udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Blaha Lujza

2005. október 26.

Október 22-én Bánffyhunyadon, a Kós Károly Kulturális Egyesület, valamint a Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) által szervezett ’56-os emlékünnepségen, a Ravasz László Emlékházban emlékeztek a forradalomra. Ünnepi köszöntőt mondott Szrága Zoltán, az egyesület elnöke, valamint Okos Márton újságíró és András Imre, az MVSZ helyettes régióelnöke. Az ünneplők megilletődve hallgatták a város nagy szülötte, Ravasz László református püspök 1956. november 1-jén elhangzott, A magyar reformátusok szava című rádiószózatának felvételét. Meghívták Wittner Máriát, aki előadást tartott. – 1956. október 23-án este kimentem a Szabad Nép székházához a Blaha Lujza térre – kezdte emlékezését az 56-os halálraítélt –, ahol már hatalmas tömeg volt. Azután a rádióhoz ment, ott volt a rádió ostrománál, egészen a bevételéig. Azután néhányan a Corvin mozihoz mentek, ahol már jó néhányan összegyűltek. Itt találkozott Sticker Katival, vagyis Havrila Bélánéval, akivel a következő napokban a sebesültek ellátásában segédkeztek. Wittner Mária később a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett. A harcok során november 4-én Wittner Máriát az Üllői úton aknarepesz találta el, a Péterfy Sándor utcai kórházban ápolták. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. Miután kihallgatták, elengedték, ekkor Ausztriába szökött, de néhány hét múlva visszajött, és segédmunkásként dolgozott egészen 1957. július 16-i letartóztatásáig. 1958. július 23-án halálra ítélték. Sticker Kati november 4-e után disszidált, de a vőlegénye hazahívta Svájcból azzal, hogy nem lesz semmi bántódása, mert Kádár megígérte. Ennek ellenére kivégezték. Wittner Mária halálos ítéletét 1959. február 24-én életfogytiglan tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970. március 25-én szabadult. 2001. február 24-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján meghívást kapott, hogy az ’56-os halálraítéltek nevében mondjon ünnepi beszédet az Országházban. /Péntek László: /Naponta várta a halálos ítélet végrehajtását. Wittner Mária 13 évig ült börtönben 56-os szerepe miatt Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./ „Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, amely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat –, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat. Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt. Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is. Vádoljuk őket, a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, akiknek kiszemelt otthonába betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját. Vádoljuk őket, a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében, vádoljuk őket, a munkaszolgálatosok nevében. Vádoljuk őket, a 298-as parcella halottainak nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében. Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében. Vádoljuk őket, a „legdrágább kincs” a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét. Vádoljuk őket, a „legfőbb érték” az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe, hosszú évekre. Vádoljuk őket, a megalázott, megkínzott honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, a sortüzek áldozatai nevében. Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét. Vádoljuk őket, Mindszenthy bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket. Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, és a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták. Vádoljuk őket, a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket. Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket. Vádoljuk őket, történelmünk meghamisításáért. Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak. Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek. Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára? Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.” (Elhangzott a Parlamentben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, 2001. február 25-én – a szónok Wittner Mária, 52 A 559 számú volt halálraítélt.)

2006. szeptember 22.

A korábbi napokhoz hasonlóan szeptember 20-án este mintegy 15 ezer ember gyűlt össze a budapesti Kossuth téri demonstráción. A tüntetők Gyurcsány Ferenc és a kormány leváltását követelték. Takács András, a demonstráció egyik vezéralakja, a Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke eltanácsolta a demonstráció résztvevőit attól, hogy a Magyar Rádió épületéhez vagy bármelyik másik közintézményhez vonuljanak. Takács András bejelentette, hogy a tüntetők akarata alapján megalakult a Nemzeti Kerekasztal. Egyes tüntető csoportok éjjel különböző utcákban összecsaptak a rohamrendőrökkel, akik a Blaha Lujza térig szorították a tüntetőket. Hatvankét embert állított elő az éjszakai budapesti rendbontások során a rendőrség. A Kossuth tér szeptember 17-e, vasárnap este óta folyamatosan kormányellenes tüntetések színtere. A téren a Gyurcsány-kormánynak koporsót állítottak. A kormány nem módosít politikáján és a kabinet összetételén – jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Napok óta többnyire békés kitüntetések zajlanak Magyarország több nagyobb településén, Kecskeméten, Szegeden, Miskolcon, Győrött, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Pécsett és máshol. /Kitartanak a Gyurcsány Ferenc lemondásáért tüntetők. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./

2006. október 25.

