udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 35 találat lapozás: 1-30 | 31-35
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bodor Ádám

1996. február 23.

Bodor Ádám /sz. Kolozsvár, 1936. febr.22./ 1982-ben telepedett át Magyarországra. Sokan a legnagyobb élő magyar novellistának tartják. "...írói életművem Erdélyben keletkezett és feltehetően arról is szól" - fejtette ki az interjúban, melyet Bíró Béla készített vele. Erdély "eszmélésem helye, minden, ami írói pályámon belül fontos volt, mindaz, ami életszemléletemet, világnézetemet, értékrendemet és magatartásomat meghatározta, az itt esett meg velem." "Erdély ihlető erejét számomra nem egy mitikus álomkép jelentette, sokkal inkább periferikus mivolta, peremvidékeinek megejtő archaizmusa." /Brassói Lapok, febr. 23./

1996. február 28.

Szőcs Istvánt /sz. Marosvásárhely, 1928/ kevesen szeretik, de mindenki olvassa, írja róla Barabás István a vele készített interjúban. Szőcs István Kolozsváron él, sokáig volt az Utunk irodalmi hetilap, majd huszonegy évig volt az Előre munkatársa. Három regénye jelent meg és a főműve, a Selyemsárhajó /1979/, ebben kimondta, hogy a magyar népköltészet gyökerei az őskori-ókori Európa és Közel-Kelet kultúrájából táplálkoznak. 1954 óta közöl színibírálatot, irodalomkritikát, közéleti cikkeket és vitaírásokat. Az 1989-es fordulat után a kolozsvári Helikonban közölte tanulmányait. Visszhangja nincs nagyon írásainak, egyszer vitatták magyarországi napilapban azt az állítását, hogy Dózsa György nem pozitív hőse a magyar irodalomnak. Ezek nem történészi szakkérdések, "hiszen az egész nemzeti közgondolkozást meghatározzák" - vallja. "Kialakult egy szenvedélyes történelmi mazochizmus: csak a gyászos eseményeket tartják számon." "Pedig a nemzeti kisebbrendűségi érzés sem jobb, mint a nemzeti önérzettúltengés: mindkettőre jellemző a valóságérzék hiánya..." "Feladatomnak, sőt hivatásomnak érzem, hogy beszéljek arról, amiről hallgatni nem volna szabad." Az elmúlt hat év romániai magyar irodalmáról az a véleménye, hogy kevés, mennyiségileg is kevés, csak versből "terem teméntelenül sok. Irodalmi életünk nagyobbrészt mintha átalakult volna költészeti önképzőkörré. Kevés a regény, a novella, a dráma. S ha van is valamennyi, például dráma, a magyar színházak nagy része nem veszi őket tudomásul." Régen Kolozsváron minden keresztülment. "Ma az irodalom helyzete áttekinthetetlen: legalább négy olyan vidéki központ is kialakult - például Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Marosvásárhely, Nagyvárad -, amelyek mozgékonyabbak s talán termékenyebbek is mint Kolozsvár. Csakhogy önzőbbek is: csak magukat veszik tudomásul..." Sokkal többet tehetett volna a Romániai Magyar Szó egy országos magyar közvélemény kialakításáért, de ez nem sikerült, mint ahogy más lapoknak sem. - A kitelepedettek közül csak Páskándi Géza és Bodor Ádám őrizte meg írói súlyát, rangját. A többiek lesüllyedtek a jelentéktelenségbe. - Szőcs István szeretné megírni a Selyemsárhajó folytatását, a magyar nyelv és művelődés őseurópai gyökereiről. Szeretne meggyőzni, "akit lehet, hogy nekünk nem csak Mohács kell!" /Orient Expressz (Bukarest), febr. 28./

1998. szeptember 3.

Először Digitális Halhatatlanoknak nevezték azt a kezdeményezést, hogy a kortárs Kossuth-díjas írók munkái Internetre kerüljenek. Jelenleg Digitális Irodalmi Akadémia a neve, 1999 januárjára már mindegyikükről lesz anyag a világhálón. A következő írók munkái kerülnek Internetre: három erdélyi, Sütő András, Kányádi Sándor és Lászlóffy Aladár, egy felvidéki, Dobos László, két nyugati magyar író, Határ Győző és Méray Tibor, továbbá: Gyurkó László, Csoóri Sándor, Rákos Sándor, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Hubay Miklós, Bertók László, Orbán Ottó, Fejes Endre, Tandori Dezső, Lázár Ervin, Szabó Magda, Lakatos István, Petri György, Esterházy Péter, Nádas Péter, Faludy György /Kanadából hazatért/, Bodor Ádám, Spiró György, Takáts Gyula, Kuczka Péter, Gyurkovics Tibor, Mészöly Miklós, Moldova György, Ágh István, Sánta Ferenc, Konrád György, Somlyó György, Kertész Imre, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa. - Megállapodtak az elhunytak műveinek gondozásáról és Internetre juttatásáról: jelenleg tárgyalnak Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Mándy Iván és Weöres Sándor hagyatékának megvásárlásáról. /Magyar Hírlap, szept. 3./ Gyurkó László a kommunista rendszerben Kádár János életrajzot, Petri György pedig a rendszerváltás után hírhedt vallásgyalázó verset írt.

2000. május 19.

Néhány nap alatt két Szép magyar beszéd verseny volt, az egyik Szegeden zajlott le (28. országos döntő), a másik Kolozsvárott (V. országos döntő), az utóbbi Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny elnevezéssel. Szegeden 54 diák jelentkezett az országos versenyre. Kolozsvárott kb. 20 versenyző volt. Jancsó Miklóst, aki tanárként mindkét versenyen részt vett, felkavarták a választott szövegek. Szegeden Karinthy Frigyes, Örkény István, Bodor Ádám, aztán megint Karinthy. A választott szövegek jelképértékűek lettek: életigenlés, mosolygás és nevettetés, felszabadultság. A kolozsvári versenyzők választott szövegei másfajták voltak /Márai: Halotti beszéd, Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi temetőben, Hervay Gizella verse, Kosztolányi: Akarsz-e játszótársam lenni?, Radnóti, majd Biró János és Biró Kata balladája, Reményik Sándor és újra Áprily/. Ennyi fájdalom, ennyi szenvedés csokorba szedve - megrázó volt. Mélyről jöttek a szövegek, nagyon a lélek mélyéről. Ezek a gyerekek a szívüket is beleadták az előadásba. /Jancsó Miklós: A szép magyar beszéd versenye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

2000. június 16.

