfalvi szociális óvodákban összesen 315 hátrányos helyzetű családokból érkező gyermek kapott naponta az oktatáson kívül uzsonnát, ruhát és tanszereket. A szatmárnémeti szociális óvodában 32 gyermek egész napos ellátásáról gondoskodtak. A fogyatékos gyermekek speciális óvodáit 54–en látogatták, a szokondi Szent Ignác központban összesen 1050 gyermek táborozott vagy vett részt különböző képzéseken az elmúlt év folyamán. Az alsóhomoródi Perla Integrációs Központ összesen 132 fogyatékos fiatalt fogadott. A szervezet gyógyszertáraiban összesen 97503 doboz gyógyszert osztottak ki kedvezményesen vagy ingyen. Az idősek számára Szatmárnémetiben, Erdődön, Mezőpetriben, Alsóhomoródon és Nagykárolyban működtek házi betegápoló központok. Szociális konyháikon összesen 130 idős embernek biztosítottak meleg ebédet. A szatmárnémeti Idősklubot 400, a nagykárolyit 80, a túrterebesit 59 személy látogatta rendszeresen. A szociális irodákon keresztül összesen 48295 személynek nyújtottak segítséget. Ezek közül a legtöbben (a hozzájuk fordulók 46 százaléka) a görögkeleti (ortodox) felekezethez tartoztak, 34 százalékuk római katolikus, 12 százalékuk református, 7 százalék pedig görög katolikus volt. A legfiatalabb tevékenységi ágazatként számon tartott családvédelem keretein belül működő Refúgiumban 21 bántalmazott asszony és 24 gyermek talált menedékre. Jelenleg a Caritas az ország legtekintélyesebb, legnagyobb nemkormányzati szervezete. /Báthory Éva: Eredményekben gazdag évet zárt a Caritas Szervezet. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 1./

2002. május 14.

Hadadon a református templom /Szent László korabeli műemlék/ megmentéséhez a magyarországi mérnökcsoport által készített műszaki rajzokat és pontos munkatervet. A román szakminisztérium munkatársainak aláírása után a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának munkatársai hozzáláthatnak a tavaly félbemaradt munka folytatásához. 2001 őszén elkészült a templomhajó fedélszékének teljes aládúcolása. A templom helyreállítását a falak szakaszos lebontásával fogják kezdeni. /Báthory Éva: Hadad: Folytatódik a műemlék templom helyreállítása. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 14./

2002. július 6.

Kulcsár Székely Attila, a szatmári színház Harag György Társulatának egyik legsokoldalúbb fiatal színésze az utóbbi hónapokban a Caritas szervezet erdődi és petei tanulóházaiban nemrég beindult drámapedagógiai foglalkozásokat vezeti. Munkájának eredményeként mostanra két, hátrányos szociális helyzetű kiskorúakból kinevelt színjátszó csoport működik a megyében. Ezek egyike (a petei) szinte teljes egészében szellemi fogyatékosnak minősített gyerekekből áll. Munkáját Kulcsár Székely Attila leginkább a drámapedagógia egy rájuk szabott változatának nevezné. /Báthory Éva: Kulcsár Székely Attila: Drámapedagógiai foglalkozások - hátrányos helyzetű gyermekek között. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 6./

2002. augusztus 6.

Idén is augusztus első vasárnapján rendezték meg Hadadon a Hazatérés Napját. Az innen elszármazottak és erre az egy napra hazalátogatók megtöltötték a tágas iskolaudvart: Hadad falunak úgy ötven éve még 3316 lakosa volt. Most a község négy falujában összesen nincs ennyi. Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött. Bakk Ferenc tanár az iskolaudvaron ismertette a helység sok száz éves történetét, majd vidám műsor következett. Este a bogdándi Rozsmalint néptáncegyüttes fergeteges sikert aratott. /Báthory Éva: Hadad Napja, másképpen: a Hazatérés Napja. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 6./

2002. szeptember 9.