Minden eddiginél látványosabb rendőri akciók, gumilövedékek, vízágyúzás, rendőrőrsfoglalás, barikádok, Molotov-koktélok, hídostrom jellemezte az október 23-i „ünnepségeket” Budapesten. A mérleg több mint száz sérültből, ugyanennyi őrizetesből, a rendőrség újonnan felállított könnygázgránát-kilövési rekordjából és több mint kétszázmillió forintra becsült anyagi kárból állt. Felerősödtek azok a hangok, miszerint túlkapások árán állították helyre a rendet a főváros utcáin. A Gyurcsány-kormány távozását követelő tüntetők és a rendőrök közötti összecsapások már délután elkezdődtek, az igazi zűrzavarra azonban akkor került sor, amikor a rendőrcsapatok az Astoria felé kezdték kiszorítani a tüntetőket, ahol éppen feloszlóban volt a Fidesz és a KDNP által szervezett nagygyűlés. Az Astoriához helyi idő szerint este hét körül öt-hatezer tüntetőt szorítottak be a rendőrök, a téren barikádok épültek. Az Astoria térről eközben kiszorították a demonstrálókat a rendőrök, egy részüket a Blaha Lujza tér, a többieket a Ferenciek tere felé. A mellékutcákban folytak az ütközetek. A Ferenciek terén többórás állóháború alakult ki: a rendőrök könnygázgránátokat lőttek, és vízágyúkat vetettek be. Az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez visszavonult demonstrálók egy közeli építkezés anyagaiból barikádot építettek. Éjjel három órára helyreállt a rend. Az éjszakai eseményeket számos szemtanú túlkapásnak tartja. A rendőrök olyan személyeket is bántalmaztak, akik semmiféle ellenállást nem tanúsítottak, a lovasrendőrök válogatás nélkül verték a Fidesz-nagygyűlésről egymás hegyén-hátán menekülő résztvevőket, nem kímélve a kisgyerekes anyákat és az öregeket sem. Számos vélemény szerint a gumilövedékeket sem a szabályoknak megfelelően használták a rendőrök: több tüntető vérző fejjel került kórházba, holott a gumilövedékeket nem szabad fejmagasságban kilőni. A rendőrök nem csak könnygázt, de a rendvédelmi szerveknél október elején használt úgynevezett paprikasprayt is bevetettek. A rendőrök ezenkívül razziát tartottak a környékbeli szórakozóhelyeken, és akinek vizes volt a ruhája, azonnal begyűjtötték. Az incidensekben újságírókat is bántalmaztak, például a Realitatea hírtelevízió tudósítóját. A Társaság a Szabadságjogokért civil szervezet szerint a rendfenntartó erők szakszerűtlenül léptek fel. Dénes Balázs, a civil szervezet elnöke szerint az esetek többségében nem a demonstrálók feje fölé lőtték, hanem többször mellmagasságba, telibe találva a lángoló lövedékkel így több tüntetőt is. A videofelvételekből kiderül, hogy a rendőrök köveket dobáltak vissza a tüntetőkre, és néhány képen látható az is, hogy a földön fekvő, már megbilincselt demonstrálókba az arra haladó rendőrök belerúgtak. Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány elutasította a vádakat, miszerint a zavargásoknak rendőrségi túlkapásokkal vetettek véget. A főkapitány tagadta, hogy a rendőrök a Fidesz-gyűlés helyszíne, az Astoria felé terelték volna az embereket. A rendőrség szerint nem szándékosan céloztak fejre a rendőrök a könnygázgránátokkal. Megsérült a tüntetők és a rendőrök összecsapásaiban Révész Máriusz, a Fidesz országgyűlési képviselője is. A kórházból, ahol a sérüléseit látták el, úgy nyilatkozott: emlékezetkiesése van, nem tudja megmondani, pontosan hol és mi történt vele. Szerinte azonban nem a rendőrség szintjén, hanem „magasabban” keresendők a „rendőri brutalitás” okai. A fejét gumilövedék érte és hátsérülései gumibot ütésétől származnak. Amikor Révész Máriusz tudomást szerzett arról, hogy az Astoriánál könnygázt vetettek be a rendőrök, megpróbált közbelépni. „Aki ezt a helyzetet előidézte, azt kellene felelősségre vonni” – mondta a Fidesz képviselője. /Szemtanúk szerint a hatalmi szervek túlkapások árán állították helyre a rendet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

2006. október 26.