Kolozsváron jún. 14-én A regény - ma elnevezésű kerekasztal-beszélgetésen részt vettek Gabriela Adamesteanu, a 22 folyóirat főszerkesztője és Alexandru Vlad író, valamint Marius Tabacu rádió-tévériporter és Szilágyi Júlia irodalomkritikus. Marta Petreu nyújtotta át a fiatal íróknak 1997 és 1999 között odaítélt I. Negoitescu-díjakat. A díjazott könyvek interdiszciplináris kutatások eredményei, helytörténeti, irodalomtörténeti, kultúrtörténeti, betekintést nyújtanak. A román-magyar kulturális kapcsolatrendszer témakörében Marius Tabacu értékelte Bodor Ádám A szinisztra körzet című könyvét, ebből saját fordításából olvasott fel részletet. Bodor Ádám az egyetlen, aki merészel olyan világról írni, melyben túlélési technikák kitanulása az egyetlen feladat. Gabriela Adamesteanu az irodalom és a valóság viszonyáról szólt. A regény válsága a társadalmi vajúdások következménye. /Román-magyar kulturális kapcsolatrendszer. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

2001. február 21.

Doina Jela könyvében /Lexiconul negru. Unelte ale represiunii comuniste (Fekete lexikon. A kommunista elnyomás eszközei), Humanitas, Bukarest/ több mint ezerhétszáz kihallgatótiszt, börtönőr, foglár, "professzionista" tömeggyilkos és az emberek, a foglyok kínzásában élvezetét lelő hóhér és vadállat portréját tartalmazza ábécérendben. - A börtön szaga címmel közöl a februári Jelenkor egy terjedelmes életinterjút Bodor Ádámmal, aki szintén megtapasztalhatta a kommunista börtönöket. Részletesen feleleveníti, hogy milyen szervezkedésbe fogtak diákkorában, az ötvenes évek elején a néhai Palocsay Zsigmonddal és a jelenleg Stockholmban élő Veress Zoltánnal, s hogyan kapták el őket és börtönözték be. /Bogdán László: Szélrózsa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 21./

2001. május 10.

Máj. 11-12-én a hargitafürdői Ózon szállodában - a Hargita megyei tanács, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont és a Székelyföld c. csíkszeredai folyóirat szervezésében - erdélyi magyar írók, költők tanácskozásra gyűlnek össze. A rendezvény címe: Irodalom az utódállamokban. Az előrejelzések szerint jelen lesz több (sok esetben innen elszármazott) magyarországi író, anyaországi kritikusok, irodalomtörténészek társaságában (így pl. Ágoston Vilmos, Mezey Katalin, Oláh János, Szávai Géza, Szigeti Lajos Sándor, Bányai János, Martos Gábor, Pomogáts Béla, Bodor Ádám). A belföldi meghívottak között lesz többek között: Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Bálint Tibor, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár, Király László, Páll Lajos, Ferencz Imre, Egyed Péter, Mózes Attila, Vida Gábor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Láng Zsolt, Bölöni Domokos, Ferenczes István, Bíró Béla, Fábián Ernő, Domokos Géza, Bogdán László, Borcsa János, Gál Éva Emese, valamint könykiadók (közülük néhányan írói minőségükben is): Kozma Mária, Tőzsér József, Káli Király István. A fiatal romániai magyar író- és költőnemzedék is képviselteti magát (pl. Balázs Imre József, Demény Péter, Papp Sándor Zsigmond, Gergely Edit, Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Sántha Attila). /Erdélyi Magyar Írók Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./

2001. június 18.

Jún. 15-én Kolozsváron a Bodor Ádám-szeminárium /az Egyetemi kutatóműhely rendezésében/ telt háza előtt zajlott le. Egyed Emese házigazdaként a jelen levő írót szerénységében "rejtőzködőnek" mutatta be. A kommunizmus idején két évig a szamosújvári börtönnel is megismerkedett író életművéből nem az Erdélynek nevezett soknemzetiségű térség értékeit, hanem az értékek pusztulását ismerhetjük meg. 1982-ben történt áttelepedése óta Budapesten él. Az Identitásproblémák Erdélyben az ezredfordulón című rendezvénysorozat végén Jankovics József kifejtette: bebizonyosodott, hogy Kolozsváron néhány éve beindult a szakmai utánpótlás, a doktorképzés a magyar irodalomtudomány terén, és egy idő után a kolozsvári egyetem ilyen szempontból nem szorul majd külső segítségre. /Ördög I. Béla: Bodor Ádám-szeminárium a Szabédi Napon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

2002. január 16.

Bodor Ádám: A börtön szaga - válaszok Balla Zsófia kérdéseire című könyvéért kapta megosztva a Magyar Irodalmi Díj 2001. évi jutalmat jan. 14-én Budapesten; a másik díjazott munka a Hollóidő című regény lett, ám szerzője, Szilágyi István nem jelent meg és nem vette át a Magyarország Európában Alapítvány elismerését. Göncz Árpád, a Magyarország Európában Alapítvány elnöke közölte: a testület a múlt héten a Népszabadság cikkéből értesült arról, hogy a Kolozsvárott élő író, Szilágyi István nem fogadja el a díjat. Göncz Árpád elmondta: a testület úgy határozott: tíz legméltóbbnak tartott fiatal erdélyi írónak teremt lehetőséget arra, hogy Magyarországon tanulmányúton vehessen részt, találkozhasson többek között anyaországi írókkal és kiadók képviselőivel is. Az erre vonatkozó levelet az ünnepségen adta át Göncz Árpád Péntek János professzornak, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága Erdélyi Tagozata elnökének. A Magyarország Európában Alapítványt 2000-ben tíz piacvezető cég hozta létre. /Átadták az idei Magyar Irodalmi Díjat. Szilágyi István nem vette át az elismerést. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./ Szilágyi István elmondta, nem a díj ellen tiltakozik, hanem az eljárást, azaz az odaítélés módját kifogásolja. "Nincs szó sértődöttségről vagy megbántottságról, csupán arról, hogy a Kossuth-díj után ezt a megosztott díjat méltánytalannak éreztem." /Botházi Mária: Szilágyinak nem kellett a díj. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

2002. május 24.