Szept. 6-án Szatmárnémetiben, az Északi Színház stúdiótermében tartották meg a Mecénás Társaság idei első találkozóját, amelyre mintegy hatvan, a Harag György Társulatot eddig is aktívan támogató üzletember és közéleti személyiség kapott meghívót. A társulat eredményeit és gondjait Lőrincz Ágnes társulatigazgató és Kulcsár Edit dramaturg, a Proszcénium Alapítvány elnöke ismertették a megjelentekkel. Szatmárnémetiben létezik egy évről évre erősödő réteg, amely nemcsak igényli, hogy színháza legyen, de tenni is hajlandó annak fenntartásáért. A Mecénás Társaság (amelynek új igazgatója Baranyai Attila) segítségével az új évadban a társulat hat előadást igyekszik önerőből színpadra állítani. A Proszcénium Alapítvány működésének évei alatt három lakást és több technikai segédeszközt sikerült vásárolniuk a magyar társulat számára, négy másikkal pedig ezen kívül is rendelkeztek, fiatal színészeik számára további lakásokat is kell bérelniük. /Báthory Éva: Péntek este tartották meg a Mecénás Társaság idei első találkozóját. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 9./

2002. december 9.

Dec. 7-8-án tizenharmadszor rendezték meg Szatmárnémetiben a Gellért Sándor Vers- és Prózamondó Versenyt. A dr. Kötő József elnök vezette zsűrinek nem volt könnyű dolga. A Kárpát-medencei verseny első díját a Maros megyei Demeter Zoltán nyerte el. A díjakat az Erdélyi Magyar Könyvklub könyvjutalmai egészítették ki. Minden versenyzőt díjazott ezen kívül a Magyarok Világszövetsége, valamint a Szent-Györgyi Albert Társaság. /Báthory Éva: A XIII. Gellért Sándor Vers- és Prózamondó Verseny. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 9./

2002. december 9.

Dec. 6-án ünnepelte létezésének tizedik évfordulóját az erdődi cigányóvoda és tanulóház, melyet a Caritas hozott létre. Az erdődi óvoda és tanulóház tíztagú személyzete pedig több mint 170 gyermekkel foglalkozik. /Báthory Éva: Tizedik születésnapját ünnepelte az erdődi Caritas-óvoda. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 9./

2003. augusztus 5.

Néhány éve úgy látszott: hagyományteremtő ünnepséggé válik Hadad Napja. A hajdani mezővárosból a mostoha gazdasági körülmények miatt a lakosság jó háromnegyede települt át az ország különböző városaiba vagy éppenséggel a határon túlra. Ezért gondoltak, legyen évente egyszer egy nap - adott esetben augusztus első vasárnapja - amikor az egymástól és szülőföldjükről messze került hadadiak összetalálkozhatnak egymással. Az idén azonban hiányzott a kezdeti lelkes tenniakarás. Aug. 3-án, vasárnap benépesült az iskola egy részének otthont adó Dégenfeld-kastély udvara. Fellépett a környék két legjobb néptáncegyüttese, a bogdándi Rozsmalint és a nagykárolyi Rekettye. /Báthory Éva: Hadad: A Hazatérés Napjára a szokásosnál jóval kevesebben jöttek el. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 5./

2003. augusztus 25.

Aug. 22-én tartották a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye kétszáz éves fennállását ünneplő, jövő év augusztusáig tartó rendezvénysorozat nyitókoncertjét Szatmárnémetiben, a székesegyházban. Schönberger Jenő megyés püspök méltatta az esemény jelentőségét. Először W. A. Mozart G-dúr hegedűversenye szólalt meg Fátyol Rudolf és a Szatmári Filharmónia Zenekara előadásában. Terényi Ede Requiemje (voltaképpen orgonára és zenekarra írt, háromtételes szimfónia) következett. /Báthory Éva: Jövőre 200 éves a szatmári római katolikus egyházmegye. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 25./

2003. október 3.

Kovács Ferenc színházi rendező három éve elköltözött Szatmárnémetiből Marosvásárhelyre. Annak idején a legendás hírű nagybányai magyar társulattal együtt érkezett ide, és hosszú évtizedeken át a helybeli színjátszás egyik meghatározó személyiségeként tartották számon. Kovács Ferenc elmondta, hogy felesége, Elekes Emma színinövendék volt. 1953-ban végeztek, és az évfolyam együtt Nagybányára ment, színházat alapítani. Kovács Ferenc velük tartott, Nagybányára költöztek. Kovács Ferenc irodalmi titkár volt. A színtársulat átment Szatmárnémetibe, 1956-ban már itt kezdték az évadot, a Nagybányai Állami Színház Szatmári Magyar Tagozata néven. Harag György lett az első igazgató. Kovács Ferenc 1988-ban nyugdíjba ment. /Báthory Éva: Ötven éve elindultunk színházat csinálni. Beszélgetés Kovács Ferenc színházi rendezővel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 3./

2003. október 11.

