udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 37 találat lapozás: 1-30 | 31-37
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bözödi György

1991. január 18.

Mózsi Ferenc Chicagóban megjelenő Szivárvány című irodalmi, művészeti szemléjének tavaly júniusi /31./ száma hat hónapos utazás után jött meg. A folyóirattal együtt érkezett meg a folyóirat 10. évfordulója megünneplésére szóló meghívás. A 31. számban szereplő képzőművészeti válogatás teljes egészében az erdélyi magyarokra alapoz. Ennek magyarázata, hogy a Kulturális Alapítvány Erdélyért szervezésében Philadelphiában, Pittsburgban és Washingtonban 18 erdélyi magyar művész alkotásaiból rendeztek kiállítást. A folyóiratban több erdélyi képzőművész /köztük Plugor Sándor, Kusztos Endre, Gáll András, Páll Lajos és Bardócz András/ munkái láthatók. Gazdag ennek a Szivárvány-számnak az irodalmi összeállítása is, emellett Ágoston Vilmos Markó Béla Talanítás című kötetét elemezte, Szathmáry Lajos Kettős siratója pedig Bözödi Györgytől és a szintén Erdélyből származó Teleki Bélától vett búcsút. /N. M.K. [Nagy Miklós Kund]: Az Óperencián túlról. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./

1994. március 16.

A romániai magyar irodalom új tankönyve /Dávid Gyula, Cs. Gyimesi Éva, Bara Katalin, Csutak Judit és Lázok János közös munkája nem hibátlan, állapítja meg Komán János, szembetűnő az aránytalanság. Szilágyi Domokos 13, Reményik Sándor egy oldalt kapott, nem említik Reményik Eredj, ha tudsz, Ahogy lehet, Templom és iskola című verseit. Bözödi György szociográfiája megérdemelne egy oldalt, Balázs Béla helyett Balázs Ferencről kellett volna szót ejteni. Nem lett volna szabad mellőzni Páskándi Géza és Beke György munkásságát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

1998. augusztus 4.

Nagy Pál válogatásában jelent meg Bözödi György irodalomtörténeti tanulmányait, szociográfiáit tartalmazó kötete Földre írt történelem /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ címmel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

2000. február 5.

Murádin Jenő művészettörténész írta meg Vass Áron állatszobrászra emlékező könyvét, mely a kolozsvári Yoyo Only Kiadó gondozásában jelent meg. A nevezetes állatszobrok alkotója 20 évvel ezelőtt hunyt el szülőfalujában, Makfalván. Állatsorozatának legkedvesebb alakjai a medve, a bivaly és a tehén volt. Méretük ritkán haladta meg a 30-35 centimétert. Vass Áron életében a szobrászkodást megelőzte a kalaposinasság, napszámosság, volt erdőmunkás, favágó, szénbányász. Kisszobrait felesége vitte el a kirakodó vásárokba, ahol gyorsan keresett portékává váltak. Olyan írók jártak nála és írtak róla, mint Berde Mária, Bözödi György, Tamás Gáspár, Nyírő József és Vita Zsigmond. /Ki volt Vass Áron? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

2001. június 30.

Az erdélyi művelődéstörténet újabb harminchat személyisége nyert bebocsáttatást az Erdélyi Panteonba, amely a kezdetektől majdhogynem napjainkig leltározza föl nagyjainkat. A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál Jánosházy György szerkesztésében megjelent sorozat első két darabja után a huszadik század művelődési életében jelentős szerepet játszott, zömében írókról, költőkről írott tanulmányokkal 2001-ben napvilágot látott a harmadik kötet is. Az Erdélyi Panteonba legfrissebben bejutottak között van Szentgyörgyi István, Bánffy/Kisbán Miklós, Tompa László, Kós Károly, Kuncz Aladár, Áprily Lajos, Berde Mária, Reményik Sándor, Tamási Áron, Balázs Ferenc, Báró Kemény János, Szemlér Ferenc, Balogh Edgár, Szabó T. Attila, Dsida Jenő, Szabédi László, Wass Albert, Jékely Zoltán, Bözödi György, Bajor Andor és Szilágyi Domokos. /Németh Júlia: Belépő az Erdélyi Panteonba. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./ Az Erdélyi Panteonba helytelen volt beemelni Gaál Gábort.

2001. szeptember 15.