Balázs Imre József és Ciprian Valcan a szerkesztői annak a Travers című, Az erdélyi magyar irodalom antológiája alcímet viselő, az A treia Europa Alapítvány támogatásával nemrég megjelent kötetnek, amelyet máj. 23-án mutattak be Kolozsváron. Balázs Imre József, a kötet egyik szerkesztője a bemutatón elmondta, az antológia kezdetben az ugyancsak A treia Europa /Temesvár/ folyóirat része lett volna, ám kötetté nőtte ki magát. A Traverset kiemelkedő kortárs magyar írók és költők műveiből állították össze, valamint olyan tanulmányokból, amelyek az erdélyi, illetve romániai magyar irodalomról szólnak. A kötet többek között Szilágyi István, Bodor Ádám, Láng Zsolt, Molnár Vilmos, Orbán János Dénes, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár műveit tartalmazza. / B. Á.: Kétnyelvű antológia. = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./

2002. október 17.

Szőcs Géza javasolta, hogy Budapesten állítsák fel az 1956-os forrdalaom reprezentatív emlékművét. Ez az emlékmű Magyarország egyik új szimbóluma lehetne. "Ennek az alkotásnak a főváros egyik legjobban látható pontján kellene hirdetnie minden itt élő és minden errejáró számára, hogy kis népek is képesek nagy tettekre. Ez a világraszóló, XXI. századi új Szabadság-szobor, mint látomás, kihívás és feladat, talán képes lesz egyesíteni a nemzetet..." "Első körben azokat szeretném megszólítani, akiknek élete, személye, sorsa, életműve szorosan kötődik 1956-hoz, 1956 előkészítéséhez és emlékének ébrentartásához - s ha javaslatom ezek egyetértésével találkozik, meglesz annak az esélye, hogy átfogó társadalmi, politikai és kulturális konszenzus teremtse meg azokat az alapokat, amelyeken felépülhet az emlékmű...". A felhívás aláírói: Faludy György; Halda Aliz - a Nagy Imrével együtt kivégzett Gimes Miklós menyasszonya; Gyenes Judith - Maléter Pál özvegye; Király Béla - az 1956-os Nemzetőrség főparancsnoka; Jánosi Katalin - Nagy Imre unokája; ifj. Bibó István - Bibó Istvánnak, a Nagy Imre-kormány miniszterének fia; Pongrátz Gergely - a Corvin-köz parancsnoka; Szilágyi Júlia - Szilágyi Józsefnek, Nagy Imre mártír munkatársának lánya Az 1956-os emlékművel kapcsolatos felhíváshoz eddig csatlakoztak: Barta Tibor agysebész; Benyhe István tanár-közgazdász; Bodor Ádám író; Bollobás Enikő egyetemi tanár; Csicsery-Rónay István író; Csoóri Sándor költő; Entz Géza művészettörténész; Eörsi István költő; ifj. Feszt László képzőművész; Amedeo Di Francesco egyetemi tanár (Nápoly); Félicie M. de Gérando-Teleki műfordító; Herner János irodalomtörténész; Illyés Mária művészettörténész; Kalapáti Ferenc költő; Kemény Katalin író; Kertész Imre író; Kodolányi Gyula költő; Kolozsvári Papp László író; Lászlóffy Aladár költő; Orbán György zeneszerző; Thomas Ország-Land újságíró; Hans Henning Paetzke műfordító; Pekár István, a Duna Televízió elnöke; Rajk László műépítész; Selmeczi György zeneszerző; Szakály Sándor történész; Szepes Erika esztéta; Szerdahelyi István esztéta; Szeremley Huba vállalkozó; Szilágyi Sándor szerkesztő; Szörényi László irodalomtörténész; Takács Jenő zeneszerző; Tempfli József püspök; Tőkés László püspök. Aláírom, ha ez az emlékmű nem a kommunizmus megreformálásának, hanem legyőzésének szimbóluma akar lenni - mondta Pongrátz Gergely. Ám a helyszín inkább a Városligetnél, a Sztálin-szobor helyén lenne megfelelőbb - vélekedett a Corvin-köz parancsnoka. Végül megegyeztek abban, hogy ez utóbbi inkább egy 56-os emléktemplomnak lesz méltó helyszíne - olyannak, csak nagyobbnak, amilyent Kiskunmajsára tervezett Csete György. Egyébként Kiskunmajsán van az ország egyetlen 1956-os múzeuma, melyet Pongrátz Gergely maga hozott létre. /Felhívás az 1956-os emlékmű létrehozására. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

2002. november 8.

A Svéd Királyi Akadémiához, Nobel-díjra nem Magyarország, hanem Németország terjesztette fel Kertész Imrét. Így már érthető, hogy a magyar Nobel-díjas miért nem az, aki elevenen él a magyar irodalmi köztudatban. Magyarországi olvasókhoz magyarországi tartózkodás kell - Kertész évek óta Németországban él - , ékesen bizonyítja ezt Bodor Ádám esete, aki hiába volt nagyszerű író Erdélyben, mert csak azóta állandó szakdolgozati téma az ELTE-n, mióta megírta Pesten(?) a Sinistra körzetet. A Svéd Akadémia ítélete azt jelenti, hogy Kertész Imre nemcsak a világ legjobb írója, de stílusban, írói technikában lekörözi az összes élő magyar írót, jobb, mint Nádas, jobb, mint Eszterházy, Krasznahorkai, Bodor Ádám és Grendel Lajos. Főműve, a Sorstalanság (1975) jobb, mint Nádas 1977-ben megjelent Egy családregény vége című regénye. Oda az egyetemek biztos mércéje. A díj odaítélése nem irodalmi szempontok, hanem a téma alapján történt. Kertész Imre témaválasztása (a holokauszt) teljesen érthető választás. Rettenetes gyermekkori élmény: az auschwitzi haláltábor az írás "ihletője". "(Vajon Sütő Andrásnak vagy Beke Györgynek adtak volna-e Nobel-díjat a kisebbségben élő magyarok elsiratása miatt...)". A művelt Nyugat számára ezután a magyar irodalmat Kertész neve fogja beragyogni, és nem azokéi, akiket oly nagyon szeretek - írta Orbán Kinga. /Orbán Kinga: Valaki más. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

2003. január 7.

A Terasz c. irodalmi weblapon (www.terasz.hu) Erdélyből - Erdélyről felcímmel több tucat szöveg olvasható. A magyarországi internetportál szerkesztője, Onagy Zoltán elmesélte, hogy a hetvenes években előfizetője volt az Utunk című hetilapnak, ő K. Jakab Antalon, Szilágyi Istvánon szocializálódott, meg Bálint Tiboron, Köntös-Szabón és Bodor Ádámon. /(Gergely Tamás): Helyszíni tudósítás a Teraszon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

2003. március 17.

