udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Balogh Szabolcs

2000. április 18.

A millennium alkalmából nagyszabású nemzetközi diákvetélkedőt rendeztek ápr. 15-én Mátészalkán. A helybeli líceumok, környékbeli oktatási intézmények diákjainak, valamint mohácsi és nagykárolyi tanulók részvételével lebonyolított versenyen a Nagykárolyi Elméleti Líceum tanulói sikeresen szerepeltek, színjátszó csoportjuk első lett, a matematikaversenyen egyik diákjuk, Balogh Szabolcs volt az első. /Szomszédolás. Nagykárolyi diákok Mátészalkán. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 18./

2005. augusztus 18.

Torockón áll a történelmi Magyarország legrégebbi, ma is létező faháza. Ablaka fölött a fagerendába az 1668-as évszám van bevésve. Ablakkeretei vörösre vannak festve, ami az 1702. november 17-én a település ellen elkövetett osztrák támadás és vérengzés emlékének a mementója. Az igazságtalanság elleni tiltakozás jeléül a torockói asszonyok évtizedekig vörösre festették az ablakkereteket. Erről szól Ignácz Rózsának a Torockói gyász című könyve, amely az 1960-as években látott napvilágot, jelezte Balogh Szabolcs helytörténész. /(balta): Torockó titkai. A Kárpát-medence legöregebb faháza. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./

2006. június 3.

A Transylvania Trust Alapítvány működésének tízéves évfordulója alkalmából a zárónapon Torockó került a középpontba, az ugyancsak tízéves rangos Europa Nostra-díjjal is kitüntetett Torockó Értékvédő Programmal együtt. Kiemelkedő dr. Román Andrásnak, a program kezdeményezőjének munkája, aki nélkül Torockó minden bizonnyal nem a mai képét mutatná. A Transylvania Trust elnöke, Szabó Bálint köszöntő szavai után Torockó polgármestere, Veres Rudolf szólt a közönséghez, megköszönve Budapest V. kerület önkormányzatának a tíz éven át tartó támogatást, a kerület évről évre vita nélkül szavazza meg a 10–12 millió forintos támogatást. Balasa M. Iván, a kötet lektora mutatta be a Műemlékvédelem Torockón című, frissen napvilágot látott kiadványt. A helyi unitárius templomban folytatódott a rendezvénysorozat Román András építész, műemlékvédő post mortem díszpolgárrá avatásával. Ezután a 15. számú ház falán álló emléktáblát leplezték le. A latin nyelvű felirat méltó emléket állít Román Andrásnak. Késő délután nyújtották át a Transylvania Trust Alapítvány díjait Torockó lakosainak, akik valamilyen módon kiemelkedően hozzájárultak az örökség megőrzéséhez: a tavaly is kiosztott Zsakó István díjat Balogh Szabolcs vehette át, az idén alapított Bosla Ferenc díjat Petri Irén és Zsakó Anna kapta. /F. I.: Torockó: a népi építészeti örökség génbankja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

2007. május 17.

“Milyen irányba halad az erdélyi magyar népművészet?” – fogalmazódott meg újra a kérdés az Erdélyi Magyar Népművészeti Szövetség (EMNSZ) csíkszeredai konferenciáján. Képviseltette magát Csík, Székelyudvarhely és környéke, Háromszék, Maros és Beszterce megye, Szék és Torockó. “Szükség van a jó szóra, és hinnünk kell, hogy tenni lehet a népművészetért, tárgyi anyanyelvünkért” – fogalmazott Szatmári Ferenc, az EMNSZ elnöke. Dr. Papp Kincses Emese, a Sapientia Tudományegyetem oktatója kijelentette: “A népművészet halott. Értéktelen limlomok lepik el a világot. Rikító színű kerti törpék vigyorognak ránk a kirakatokból. Ez a giccs legalacsonyabb foka. Nem lenne szabad beengedni a tájidegen kacatokat a népművészet világába. ” Elhangzott, hogy létre kellene hozni a népművészeti munkákat minősítő egyesületeket. Hon- és népismereti lap kellene. /Balogh Szabolcs: Merre, erdélyi magyar népművészet? = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./

2009. július 8.

A torockói Forrás borozó amolyan szellemi műhely. Megjelent Balogh Szabolcs Torockó titkai című kötete, melyben négy évtizedes gyűjtését, kutatását foglalta össze. A kis példányszámban megjelent könyv könyvesboltokba nem került, csak a borozóban kapható A szerző olyan, a közösség életében fennmaradt történeteket, legendákat gyűjtött össze, amelyeket ő még gyermekkorában hallott, és amelyekre ma már alig emlékeznek az emberek. Ez is adta az alapötletet, hogy ezeket a történeteket a bányászmúltról, Balogh Szabolcs a legendákon túl három jelentős kéziratot ismertetett. A Balogh János-féle krónikaként emlegetett kézirat – a település kiváltságainak ügyét tárgyaló história – a bécsi udvarhoz előterjesztett periratot tartalmazza, amely a lakosságra erőltetett jobbágysorból való felszabadítást szorgalmazza. A könyv tartalmazza a Sebes Pál-féle krónikát is, amelyet a torockói unitárius templom aranyozott toronygombjában még 1828-ban helyeztek el, és 1972-ben találtak meg. A harmadik régi kézirat az ércbányászat helyi történetét ismerteti. /Tamás András: „Borozó könyv” Torockó titkairól. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./

2009. július 30.

A régi torockói családból származó helyi vállalkozó, Balogh Szabolcs szülőfaluja iránti elkötelezettségének eredménye megjelent újabb munkája, a Torockó titkai című gyönyörű könyv. Anyaga négy évtized munkájának az eredménye: összegyűjtötte a falujáról szóló regéket, történeteket, az ősi bányászmesterséggel kapcsolatos lappangó ismereteket, bemutatja a falu tárgyi és szellemi néprajzának, nyelvének sajátosságait. Balogh Szabolcs Kányádi Sándorral vallja: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is... / Semmi sem fölösleges. //... Mert leapad majd a víz. / És fölszárad majd a sár. // És akkor majd a megőrzött, / a meglévő szóból újra- / teremthetjük magát / az első búzaszemet, / ha már igével élnünk / tovább nem lehet. ” (Noé bárkája felé) A könyvben olvasható az 1828. július 14-én a torony aranyozott gombjában elhelyezett és 1974-ben megtalált emlékirat is. /Józsa Miklós: A kövek örökké élnek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998