Szeptember elején Horváth István szülőfalujában, Magyararózdon találkoztak a kortárs magyar irodalmi élet képviselői, hogy megvitassák az irodalom és a nemzeti sors kapcsolatát. Sütő András kifejtette: "Amikor Horváth István feltűnt az erdélyi magyar irodalomban, akkor egy ilyen csillagkép volt ismeretes, akikhez kapcsolódott szellemiségében: Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál. Ezek voltak azok a csodaemberek, akikről kezdő íróként ámuldoztam. Egyszerű parasztemberek négy, vagy hat elemivel a magyar szellem csodái lettek. Közülük Veres Pétert Ilyés Gyula így búcsúztatta: lángelmét temetünk." "Senkinek közülünk nem volt vátesz-komplexusa, mégis mindig halljuk, hogy le kellene mondani már a vátesz-komplexusról. A most induló íróifjaknak első kiáltása, követelése, fenyegetése az, hogy majd ők minden váteszt agyon fognak ütni. Úgynevezett váteszségünk az a közösségi élmény, morális parancs és követelés, amit Horváth István behozott már az első kötetével." Horváth István Ózdról indult Kolozsvár felé. "Irodalmi sikereinek a legszebb napjaiban fordult vissza ahhoz a forráshoz, ahonnan indult - amikor érezte, hogy milyen veszélyek fenyegetik." A veszedelem volt az a követelmény, amely Gaál Gáborral az élen őt és az egész írói csapatot" "marxista- követelmények alá szorítva próbálta tovább énekeltetni." Horváth István csalódott egy politikai áramlat tündöklésében, illetve garázdálkodásaiban, diktatorikus embertelenségében. Azonban ezt a korszakot, a 30-40 esztendőt nem lehet egyedül az írástudók árulásának mondva félresöpörni. Az önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől olyan sokan kértek, valójában Horváth István verseiben és az 1960 utáni köteteiben jelen van. "Az ő életműve jó útmutató irodalom és nemzet kapcsolatának a kérdésében." Csoóri Sándor bevallotta, hogy már évek óta nem jár el írótalálkozókra. Felolvasta az alkalomra írt rövid írását. Ebben kifejtette: "Csodálatos erőfeszítés volt minden korban a magyar irodalom. A rendszerváltásnak nevezett fordulat után az irodalom alól kifutott a történelem." Az elmúlt tíz évben másként történt mint ahogy elképzelték, mert az irodalom helyzete és szerepe megváltozott. A demokrácia megjelenésével Kelet- és Közép Európában egy nagy irodalomnak kellett volna megszületnie, a 20. század nagy tragédiái után. "A demokrácia az első pillanatoktól kezdve nálunk szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományaival. Irodalom és társadalom feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta" A gondokat a négyévenkénti szavazással akarták megoldani. Azonban az irodalom nem fogadhatja el az alkukat. Azt mondták, hogy ne az írók politizáljanak, hanem a pártok, maga a parlament. - A magyarul írók zöme hallgat. Illyés Gyula azt mondta: "sajnos kell politizálnunk, a legnehezebb, a legveszélyesebb módon, hibátlan műveinkkel ". Amikor Illyés ezt leírta, volt irodalmi élet, amely sokat segített az íróknak az alkotásban. "Most az irodalmi élet kevésbé sugalmazó. Néha úgy látom, mintha a parlamentekben zajló életet utánozná, legalább annyi gyűlölettel és idegenséggel." /Valkai Krisztina: Hibátlan művekkel politizáljon az író. Irodalmárok találkozója Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ Van az erdélyi magyar szellemiségnek egy virtuális térképe, melynek főbb tájékozódási pontjai egy-egy irodalmi székhellyel azonosak. Faluneveket rajzolt fel az idő erre a képzeletbeli földabroszra: Kisbacon és Sztána, Farkaslaka és Apáca, Mikháza és Pusztakamarás, Szabéd és Nagygalambfalva, Bözöd és Magyarózd (hogy tovább ne is soroljam) - Benedek Elek és Kós Károly, Tamási Áron és Bartalis János, Kacsó Sándor és Sütő András, Szabédi László és Kányádi Sándor, Bözödi György és Horváth István szülőfalujának körvonalai bontakoznak elénk, írta Nagy Pál. - Magyarózdon volt legutóbb irodalmi találkozó. Horváth István annak idején megírta volt nagyívű falurajzát Magyarózdi toronyalja címmel. "Én vagyok ez a könyv. De nem csak én. Az a nép is, amelyhez tartozom..." - vallotta az előszóban. /Nagy Pál: Találkoztunk Magyarózdon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

2002. május 7.

Megjelent Bözödi György: Székely századok. Történelmi tanulmányok /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda, Bibliotheca Transsylvanica sorozat/ című munkája. Bözödi Györgynek a halála óta eltelt tíz esztendőben mind ez idáig nem jelent meg önálló kötete. Jelen kiadás az 1562. évi székely felkelés társadalmi-gazdasági okairól, az ágyúöntő Gábor Áronról, Marosvásárhely 1848-as márciusáról, a máramarosi fegyvergyártásról, a székely vértanúk peréről közöl tanulmányokat. /A Pallas–Akadémia Kiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 7./

2002. november 11.

Marosvásárhelyen nov. 9-én zárult a könyvvásár. A színház előcsarnokában három nap alatt több mint 5000 ember fordult meg. Megnyílt a vásárhelyi Simon Endre és a csíkszeredai Antal Imre festészeti kiállítása, bemutatták a Pallas-Akadémia Kiadó Műterem sorozatában megjelent albumokat, majd Balási András, Markó Béla verses-, Bözödi György, Domokos Géza, Kozma Mária, Marosi Ildikó próza-, memoár- és irodalomtörténeti könyveit méltatta Kovács András Ferenc és Nagy Miklós Kund. A Mentor Könyvkiadó Művészeti monográfiák sorozatában megjelent Jánosházy György Marx József fotóművészről készült kismonográfiája és Csepreghy András Üdvözlet Marosvásárhelyről című albuma /képeslapok Vásárhelyről/. /Lokodi Imre: Zárult a könyvvásár. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

2004. január 6.

Megjelent a 80 éves Nagy Pál Tinta a Kisgöncölben. Karcolatok, anekdoták /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2003/ című kötete. Ezek az írások a közelmúlt irodalmi viszonyainak művek mögötti berkeibe nyújtanak némi bepillantást, vallotta a szerző. Írók, költők, művészek – Gagyi László, Tomcsa Sándor, Jancsó Elemér, Földes László, Szemlér Ferenc, Gellért Sándor, Bözödi György, Szőcs Kálmán, Bajor Andor és mások szerepelnek a könyvben. /(damján): Tinta a Kisgöncölben. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

2004. augusztus 9.

Bözödújfalu elárasztásának 15. évfordulóján, aug. 7-én az egykori lakosok, a faluból elszármazottak, az újfalusiakkal együtt érzők tizennegyedik alkalommal találkoztak az emlékfalnál. A találkozó hagyománnyá vált. Az emlékező ökumenikus istentiszteletet Sebestyén Péter erdőszentgyörgyi katolikus plébános tartotta, valamint Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius esperes, a falu szülötte. Sebestyén Péter kiemelte hogy ez az évenkénti találkozó a hűség jelképe is. Hűség a szülőföldhöz, a helyhez, a hazához, az otthonhoz, a múlthoz, emlékeinkhez, a közös gyökerekhez, a felszámolt közösséghez. Bözödújfalu évszázadok óta a lelkülete által híres. Megőrzött egy hitvilágot, amiről mindenki azt hitte, hogy kiirtották. Ezért jött ide és írt könyvet Kemény Zsigmond, Bözödi György és Móricz Zsigmond. /Kilyén Attila: Tizenöt éve árasztották el Bözödújfalut. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./

2004. december 2.