Kossuth-díjat kapott Bodor Ádám Kolozsváron született, 1982 óta Magyarországon élő író, akinek könyveit 14 nyelvre már lefordították. Szintén Kossuth-díjjal ismerték el a Dicsőszentmártonban született Ligeti György zeneszerzőnek rendkívül sokoldalú zeneszerzői és zenei alkotóművészetét is meghatározóan formáló életművét. Széchenyi-díjat kapott Pomogáts Béla irodalomtörténész, a XX. századi magyar irodalomra, a határon túli magyar irodalomra vonatkozó kutatásaiért, monográfiáiért, kulturális-irodalmi-közéleti tevékenységéért. Pomogáts Béla főként az erdélyi irodalommal foglalkozik, amelyről az elmúlt évtizedekben 14 könyvet írt. A határon túli magyar irodalom helyzete Pomogáts Béla szerint egyszerre jó és rossz. - Jó, mert ma szabadon lehet írni bármiről, és bármilyen könyvet ki lehet adni, rossz viszont a tekintetben, hogy nagyon kevés pénz jut az irodalomra, a határon túli magyar irodalmi intézmények főként magyarországi segítségre szorulnak - magyarázta. Kertész Imre Nobel- és Kossuth-díjas írót a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki. /Bodor Ádám és Ligeti György Kossuth-, Pomogáts Béla Széchenyi-díjas. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

2003. március 17.

A nemzeti ünnep, március 15-e alkalmából Kossuth-díjat adományoztak a következőknek: Bálint András Jászai Mari-díjas színművésznek, érdemes művésznek, a Radnóti Miklós Színház igazgatójának; Bodor Ádám Babérkoszorú-díjas és József Attila-díjas írónak; Cságoly Ferenc Ybl Miklós-díjas építésznek; Háger Ritta Munkácsy Mihály-díjas textilművésznek; Janikovszky Éva József Attila-díjas írónak, a Móra Kiadó nyugalmazott főszerkesztőjének; Kalmár Magda Liszt Ferenc-díjas operaénekesnek, kiváló művésznek; Kállai Kis Ernő Liszt Ferenc-díjas klarinét- és tárogatóművésznek; Király Levente Jászai Mari-díjas színművésznek, érdemes művésznek; Ligeti György zeneszerzőnek; Marton László Jászai Mari-díjas rendezőnek, kiváló művésznek; Marton László Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek, kiváló művésznek; Maurer Dóra Munkácsy Mihály-díjas grafikusművésznek, festőművésznek; Oravecz Imre költőnek, műfordítónak; Presser Gábor Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőnek, előadóművésznek, érdemes művésznek; Tarr Béla Balázs Béla-díjas filmrendezőnek és Vajda János Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőnek. Széchenyi-díjat adományoztak:Bori Imre írónak, irodalomtörténésznek; Csányi Vilmosnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Fejtő Ferenc írónak, történésznek, újságírónak; Frank János Munkácsy Mihály-díjas művészettörténésznek, muzeológusnak; Győry Kálmánnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Huszár Tibornak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Dr. Kemény Istvánnak, a szociológiai tudomány doktorának; Knoll József állami díjas farmakológusnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Kövesné dr. Gilicze Évának, a közlekedéstudomány doktorának; Dr. Kubinszky Mihálynak, a műszaki tudomány doktorának; Dr. Muszbek Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Niederhauser Emilnek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Dr. Pomogáts Bélának, az irodalomtudomány doktorának, József Attila-díjas irodalomtörténésznek; Prohászka Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Dr. Seregi Györgynek, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi docensének; Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténésznek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Dr. Szejtli Józsefnek, a kémiai tudomány doktorának; Dr. Szolcsányi Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Teplán Istvánnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának és Dr. Zawadowski Alfrédnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának. Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozott: Kertész Imre Nobel-díjas és Kossuth-díjas írónak. /Kitüntetések március 15-e alkalmából. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./

2003. május 5.

"Ilyen rangos gárda ritkán szerepelt a mi színpadunkon", mondotta Gálfalvi György író, a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese máj. 3-án a Kultúrpalotában, ahol Esterházy Pétert, Závada Pált, Parti Nagy Lajost, az erdélyi származású Bodor Ádámot és Morcsányi Gézát, a budapesti Magvető Könyvkiadó igazgatóját üdvözölte Kovács András Ferenc (KAF) költő. Bodor Ádám életében először szerepelt egy írói est keretében Marosvásárhelyen. Bár két évtizede él Magyarországon, témáit máig az erdélyi életből meríti. Máthé Éva, a lap munkatársa szerint "író- és költő-óriások" vonultak fel a marosvásárhelyi Kultúrpalota színpadán. /(Máthé Éva): Jeles vendégek a Látó folyóirat irodalmi színpadán. Író- és költőóriások vallottak önmagukról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./

2003. augusztus 9.

