udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bartis Árpád

1991. február folyamán

Bartis Árpád emlékezett Lakatos Demeter csángó költővel való találkozására. Bartis 1969-ben látogatott Szabófalvára, ahol Lakatos Demeter már házi őrizetben volt, nemcsak azért, mert sokan látogatták, mert magyar verseket írt, hanem azért, mert Magyarországra látogatott. Lakatos Demeter Szabófalván született 1911. nov. 19-én. Sofőr volt, sok helyre eljutott. Verseket kezdett írni, az iskolában tanult román helyesírással írta a magyar verseket. Kolozsváron, a Keleti Újság 1935. nov. 15-i számában jelent meg első verse. Domokos Pál Péter találóan írta verseiről: "A szöveg leírása éppen úgy készül, miként a Halotti beszéd vagy az Ómagyar Mária siralom szövegei készültek. Azokat sem magyar helyesírással írták, hanem latin ortográfiával. Lakatos Demeter nyelve igen régi magyar nyelv, mentes az iskolától, a nyelvújítástól, a tanultak hatásától." /Bartis Árpád: Találkozásom Lakatos Demeter csángó-magyar költővel. = Csángó Újság (Sepsiszentgyörgy), febr./

1993. november folyamán

1992. áprilisában ritkaságszámba menő kötet jelent meg Budapesten: Búcsú az ifjúságtól, Lakatos Demeter verseit tartalmazza. "Van egy költője a csángómagyaroknak, a neve Lakatos Demeter" - igazított el Domokos Pál Péter, a kötet gondozója, aki saját költségén adta ki a verseket. Lakatos Demeter 1911-ben született Szabófalván. Szabófalva lakói 1761-ben levelükben elpanaszolták, hogy nincs magyar papjuk, aki magyarul misézzen. Gondjuk nem oldódott meg, hiába adott hírt Rómának az anyanyelvű paphiányról Batthyány Lajos erdélyi püspök. Lakatos Demeter román iskolába járt /magyar nem volt/. Első versét 1935-ben Dsida Jenő közölte Kolozsváron, a Keleti Újságban. Lakatos Demeter Szabófalván élt. Bartis Árpád 1969-ben meglátogatta Lakatos Demetert, aki akkor éppen házi őrizetben volt, mert magyarul verselt és Magyarországra is ellátogatott. Verseit dugdosták barátai, Bartis Árpád Bajkó Sándorral együtt megőrizte és eljuttatta Domokos Pál Péterhez a verseket. Lakatos Demeter haláláig, 1974-ig őrizte verseivel a magyar nyelvet. /Bartis Árpád: Őrizzétek hűségesen. = Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), nov.- 16. sz./

1990. augusztus 5.

Örömmel értesült a sepsiszentgyörgyi csángó összejövetelekről, írta Bartis Árpád, aki 1957-ben az Oktatásügyi Minisztérium Nemzetiségi Vezérigazgatóságának tanfelügyelőjeként foglalkozott a moldvai csángók magyar iskoláival. 1957-ben Kardos János volt Bákó tartományi tanfelügyelővel 22 falut látogattak meg, azt vizsgálták, miért szűnt meg 1953-ban sok csángó faluban a magyar iskola. Sok helyen rémhírt terjesztettek, de közrejátszott a Magyar Népi Szövetség akkori felszámolása is. Gheorghiu Dej emberei egyszerűen felszámolták a moldvai csángó falvakban a magyar nyelvű oktatást. 1957-ben még működött a lészpedi, bahánai, újfalusi és egy gyimesbükki VII. osztály, továbbá négy környékbeli négyosztályos elemi iskola. Ekkor végzett Bákóban a magyar tanítóképző második évjárata 25 tanulóval, Albu Zsigmond volt az osztályfőnökük. Új elemi iskolákat nyitottak meg Magyarfaluban /Gaiceana-Unguri/, a bákói tanítóképzőben egy V. osztály, Külső-Rekecsinben, a magyar nyelvet, mint tantárgyat bevezették Dioszínben /Gioseni/, Szőlőhegyen /Pirgaresti/ és Ploscuteni falvakban. Ezután 1958 és 1960 között rendre felszámolták a magyar nyelvű moldvai iskolákat, még a gyimesbükkieket is. A Nemzetiségi Vezérigazgatóság - amelyben képviselve voltak Románia összes nemzetiségei: magyarok, németek, szerbek, ukránok, zsidók, szlovákok, tatárok - 1958-ban megszűnt. /Bartis Árpád: A csángómagyar iskolálról. = Keresztény Szó (Kolozsvár), aug. 5./