Nov. 30-án emlékeztek Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, a Kemény Zsigmond Társaság irodalmi estjén Bözödi Györgyre, a tizenöt évvel ezelőtt elhunyt íróra. 1989-ben hunyt el Budakeszin. Született 1913-ban Jakab Györgyként Bözödön, a Bözödi nevet íróként vette fel. Költő, író, prózaíró, történész, szociográfus, irodalomtörténész, kritikus, műfordító volt egy személyben. Nagy Pál előadása után Kárp György színművész olvasta fel a megjelenni nem tudó jó barát, Sütő András Bözödiről szóló írását. Dr. Egyed Ákos történészprofesszor A történetíró Bözödi György címmel tartott előadást, kitért Székely bánja című könyvére, az első erdélyi magyar szociográfiai tanulmányra. /Nagy Botond: "Amit leírt, tudomány is, szép is...". = Népújság (Marosvásárhely), dec. 2./

2005. február 22.

Bözödi György: Romlás című regénye 1940-ben jelent meg először Budapesten, és most másodszor a Pallas–Akadémia (Csíkszereda) kiadásában. A cselekmény egy fiktív székely faluban, Renkeden játszódik, a huszadik század harmincas éveiben, és az akkori falusi értelmiség vívódásait, a kisebbségi létviszonyok szorongatottságait mutatja be, szociografikus hitelességgel. /A Pallas–Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./

2005. április 7.

Stefano Bottoni A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma /A Hét, febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatban újabb hozzászólások jelentek meg a hetilap új számában: a/ Nagy Pál 80 éves irodalomtörténész az akkori Földes-vita tanújaként azt írta, Bottoni valószínűleg a témában járatosnak vélt „informátorokat” is meghallgatott. Nagy Pál több pontosítást tett, például: Hajdu Győző, az Igaz Szó egykori főszerkesztője annak idején „származásának köszönhetően felvételi nélkül került be a Bolyai Egyetemre”, olvasható, valójában akkor nem volt felvételi a Bolyain, kolozsvári Móricz Zsigmond Kollégiumnak nem lehettek „tanulói”, mivel diákotthon volt. Nagy Pál akkor pártból kizárt, ember volt, tőle tehát nem kértek tájékoztatást. /Nagy Pál: A narratíva hézagai. = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 7./ b/ Kuszálik Péter két írást idézett, hogy az olvasó árnyaltabb képet alakítson ki a Földes-ügyről. Az első írás Székely János: A bűntudat természetrajza (Árgus folyóirat, Székesfehérvár, 1994/1.), a második egy Fodor Sándor-interjú részlete /Tibori-Szabó Zoltán Az embernek előbb magába kell néznie avagy Hatan voltunk urak, plusz a páter, Szabadság, 2002. dec. 7., 11., 16./ Székely János kifejtette, kivételesen tehetséges írónak tartja Sütő Andrást, aki sokat segített rajta fontos ügyekben, de az is igaz, hogy Sütő az Igaz Szóban bírálatot, politikai leleplezést írt Székely Jánosról. Bizonyára szorultságában, kényszerűségből vállalta el Sütő a leleplező írást. Székely János úgy látja, hogy Sütő nem vallja be töredelmesen a múltban történteket, saját szerepét. Fodor Sándor hangsúlyozta, hogy Földes László jó barátja volt. De arra is emlékezik, hogy Földes László azok között volt, akik Venczel Józsefet börtönbe juttatták. Földesnek tehát megvoltak a maga bűnei is. Fodor elmondta, nem szerette Sütő András kompromisszumait, azt, ahogyan válaszolt a párt minden felhívására. De exponálta magát, Bözödi Györgyöt kihozta például a börtönből, s állítólag másokat is. Fodor hozzátette: Sütő az Anyám könnyű álmot ígér című munkája óta felmondta a szövetséget a párttal, elkezdett beadványokat írni az erdélyi magyarság ügyében. „Tehát Sütőt ilyen sommásan elítélni, buta, naiv és gyerekes dolog.” /Kuszálik Péter: Két adalék a Földes-ügyhöz. = A Hét, (Marosvásárhely), ápr. 7./

2005. június 28.

Bözöd közigazgatásilag Erdőszentgyörgyhöz tartozik. Bözöd faluban az 1992-es népszámláláskor 780 személyt jegyeztek, ebből 745-en magyarnak, 33-an romának és 2-en románnak vallották magukat. A faluban négy éve létrehoztak egy orvosi rendelőt, a családorvosok heti egy alkalommal rendelnek. Három hete az unitárius ifjúsági szervezetnek, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesületnek létrejött egy helyi szervezete, amit BÖDFIE-nek kereszteltek el, vezetője Tordai Kinga. A fiatalok már több alkalommal találkoztak, ugyanis Berei Kálmán irányítása alatt a falunapokra aratótánccal készülnek. A szalmák falvában egy régi hagyományt szeretnének újból életre kelteni. A Bözödi György Általános Iskolának 87 diákja van. Egy belga vállalkozó, cserkészcsapat-vezető házat vásárolt a faluban. Az épületben szállodát szeretne kialakítani. A belga befektető táborok szervezését tervezi, a helyi lakosságot az alapélelmiszerek felvásárlásával támogatná. /Mészely Réka: Szalmacsodák falva. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

2005. augusztus 23.

