udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 4 találat lapozás: 1-4
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Boné Rudolf

2009. június 4.

Kétnapos programsorozatot szervez az Építészeti Kamara Bihar megyei fiókja Nagyváradon a sétáló utcán június 5-6-án. „Azt szeretnénk, ha a korzó visszanyerné kommunikációs csatorna, kulturális központ és találkozóhely jellegét, elsősorban a civil szféra szereplőinek segítségével” – mondta el Angela Lupsea programfelelős. A régi Váradot ábrázoló képeslapokat is lehet majd vásárolni. Két váradi képzőművész, Bóné Rudolf szobrász és Holló Barna grafikus tart szabadtéri alkotóműhelyt a korzón. /Nagy Orsolya: Parádé a váradi korzón. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

2009. július 13.

A Kiterjedés című, nagyszabású szobrászati kiállításnak ad otthont Nagyváradon a várad-velencei malom. Bóné Rudolf installáció jellegű, kinetikus szobrokkal népesítette be a hosszú évek óta elhagyatott ipari épület mind a négy szintjét. „A kiállítás nem más, mint a térrel való játék. A legegyszerűbb elemekből, a síkból és a vonalból kiindulva, megpróbáltam a lehető legtöbbet kifejezni” – nyilatkozta Bóné Rudolf, aki a 80-as években a 35-ös Műhely nagyváradi csoportjának karizmatikus tagja és több országos visszhangot keltő, formabontó tárlat résztvevője volt. Tizenöt év szünet után idén februárban állított ki először, a mostani már a harmadik egyéni tárlata. /Pengő Zoltán: Szobrászati kiállítás a várad-velencei malomban. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./

2009. július 29.

A 80-as években Nagyvárad a progresszív képzőművészeti törekvések egyik gyújtópontja volt. Erről az időszakról és a Dialóg csoportról szól Ujvárossy László Progresszív kortársművészeti törekvések Nagyváradon, a nyolcvanas években címen hamarosan megjelenő könyve, melyet a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatói tankönyvként használhatnak. A munka szerzője Ujvárossy László, a Partiumi Keresztény Egyetem művészeti karának megbízott dékánja, maga is aktív szereplője volt a könyvben bemutatott történéseknek, a Dialóg csoport néven ismert nagyváradi művészi csoportosulás tagjaként. A csoport 1981-ben, tartotta első kiállítását, az utolsó közös tárlatokra pedig 1995-ben került sor, a szentendrei Vajda Lajos Pincében és a budapesti Vigadó Galériában. A másfél évtized alatt a Dialóg csoportban több mint háromtucatnyi művész fordult meg, akik javarészt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemről kerültek ki, köztük magyar művészek: Jovián György, Onucsan Miklós, Boné Rudolf, Gerendi Anikó, Egyed Judit, U. Kerekes Gyöngyi és Kovács Károly. A csoport művészi eszköztárában szerepeltek konceptuális törekvések, éppúgy mint a folyamatművészet, a performansz, vagy a transzavangárd. A Dialóg csoport tagjai országos visszhangot kiváltó kiállítások résztvevői voltak. A szerző az anyagnak román nyelven való megjelentetését is tervezi. /Pengő Zoltán: A Dialóg csoportról ad ki könyvet Ujvárossy László. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./

2009. július 31.

Boné Rudolf, a Nagyváradi Egyetem Vizuális Művészetek Karának oktatója tizenöt évig nem állított ki, idén azonban már három egyéni tárlata volt. Úgy tűnik, sok mondanivaló gyűlt fel a hallgatás évei alatt. Legutóbbi, Kiterjedés című kiállításán bemutatott munkái, a dróthálóból, fémlemezekből, betonvasból megformált mozgatható, forgatható kompozíciók a térrel, a formákkal való játékot, önfeledt kísérletezést sugallják. „Meg akarom szabadítani a szobrot a tömegtől, minél átlátszóbbá, könnyedebbé, ha lehet súlytalanná tenni. Az én célom nem annyira a szobor, mint inkább a szoborban rejlő költészet” – vallja. Arra a megjegyzésre, hogy a túlzott absztrakció a nagyközönség számára érthetetlenné teszi a posztmodern, posztavantgárd képzőművészetet, Boné Rudolf kifejtette: „A hagyományt be kell építeni, hogy ne légy gyökértelen, de tovább is kell vinni. A közönséget kell nevelni, nem a művésznek kell leereszkednie a publikum szintjére. ” Boné Rudolf /sz. Nagyvár, 1951/ a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem szobrászat szakán végzett. A 80-as évekbeli romániai avantgárd képzőművészeti törekvések egyik markáns képviselője volt. A rendszerváltást követően tanított a Temesvári Egyetem Képzőművészet és Design Karán, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. Jelenleg a Nagyváradi Egyetem Vizuális Művészetek Karának oktatója. /Pengő Zoltán: Az egyetlen hiteles művészet Isten megéneklése. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./


lapozás: 1-4




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998