Magyari Lajos két Erdélyről szóló könyvet ismertetett. Valóságos irodalomtörténetet írt Bogdán László nemrégiben megjelent könyvében (Oldás és kötés, Felső-magyarországi Kiadó, Szépírás Kiadó, 2003), az erdélyi irodalom hetvenes-nyolcvanas éveinek történetét, s egy kicsit még a kilencvenes évekét is, hiszen csupán akkor láthattak napvilágot a kötetbe válogatott írások. Bogdán csak az eltávozottak egy részét veszi számba e kötetben (az írások ősváltozatai jobbára A Hét című hetilap kilencvenes években kiadott számaiban jelentek meg), de ez a leltár - még hiányosan is! - felér egy szellemi exodus történelmi körképével. Az erdélyi magyar szellemiség a hetvenes és nyolcvanas években nagy veszteségeket szenvedett: csaknem minden második értelmiségi távozott Ceausescu Romániájából: orvosok, jogászok, mérnökök, tanárok, színészek, képzőművészek és írók. Annak idején Kántor Lajos félszáz eltávozott írót számolt össze, ő csak a szépírókat lajstromozta, az újságírók, szerkesztők, szakírók hiányoztak listájáról. Bogdán László tizenhat írót ,,idéz meg" könyvében úgy, hogy vagy megszólaltatja őket, vagy szellemüket - esetleg már csak emléküket! - hívja tetemre e nagy erdélyi spirituális temetésen. A ,,tizenhatok" - Csiki László, Szőcs Géza, Vári Attila, Bodor Ádám, Ágoston Vilmos, Páskándi Géza, Bodor Pál, Deák Tamás, Mátyás B. Ferenc, Molnár H. Vilmos, Panek Zoltán, Kőrössi P. József, Hervay Gizella, Cselényi Béla, Szávai Géza és Kenéz Ferenc - önmagukban is kitennének egy kisebb, de nem elhanyagolható irodalmat, és komoly nevek hiányoznak e névsorból, Kocsis Istváné, Beke Györgyé, Beke Mihályé, Bartos Ferencé, Bréda Ferencé. Tény, hogy ezt a példátlan öncsonkítást soha nem fogja kiheverni az erdélyi magyar irodalom, mert ,,nagy visszatérők" nincsenek (még Szőcs Géza példája sem eklatáns), a kérdés az, hogy mennyire maradtak, maradnak erdélyi magyar írók a Magyarországra (esetleg távolabbra - Veress Zoltán...) áttelepedettek. Horváth Arany könyve /A csillagok nem álmodnak, Romániai Magyar Közgazdászok Társasága, Kolozsvár, 2002/ a mai erdélyi valóságot vallatja, járja a vidéket Kolozsvártól Kézdivásárhelyig, Szászmedgyestől Csíksomlyón, Marosvécsen, Csernátonon át ki egészen a legárvább magyarok, a csángók földjéig. Horváth Arany a teremtő, a bátor embert keresi, aki szembeszáll körülményei ellehetetlenülésével is, s teremteni próbál a már-már rommá vált örökség alapjain. Mint az a magyarigeni lelkipásztor, ki úgy vállalt egy eklézsiát, hogy tudta, négy református híve maradt, s kívülük esetleg még tucatnyi katolikushoz szólhat anyanyelvünkön. /Magyari Lajos: Két könyv Erdélyről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

2003. október 11.

Bertha Zoltán első kötetében (A szellem jelzőfényei, 1988 egy-egy Tamási- és Bodor Ádám-tanulmány, Weöres- és Szilágyi Domokos-elemzés, Utassy József- és Nádas Péter-kritika sorakozott, illetve a tegnapi és mai avantgárdról vagy a transzszilvanizmusról cikkezett a szerző. Egy korábbi irodalomtörténeti összefoglalóban, mint társszerző (A hetvenes évek romániai magyar irodalma, 1983) az erdélyi első Forrás-nemzedék jeles tagjairól készített portrésorozatot, s egyikükről nemsokára monográfiát (Bálint Tibor, 1990), később viszont Sütő András életútját és -művét dolgozta fel monografikus tanulmányban (1995). Berha Zoltánnak az utóbbi évtizedben közreadott irodalomkritikai tanulmánykötetei (Gond és mű, 1994; Sorstükör, 2001) a kritikus kitartó következetességét szemléltetik, hiszen újabb és újabb tanulmányokban tér vissza - többek között - Tamási Áron, Sütő András, Bálint Tibor, Szilágyi Domokos művéhez, illetve a transzszilvanizmus és az avantgárd, valamint a posztmodern kérdéséhez, újabb vizsgálódásaiban Németh László és Illyés Gyula életművének a központba állítását jelenti. Ez a nyitás főként új kötetében /Sorsbeszéd. Pomáz, Kráter Műhely Egyesület, 2003/ követhető nyomon, ebben Kós Károlyról, Áprily Lajosról, Reményik Sándorról, Wass Albertről, Kányádi Sándorról találhatók elemzések. A szerző s megfogalmazta bevezetőjében alaptörekvését: "Modernség és nemzeti kulturális megmaradás, létveszélyek és egzisztenciális-etikai törekvések kontextusában (is) megfaggatni az olyan szellemóriások sorsirodalmi példa-életműveiből sugárzó üzeneteket, mint amilyen Németh László, Illyés Gyula, Kós Károly vagy Tamási Áron volt, a figyelmet ébren tartani Áprily Lajostól, Reményik Sándortól Wass Albertig, Sütő Andrástól, Kányádi Sándortól Szilágyi Domokosig, Bálint Tiborig, Sánta Ferencig és tovább - olyanok írásművészete iránt, akik korvalóság és gondtapasztalás feszültségei közepette is a szellem örökérvényű jelzőfényeivel irányíthatnak bennünket. Akik magyarság és minőség szintézisének kívánalmával, a "sajátosság méltóságának" ihlető erejével késztetnek lelkiismereti önvizsgálatra, Kárpát-medencei, nemzeti önismeretre, Trianon utáni magyarságtudat-fenntartásra és univerzális világlátásra."/Borcsa János: Az irodalomkritikus kritikus választásai és vállalásai. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./

2004. április 7.

Kántor Lajos Bodor Ádámnak, Esterházy Péternek és Parti Nagy Lajosnak írt nyílt levelében a Tilos Rádióra, a rádió előtt elmondott Döbrentei-beszédre, illetve az Írószövetség körüli nagy kavarodásra, a kilépésekre és magyarázkodásokra gondolt. Kántor az Írószövetség választmányának márc. 2-i gyűlésén csak tartózkodott, de ma már tudja, hangsúlyozta, hogy a javaslat ellen kellett volna szavaznia. Megemlítette, hogy az Élet És Irodalom sajátosan szelektív jegyzőkönyvkivonatot közölt, az ő felszólalását nem említette. A márc. 30-i választmány teljes jegyzőkönyve nem került a közvélemény elé. Annak ismeretében nem lehetett volna fenntartani Konrád György búcsúlevelének kitételét, miszerint "nem mutatta meg magát az a jó érzésű többség, amely az ilyen [antiszemita] hangot nem szereti", a hallgatás) pedig "csalódáskeltő volt, amire csak egy válasz látszott lehetségesnek, nem maradni ott, ahol nemkívánatos a jelenlétünk". Kántornak változatlanul az a véleménye, hogy Döbrentei Kornél nem menthető szövege(i) ellenére a mai Magyar Írószövetséget nem kell sárba taposni, nem kell kilépni belőle. Ezzel a céllal írták az erdélyi ötök (a két Gálfalvi, Horváth Andor, Lászlóffy Aladár és ő) levelüket. Ágoston Vilmos most már őket is mint Döbrentei-mentőket marasztalta el. Ágoston megfogalmazta, hogy Kántor Lajos az Erdélyből eltávozott magyar írók kirekesztője lett. Kántor sietett jelezni, őt felháborította az M2 Éjjeli menedék műsorában Kertész Imre Nobel-díjának kommentálása, Döbrentei (és az őt megtapsolók) minősíthetetlen, gyűlöletkeltő magatartása. Azt viszont nem tudja felfogni, hogy miért írta Kertész Imre azt a bizonyos mondatot a menekülésre előkészített bőröndjéről. Kántor Esterházy Péternek a zámolyi romák ügyében tett közös nyilatkozatát máig sem érti. Ilyenkor nem volna jó a tévedést beismerni?- kérdezte, Továbbá Kántor szerencsétlen döntésnek véli Teleki Pál szobra budai felállításának megvétózását is. /Kántor Lajos: Még egyszer az anakronisztikus közéleti klímáról. (Levélféle Bodor Ádámnak, Esterházy Péternek és Parti Nagy Lajosnak). = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

