udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bethlen Miklós

1999. november 20.

Reprint kiadásban jelentették meg az Erdélyi csillagok című, hajdan népszerű kötetet, amelyben Bánffy Miklós, Tavaszy Sándor, Vita Zsigmond és mások írtak esszéportrékat az erdélyi múlt olyan nevezetességeiről, mint Apáczai Csere János, Bethlen Miklós, Pápai Páriz Ferenc, Benkő József, Jósika Miklós, Wesselényi Miklós, Kriza János, Orbán Balázs vagy Székely Bertalan? A mintaszerű elemzések mindig arra keresik a választ, hogyan történt mindaz, ami megtörtént a portré hőseivel? /Olvasólámpa. Erdélyi csillagok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./

2002. május 27.

Az EMKE rendezte emlékkirándulás Erdély két (méltatlanul elfelejtett) nagy személyisége, Kemény János és Bethlen Miklós (jelentős emlékiratírók) emlékét élesztve felhívta a figyelmet a történelmi emlékek (a búni kastély és a nagyszőllősi emlékmű) sanyarú állapotára. A pedagógusok számára nem először szervez ilyen jellegű módszertani utat Farkas Ernő tanfelügyelő. A látogatókat fogadta a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, eljöttek az RMDSZ városi és helyi vezetői is. Gábos Dezső, a PSME elnöke elmondta: a Petőfi- fordítók emlékének szánt művek sorát, melyet az Eugen Jebeleanut ábrázoló féldombormű nyit, idén újabbal szeretnék gyarapítani. A tavaly felszentelt unitárius templomban Bethlen Miklós életét, munkásságát, a nagybúni gyökerű dr. Buzogány Dezső kolozsvári teológiai tanár méltatta. Spielmann Mihály Kemény János életével kapcsolatban korrajzot nyújtott arról a vérzivataros időszakról. Kötő József országos EMKE-elnök a két nagy személyiség szellemiségének közös jegyeire hívta fel a figyelmet. - Búnon a templomot rendbehozták, mára a mintegy négyszáz lelkes gyülekezet központi helye. A faluba egyetlen magyar újság sem jár. Azelőtt rendelgettek, de folyton más nyelvű lapot hozott a postás. A Dánostól nem messzire lévő nagyszőlősi csata színhelyén emelt, mára felirataitól megfosztott, roskadozó emlékműnél van (1662 januárjában itt kaszabolták le Kemény János fejedelmet, nyughelye máig ismeretlen- Nagyszőlősön ma már nem élnek magyarok). Keresd reneszánsz kastélyának restaurálása megállt. /Bölöni Domokos: Zarándoklat ősi kegyhelyeinkre. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./

2002. június 11.

Nagy Olga és Vöő Gabriella Havasok mesemondója /Akadémiai Kiadó, Budapest/ című kötete Jakab István 41 legszebb meséjét tartalmazza. Meséiből a magyarországi szakember és olvasó első ízben ismerheti meg az erdélyi magyar mesemondás, illetve elbeszélő művészet egyik reprezentatív képviselőjét. Murádin László kolozsvári nyelvész a kiadvány meséinek nyelvészeti sajátosságát elemezte. Megjelent az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XI. kötete, az Akadémiai Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagy közös ajándéka. A sorozat elgondolója és elindítója, Szabó T. Attila több évtizedes levéltári gyűjtése alkotja a szótár törzsanyagát. Ez később kiegészült néhány erdélyi történet- és emlékíró (mint Apor Péter, Bethlen Miklós, Cserei Mihály, Kemény János) munkáinak nyelvi anyagával. Célja a 16–19. századi erdélyi magyar nyelv szókincsének az eleven nyelvhasználatban való bemutatása a szövegrészletek segítségével. Földrajzilag kiterjed a hajdani Erdély valamennyi megyéjére, így a vizsgált területen belüli nyelvjárási különbségeket is tükrözi. /Könyvsarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 11./

2005. október 10.