Bözöd falu első alkalommal szervezett falutalálkozót augusztus 20-21-én. Gazdag program várta a falu szülötteit és a vendégeket. Húszoldalas tájékoztató füzetecskét adtak ki Bözöd múltjáról. Az ünnep zenés faluébresztővel kezdődött. Az istentisztelet után a műsorvezetés három nyelven zajlott, románul, magyarul és franciául. Bemutatkoztak a vendégek is, Hódmezővásárhely képviseletében dr. Greza István, a belgiumi küldöttséget Jean Marie Constante vezette. A legnépesebb küldöttség, 13 személy, Franciaországból, Rouxiére testvértelepülésről érkezett. A helybéliek a két világháborúban elesett katonákról is megemlékeztek, majd az emlékműnél helyeztek el koszorúkat, ezt követően kezdődött a szabadtéri kulturális program. A bözödi iskolások verses-táncos-énekes műsora szórakoztatta a jelenlévőket. Megnyitották a Bözödi György-emlékházban berendezett népművészeti kiállítást. A könyvbemutatón Nagy Pál irodalomkritikus Bözödi György Romlás című könyvét ismertette. A gulyásfőzés után az Ifjúsági zenebona című műsorral zárult a bözödi falutalálkozó. /Kilyén Attila: Falutalálkozó Bözödön. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./

2005. november 1.

Mindenki hiányzik valakinek. Végső búcsút kellett venni többektől, köztük van Fülöp G. Dénes, a felejthetetlen marosvásárhelyi vártemplomi lelkipásztor, Kövesdi Kiss Ferenc, a Mezőség szórvány-magyarjainak fáradhatatlan istápolója, Illyés Kinga előadóművész, Izsák József irodalomtörténész, Ferenczy István, az erdélyi magyar színjátszás kiemelkedő alakja, Szabó György Pál, a mindenes EMKE-elnök és pedagógus, Imreh Ernő jogász, Sipos Lajos, Vásárhely házainak, hajdani nagyjainak szenvedélyes ismertetője, Ágoston Albert, a kollégium ügyét védelmező öregdiák... néhány név a hiányzók hosszú névsorából. Folytatni lehet a korábban eltávozottakkal, akik a kultúra különböző ágazataiban nagy betűkkel írták be nevüket Marosvásárhely újkori történelmének könyvébe: Molter Károly, Tompa Miklós, Kovács György, Bözödi György, Gagyi László, Csorba András, Erdős Irma, Gyarmaty István, Kabós Éva, Székely János, Tóth István, Oláh Tibor. /Nagy Pál: Akik hiányoznak. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

2006. október 2.

Sütő András méltatása a/ Újabb életmű vált kerek egésszé, Sütő Andrásé. Fodor Sándor barátjának érzete az írót. Annak a Hazának volt a védelmezője, amelynek nincsenek földrajzi határai. Dél-Erdélyben élte át 1940-1944 közötti négy esztendőt, emiatt nem volt nehéz Sütő Andrást a Román Kommunista Párt mellé állítani. Munkásságának első periódusában a Kommunista Párt elbeszélőjét-drámaírója volt. Azután az Anyám könnyű álmot ígér című naplójegyzetei megjelenésével kezdődően (1970), már a népe ügyének elkötelezett írója lett. Az Istenek és falovacskák c. esszékötet pedig (1973) ugyanúgy a magyar irodalom európai rangú művelőjévé avatja, mint az Egy lócsiszár virágvasárnapja továbbá a Csillag a máglyán c. drámái. Ezeket újabb drámák, naplójegyzetek, esszék követték. A szellemi Haza, az anyanyelv iránti ragaszkodás jellemezte, ezért volt még első korszakában Bözödi György védelmezője, ezért emelte báró Kemény Jánost az Új Élet szerkesztőségébe a fizikai munkából. 1990-ben, a marosvásárhelyi magyarellenes támadás idején fél szemét kiverték, mindmáig nem sikerült megtalálni a tetteseket. /Fodor Sándor: Búcsú. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ b/ Századunk egyik legnagyobb írója, a kisebbségi magyar sors metaforája: művei többek irodalmi alkotásoknál, a korszak kritikái, jelentette ki az elhunyt Sütő Andrásról Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke. Gálfalvi György, a Látó című folyóirat főszerkesztője, a Romániai Írószövetség marosvásárhelyi fiókjának titkára úgy fogalmazott: korszakos jelentőségű írótól búcsúzunk. Sütő András egész életműve kivételes értékű kincse az egyetemes magyar irodalomnak. Farkas Árpád költő személyes jó barátja volt Sütő Andrásnak, akit az erdélyi és az egyetemes magyar nemzeti közösség egyik legtisztábban látó emberének nevezett. Gálfalvi Zsolt író, a Romániai Magyar PEN-klub elnöke szerint Sütő András halálával a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb kortárs alkotója távozott. Az ötvenes évek legkritikusabb kortárs írójának nevezte Sütő Andrást a Korunk folyóirat főszerkesztője, Kántor Lajos. „Életpályája indokolja, hogy Sütő András emléke megmaradjon, irodalmi és történelmi szempontból is jelentős művei beépüljenek századunk magyar, román és egyetemes irodalomtörténetébe” – hangoztatta. Mindannyiunk közül Sütő Andrásnak volt a legnehezebb dolga, mert őt már korán megpróbálta korrumpálni a hatalom, de hiába – mondta Kányádi Sándor költő, műfordító. Nem adta el a lelkét, és szimbolikus figurává nőtte ki magát. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közleményében leszögezte: oka van a gyászra ma mindenkinek, aki magyarnak vallja magát. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője szerint a magyar irodalom rövid időn belül második meghatározó egyéniségét veszítette el. /Pályatársak, kortársak Sütő Andrásról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ c/ Nagy író ment el közülünk, egyike a legnagyobbaknak az utolsó, több mint fél évszázad magyar irodalmában, méltatta Sütő Andrást Dávid Gyula. Olyan korban élt, amikor nagyokat lehetett tévedni. És ő is tévedett – nagyokat. Saulus volt – de volt ereje megfordulni a damaszkuszi úton. Akkor, amikor ezért üldöztetés, sőt életének veszélyeztetése járt. „Könnyű álmot” ígérve, egyszer csak megszólította Őt a szülőföld. És ő attól a pillanattól kezdve felvállalta népe, nemzete sorsának képviseletét ország-világ előtt. /Dávid Gyula: Halála hírére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ d/ Sütő András elhunytáról a magyar irodalom kiemelkedő alkotóját, ugyanakkor közösségünk egyik jelenkori szellemi vezetőjét veszítettük el, írta Markó Béla. Sütő András életét meghatározta a nemzetéért, kisebbségbe szakadt közösségéért érzett felelősség. Sütő András nem csak szóban, hanem tettben is szembefordult a létünket veszélyeztető zsarnoki hatalommal, és síkra szállt az emberi és közösségi jogok tiszteletben tartása mellett. 1989 decemberében Sütő András a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapító tagja, az RMDSZ Maros megyei szervezetének alapítója és első elnöke, később tiszteletbeli elnöke, majd a Szövetségi Egyeztető Tanács tagja volt. /Markó Béla, az RMDSZ elnöke: Sütő András halálára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ e/ Tamási Áronunk óta erdélyi sorsgondoktól átszőtt írói lét még nem csiholt ily fényes, máglyáról pattant csillagot egünkre, írta Sütő András halálhírére Farkas Árpád. Sütő András több mint negyedszázada Szavaink Nagyfejedelme. /Farkas Árpád: Búcsú Sütő Andrástól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2./