Ötvenedik születésnapját ünnepli a szatmári magyar színtársulat. Soós Angéla színésznő emlékezett legszebb éveire. Az első években valóságos társadalmi esemény volt egy-egy agyar előadás, találkozások, megbeszélések színtere. Az előadás pedig nem ért véget a színpadon, a színészeket a vendéglőben várták. Egy-egy darabból száz-százötven előadást is tartottak, persze a turnékkal együtt, mégis gyakran került ki a pénztár ablakára a "minden jegy elkelt" felirat. Pedig akkor hétszáz férőhely volt, több mint most. Kiváló rendezők dolgoztak itt, Harag György, Kovács Ferenc, Taub János, Tompa Miklós, Szabó József vagy Farkas István. Csodálatos díszletek, kosztümök, színpadképek születtek, volt, hogy a közönség külön megtapsolt egy-egy, különlegesen jól sikerült díszletet. Az akkori színtársulatból Szatmárnémetiben már csak ő és Diószeghy Iván van jelen. Kolozsváron Elekes Emma, Csíky András, Boér Ferenc, Krasznay Paula. Vándor András Magyarországra települt ki. Manapság általános jelenség, hogy a kiemelkedő tehetségek többsége már a pálya első néhány évében elmegy. /Báthory Éva: Ötvenéves a szatmári magyar színtársulat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 11./

2003. november 11.

Hadadon ismét kitaláltak valamit az elhúzódó templommentési munkálatok, a pusztuló házak, parlagon maradt földek látványa kilátástalanságának enyhítésére: megünnepelték a "középső harang" négyszázadik születésnapját. Az ünnepség a templom helyét ideiglenesen betöltő régi iskolaépület termében tartott istentisztelettel kezdődött. Mészáros Árpád helybeli református lelkész ismertette az ünnepelt harang rövid történetét, melyet 1603-ban Kassán öntöttek. Délután a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület diákszínjátszó csoportja, a Teletinik szórakoztatták a hadadiakat. /Báthory Éva: Vasárnap Hadadon: A harang születésnapja volt. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 11./

2004. január 3.

Szilveszter este úgy megtelt a szatmárnémeti Északi Színház, hogy még pótszékeket is elő kellett venni. A darabot megelőzte a híre: szerzője, Sárossy Szüle Mihály, aki 1922–től színészként és rendezőként dolgozott budapesti, majd vidéki színházaknál. 1927–ben amerikai vendégszereplésre indult, majd operettszínházat alapított New Yorkban, amelyet 1934–ig, hazatéréséig vezetett. Itthon ismét játszott, rendezett, színházat igazgatott, darabokat, sőt könyveket írt. 1946–tól ugyanazt folytatta New Yorkban, később egy ottani magyarlakta vidékeket járó vándortársulat vezetőjeként, majd Miamiban, ahol ismét létrehozza a saját színházát, melyben magyarországi művészek vendégjátékát is megszervezte. 1982–ben megírta – barátja, Jávor Pál személyéhez kötötten – az amerikai magyar színjátszás történetét. Végül hazatért, Budapesten halt meg, 1992–ben. Sárossy Szüle Mihály Egy bolond százat csinál című zenés komédiájából film is készült, ifjabb Latabár Kálmán főszereplésével, amelyet Budapesten 1944 végéig vetítettek, hatalmas sikerrel. Annak ellenére, hogy a történet látszólag semmivel nem több a kor filléres regényeinél. /Báthory Éva: Szilveszter a színházban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 3./

2004. március 29.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Szatmárnémetiben vendégszerepelt a neves bel– és külföldi fesztiválok díjaival jutalmazott, Két nő közt című Marivaux–vígjátékkal. A darab rendezője a Párizsban élő román művész, Alexandru Colpacci és itteni segédje, Fekete István. Labancz Klára díszletei és jelmezei hangulatteremtőek voltak. Az előadás a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján a klasszikus komédia mai színházi nyelvre való átültetéséért nyerte el az Illyés Közalapítvány Nagydíját, Tompa Klára a Grófné szerepéért a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza Különdíját vehette át ugyanott. /Báthory Éva: Kegyetlen igazságok, tökéletes csomagolásban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 29./

2004. július 16.