Az elmúlt évben hunyt el Szabó Gyula /Homoródalmás, 1930. szept. 11. – Kolozsvár, 2004. dec. 21./ író. Idén szeptember elején kopjafát avattak a szülőfaluban, Homoródalmáson, a temetőben, az író sírjánál. A Trianon utáni hivatalos román állampolitika igyekezett meghamisítani vagy elhallgattatni a magyar múltat. Szabó Gyula ezért kezdte el írni hatalmas történelmi regényfolyamát, A sátán labdáit, a hetvenes évek végétől. Sorjázó szívrohamai szüneteiben írta a nagyszabású esszéregény köteteit, a maga jelenkori „várküzdelmét”. „Ha eleink a maguk »végpusztulásában« Bethlen Miklós szavával »a sátán labdáinak« érezték magukat, akikkel külső hatalmi erők és belső meghasonlások indulatai »játszottak«, miközben mégis »megmaradtak«, életerejükkel »túlélték« a veszedelmeket, azokból a »történt dolgokból« magam is tudtam erőt meríteni” – írta Szabó Gyula. Az író nem maradt adósa a történelemhamisító Lancranjannak sem, aki 1982-ben megírta hírhedt eszmefuttatását: Un cuvant despre Transilvania /Beszéd Erdélyről/. Szabó Gyula reagált erre, és elküldte az A Hét hetilapnak, de írása az nem jelenhetett meg. Szabó Gyula egyik leveléből idézett Cseke Péter: „Nekem legkedvesebb utam a világon az, amelyik Székelykeresztúrt és Homoródalmást »köti össze«, s éppen ez az úttáv attól olyan különlegesen kedves (mióta történeti emlékem odáig mélyült) hogy ez az útmellék a maga egészében szinte »Szent László földjének« mondható. […] Szent Lászlónak ezen a földjén László Gyula nekem szomszéd falus földim! – és László Gyula most éppen ennek a földnek a Szent László »képeit« ajándékozza nekünk az összes többivel együtt. Gelencétől Felsőlövőig, összesen 29-et. Mekkora gazdagság ez! Lelki honfoglalás! Visszfénye és emlékképe annak, hogy Szent István és Szent László a honfoglalást a lelkiekben is végbe vitte…” Szabó Gyula ezzel a levéllel köszönte meg 1993-ban a kettős honfoglalás elméletét kidolgozó, a két magyar történelem további feltárására buzdító régészprofesszor ajándékkönyvét, A Szent László-legenda középkori falképeit. Bizonysága ez annak, hogy Szabó Gyula szándéka szerint műveivel maga is ezt a szellemi-lelki honvisszafoglalást készítette elő. /Cseke Péter: Szabó Gyula kopjafája. Feljegyzések az író 75. születésnapján. = Helikon (Kolozsvár), okt. 10., 19. sz./ László Gyula Kőhalmon született.

2006. január 17.

Dicsőszentmártonban megalakult a Gyárfás Elemér Kör, a Kis-Küküllő Alapítvány égisze alatt működő értelmiségiek társasága. Találkozóhelyük a magyar közművelődési központ. Tagjai résztvevői és szervezői voltak az egykori népfőiskola kurzusainak, az Erdélyi Múzeum-Egylet vándortalálkozóinak, és a Sipos Domokos Művelődési Egyesület irodalmi körének. Gyárfás Elemér /Borzás, 1884. aug. 24. – Bukarest, 1945. okt. 4./ politikus, közgazdász, publicista munkásságáról Csepreghy András–Csepreghy Henrik: Dicsőszentmárton régi arca (Mentor, Marosvásárhely, 2005) című kötete is beszámolt. Gyárfás Elemér jogot végzett, részt vállalt a megyei közéletben. 1917–18-ban Kis-Küküllő megye főispánja. 1918-ban a helyi Nemzeti Tanács elnöke, 1921-ben a Magyar Szövetség élére kerül, majd az Országos Magyar Párt elnöki tanácsának tagja. 1926-tól Csík megye szenátora Bukarestben. Főleg egyházpolitikai, kulturális és közigazgatási kérdések tárgyalásában vett részt, szerepe volt az erdélyi római katolikus egyház és a román állam között létrejött konkordátum megszövegezésében. Ő volt az erdélyi Római Katolikus Népszövetség alapítója és alelnöke, az Egyházmegyei Tanács tagja, 1933-tól a Katolikus Státus világi elnöke. 1941-1944 között ő volt a Romániai Magyar Népközösség elnöke. Vallotta: az erdélyi magyarságnak világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Közép-Európa tengelyében elhelyezkedett román és magyar nép között. (Fontosabb munkái: Erdélyi problémák, Kolozsvár, 1923 – Bethlen Miklós kancellár, 1642-1716, Dicsőszentmárton, 1924 – Románia hitelszervezetei s az erdélyi magyar pénzintézetek, Lugos 1924 – Az erdélyi szászok és a katholicizmus, Dicsőszentmárton, 1925 – A Supplex Libellus Valachorum, Kolozsvár, 1929 – Az első kísérlet – az Averescu-paktum előzményei, megkötésének indokai, szövege, módosításai, következményei, felbomlása és tanulságai, különlenyomat, Lugos 1937) /Bölöni Domokos: A Gyárfás Elemér körről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

2007. október 20.