2005. október 12.

Székelytompán először rendeztek falunapokat. Október 8-a mulatsággal, mókázással telt. A művelődési otthon udvarán négy csapat mérte össze pörköltkészítő tudását. Az 1848–49-es szabadságharc székelytompai hősi halottainak állított emlékmű előtt a kegyelet koszorúit helyezte el a nyárádszeredai önkormányzat, az RMDSZ és az egyházközség. Az ünneplő közönség az általános iskola udvarára vonult át, ahol a székelytompai népoktatás megalapítója, Bothos Péter (1604-1685), valamint a falu első ismert tanítója, Bodor Ádám (1807) emlékére állított táblát leplezték le. A programban Székelytompa kismonográfiájának bemutatója is szerepelt. A kötet azonban csak pár napos késéssel kerülhet olvasói kezébe. Tizenegy év gyűjtőmunkájának eredménye a kiadvány, amely 300 példányban jelenik meg. A kismonográfia címe: Székelytompa tegnapjai. /Nagy Annamária: Székelytompai Napok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

2006. február 25.

Bodor Ádám Kossuth- és József Attila-díjas író 70 éves /sz. Kolozsvár, 1936. febr. 22./. Apja, Bodor Bertalan banktisztviselő volt. 1950-ben a Márton Áron katolikus püspök elleni perben őt is bíróság elé állították, s koholt vádak alapján öt év börtönre ítélték. Bodor Ádám a kolozsvári Református Kollégium növendéke volt, de 1952-ben, 16 éves korában államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték, s a szamosújvári politikai börtönben tartották fogva két évig. Szabadulása után egy évig gyári munkásként dolgozott, 1955-től 1960-ig a Kolozsvári Református Teológia hallgatója volt. A diploma megszerzése után nem vállalt lelkészi szolgálatot, a kolozsvári egyházkerületi levéltárban helyezkedett el, s 1964-től négy éven keresztül egy fordító-másoló irodában dolgozott. Első novellája 1965-ben jelent meg az Utunk című lapban, majd négy évvel később első novelláskötetét is kiadták A tanú címmel. 1982-ben települt át Magyarországra. Novellistaként indult, s Erdélyben az egyik legtehetségesebb fiatal magyar íróként tartották számon. 1991-ben megnyerte a Holmi című folyóirat novellapályázatát az 1992-ben megjelenő Sinistra körzet című regényének egyik történetével. A Sinistra körzet, ez a sajátos irodalmi műfajú, regényszerű novellaciklus nagy sikert aratott külföldön is, tucatnyi nyelvre lefordították. A közelmúltban játszódó regény a totalitárius rendszer világát ábrázolja. E regénytől kezdve Bodor Ádámot a magyar próza élvonalában tartják számon, kötetei közül nem egy már a sokadik kiadásnál tart. 2001-ben látott napvilágot A börtön szaga című interjúkötet, amelyben a szintén kolozsvári Balla Zsófia kérdezte az írót életéről, a börtönben töltött időszakról, a 60-as, 70-es évek kolozsvári irodalmi, szellemi és politikai mindennapokról. /Bodor Ádám 70 éves. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

2006. április 1.

Megjelent az első Lászlóffy Aladár-monográfia.   Széles Klára budapesti irodalomtörténész Lelkünkre így ül ez a kor. Szubjektív nemzedéktörténet Lászlóffy Aladárral. 1956–2004 /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005/ című munkájában behatóan tárgyalta Lászlóffy hatalmas (több mint negyven kötetre rúgó) életművét, s nemcsak a verseket, hanem Lászlóffy prózáját is, regényeit, elbeszéléseit s a jegyzeteket, glosszákat, pamfleteket is.   Széles Kláraa a korszak egyik alapművét alkotta meg. Az utóbbi időben monográfiák jelentek meg Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Kányádi Sándorról, Bodor Ádámról, Szőcs Gézáról, Hervay Gizelláról, úgy tűnik, hogy a magyarországi kritika és irodalomtörténet-írás kezdi felfedezni az erdélyi irodalmat. A szubjektív hangvétel előnyére válik a könyvnek, Széles Klára tájékozottsága irigylésre méltó. /Bogdán László: Monográfia Lászlóffy Aladárról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 1./

2006. április 8.

Kovács András Ferenc költő Babérkoszorú-díjat kapott Budapesten. Ez fiatal állami elismerés, először Parti Nagy Lajos és Tandori Dezső mondhatta a magáénak. Megkapták még Bodor Ádám, Spiró György vagy Krasznahorkai László is. Kovács András Ferenc elmondta, hogy vonzódik a klasszikusokhoz, de kedveli a moderneket is. /Nagy Miklós Kund: Akinél bármi megtörténhet. Beszélgetés a Babérkoszorú-díjas Kovács András Ferenccel. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./

2006. május 22.