Közel három évvel az ügymenethez szükséges, teljes dokumentáció benyújtása után, kormányhatározattal elnyerte a közhasznú társaság minősítést a szatmári Caritas. Ilyen módon az országban első és egyetlen, társadalomvédelmi tevékenységet folytató civil szervezetként jogot nyert arra, hogy ezentúl a központi költségvetésből ne csak egyes programjait finanszírozhassák, de az egész szervezet fenntartását és működtetését is, ha ezt írásban kéri. A szervezet júl. 15-én megünnepelte a megtisztelő cím elnyerését. Az elmúlt évek tevékenységéből ízelítőt nyújtó fotókkal díszített teremben jelen volt a kormány képviselője, valamint a város és a megye vezetőinek színe–java. /Báthory Éva: Közhasznú társasággá nyilvánítását ünnepelte tegnap a szatmári Caritas. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 16./

2004. augusztus 12.

Flóra Gábor szociológus, a Partiumi Keresztyén Egyetem előadótanára elmondta, hogy az elmúlt tizenöt évben a Romániában hivatalosan munkát vállalók száma szinte felére (hozzávetőleg 8,5 millióról 4,5 millióra) csökkent. A gazdaság veszteséges szektorában megszüntetett munkahelyekről távozni kénytelenek jelentős hányada számára nem nyílt legális munkalehetőség. Az érintettek tömegesen éltek például a korhatár előtti kedvezményes korhatári vagy betegnyugdíjaztatás lehetőségével. Főleg az aktív korban lévő lakosság itthon végez feketemunkát, valamint külföldön (többnyire szintén illegális) munkát. Hivatalos becslések szerint a feketemunkából szerzett bevételek a hazai bruttó nemzeti termék mintegy 25%-át teszik ki. Becslések szerint 4 millióan élnek a "rejtett gazdaságból", míg a hivatalos gazdaságban 4,5 millió személy tevékenykedik. A lakosság egészségi állapota egyre rosszabb. Látványosan megugrott a szociális megbetegedések (tbc, vérbaj, különböző bőrbetegségek, az elégtelen táplálkozás és a rossz, pihenést és tisztálkodást egyaránt megnehezítő lakásviszonyok miatt terjedő fertőzések) száma. A megelőzésre keveset költenek. /Báthory Éva: Én dolgozom, más keres? = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 12./

2004. szeptember 1.

A Polis Könyvkiadó Kettős tükörben című sorozatában huszadik századi írók egy–két évszázaddal hamarabb élt elődeiket bemutató tanulmányait adta ki. Gellért Sándor Kölcsey című kismonográfiája szubjektív válogatás. "Élete és műve az én életem jelképe" – jelenti ki a kézirat első előszavában. A kötethez Dávid Gyula írt előszót. A sorozat két másik kötete Németh László: Széchenyi és Szilágyi Domokos: Arany című tanulmánya. /Báthory Éva: Nagyjaink – egymásról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 1./

2006. január 24.

Január 23–án Szatmárnémetiben az Északi Színház előcsarnokában ravatalozták fel a Harag György Társulat néhai alapító tagjának, Diószeghy Ivánnak /Harasztos, 1929. febr. 15. – Szatmárnémeti, 2005. jan./ hamvait. A 77 évesen elhunyt színművész földi maradványait a szatmárnémeti temetőbe vitték, ahol római katolikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. /Báthory Éva: Szatmáron temették el Diószeghy Ivánt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 24./

2006. január 30.

A hét végén zajlott Szatmárnémetiben a XV. Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny Kárpát–medencei elődöntője, tizenhat énekes mérhette össze tudását a január 29-én, vasárnap tartott döntőn. Nehéz volt a zsűri munkája. Az első díjat azonos pontszámmal, megosztva nyerte el a vajdasági Kiss–Iván Ágnes és a Sepsiszentgyörgyről érkezett Érsek Csaba Sándor. A rendezvényt támogató egyházak, civil szervezetek és magánszemélyek jóvoltából azonban a többi versenyzőnek sem kellett nélkülöznie a teljesítményével kiérdemelt elismerést. A Határon Túli Magyarok Hivatalának különdíjat adott át. Végezetül Csirák Csaba főszervezőnek átnyújtották a Határon Túli Magyarok Hivatalának díját, úgymond, a rendezvény kitalálásáért. /Báthory Éva: Hajnal akar lenni – tizenötödször. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 30./

2006. február 6.