A magyar rendőr sokoldalúan, „könnyfakasztóan” kiképzett, fegyelmezett, mindenre elszánt, írta Lászlóffy Csaba. Egy rendbontáson rajtakapott székelyföldi ifjút /a 21 éves küküllőszéplaki B. Mihályt/ személyazonosságába belepillantva „Te büdös oláh!” kiáltással kezdtek verni szeptember 20-án este, a Blaha Lujza téren, ahol ő buszra várt. Ez is része ma az anyaországi idomításnak? /Lászlóffy Csaba: Ez veletek, velünk is történik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

2007. október 23.

A Janovics Jenő nevével fémjelzett kolozsvári némafilmes korszak jegyében zárult a 7. Filmtettfeszt a kincses városban. Az 1910-es, 1920-as éveket megidéző plakát- és fotókiállítás várta az érdeklődőket. Janovics Jenő a magyar népi, nemzeti motívumokat, témákat felvállaló filmkészítés mellett tört lándzsát, szemben a budapesti filmstúdiók többségének univerzális, nemzetközi sémákat követő irányával. Janovics honosította meg a magyar mozgókép történetében az irodalomra támaszkodó filmes szemléletmódot, így született meg például a Petőfi-dalciklus vagy a Tetemrehívás filmadaptációja. A némafilmes napon vetítették Janovics Jenő A világrém (1920) és Az utolsó éjszaka (1917), valamint Fekete Mihály A vén bakancsos és fia, a huszár (1917) című restaurált filmjeit. Zágoni Balázs, a Filmtett folyóirat főszerkesztője bejelentette: jövő év elejétől a Filmtett nyomtatott formáját felváltja az internetes megjelenés. Janovics Jenő (1872–1945) színházi és filmrendező, színész, színházigazgató. 1896-ban szerződött a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, 1905 és 1930 között vezette a kolozsvári teátrumot. Erdély Romániához csatolását követően felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a magyar színjátszás ügyének bátor vállalásával és az új intézményi keretek kiépítésével. 1936-ban több régi színésztársával megszervezte a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A magyar filmkészítés úttörője volt, 1913-ban ő teremtette meg a kolozsvári filmgyártást. 1913 és 1919 között hetvenkét játékfilmet gyártott. Az 1914-ben alapított Prója – Projectograph Janovics –, később Corvin, majd Transsylvania Filmgyár nevével fémjelzett korszakot a kolozsvári filmgyártás aranykoraként tartják számon. Irányítása alatt kezdte rendezői karrierjét Korda Sándor, nála kapta első, nagyobb szabású feladatait Kertész Mihály. A kor legnagyobb színészegyéniségeivel, többek között Blaha Lujzával, Jászai Marival, Szentgyörgyi Istvánnal dolgozott. 1945 júniusában újra átvette a kolozsvári színház igazgatását, a Bánk bán-bemutató előkészületei közben érte a halál. /Papp Attila Zsolt: A „hőskor” lenyomatai. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

2007. október 27.

Engedély nélküli tüntetések zavarták meg október 26-án reggel Budapest több pontján a forgalmat, összesen mintegy hat-hétszáz ember az Erzsébet híd és a Lánchíd forgalmát próbálta leállítani. A rendőrök mindenütt határozottan léptek fel, délelőtt tíz óráig azonban tömegoszlatásra nem került sor. A különböző helyszíneken sok embert előállítottak. A „hídfoglaló akciót” a Jobbik mozgalom korábbi szóvivője, Novák Előd kezdte meg: néhány perccel nyolc óra után bement az Erzsébet híd közepére, ahol dobolni kezdett. Őt több tüntető és számos fotós követte, ekkor leállt a gépkocsik forgalma a hídon mindkét irányban. A rendőrök néhány perc alatt részlegesen helyreállították a forgalmat. Három fiatal kilenc óra körül felmászott a Lánchíd pesti oldalánál lévő pillér tetejére. Rövid időre emiatt teljesen leállt a forgalom. A fiatalokat, miután két tűzoltó lehozta őket a pillér tetejéről, a rendőrök előállították. A Lánchíd forgalmát akadályozta az is, hogy az Erzsébet hídról leszorított tüntetők közül mintegy 50–60 ember ide vonult. Az engedély nélküli tüntetők a rendőrök elől menekülve végighaladtak a Rákóczi úton, majd a Blaha Lujza teret a Keleti pályaudvar irányában elhagyva lassan szétszóródtak. /Engedély nélküli tüntetések zavarták meg Budapest forgalmát. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

2008. január 14.