2007. február 8.

Február 8-án végakarata szerint Uzonban, szülőfalujában temetik el Beke György írót. Imponálóan nagy és gazdag Beke György életműve: több mint hetven könyvet publikált pályafutása során, cikkeinek lajstromát nehéz lenne felleltározni. De nem ez a lenyűgöző, hanem töretlen hűsége, a népe iránt fogadott és mindvégig betartott elkötelezettsége, mert ő valóban komolyan vette, hogy ,,minden magyar felelős minden magyarért”. Rótta útjait Székelyföldön, Csángóföldön, a dél-erdélyi szórványokban, Szilágyságban, a Partiumban. Olyan átfogó és aprólékos látleletet készített a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek romániai magyarságának életéről, esélyeiről, mint soha senki őelőtte. Feltáró munkája csak az Orbán Balázséhoz, esetleg a Bözödi Györgyéhez fogható, de még azokénál is átfogóbb, vonzóbb és megközelíthetőbb is egyben. Az ő ,,teherbíró boltívei” alatt megjelenített egyéni és közösségi sorsokból bármikor reprodukálni lehet a XX. század második felében élt romániai magyarság létképleteit. Budapestre települése után székely körökbe, erdélyi klubokba gyűjtötte az innen kimenekülteket és elbujdosottakat, hogy legalább lelki és szellemi szülőföldet teremtsen számukra. /Magyari Lajos: Beke György végleges hazatérése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 8./

2007. február 9.

Székely Ferenc erdőszentgyörgyi néprajzkutató Krumplitábornok sosem esett el /Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely/ című könyvében a népi humort, ízes az irodalmi anekdotákat gyűjtötte össze. Korábban közzétett néprajzi kutatásai után ezúttal a kis-küküllőmenti adatközlői adomáit jelentette meg, Sütő András földijeként – Székely Ferenc is Pusztakamaráson született –, megtoldva Sütő, Tompa László, Asztalos István, Faragó József, Bözödi György, Móricz Zsigmond személyéhez fűződő humoros történetekkel. /Krumplitábornok sosem esett el. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 9./

2007. február 26.

Két néhai unitárius értelmiségi személyiségről nevezték el ünnepi istentisztelet kíséretében a nemrég felépült marosvásárhelyi, kövesdombi unitárius templom épületegyüttesének két termét. A tanácsterem Bözödi György író nevét vette fel, a még épülőben levő ifjúsági termet pedig Balázs Ferenc lelkész-íróról nevezték el. Balázs Ferenc szellemi hagyatékát Kecskés Csaba, az új egyházközség első lelkipásztora elevenítette fel. Bözödi György emlékét Gálfalvi György író idézte fel. Az újsütetű Bözödi György teremben megnyílt Marton Ágota Márta festményeinek tárlata. A két nevet kapott terem névadóját plakettek is megidézik, melyeket Hunyadi László szobrászművész adományozott a kövesdombi unitárius egyházközségnek, /Benedek István: Névadó ünnepség a kövesdombi unitáriusoknál. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

2007. március 3.