Május 19-én Az 1956–os forradalom és Erdély művelődési élete címmel rendezte meg a már hagyománnyá vált Páskándi Géza–megemlékezést és az 56–os magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából esedékes tanácskozást Szatmárnémetiben az EMKE, a helyi Kölcsey Kör, valamint a Páskándi Géza Baráti Társaság. Muzsnay Árpád EMKE–alelnök és Muhi Miklós, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójának megnyitó beszédei után Gál Elemér jelenleg Egerben élő tanár és közíró vallott az 56–os forradalom szatmári „kárvallott szemlélőiről”, Páskándi Gézáról őrzött személyes emlékeit is beleszőve. Láng Gusztáv erre az alkalomra Szombathelyről hazalátogató egyetemi tanár Az erkölcsi ellenzék címen tartott előadást. Egyfajta nyelvi cinkosság alakult ki, melynek következtében Páskándi Géza, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Bálint Tibor, Pusztai János, Bodor Ádám, Sütő András írásaiban saját hétköznapjainak igazságaiból sokkal többet látott meg az akkori, mint a mai olvasó, fejtette ki Láng Gusztáv. Dávid Gyula tanácskozásvezető szerint minden nemzedék megszenvedi a saját élettapasztalatait, kevesen lévén képesek az előttük járókénak tanulságait leszűrni, ennek ellenére a harmincas éveiben járó Balázs Imre József kolozsvári adjunktus Pályakezdő prózaírók emberképe az 1956 körüli időszakban című előadásában lényegében az előtte szóló gondolatait fejtegette tovább. Péter Miklós kolozsvári egyetemi docens, egykori 56–os elítélt börtönévei alatt és azóta írt verseit olvasta fel. Bikfalvy György tasnádi könyvkereskedő politikai elítéltként Páskándi Gézához kötődő emlékeiről, börtönélményeiről vallott. Koczka György temesvári újságíró – egykor szintén Páskándi rabtársa – Van, amin nevetni kéne címmel a forradalmat követő korszak abszurd ellentmondásaira emlékezett. Beszélt az elítéltek megsemmisítésének szándékát nyíltan hangoztató pribékekről, akiknek mostani nyugdíjuk is sokszorosa egykori áldozataik jövedelmének. Mózes Árpád nagykárolyi ny. evangélikus püspök a magyarországi eseményeket követő önfeledt örömről, valamint az ezért elszenvedett megtorlásokról beszélt. Csiha Kálmán ny. református püspök Téli méhek balladája című lírai vallomásában az 56–os erdélyi értelmiségét a kaptár népének túlélését ezer veszély és viszontagság között biztosító „téli méhekhez” hasonlította, akiket végül megöl az annyira várt tavasz. A „börtönbe zárt Erdélyről” szólt Péter Miklós és Dávid Gyula is, és azoknak a talán még nehezebb életéről, akik kint maradtak. Dávid Gyula összefoglalójában párhuzamot vont az 1848–as és 1956–os forradalmak jelentősége és utólagos megítélése között. Az utóbbi résztvevői és hozzátartozóik még most is félnek a megtorlástól. /Báthory Éva: Páskándi–megemlékezés – másként. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./

2006. november 3.

Nagy Miklós Kund következetesen szólította meg a Marosvásárhely kultúrtörténetéhez valamiképpen kapcsolódó jelenkori írók, színészek, zenészek, tágabb értelemben vett értelmiségiek tucatjait az országból és határainkon túlról. Megszületett könyve (Míg a magnó összekapcsolt... Interjúk, beszélgetések – Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006) egyfajta Kárpát-medencei „ki kicsoda”, a teljesség igénye nélkül. Interjúalanyai között van például Bocsárdi László, Bodor Ádám, Cseh Tamás, Eperjes Károly vagy László Gyula. Bertha Zoltán esztéta megkülönböztetett figyelemmel kíséri erdélyi írók életművét. Idevágó, a magyar irodalmi sajtóban megjelent tanulmányai a Bibliotheca Transsylvanica 50. kötetében (Erdélyiség és modernség. Irodalmi tanulmányok – Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006) olyan erdélyi alkotók értékeléséhez jelentenek támpontot, mint Kányádi Sándor, Páskándi Géza, Székely János, Farkas Árpád, Derzsi Sándor, Sütő András stb. Pomogáts Béla cikkgyűjteménye (Magyar ezredforduló. Felelősség Erdélyért III. Nemzetpolitikai jegyzetek 1998-2000, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006) a neves irodalomtudós nemzetpolitikai gondolatainak harmadik könyve. /(csg): Pallas-Akadémia sarok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

2007. január 25.

Január 30-án indul a 38. Magyar Filmszemle. Beválogatták a filmszemle versenyprogramjába Kamondi Zoltán Dolina című alkotását is, mely Bodor Ádám Az érsek látogatása című regényéből született, és 2005 nyarán nagyrészt Erdélyben forgatták. A dokumentumfilmes versenyben szerepel Páskándiné Sebők Anna A vélt szabadság ára című filmje, amelyben az erdélyi magyarság sorsát tárja fel 1956-tól 1990-ig. Szintén a dokumentumfilmek között versenyez Kincses Rékának apjáról, Kincses Elődről forgatott alkotása, a Balkán Bajnok. Jakab Ervin Költözés című dokumentumfilmje pedig a moldvai csángó Csűri családról szól, akik szociális program keretében egy elnéptelenedő erdélyi faluba költözhetnek. /Sőregi Melinda, Budapest: Január 30-án rajtol a 38. Magyar Filmszemle. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

2007. október 22.

A 7. Filmtett fesztivál második napja a Filmtett-Duna műhely alkotótábor és az Sapientia Egyetem fotó, film, média szakos hallgatóinak filmjeivel csalogatta a moziba a nézőket. A következő napon Szász János: Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című játékfilmjét teltház várta. Csáth Géza regénye nyomán született az alkotás. A Dolina című film – Kamondi Zoltán rendezésében – szintén adaptáció: Bodor Ádám regénye nyomán készült. /Mihály Zsombor: Filmtettfeszt – teltházas lett az Ópium. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

2008. január 31.