Hagyománya van Erdélyben az önéletrajzi fogantatású memoárirodalomnak. A Mikes Kelemen Törökországi leveleivel mindjárt európai színvonalon jelentkező magyar próza kiemelkedő előzményei a fejedelem kori emlékírók vallomásos művei. Bethlen Miklós, Kemény János fejedelem, Cserei Mihály, Bethlen Kata, Apor Péter, Misztótfalusi Kis Miklós dokumentumértékű írásai azonban csak a kezdetét jelzik az önéletrajzi visszaemlékezéseknek. Rettegi György, Deák Farkas, Jósika Miklós, Barabás Miklós, Teleki Sándor, Koós Ferenc, Tolnai Lajos – meg mások – emlékezései után a közelmúlt nem egy ilyen prózaváltozata született, például Kuncz Aladár, Szántó György, Szentimrei Jenő, Bartalis János, Kemény János báró, Méliusz József, Kacsó Sándor, Szemlér Ferenc, Nagy István könyvei. Nyírő József önéletrajzi regényei külön fejezetet jelentenek. Az Isten igájában című könyve 1930-ban jelent meg először Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, legutóbb pedig Budapesten, a Kairosz Kiadónál látott napvilágot, az Arénába űzve cím alatti önéletrajzi vallomások kötetében. (Szerkesztette és a kitűnően tájékoztató előszót Medvigy Endre írta.) Németh László nagy elismeréssel fogadta a regényt, Benedek Marcell szintén, de szót ejtett a kompozíció gyöngeségéről. Cs. Nagy Ibolya 1999-ben írt tanulmányában a legsikerültebb Nyírő-regénynek nevezte az Isten igájábant. Nyírő ekkor még nem gondolta, hogy majd elkövetkeznek a hontalanság évei, mikor is hazátlanná vált magyar íróként, kényszerű kivetettségben kell tengetnie mindennapjait, majd emigránsként halt meg Spanyolországban, 1953-ban. Életének ebben a szakaszában írta meg önéletrajzi könyveit, az Íme, az emberek!-et és a Zöld csillagot: „az otthontalanság szomorú dokumentumait” – ahogyan Cs. Nagy Ibolya mondta. Két önéletrajzi regény az emigrációról. Magyarországon is, Erdélyben is hosszú évtizedeken hozzáférhetetlen volt Nyírő József munkái. Nyírőnek a Mi az igazság Erdély esetében? című nemzetpolitikai tanulmányát Amerikában, Clevelandben adta ki annak idején (1952-ben) a Katolikus Magyarok Vasárnapja, a közelmúltig hírét sem hallhattuk ennek a röpiratnak, írta Nagy Pál, melyet szerzője a nyugati világ közvéleményének tájékoztatására készített. Nyírő József a távolban is minden idegszálával, gondolatával az otthoni világhoz kötődött. Pomogáts Béla írta az Isten igájában 1990-es kiadásának előszavában: „Nem egyszerűen író, hanem erdélyi író, aki népének, közelebbről a székely népnek a történelmi sorsát kívánta megörökíteni. Ez a szándék jelölte ki azt az utat, amelyet bejárt, s ha irodalmunkat a nemzeti élet krónikásának is tekintjük, méghozzá olyan krónikásnak, amely a magyar világ változatairól ad képet, elkészíti ennek a világnak a kulturális térképét, akkor kétségtelen, hogy – Tamási Áron mellett – Nyírő József volt az, aki maradandó képekben mutatta be a székely nép életét, történetét, hagyományait, észjárását és lelkiségét. ” Szülőfalujában, Székelyzsomborban 2004. július 18-án felavatták Nyírő mellszobrát. Megtörtént az ő „szellemi” hazatérése”. A budapesti Kairosz Kiadó 1997-ben éppen A zöld csillaggal indított sorozatot, s emellett Erdélyben, Csíkszeredában a Pallas- Akadémiánál látnak napvilágot Nyírő írásai. A Kairosznál előkészületben van Nyírő József kiadatlan elbeszéléseinek kötete és Medvigy Endre Nyírő-monográfiája. /Nagy Pál: Az emlékező Nyírő József. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998