Február 6-án Szatmárnémetiben az Északi Színház pódiumtermében találkozott olvasóival az A Hét (Marosvásárhely) című hetilap két főmunkatársa, Parászka Boróka és Irsai Zsolt. Parászka Boróka elmondta, hogy mára elérték az 1500–as példányszámot – mintegy ötezres kellene ahhoz, hogy a lap teljesen önfenntartó legyen – egyik legnagyobb eredményüknek azt tartja, amit a sajtó nyelvének megújítása terén értek el. Kiadványuk nem ismeri a tabutémák fogalmát, sem az annyira divatos „magyar kilátástalanság” fogalmát. – Ameddig önkormányzataink működnek, – és nem is rosszul! – ameddig lehetőségünk – és nem is akármilyen! – van az önépítkezésre, addig az erdélyi magyarságnak semmi nincs oka a siránkozásra – szögezte le a lap felelős szerkesztője. – Soha nem voltunk kulturális szempontból ilyen jó helyzetben! – tette hozzá. Az eladott példányokon túl az interneten még legalább tízezren olvassák a hetilapot. Az előállítási költségeket sikerült nyertes pályázatokkal úgy biztosítani, hogy „nem kunyeráltak pénzt senkitől”, tehát megőrizték teljes függetlenségüket. /Báthory Éva: Piacképesnek megtartani az elit kultúrát. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 6./

2006. február 8.

Szatmárnémetiben a Caritas a törvény által előírt legújabb, bizonyos szociális szolgáltatások esetében EU–standardokat – tíz otthonából elűzött asszony mellé tizennégy tagú kiszolgáló- és fenntartó személyzet, szállodai színvonalú lakhatási körülmények biztosítása – nem tudta teljesíteni, az elmúlt év végén be kellett zárni a városban levő Refugiumot, ahova elűzött anyákat fogadtak be. Azóta a családon belüli erőszak jelenségének Szatmár megyében már volt egy halálos áldozata. Marc Adrian, a Gyermek- és Társadalomvédelmi Igazgatóság vezetője elmondta, nem vették át az intézményt Caritastól, de nem zárkóznak el az együttműködéstől, legalábbis gyermekvédelmi téren. Több civil szervezet (Caritas, Hans Lindner Alapítvány) szociális szolgáltatásait tervezik – szerződési formában – igénybe venni. /Báthory Éva: Hova menekülnek az elűzött anyák? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 8./

2006. május 8.

Május 5-én Szatmárnémetiben vendégszerepelt a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Moliére–előadással, a Scapin furfangjaival. Akik eljöttek, az idei évad egyik legsikeresebb színpadi produkcióját láthatták. Scapin a Jászai–díjas Szabó Tibor volt, a rendező a társulatvezető, Béres László. /Báthory Éva: Scapin magánya – itt és most. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 8./

2006. május 15.

Május 13–14–én Szatmárnémetiben megtartották a Jakabffy Elemér kisebbségpolitikai napokat. „Első hallásra talán úgy tűnhet, hogy az autonómia és az integráció kizárja egymást, számunkra viszont a kettő közt nemhogy nincs ellentét, de nagyon is összefüggnek egymással” – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes előadásában. A két világháború közti neves erdélyi kisebbségi politikusra rangos előadók emlékeztek születésének 125. évfordulóján. „A rendszerváltáskor azt hittük, hogy a szomszédos országok új politikusai nem zárkóznak el a nemzetiségek autonómiájától. Lám, legtöbben szembefordultak vele, amihez minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy az EU sem következetes a nemzetiségi gondok megoldásában. Ennek ellenére folytatni kell a párbeszédet, minden lehetséges fórumon következetesen kiállni az autonómiáért” – mondta Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter, aki kitért a kisebbségben élő magyarság összefogásának, együttes fellépésének szükségességére is. Törzsök Erika budapesti szociológus szerint a problémák súlyosságának egyik oka, hogy miközben Magyarország egyre nyitottabbá válik, a kisebbségben élő magyar közösségek mind zártabbak lesznek. „Korszerű kisebbségi politikára, közösen kidolgozott hosszú távú stratégiára van szükség, s akkor az EU-ban is jobban érvényesíthetjük a kisebbségvédelmet” – hangsúlyozta Törzsök Erika, a HTMH volt elnöke. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató, Kötő József, Pomogáts Béla és más előadók szerint is elérkezett a kisebbségi politika újragondolásának ideje. A két napos rendezvénysorozat keretében emléktáblát avattak a néhai parlamenti képviselő egykori lakóházán, illetve síremlékét is megkoszorúzták Szatmáron. Lugoson, Jakabffy Elemér szülővárosában Kisebbségi törvények Jakabffytól napjainkig címmel szerveztek kerekasztal-beszélgetést. A lugosi Jakabffy Napokat a Balázs Sándor szerkesztette Kisebbségi sorskérdések című Jakabffy-kötet bemutatója és H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó igazgatójának előadása zárta. /Sike Lajos: Jakabffytól napjainkig. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./ Komlós Attila, a HTMH új elnöke mondta el a megnyitó beszédet. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató Az Országos Magyar Párt nemzetpolitikai programja és a párhuzamos kisebbségpolitikai stratégiák a két világháború között címmel tartott előadást. Arról sorolt példákat, hogy egy életképes nemzet bármilyen csapás után „újra termeli magát”. Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Göncz László szlovéniai történész, valamint Deák Ernő bécsi kutató arról beszéltek, hogyan működik náluk a magyar kisebbség jogainak védelme. Szekernyés János temesvári helytörténész a bánsági magyarság történetéről beszélt. Bakk Miklós lugosi tudományos kutató Az RMDSZ és a román politikai rendszer címen tartott előadásában választ adott a nap folyamán addig nyitva maradt kérdésekre. Mindezzel párhuzamosan az épület földszinti termében Tamás Edit sárospataki történész, Székely István kolozsvári lapszerkesztő, Kereskényi Sándor közíró, Bottoni Stefano bolognai és Novák Zoltán Csaba marosvásárhelyi tudományos kutatók tartottak előadást a kisebbségpolitika különböző vetületeiről. /Báthory Éva: Jakabffy Napok – nyolcadszor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 15./