1992. május 19.

A lészpedi származású Fazakas József 1990 óta évente elhozza a lészpedi csángó gyermekeket, hogy ismerjék meg Erdélyt. Ismeretes, hogy 1948 és 1953 között magyar iskolák nyíltak a csángómagyar falvakban, mintegy száz iskolában. Azután 1953-ban egy tollvonással megszüntették a magyar iskolákat Moldvában, kivétel volt a lészpedi iskola, amely 1960-ig maradhatott magyar nyelvű. A lészpediek sokáig harcoltak magyar iskoláért. Az 1960-as évek elején még magyarul prédikált Gyorgyina páter, akit koholt vádakkal bebörtönöztek, majd kényszerlakhelyre száműztek. A papok nem tűrték, hogy híveik magyar imakönyvet használjanak. A csángók ügyét szívén viselő Bartis Árpád erre példát hozott: 1957-ben a lészpedi Bálint családnak ajándékozta a Szentek élete című könyvet. Amikor a pap megtudta, hogy ebből a könyvből felolvasnak a fonóban, egyszerűen elkobozta a könyvet. Amíg volt magyar iskola, Lészpeden kiváló tanítók voltak, Kallós Zoltán folklórgyűjtő másfél évig tanított itt. A lelkes tantestület /Zudor Attila, Zsombori Dénes, Bencze Irén, Butnár Ilona, Csergő Irén, Drunek Mária és Szász Mária/ kitartott itt, amíg lehetett. Marosvásárhelyen, a Bolyai Líceumban néhány évig posztliceális tanítóképző osztály működött, amelyet Kallós Zoltán, Vészi Mária, Asztalos Imre és ezt az emlékezést író Bartis Árpád vezetésével a tavaszi szűnidőben Lészpedre vittek és a vásárhelyiek kultúrműsorral szórakoztatták a falu népét. Viszonzásul énekes csoportot hívtak meg Marosvásárhelyre. 1957-ben Lészpeden, a temető kapujában még ez a felirat állott: "Hogy vagytok tü, voltunk mü és, ahogy vagyunk mü, lesztek tü es: por és hamu". Ez a felirat már régen eltűnt. Ignácz István bácsi mesélte Bartis Árpádnak, hogy 1946-ben az egyik népgyűlésen, amelyet a Magyar Népi Szövetség szervezett, részt vett Mihail Sadoveanu román író is. A csángó magyar beszédébe közbeszólt: "Igaz, a csángómagyarok üldözve voltak." /Bartis Árpád: A hűséges lészpedi csángómagyarok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

1996. április 2.