Utolsó könyvét már nem vehette kezébe Sütő András, a Létvégi hajrában című szövegösszeállítás halála után, nemrég jelent meg Debrecenben a Kossuth Egyetemi Kiadó gondozásában. (Szerkesztette, a jegyzeteket írta Ablonczy László és Cs. Nagy Ibolya.) A vaskos kötetben olvasható esszék, interjúk, születésnapi köszöntők, laudációk, levelek döntő többségükben az utóbbi években keletkeztek, mikor a testet-szellemet bénító gyilkos betegség nagyobb vállalkozásba való bocsátkozást immáron nem engedélyeztek Sütő András számára. A Létvégi hajrában darabjai Sütő András mindig eleven szellemi érdeklődésének, tájékozódásának dokumentumai. Újból meg újból figyelmeztetett a feledhetetlen szülőföld, a létükben s anyanyelvükben olyannyira fenyegetett mezőségi magyar szórványok gondjaira. Hittel vallotta, hogy mifelénk, ezeken a tájakon az íróembernek nagy hagyományokban gyökerező erkölcsi kötelezettsége a közügyek teherviselése tollal és szóval, azonosulással idézvén Németh Lászlót: ,,Nem akarok csak művész lenni. Egy író, aki csak szép: szajha. ” 2002-ben mondta Sütő egy interjúban: ,,Az írástudó nem fordíthatja el fejét a saját népétől. Ez itt olyan világ, amelyben író, költő, színész, művész maga is felelős azért, hogy olvasóinak, közönségének tömege megmarad-e, vagy megsemmisül a történelem olvasztókemencéiben. Ez itt olyan világ, amelyben vissza kell szereznünk mindazt, amit 80 év alatt elvettek tőlünk. Ez itt olyan világ, amelyben először közösségileg kell átvészelnünk a viharos időket, hogy azután majd jobban őrizhessük az individuum szentségét is. ” Sütő András soha nem rejtette véka alá eszményeit, néphez-nemzethez való szoros kötődését. A kötetben a szóban forgó nevekkel érzékeltethető Sütő András írói műhelyének légköre. A recenzens, Nagy Pál sorolta a könyvből: Illyés Gyula, Czine Mihály, Kemény János, Bözödi György, Horváth István, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Görömbei András, Beke György, Domokos Géza, Farkas Árpád, Sára Sándor, Romsics Ignác, Szekér Endre, Pintér Lajos, Sylvester Lajos, Magyari Lajos, Bogdán László többek között, de Antall József is. 2002-ben, a 75. születésnapja alkalmával rendezett soproni ünnepségen többek között így szólt a jelenlévőkhöz Sütő András: ,,Azzal vigasztalom magam, hogy az erdélyi magyarság eszméletében én is őrző lehettem a strázsán. ” /Nagy Pál: Aki őrző lehetett a strázsán (Olvasólámpa). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./

2007. március 31.

2007. február 25-én a marosvásárhelyi Kövesdombi Unitárius Egyházközség múlt év decemberében felszentelt templomában a tanácstermet Bözödi György Teremnek, a még készülő, ifjúsági és gyermekfoglalkozásoknak szánt helységet Balázs Ferenc Teremnek nevezték el. Kecskés Csaba tiszteletes beszédében a lelkész-író Balázs Ferenc személyiségét idézte meg, Bözödi Györgyről pedig Gálfalvi György, a Látó főszerkesztője, az író barátja beszélt. Az elnevezés ötletgazdája Kuti Márta volt. Marosvásárhelyen számtalan utcát neveznek el olyan személyiségekről, akiknek nemhogy semmi vagy alig van közük a városhoz, de az sem számít, ha tömeggyilkosok, s nemcsak Antonescu, de a 19. századi Ion Buteanuról is elmondható 1849-es „dicső” tettei nyomán utca őrzi a nevét. Ez így van Erdély minden városában. Az új gyarmatosításhoz hozzátartozik a módszer, miszerint „minden a mienk, és mi mindig itt voltunk” stb. Mindenkinek tennie kell a dolgát, ott és azt, amihez legjobban ért. Az egyházaknak nemcsak az a dolga, hogy Isten igéjét hirdessék, hanem az is, hogy az anyanyelven tartott istentiszteletet megőrizzék, az anyanyelv ápolóit, a nemzeti kultúra nagy egyéniségeit felmutassák a jövő nemzedéknek, és emléküket minden lehetséges módon ápolják. Beláthatatlan az az idő, amikor Marosvásárhelyen még egyszer utcát neveznek el Mentovich Ferencről például. 1961-ben a cikkíró a róla elnevezett utcában lakott, de mire elvégezte az egyetemet már rég a Toplita nevet viselte. Tolnai Lajos, Petelei István, Molter Károly, Kemény János, Bözödi György, Sütő András, vagy a kiváló képzőművészek, mint Bordi András, Barabás István, Izsák Márton stb. mikor kapnak utcát, teret, vagy mikor kapja vissza az elorzottat, mint Tolnai vagy Petelei? Erre még várhatunk, de a mi intézményeink, létesítményeink, iskoláink mind-mind nevesíthetők, írta Kuti Márta. Bözödi György (1913–1989) élete a kommunista rendszerben csak börtön, kényszermunka, és icipici nyugalom két házkutatás között, az örökös rettegés között telt el. /Kuti Márta: Névadás – emlékeztetőnek. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. március/

2008. március 15.

Egy 30 éves hangfelvétel írott változatát közölte a lap. Az interjú Bözödi Györggyel /Bözöd, 1913. márc. 9. – Budapest. 1989. nov. 25./ készült, azzal az író történésszel, aki a napokban töltötte volna a 95. életévét. A felvétel 1978 tavaszán készült. Bözödi György az akkori interjúban elmondta, Marosvásárhelyen legtöbbször a Teleki Tékában vagy a könyvtárban dolgozott. Akkor, 1978-ban hagyta el a nyomdát a Román Tudományos Akadémia társadalomtudományi szakosztályának a kiadásában egy nagy jelentőségű történelmi dokumentumkötet: az 1848-49-es szabadságharc okmánygyűjteménye. Ez a vaskos könyv az első kötet a sorozatból, s csupán ’48. március elejétől április közepéig tartalmazza az akkor megjelent okleveleket. A jelek szerint vagy 15-20 kötetre fog rúgni ez a munka. Olyan dokumentumgyűjtemény lesz, amely Közép-Európában a 48-as események dokumentumaiból még nem jelent meg sehol. Betűhíven jelentették meg minden egyes, akkor keletkezett és fellelt dokumentumot. Már hat kötetre való anyagot állítottak össze, Victor Cherestesiu és Stefan Pascu közreműködésével. Latin, szerb, német és magyar nyelven olvasható a gyűjtemény. Leköti az olvasó figyelmét pl. a sok közéleti személyiség magánlevelezése. Bözödi György arra készül, hogy történeti tanulmányai gyűjteményét is leadja a Kriterion Kiadónak. Éppen 65 éves korára megjelenik az első verseskötete is. Bözödi két jelentősebb témával foglalkozott, az egyik a székelységnek a középkori története az 1562-es nagy felkelésig, a másik történeti témája 1848./Csifó János: „Öreg író nem vén író”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./

2008. április 2.