2006. május 22.

Május 19-én Az 1956–os forradalom és Erdély művelődési élete címmel rendezte meg a már hagyománnyá vált Páskándi Géza–megemlékezést és az 56–os magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából esedékes tanácskozást Szatmárnémetiben az EMKE, a helyi Kölcsey Kör, valamint a Páskándi Géza Baráti Társaság. Muzsnay Árpád EMKE–alelnök és Muhi Miklós, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójának megnyitó beszédei után Gál Elemér jelenleg Egerben élő tanár és közíró vallott az 56–os forradalom szatmári „kárvallott szemlélőiről”, Páskándi Gézáról őrzött személyes emlékeit is beleszőve. Láng Gusztáv erre az alkalomra Szombathelyről hazalátogató egyetemi tanár Az erkölcsi ellenzék címen tartott előadást. Egyfajta nyelvi cinkosság alakult ki, melynek következtében Páskándi Géza, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Bálint Tibor, Pusztai János, Bodor Ádám, Sütő András írásaiban saját hétköznapjainak igazságaiból sokkal többet látott meg az akkori, mint a mai olvasó, fejtette ki Láng Gusztáv. Dávid Gyula tanácskozásvezető szerint minden nemzedék megszenvedi a saját élettapasztalatait, kevesen lévén képesek az előttük járókénak tanulságait leszűrni, ennek ellenére a harmincas éveiben járó Balázs Imre József kolozsvári adjunktus Pályakezdő prózaírók emberképe az 1956 körüli időszakban című előadásában lényegében az előtte szóló gondolatait fejtegette tovább. Péter Miklós kolozsvári egyetemi docens, egykori 56–os elítélt börtönévei alatt és azóta írt verseit olvasta fel. Bikfalvy György tasnádi könyvkereskedő politikai elítéltként Páskándi Gézához kötődő emlékeiről, börtönélményeiről vallott. Koczka György temesvári újságíró – egykor szintén Páskándi rabtársa – Van, amin nevetni kéne címmel a forradalmat követő korszak abszurd ellentmondásaira emlékezett. Beszélt az elítéltek megsemmisítésének szándékát nyíltan hangoztató pribékekről, akiknek mostani nyugdíjuk is sokszorosa egykori áldozataik jövedelmének. Mózes Árpád nagykárolyi ny. evangélikus püspök a magyarországi eseményeket követő önfeledt örömről, valamint az ezért elszenvedett megtorlásokról beszélt. Csiha Kálmán ny. református püspök Téli méhek balladája című lírai vallomásában az 56–os erdélyi értelmiségét a kaptár népének túlélését ezer veszély és viszontagság között biztosító „téli méhekhez” hasonlította, akiket végül megöl az annyira várt tavasz. A „börtönbe zárt Erdélyről” szólt Péter Miklós és Dávid Gyula is, és azoknak a talán még nehezebb életéről, akik kint maradtak. Dávid Gyula összefoglalójában párhuzamot vont az 1848–as és 1956–os forradalmak jelentősége és utólagos megítélése között. Az utóbbi résztvevői és hozzátartozóik még most is félnek a megtorlástól. /Báthory Éva: Páskándi–megemlékezés – másként. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./


lapozás: 1-30 | 31-31




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998