Marosvásárhelyen márc. 22-én választották meg a nyolc jelölt közül azt, aki az RMDSZ a polgármester-jelöltje lesz. A győztes Fodor Imre mérnök lett. A nyolc jelölt polgármesteri programja a Népújságból /Marosvásárhely/, Máthé Éva beszámolója nyomán. Bartis Árpád 74 éves nyugalmazott közgazdász általában a költségvetés ésszerű felhasználásáról, új pénzforrások kereséséről beszélt. Gaál Márton 63 éves nyugalmazott közgazdász a fiatal vállalkozók támogatását, a város tisztaságának helyreállítását, a testvérvárosi kapcsolatok kialakítását tartotta fontosnak. Csata Ernő 44 éves gépészmérnök közalapítványt hozna létre, melyből a fiatalokat támogatná munkahelyteremtéssel, lakásépítéssel. Csegzi Sándor, 39 éves fizikatanár jelszava: visszaadni a polgároknak az önbecsülést. Állandó kiállítási csarnokot létesítene és a fiataloknak a város üres telkein lakásokat építene. Gondoztatná a történelmi emlékműveket, műemlékeket. Vajda Sándor, 45 éves mezőgépész kitért a csatornahálózatok kiépítésére, fejlesztésére, helyi vállalkozások bevonására a helységgazdálkodásba, helyi jellegű utcanevek visszaállítására, magyar nyelvű magán-inasképzés létesítésére stb. gondolt. Fodor Imre 59 éves energetikai mérnök. Programjában szerepel a helyi bevételek növelése koncesszionálásból, kölcsönökből; parkolóhelyek létesítése; munkanélkülieket átképző központ létrehozása stb. Temesvári István 55 éves közgazdászt nem a körzetek jelölték, hanem saját maga gyűjtött össze annyi támogató aláírást, amennyi elegendő a jelöléshez. A hallgatóság rosszallta, hogy jelöltette sajátmagát. Az utolsó jelölt, Pokorny László, politikai okokra hivatkozva visszalépett a polgármesteri székért folytatott küzdelemből. /Marosvásárhelyi polgármester-jelöltek. Fodor Imrének drukkolhatunk. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

1997. január 14.

Jan. 14-én tartotta Marosvásárhelyen, a Bernády Házban tartotta idei első összejövetelét az RMDSZ Maros megyei szervezetének csángó bizottsága, az a lelkes csoport, amely az elmúlt években minden nyáron megszervezte több mint félszáz csángó gyermek üdültetését és a velük való foglalkozást. A csángó bizottságnak Czellecz Jenő a vezetője. A találkozó alkalom volt arra, hogy a Csíkszeredában Julianus-díjjal kitüntetett, 84. évében levő nyugalmazott marosvásárhelyi tanárt, a bizottság tanácsadóját, Bartis Árpádot köszöntsék. Bartis Árpád Csíkszentdomokoson született, Csíkszeredában Domokos Pál Péter is tanította. 1956 decemberében az Oktatásügyi Minisztérium mellett létrehozott Nemzetiségügyi Vezérigazgatóságra helyezték, ahol megismerkedhetett a moldvai csángók sorskérdéseivel. Bár akkor már felszámolták a moldvai magyar iskolákat, ő mégis megpróbált létrehozni néhánya, vagy legalább bevezetni a magyar nyelv tanítását. Kezdeményezéseit elgáncsolták. Csíkszeredai tanfelügyelőkkel együttműködve székelyföldi iskolákban biztosított lehetőséget csángó fiataloknak továbbtanulásra, szakmák elsajátítására. A Nemzetiségügyi Vezérigazgatóság csak két év múlva megszüntették, akkortól Bartis Árpád tanfelügyelőként segítette a csángókat. Õ gondoskodott Lakatos Demeter és Demse Márton költészetének közkinccsé tételéről. Bartis Árpád tanulmányokat, cikkeket közölt a csángómagyarokról. 1989 után bekapcsolódott csángó gyermekek nyaraltatásába. A mai napig levelezik csángó fiatalokkal. Könyveket küld nekik, tanácsokat ad. /Bartis Árpád köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./

2005. április 26.