Újabb részletet közölt a lap Katona Szabó István A nagy hazugságok kora című önéletírásból. Romániában az 1940-es évek végén a leszámolások folytatódtak, több írót elhallgattattak, illetve üldöztek. A magyar irodalomban hasonló volt a helyzet, ismertek voltak főleg Méliusz József kirohanásai, aki szerint még Sinka Istvánt is ki kell ebrudalni Erdélyi Józseffel együtt az irodalomból. Méliusz Kodolányi János, Németh László, Szabó Lőrinc művei indexre helyezését is helyeselte Szabó Dezsővel és Nyírő Józseffel együtt. Bözödi György meghurcolásának Katona Szabó István is tanúja volt Kolozsváron. A „szelektálók” között jeleskedett Földes László is, aki féltette Nyírőtől, de általában a népi íróktól a magyar olvasókat, Földes ekkor az Állami és Irodalmi Kiadó kolozsvári szerkesztőségét vezette. Mint marxista esztéta, az Andreeseu Intézetre nevesített egykori Magyar Művészeti Intézetben tartott előadásokat. Ebben az időben a nagy román költő, Tudor Arghezi cipőfűzőt árult Bukarestben. Sadoveanut kiáltották ki a román irodalom legjelentősebb alakjának. Sadoveanu halála után, a Sztálin halála utáni „olvadás” idején vették elő Arghezit, beültették egy írószövetségi kongresszuson ünnepélyesen az elnökségbe azok, akik, addig gyalázták. Arghezi anyja magyar volt, de görcsösen igyekeztek, nehogy a közismert Eminovics-Eminescu után kiderüljön, hogy a XX. század legnagyobb román költője nem tiszta román. József Attila pedig maga írta: „apám félig székely, félig román vagy talán egészen az”, de ez benne van minden magyar iskoláskönyvben, és senkiben nem okozott kisebbrendűségi érzést a magyar kultúra vagy a költő értékével kapcsolatban. /Katona Szabó István: A felszámolások folytatódnak. Részlet A nagy hazugságok kora című önéletírásból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

2008. május 19.

Május 16-án Kolozsváron a régi kollégiumoknak az irodalomhoz való kötődéséről volt szó a XVII. Szabédi Napok rendezvénysorozatán. Bartha Katalin Ágnes tartott előadást Szabédi és az Unitárius Kollégium kapcsolatáról. Szabédi Székely László nyolc évet tanult és 1925-ben érettségizett a kollégiumban, diáklapot szerkesztett és elnöke is volt az önképzőkörnek. Györfi Dénes a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diáklapjainak történetét vette számba. Róth András Lajos a székelyudvarhelyi református kollégiumban folytatott irodalomkutatásról értekezett. Dóczy Örs előadásának címe Klasszika literatúra a 18. század második felében a marosvásárhelyi ev. ref. kollégiumban volt, és a korabeli latin nyelvű oktatást vizsgálta. Szabédi László sírjának megkoszorúzásával zárultak a XVII. Szabédi Napok kolozsvári rendezvényei. A Házsongárdi temetőben Egyed Péter filozófus, író mondott beszédet. Május 17-én a résztvevők Szabédra látogattak, ahol ünnepi műsorral zárták az idei Szabédi-napokat. /Ö. I. B., K. K. : Szabédi, a diák és tanár. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./ Szabédi László (eredeti nevén Székely) 1907. május 9-én született Sáromberkén, de igazi szülőhelyének ősei fészkét, Szabédot tartotta mindig. Akárcsak Bözödi György, ő is faluja és népe iránti tiszteletből vette föl annak nevét. Kolozsváron tizenhét esztendeje emlékeznek rá a születésnap közelében, Szabédon tizenötödszörre gyűltek össze a tudós nyelvész és kiváló költő tisztelői. Május 17-én Szabéd fogadta a zarándokokat. Benkő Samu akadémikus emlékezőbeszédében két 1946-os keltezésű levélre hivatkozott, amelyeket Kurkó Gyárfáshoz és Jordáky Lajoshoz intézett Szabédi László. Bennük kifejti, hogy az erdélyi magyarság egyetlen megmenekülési útja az összefogás. Összefogva kell vállalnia megörökölt intézményeit, köztük az egyházakat, az új világ építésében. Világnézeti különbségek nem okozhatnak ellentéteket az erdélyi magyarok között. Szabédi László emberi méltóságában és írói szabadságában sértve 1959. április 18-án választotta a tragikus kilépést e világból. /Bölöni Domokos: Emlékezés Szabédon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

2008. augusztus 23.

A Balázs Imre József szerkesztette tanulmánykötetben /A sztálinizmus irodalma Romániában /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007/ fülszöveg világosan fogalmaz: ,,A hivatali nyelv igyekezett teljesen kisajátítani a nyilvánosságot, és a magánéleti nyelv rétegében is dominanciára tört. Azok az egyéni nyelvjárások vagy akár teljes irodalmi hagyományok, amelyek nem voltak beilleszthetők az osztályharc történelmének nagy elbeszélésébe, kiszorultak a nyilvánosságból, és fenntartásuk, az én kultúrája tiltás alá esett, vagy periferikusként bélyegezte meg a hatalom. " Balázs Imre József A hatalmi beszéd az erdélyi magyar irodalomban a második világháború után című, alaposan dokumentált tanulmányában tekinti át az akkori irodalmat. Kevés szó esik viszont a korszak, az ötvenes évek uralgó műfajáról, a nagyregényről. (Köztük van: Nagy István A legmagasabb hőfokon, Kovács György Foggal és körömmel, Asztalos István Fiatal szívvel, Papp Ferenc Viharostető stb.). Érthetetlen a nagyregény reprezentatív elemzésének hiánya, mert a kötet igyekezett áttekinteni az irodalmi lapok helyzetét is. Gyulai Levente az Utunkat, Vári Csaba az Irodalmi Almanachot vizsgálta, Sütő-Egeressy Zsuzsa a Dolgozó Nő reprezentatív nőképét, Vallasek Júlia pedig a gyermekkép alakítására koncentrált. A korszak vezető kritikusai alakították az irodalmat, döntöttek arról, hogy mi a helyes sok írót hallgatásra ítéltek, sokakat bebörtönöztek (Méliusz József, Balogh Edgár, Bözödi György, később Páskándi Géza, Páll Lajos, Dávid Gyula), még többet megfélemlítettek. /Bogdán László: A sztálinizmus irodalma Romániában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