Magyarországon és Romániában aggasztó méreteket ölt a gyerekbűncselekmények száma. Az anyaországi sajtó az elmúlt napokban vezető hírként kezeli annak a 12 éves, román állampolgárságú fiúnak a történetét, aki a budapesti Blaha Lujza téren azért szúrt combon egy nála három évvel idősebb diákot, hogy megszerezze mp3-as lejátszóját. Az áldozatot – aki majdnem elvérzett – jelenleg súlyos sérüléssel kórházban ápolják. Az elkövetőt a Budapesti Rendőr-főkapitányság jelenleg körözi, azonban közölték: akár egy újabb késelés esetén sem tehetnek mást, minthogy újra elengedik, mivel a jogszabályok szerint korára való tekintettel nem vehető őrizetbe. A romániai gyerek mintegy fél éve egy hasonló korú fiatalokból álló banda tagjaként tevékenykedik, amely a Blaha Lujza téren és annak környékén követ el bűncselekményeket, jórészt lopásokat, rablásokat. Mindannyian állami gyermekotthonban élnek – kivéve amikor szökésben vannak –, a rendőrség nem zárhatja be őket az intézmény falai közé, és büntetni sem lehet őket 14 éves korukig. Romániában, Galacon életveszélyes állapotban szállítottak kórházba egy 13 éves fiút, akit egy évvel fiatalabb barátja késsel hátba szúrt. Az elkövetőt nem vették őrizetbe, mivel a román jogszabályok szerint a kiskorúak 14 éves korukig nem tartóztathatóak le, 14 és 16 éves korban is csak különleges esetekben. A Brassó megyei Keresztényfalván három, 17, 18 és 19 éves fiatalembert vettek őrizetbe, miután három napig egy tömbház-lakásban fogva tartottak és megerőszakoltak egy 12 éves lányt, akinek úgy sikerült kiszabadulnia, hogy kiugrott a harmadik emeleti lakás ablakán. /Rostás Szabolcs: Bűnözés zsenge korban. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

2008. december 20.

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház december 21-én mutatja be Kerényi Ferenc A nemzet csalogánya című darabját. Mátyás Zsolt Imre első nagyszínpadi rendezése Blaha Lujzát jeleníti meg. A szerző, Kerényi Ferenc a nemrégiben elhunyt, kétszeres Madách-díjas, irodalom- és színháztörténész. „Az előadás fontos üzenet lehet egy értékválsággal küzdő kor számára, amikor a profizmust, a szakmai hozzáállást teljesen kifordított, eltorzított formában értelmezzük, elfeledkezve a jó értelemben vett hivatástudatról” – vallja a rendező. A fiatal Blaha Lujzát a társulathoz újonnan szerződtetett Szűcs Noémi alakítja, az idősebb Blaháné szerepében Fall Ilona lép színpadra. /Pataki Zoltán: A nemzet csalogánya a temesvári színpadon. Zenés darab Blaha Lujza életéről. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./

2009. augusztus 18.

Az Osztrák–Magyar Monarchia az erdélyi fürdők aranykorának is tekinthető. A borszéki híres „savanyú víz” Blaha Lujzát és népes társaságát szinte egy teljes hónapig marasztalta a településen, ahol is „a nemzet csalogánya” köszönete jeléül alapítványt létesített a helyi iskola javára. A Temesvár melletti Buziásfürdőn a „haza bölcsének” díszesen faragott kőpadját fémtáblával jelölték meg az emlékező helybéliek „Deák Ferenc pihenője” felirattal. A fürdőkultúra–fürdőélet művelődéstörténeti vonzatairól írt a Korunk augusztusi száma. /Lapszemle – Korunk / augusztus. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998