Marosvásárhelyen két éven át működött a Tanítóképző Pedagógiai Főiskola, 1957-1958 között. Az ország minden tájáról verbuválódott össze egy lelkes, 27 tagú évfolyam. Ez a kis csapat olyan személyekkel találkozott, mint Kallós Zoltán, Bartis Árpád, az akkori nemzetiségi vezérigazgatóság magyar szakos tanára, Vészi Mária pszichológus, Asztalos Imre, az intézet volt igazgatója és a Hubesz házaspár. Ők kapcsolatba léptek a csángóvidékkel, ahol éppen abban az időben szüntették meg a magyar oktatást. Csángó nótákat, fonójeleneteket, csángó táncot tanítottak meg főiskolásoknak, majd 1957 húsvét vasárnapján a kis műsorral ellátogattak Lészpedre, Bakóba. Találkoztak a Bákóban románul tanuló tanítóképzősökkel, akiknek nagy része csángómagyar volt. Amikor megbarátkoztak a csángókkal, elmondták, hogy a magyar bibliájukat a szénába dugdosva mentették meg, annyira tiltott volt a magyar szó. Ezután a leszpédi asszonyok felléptek Marosvásárhelyen és Mezőpanitban. /Virginás Piroska ny. tanítónő, Marosvásárhely: Volt egyszer egy lelkes csapat. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./

2006. március 1.

Közel 60 esztendeje, hogy az esemény lezajlott, emlékezett vissza Bartis Árpád. Szovjet katonai megszállás alatt nyögött az ország. A kommunisták átvették és megerősítették a rendőrséget. Kezdték összefogdosni, letartóztatni a számukra veszedelmesnek, akadálynak tartott egyéneket. Akkoriban a Kurkó Gyárfásék által létrehozott Magyar Népi Szövetség képviselte a magyarság ügyeit. Közös megegyezés alapján, főképpen a Magyar Népi Szövetség vezetésével – melyben Bartis vezetőként (titkárként) vett részt, elhatározták, hogy népgyűlést hívnak össze Gyergyószentmiklós főterére. Ezt kihirdették az egész gyergyói járásban. A városban közel tízezer ember gyűlt össze a környéki falvakból. A nép követelte a népbíróság azonnali felállítását. Megtudták, hogy az állomáson több tehervagon áll, ezekbe betuszkoltak több letartóztatottat. Erre a népbíróság azonnali ítélet alapján felmentette az összefogottakat. A nép az állomáson kiszabadította a bevagonírozottakat, úgyszintén a rendőrségen lévőket is. Pár napra múlva megérkezett Gyergyószentmiklósra egy nagyobb csapattest, amely összeszedte a zendülés vezetőit és főbb résztvevőit. Közel 350 embert elszállítottak Bukarestbe, és törvényszék elé állították őket. Bartis megszabadult ettől, mert a népgyűlés utáni napon Csíkszeredába ment, az eljegyzésére. Bukarestben egy hónapig tartották fogva a bűnösnek bélyegzetteket, azonban kisült, hogy románok is voltak a zendülők között. Felmentették és hazaengedték mindnyájukat. Később, amikor a kommunisták átvették a teljes vezetést, egyeseket – mint Bartis szüleit is, kinevezték kuláknak – kényszerlakhelyre, másokat a Duna-csatorna építéséhez hurcoltak. /Bartis Árpád, Marosvásárhely: Zendülés Gyergyóban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

2006. október 4.

Elhunyt Bartis Árpád, a Népújság hűséges levelezője. 1922-ben született Gyergyószárhegyen. Gyulafehérváron érettségizett, majd 1940-ben Budapesten beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Az egyetemi évek alatt tagja volt a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének. 1944-ben fejezte be a közgazdasági egyetemet, orosz fogságba került. Innen 1945-ben szabadult, majd hazaért Gyergyószentmiklósra. Az 1948-as államosítás során elvesztette az üzletét. 1954-től a Magyar Autónom Tartomány központi beruházási bankjánál főfelügyelőként dolgozott Marosvásárhelyen. 1982-ben nyugdíjazták. 1971-ben Stockholmban, a Jóga Világszövetség kongresszusán a világszövetség tiszteletbeli elnökévé választották. /Búcsú Bartis Árpádtól. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998