2008. október 10.

A marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör október 8-i rendezvényét a beszélő nevű Vár-Lakban, Kedei Zoltán festőművész műtermében tartotta. Csoóri Sándor, Bözödi György, Hajnal Anna, Komjáthy Jenő, Juhász Gyula versei hangzottak el, a versekhez Darabont-Horváth Éva gitárjátéka teremtett hangulatot. A házigazda Kedei Zoltán legújabb művéről, Főnix című nagyméretű festményéről a művész, majd Nagy Miklós Kund és Kuti Márta beszélt. A bensőséges hangulatot fokozta az „önkéntes” versolvasók szereplése. Elhangzott többek között Csoóri Sándor Ősz Erdélyben és Tompa László Lófürösztés című verse. A felolvasók és szavalók jutalma az Erdélyi Művészet című folyóirat friss száma, Komán János és Székely-Benczédi Endre verseskönyvei, Murádin László Ács Ferenc, az erdélyi impresszionizmus erdélyi úttörője című monográfiája, valamint egy-egy Kedei-rajz volt. A Súrlott Grádics irodalmi kör november 13-án a Kuti Márta tanárnő vezette Csütörtöki társalgó vendége lesz. /Damján B. Sándor: Hamvából újjászülető. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./

2008. november 10.

Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén november 7-én Bözödi György (1913-1989) születésnapjának 95. évfordulója alkalmából rendeztek konferenciát. Három előadás vette számba a szépíró, a szociográfus és a történész munkásságát, egy negyedik pedig az életműből az EME tulajdonában őrzött hagyatékot mutatta be. Vallasek Júlia Bözödi (született: Jakab) György pásztorregényét és annak előzményeit méltatta. Nagy Pál Bözödinek az 1942-ben megjelent Termés folyóirat pályafutásában vállalt szerepéről értekezett. Cseke Péter Bözödi erdélyi magyar szociográfusi munkáját térképezte fel. Bogdándi Zsolt vetített képekkel illusztrálta az EME kézirattárában őrzött Bögözi-hagyatékot (kéziratok, naplók, hivatalos okmányok, levelek, cikkek, tanulmányok, népirodalmi gyűjtemények). Egyed Ákos zárszavában arra emlékeztetett, hogy Bözödi Györgyöt a székely köznép sorsa érdekelte. /Ö. I. B. : Konferencia Bözödi Györgyről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

2008. november 13.

Bözödi György /1913-1989/ a romániai magyar irodalom méltatlanul mellőzött alkotója volt, 1945 után mindössze három könyve jelenhetett meg, 1958-ban Hazafelé címmel egy elbeszéléskötete, amelynek Nyugtalan pásztorok címmel kibővített változata következett 1968-ban, a Romániai Magyar Írók sorozatban. 1979-ben adták ki Nap és árnyék címmel egy versgyűjteményét. Bözödi György, a Termés folyóirat körének megbecsült alkotója fiatalon felhívta magára a figyelmet a székelység múltját és jelenét ábrázoló, nagy hatású szociográfiájával, a Székely bánjával /1938/, amely csak az 1989-es változás után jelent meg új kiadásban a Mentor Kiadónál 1997-ben, a Pallas-Akadémiánál pedig Nagy Pál fáradhatatlan szerkesztői munkájának köszönhetően két nagy tanulmánykötetét is kiadták (Földre írt történelem, Székely századok), s újra megjelentették Romlás című regényét. Hogy mi maradt a hagyatékban, pontosan nem tudni. Egész életében, házkutatások, betegségek kényszerszüneteiben a székelység múltjával és különösen a negyvennyolc-negyvenkilences forradalom történetével foglalkozott. Az Igaz Szóban több részlet is megjelent készülő, Gábor Áronról szóló történelmi regényéből. Nem lehet tudni, mennyi készült el a regényből, mint azt sem, hogy megmaradt-e a hagyatékban Jónás Ninivében című, negyvenes években írt regénye. Bözödit koholt vádak alapján bebörtönözték a negyvenes évek végén. Haláláig fáradhatatlanul dolgozott, a megjelenés legkisebb esélye nélkül. /Bogdán László: Bözödi György sorsa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

2008. november 25.

Festményeknek és termésköveknek ad otthont két hétig Marosvásárhelyen a kövesdombi unitárius templom Bözödi György terme: Nagy Melinda Gyöngyvér nonfiguratív, illetve hagyományos stílusban készült festményeinek, valamint Cseh Gábor különleges formájú köveinek. A fiatal, nemrég diplomázott csíkszentdomokosi festő saját fejlesztésű technikával készült alkotásai, a kifeszített fóliákra nyomdafestékkel rajzolt alakzatok. Cseh Gábor marosvásárhelyi mérnök a Nyárád, a Küküllő és a Küsmöd medrében talált rá a természet által formált kövekre, melyeknek ő adott végső formát. /Antal Erika: Festmények és kövek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./


lapozás: 1-30 | 31-37




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998