A schengeni határok életbeléptetése környékén különféle rendezvényeken emlékeznek arra, milyen sanyarú, tragikus volt a sorsuk azoknak, akik nyugatra szerettek volna utazni – Magyarországról. Nem emlékeztek azonban azokra az utakra, a megalázó határát(nem)lépésekre, amelyek Magyarország keleti határain zajlottak, de még inkább zajlottak volna. Jó néhányról tudunk. Vajon hányról nem? Például arról, hogy a Magyarországról kiutasított – P. – osztrák újságíró Nagyváradon találkozott kedvesével és Eörsi Istvánnal 1980-ban vagy 81-ben. Eörsi ezt az alkalmat használta fel arra, nem kevés szamizdatpéldányt magához ragadva ellátogasson Nagyváradra. Kőrössi P. József összehozna egy konferenciát, amelyen mesélnének egykori keleti határsértők. Azokat hívná meg, akik ma már közéletivé magasztosulak, és olyanokat, akiket elfeledtek. A szellem, a szellemi élet, a gondolkodás és a gondolat csempészeit. Talán és első körben: Adonyi Nagy Mária költő, Ara-Kovács Attila filozófust, Balla D. Károly írót, Balla Zsófia költőt, Barna Imre írót, műfordítót, Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanárt, publicistát, Csaplár Vilmos írót, Füzi László írót, szerkesztőt, Gellért Gyöngyi szerkesztőt, Grendel Lajos írót, szerkesztőt, Huszti Péter színművészt, Jávor István képírót, S. Nagy Katalin művészettörténészt, Kányádi Sándor költőt, Kukorelly Endre költőt, Lászlóffy Aladár költőt, Radnóti Sándor esztétát, egyetemi tanárt, ifj. Rajk László építészt, Sáska Géza szociológust, Szendrei Lőrinc újságírót, Szőcs Géza költőt, TGM filozófust, Tőzsér Árpád költőt, Udvardy Frigyes ötvenhatos utazót, Zirkuli Péter költőt, egyetemi tanárt. És mindenki hozhatna magával még három, talán tíz másvalakit. Meghívná a déli háború katonaszökevényeit, dr. Máriást, Bozsik Pétert, a határsértőket, Tolnai Ottót, Domonkos Istvánt, Maurits Ferencet, Benes Jóskát. Határmese-konferenciájára meghívná a névházasságokba beszármaztatott feleségeket és férjeket, a nyolcvanas évek névtelen könyv-, szamizdat- és kéziratcsempészeit, Ilia tanár urat és az akkori Széchényi Könyvtár egyetemista könyvfutárjait. Bodor Ádám (A börtön szaga), Kornis Mihály (Kádár János utolsó beszéde) és Dragomán György (A fehér király) könyve szól már csak arról az örökségről, amiben élünk. /Kőrössi P. József: Határsértők – Schengen előtt, Schengen után Gyermekeimnek. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 31./ (Az Élet és Irodalom hetilapban megjelent anyagnak a szerző által szerkesztett, kiegészített változata)

2008. február 2.

Megváltozott külalakkal megjelent a Látó idei első száma. A nyugalomba vonult Gálfalvi György után Kovács András Ferenc a megbízott főszerkesztő, aki a vele készült beszélgetésben kifejtette, megújulási szándék vezeti, közben a lap eddigi karakterét is szeretné megőrizni. Nevezetesen azt, hogy ez egy erdélyi, havi szépirodalmi folyóirat. Frissítésre van szükség, mert ma már más időszakban élnek, mint például a 18 évvel ezelőtti induláskor. Szabó Róbert Csaba szerkeszti a honlapot. A lapszám hátsó borítójának belső oldalára zsebet tettek. A zsebbe poszterek kerülhetnek, a januári számban a Bodor Ádám-poszter szerepel. Olyan írók képeit helyezik oda, akik esetleg a Látó irodalmi színpadán megfordultak. Évente három-négy melléklet is meg fog jelenni, továbbá évi három tematikus szám, néha vendégszerkesztőkkel. – Természetesen a romániai magyar irodalom artikulálási formája ez a folyóirat. Ugyanakkor nyilvánvalóan vannak Magyarországon, vagy máshol élő szerzők is a lapban. Kovács András Ferenc szerkesztőkollégái Láng Zsolt, Vida Gábor és Szabó Róbert Csaba. /N. M. K. : A Látó új ruhája. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

2008. augusztus 28.

A néhány napja megjelent Nyilvános tiltakozás című közleményt, a Daniel Vighi temesvári író, újságíró kezdeményezését, amelyben Traian Stef, a nagyváradi Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár igazgatójának a könyvtár éléről való feltételezett menesztése ellen tiltakozott, mintegy 63 író, irodalomkritikus, történész, és képzőművész írta alá A közlemény szerint Stef „hibája” az, hogy a könyvtár igazgatójaként olyan irodalmi rendezvényeknek adott helyet – a budapesti Noran Kiadó közvetítésével – amelyeknek meghívottjai Esterházy Péter, Konrád György, Spiró György, Bodor Ádám, Závada Pál, Ágoston Vilmos, Hubay Miklós, valamennyi nemzetközi hírnévnek örvendő író. „Emiatt – írja a közlemény – a Bihar Megyei Tanács útilaput kötne Traian Stef talpára, azzal vádolva őt, hogy »románellenes árnyalatú magyar kulturális rendezvényeket támogatott«. Az aláírás-listán nem csupán Romániában élő értelmiségiek neve szerepel, hanem Ausztrália, Németország, Franciaország, Amerikai Egyesült Államok, Lengyelország, Svájc is jelen van egy-két név erejéig, de a legtöbb szignó mégiscsak romániaiaktól érkezett. Íme a szöveg: „ A románellenesség és a »nem adjuk el az országot« szlogen jegyében időnként felélednek a Ceausescu-féle kulturális fasizmus idejéből örökölt primitív és képzelőerő-hiányos támadások, amelyek újabban Traian Stef ellen irányulnak”. A közleményt küldő feladó, Daniel Vighi ugyanakkor megjegyzi levelében: „Íme, ismét egy eset, amikor a nacionalizmust politikai ürügyként használják fel egy sikeres menedzser és kultúrember leváltására, a nagyváradi politikai klientúra érdekében. ”Kiderül a Nyilvános tiltakozás szövegéből, hogy Traian Stef „csupa hazagyűlöletből olyan nagyszerű antológiát állított össze”, amelyben tíz kortárs román novellista, a nyolcvanas nemzedék tagjainak művei olvashatók magyar nyelvű fordításban, a kötet a már említett Noran Kiadónál jelent meg, Esterházy Péter előszavával. „A budapesti Ünnepi Könyvhéten az antológiát Konrád György mutatta be, a könyvvásár egyik legfontosabb eseményeként számon tartva” –, zárul a közlemény. A listán olyan neveket találhatók, mint például: Horia Roman Patapievici, Vladimir Tismaneanu, Andrei Oisteanu, Ioan T. Morar, Ioan Grosan, Nicolae Prelipceanu, Dumitru Tepeneag, vagy Anamaria Beligan, Carmen Musat, Ovidiu Pecican stb. – Traian Stef még a helyén van. /Köllő Katalin: Civil kurázsi. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./


lapozás: 1-30 | 31-35




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998